Kéz, ami most megérint,
De félsz, hogy pórulj jársz megint.
A véred, nem hagy nyugodni majd,
Érzed késő, úgyis már benne vagy!

Éget a vágy, hogy felhívjad,
Percek tünnek óráknak,
Attól félsz, hogy most is csak,
Megégeted, magad!

Egy jel, amit most Tőle vársz,
Róla álmodsz, és az álmokban nincs határ.
Szárnyal, a képzeleted megint,
Az ágyban, ha egyedül vagy,
Ez mindig segít!

Éget a vágy, hogy felhívjad,
Percek tünnek óráknak,
Attól félsz, hogy most is csak,
Megégeted, megégeted magad!...

/Machine Mouse/

Vársz, mindig csak vársz,
Igaz az élet így is megy tovább.
A múlton rágódni kár.
Látnod kell még néhány csodát,
Kezedben a megoldás.


A csillagok végre úgy állnak,
Hogy minden összejött.
Nincs már mitől tartanod,
Egy angyal figyel fönt.


Vársz, mindig csak vársz,
De most döntened kell, hogyan tovább.
A hosszú úton egy társra vágysz,
Ott leszek, számíthatsz rám.
A fejedben a megoldás.


A csillagok végre úgy állnak,
Hogy minden összejött.
Nincs már mitől tartanod,
Egy angyal figyel fönt...

/Machine Mouse/

Százezer perc melyet rád vesztegettem én,
Százezerszer sem tudtam megbocsátani még.
Százezer perc harcolnék, de nincs miért,
Százezer perc talán majd egyszer véget ér.

Álmodni könnyű volt, de a valóság elsöpört,
Összeragadt szárnyakkal távolra nem repülsz.
A színes oldalak közt fekte-fehér a kép,
Ne gonodld, hogy így maradhat, mondd mire vársz még.

Százezer perc melyet rád vesztegettem én,
Százezerszer sem tudtam megbocsátani még.
Százezer perc harcolnék, de nincs miért,
Százezer perc talán majd egyszer véget ér.


Elsodort a szembeszél, mert annyira gyenge vagy,
Próbálj hát talpra állni, szedd össze magad.
Hidd el a rohadt almát senki nem veszi meg,
Jönnek a boldogságok a hosszú kínok helyett...

/Machine Mouse/

Tartson örökké....

Az lesz az utad, amit vakon jársz,
Hozza a sors, amit nagyon vársz,
Sok lesz a harc, ha az egész kell,
Könnyebb, ha beéred a felével.

Engem is farag ez a menetelés,
Nem lehet minden napom szerencsés.
Engem is vág, üt a gonoszság,
Kaptam már annyit, mint egy homokzsák.


De élek, mint más.
És bejön ez az élet, nincs más.
Élek, mint más.
Hogy rövid ez az élet, szívás.
Lehet borban az igazság, jöhet szóban a pimaszság,
Mehet bőven a bolondság, de nekem nőben a boldogság.


Addig van élet, amíg szeret egy nő
Hímeknek ez a szint a legfelső.
Csak az a nő, aki veled száll,
S átadja szárnyait ha zuhannál

De élek, mint más.
És bejön ez az élet, nincs más.
Élek, mint más.
Hogy rövid ez az élet, szívás.
Lehet borban az igazság, jöhet szóban a pimaszság,
Mehet bőven a bolondság, de nekem nőben a boldogság.
..

/Hooligans/

Ne kérdezz semmit, fogd be a szád!
Bármit kívánsz, az itt vár rád.
Lépj be és adj fel minden reményt!
Együtt elvisszük a főnyereményt.
Felhevült tested érzi a káoszt,
már most a mámort injektálom beléd.


Gyönyörország, amit láttál, itt áll
A valóság ködös álomkép már
Ez a sors rád velem együtt itt vár
Gyönyörország, tiéd, miért hátrálnál


Ugyanolyan kéj vár rád, ami rám
Hajolj fölém, emeld a pipám!
Ajkadhoz szívd, izzon a parázs,
Fullánkját neked szánó darázs.
Vagyok, és ne kérj, hagyjalak békén, a végén
Hatni fog úgyis rád a varázs.


Miért hátrálnál - Inkább várnál
Miért hátrálnál - Ellenállnál
Miért hátrálnál - Másra vágynál
Miért hátrálnál - Gyönge nádszál

Jön a mámor és elvarázsol
Jön a mámor és elvarázsol...

/Hooligans/

Kezemben a fényképed, szinte beszél hozzám,
Hallanám a hangod, de nem vagy itt már.
Ragaszkodom nagyon, nekem mindent megér,
De semmi sem örök, egyszer minden véget ér.

