Lobogását szemednek látom én,
robogását akaratodnak érzem én.
Szavaidban lüktet a száguldás,
igen értem én.
De, ha lehagy a tested,
néma marad bennem ez a költemény.

S hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Lebegését követed-e, hogy merre jár?
Remegését ismered-e, hogy rátalálj?

Hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Velem az érintésben,
szabadító ölelésben,
velem a lélegzetben ott legyél.
Velem a forró lázban,
velem a vak zuhanásban,
velem a szív hangjában te legyél.

Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Zséda: Legyen úgy

Ismerős Arcok: Mennyit ér..


Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen

Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem

Refr.:

Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?

Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben

Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.

Hajszoltuk, üldöztük
Reménnyel, örömmel
Foggal és körömmel
Kívántuk, kerestük
Hittel és kétséggel
Válasszal, kérdéssel

Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények

Elhittük, megleljük
Ébren is álmodtunk
Bíztunk és csalódtunk
Szabadság fantomja
Ne keresd másban
Csak önmagadban

Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok


Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok

/Ossian/

Zorall:Szeress úgy, ahogy itt vagyok, Egyszer megjavulok

A mesék után csak pár év talán,
Már széppé fakult, hogy rosszul tanult
Egy gyermek.

Még bánt a szó, én nem voltam jó,
Még most sem vagyok, vannak őrült napok
És percek.

Szeres úgy is, ha rossz vagyok,
Ezt majd mindíg visszakapod,
Szeress úgy, mint egy gyermeket,
Hisz az vagyok!
Szeress úgy is, ha rossz vagyok,
Vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy, ahogy itt vagyok
Veled!

Késő ma már a mesék után,
Hogy nem változom, ezt tőled tudom,
Nem megy.

Vannak napok, (yeah) Zorall vagyok,
De késő talán, maradok már
Gyermek.

Szeres úgy is, ha rossz vagyok,
Ezt majd mindíg visszakapod,
Szeress úgy, mint egy gyermeket,
Hisz az vagyok!
Szeress úgy is, ha rossz vagyok,
Vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy, ahogy itt vagyok
Veled!


Néha könny van a két szemeden,
titkon is észreveszem,
Tudom, bűn, amit én keresek,
ha nélküled messze megyek.
És mennyi bánat ér tudom már rég,
ezért ne félj!

Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És visszatérek hozzád újra.
Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És a hosszú út majd véget ér.

Csak a vágy van a két szemeden,
titkon is észreveszem.
Hidd el, nem hagylak már egyedül,
vissza a szív menekül.
Mennyi bánat ér, tudom már rég,
ezért ne félj.

De addig ne bánts a kóbor szívemért,
Ne bánts a szabad lelkemért,
Ne bánts, mert visszatérek é-é-én,
Hová is futhatnék?

megjavulok é-én
megjavulok é-én
megjavulok é-én
egyszer megjavulok éééén

szöveg
Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!

Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)

Ossian:Nézz rám!


Kezedben van a sorsod,
Az utad önmagad választod,
Drágakõ fenn a fényben,
Hamis gyöngy lenn a szemétben.
Tudom, most azt mondod
Ez sokkal bonyolultabb dolog.
Én mégis így érzem,
egy dolgot el kell higgy nekem,
Hogy legyen akihez mész,
Legyen egy kinyújtott kéz.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Létezel csak mint egy gép,
Mint egy hideg fogaskerék,
Új idõk, ezt így mondják,
Nem találod merre menj tovább.
Elkopnak mind a szavak,
Tartalmuk talán igaz marad,
Elszállnak mind az évek,
És lassan fontos lesz neked,
Hogy legyen akihez mész
Legyen egy kinyújtott kéz.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Fejed fölöt múlnak el az évek.Nem tudod milesz még belöled.Apád szavai mind lekoptak rólad.Érzed nem szeretnek át néznek rajtad.A kereszt útig mindennap eljutsz.Senki nem vár nem jön eléd haza mennél de nem kérnek belöled.Azt üzenik maradj ott hol eddig lehettél.Csak menj sok hosszú év vár rád sorsunk egybe fort meddig tovább.A hajnal ágyat bont neked megpihen rajta kemény fémszived.

