Várok még rád! Szabadon szárnyal a vágy
Várok még rád! Ugye eljössz hozzám?
Mennyire távol jársz...Nem félek már
A kérdés, válassz hát!

Oly jó lenne már tudni, hogy engem, engem látsz
Várok még rád, képtelen álmodozás
Próbáltam mást, a távolság lett végül a megoldás
Várok még rád, de a szív még mindig fáj
Bátran vállalom ami lesz még ezután

Tévedtem már, lehet későn, és tovább
De tudom, és érzem, hogy rámtalálsz

Várok még rád! Mint fényét a láng, őrízd meg bárhol is járj!
Várok még rád! Végül talán, lehetünk még egy pár
Várok még rád! Lehet tél, ősz vagy nyár
A túl érzékeny lány, aki voltam a múlté már
Féltékennység, ez volt a vád! De rajtad kívül nincs más!
Nem könnyű, de változnod kell, szerelem volt a jel!

Várok még rád! Mint fényét a láng, őrízd meg bárhol is járj!
Várok még rád! Végül talán lehetünk még egy pár
Várok még rád! Lehet tél, ősz vagy nyár
A túl érzékeny lány, aki voltam, a múlté már
Várok még rád, lehet tél, ősz vagy nyár
A túlérzékeny lány, aki voltam, aki voltam, a múlté már!

/Stefano & Rita/

a kezdőbetűket az ajtóra tettem
azaz ragasztottam celluxszal fára
azért hogy aki most egyedül van
találjon az bennem valahogy párra

és ott álltál az egyik este
én meg az ajtót egyből kitártam
azért hogy az az érzés amiről addig
had áradjon most szét a szobában

te meg ahogy az erős lányok mind
ágyba kérted a kávét teát
én meg amíg főtt a konyhában álltam
bocs másra vártam nem éppen te rád

kutyám van ami megtalál
vagy rendőrség ami megkeresne
ha elűnnék egy délután
mert nem jött össze ez az este
szóval biztosan látsz még

HOGYHA A SZERELEM ERŐMŰ VOLNA
PAKSON PÉCSEN VAGY VÁRPALOTÁN
RÁKÖTHETNÉD AZ EGÉSZ VILÁGOT
ÉS NEM LENNE ÁRAMSZÜNET- AZUTÁN......30y..someone else

SEMMI SEM LEHETETLEN

Adj egyetlen okot, valami fajta jelet
Ezúttal csodára van szükségem, hogy segítsen
Hallottam, amit mondtál, én is így érzek
A szívemmel tudom, meg kell változnom

Még a csillagok is fényesebbek ma éjjel
Semmi sem lehetetlen
Még mindig hiszek abban, hogy van szerelem első látásra
Semmi sem lehetetlen

Hogyan távolodtunk el egymástól ennyire?
Hogyan távolodtunk el egymástól ennyire?
Veled akarok lenni, amíg van mit megosztanunk
A közeledben akarok lenni, nem máshol

Még a csillagok is fényesebbek ma éjjel
Semmi sem lehetetlen
Ha hiszel abban, hogy van szerelem első látásra
Semmi sem lehetetlen

Kimnowak : Gyémánt
Éj lettem, csend a hangom,
A napot akartam, s elégett minden.
Éj lettem, álom, árnyék,
Csak te ragyogsz még,
Gyönyörű kincsem.

Vak lettem, világtalan,
Tudom, hiába vezet kezed.
Vak lettem, szemem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!

Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet.

Vad lettem, bujdosó,
Veszett vérem megmérgezett.
Vad lettem, szívem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!

Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet.
Hova rejtselek el?

Sub Bass Monster : Kell ez a kis hip-hop
Csak lefekszek azt felkelek,
Ó, a szaros vekkerekre
Pikkelek, de mit tegyek,
Ha az idő egyszer így pereg,
Zenéért nyúlok, a CD kicsit duzzog,
Azután trekről trekre kullogva húzós groove-okat kapok,
Egyből képbe vagyok,
Az ablakaítokra, a sun faszán ragyog,
A szomszédok lecsekkelve, a hangerő feltekerve,
OPP- re reppelve, üvöltök mint egy kerge,
Megremeg a kezem, ahogy a sok hip-hop lemezen
Lazán végigvezetem és a Chronicot felteszem,
Hallgatom, sőt falom, és csak hagyom,
Hogy a dallamok szép lassan úrrá legyenek az agyon.



Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.

Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.



Amikor az orrom lóg, vagy amikor fülig ér a szám,
Olyankor nő hozzám egy-egy hip-hop szám,
Vagy amikor unatkozom, esetleg rengeteg a dolgom,
A helyzetet így oldom, mindig magammal hordom,
Mindig nálam van, ha kell, úgyhogy hangerő fel !
Hidd csak el, ilyenkor nincs mi érdekel,
Ilyenkor nincs ami árthat, lehetek hulla fáradt,
A szavak mégiscsak ritmusra hagyják el a számat.
Ütemek, rímek, rímek és ütemek
Büntetik a fülemet, de ettől újjá születek,
Ettől leporolom magam, és felállok ha elestem,
Az eget kékre festem, mégha érzem is a vesztem,
Ettől felszárad a könnyem és ha rossz helyzetbe hoznak,
Páros kézzel intek vissza minden hülye fasznak,
Ettől nem érdekel, hogy kik és miért szidtak,
Szóval ettől van az, hogy kell ez a kis hip-hop.



Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.

Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.



Ott egy fül, itt egy szó,
Ott egy hé, itt egy hó,
Ott egy kar, itt egy joe,
ott most szar, itt meg jó,
Ott egy fül, itt egy szó,
Ott egy hé, itt egy hó,
Ott egy kar, itt egy joe,
ott most szar, itt meg jó,
Ott vagy te, itt egy alak, itt egy CD vagy egy szalag,
Vagy egy bakelitdarab és hozzá ordító hangfalak,
Szavak melyek mindegyike egy irányba halad,
Ezek sírnak, ezek mosolyognak, ezek szólítanak
Meg téged, vagy engem, vagy őket mert ebben
Pont ez a csodás hogy minden közegben
Magára talál és az igazi ráadás,
Attól ilyen színes, hogy mindenki más.
Van aki flakonból vonatokra, falakra fújja,
van aki dúrva grúvba, vagy mondatokba gyúrja,
Van aki otthon vagy klubban a korongot húzza,
Van aki fizikát meghazudtolva mozdul ritmusra,
Van aki páholyból nézi, de a lényeget nem érti,
Van aki vigyázza, félti, mégis eltépi,
Van aki nem érzi, lenézi, mert mindent firtat,
De mindig lesz pár arc akinek kell egy kis hip-hop.



Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.

Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.

Sub Bass Monster : Az Alvilágnak nincs romantikája
Kegyetlen rémálmok kínoznak téged
Képzeletben rendőrök jönnek érted
De ez már nem álom, hiszen előtted állnak
Nem egy téves bejelentés, csak rád várnak.
Homályos minden, úgy érzed véged
A családtagok könnybelábadt szemeit nézed
Kutatod bennük a szertefoszlott bizalmat
De nem látsz mást, csupán kételyt, és siralmat.
Tehetetlen vagy, akár egy darab kő
Amikor odaér a kocsihoz a bizonyos nő, akit imádsz-hehe-
Tiszta szívből szeretsz
Elbúcsúznál tőle, de már semmit se tehetsz.
A haverok csak néznek, és nem értenek semmit
A lány meg csak zokog - ez mindenkit megrendít.
De elindultok, és ő csak zavartan áll
Egy dolog biztat: hogy talán megvár

Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad

A nagy balhék, a sok pénz,
De mondd, mik azok, amiket ezzel elérsz?
De mondd, mi ér ennyit?
Mondd, mi az, amit ebből felmutatsz
Hogyha a sitten egy cellában megrohadsz!
Nincsenek haverok és nincsenek nők
Ők vannak egyedül, csak egyedül ők:
Ők, akik egytől egyig ugyanígy jártak
Nem igazi haverok, csupán sorstársak.
Magányos vagy, és jön egy újabb péntek
Be-bevillannak az otthoni képek ,
Felemészt a szüleidnek óvó szava ,
Magadba roskadsz: "Ne sírj mama!"
Hiába, senki se hallja ,
A sok rács a szavaidat mind felfalja.
Egy mondatot találsz a falba vájva:
"Az alvilágnak nincs romantikája"

Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad

Vakít a nap, ahogy kijössz a fényre
Virágokat találsz az utcába érve.
Leszakítasz egyet, és fogadalmat teszel:
Nem csinálsz baromságokat, becsületes leszel.
Csalódottan fogod fel, hogy minden más
Rengeteg az újdonság, a változás.
Az utcába érve az egész tested megremeg
Nem köszön már senki, elfordulnak az emberek.
A csajod -hehe-, most eléd jön futva
Hogy tényleg megvárt-e azt csakis ő tudja.
Jelenlétével igaz egy cseppnyi tüzet csiszol
De már ez sem a régi, már benne se bízol.
A szülők és a haverok nem változtak semmit
És ez a dolog az, ami a körülményen enyhít.
Örülsz, hogy kint vagy, de legbelül vérzel
Jó a hangulatod, mégis rosszat érzel.
Álmatlan éjszakákat szül a sok-sok sértés
Újra kiújul a múlt, s a kísértés
Az éjszakádat dudálás kavarja fel:
A társaid jöttek, haver, most menned kell!
Bár megfogadtad -igaz- azt, hogy nem mész el újra
Most mégis rálépsz a bűnöző útra.
Egy mondatot motyogsz az autóba szállva:
"Az alvilágnak nincs romantikája"

Refr.

Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad.
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad

DEFENDER

Támad az esti szellő, hát bontsunk vitorlát
Hallom az újabb mámor fenséges zaját
Túl vagyok mára minden kényes helyzeten
Várom, hogy ellazítsam elzsibbadt fejem
Némi izgalommal nézek újra rád
Hátha tévedésből adsz egy éjszakát
(mondj igent!)

A vágyak a csendes éjről szertefoszlanak
A képek a messzeségben ott is maradnak
Mára elfogyott minden mélyebb gondolat
Én is igen nehezen tűröm a nehéz napokat
Némi izgalommal mondok egy imát
És aljas módon kérek még egy éjszakát

Irgalom anyja ne hagyj el
Itt mindig van számodra hely
Minden nap vívunk egy csatát
Mert a kisördög még többször figyel ránk

Kérek, ne szidj le!
Most az egyszer ne!
Bármit megcsinálok, pláne ha ki is várod
(oh inkább ne!)
Ez az áldomás csak egy látomás
De a holnapban ott van a változás
Csak a kisördög néha felpörög
A bánatom láttán felröhög
És ha szólít, mennem kell..

Irgalom anyja ne hagyj el
Itt mindig van számodra hely
Minden nap vívunk egy csatát
Mert a kisördög még többször figyel ránk...

/Józanészek/

Úgy érzem, újra meg újra divat lesz a szex.
A szemedbe nézek, megremegsz, lihegsz, zsezsegsz.
Vajon miért van ez így?
Egy-két, egy-két-hár' vagy négy nő van fenn Winklernél,
Akinek az ágya mellett is tükre van.
Na és a zene az, amivel ő a nőket éjjel
Elkábítja, és szerte-széjjel szórja a szobában a kába nőket
Mielőtt hajnalban elküldi a ‘csába őket
Jules-nek is gyűlnek a karcok az arcok után
Fenn a galérián
Ahol az efféle ügyeket intézni szokta
A plafon alatt szabadon áramlik a szoknya
Ez egy szexplanéta
Ez egy szexplanéta
Eldénél a sarokban állnak a lelkek
Másodsorban a kályha mellett is
Ott hevernek ők
Azok a cicaszerű idegenek, akiket a keze szeret
Sok bamba bringa ring a hiba-limbára rátapintva a partin
Ahova vadászni mennek ők
És a hol mindent a szemnek szánnak a szabad, de szende szüzek
Akik még nem ismerik a tüzet
És mégis, amikor elközelg a parti végi tánc
Van románc
Van románc
Ez egy szexplanéta
Ez egy szexplanéta

emil rulez!