Harcolnék a változással, nem akarom hinni,
Hogy boldogságom dolgai meg fognak szűnni.
Sajnos rövid az élet, egy röpke gondolat,
Ne sirasd mi elmúlt, hát add meg önmagad.

De jó volna,
De jó volna,
De jó volna, ha minden így maradna!

Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.

Állok a mikrofonnál, mögöttem zenél a banda,
Összeköt már minket, ezer év hulláma.
Mondanék egy pár szót, figyeljetek még rám,
Csak a dalunk marad, de az élet elszáll.

Harcolnék a változással, nem akarom hinni,
Hogy boldogságom dolgai meg fognak szűnni.
Sajnos rövid az élet, egy röpke gondolat,
Ne sirasd mi elmúlt, hát add meg önmagad.

De jó volna,
De jó volna,
De jó volna, ha minden igy maradna!

Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
Az összes dolog az életemben, minden jó és szép,
Az összes dolog az életemben, tartson örökké.
..

/Hooligans/

Kipróbált már az élet
megéltél mit más soha még
Nálunk nyár , nálad tél lett
De nem ölt még meg mindig a jég
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom is lépsz tovább

Menj tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél

Ahány év annyi hónap
Miért vársz?: az új a tiéd
A múlt a múlt vár a holnap
Legördül a szőnyeg eléd
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom úgy is lépsz tovább

Menj Tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél...

/Hooligans/

Miért hiszem el oly könnyedén,
Hogy az álom hoz majd valóságot,
Bánat nélkül bánatos vagyok.

Ó, mondd el, miért kell nekem
Hűség nélkül hűnek lennem
Álomképet kell szeretnem.

Rád találtam az álmaimban, nem tehettem mást,
Fogadj el hát egy titkos vallomást.
Rád találtam, a két szemedben őrült szenvedély,
Édes érzés, és mindig visszatér.


Érzem, hogy valahol létezel,
Hogy messze vagy, vagy túl közel
Ó, mondd el, hogyan döntsem el.
Segíts, segíts hát ó, istenem,
Hogy hűség nélkül hű lehessek,
De álomképet miért szeressek.

Rád találtam...

/Hexina/

Igen, én vagyok a bun mert én vagyok az élet
Én vagyok a kezdet és a te véged
Én vagyok az egy és a minden
Soha nem másban csak magamban hittem

Te tényleg azt hiszed tudod mi az élet
Megtaníthatsz arra amit te sem értesz
Hazug minden szó te nem szeretsz engem
Döntsd el végre velem vagy ellenem

Látom újra itt vagy hogy megments engem
Hogy elmondd újra hogy mit kell tennem
Hazug minden szó te nem szeretsz engem
Döntsd el végre velem, vagy ellenem...

/Replika/

Véget ért az út, amin jártam NÉLKÜLED
Mennék tovább, de a lábam nem követ
Hittem, hogy megértek mindent, amit csak lehet
Hogy elérhetem a csúcsot NÉLKÜLED

Arra vágytam, hogy mindent megszerezzek
Hogy mindenki, engem szeressen
Hogy csodáljanak az emberek
Arra nem gondoltam, hogy így elveszítelek

Én mindenütt ott voltam
Most mégis szenvedek
Sokat láttam, de még sem értek semmit
Csak annyit, amit TE adtál nekem

Értem azt hogy miért élek, s hogy sohasem tüntem el
Hatalmas ez a világ, ez a szenvedések földje
Mindíg velem voltál, én mégis NÉLKÜLED
Ha velem vagy, én nem veszíthetek

Most mégis szenvedek
Sokat láttam, de még sem értek semmit
Csak annyit, amit TE adtál nekem

TE adtad a szót, TE adtad a szívem
TE adtad a formám, TE adtad az ízem
TE adtad az érzést, és mindent, amit kértem
TE adtad a vágyat, ami vissza visz innen...

/Replika/

Ó, uram csak kérdezem
Van-e még esélyem, hogy elérjelek téged
Vagy lekéstelek már
Bár most úgy érzem, nincs előttem akadály
Hallom a szót, a szívem beszél
Megteszem, amit kér
Nem baj, ha fáj, akkor is szép
Ha semmit nem ígér

Én bevallom, sokszor küzdök ellened
Nem hallgatok a szívre
Mert elvakít a kép és eltűnik a cél
Felébred bennem az ösztönlény
De másnap ébredek és meghasad a szívem
Hogy nem voltál velem
Adj nekem erőt és még több időt
Hogy szerethesselek

Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Nagyon fáj, hogy így kell éljek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Vagy engedj el, engedj el végleg

Szólj hozzám, érints meg
Adj erőt, hogy szerethesselek...

