eléggé el vagyok havazva, de pár szót válaszolok (ha az időm több lesz írok többet is):
Előljáróba csak annyit, hogy lehet Neked több tapasztalatod van, mint nekem ebben a dologban. Egyébként meg szinte dettó a történeted, mint az enyém (és aszem királylányosé is).
A feleségemmel kapcsolatban tartanám tisztességtelennek, ha maradnák mellette és más után vágyódnék. És azt hiszem Ő iránta sosem vágyódtam annyira, mint pl most a 3. iránt. Ha külön válnak útjaink akkor tudom meg igazán, hogy vágyódom-e még a feleségem iránt, vagy csak a gyerekem fog igazán hiányozni. Ha csak a gyerekem hiányzik akkor helyes volt a döntésem(most erre látok igazán esélyt), ha nem akkor lehet igaza Tükecsnek, h lehet már későn akarom vissza szerezni a feleségem.

Köszönöm a jókívánságod! Ezek szerint mégis korrekt vagy! Csak a véleményünk különbözik!
Viszont amiatt történik mindez velem amit királylányos írt: "ami velünk történt...az nem egy egyéjszakás kicsapongás volt..ÉRZELEM...SZERELEM??..."

csak nehogy kihagyj még egy betűt és Maoista legyél! :-)))

Mindenképp válaszolok majd Neked, csak most el vagyok havazva a melóval.
És nem tudom azt sem, hogy nem jobb lenne-e privát mélben válaszolnom, mert itt jön a Tükecs féle utolsó hozzászólás.
Ő itéli el a másikat azért, mert őszinte próbál lenni az ember?
Persze sok mindenben van igaza. Biztosan rózsaszínebben látjuk így a dolgokat, mint valójában. Én is azért írtam ide, mert szinte ugyanaz történt királylányossal, mint velem.
Tükecs azt nem fogja csak föl, hogy én szerelmes lettem a 3.ba, hogy olyat éreztem iránta, amit eddigi életemben senki iránt nem éreztem. Ezért tisztességesebb most kilépnem a házasságomból, esélyt adva arra a feleségemnek, hogy olyan társat találjon aki tényleg szerelmes belé. És ezt annak ellenére megteszem, hogy már nem vagyunk együtt a 3.kal.
A gyerekkel kapcsolatban is tisztességesebbnek érzem, hogy most lépjek ki a házasságomból, mint ha húzom-halasztom a dolgot és csak tovább romlik a házasságunk, Ő pedig csak a veszekedésünk látja.
Tükecs! A ffi társadalom meg általában nem velem fog egyet érteni, mert általában nem érzelmi oldalról közelíti meg a dolgokat (a korábbi önmagam sem értene most velem egyet). A ffiak többsége Veled fog egyet érteni, hogy ha megkívánsz valakit kefélsz Vele egy jót, majd hazamész és "szétk_félteted magad a férjeddel".
És még én vagyok link, a tisztességtelen. Részemről ezek után Veled kapcsolatban off!

Valamit félre értesz!
Nem vagyok már együtt a "harmadikkal". Epekedek utánna, de nem vagyok Vele.
Csak tisztességtelennek tartanám, ha azok után a feleségemmel maradnék, hogy mást szeretek, másba vagyok szerelmes. Tisztességtelennek tartanám becsapni a fiam, hogy boldog családban él.
Mondom szétköltözés előtt állunk. Azt majd a jövő dönti el, hogy nem a családomra gondolok úgy, mint ahogyan Te írod. ha így történne hálát adnék az égnek, mert akkor mégis lenne esélyünk arra, hogy közösen neveljük fel a fiunk.
Bocs, dehogy gondolok ilyenre Rólad! Én is falvasi származású vok ám!
Aztán meg miért vetnélek meg, hiszen kb egy fél éve ugyanígy gondolkodtam még ezekről a dolgokról! Szívesen beszálltam volna 3.nak, ill. arra is gtam, h a feleségem "bedobni a közösbe".
Sőt pont arra gtam, h valami hasonló érzésem lenne az asszony iránt, ha megtudnám vki másnak is kell.
ja és most látom csak az elírásom!
úgy írtam, mint a Tescoba a felvágottat: Foghagymás! :-)))

