Mikor hideg az éjszaka,
ahol üresek az álmok
én egy jelet küldök az égből
és a felhők mögül majd alászállok
Én vagyok a végzet a sötétben,
ami körbefogja a testedet
egy suttogás a semmiből
halkan, csak neked

Én voltam a kezdet én leszek a végzet,
nem engedlek szabadon téged
a szemembe nézel és
menekülnél tőlem lassan
a szerelem tengere beborít téged,
a hullámok már a szádig érnek
Sikolt a vágyam, úgy tépi az agyam,
Ne kérd, én nem tudom visszafogni,
visszafogni magam

Baby, széttéplek vadul,
Baby, ezt nem élheted túl

Én vagyok a szellem a palackba zárva,
egy vulkán vagyok, egy forró láva
Elöntelek, és majd kőbe zárlak,
Én a vihar vagyok, a szerelem az égből
egy ősi ösztön ha feltör a földből
a nedves romok között a porban téplek szét,
téplek téged majd darabokra.

Baby, széttéplek vadul,
Baby, ezt nem élheted túl
Ne várd azt, hogy véget ér
ez a szerelmi harc a testedért
a végzet vagyok ami eljön érted,
nem engedlek szabadon téged.

/Sex Action/

A hegyeken túl, mikor lemegy a nap,
Végre egyedül vagyok, és újra szabad.
Mikor az úton a napfény táncot jár,
A lelkem nyugtalan, úgy menne már.

Élni születtem, úgy hajt a vér,
Érzem legbelül: szabadabb vagyok, mint a szél.


Egybeforr lassan a testem a géppel,
Olajos úton szállok a széllel,
És ahogy a fények lassan a távolba tűnnek,
A démoni árnyak egyre tovább űznek.

Élni születtem, úgy hajt a vér,
Érzem legbelül: szabadabb vagyok, mint a szél.


Mikor a hegyek mögött lassan végleg lemegy a nap,
Ott nyugszik a lelkem csendben a szabad ég alatt.
Érzem legbelül, hogy a lelkem olyan mit a szél,
Amit nem állít meg semmi és mindig szabadon él.

/Sex Action/

A fény és az árnyék
Játszott a testeden
Kint oly metsző hideg volt
De forróság gyúlt a szívünkben

Téged valódi öröm várt
Amit nem ismertél azelőtt
Sikolyod belehasított az éjbe
S a lányból avatott igazi nőt

Megérintett a végtelenség
Alig értettük, hogy mi történt
Ízlelgettük a szerelem ízét
Játékos gyerekként

Aztán hajnal lett és a nap is felkelt
Elindult az élet
Te szelíden szóltál: soha ne hagyj el
Oly boldogtalan lennék nélküled

Bennem a véred a tűz, ami éltet
Tenger a cseppben e tűz
Benned a vérem a tűz, ami éltet
Hozzád vérszövetség fűz

Ég a sok emlék
Ma ennek a tűznek égnie kell
Rég megfakult szavak és megannyi arc
A múltunk füstként illan el.

Fehér asztal és gyertyafény
Az üvegkehely mellett ott a kés
Remegő ajakkal néztük egymást
És véredet adtad a véremért.

/Révész Sándor/

Gyere gyere velem tavasz jár már,
gyöngyvirág lesz majd a párnán,
gyöngyvirág lesz majd a párnán,
Örök hűség vár rád !

Gyere gyere velem hív a hajnal,
nincsen felhő nincsen csillag,
nincsen felhő nincsen csillag,
Phenj karjaimban !

Proljeće na moje rame slijeće
djurdjevak zeleni
djurdjevak zeleni
svima osim meni.

Drumovi odoše a ja osta'
nema zvijezde danice
nema zvijezde danice
moje saputnice.

Hej, kome sada moja draga
na djurdjevak miriše
na djurdjevak miriše
meni nikad više.

Hej, evo zore, evo zore
Bogu da se pomolim
evo zore, evo zore
hej, Djurdjevdan je
a ja nisam s onom koju volim.

Hej, kome sada moja draga
na djurdjevak miriše
na djurdjevak miriše
meni nikad više.

Njeno ime neka se spominje
svakog drugog dana
svakog drugog dana
osim Djurdjevdana.

/Rúzsa Magdi/

Mondd, hogy lehet, hogy lesz bűn egy szerelem?
Miért, mondd miért baj, hogy ő kell nekem?
Tizenhat múlt, de amikor hozzámbújt,
Az a tűz újból lángragyúlt.

