eh.. most már indulhat a nap... bogyó bevéve.. habos kakaó elfogadva... kalóriát most így pótolom...

Idő van.... kéremkövetelemakarom a bogyómat...

Miért is?

Reggel v. este 9-kor?
Már itt toporgok várom a napi betevő adagot

Pár napig nem volt szükségem hol-mi bogyókra... de itt az idő... most vagy soha...

Télen senkivel semmi extrém??

Na de NŐ társaim.. lankad e téma? Nem kell Nekünk semmi?

A jövendő exem új párja... hát annak nem nevezném... 2 gyerekes családanya... bár anyának sem nevezném...
Nem közeledik újra Hozzám, csak úgy gondolja h. beszámolóval tartozom a szexuális életemről... mivel még papíron a neje vagyok... de sztem ez inkább a férfiúi önérzetét sérti h. hogy merészeli bárki is h. Irántam érezzen valamit...Vagy hát nem tom... nem látok a Férfiak fejecskéjébe...
Viszont a Kedvesem imádja mikor köténykében főzőcskézem... És már türelmetlenül várjuk h. a LÉNYEG KEZDŐDJÖN...

Az volt a legrosszabb h. 12 év után csak egy sms-re futotta a szülinapom alkalmából.. ráadásul "öregített" is egy évvel.. vagyis még azt sem tudta megjegyezni hosszú éveken át...

Amúgy pedig az, h. folyamatosan csalt immár 4 éve és még most is tagad.. és az a baja h. Én nem vagyok Vele őszinte.. bár most már sztem nem sok köze van az életemhez.. ja és h. nem úgy viseltem mint ahogy az ismerettségi körünkben divatos.. h. nem baj ha előtte fél órával másban volt... csak vegyen nekem rucit meg fizesse a szolit meg engem vigyen szilveszterezni... na hát köszönöm rajtam ne röhögjenek h. a látszat miatt vagyunk együtt...
De amúgy a szilvesztert együtt töltöttük mivel az Ő szeretője is a látszat kedvéért a párjával volt, meg az Enyém is... na erre köss csomót

már egy másik címen részleteztem.. most nem fogom.. ha gondolod szép kis történet.. talán a Barátod asszonya, v. Mit csinálsz ha átvernek a szerelemben.. nem tom már melyik topocban írtam le...nem tom Te hány éves vagy.... de huszonéveimben Én sem így gondoltam...

Ezt a verset a Férjemnek ajánlom... tudom h. olvassa néha a Fórumot...

"El kell, hogy engedj magadban végre,
A történetnek immár véglegesen vége.

A döntés a kezedben volt, Te döntöttél,
Szótlanul, némán itt hagytál, elmentél.

Nem kaptam egy cseppnyi útravalót sem,
Pedig könyörögtem, de nem adtál mégsem.

Csak egy hónap a gyász, maga volt a pokol,
Te nem gyászoltál, mégis te vagy az, ki okol.

Ki a saját elkövetett hibáiért hibáztat engem,
Te mondod nekem, hogy én nem is szerettem?

Térden állva könyörögtem, zokogva Istennek,
Hittem, hogy az imáim meghallgatásra kerülnek.

De szíved jégpáncéljába ütköztem szüntelen,
S, akkor egy nap meghaltam, de újjá születtem.

Tudod, nem mindenki rossz, s hazudna nekem,
Valakinek majd az egész életet jelenti az életem.

Eldobtál magadtól, most már élned kell nélkülem,
Pedig éreztél, s amit éreztél: színtiszta szerelem.

Hinnem kell, nem léteznek pusztán rossz emberek,
S vannak olyan emberek, akik őszintén szeretnek.

S lesz egy, ki mindenkinél jobban fog majd szeretni,
Ki velem együtt fog majd sírni, s velem fog nevetni.

A hercegnő most sír, zokog, pedig nem lenne szabad,
El kell, hogy engedjelek a szívemből, el kell hagyjalak.

Engedj hát el magadban, mennünk kell tovább Drága,
Éjfél után új nap virrad, ne várjunk szép csodára hiába..."

"Megtalálod az igazit, rád talál a szerelem,
a nyolcadik, a legnagyobb csoda, földöntúli,
mindenek feletti, úgy tekint rád, mint kisbaba
ártatlan szeme minden újra, szépre
csodálkozón, kérdőn: velem is megeshet
valóban, igazán, létezhet?