"Kötegedj" csak nyugodtan! Ha mindenki így kötekedne nem lennének a világban veszekedések ...
Szóval amit írsz azzal korábban teljes mértékig azonosulni tudtam. Sőt azon a véleményen voltam én is.
Úgy képzeltem, ha valamikor is vége lehet a feleségemmel a kapcsolatomnak biztosan először csak laza 1-2 éjszakás kapcsolatokat szeretnék.
Most úgy gondolom, h sokáig csak a sebeim fogom nyalogatni (amit a 3. okoz a döntésével), és nem arra vágyom, hogy egyik nőtől ugorjak a másik ágyába. De akkor is azt mondom, hogy megérteez a szerelem, mert ezt az érzést meg kellett éreznem, meg kellett tapasztalnom.
A megcsalás pedig?
Igazán akkortól éreztem, hogy megcsalom a feleségem, amikortól a "harmadik" miatt időt vettem el a családomtól, a feleségemtől. Amikortól a 3. fontosabb volt nekem, amikortól arra vágytam igazán, hogy Vele mikor beszélhetek és nem arra,hogy a családommal/feleségemmel legyek...
Tehát amit írtam igazán az utolsó bekezdéseddel passzol. Nekem kútba estek a korábbi "pofázásaim".
Lehet nem vagyok olyan érzéketlen, mint amilyennek korábban feltételeztem magam? Lehet korábban igazán még sosem voltam szerelmes?

Ja és, hogy a témához is hozzá szóljak:
megcsalás? kinek mit is jelent?
Én korábban azt hittem szeretem a feleségem, de úgy gondoltam bármikor be tudtam volna vállalni egy kósza numerát. Az már más kérdés, hogy a 12 év házasság alatt most tettem meg először, hogy megcsaltam.
De megtudtam azt is ebben a kapcsolatban, hogy ha az ember igazán szerelmes akkor nem férhet bele a kapcsolatba, az hogy félre lépjen. Egyik fél részéről sem férhet bele, ha igazán szerelmes.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elítélek bárkit aki nem ezen a véleményen van. Csinálják, ha Nekik jól esik!

Már miért ne alkothatnál véleményt!
Azért is írtam le mindezt, mert hasonló cipőben jártál, mint én most.
Jól értem? Ezek szerint Ti sem szakítottátok meg teljesen a kapcsolatot a "másikkal"?
Bár úgy gondolom, hogy mások vagyunk. Én sosem bírtam megérteni azokat az embereket, akik egy kapcsolatot úgy zárnak le, hogy utánna egyáltalán nem beszélnek. Nem tudom elfogadni azt, hogy olyan emberek akik egymásnak nagyon fontosak voltak később semmit sem tudnak a másikról. Nem tudják, hogy jól vannak-e, élnek-e egyáltalán ...
Nyilván most még nem csak ennyiért tartom Vele a kapcsolatot, de teljesen megszakítani az előbbiek miatt elképzelhetetlennek tartom.
A jótanácsot pedig köszönöm, ill. a továbbiakban is elfogadom.

Ez nem lehet igaz!
A történet szóról szóra illik rám! Most vagyunk a feleségemmel szétköltözés előtt pontosan ugyanez miatt.
Annyi a különbség, hogy én korábban azt hittem szerelmes vagyok a feleségembe, csak amióta tényleg szerelmes lettem tudom, hogy amit éreztem a feleségem iránt az sosem volt szerelem.
Sajnos a harmadik 2 hete úgy döntöt, hogy a férjét válassza. Azóta is naponta beszélünk, és érzem az érzelmein, hogy ugyanúgy szeret, mint én Őt, csak nem akarja feladni az eddigi életét.