/Replika/

Angyalfiú, Ördöglány, összejött egy éjszakán
(Mint Te meg Én)
Menny és Pokol,Tűz és Jég, őrjítő és mégis szép
Mennyi küzdés és harc

Mindent felperzseltél, lángolt Föld és Ég
(Te gyönyörű démon)
Érted vállalnám újból a poklot, a kínt
De távol jársz
(Távol jársz)

Távol jársz tőlem
(Mond hol jársz baby)
Szívem mégis mindig rád talál
(Te vagy a menedék)
Csakis együtt lehet
(Akarom gyere még)

Jöjj el hát ma éjjel ördög légy
(Gyere és ne kímélj)
És én angyal leszek

Angyalfiú Ördöglány, senki meg sem érti már
(soha tán)
Menny és Pokol, Tűz és Jég, hogy tud együtt létezni még.
Mert az Angyalnak szárny kell, az Ördögnek tűz
És túl kell élni még
(Az Öröklétet)

Engem az ösztön mi hajt, Téged vad vágyad űz
S a távolság
(Távolság)
Elválaszt tőled
(Elválaszt tőled)

Szívem mégis mindig rád talál
(Te vagy a menedék)
Csak is együtt lehet
(Akarom gyere még)

Jöjj el hát ma éjjel ördög légy
(Gyere és ne kímélj)
És én angyal leszek, szívem mégis mindig rád talál
(Te vagy a menedék)
Csak is együtt lehet
(Akarom gyere még)
Jöjj el hát ma éjjel ördög légy
(Gyere és ne kímélj)
És én angyal leszek...

Most és mindörökké tart a tánc,
ahogy az ördög úgy figurázz,
rövid az élet hajnalig,
a szerelemmécses néha eltörik.


Ajkadra hajlik a nap és a szemeidben már látom,
Ez az éjszaka a bűnben végzi majd.
Illatod és fényed izzó látomás,
Hozzád érni késő, félek megvakít a vágy.


Most és mindörökké tart a tánc,
ahogy az ördög úgy figurázz,
rövid az élet hajnalig,
a szerelemmécses néha eltörik.


És a bűnre csábít minden, minden árny és minden fény,
És a tested és a lelked mint egy erotikus képregény.
Ajkadra hajlik a nap és a szemeidben már látom,
Ez az éjszaka a bűnben végzi majd...

/Maché/

Most túl késő már a nevedet súgnom
És túl késő már utánad sírnom
Túl késő már a karodba vágynom
Míg élek majd fáj és mit ér hogy bánom

Évek teltek el minden egyszerű volt rég
Meg adnék bármit ha mindent vissza kaphatnék
Miért nem harcoltam, miért nem mondtam azt hogy állj
Csak kisétáltál és egyedül mit tehetnék már
Bárcsak úgy érezném hogy minden megy tovább
Tudom már én hibáztam nem vigyáztam rád

Ref.: Most túl késő...

Ha újra kezdhetném hidd el sosem adnám fel
Hiányoznék de kezedet nem engedném el
Éjszakánként még minden álmom rólad szól
Távol jársz minden közös vágyunktól
Bárcsak úgy érezném hogy minden megy tovább
Tudom már én hibáztam nem vigyáztam rád

Nekem szűkös ez a keret
Kérlek hagyj egy pici teret
Hidd el teher is lehetnék hol egy nő ennyire szeret
Tudod néha a jóból is megárt a sok
Ezért el kellett jönnöm mert meg fulladok
Miért rontanánk el azt ami szép is lehet
Mikor az ég is nevet minek ide az ég veled
Hát még fogom a kezed és keressük meg közösen
Az utat ami vissza felé vezet!

Ref.: Most túl késő...

/UFO/

Csendes a város, lágyan fúj a szél.
Lenyugvó nap tüzében múltam visszatér.

Ott még virágok nyíltak, szemünkben élt a fény.
Álmunk szívembe vésett emléke ég, mégis mennyit ér?


Vágy, forró láz, izzó ölelés, amit tőled kaptam én.
El nem múló vágy, végtelen repülés, meghalt a semmiért.
Vágy, forró láz, izzó ölelés, amit tőled kaptam én.
El nem múló vágy, végtelen repülés, meghalt a semmiért.


Alszik a város, csak néhány lámpa ég,
Lehulló könny a porba, múltamról mesél.