Tiltják nekem, fogvatart a félelem.
Mért jó nekik így, miért vannak ellenem?
Szerelem-játék, ahogyan volt, úgy szép,
Aki nem látta úgysem ért.


Fáj a szív itt bent, ez tiltott szerelem,
Csak kínoz engem.
Hát szólj, hogy kell, vagy nem ez a titkos szerelem,
Most döntsd el, mi legyen!
Nézd, ez most az első könnyem,
Nézz rám, mond, hogy mit vársz tőlem,
Hisz tiltott a csók, nekünk mégis megvolt,
Csak egy pár nap, ami rólunk szólt,
A tanú csak a Hold.

Nem hallja más a szélbe súgott vallomást,
De ha kell, majd megvédem a törékeny varázst,
Vigyázok rá, a szerelem elég hozzá,
Vele elszöknék bárhová.

Mért nincs velem, ki dönti el, hogy így legyen?
Hogyan rejtsem el a sebeket a szívemen?
Ez meddig tart, ami jó, az miért hoz baj?
Egy szerelem-dallamba loptak zajt.

/Császár Előd/

kedves charlotte!! olvastam az egyik hozzászólásod a miért vagy egyedül topicban.... köszi hogy eszembe juttattad ezt a dalt régen én is sokat hallgattam (és szerintem is van benne igazság....és nem csak nőkre)

édesen alszol, zörren az ablak, megjött a parancs rögtön induljak. melegben fekszel, friss bőröd álom, miattad kelek, érted csinálom

nyakadban arany, takaród prémes.
-hogy tudsz ölelni?
- dolgozni rémes.
kéne egy fiú, de félted a melled. szép vagy és hiú kincsed a tested.
teérted hajtok. hogy mindened meglegyen. nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.

a kutyáktól félek, a vértől hányok. mindig lenéztek engem a lányok. nem vagyok senki csak űzöm a vadat. másoknak hajtok, mások hajtanak.

hobo

tudom, hogy csodálatos életed lesz. tudom, hogy csillag lesezl valaki egén, de miért, miért nem az enyémen?

eddie vedder-pearl jam számrészlet

"Ahogy felkel a nap, te is ébredsz
Szemed nyílik és dől a fény
Csak téged vár, ez a népes család
Gyere hát, te is olvadj közénk

Ha kész a nyár egy amit bírsz
Ez a szép vidék mindenkié
Hisz a nap körbejár, fénye mindent elér
Az örök lét ami benned él

Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló
Rosszon győz a jó, ez így való
És ha útra kélsz, ide várnak téged
Mert az élet, az élet az úr

Mert az élet az úr, lelkünk szárnyaló
Rosszon gyoz a jó, ez így való
És ha útra kélsz, ide várnak téged
Mert az élet, az élet az úr."

/PMobil/

"Örökké szeress, egy perccel se tovább
A túlsó oldalon várok majd rád
Gyere, ha hívlak, ülj le egy kicsit
Fogd meg a kezem, ne kérdezz semmit

Magammal viszlek, hagyjunk itt mindent
Próbáltuk, nem ment, ez volt egy élet
Egy másikat kezdek
A zaj után csend lesz

Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád..."

/PMobil/

"Láttam, nem fértél a bőrödbe.
Felszedtelek téged elsőre.
Mi voltunk a világon a legjobbak,
ebből semmi nem maradt.

Együtt éltünk tíz évet,
őrzök rólad néhány fényképet.
Ha szembejössz az utcán, nem ismerlek meg.
Nem talállak, nem is kereslek.


Minden tegnap volt,
minden megtörtént.
Te mindig szerettél,
veled volna jó, ha újra kezdeném.

Egy soha nem volt kisgyerek,
aki nem mondta nekünk: Szeretlek.
Aki nem fogta a kezünket.
Aki nem sír, s nem nevet."

/PMobil/

"Egyszer az életben szép vagyok,
Egyszer az életben mindent megkapok,
Egyszer az életben sztár...
Egyszer az életben sztár vagyok.

Egyszer az életben könyvet égetek,
Egyszer az életben keresztbe teszek,
Egyszer az életben jó...
Egyszer az életben ígérem, jó leszek.

Egyszer az élteben szerelmes vagyok,
Egyszer az életben veled táncolok,
Egyszer az életben lány...
Egyszer az élteben lány vagyok.

Egyszer az életben mindent otthagyok,
Egyszer az életben repülni fogok,
Egyszer az életben majd...
Egyszer az életben meghalok.

<
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
miképpen a Mennyben,
azonképpen, itt a Földön is!
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
És bocsájsd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!
Ne vigy' minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Úgylegyen!"

/PMobil/

"Ébred a fény, szunnyad az álom.
Ébred a szívem, két szemed újra látom.
Bennem élsz, benned élek...

Éjjel mégsem fázom, ha hideg ágyamhoz érek...
Fúj a szél...Most hol lehetsz?
Hallom lépteid hangját. Egyszer talán megérkezel.
Múló pillanat, ha átölelsz.
Ne engedj el még!

Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?

Tudom a szíved visszavár.
Olyan jó gondolni rá...

Bennem élsz, még benned élek.
Éjjel mégse fázom, ha hideg ágyamhoz érek...
Múló pillanat, ha átölelsz...
Ne engedj el még!

Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?

Tudom, a szíved visszavár...
Nem kell más!
TUdom a szíved visszavár...
Olyan jó gondolni rá...

Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?
Bár merre jársz, Bár merre mész!
Ne siess úgy! Én maradok még...
Tudod, hogy vár valaki még...
Mikor jössz el, hogy elvigyél?"

/Ágnes Vanilla/

"Eljön az az éjjel, melynek
minden csillaga szívig ég el.
Föllázadt szeretők szaladnak
lobogó hajakkal, zenékkel.

Nótázva hozza mind a partig
görnyesztő piros drágaságát.
Megtárul morogva a tenger
s kincseiket mind bedobálják.

- Győztél, eljöttünk szerelemmel,
ízedet visszahoztuk néked,
nosza fogadd bilincseinket,
kötözd be fájó szívverésed.

Nosza fogadd hát koronánkat,
a harangot, sapkánkon a csörgőt,
egy zacskó lisztünk s egy marék
elbúsult, ragaszkodó szöllőt.

Fogadd most-tépett ágainkat,
vedd jólcsinált szerszámainkat.
Fogadd seprőnket, tányérunkat,
de ágyunk helyett, nesze, magunkat.

S füstölgő, parazsas homlokkal
fiúk és lányok leguggolnak,
fölöttük reszketve ereszkednek
pártalanul nagy, teli holdak.

S a víz a sok vad ajándéktól
kijön értük, elönti őket,
hanem hiába zúg, zúgása
erősbíti az éneklőket.

A lányok dalát: Tenger vagyunk,
keserű só vagytok ti bennünk -
a fiúk dalát: Partok vagyunk,
keserű tenger vagytok bennünk. -

S a víz habzó, kibomlott kontyán
ragyogó holtakat ringat csengve
és háborogván emlékezik
az elcsöndesült szerelemre."

/Ágnes Vanilla/

"Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl szép, de így is jó nekem
Az a lány messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Csak az nem én vagyok, hanem valaki más)

Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl messzire mentem, azt hiszem
Az a vágy messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más..."

/Ágnes Vanilla/

"Olyan rég, ülök az ágyamon
És eltűnődöm a vágyaimon
Rég csak a némaság
A csend nevet csak a szobám falán

Most jó, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs
Ami visszatart...
Ne remélj, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs,
Ami visszatart hozzád...

Olyan rég, ülök az ágyamon
És eltűnődöm a vágyaimon...
Rég, csak a némaság
A csend nevet csak a szobám falán.
Talán beleférsz, de azt hiszem
Ez is a múlté
Nincs erőd, hogy visszahúzz...

Most jó, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs
Ami visszatart
Ne remélj, már úgyse fáj,
Ha újra látom az arcodat. Talán
Te még azt hiszed, de semmi nincs,
Ami visszatart hozzád..."

/Ágnes Vanilla/

"Gyermek léted benned táncol,
Csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol,
De fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol,
Mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor,
De látszol, látszol.


Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még...

Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
Az időt várva, hogy hívd, hogy éld...

Vár rád fűtött ház és páholy,
Hol a tábor, a sátor?
Hányszor lennél inkább máshol?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor,
Csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol,
Csak vádol, csak vádol.

/NOX/

" Ha azt mondanám, most is gondolok rád,
ugye nem hinnéd el nekem.
Ha azt mondanám, gyere, bújj most hozzám,
vajon megtennéd-e kedvesem.


Vannak dolgok a földön, miket újraélnék szívesen,
és ha rajtam múlna újra meg újra csak te lennél velem.


Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen,
oly vonzó a fényed, mit nem érek el.
Álmomban látlak és mindennap várlak,
mert amíg élek, nekem csillag leszel.


Talán emlékszel még, milyen zord volt a tél,
mégis forró volt sok éjszakánk.
Aztán eljött a nyár, és ez most is úgy fáj,
hiszen akkor volt a búcsúzás.


Vannak dolgok a földön, miket újraélnék szívesen,
és ha rajtam múlna újra meg újra csak te lennél velem.
Csillag vagy nékem...

/Rony/

"Minden reggel egyedül ébredek
Nélküled fekszem, sötétek a fellegek.
Elment ő, tőlem messze jár.
Mégis várom, hogy egyszer visszatérj.
Lüktet a szív és örökkön érte él.
Elment már régen, mégis fáj.


Tudom azt még, hogy visszatérsz,
Mondd azt nekem, csak értem élsz.
Minden nap, minden éjjel csak rólad szól.
Tudom azt még, hogy visszatérsz,
Bízz bennem, mondd el mitől félsz.
Minden nap, minden éjjel hiányzól.


Annyi sok szép emléked itt maradt,
Nem gondoltam volna, hogy más akart.
elmentél tőlem, régen már.
Azt ígérted örökre, te és én.
Hazugság, csak ez maradt a legvégén.
Elmentél tőlem, elhagytál.


Tudom azt még, hogy visszatérsz,
Mondd azt nekem, csak értem élsz...

/Rony/

"Mint egy szélvihar kitör egy álmos éjszakán.
Mint egy jégeső leszakadt nyári délután.
Ahol élt apám, ahol a gyermek voltam én.
Ahol a zord folyó vízesésbe ér.

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak szállnak, a lelkem ég.
Egy édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrölt szenvedély.

Néhány furcsa zaj.
Majd száz boldog kacaj.
Úgy ölelsz, hogy a szívem megszakad.

Valami ős erő húz hozzád szüntelen.
Valami rossz idő régi szép életem.
Micsoda félelem, sok a hátulról jött szó.
Sose kérdeztem, te se kérdezd meddig jó.

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak állnak közöttünk rég.
De édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrült szenvedély...



Édes vad vihar, ez a lázas furcsa dal.
Benned él, mint egy kínzó szenvedés.
Gyöngyház arcodon,
Egy halvány szép mosoly, elvarázsol minden éjszakán. Ó minden éjszakán..."

Karthago : Angyalszárnyak

Lelépek ebből a városból,
Ahol már nem lehet élni.
Pisztolyt fogtak rám és lassan
Magamtól is kezdek félni.

Tudja rólam, hogy nem találom,
És azt is, hogy nem keresem..
Mondod, hogy régóta veled van.
Nekem elég, ha te vagy velem!


Nekem a blues a bibliám.
Sok hazugnak ördög vagyok.
A város fényesebb mint az ég,
Rám csak a Te szemed ragyog.

Békét kerestem éveken át,
Közben elvadultam nagyon.
Fogadj el engem!
Fogadj el engem, azt akarom!


Szívták a vérem, lopták a pénzem.
Futottam volna, de nem volt hova.
Lusta lotyók, lompos lakájok,
A csavargónak lesz otthona!

Bolond voltam, de nem lettem bohóc.
Levelet írtam, de nem küldtem el.
Elvettek tőlem. Elhagytalak.
Nem tudtam, mi van a szívedben.


Ha Isten az emberben él
Miért küldte rám az átkot,
Hogy ki kell bírnom,
Ki kell bírnom ezt a világot?!

Hittem az emberben, vesztettem szerelemben,
Elvették mindenem. Mégis most újrakezdem.
Maradj velem, maradj velem
Míg meggyógyulok és talán megjavulok.

Sétálunk majd az erdőben,
Jézusról mesélsz nekem,
Próbálsz meggyőzni kedvesen arról,
Hogy ismer és szeret engem.

Ötven év bluesban, ennyi a múltam.
Nem sokat tanultam,
Megbuktam mert nem hazudtam.
Ma meg már nem kell...


Hát én most újra kezdem.

/Hobo Blues Band/