A szemed, mi átkarol, ha félek
Néha csak haragos óceán
Mi dühös viharral ébreszt
S ha megnyugszik, gyengéden ölel át.

Hajad tűzláng a fahasábon
Pusztít és öl, ha útjában állsz
De melegít, ha kordában tartod
Perzselő, mint a napsugár.

Hangod a fülembe süt
Rebbenek, ha hallom ritmusát
Érj hozzám, varázsolj holnapot
Hogyha kéred, mindig várok rád.

Vágyak ébrednek testemben
Mint száz csicsergő kismadár
Te vagy kit álmomban kereslek
Hiszem, hogy van még boldogság.

Fájdalom, nem érzem, ha itt vagy
Felébredt szívemben a láng
S ha kialszik is, nincs még vége
Ha rejtegetsz egy szál gyufát...

/Alone & Tommy/

Nézz rám
Arcodon holdfény jár
Hív esténként újra az álom
Már vártam rá

Félek a felhőktől
Félek egy embertől
Félek, hogy nem várok semmit a reggeltől
De az mindig jön

Örvénylő víz hull rám
Úgy az arcomba vág
Mond miért kínoznál
Ha neked is fáj?

Nincs híd!
Köztem és közted
Megszűnt minden út

Nincs híd!
Kiáltásom nem hallják
Már sehol, még sehol

Nézz rám
Karomban élet jár
Hív, örvénylő áram a testemben
Bár láthatnám
Megvadult élményért
Megfakult emlékért
Miért álljak mellétek újra, ha úgy érzem...

/Black Out/

Wolfgang Mozart:
Az árvaság vak rémület.
Büntetés a felnőtt élet.
A sorsomat most hogy vonszoljam én,
egymagam?
Egy láthatatlan villanás
nem vezet már kézenfogva az éj sötét
és félelmes ölén.
Most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt már is hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékod hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földrerántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat Árnyak: /Veled él ez a démon!
Súlytól görnyed vállam /Veled él ez a gyermek!
Faggatózó csend gyötör, /Egyedül neki szolgálsz
és nincsen válasz arra, hogy miért? /Szabadon sosem enged.
Rejtőzködő szemek /Egyedül csak ő miatta élsz!
mégis tudom követ /Veled él ez a démon.
az árnyékom követ, és érzem, /Veled él ez a gyermek.
hogy egy napon elpusztít még! /Éjjel-nappal hajszol már.
Árnyak: Az árnyékod hogy léped át?
A múlttól búcsút hogy veszel?
A lelkiismeret szavát
magadban hogyan fojtod el?
Wolfgang: Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell? /Kérdezni hogy kell
Nézd, /annak ki sejti önmagát?
hogyan lépjem át? /És hogy lessz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át?
Az árnyékod, hogy léped át?
Félek a sorstól /A sorsod ellen mit tehetsz?
Hogy lennék dróton rángó báb? /Hogy törhetsz szét egy glóriát és másik ember hogy lehetsz?
Hogy éljek így? /Kérdezni hogy kell?
Hogyan éljek így? /Annak, ki sejti önmagát?
Nincs válasz: /És saját árnyát
Árnyékom hogyan lépjem át?! /Nem lépi át!

Mozart/ Árnyékdal

Megkopott szobroknak bólintó fák
Szélben a téren sodródó ág
Madarak szállnak a hajnalon át
A köd, mint egy ázott kabát...úgy terül rád

Lépteim hordják az évek súlyát
Szívem már tudja, mit szemem nem lát
Hajnalon, nappalon, éjszakán át
Megyek csak egyre tovább...mindenen át

Képek: csúnyák és szépek
rosszak és jók
Múltam: megtalált vágyak
elveszett illúziók

Sírnak a felhők, úgy zokog az ég
Messze a nyár, a ragyogó-kék
Ősz van most újra, oly szomorú szép,
Hivatlan, fáradt vendég...ismerős rég

Képek: csúnyák és szépek
rosszak és jók
Múltam: megtalált vágyak
elveszett illúziók
Érzem: régi a hitem
de új az erő
Nézem: barátként jött el
és megért az őszi eső..

/Ossian/

Az esőt felszárítani úgy sem tudod
A szelet megfordítani úgy sem tudod

Ujjaid közül a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Refr.
Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod
Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod
Ujjaid közt a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Refr.x2

Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Máté Péter/ Azért vannak a jó barátok

Buta kis játék, hazudok, és elhiszed.
Önző kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem.
Pedig érzem:, hogy te a vagy a mindenem és tőled létezem én.
De csak rejtem, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém.

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Pedig érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután,
De csak rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk.

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz lásd,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
De azt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt lesz tán?.

