Az egérnek a lakásom palota
A lónak a kutyaól kalap
A gyufának börtön a skatulya
Nem kérnek szappant a halak

A légynek a légyfogó vacsora
A sásnak a távcső is kancsal
A macskának a nyávogás muzsika
A patkánynak a denevér angyal

Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak

A róka, ha hülye is ravasz
A sakál még nappal is álnok
A fecskékre fütyül a tavasz
Az ébredésen röhögnek az álmok
... kés nélkül a villa is árva
Nem vágyik vonóra a hárfa
A ráknak az előre a hátra
A gyógyszertől beteg lesz a nátha

Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak

A csőnek a lényege a lyuka
A kerékpár egyedül eldől
Az igazság belefúlt a borba
Az erdésztől nem látni az erdőt
A butának zseni lesz a fia
A nagy hősök rokona mind bátor
A törtetőnek hátán a hasizma
Nem látni a holnapot a mától

Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak..

/Rolls Frakció/

Kerestem Neked egy jó helyet,
Ahonnan nézheted a csillagokat,
Félsz tőlem, akár a tűztől,
Pedig az csak meleget ad.

Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.

Megráz a tested és mindenhol éget,
A hullámzó természet felett lebegsz,
Elindult köztünk egy csodás kapcsolat,
A gyónás, azt hiszem, ma elmarad.

Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.

Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...

Mindketten győztünk és remegve szállunk,
Most minden oly tiszta és valódi lett,
De hidd el, hogy kevés volt, s tennünk kell érte,
Hogy megmaradjon ez a pillanat.

Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.

Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...
Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...

De nekem még így is szép vagy.

/Popular/

Hallom a hangot
Érzem a fényt
Az idő megállt
A jelen megérint
Sodor a folyó
Nem kapaszkodom
Magamban érzem
Mindennel egy vagyok

Megállt az idő
Nincs jövő, nincs múlt
Nem várok semmit
Nem keresem a szót
Érzem a jelent
A pillanatot
Magamban érzem
Boldog vagyok

Te is egyedül szeretsz
És egyedül félsz
Egyedül érzel
Egyedül kérsz
Egyedül hallgatsz
És egyedül szólsz
Egy a te utad is
Egyedül utazol...

/Replika/

Olyan szomorúan nézel rám,
Mintha könnyeket hozna az éjjel
Pedig régóta tudom már
Csak én érzek úgy, ahogy érzek

Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.

Ez nem a valóság,
De úgysem hiszem el, ha látom.
Mert a tegnap az enyém volt,
És a holnapot is csak érted várom.

Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.

És ha csendet kérne a hang,
Hogy közénk álljon ma mégis
Ha erre járna, ne hagyd, oh ne hagyd,
Hogy vele menjen a nevetés is.

Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.

/Szabó Eszter/

Valakinek..aki tegnap nem tudta eldönteni,hogy dolgozni..vagy világitani kell-e a lámpagyárban:))))
lámpagyárban dolgozni...világitani meg az éjszakában)...:)))

A csillagokat lehozták, az összes tüzet ellopták
Rettenetes sötét, sötét van

Elfáradt a napsugár, szegény szentjánosbogár
Rettenetes sötét, sötét van

Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban
Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban

Az erőművek feladták, Aladdint a szellem mellé zárták
Rettenetes sötét, sötét van

A redőnyöket lehúzták, a gyertyákat elfújták
Rettenetes sötét, sötét van

Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban
Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban
Te vagy a fény az éjszakában, gyere dolgozz a lámpagyárban
Te vagy a fény a lámpagyárban, világíts az éjszakában!

/P.Mobil/

Kéz,
mely kezeid közt megpihen,
kéz,
válaszol, ha kérdezel.
Néha bánatok súlya
húzza le,
de nem kell tőle félned
sose...
ez a kéz,
az én kezem is lehetne.

Kéz,
simogatni szeretne,
kéz
őrizne és védene.
Add a két kezed,
hagyd, hogy én legyek,
ki életeden végig vezet!
S ez a kéz,
szebbé teszi az életed.

Könnycsepp lennék végig folynék szomorú arcodon
Napfény lennék meg csillanék fekete hajadon
Százezerszer sírnék vissza minden éjszakát
Százezerszer tenném jóvá azt mi téged bánt


Milliószor csókolnám a fájó szivedet
Milliószor letörölném minden könnyedet
Százezerszer újra kezdem esküszöm neked
Most az egyszer, hidd el nekem, hogy nagyon szeretlek.


Százezer csók, gondolatba vissza hív
Százezer dal s újra megdobban a szív
A boldogság még rád köszön
Egy édes óra vissza jön,
Szeretlek én, maradj enyém!