Pokolgép:Így kellesz

Őrület furcsa egy érzés
Agyamban a késztetés
Arcodon félelem látszik
Szemedben a rettegés

Fejemben a hang azt súgja,
hogy öljelek meg
Szívemben a vágy ordítja,
hogy kellesz nekem

Ha megtagadsz, légy átkozott
Ne értsd az emberi szót
Gyűlöljön akit szeretsz
Júdásként áruljon el

(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy más legyél
(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy értsd
(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy szent legyél
Így kellesz, adj helyet a szívedben

(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy más legyél
(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy értsd
Hibáiddal, bűneiddel
Így kellesz, adj helyet a szívedben


Lehúzom lassan a függönyt
Túl sok itt benn a fény
Ne próbálj elmenekülni
Kezem mindenhol elér

Ígérem, hogy nem fog fájni
Egy perc az egész
Szívedbe mártom szívemet
Ennyi és kész

Ha megtagadsz, légy átkozott
Ne értsd az emberi szót
Gyűlöljön akit szeretsz
Júdásként áruljon el

Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen.
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba,
mert én...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
A sötéttel sodródva vágyom rá... érted...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
Úttalan utakon talán látlak téged,
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek.

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, a végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Puskás Peti: Csillagok (Ez egy válasz menyus 100 üzenetére (2012. 02. 04. szombat 18:01), amit ide kattintva olvashatsz)

Pokolgép:Halálra szeretlek

A lány szomorú volt,
nem evett, nem ivott,
arra kért, hogy legyek övé.
Szívós volt nagyon, régóta hajtott,
szemeiben szenvedély.
A farmerom szűk lett,
hova meneküljek,
Merev minden végtagom,
Nincs menekvés.

A lány szomorú volt,
nem evett, csak ivott
arra kért, hogy legyek övé.
A lábamról levett,
megesett a szívem,
fejemből leszállt a vér.
A farmerom szűk lett,
hova meneküljek,
merev minden végtagom.

Halálra szeretlek,
Halálra szeretlek,
Ha neked az kell.
Halálra szeretlek,
Halálra szeretlek,
Ha neked az kell.

Mindenek felett: a megélt éveket,
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Refrén:
Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.

Refrén:
Egy tiszta...

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Refrén:
Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

(Ossian)

Pokolgép:Ezerszer

Vad álmomban egyszer ő eljött énértem
A vágyaknak asszonya
A teste hozzám bújt, élveztem mocskosul
A fülembe súgta

A szerelem mindig kell
A szívekben úgy legyen
Most gyere és égess el
Hogy örökre érezzem

Mindennap várlak, ahogyan a nap, az ég
Karomba zárlak
És hogyha még kérsz, neked újra megtenném
Megtenném százszor

Mindennap várlak, ahogyan a nap, az ég
Karomba zárlak, nem kell, hogy félj
És hogyha még kérsz, neked újra megtenném
Megtenném százszor, ezerszer megtenném


Piásüveggel kezemben felkeltett
Egy távoli sóhaj
Hogy hozzámbújt éjjel, csak álom volt, félek
De a fülembe súgta

A szerelem mindig kell
A szívekben úgy legyen
Most gyere és égess el
Hogy örökre érezzem

Törékeny jégen járunk
A mélység már vár, elnyel az ár
Egymáshoz ritkán szólunk
Hajsza van csak, megállni kár

Talán egyszer az életben
Rádtalál az Egyetlen

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben

Elsodornak a dolgok
Nem fontosak, nem igazak
A közöny páncélja megvéd
De megöli majd az álmaidat

Talán nem jön el sosem
Ezer közt az Egyetlen

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben

Hibát csak másban látunk
Becsapjuk így önmagunkat
Nem érezzük át régen
A legfontosabb szavainkat

Törvény ez, vagy véletlen
Miért ő az Egyetlen?