Minden más értelmét veszti, ócskáshoz kerül,
hisz tündököl, minden mást elhamvaszt a
szerelem vérvörös lángja.

A tiéd, megkaptad, vigyázz rá,
zárd el duplán-biztos páncélszekrénybe:
a szíved közepébe, tápláld, szeress,
és hagyd, hogy szeressenek,
ne akard megmagyarázni, csak
hagyd, cirógatni, végig simítani magadon
az érzést, fogadd magadba, körülölel majd
és megmelegít, akár nyári szellő, langyos,
kristálytiszta mindenek ura, végtelen óceán.

A szerelmet az élettel együtt,
és annak végéig tanulod, meg soha
nem ismered, a magyarázhatatlan csodát,
nincs képlet, nincs szabály, csak érzetek,
érzelmek, haja fejed magába fogadó
selyme, bársonya, mindig meglepő,
magával ragadó arca, naponta megcsodálod,
elvarázsol, magához láncol, mint tiszta oxigén,
életet ajándékoz minden nap minden pillanatában.

Ajka, és ahogy csókol, megremegsz, ájulás,
lábaid gyengék, mindenek súlya, a szerelem
nehezedik rájuk, álomtájra, álmok közé repít
oly-oly könnyedén.

Csak az ajkak beszélnek, minden más érdektelen,
elmondják egymásnak a varázsigét, a Titkok Könyvét, belelapoznak, beleolvasnak,
és rájössz mindez nem földi gyönyörűség,
a csodák-csodáját éled át könnyedén.
Nyakán az inak, megfeszülnek,
és te magadba szívod női illatát,
melyhez nincs hasonló, nincs más kábulat,
rácsodálkozol testének minden elrejtett kis
pontjára, szemed színt vált, magával ragad
a gyönyör, nem tudod, mit miért, hol és hogyan,
és őmagába fogad, rád tapad, eggyé válik veled,
megszunik tér s idő, szerelemvörös betűkkel
íriszébe égeted gondolatod: SZERETLEK!

Szerelempárás testére tekintve
egy érzés, két karodba zárd, öleld, félton, óvón,
nem engednéd, kell, bódítóan kell neked,
minden pillanat minden pillanatában,
örökké, hiszed, a halál is legyozhető,
mindig szeretni akarod, vigyázni rá,
táplálni, vigyázni a csodát,
ismételni, csökönyösen ismételni,
mert nem lehet megunni.

Létezhetsz, mert létezik,
szerethetsz, mert szeret,
beszélhetsz, érti szavad,
érti, felfogja, mit mondasz,
de csak rábólint, hisz neki annyira egyértelmű,
mint hogy holnap is lesz egy nap, felkel a nap,
forog a föld. De azért hálás neked, bólint,
ő is így gondolja, amit elsuttogtál:
MEGSZERETTELEK ÉLETRE-HALÁLRA!"

"Rohanj hozzám, de csak hozzám
Ne hozz semmit nekem csak magad!
Nem vagy álom, nem vagy emlék,
Nem vagy elfelejtett gondolat!
Hagyd az ajtót tárva-nyitva
Rohanj hozzám, hogy már lássalak...
Vedd könnyen, ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem
Ölelj engem, erősebben
Bűvös körödben vágy éget el
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
Ne szaladj el tőlem hirtelen...

Vedd könnyen, ami nehéz velem
Tedd többé, ami kevés nekem... "

Vazz... kösz, de ilyen van Nekem is.. bár a Mi esetünkben az utolsó négy szó hál' Istennek nem él...

Úgy biza... ahogy mondod.... Engem megcsalt, megalázott, munkanélküli lettem, vagyis a lehető legnehezebb időszakban inalt el... és még ÉLEK! Bár nehezebben mint eddig.. de Isten nem ver bottal.. rem. mindenki "elnyeri méltó büntetését"...

Szia "Apa" !
Olyat még nem tudtok h. azonos témaköröket úgymond "összemosni"?

