Plusz a ráadás,hogy ne szenvedjetek képhiányban: 
A ma esti szaftos képsor sem mardhat el!! 
Kedves tom1019! 
Látod? Ismét sikerült örömet okoznod valaki(k)nek! És nem is kellett hozzá sok, csak, hogy megosztottad saját gondolataidat Köszönöm, köszönjük! Magam részéről annyit biztosan ígérhetek, hogy továbbra is igyekszem haladni a korral és bölcsülni, amennyire csak lehetséges. Azért, hogy azok a bizonyos falak (közízlés, önértékelési problémák, etc.) egyre csak omolhassanak... és észrevehessük egymást mindazok, akinek hasonló a gondolatvilága, ízlése. Vagy, hogy legalább megértések szülessenek, ne pedig előítéletek.
Hajrá!
És mégegyszer nagyon köszönöm
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 05. vasárnap 10:28), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 05. vasárnap 10:28
Látod? Ismét sikerült örömet okoznod valaki(k)nek!
És nem is kellett hozzá sok, csak, hogy megosztottad saját gondolataidat Köszönöm, köszönjük! Magam részéről annyit biztosan ígérhetek, hogy továbbra is igyekszem haladni a korral és bölcsülni, amennyire csak lehetséges. Azért, hogy azok a bizonyos falak (közízlés, önértékelési problémák, etc.) egyre csak omolhassanak... és észrevehessük egymást mindazok, akinek hasonló a gondolatvilága, ízlése. Vagy, hogy legalább megértések szülessenek, ne pedig előítéletek.Hajrá!
És mégegyszer nagyon köszönöm
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 05. vasárnap 10:28), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 05. vasárnap 10:28
Kedves Zizzke[VIP]!
Én ugyan mindenevő vagyok, mint egy "kismalac",de gondolataid és érzéseid előtt megemelem a képzeletbeli kalapomat, és csodálom egészséges hitedet és gondolkozásmódodat!
EZT ÍGY KELL TENNI ÉS CSINÁLNI!
(Ajánlom minden hasonló adottságú hölgy figyelmébe írásodat!)
és köszönjük a topic indító képeit és bátorításait is!
Én ugyan mindenevő vagyok, mint egy "kismalac",de gondolataid és érzéseid előtt megemelem a képzeletbeli kalapomat, és csodálom egészséges hitedet és gondolkozásmódodat!
EZT ÍGY KELL TENNI ÉS CSINÁLNI!
(Ajánlom minden hasonló adottságú hölgy figyelmébe írásodat!)
és köszönjük a topic indító képeit és bátorításait is!
Igazán nincs mit.
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 05. vasárnap 10:28), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 05. vasárnap 10:28
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 08. 05. vasárnap 10:28), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 05. vasárnap 10:28
Kedves Zizzke[VIP]!
Én ugyan mindenevő vagyok, mint egy "kismalac",de gondolataid és érzéseid előtt megemelem a képzeletbeli kalapomat, és csodálom egészséges hitedet és gondolkozásmódodat!
EZT ÍGY KELL TENNI ÉS CSINÁLNI!
(Ajánlom minden hasonló adottságú hölgy figyelmébe írásodat!)
és köszönjük a topic indító képeit és bátorításait is!
Én ugyan mindenevő vagyok, mint egy "kismalac",de gondolataid és érzéseid előtt megemelem a képzeletbeli kalapomat, és csodálom egészséges hitedet és gondolkozásmódodat!
EZT ÍGY KELL TENNI ÉS CSINÁLNI!
(Ajánlom minden hasonló adottságú hölgy figyelmébe írásodat!)
és köszönjük a topic indító képeit és bátorításait is!
Kedves Zizzke[VIP]!
Én ugyan mindenevő vagyok, mint egy "kismalac",de gondolataid és érzéseid előtt megemelem a képzeletbeli kalapomat, és csodálom egészséges hitedet és gondolkozásmódodat!
EZT ÍGY KELL TENNI ÉS CSINÁLNI!
(Ajánlom minden hasonló adottságú hölgy figyelmébe írásodat!)
és köszönjük a topic indító képeit és bátorításait is! (Ez egy válasz Zizzke üzenetére (2007. 08. 04. szombat 13:27), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 04. szombat 13:27
Én ugyan mindenevő vagyok, mint egy "kismalac",de gondolataid és érzéseid előtt megemelem a képzeletbeli kalapomat, és csodálom egészséges hitedet és gondolkozásmódodat!
EZT ÍGY KELL TENNI ÉS CSINÁLNI!
(Ajánlom minden hasonló adottságú hölgy figyelmébe írásodat!)
és köszönjük a topic indító képeit és bátorításait is! (Ez egy válasz Zizzke üzenetére (2007. 08. 04. szombat 13:27), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 04. szombat 13:27
Sziasztok!
Örömmel fedeztem föl ezt a topikot, vettem is a fáradságot és vagy 2000 hozzászólást el is olvastam belőle Azért "ragadtam tollat", mert őszintén jólesik, hogy végre valaki(k) egészséges szemmel vizsgálják ezt a kérdést.
Sajnos ugyan az én problémám ennél összetettebb (nem csak hájas, de izmos is vagyok egyszerre, ami a 174 centis tastmagasságommal egyetemben sajnos az itt leírtaknál jóval nagyobb túlsúlyt eredményez...) :( Problémaként csakis egészségi okokból, valamint önértékelési szempontból említem persze.
Már-már beletörődtem, hogy sosem voltam és leszek a "pasik álma" alkat, van azonban most egy kis remény arra, hogy átértékeljem a dolgokat.