Egy férfi kell és semmi más,
de kinek kell egy hasonmás
Ha becsaphat a valóság
és elvarázsol már.
Félek

Az életem lecserélném,
ha ettől jobban szeretnél,
de néha kell a hazug szó,
szemtelen de olyan jó.
Érezd

Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne hogy mitől jó,
csak lenne mindig ennyire izgató.
Veled

Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál

Egyre hajt a kalandvágy,
az élet úgyis visszavág,
de jöhetne egy új esély,
az élettől már.
Úgy érzem

Nem kell ez a hazugság,
mert cserben hagy a valóság
de csalódni még nem muszály,
a végső állomás.
Oly távol

Bár lenne minden félig igaz
nem érdekelne hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató
Veled

Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál

Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne, hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató

Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál...

/Varga Feri/

Nézz rám, lehet én se vagyok az aki voltam.
Végtelen idő, hát mégse' maradt mozdulatlan.
Emlékezz rá, meg akartuk váltani a fél világot
És én már nem engedlek el, amíg őrzöd a lángot.

Csak amíg hevít a láz, belül éget,
amíg a szíved repít téged,
Néha kell, hogy játssz a tűzzel, hogy a Napba érj
Szeretlek valamiért

Megy a harc önmagad ellen és nem ez az első
Lehet, hogy fel kéne végre nőni, de azt sohase késő...
néha érzed még a múlt illatát egy-két régi dalban,
Amikor együtt lélegeztünk jóban -rosszban.

És lehet a föld, a tűz, a víz, a levegő az ami éltet
hidd el, nélküled nem akarom már rég az egészet.


Csak amíg hevít a láz, belül éget,
amíg a szíved repít téged
Néha kell, hogy játssz a tűzzel, hogy a Napba érj


Csak amig hevít a láz
Csak amig hevít a láz
Csak amig hevít a láz
A Napba érj
Szeretlek valamiért...

/Mester Tamás/

Mindig a vágyak szárnyán múlnak el a percek,
Az álmaink még szabadok talán.
De engedd, hogy a gondokból kilépve
Szálljon az ember, és higgye önmagát.

Mindig a vágyakból élt tovább a holnap,
Ha engedte volna élni a világ.
A hétköznapoktól nem kapsz soha semmit
Csak az álom igaz, mely ontja mámorát.

Refr.: Mond, miért oly kevés ez a föld nekünk?
Mindennap új veszélyre ébredünk.
Gyűlölet lángja rajzol új határt,
És a föld, porrá ég, minden ég, porrá ég, ég a föld.

Hiszem, hogy álmom egyszer megvalósul,
Az ébredéssel nem jön új halál.
És határtalan vágyait az ember
Nem mások ellen, de velük éli át.

/Vikidál Gyula/

A függönyt halkan húzom szét
A hűvös szél arcomhoz ér
Alszol még, hát aludj csak tovább
Felejtsd el az éjszakát, egy sóhaj dallamát
Felejtsd el, hogy szeretlek, amit sohasem mondtam

A város piszkos, így is szép
Nem seprik rég, álmos vidék
A felnőttek csak sietnek tovább
És nem látják, hogy megjelent az a kócos kisgyerek
Aki nekem integet, akit sohasem hittél

Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát

Volt pár dalom, rád hagyom
Hogy mennyit ér, én nem tudom
Isten veled, várnom nem lehet
Az út fölött már ott lebeg a tündöklő sereg
És befogad, és eltemet, mint az esőt a tenger

Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Bármit mond, bárhogy szól, csönd lesz minden... dalomból

Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát.


/Omega/

Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.

Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.

Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.

Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar...

Nektek adnám a napot, a viháncoló holnapot,
Az ég ragyogását, szív dobogását nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.

Nektek adnám a titkokat, az álmon túli álmokat,
Holdugrató csillaglakók nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.

Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?

Nektek adnám az ünnepet, a reményt, hogy eljöhet,
Zászlót, zeneszót, szép napot, nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.

Nektek adnám a fenyőt, a tobozba zárt szép jövőt,
Fák örökzöld muzsikáját nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.

Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?

Nektek adnám a nevetést, a játékot, s a feledést,
Csodaország csodatárát, nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.

Nektek adnám a végtelent, az igazat és a képtelent,
Könnyszárító felhőcsókom nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.

Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?

Kire vár?
Kire vár?

/Lerch István/

Fúj a szél a fákon, némán hallgatom
Szemed most is látom, rád gondolok
Mennyi jó érzést adtál már nekem
Vissza adni nem tudnám, sosem

Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám

Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szíved elcsábít
Te vagy már minden, rég óta várt szerelem
Talán álmodom, de jó nagyon veled

Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám

Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled

Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled...

/Delhusa Gjon/

Egy elveszített kép, sok feltörő emlék
Sírig vonszolt álmok, tova tűnő szenvedély
Végig elkísér a múltam újra él
Álom szőtte vágyak veled az igaz édenért.

Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
És hideg álmos hajnalokon
Tüze perzsel, az élet itt kísért.

Sok nem mesélt mesék, sok le nem festett kép
Elfelejtett vádak, folyton megszegett szent igék.
Elcseréltem rég a létem lényegét
Megtaláltam párat belőlem az életért.

Lehetek árnyék, kit mögém űz a fény,
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom.