Válasz tom1019[VIP][ADMIN] üzenetére (14)

Bocsi áthoztam az Intézkedésekből.. mert mertem oda beleírni... bocsi Apa

ááááááááááááááá

mennyél..... istenkém...

jajj már Vazi... szted mi a fenéért írtam az intézkedésekbe???
Inkább kicsit csiszold a helyesírásodat mert a falnak megyek Tőle...

jaja a még férjemet is most h. 9 hónapja elment, most érdekli a szexuális életem...
Miért csak most? Mikor megcsalt arra nem gondolt h. Én is találhatok egy Pasit? Ráadásul jobbat mint Ő? Most meg már nehogy még neki álljon feljebb...

Hej de bántja a férfiúi lelkét egyeseknek ha megcsalják....Na és mikor minket Nőket csalnak meg? Dőljünk a kardunkba? Vagy veszprémi viadukt? Vagy a Duna? Egy pasi még mindig több eséllyel indul neki egy új kapcsolatnak mint egy Nő.. mondjuk ne menjek messze: Én a 32 évemmel...

Egy Férfit nem elég megszerezni, meg is kell tudni tartani.. és ez a Nők esetében is így van!

bazzeg bazzeg... ellenkezőleg... bár... ami van azzal Én tökkkkéletesen megvagyok elégedve.. mindenhogyan

"Bárhová nézek, csak téged látlak.
Bármerre megyek, lábad nyomát keresem.
Bármilyen mély a kút, benne szemed tükre néz reám.
Fogva tartasz engemet.

Bármikor kérdezel, nyelvem akadozva felel.
Bármilyen nagy a csend, mindig hallom hangodat.
Bármiről álmodom, tiéd a főszerep.
Fogva tartasz engemet.

Bármeddig tart az élet, így mindig így érzek.
Bárhogy is akarják, nem feledlek Téged.
Bármily csekély is a remény, én nem adom fel.
Tarts fogva engemet! "

"Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik! "

"Te nem lehetsz soha az enyém.
Te nem lehetsz sohase másé.
Te nem lehetsz a magadé sem.
Enyém vagy mégis mindörökre.

Titkos nézések, halk beszédek,
Ha más hallja is, nékem szólnak.
Nekem beszél a kacagásod
S a könnyeid nekem beszélnek.

Titkod tenéked nincs előttem.
Nekem meggyónod minden vétked,
S amit magad előtt is rejtesz,
Titkok titkát nekem bevallod.

Én állok közted és közötte,
Aki eljő, hogy leszakítson.
Mindegy, ki lesz, mert nem lesz senki.
Engem ölelsz, ha megölelnek.

Te nem lehetsz soha az enyém.
Te nem lehetsz sohase másé.
Te nem lehetsz a magadé sem -
Enyém vagy mégis mindörökre."

"A világ most nyugodni tér,
aludj Te is, jó éjszakát,
szemedet hunyd le, ne félj,
mostantól Én vigyázok rád.

A csillagok fénye elkísér,
amíg újra elő nem bújik a nap,
s a hold is csak Rád figyel,
míg megérkezik a holnap.

Az angyalok odafent az égen,
őrzik legszebb álmaid,
csókjukkal altatnak el szépen,
hogy bejárhasd a végtelen világait."

"Szeretném elmondani, mit érzek...
milyen nagyon szeretlek Téged!
Veled alszom, Veled kelek,
hogy mondjam el, hogy szeretlek?
Elmondanám, de nem tudom,
nincs arra szó az ajkamon.

Neked adnám a napkelte titkos fényét,
kigyújtanám vele arcod puha bôrét.
Ha Te lennél az erdôs hegy,
én lennék egy titkos ösvény,
mi völgybôl a csúcsra megy.
Te lennél csobogó kis patak,
én lennék rajtad a zuhatag.
Te lennél a gyöngyözô kacagás,
én lennék a figyelmes hallgatás.
Te lennél a tavasz, lelkembôl
végleg eltűnne a fagyos tél.
Te lennél a féltett drága kincs,
ôriznélek, ha tolvaj sincs.
Ha Te vagy a tenger, a hullámzó tó,
leszek én a szellô, nagy hajó.

Ha madarak lennénk,
Véled szállnék a magasba.
De ha szárnyamat tépnéd,
lehullnék a porba... "

"Csendben szólítalak meg most
Apró néma betűkkel, bár
Kiáltani volna jó érted, hozzád
Lelkem másik oldalához.

