Felpa! Széles utat...!

Ma megint Bexet iszom......

Az évek nagyon múlnak, az emlékek halványulnak, de azért nem felejtünk! worship

Amíg életre keltitek, addig itt van

Nagyon rohan az idő!

Kirakták a lidliben előre a bexet, így ma az emlékedre is iszunk.
Bár innen már kevesen emlékszünk rád.

Akciós a Bex, eszembe is jutottál.
(Tom! berakhatom a közös képeteket?)

Szeva Felpapa!
Még Mindig sokat gondolok RÁD!
Minden Becksnél beugrasz smile

Üdvözöl Csárli barátod!

Bexet vettem, egészségedre Öreg!

szia Felpa-pa!
Ha Beck's-et iszok, akkor MINDIG eszembe jutsz!!!!!
Örülök, hogy ismerhettelek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Karácsony
Valami nagy ünnepre készül most a föld,
buzgó üdvfohász árad szerteszét,
s a magára maradt bűnös lélek
tisztára mossa minden szennyesét.

Hallod-e, téged is szólít most a lelked? -
tárd ki a szívedet, s engedd be a fényt!
Tudod-e, hogy itt most milyen csoda történt? -
az emberré lett Isten leszállott közénk.

A szíved ajtaján most pattintsd fel a zárat,
mit egy rozsdás lakat régen zárva tart!
Hallod-e, az Isten kopogtat most rajta? -
ne tétovázz, ember: nyiss ajtót hamar!

Valami nagy ünnepre készül most a föld,
buzgó üdvfohász árad szerteszét.
S a magára talált bűnös lélek
most szüli meg megváltó Istenét.

Boldog Karácsonyt barátom!

Elhunyt Motorosok Emlékére
Most égi autópályán tartod az iramot,
Szabad lettél, mint a madár,
Mert nincs sebességhatár.
A mennyország vár, s te hajtasz tovább.

Szabad vagy, szabadabb mint itt.
Neked már nem parancsol senki.
Égi szervizekben dolgozol már,
Hol nem vétesz több hibát.

Régi motoros cimborák,
Önfeledt nevetés, szabadság,
Mind csak emlék már,
Mert Te itt hagytál.

De mind, kik itt maradtunk,
Hiányodat látjuk.
S a felhőkre nézve
néha még rólad álmodunk.

Szédítő magasban ott egyedül vagy.
Nem óvhatunk téged, megtagadtad.
Saját utad járod,
Saját álmaid vadászod.

Egy váratlan percben
Életed véget ért,
Mint vihar a rózsát,
A halál tépte szét

Egy jajszó, annyit se mondtál,
És minket örökre hátrahagytál,
A könny, amit érted hullatunk,
Tükrözi gyötrő fájdalmunk.

A csend, melyben felidézzük hangod,
Elmondja, hogy semmi sem csillapíthatja égető hiányod.
Közös álmunk véget ért,
Nélküled kell harcolnunk a holnapért

Útra kelünk újból újra,
Fájdalmunk vetítve a világra.
Égi motoros, menj hát utadra,
Fentről vigyázz ránk, barátaidra!
Marton Gabriella Hanga

Őrök barát

soha nem felejtünk el: