Wolfgang Mozart:
Az árvaság vak rémület.
Büntetés a felnőtt élet.
A sorsomat most hogy vonszoljam én,
egymagam?
Egy láthatatlan villanás
nem vezet már kézenfogva az éj sötét
és félelmes ölén.
Most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt már is hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékod hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földrerántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat Árnyak: /Veled él ez a démon!
Súlytól görnyed vállam /Veled él ez a gyermek!
Faggatózó csend gyötör, /Egyedül neki szolgálsz
és nincsen válasz arra, hogy miért? /Szabadon sosem enged.
Rejtőzködő szemek /Egyedül csak ő miatta élsz!
mégis tudom követ /Veled él ez a démon.
az árnyékom követ, és érzem, /Veled él ez a gyermek.
hogy egy napon elpusztít még! /Éjjel-nappal hajszol már.
Árnyak: Az árnyékod hogy léped át?
A múlttól búcsút hogy veszel?
A lelkiismeret szavát
magadban hogyan fojtod el?
Wolfgang: Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell? /Kérdezni hogy kell
Nézd, /annak ki sejti önmagát?
hogyan lépjem át? /És hogy lessz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át?
Az árnyékod, hogy léped át?
Félek a sorstól /A sorsod ellen mit tehetsz?
Hogy lennék dróton rángó báb? /Hogy törhetsz szét egy glóriát és másik ember hogy lehetsz?
Hogy éljek így? /Kérdezni hogy kell?
Hogyan éljek így? /Annak, ki sejti önmagát?
Nincs válasz: /És saját árnyát
Árnyékom hogyan lépjem át?! /Nem lépi át!

Mozart/ Árnyékdal

Az egyik pornó újságban olvastam egy cikket, amiben pszichológusok mondták, hogy nem mindegy, hogy a faszt szereti az illető a szájában, vagy a száját szereti a farka körül, mertha a faszt a szájában, akkor homo, de ha fordítva akkor hetero. Csak vigyázni kell ezzel az egésszel, mert ugyanúgy lehet önfertőzni, értem ezalatt a herpeszes dolgokat. Szerintem, ha az iiletőknek akik ezt csinálják jól esik, akkor hajrá. Csinálják, nem érdekel. Mindenki úgy szerez magáak örömöt,ahogy akar és ahogy neki jól esik.

Az esőt felszárítani úgy sem tudod
A szelet megfordítani úgy sem tudod

Ujjaid közül a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Refr.
Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod
Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod
Ujjaid közt a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Refr.x2

Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Máté Péter/ Azért vannak a jó barátok

Buta kis játék, hazudok, és elhiszed.
Önző kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem.
Pedig érzem:, hogy te a vagy a mindenem és tőled létezem én.
De csak rejtem, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém.

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Pedig érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután,
De csak rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk.

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz lásd,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
De azt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt lesz tán?.

Hamu, vagy gyémánt, a választás oly egyszerű,
De egy gondolat úgy bánt, hogy minden jó, és végül oly keserű.
Ugye, érzed, hogy te a vagy a minden, de félek, semmi leszel,
Tudom, érzed, hogy te vagy a kincs

Cserháti Zsuzsa/ Hamu és gyémánt

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Vén völgy mélyén halvány fény,
Hajnali tűz kél nem várt rém,
Átkel a hídon a folyónál,
Átfut az erdőn, bosszút áll.
Zord hegyek csúcsát elérné
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Ártó tündér varázsol,
Olvad az élet a dalától,
Vérvörös fényt szór magából,
Tűzszívű szolgát halálból
Zord hegyek csúcsát elérné,
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

NOX/ Tűztánc

Oly fájón nagy a világ, éld át
Még hívnak csoda csodák
Ha bántón vad a világ, lépd át
Nézd azt, ami virág
Csak élvezd a lét minden ízét
A nappal az éjjel ezer színét
A perceknek 100 évnyi báját
Az érzést, hogy őrült kaland vár rád

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.

Ha fáznál, az a magány, törd át
Ha elbújsz ki ölel át?
Ha félnél jön a barát, hívd hát
Mondd el neki mi bánt
Csak élvezd a napfény reményét
A Hold mindent átíró rejtélyét
A dallamba bújt lélek hangját
A szépséges lét minden álarcát

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út

NOX/ Árny és Fény