Sziasztok!
Hogy alakul a péntek estétek?

Ismeretlenül találkoztunk, lehet ennyi is volt, váltottunk azért még pár levelet, majd leírta mit élt át....talán mindketten jól éreztük magunkat


Kedd este van, nyolcnegyvenöt. Messziről érkezik a tavasz, találkát kér.
Ismerem mégis idegen. Arca gyermeki. Teste szintúgy. Vékony alkata izmos az ing és zakó alatt. Üzleti. Hangja kellemes erősen férfias .Zavart őz néz ki szememből, tekintetét keresi.

Aztán fürkészi arcom. Ismerősként köszöntjük egymást. Némi szagmintát vesz rólam és bemegyümk. Érzem tekitetét a hátamon. Végigmér, mustrál. Nem zavar. Némi lé rendelése után leülünk. Kurtán rákérdez hova üljön. Mellém helyezné formás izmos testét, de nem hagyom. A szemét keresem. Tiszta de nem mondd semmit. Fura feszültséget érzek, téma keresés és kerülés egyaránt. Egy hívás megszakítja beszélgetésünk menetét. Hosszas telefonálás miatt többször elnézést kérően ériti karom, megfogja a kezem. Hagyom, mert jólesik. Ápolt puha keze mintha mindig is érintett volna, megnyugtat. Kimegyünk. Kocsinak dől, magához húz, határozott, nem ellenkezem. Átölel és megcsókol. Szája puha, nyelve édes, hűs. Rutinosan teszi. Forróság önti el tarkóm, ismerős érzések cikáznak bennem, ez valami kezdete.

Igen, a folytatást érzem akarja. A kocsiba invitál, nem akarom. Tudom, ha beszállok észnél kell lennem, csak rajtam múlik. Aztán mégis engedek. Kevésbé vagyunk szem előtt egy másk parkolóban. Megfog, hozzámér, Jézusom, ahogy megcsókol elönt a vágy, folytasd ne hagyd abba...

Érzékien mégis keményen markolja hajam, érzem nagyon erős. Fátyolos tekintetében, feneketlen mélység, kedves suttogása megőrjít. Érzem elveszek. Csókjai égetnek perzselnek. Gátlások már nincsenek, csak a félsz, hogy jön valaki. Erősen párásodnak az ablakok... Nem bírom hang nélkül, élvezem minden mozdulatát. Rutinosan nyúl a polóm alá, érzem bőrömön finom érintését. Ezer tü és még száz, hideg és forró lüktet, pulzál. Mellemet kényezteti édes csókjaival. Gyönyörű. Néha fáj, de élvezem. Örvénylik az ösztön benne és bennem. Meddig mehetünk el? Kissé magamhoz térek, ellenkezem, mégis hagyom, hogy nadrágomba nyúljon. Érzem kész lennék mindenre. Kezem a nadrágjára csúszik. A gombokat izgatottan bontom ki, még megérzem kezemmel finom selymét Alabástrom. Kemény és méretes.

Az autó kényelmetlen mégsem érdekel. Átengedem magam a jéghideg forróságnak, hagyom, hogy szájával és kezével a magasba repítsen. Örjítő a kielégülés utáni vágy, kéri szájjal kényeztessem. A józan ész azt mondja, ne tegyem. Eddig sem kellett volna elmenni. Ki tudja merre járt, kivel volt előttem.

Megteszem, érzem nagyon kívánja. Közben beszél, irányít ezt szeretem. Forog velem a világ, már nem tudok magamról.

Furcsa hang haggya el torkom, ez is én vagyok. A felismerést elraktározom, majd hazafelé elemzem magamban. Most csak rá figyelek.

Lassan pulzusunk normálra kapcsol, halkan kopog az eső az ablakon.