Kössssz... nem élek a gyónás lehetőségével.. ugyanis már megtettem a papnál
És képzeld! Nem kellett vezekelnem.. mert nem bűnt követtem el (Ez egy válasz X üzenetére (2004. 11. 09. kedd 02:33), amit ide kattintva olvashatsz)

Vegyük már elő újra ezt a topicot is!
Ez az egyedüli téma ami nem szabadna hogy bármikor is idejét múlná!!!

Szerelem: sötét verem vagy hetedhét országba repítő csoda? Sokszor mindegyik, gyors egymásutánban. Titkos összevillanások, el-elejtett két (vagy akár egy)értelmű megjegyzések na és nem utolsó sorban fizikai elváltozások: arcpír, heves szívdobogás, remegő térdek, bizsergés mindenhol..

Szerelem: nyíltan vállalt vagy titkolt? Viszonzott vagy viszonzatlan? Plátói vagy beteljesült? Fellángoló vagy örökkön örökké tartó? Melyben megígérjük a megígérhetetlent, odaadjuk az odaadhatatlant, hogy aztán becsapjuk, hagyjuk hogy becsapjon, elhagyjon, letagadjon, kiábrándítson, közönyössé tegyen, és hagyjuk hogy újra fellobbanjon, vakon hajszoljuk bele magunkat a következőbe, a következőbe, a következőbe....

Megígérjük magunknak, hogy óvatosak leszünk, most már óvatosabbak leszünk, most már aztán nem hagyjuk magunkat, tanultuk a korábbi példákból, hogy aztán egy óvatlan pillanatban mégiscsak ugyanabban a folyóban tapicskoljunk, újra higgyünk, s újra ígérjünk. Még akár azt is, hogy örökkön-örökké fog tartani.

Sosem felejtük el az elsőt, hogy aztán a második, ötödik, tizedik nevére, meglétére se emlékezzünk, hogy lezáratlanul tegyünk el, vagy dobjunk félre ügyeket, játszunk kapcsolatokkal, érzésekkel, visszaélünk bizalmakkal.

Mindezt a fölény érzetéből, mert hízeleg a tudat, hogy engem akarnak, deeeeeee akarjanak csak...
Vagy csak sértett dacból, hogy ha egykor úgy elbántak velem, most megteszem ugyanazt mással, hogy ismétlődjön a kör, erősödjön a fájdalomból épített fal.
Hová vezet mindez? Kegyetlenségbe? Vagy teljes bezárkózásba? S különben is meddig tart az örökkön örökké???

Lehet erről írni???? Könyvtárnyi butaságot hordtak össze erről a témáról szakavatott emberek, tudományos vizsgálatok vélik bizonyítani, hogy "lefutási ideje" (ejjj ennél szebb szó most nem jutott eszembe) kb. 4 év (!!??)
Megfoghatatlan, megfejthetetlen, személyre szabott, kortól, nemtől függetlenül......

Moncy drága!
A szívnek parancsolni nem lehet. Ésszel nagyon nehéz vagy egyáltalán nem lehet felülkerekedni rajta. Csak az új, csak a más segít, és nem kell keresni a régit benne.

(Ez egy válasz Moncy üzenetére (2004. 12. 01. szerda 09:36), amit ide kattintva olvashatsz)

Igazatok van.. csak az új, csak a más...Nyitott szemmel kell csak járnom... ez szuper itt volt az orrom előtt.. és eddig nem láttam a fától az erdőt.. (Ez egy válasz macido üzenetére (2004. 12. 02. csütörtök 10:22), amit ide kattintva olvashatsz)

Szia Moncy!
Minden apró örömet észre kell venni és lehet, hogy a sok kicsiből van a nagy!?

Miért is jó a rejtélyes szerelem.. új emberré formál...

Mennyire aktuális, kedves Moncy!!! Tökigazad van! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2005. 01. 06. csütörtök 07:06), amit ide kattintva olvashatsz)

hát hajajjjjj.. több mint egy éve volt.. akkor nagyon aktuális volt.. bár még azt hiszem most is...csak a felejtés nehézkes... (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 03. 09. csütörtök 23:16), amit ide kattintva olvashatsz)

Valóban: a felejteni-tudás megszerzése a bölcsek kövének birtoklásával ér fel! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 03. 09. csütörtök 23:18), amit ide kattintva olvashatsz)

"Jéghideg ágyban ébredek, tudod,
Fény mossa az éjszaka ráncait,
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.

Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem,
Lepedőm markolja sóhajod:
Csak Te mondod így ki a nevem.

Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet,
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!"

/Ákos - Dúdolni halkan/

Echo : Gondolsz-e majd rám

Nem lehet még itt a búcsúzás
Csak te voltál nekem, senki más
Elvitted álmomat,
még látom arcodat
Mindig kísért egy fájó gondolat:

Gondolsz-e majd rám
Ha elmúlt az éjjel

Minden álmunkat
A hajnal tép széjjel

Hazudd, hogy fáj
Hogy most is fáj a búcsúzás
S hogy nem szerettél így
Még senki mást

Gondolsz-e majd rám
Ha más csókját kéred
S nem ölel már át
Két karom téged

Hazudd, hogy vársz
Örökké vársz, csak engem vársz
S hogy nem szerettél így
Még senki mást

Szeretlek. De érzelmem nem egyszerű kicsapongás.
Szeretlek, szeretni foglak, míg világ a világ.
Szeretlek, már régóta érzem,
Szeretlek, elfeledni nem tudlak, nem lehet téged.
Szeretlek, bár te nem érzel irántam semmit,
Szeretlek, ezért nem hibáztatok senkit.
Szeretlek, bár csak álmomban lehetsz enyém.
Szeretlek, akkor is, ha semmi jelet nem mutatsz felém.
Szeretlek, ilyet még soha éreztem
Szeretlek, efeledni téged vagyok én képtelen.

Szállnék, fenn a szivárvány hídján át,
fenn, hol van valahol egy távoli szép ország.

Szállnék fenn, hol örökké kék az ég,
ott, hol álmod és vágyad nem marad ábrándkép.

Egy reggel arra ébredek, alattam már a fellegek a mélyben,
eloszlik gond és fájdalom, s a fényes csillagok közé, az égbe értem.

Szállnék, fenn a szivárvány hídján át,
Miért ne szállhatnék én is úgy, mint a kék madár?

Hol vígan száll a kék madár.
fent a kék égbolt rám jaj, miért nem vár?

ez szép simon!
írigylem, akit szeretsz és aki téged szeret!

A napsugár nem kérdezi,
hogy mennyit ér a fénye.
A napsugár nem kérdezi,
hogy mit kap majd cserébe.
A napsugár nem mérlegel,
csak tündökölve árad.
Símogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része.
Azt hiszi hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.



Szeress mélyen és érzelmesen.

Lehet, hogy sebzetten jössz ki belőle,

de az egyetlen módja, hogy teljesen éld az életet!

Presser Gábor

A szívemben nincs senki másnak hely

Lehet megtalálsz majd egyszer, mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd, mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés, a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet rajtakapsz majd egyszer, hogy másnak írtam dalt
És a csók után a múzsa még maradni akart
Hogy ott maradt, vagy elrepült, kérdezned sem kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet százszor hallott, földhözragadt, primitív ez a mese
Lehet elcsépelt a gondolat, kicsit giccses a kezdete
De most az egyszer hadd maradjon így
Most az egyszer hadd legyen jó így

Lehet azt is hallod egyszer, hogy elcsatangoltam
Ahogy bandukoltam vissza, csak rád gondoltam
Csodálkozni nincs mit, hisz úgyis tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely.

Johann Wolfgang Goethe: Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

József Attila - Halálos szerelem...

S ha nem volt még halálos szerelem,
azt akarom, ez halálos legyen.
Értelmes kín, mert nincs értelme annak,
ha embereknek üres kínjai vannak,
s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat,
én meg fogom majd ölni magamat,
nemhogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,
de jobban fájna elsorvadni lassan,
árnyék leszek, melytől szorongva félsz,
bíró, kitől büntetést nem remélsz.
Vigyázz, ne hagyj meghalnom, amíg élsz.