Hamu, vagy gyémánt, a választás oly egyszerű,
De egy gondolat úgy bánt, hogy minden jó, és végül oly keserű.
Ugye, érzed, hogy te a vagy a minden, de félek, semmi leszel,
Tudom, érzed, hogy te vagy a kincs

Cserháti Zsuzsa/ Hamu és gyémánt

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Vén völgy mélyén halvány fény,
Hajnali tűz kél nem várt rém,
Átkel a hídon a folyónál,
Átfut az erdőn, bosszút áll.
Zord hegyek csúcsát elérné
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Ártó tündér varázsol,
Olvad az élet a dalától,
Vérvörös fényt szór magából,
Tűzszívű szolgát halálból
Zord hegyek csúcsát elérné,
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

NOX/ Tűztánc

Oly fájón nagy a világ, éld át
Még hívnak csoda csodák
Ha bántón vad a világ, lépd át
Nézd azt, ami virág
Csak élvezd a lét minden ízét
A nappal az éjjel ezer színét
A perceknek 100 évnyi báját
Az érzést, hogy őrült kaland vár rád

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.

Ha fáznál, az a magány, törd át
Ha elbújsz ki ölel át?
Ha félnél jön a barát, hívd hát
Mondd el neki mi bánt
Csak élvezd a napfény reményét
A Hold mindent átíró rejtélyét
A dallamba bújt lélek hangját
A szépséges lét minden álarcát

Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út

NOX/ Árny és Fény

ez nagyon szép volt tom !!!!

miss maggie m'gill fenn a dombon élt
az apja berúgott és elment odébb
lement hát, a város várt reá
az emberek ott szeretik
ha megy a dolog

lenn vagy nagyon és nincs erőd
menj és vegyél egy pár új cipőt
indulj hát a város vár reád
az emberek ott
szeretik ha megy a dolog

zebigyerek apád egy rnr sztár
zabigyerek apád egy rnr sztár
csak egyszer látta anyádat ennyi köze van hozzád

most egy vén blues kell
amit egy férfi énekel
játsszuk a bluest
a világ nem érdekel
a világ nem érdekel
a világ nem érdekel

maggie maggie maggie m'gill
csak tovább maggie maggie m'gill
maggie maggie maggie m'gill
csak tovább maggie maggie m'gill

the doors: maggie m'gill

Az egérnek a lakásom palota
A lónak a kutyaól kalap
A gyufának börtön a skatulya
Nem kérnek szappant a halak

A légynek a légyfogó vacsora
A sásnak a távcső is kancsal
A macskának a nyávogás muzsika
A patkánynak a denevér angyal

Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak

A róka, ha hülye is ravasz
A sakál még nappal is álnok
A fecskékre fütyül a tavasz
Az ébredésen röhögnek az álmok
... kés nélkül a villa is árva
Nem vágyik vonóra a hárfa
A ráknak az előre a hátra
A gyógyszertől beteg lesz a nátha

Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak

A csőnek a lényege a lyuka
A kerékpár egyedül eldől
Az igazság belefúlt a borba
Az erdésztől nem látni az erdőt
A butának zseni lesz a fia
A nagy hősök rokona mind bátor
A törtetőnek hátán a hasizma
Nem látni a holnapot a mától

Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak..

/Rolls Frakció/

Kerestem Neked egy jó helyet,
Ahonnan nézheted a csillagokat,
Félsz tőlem, akár a tűztől,
Pedig az csak meleget ad.

Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.

Megráz a tested és mindenhol éget,
A hullámzó természet felett lebegsz,
Elindult köztünk egy csodás kapcsolat,
A gyónás, azt hiszem, ma elmarad.

Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.

Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...

Mindketten győztünk és remegve szállunk,
Most minden oly tiszta és valódi lett,
De hidd el, hogy kevés volt, s tennünk kell érte,
Hogy megmaradjon ez a pillanat.

Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.

Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...
Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...

De nekem még így is szép vagy.

/Popular/

Hallom a hangot
Érzem a fényt
Az idő megállt
A jelen megérint
Sodor a folyó
Nem kapaszkodom
Magamban érzem
Mindennel egy vagyok

Megállt az idő
Nincs jövő, nincs múlt
Nem várok semmit
Nem keresem a szót
Érzem a jelent
A pillanatot
Magamban érzem
Boldog vagyok

Te is egyedül szeretsz
És egyedül félsz
Egyedül érzel
Egyedül kérsz
Egyedül hallgatsz
És egyedül szólsz
Egy a te utad is
Egyedül utazol...

/Replika/

Olyan szomorúan nézel rám,
Mintha könnyeket hozna az éjjel
Pedig régóta tudom már
Csak én érzek úgy, ahogy érzek

Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.

Ez nem a valóság,
De úgysem hiszem el, ha látom.
Mert a tegnap az enyém volt,
És a holnapot is csak érted várom.

Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.

És ha csendet kérne a hang,
Hogy közénk álljon ma mégis
Ha erre járna, ne hagyd, oh ne hagyd,
Hogy vele menjen a nevetés is.

Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.

/Szabó Eszter/

Valakinek..aki tegnap nem tudta eldönteni,hogy dolgozni..vagy világitani kell-e a lámpagyárban:))))
lámpagyárban dolgozni...világitani meg az éjszakában)...:)))

A csillagokat lehozták, az összes tüzet ellopták
Rettenetes sötét, sötét van

Elfáradt a napsugár, szegény szentjánosbogár
Rettenetes sötét, sötét van

Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban
Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban

Az erőművek feladták, Aladdint a szellem mellé zárták
Rettenetes sötét, sötét van

A redőnyöket lehúzták, a gyertyákat elfújták
Rettenetes sötét, sötét van

Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban
Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban
Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban
Te vagy a fény a lámpagyárban, világíts az éjszakában!