Kutasd a valót, mint a létté formált anyag értelmét,
Hagyj nyomot, mit öröklött ösztönből őrzöl emlékként.
Rejtsd magadba árnyékod, mint egyetlen fényfüggő titkod.
Légy Te is árnyék...egy árnyék...egy árnyék.

/P.Box/

Szintén a már említett musicalből idézek... kicsit ismerősnek tűnhet az első pár sor...

Jujj de befejezem mára mert a végén Vazi vagy Apa kitilt...

Én így hajtok fejet...



Hazudtunk mi reggel, hazudtunk mi délben,
Forró nyári napban és havazó télben,
Este is hazudtunk, de legfeljebb csak éjjel,
Akkor is csak önként - kéjjel...
készpénzért, hazudtunk hozomra,
Hazudtunk, a szép szót vígan tékozolva,
Hazudtunk parancsra, az igazat mélyen rejtve,
Mélyen - a pártkönyvekbe...

Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!

Hazudtunk mi reggel, hazudtunk este,
Hazugság lett életünk csontváza és teste,
Hazudtunk magunknak, magunknak és másnak,
Hazudtunk az országnak és az
Egész világnak!

Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!

Hol áll most gyilkosod, merre néz a fegyver?
Mielőtt lelőne, előtte agyonver!
Nyakadon a kötél - embertelen század!

Ez lesz mindőnk sorsa, ha kinyitod a szádat...

Egy musical-ből részlet.. azt hiszem aktuális... 1956

Ha kenyerét eszed
Ennek a hazának,
Örüljön a lelked,
Ne kötözze bánat.
Vérrel megöntözött
Édes földje adja,
Őseid élete
Minden darabja.

Ha a földről kezeddel
Morzsolod a rögöt,
Érezzed a múltad,
Szívbéli örömöd.

Életed himnusza:
A föld, mely annyiszor...
És ne hidd, hogy hiába,
Életed rábízod.

Életed szenvedés, és ha
A Halál majd szemedbe néz,
Vállald büszkén őseid
Vérét, életét...

Feltörnek szívedből
Elfelejtett szavak:
Haza és Szabadság-
Ellopott szavazat.

Vedd vissza a földed,
Vérrel megöntözött,
Maradék hazádban
Csak ehhez van közöd!

Életed szenvedés...

Ha kérnéd életem,
Jöhetnél énvelem...

De lesz- e majd hazánk?

Életed szenvedés...

Életed szenvedés,
Áldozat, küszködés...

Akiben magyar szív dobog,
Akiben hősök vére csorog,
Az való közénk,
Abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...

Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.

Hej, hej-hej, hej

Aki e földet tiszteli,
Két kezével műveli,
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli,
Akiből új élet fakad,
És hű szerelmet ad,
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt.

Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.

Hej, hej-hej, hej

Akiben magyar szív dobog,
akiben hősök vére csorog,
az való közénk,
Csak abban bízhattok,
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...


Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted...

/Kárpátia/

Még magamon tartom kicsit a ruhát
még nyújtsuk a percet
hadd várjak, hogy várd.
Még nyújtod a percet
még nyújtod a szót
még semmi sem teljes
még magam vagyok.

Egy semmiséget mondj még nekem
azután bármi lehet, legyen!
Egy semmiséget mondj még nekem
és jöhet bármi, lehet, legyen.

Még valami kell egy semmiség csak, mitől megváltozunk.
Mondj nekem valamit, hogy attól legyen, legyen!
Egy semmiség, lehet mozdulat is, mitől megváltozik valami,
valami, és aztán legyen, legyen.

Még magamon tartom addig a ruhát,
míg valami nem visz
egy határon át.
Még beszéljünk félre, nyújtsuk csak el
egy kicsikét várj még
még valami kell.

Egy semmiséget, mondj még nekem,
Azután bármi, legyen, legyen!
Egy semmiséget, mondj még nekem,
És jöhet bármi, legyen, legyen!

Még semmi sem teljes,
még valami kell,
már magam sem értem,
hol döntöttem el.

Úgy kellett még volna
egy semmiség,
úgy kellett még volna
egy valami még.

Nem nyújtom a percet,
nem nyújtom a szót,
már semmi sem teljes
és magam vagyok.

Már semmi sem teljes
és magam vagyok,
és magam vagyok,
és magam vagyok...

/Oroszlán Szonja/

Bikini : Angyali üdvözlet
Az angyalokban,mindig is hittem,
A fenyő alatt csodát reméltem,
Bontogattam az ajándékokat,
Mint szárnyaim s a bájitalokat.

Az angyalokban mindig is hittem,
Egyszer,egyet oltár elé vittem.
Jóban-rosszban esküt fogadtunk,
Együtt repültünk és aztán zuhantunk.

Nem háborgok,pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok,de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem,ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol,valamikor.

A szellemekben ,mindig is hittem
Legendákkal az agyam bevetettem
Elmulik minden,az élet olyan más
Nincsenek hősök sem angyal legendák.

Nem háborgok,pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok,de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem,ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol,valamikor.

Nem háborgok,pedig háboruk dulták fel a lelkem
Nem lázadok,de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk,
Valahol,valamikor.