Mint a csillagok ragyogása
Mit érinteni nem tudok,
Fájó minden szép gondolat,
Mert a fogyó hold meglopott!

Irigylem az eső tiszta,
Halkan pergő csöppjeit,
A világ bármely szép tájának
Áztathatja földjeit.

S a szél amely ma még engem
De nemsoká már téged érint,
A napfény melyben fürdik arcom
Holnap neked kinál új reggelt.

De itt vagy velem mégis,minden
Fájó messzeséggel dacolva,
S az áradó érzelem folyam
Megtölti lelkem sivár árkait..

Mégis félem szép szavad
Még ha lelkemig hatol is,
Mert érzem a pillanat elvész,
S helyében csak néma csönd marad.

Mint szép ívű szivárvány, mely
Gyöngéden öleli a rétet
Úgy vágyom legyőzni a magányt,
És a kínzó messzeséget.

Szellő szárnyán röpit magával
Feléd az éhes gondolat,
Egy ragyogó fénylő hídon át
A semmiből új dimenzióba.

S ha majd egy gyöngéd érintés
Ébreszt, kínzó vágyaimra
Válaszul, lehunyom a szemem,
Magamba zárom minden rezdülésed.

És megőrzöm azokat mélyen,
Mert érzem a pillanat, akkor
Már örökre megmarad és
Tudom, te is lehunyod a szemed..."

"Nem számít, hogy ki volt előttem
Nem számít, hogy mi lesz utánam
Nem számít, hogy hányan lesznek,
Míg újra jövök Hozzád.

Csak az számít, hogy mikor veled vagyok, örülj nekem,
Hogy azt érezzem, elfogadható és szerethető testem, lelkem,
Hogy nekem villanjanak a csibészes szikrák a szemedben,
Mikor csupa jót mondasz nekem, és Te is élvezetet lelsz bennem.

Minden mozdulat kedves, természetes
Feledtet görcsöt, szorongást, előítéletet.
Gondolkodni rajta érdemes,
Vajon mitől lehet?

Akit előhívsz belőlem, az az önmagam,
Akit én is szeretek, akit már régóta nem látok
A kislány, az elegáns nő, a huncut boszorkány,
A vagány kölyök, aki fiúsan fára mászott.

S hogy végigkacagom, s jól érezve magam
Felszabadult és boldog vagyok,
Mindez csak a Tiéd, hisz Te varázsolod.
Az a pár óra számít, amikor Veled vagyok.

Nem baj, ha nem hívsz
Nem baj, ha rám sem nézel többet,
Hisz tudom, főnyeremény nem vagyok Neked.
De mostmár tudom, hogy ilyen is lehet.

Az akkor voltban, abban az O.K. érzésben
Bármikor elmerülhetek és lubickolhatok,
Mert örökké itt él bennem, újra belebújhatok
És bármikor hasonló történhet, ha Te is akarod."

"Miért kell várnom ennyi éven át?
Mit kell tennem, hogy végre rám találj?
Segíts Uram! Súgd kérlek nekem:
Meddig kell várnom, s mi a célod velem?

Csak mutasd, hogy merre menjek,
hol van az út min át kell mennem?
Csak mondd, hogy meddig kell várnom,
mikor engeded hogy rám találjon?

Súgd meg kérlek mikor leszek boldog?
Mikor mondhatom hogy könnyű lelket hordok?
Segíts eltévedt gyermekednek látni,
s ne hagyd neki az Életet tovább fájni!"

Ezt a sok nagyképű dumát... Arra mondjuk kíváncsi lennék h. Ti úgy bújtatok ki h. már elvették a szűzességeteket???

Te meg kislyánykám hallgass az anyai intelmekre... az új apukád is biztosan megerősíti szavaimat...

otthon reggel?? most picit gondlokodóba estem... idegenben meg este?? vagy most hogy van ez??

Nikuc! Pedig hajnalban is ott lehet lenni a topon...onnantól az egész napod jó.. ha már az indítás megvolt...
Ha meg még félálomba vagy még szebb... nem tudod álmodtad v. tleg Veled történt meg...

Való igaz... és utána már krém sem kell...
Na de azért nem kell mindennaposra venni a figurát mert aztán öreg korunkban hordhatjuk újra a pelust... Na de komolyra fordítva: mivel ott van több idegvégződés mint a hüvelyben hatttalmasat lehet élvezni...És bizony az anális szexnél a méret a lényeg...