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
...Rád vár
...Némán vár

Gyere velem, most indulnék,
Hogy utunkat óvja, fent már ég a holdvilág.
A sorkerék ma gyorsan jár,
S a csillagokban megírták, igazi csoda vár.

A szív szavára hallgass bátran,
És jöjj velem, mert álmot láttam,
Oly rég vár ránk egy szelet mennyország.

A szív szavára hallgass bátran,
Ma hív az út, hol én sem jártam,
Ott vár majd ránk egy szelet mennyország.

Gyere velem az éjen át,
Az angyalok fentről elfújták az út porát.
A bátorság majd visz tovább,
S szerencsénk is mellénk áll, tudom ezután.

Az szív szavára hallgass bátran,
És jöjj velem, mert álmot láttam,
Oly rég vár ránk egy szelet mennyország.

A szív szavára hallgass bátran,
Ma hív az út, hol én sem jártam,
Ott vár majd ránk egy szelet mennyország.

Csak az első lépés nehéz,
Hisz a lelkünk az útra már kész,
És szívünk szállna oda, hol oly meseszép, ami vár,
Hát lépj tovább, gyere, lépj tovább!

Az szív szavára hallgass bátran,
És jöjj velem, mert álmot láttam,
Oly rég vár ránk egy szelet mennyország.

A szív szavára hallgass bátran,
Ma hív az út, hol én sem jártam,
Ott vár majd ránk egy szelet mennyország.

Szekeres Adrienn: Szív szava

Egy testvérért szóljón a dal!! :(

Ossián:Az Elmúlás Kertjében

Halott virágok,
Csendes fohászok,
Nem hozhat békét,
A részvét
Kőtestű angyal,
Néz fel az égre,
Arcán a bánat,
Kőszárnyak nem szállnak
Kereszten csendben,
Vérző márvány-isten,
Arcáról peregnek,
A könnyek
Nevek elmosódva,
Korhadt kereszten,
Szegényes dombok,
Nincs igazság itt sem...

Néma ezüst holdfény fenn,
Az Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
Az Elmúlás Szomorú Kertjében

Kiégett mécses,
Gyertyák a földön,
Nem számít semmit,
Testből épült börtön...

Néma ezüst holdfény fenn,
Az Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
Az Elmúlás Szomorú Kertjében

Pokolgép:Az adott szó

Hogyha engem kérdezel
Én sokszor vétkeztem
A szavam mindig megtartva
Senkit nem bántottam
Szemtől szembe mondom meg
Még ha bánt is hirtelen
De bennem megbízhatsz bármikor
Senkinek nem ártok

Adott szavam törvény
Eszedbe ezt jól vésd

Lerágott csont
De bárki bármit mond
Az adott szó
Az egyetlen egy út mi járható
Lerágott csont
De mindig fájlalom
Az adott szó
Nekem az egyetlen egy út mi járható


Néha én is tévedhetek
Nem vagyok tökéletes
A szavam mindig megtartva
Senkit nem bántottam
És ha reggel felébredek
Bátran tükörbe nézhetek
Mert bennem megbízhatsz bármikor
Senkinek nem ártok

Adott szavam törvény
Eszedbe ezt jól vésd

Lerágott csont
De bárki bármit mond
Az adott szó
Az egyetlen egy út mi járható
Lerágott csont
De mindig fájlalom
Az adott szó
Nekem az egyetlen egy út mi járható

Lerágott csont
De bárki bármit mond
Az adott szó
Az egyetlen egy út mi járható
Lerágott csont
De mindig fájlalom
Az adott szó
Nekem az egyetlen egy út mi járható
Az egyetlen egy mi járható

Itt állok én a némák vezére,
itt állok én,
aki a mester után tévedt
Itt állok én
ki bűnösből - ember lettem -
itt állok én -
a múltért kell fizetnem.

Elárulom hitemet,
s míg ember lesz a földön -
megölik, mit Isten adott -
mit tőle kaptunk kölcsön !
Megveszik, mi megvehető,
míg lesz emberi élet -
megölik majd magukban,
a jövőt, a reményt, a szépet -

A népnek látvány kell,
látvány kell nem élet -
ingyen lakoma, álhír -
vásár, hazug dicséret -
a népnek látvány kell,
látványos ígéret,
higgyen abban törvényes :
minden népítélet !