Ott még virágok nyíltak, szemünkben élt a fény.
Álmunk szívembe vésett emléke él, mégis mennyit ér?


Vágy forró láz, izzóölelés, amit tőled kaptam én.
El nem múló vágy, végtelen repülés, meghalt a semmiért...

/Groovehouse/

Királylányos idézett belőle Manókának egy szösszenetet... íme a Kormorán: A csend partján dala:

"A csend partján ha lépdelsz,
Lesz veled egy mégis,
Lesz veled egy mégsem,
Gondolkozz miért nem.

Mert nem kezdődött, s nem lett vége,
Csak egy reggel volt mely nem ébredt a fényre,
A csend partján ha lépdelsz,
Mond el, miért nem?

Napokra emlékszel, mit odaadtál másnak,
De nem kaptál semmit, értéktelen a látszat,
Lesz még olyan csend mely harangszóval ébreszt,
Bátortalan válaszokat ágyúszóval öl meg!

S megérted, mit megérteni fáj,
Kopogtat az élet, de beengedni fáj,
A csend partján ha lépdelsz, lesz veled egy szó,
Egyszer legyen majd jó

Nekünk így rendelték messze...
Ahol egy csillag egy csillagnak van teremtve...

Jó veled aludni és ébredni is jó,
Mégis fáj, ha elér ez a szó,
Nem tudom, hogy éljek, hogy éljek tovább?
De átölellek a himnusz után.

Nekünk így rendelték messze...
Ahogy egy csillag egy csillagnak van teremtve...

Nem könnyű szeretni, ki döntött maga ellen,
Ki bűhődni akar, látszatszerelemmel,
Eljött valaki, a csend partjára,
Üvölteni végre: a mindenért cserébe!

Mikor az első bomba lehullt,
Hozzámbújtál éppen,
Ha a csend partjára tévedsz,
Mondd el, miért nem?.."

Hogyha eltűnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tűnik el
Mindig itt vagyunk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel
Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk
Szemed lassú, s nem fog fel

De a gyermeked már észrevett
Bámul tág szemmel ránk
Mert ő nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett

Látod, hogy csak tengert úszunk át,
Felhőkről lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elől,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai

Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak így érhetsz utol
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol

Látod, hogy csak tengert úszunk át,
Felhőkről lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elől,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai

Nem tudjuk még mi hajt,
A boldogság vagy a keserűség
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni kell,
Addig, míg így van

Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk
A cél felé ez a vitorlás
Addig is menni kell
Azt hiszem, hosszú az út...

/Demjén Ferenc/

Néha kell, hogy önmagad újra vadnak érezd.
Kell egy elképzelt futás szabadságodért,
Álmodj újra szárnyakat,szállj mind szenvedélyed!
Ez egy új fellángolás az életért.

Mint éji lepke szállj,melegnek és a fénynek.
Mert a végső cél neked,csak a tűz lehet!


A vágy, a tűz, lángjaiba űz.
De ne ijedj meg,úgyse menekülsz.
Mert a tűz, a vágy, s benned a parázs.
Így sosem égsz el, véd a varázs.

Így születtünk hát...A tűz az életünk.
Mindegy, hogy lassan éget el,vagy gyorsan elmegyünk.

A vágy, a tűz, lángjaiba űz.
De ne ijedj meg,úgyse menekülsz.
Mert a tűz, a vágy, s benned a parázs.
Így sosem égsz el, véd a varázs...

/Demjén Ferenc/

Vigyél hát bele a jóba,
az élet csak erről szól ma.
Engedj hát, hogy most a karodba dőljek,
s ne a porba.

Csak nézni, mi szép,
de meg sem kapni, mi édes,
ez majd jó lesz, mikor szemed nem lát,
szíved nem érez.

De most, hogy előttem állsz,
engem nem érdekel semmi.
Csak az, hogy hányszor tudnék most veled
messzire menni.

ref.: Vigyél hát bele a jóba,
száz éve állok a sorba,
és én nem vagyok, ki szótlanul állna,
s nem is szólna.
Vigyél hát bele a jóba,
az élet csak erről szól ma,
Engedj hát, hogy most a karodba dőljek,
s ne a porba.

Mert van, aki lát,
és van, ki arra is gyáva,
hogy kimondja, amit érez,
s ezért így marad árva.
És te is mondhatod rám, hogy nagyon gyors, ahogy kérlek,
de mi leggyorsabban futhat el, az maga az élet.

ref.

Annyi minden eltűnt már egy perc alatt,
és mégis van bennünk, mi megmaradt: ez a vágy talán.

ref...

/Demjén Ferenc/