Nem vers.. de imádom:

"Ez a perc mi nem volt eddig sosem
Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog
Ellenség barát a rokonok
Csak bámulnak ránk

Ez az út, hogy minden együtt legyen
A te új és az én rég magányos nevem
Ezután már a szálloda portán kiderül
Hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül
S tán másképp néznek rám

Ezután ha, minden csak félig sikerül
Te is hibás vagy nem csak én egyedül
Már nem szólhatsz rám

Maradunk hol eddig voltunk, s leszünk
Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk
Ezután ha bárhol is kábán ébredek
Már tudom, miért vagy s én miért leszek
Mindig jó hozzád
Nagy az út, és abba még minden belefér
Hát szaladjunk együtt a holnapért
Vigyázok majd rád

És ezt most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem

Ne ígérj, és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed
Amikor a szemedbe nézek, kiderül
Hogy ki az, ki marad, ki menekül
S ki tartozik hozzám
Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz és én is de cudarul
Hát hallgass most rám...

A fantáziádra bízom...

Nem lehet szavakba foglalni...

Tegnap este? hm.. érdekes volt... Kedvesem jött látott győzőtt... majd nej részéről nyilkolási szándék (jó lóra tett)... majd a jövendő exférjemmel elbeszélgetés... mééééér mindig csak duma meg duma...békét akarok mááááá

Egy Pasinak nem tudsz olyat mondani amivel kicsivel leveszed az egoját.. max. ha a nemes szervének méretét kritizálod...

"Ne mondd, hogy szeretsz,csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz,csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,hisz csak perceket kérek,

S én sem mondom szeretlek,csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak,csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,hisz csak perceket adhatok. "

Számoltam a báránykákat...

Még jó hogy Én Én vagyok....

Most néztem vissza a tegnapi Buzerát.
Hát a Para naggggyon ott volt... kíváncsi lettem volna a vérnyomására...
Bár most már a többi szereplőn is látszik h. kész vannak (K)Annácska bugyutkaságán...
Legfőképp a tehenes dolog azt nagy volt...

" Elengedni valakit, ki tán soha nem volt enyém,
Elengedni két kezét, vajon hogyan is tehetném?
Bár szívemet aprócska cafatokra tépte szét,
Még így is pici szilánkokban őrzöm emlékét.

Hétköznapi dolgok, pár fénykép, semmi több,
Fájó emléked mégis örökre belém költözött.
Így alkotunk egyet, még ha nem is vagy velem,
A szerelem rabláncát ésszel fel nem téphetem.

Hadakozzak ellene? -. Minek is tenném.
A sors akarata sokkal erősebb ennél.
Mondhatnám, hogy gyűlöllek, utállak,
De nem való hozzám a fagyos utálat.

Én e világra tiszta embernek születtem,
S, bár mégis hamis álmokat kergettem,
Magamat többé nem piszkolom be soha,
Soha többet nem leszek olyan ostoba.

S, úgy tűnik, most sem én vétkeztem,
Kérdem, milyen bűnt is vétettem?
Hogy csak megalázást kaptam,
Pedig én gyémántokat adtam.

Szívem kincseit felkutattam,
Hogy büszkén adhassam,
Jó emberré változtam Érted,
Hiszen, Te voltál, ki ezt kérted.

Változtam, és igen is jobb lettem,
Az álarcot, mit viseltem, félretettem,
Hogy igazán lásd, belül ki vagyok,
S, elfogadd azt, amit én adhatok.

De látom, a Tanítóm becsapott,
Hisz Ő maga más emberré változott.
Talán ilyen volt, s csak én nem vettem észre
Hazug szavak, csalások, ámítások közepette,
Hogy ki is Ő:
A szívemet széttörő
Lelkemből feltörő
Rímeket eltörlő
Torzszülött.

Egy torz lélek mesés álarc mögé rejtve,
Hamis szavak felejtő bájitallal elkeverve,
Csodás masni az üvegcse nyakára tekerve,
S ha ezt megiszom, bűneid: - elfeledve.