Angyalként születtél, egy hosszú éjjelen,
Gyermekként álmokat szőttél,
Vidáman élted a gondtalan életet,
Nem érdekelt, hogy mi lesz holnap majd veled....
Ha túl messzire indulsz, de nem tudod még merre mész
Egy álom hajt csupán, hogy a világra végre ráköszönj!

Refrén:
Hello! Csak 5 napig tart a nyár
Hello! De a szívedben ott marad!

Hello! Csak 5 napig tart a nyár
Hello! De a lelked itt ragad!

Hello, Hello, Hello....


Ha angyalnak születtél, angyalként is élsz
De néha elcsábít a fény.
Ne mondd, kérlek, hogy most ne menjek el,
Ha menni kell, hogyha búcsúzni kell!

Túl messzire indulsz, de nem tudod még merre mész
Egy álom hajt csupán, hogy a világra végre ráköszönj!

/Náksi & Brunner/

SHAKIRA

Olyan forró a tested...
Olyan vörös a szád...
Őrülten izgat, ha nem érhetek hozzád!

(Ez egy válasz Katinka üzenetére (2006. 08. 31. csütörtök 08:05), amit ide kattintva olvashatsz)

A Sun Sity énekesének, Vigan Gyula emlékére: egy általa énekelt dal:

"Szabadon szállnék, mennék az úton
Neked hinned kell, és bíznod bennem nagyon!
Hiába duzzogsz, hiába tombolsz,
hiába láncolsz magadhoz,
Csak elszakítasz, ezt biztos, biztos nem akarod.

Nézd a madarak, hogy szállnak,
Ágról-ágra, meg nem állnak
egész nap, s valóra váltják minden titkos álmukat.
Nekem tér kell, nekem hely kell,
nekem idő kell,hogy érezzem az életet Veled!
Óóóóó, remélem most már érted!

Hidd el jó lesz kedvesem,
engedd, hogy éljem az életem!
Szabadon szállnék, vissza találnék. Ezt ígérem!
Mondd, hogy így lesz édesem!
Megváltozni nem fogok sosem,
de a jó szándék bennem is ott van
azt hiszem.....

Sosem változnék, a pénzért sem tudnék
Neked látnod kell, hisz' ismersz réges rég.
Hiába próbáltam, hiába küszködtem az már nem én voltam
Börtönbe zárva, mindig-mindig fuldokoltam.

Nézd a madarak, hogy szállnak
Mi is tudnánk, csak legyünk bátrak
Képzeld el, hogy a képzelet
repít minket a Föld felett.
Nekünk tér kell, nekünk hely kell,
nekünk idő kell,hogy érezzük az életet.
Óóóóóó, remélem most már érted!

Hidd el jó lesz kedvesem, engedd,
hogy éljem az életem!
Szabadon szállnék, vissza találnék. Ezt ígérem!
Mondd, hogy így lesz édesem!
Megváltozni nem fogok sosem,
de a jó szándék bennem is ott van
azt hiszem.....

Ígérd meg, hogy elfogadsz és elviselsz engem!
Próbáld meg kedvesem!
Ígérem, hogy mindent megteszek, amit lehet
de változni nem fogok sosem

Hidd el jó lesz kedvesem, engedd, hogy éljem az életem!
Szabadon szállnék, vissza találnék. Ezt ígérem!
Mondd, hogy így lesz édesem!
Megváltozni nem fogok sosem,
de a jó szándék bennem is ott van
azt hiszem...


