hát, mutasd azt a feleséget.. ))

olvasgatom a hozzászólásokat.. az ember alapvetően monogám. én annak a nőnek gyönyörét szomjazom, aki nekem mindenütt nő, ahol egy nő nő lehet. vágyom számára az izgalmakat, az udvarlásét, a flörtölését, az idegen pasival való csókolózásét, a vele való orgiáét, vagy a többes kalandját. de mindebben ő mozgat legbelül. az ő orgazmusa felé vezető út gyönyörűsége okán, és nyilvánvalóan maga az orgazmus, orgazmussal való összekapcsolódása, mint a vasúti kocsik sorban, térben és időben. szerelmes vagyok belé. de nem akarom, h rajongásom leszűkítse a teret körülötte, h elfogyni érezze a levegőt maga körül, hiszen pont az a lényege a szerelemnek, h tágítsa a teret a másik körül. én ezt máshogy elképzelni sem tudom. szal érzelmileg az ember monogám, vagyis arra törekszik ösztönösen és kefél a fél világgal, h meglelje azt, aki mellett monogám lehet. ahogyan az otthonom én magam vagyok, a nőm is akkor van ott mindig mellettem, ha száz kilométerekre is van, ha mélységes szerelem határoz meg mindent köztünk. vagyis a semmit. azt a semmit, amiben minden egyszerre van ott, és oly áttetsző mint a kristálytiszta levegő, melyből lélegezve a mindent lélegzed. bárhol vagy és hiányzik, ott van melletted, hiszen hiánya ő maga.
dugni párcsajjal egy buliban, nekem tuti pia kellene hozzá. nem a gátlásaim miatt, hanem h elnyomják bennem azt a meggyőződést, h Nála nem létezhet egészebb, teljesebb gyönyörűség. lehet, h furcsán néztek rám, de higgyétek el, h ha most ránéztek a nőtökre, vagy a pasitokra, egy bizonyos felbontásban látjátok őt. képzeljétek el, h minden tulajdonságait, melyeket elmondhattok róla, ezerszeres felbontásban látjátok. a jópasiság, v a jónőség irdatlanul széles spektruma tárulna elétek egyetlen pillanat alatt. emberi tulajdonságok leheletfinom skáláján, hihetetlen árnyalatok jelennének meg. a megítélés, ma olyannyira közhelyes, h attól jó nő valaki, h szép arca van, és kerek idomai, no meg legyen intelligens. ennyire repülnek is a bogarak. ahhoz viszont több kell, h a kutyám pórázát a kezébe adjam és azt mondjam, vigyázz zsömlére öt percig. de az előbb felsoroltak elégnek látszanak ahhoz h száz pasasból kilencvenöt meg akarja dugni. három dolgot említettem. ez nagyon gyatra felbontás. de ugrik rá a férfi társadalom. férfit és nőt milliónyi láthatatlan pókfonál képes összekötni, anélkül, h kívülálló bármit észrevenne köztük. szal, bennünket összeköt. minden millimétere annak a skálának az ő egy gyönyörű mozdulata. muzsika a lány. a muzsika. más lánnyal döngetni nekem visszafejlődés. persze lehet játszani, próbálkozni, és ő is teret enged számomra e játékhoz, de esküszöm, elfogyni látszanak az okok, h megtörténjenek.
szívből kívánom mindenkinek, h szerető szívétől lehessen monogám. a végtelen szabadság jegyében, valaki által, akiből csak egy létezik az ember életében..

megcsalás? ez egy tévesen berögzült közhely. ott kezdődik minden, h megfolyt a tehetetlenség, hogy falakba ütközöl, h akkorát csalódsz, amekkorát nem reméltél soha. elkopik, elmúlik, ellaposodik, hiába vagy szexi, tüneményes, intelligens, vagy épp pasiban sármos férfiisten, aki lehozza a csillagokat is az égből. a jó párkapcsolatban együtt fejlődik férfi és nő, egészen a mennybemenetelig. amikor az egyikből elfogy a tehetség, és a másik cipeli magával, míg bírja, aztán meg lelkiismeretből, aztán meg szánalomból (amit aztán végképp nem szabad) és amikor elfogy minden erő, indíttatás, és remény ott leges legbelül ultra mélyen, mint mikor a fa gyökere sziklába ütközik, és megáll a növekedésben, Istenért kiált. az ember fia, avagy lánya is levegőért kiált. mert megfulladni érzi magát abban a kapcsolatban, és egyszer csak kitekint belőle, mint a békák a vízből. szal menjen a jópicsába mindenki, aki megcsalással vádolja párját. csak épp a hiányosságaidat pótolta balfax. azon hiányosságaidat, melyeket kincseidnek hitte, de bebizonyítottad, h egy csak igazgató vagy egy bolhacirkuszban, és semmid nincsen, ami egy nőt nővé tehetne, marasztalna, vagy az egekbe emelné. és bizony a nők is megérik a pénzüket, kik mindennek elhordják a "csaló" férjet, hisz míg ők a tökéletesség bálványai, párjuk egy utolsó ganyé.
ami a szexet illeti igénye mind nőnek, mind férfinak. és persze a jól működő szex. mely attól jó, hogy minden mozdulatában ott van az egész ember. legyen nő, vagy férfi, van akivel varázslat, és van akit nem akarsz többet megérinteni, és nem azért, mert nem volt orgazmusod, hanem mert a domboldalon túl, látod a kerítést. ha az a szex reményt ébreszt, az működőképes. ha nem lettél tőle több, csak egy levegővétel volt, a partner nem hozzád való. persze mindenki mondja, h gyakorolni kell együtt. igen, sok mindent meg lehet tanulni együtt, de nem mindegy, h ki honnan jött, és mi van mögötte. ki hol lép be, és milyen minőségében ebbe a közös gyakorlásba. ez olyan, mint mikor egy egyetemistát, meg egy kisiskolást ültetsz egy padba, nesztek jáccatok. az egyiknek nehéz felnőni, a másiknak, nehéz azt kivárni. és máris kész az alapja a megcsalásnak. de csak mert mindkettő máris csalódásokat okoz a másiknak. nem csoda, h az azonos kaliberű partnerek tudnak jól párhuzamban működni. csak olyan magas a mérce, h mind a pasik, mind a nők megtanultak szerepeket játszani, és elhitetni a világgal, h mekkora játékosok, és falói az életnek, miközben a másik nem tagját, még kívánva sem tudják érzékien érinteni. minden mozdulatuk egy megcsinátam sztori, mint mikor ezt is átvertem, ezzel is kibaxtam, emezt is elsinkófáltam, amannak is bemutattam. és büszkék bazdmeg arra, h milyen királyok az ágyban. hát gyerekek, én nem vagyok egy nőfaló. talán azért alakult így, mert többnyire jól sikerült választanom. persze mindig az adott pillanatban a jót, és finom volt együtt haladni egymás mellett jó darabig kézen fogva. a csodás nők, csodásak mindig.

