Lassan több mint két éve elváltam és egyedül élek.
Voltak futó kapcsolataim,amit legfőképp a szex tartott össze.
Képtelen vagyok egy olyan nőt találni,akivel az ágyon kívül is jó eggyüttlenni.
Hölgyeim,uraim adjatok tanácsot,hol keresgéljek.


Köszike

ne keress sehol majd jön... az a legjobb :) csak légy türelmes ;)

Nem is az a legnagyobb gond, hogy társat találjon az ember, hanem a számunkra megfelelő társ megtalálása, majd a megtartása a legnehezebb feladat ill. gond, de ha meg találod azt a megfelelő társat azt tisztelni, szeretni kell. Persze, csak ha ez kölcsönös!!!!!

Mintha a gondolataimban olvasnál (Ez egy válasz macido üzenetére (2004. 10. 31. vasárnap 13:27), amit ide kattintva olvashatsz)

Szerintem minden kapcsolat lényege a kölcsönös tisztelet becsület és a másik elfogadása úgy ahogy van.Ha a másikat nevelni "formálni" akarjuk akkor az előbb utóbb vagy megmakacsolja magát vagy elmenekül.Mindenkit saját magáért kell szeretni viszont a görcsös ragaszkodás a másik "megfojtása"az sem jó ,hagyni kell egy kis szabadságotés ell kell tudni fogadni azt a tényt hogy a partnerünk jól tudja érezni magát.Hiszen sok nő sokkal jobban tud beszélgetni a barátnőivel ha a párja nincs ott,a férfi is a barátaival sokkal több mindent megbeszél felszabadultabban.Ami szerintem a leggggfontosabb,hogy a partner nélkül eltőltőtt idő után mikor az ember hazamegy akkor boldogan fogadják!

Szerintem lazíts.
Nekem is az a tapasztalatom, hogy kapcsolatot, főleg olyat ami nem egy (két) éjszakára szól, nem lehet csak úgy keresgélve találni.
Általában olyankor jön a nagy szerelem amikor az ember nem is gondol, vagy számít rá.
A sors, nagyon "nagy játékos", és az élet legkülönbözőbb szituációi szülik (sokszor) a találkozást VELE!
Lehet pesze keresgélni, van ezer lehetőség erre, (itt is alakultak már ki kapcsolatok...)
de szerintem aki nagyon keres, az kicsit görcsösebb, és talán ezért is van nehezebb dolga...

mert nem választottam még jelet

Egy tartós vagy esetleg egy hosszabb kapcsolatnak vége van akkor az ember mindig, elgondolkozik, és magába száll. Hogy miért is lett vége. Mi volt a gond, mi volt a baj. Ezután jön, hogy talán én voltam a hibás "pedig én mindent megtettem szindróma" vagy ő volt a hibás. Rengeteg és bonyolult kérdések sokassága. De egy a lényeg mindig előre tekints és sohase hátra, és ha elfogadod magad, akkor, majd jönnek a kapcsolatok és nem is, kell keresni őket. (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2004. 10. 31. vasárnap 13:50), amit ide kattintva olvashatsz)

Tudod azt mondják az okosok AMI EGYSZER ELKEZDŐDÖTT ANNAK EGYSZER VÉGE IS LESZ!Igazad van nem szabad a múlton bánkodni csak tudod akit elhagynak annak sokkal nehezebb!És mikor kitudódik akkor az illetőt mindenki méregeti hogy viselkedik ?vajon kiért miért lett vége,habár ezt nem kérdezik!

Egy biztos, hogy annak nehéz, akit elhagytak és az is biztos, hogy kívülről befelé mindig könnyebb beszélni, mint belülről kifelé. Valaki nehezebben valaki pedig könnyebben dolgozza fel. De egy biztos, hogy ezen túl kell lépni, és haladni kell tovább.

Itt vagy? (Ez egy válasz Skandy üzenetére (2004. 10. 31. vasárnap 14:19), amit ide kattintva olvashatsz)

Persze ennek is két oldala van:az egyik azt sugalja élj élvezz ki mindent hiszen csak egyszer élsz a másik meg élj szépen rendezetten nyugodt életet biztosíts a téged körülvevöknek!

téged hagytak ott vagy te hagytad ott??????

Szóval csak éljem az életem?

Szerintem akkor valami baj veled hiszen a barátok nagyon fontossssak az ember életében és tudod mit én nem hiszem el hogy ez jó neked!Ezt te csak bemeséled magadnak és el akarod hinni de tudod,hogy nem jó hiszen akkor nem így irtad volna!