Hidd el, hogy jó lesz!
Csak engedd, hogy éljem az életem.
Mondd azt, így lesz!
Megváltozni nem fogok már sosem..."

ahogy az oroszlán a rácsok mögül az idomárjára néz talán fél az ostortól
de a hús darabokat is tőle várja
de ha kiszabadulna a porondról
tudod a nézők beszarnának
mert hiába rács hiába korbács ő akkor is minden állatok királya
az állatok királya

ha ez a szerelem az élet
a halál a harc
én leteszem eléd a fegyvert
mind a ketten vesztenénk
ilyen háborút még soha senki nem nyert
de a küzdelem ami kettőnk között tart
még nem ért véget
te vagy az örömöm
te vagy a bánatom
te vagy az életem
te vagy az állatom

úgy szeress ahogy a vadak
és én adok neked enni
csak úgy szeress ahogy a vadállatok
ha tényleg az enyém akarsz lenni

nekem te vagy az állatom
gyere harapj meg
te vagy az állatom
én szeretlek
karmolj belém
feküdj ide elém,
gyere megetetlek
én szeretlek
kicsi macim

minden hódolat az aranyhangú lukács lacinak

"Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselete most megvolna.

De letépte a cudar szél
pompázatos szép ruháját,
pedig azt még a zuhogó
záporok is respektálták.

De leginkább azon búsul,
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombja között
nyáron által csiviteltek.

Se egy rigó, se egy veréb,
csak egy öreg, mindig álmos
varjú maradt hűséges a
lombja-vesztett diófához.

Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
jól tudja, hogy nemsokára
lesz az öreg diófának
gyönyörűszép hósubája."

Itt úgysincs vége, ez a dal is most kezdődik el látod...
Indulnom kéne, mielőtt a szavaid tőrét újra a szívembe mártod
Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék
Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom

Volt már rá példa, tudom, nem én vagyok az első a sorban, aki csak egy
Nyomorult préda, keresi, kutatja, a menedék hol van
Kérdésre kérdés, igazi válaszok helyett hazugságok
Elég hülye egy érzés, hogy mellém helyetted senkit nem találok

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, hogyha szeretsz
Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, nagyon kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, ami éget belülről
Véget soha nem ér
Előröl kezdődik, újra meg újra
Ahogy a féreg a farkát az áldozataiba fúrja
Ez is úgy fáj, fáj

Mennyire jo szám ez.....és a Tankcsapdától...:))

voltam már néha bajban
volt úgy hogy én akartam
és volt úgy hogy más akarta hogy én akarjam úgy aztán persze többnyire minden más lett
s jót csak a változás tett
én se hittem de néha tényleg ez az egyetlen kiút


törölköző teniszütőkkel játékmackó ami az asztalon pihen
gondoltam nagyon rossz lesz
de azt még én sem tudtam hogy milyen
pont attól elszakadni aki megpróbált annyit adni remélem egyszer talán még megköszönhetem

voltam jól is persze nem tudom hogy rám ismersz-e
de látod itt áll egy srác aki vett egy rock and roll gitár
hogy azzal egész nap énekeljen és
szégyelnie soha ne kelljen hogy azt csinálja csak amire egész életében várt

törölköző teniszütőkkel játékmackó ami az asztalon pihen gondoltam nagyon rossz lesz de azt még én sem tudtam hogy milyen pont attól elszakadni aki megpróbált annyit adni remélem egyszer talán még megköszönhetem

ha valahol hallgatod ezt a dalt
ha valamit mondjuk benned is elindít
a történet akár hol tart ne feledd el hogy hol van híd

törölköző teiszütőkkel játékmackó ami az asztalon pihen gondoltam nagyon rossz lesz de azt még én sem tudtam hogy milyen pont attól elszakadni aki megpróbált annyit adni de remélem egyszer talán még megköszönhetem

mennyire jó szám ez is.. és ez a is a tankcsapdától...ennek csak egy oka lehet, ha a nagy kozmikus véletleneket kihagyjuk a számításból: A TANKCSAPDÁNAK NINCS ROSSZ SZÁMA

Mi történt a Sun Sity énekesével? (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 09. 06. szerda 07:46), amit ide kattintva olvashatsz)