"azzal egyetértek, h legbensőségesebb és a legteljesebb érzés az, amikor férfi és nő, szerelemmel élve érinti meg egymást. de az, h az az érzelmi hinta, és az a fajta testiségben megnyilvánuló "kurválkodás" ami az ember zsigereit képes mardosni néha, azt kell mondjam, vagyis bevalljam, finom játék. néha eszement, vad, szó szerint észvesztő, és hihetetlen hullámokban rám, Rád törő érzelmi libikóka, melyben igen, azt érzi az ember, hogy a másik gyönyörűségével játszik. olyan mint mikor leszorítja néha egy egy pillanatra a másikat, hogy az mozdulni se bírjon, s teszi vele azt amit akar, mint így az a másik ki van szolgáltatva az erősebbnek, vagy ki éppen ott és akkor, mint felül lévő, dominanciáját gyakorolja, s ki alant pedig adja magát oda, bármit is tegyen az a másik vele. s teszi ezt végtelen bizalommal bár, mégis a benne bujkáló félelemérzéssel ama meglepetések iránt, mint melyek a váratlan mozdulatokban, egy apró kis pofon, vagy karmolás, egy pici fojtás a torkon, egy harapás itt vagy ott, teljes kiszámíthatatlansággal.
szóval, ez a másik nővel szeretkezni imádott nőnk előtt, is bennem egy ilyen játék Veled, és az is egy ilyen játék bennem, mikor Téged látlak mással szeretkezni. olyan, tudod mit, cseszd meg, ha annyira élvezed érzés, és valahogy elvennélek tőle, de nem mint egy rongybabát tépnélek ki a karjaiból, hanem elszerelmeskednélek tőle, olyan azt akarom, h érezd, amit tőle érzel igenis, csak velem teljes. mert én vagyok az alfa hím. s minden csak tőlem kapott ajándékod, s te vágyod, hogy elragadjalak, mert ínyedet én csiklandozom, és az a másik, csak cafatnak használ, mint ki ugyanakkor egy-egy pillanatban lenni vágysz. mert lenni vágysz olykor-olykor eszement pillanataidban. mint ahogy talán a szó jól testesíti meg pillanatnyi léted: "hús" vagy az asztalon, s férfiak kapnak érted egyszerre. puszta gyönyörűséged okán. és a te gyönyörűséged megmutatnám másnak is. van bennem egy ilyen késztetés is. persze olyan valakinek, aki tudja értékelni, aki imádva azt amit lát belőled, kefél szét. tudod, valahogy tőle nem sajnálnálak. és őt sem tőled. bocsánat. tudom, ez úgy hangzik most e pillanatban, mintha nem számítana a te véleményed, de mert számomra mindennél fontosabb az, vigyáználak. s e vigyázásban nyerne életet az, h másik férfi megérinthessen. olyan mozdulatot képzelj el, mint mikor egy fészkéből kipottyant madárfiókát tartasz a kezedben, és gyerekek hada rohan oda, h muti-muti. és te nem mutatod meg akárkinek, csak aki levegőhöz engedi jutni, és egy lépés távolságból képes gyönyörködni benne. és csak neki, nekik engednéd meg, hogy közelebb lépve ujjacskájukkal megérinthessék a csőrét, a szárnyát. finoman, óvatosan, hogy az a kismadár az ő ijedtségében a jóleső érzéstől lehunyja egy-egy pillanatra a szemét...
így vigyáználak közben én is téged, és engedném, hogy te is játssz azokkal a cirógató ujjakkal... vagy bármivel és bárhogyan, ahogyan mozdulataikat szeretni tudod, magadba, lelkedbe beengedni azokat..."