Mert haraggal a szívben élni nem lehet,
Mert mindennél fontosabb, hogy legyen bennem szeretet,
S, ha van bennem sok-sok szeretet, a lelkem így már elmehet,
Egy igazabb, tisztább jövőt kereshet. "

"Élnem kéne az életem mással,
Nem kellene hadakoznom a világgal,
Hisz mindenkinek boldog élet a vágya,
S, valaki talán ezt meg is találja.

De még tátong bennem a mély seb,
He eltakarom se lesz sokkal szebb.
Begyógyul, de a heg hosszan húzódik lelkemen,
Hogy így hazudott galád módon el nem feledem.

S, kit egyszer megégetett már a szenvedés pokla,
Jobban figyel majd minden apró-cseprő dologra.
Nem lesz még egy, kinek szívem ily őszintén adnám,
Nem lesz még egy férfi, kiért az életemet is odaadnám.

Ő érte égnék örökkön örökké a perzselő máglyán,
Ha a szívét csak egy dobbanásra visszakaphatnám.
Hiába a hazugság, az észnél erősebb a szívem,
Nekem a szeretetem volt csak minden kincsem.

Az ilyen sebekre az idő gyógyírt nem hozhat,
Legfeljebb, ha némi beletörődést, ha okozhat.
De csak egy gondolat, és máris könnyes a szemem,
Azt hiszem ilyen a soha el nem múló szerelem."

"Hittem a szavakban mik édesen csengtek,
Hittem, hogy egyszer én is fontos leszek.
Álmokba fogva reméltem én a holnapot,
Amit már Tőled soha meg nem kaphatok.

Ittam a szavaid, és végtelenül szomjaztam,
Hogy a tudásodat én is ugyanúgy tudhassam.
Óriásnak láttalak, a legnagyobb embernek,
Hittem mindig hogy Veled boldog lehetek.

Megtanultam jól, hogy a szerelem végtelen,
S, ezt a szerelmet most végtelenül szenvedem.
Jártunk kéz a kézben sokat, büszke voltam Rád,
De már talán a saját büszkeségem is tovaszállt.

Hazug szavak voltak, nem volt csak ámítás,
Minden, az egész élet csak egy nagy csalás,
Ha menni akarsz, indulj, vissza nem tartalak,
Ne hidd, hogy kellesz, már nem is akarlak.

Nem kell már a csók, és nem kell az ölelés,
Nem kell a megjátszott, csalfa színlelés.
De a legszörnyűbb, hogy most én is hazudok,
Mert nélküled élni, létezni már nem tudok."

"Csak sóhajts Drága,
S máris ott vagyok.
Csak szólj rám néha,
S figyelve hallgatok.
Csak kérj meg, cserébe
Bármit megteszek.
Csak érints, érezz, érts engem,
S Tiéd leszek!

Birtokolj, hisz tudod,
Tiéd minden hatalom.
Testemet, s benne ezt a kis szívet:
Neked adom!
Óvj, vigyázz, ha bántanak
Védj meg mindentől.
S, ha netán, egyszer e
Zűrzavaros világ összedől:

Te akkor is maradj velem,
S egy nagy tégy csodát:
Csak legyél, legyél, mindig legyél
Egy életen át!"

"Rémálomból felébredve,
Verejtékcsepp csurran csendbe.

Végigfolyik arcomon,
Ma sem melletted álmodom.

Sűrű sötét éjszakában, az a vágyam,
Hogy kezeidet megtaláljam.

Mert e komor éji képbe,
Kellene már egy kis béke.

S, tudom, nyugtot csak úgy lelek,
Ha álmaimból Melletted ébredek."

De sok esetben a Pasik mégis elmennek az igazi értékekkel bíró nők mellett ha épp Annácskához hasonló plázacicamica jön Velük szemben...

Szegény Annácska és a többi kis tini akik Őt követik - és már pedig akkor is Ők lesznek többségben - akik úgy hiszik h. bekell h. álljunk a sorba mert ez a menő...
Nekik aztán papolhatunk h. az igazi kincs belül van...addig viszont Nekünk egyszerű földi halandó menyecskéknek sanszunk sincs... (tisztelet a kivételnek)
Pl.:miért nem Engem hívnak a Buzerába? Mert hol nézek Én ki úgy mint az Annácska... Ennél a nőnél (?) még a Ciccolina is különb...

Sajnos semmit nem tudok Róla.. pedig hány éjszakát átchateltünk...