/P.Mobil/

Kéz,
mely kezeid közt megpihen,
kéz,
válaszol, ha kérdezel.
Néha bánatok súlya
húzza le,
de nem kell tőle félned
sose...
ez a kéz,
az én kezem is lehetne.

Kéz,
simogatni szeretne,
kéz
őrizne és védene.
Add a két kezed,
hagyd, hogy én legyek,
ki életeden végig vezet!
S ez a kéz,
szebbé teszi az életed.

Könnycsepp lennék végig folynék szomorú arcodon
Napfény lennék meg csillanék fekete hajadon
Százezerszer sírnék vissza minden éjszakát
Százezerszer tenném jóvá azt mi téged bánt


Milliószor csókolnám a fájó szivedet
Milliószor letörölném minden könnyedet
Százezerszer újra kezdem esküszöm neked
Most az egyszer, hidd el nekem, hogy nagyon szeretlek.


Százezer csók, gondolatba vissza hív
Százezer dal s újra megdobban a szív
A boldogság még rád köszön
Egy édes óra vissza jön,
Szeretlek én, maradj enyém!

Egy férfi kell és semmi más,
de kinek kell egy hasonmás
Ha becsaphat a valóság
és elvarázsol már.
Félek

Az életem lecserélném,
ha ettől jobban szeretnél,
de néha kell a hazug szó,
szemtelen de olyan jó.
Érezd

Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne hogy mitől jó,
csak lenne mindig ennyire izgató.
Veled

Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál

Egyre hajt a kalandvágy,
az élet úgyis visszavág,
de jöhetne egy új esély,
az élettől már.
Úgy érzem

Nem kell ez a hazugság,
mert cserben hagy a valóság
de csalódni még nem muszály,
a végső állomás.
Oly távol

Bár lenne minden félig igaz
nem érdekelne hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató
Veled

Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál

Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne, hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató

Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál...

/Varga Feri/

Nézz rám, lehet én se vagyok az aki voltam.
Végtelen idő, hát mégse' maradt mozdulatlan.
Emlékezz rá, meg akartuk váltani a fél világot
És én már nem engedlek el, amíg őrzöd a lángot.

Csak amíg hevít a láz, belül éget,
amíg a szíved repít téged,
Néha kell, hogy játssz a tűzzel, hogy a Napba érj
Szeretlek valamiért

Megy a harc önmagad ellen és nem ez az első
Lehet, hogy fel kéne végre nőni, de azt sohase késő...
néha érzed még a múlt illatát egy-két régi dalban,
Amikor együtt lélegeztünk jóban -rosszban.

És lehet a föld, a tűz, a víz, a levegő az ami éltet
hidd el, nélküled nem akarom már rég az egészet.


Csak amíg hevít a láz, belül éget,
amíg a szíved repít téged
Néha kell, hogy játssz a tűzzel, hogy a Napba érj


Csak amig hevít a láz
Csak amig hevít a láz
Csak amig hevít a láz
A Napba érj
Szeretlek valamiért...

/Mester Tamás/

Mindig a vágyak szárnyán múlnak el a percek,
Az álmaink még szabadok talán.
De engedd, hogy a gondokból kilépve
Szálljon az ember, és higgye önmagát.

Mindig a vágyakból élt tovább a holnap,
Ha engedte volna élni a világ.
A hétköznapoktól nem kapsz soha semmit
Csak az álom igaz, mely ontja mámorát.

Refr.: Mond, miért oly kevés ez a föld nekünk?
Mindennap új veszélyre ébredünk.
Gyűlölet lángja rajzol új határt,
És a föld, porrá ég, minden ég, porrá ég, ég a föld.

Hiszem, hogy álmom egyszer megvalósul,
Az ébredéssel nem jön új halál.
És határtalan vágyait az ember
Nem mások ellen, de velük éli át.

/Vikidál Gyula/

A függönyt halkan húzom szét
A hűvös szél arcomhoz ér
Alszol még, hát aludj csak tovább
Felejtsd el az éjszakát, egy sóhaj dallamát
Felejtsd el, hogy szeretlek, amit sohasem mondtam

A város piszkos, így is szép
Nem seprik rég, álmos vidék
A felnőttek csak sietnek tovább
És nem látják, hogy megjelent az a kócos kisgyerek
Aki nekem integet, akit sohasem hittél

Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát

Volt pár dalom, rád hagyom
Hogy mennyit ér, én nem tudom
Isten veled, várnom nem lehet
Az út fölött már ott lebeg a tündöklő sereg
És befogad, és eltemet, mint az esőt a tenger

Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Bármit mond, bárhogy szól, csönd lesz minden... dalomból

Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát.


/Omega/