Sziasztok!
Kapcsolat által felvetett téma nagyon foglalkoztat engem is. Éltem már hosszú, tartós kapcsolatban és voltam sokáig egyedül is.
Van mindenkinek igazsága. Az általatok leírt vélemények, fázisai az ember életének. Amikor egyedül maradsz, még élvezed is: jó a teljes szabadság, függetlenség. Aztán egy idő után rájösz,hogy hiányzik valami az életedből: egy társ, akivel megoszthatod örömödet, bánatodat.
Kapcsolat: a kérdésedre én csak a következőt tudom mondani: nehéz társat találni és nem csak Téged "sújt" az élet. Sok barátom küzd hasonló problémával, mind lányok, mind fiúk. A nehézségi fok pedig szerintem attól függ, hogy mit keresel, mennyire vagy hajlandó kompromisszumot kötni.

Férfi Állat:tökéletes ember nincs, mindenkinek vannak testi és jellembeli hibái. Viszont hiszek a tökéletes kapcsolatban, ami nem attól hibátlan, hogy nincsenek benne hibák. Hanem attól, hogy a társad mellett önmagad tudsz maradni és nem veszíted el függetlenségedet és szabadságodat. (Itt nem a nyílt házasságra gondolok.) Szóval, szerintem nem csak az egyedülállók lehetnek szabadok és függetlenek.

Itt akár nyithatnánk egy újabb témát: miért nehéz társat találni?

Audrey

Helló emberek...Hmm.Olvasgatok,figyelgetek..nagyon nagy igazságokat mondotok ki..egyrészről igaz,másrészről nem..ugyebár..melyik oldalát nézzük az éremnek..mert ugye hiába van társa az embernek,ha nem tudja átélni vele az élet minden szépségét,baját..viszont itt van a sokat emlegetett másik véglet...mikor már az ember ott tart,hogy inkább nem is kell társ,hisz ugysincs olyan,aki teljes mértékben megértene...nem tudom,melyik állsápont a kisebbik rossz..mert ugye tökéletes kapcsolat nincsen.Ezt tudjuk..Kis kompromisszumok mindenhol vannak..csak kérdés,hogy az ember meddig tudja fenntartani a látszatot..akár mások előtt,akár magának..mert ugye nagyon sokszor vagyunk ugy,hogy jó..persze,mert azzal vagyunk,akit szeretünk(megszoktunk)...de,egyre többször érezzük,hogy ez nem AZ,amire mindig is vágytunk...hová lett az a tűz,nincsenek már meg azok a csodás hajnalig tartó beszélgetések..elmaradtak a mindennapi "szeretlek" csókok,a "csakúgy" ölelések..és egszercsak azon kapjuk magunkat,hogy ez már így nem jó..ilyenkor következnek a kétségbeesett kísérletek,hogy magunkban helyreállítsuk a megszokott rendet,hogy ez így van rendjén,ez így van jól..de egyszercsak már hangosabban kiabál a kisördög,mint amilyen elszánt a lélek..és akkor van az,hogy nézel körül..mert azt hiszed,a homlokodra van írva a magány..de nem,senki nem lát belőle semmit,csak te érzed ezt a kínzó ürességet..és persze párod mindebből a lelki viharból semmit sem vesz észre..hiszen a a haverok a kocsmában,vacsora az asztalon,a meccs a tévében,...minden ugyanolyan..és mégis teljesen más..benned megváltozott valami,amit többé már nem tudsz kontrollálni.A szeretet uj útra indult,és új helyet keres magának.Új valakit,akit szerethet,és aki ugyanannyira viszontszereti.

A te írásodban is sok igazság van,szerintem csak azok a "párok"élhetnek szabadon boldogan egymás mellett akiknek az életében volt rossz tapasztalat.mert az embernek így már teljessen más a viszonyítása,Párkapcsolatban a lényeg hogy tudjuk egymást értékelni és igen beszélni tudni kell!!! Sokan tudjuk milyen az mikor autóban hosszú úton hiába fogjuk egymás combját mégis szó nélkül ülünk vagy úgy teszünk mintha zenét hallgatnánk!

hmm.én,mint bölcs?hát,ezt se mondták még nekem...voltam én már lökött szőke nőtől elkezdte hóbortos nőnemű személyig minden,na de bölcs..az még nem..de köszönöm szépen a "bókot".

Tudod az egészben az a szomorú hogy ha ezt te tényleg tudod akkor miért nem változtatsz rajta?Ha a tükörbe nézel mosolyogj!Tudod a mosoly az ami nem kerül semmibe mégis nagyon sokat tud adni [# wink]