El kellett döntenem,
gazember leszek,
mert ez az én sorsom,
ez az én szerepem -
Sírhatok magamért -
és áshatom sírom -
de lesznek követőim,
ahogy a jövőt most látom.

Meg kellett tennem,
máskép nem lehetett -
Meg kell most tennem,
velem a bűn megszületett.

Oda kell adnom őt,
én legyek az első
ki bástyát épít a jövőnek,
új világot teremtő

Kit hova sorolnak,
kié lesz az érdem ? -
Ki volt a mester uram -
ne kérdd számon tőlem.
Mindenkori bűneim,
végleg megbánom -
de ezt az egyet : az utolsót
Uram - nem kívánom !

Jönnek majd új próféták,
jönnek akik tudják -
hogy a megfejtést, a jelszót
a mindenségben írják -
Én, csak ott állok
szerény kis emberként,
aki tette a dolgát -
aki nem kapott soha jelvényt -

Hé, uram légy igazságos -
adj nekem erőt
adj még kis időt -

Magam előtt látok
börtönrácsokat -
elszabadul a pokol -
megölnek ártatlanokat.
elárulja majd,
apa a gyermekét
szerető a szeretőjét,
testvér testvérét.

Uram én már határoztam -
gazember leszek -
Uram, erről az útról,
vissza nem térhetek -
Uram adj valaki mást
egy új égi követet -
Legyen más ki ellenem
a mestert követed,

Nem akarom,
nem akarom,
de mégis
nem akarom,
nem akarom,
de mégis ...
Sorsom én választottam,
ne sírjon senki értem -
Aki jobban tudta volna -
legyen övé az érdem !

(Kormorán: A némák vezére)

Ossián:Pogány Ima

Elkísér a szél. Átölel, és titkot mesél!
Az óceán oly mély. Lelkemben a világűr csendje él!
Fázva forró nyárban. 36 fok örökös lázban!
Könnyek arcomon. Elrontott dolgok súlya a vállamon!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!

Mutasd csak, hogy vagy! Lássam arcod, halljam szavad!
És olvad már a fagy! Lelkemben a jégkorszak szétszakad!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!

Bőrruhában, talpig vasban
Nyeregben már a Rocker-nemzedék.
Kispolgárok nem tudjátok
Milyen jó, ha szembe fúj a szél.

REFRÉN:
Szabad élet, száguldás, átmulatott éjszakák.
Csinos lányok, csak jár a szátok.
Gyerünk együtt nyomjuk a gázt!

Motorra szállnak a vad angyalok,
Útjukba nem állhat többé senki.
Motorra szálnak a vad angyalok,
Felbőg sok pokoli gép.


Átgázolnak minden falon,
A kerék nyomán megnyílik a Föld
Kispolgárok, tudjátok meg, akkor jó,
Ha szembe fúj a szél!

(Pokolgép)

Pokolgép:Ég és Föld között

Országutak, parkolók, mellékutcák
Füstös helyek, hideg étel, olcsó szállás
Ezt ismerem, odavissza végigjártam
Most ittvagyok, ide mindig visszavágytam

Szemeimben újra tűz gyúl
Kezem indul, kezedért nyúl
Mennyit ér majd, ha elérem
Ha megígéred, én megígérem

Ég és föld között a testem szabadítsd fel
Fény és árny között elégek, szabadíts fel

Ég és föld között a testem szabadítsd fel
Fény és árny között elégek, szabadíts fel


Ne kérdezz most, ami volt azt úgysem hinnéd
Én sem hiszem, pedig mindez velem történt
Nincs végzetem, ahogy jön, úgy nekem is jó lesz
Most jó veled, ez az, ami emberré tesz

Szemeimben újra tűz gyúl
Kezem indul, kezedért nyúl
Mennyit ér majd, ha elérem
Ha megígéred, én megígérem.