Mit is jelent a "pasik álma"? Teljességgel ralítv... Mindig is tudtam (saját tapasztalatból is), hogy vannak, akik az efféle "ősanya alaktú" nőket kedvelik az ágyban, de azt hiszem a gondot saját magam számára okoztam. Belső falakat emeltem. Egyrészt, mert nem tudtam igazán oldottá válni az ágyban (noha a mindennapi életben teljesen természetes vagyok, öniróniával, humorral megspékelt, barátságos természetemből adódóan); másrészt eltökéltem anno, hogy csakis kétféle képpen lehet engem szeretni (elfogadni?). Vagy mint barát, haver (elég sok férfi barátom van), vagy pedig szimpla sexre (mint mondtam, tapasztalom, hogy sokaknak "ez kell"). A kettő viszont egyetlen személyben sosem jutott ajándékomul. Mármár föladtam, azt hittem, külön isteni szerencse kell ahhoz, hogy normális társat találjak magamnak, DE..:
Részben nektek és a topiknak köszönhetően is valami megmozdult bennem. (Nem lüktető érzésre gondolok itt...)
Az jutott eszembe, hogy ha a testességemet úgy kezelném, mint bármely más attribútumot (pl, szőke, barna, vörös, magas, alacsony, vidám, folizófikus, stb, hiszen ezer félék vagyunk), tán magamnak is több esélyt adnék... Furcsa, de végre úgy is érzem, hogy talán én is válogathatok (nem megijedni, eddig sem dőltem be mindenkinek, aki "rámszánta magát"), és nem kell "selejtesként" megközelítenem még a párkeresés kérdéskörét sem.
Kicsit kuszának tűnhetek, ezért bocsi (csak ilyenkor szoktak igazán megérni bennem a gondolatok, mikor kimondhatom azokat)
Még annyit, hogy 35 éves, egyedül élő nő vagyok, aki végeredményben nem tartja magát "csökkent képességűnek", csak talán a soksok év tapasztalata döbbentette rá, hogy rengetegen vagyunk, akiknek meg kell küzdenünk önmagunkkal. Kinek ezért, kinek azért.
Kompenzálásul persze kifejlesztettem néhány hasznos képességet (kedvesség, barátságosság, figyelmesség, stb.), de sajátos poénként mindig azt szoktam mondani, "ha még jó nőci is lennék mindehhez, hát irtani kéne körülöttem a férfiakat...!
Meglátásaitok és hozzáállásotok azonban önbizalmat adtak. Nem azt az "elcsépelt" típusút, azt a "keep smile"-sat, hanem afféle mélyről jövőt..., ami ahhoz kell, hogy szerethessem magamat, hiszen eddig csak az elfogadásig jutottam.
Köszi akik egyenlő félként kezeltek minket!
Egyedülálló, normális, korrekt pasik pedig, hajrá, várunk rátok! Sokan!
Örömmel fedeztem föl ezt a topikot, vettem is a fáradságot és vagy 2000 hozzászólást el is olvastam belőle Azért "ragadtam tollat", mert őszintén jólesik, hogy végre valaki(k) egészséges szemmel vizsgálják ezt a kérdést.
Sajnos ugyan az én problémám ennél összetettebb (nem csak hájas, de izmos is vagyok egyszerre, ami a 174 centis tastmagasságommal egyetemben sajnos az itt leírtaknál jóval nagyobb túlsúlyt eredményez...) :( Problémaként csakis egészségi okokból, valamint önértékelési szempontból említem persze.
Már-már beletörődtem, hogy sosem voltam és leszek a "pasik álma" alkat, van azonban most egy kis remény arra, hogy átértékeljem a dolgokat.
Mit is jelent a "pasik álma"? Teljességgel ralítv... Mindig is tudtam (saját tapasztalatból is), hogy vannak, akik az efféle "ősanya alaktú" nőket kedvelik az ágyban, de azt hiszem a gondot saját magam számára okoztam. Belső falakat emeltem. Egyrészt, mert nem tudtam igazán oldottá válni az ágyban (noha a mindennapi életben teljesen természetes vagyok, öniróniával, humorral megspékelt, barátságos természetemből adódóan); másrészt eltökéltem anno, hogy csakis kétféle képpen lehet engem szeretni (elfogadni?). Vagy mint barát, haver (elég sok férfi barátom van), vagy pedig szimpla sexre (mint mondtam, tapasztalom, hogy sokaknak "ez kell"). A kettő viszont egyetlen személyben sosem jutott ajándékomul. Mármár föladtam, azt hittem, külön isteni szerencse kell ahhoz, hogy normális társat találjak magamnak, DE..:
Részben nektek és a topiknak köszönhetően is valami megmozdult bennem. (Nem lüktető érzésre gondolok itt...)
Az jutott eszembe, hogy ha a testességemet úgy kezelném, mint bármely más attribútumot (pl, szőke, barna, vörös, magas, alacsony, vidám, folizófikus, stb, hiszen ezer félék vagyunk), tán magamnak is több esélyt adnék... Furcsa, de végre úgy is érzem, hogy talán én is válogathatok (nem megijedni, eddig sem dőltem be mindenkinek, aki "rámszánta magát"), és nem kell "selejtesként" megközelítenem még a párkeresés kérdéskörét sem.
Kicsit kuszának tűnhetek, ezért bocsi (csak ilyenkor szoktak igazán megérni bennem a gondolatok, mikor kimondhatom azokat)
Még annyit, hogy 35 éves, egyedül élő nő vagyok, aki végeredményben nem tartja magát "csökkent képességűnek", csak talán a soksok év tapasztalata döbbentette rá, hogy rengetegen vagyunk, akiknek meg kell küzdenünk önmagunkkal. Kinek ezért, kinek azért.
Kompenzálásul persze kifejlesztettem néhány hasznos képességet (kedvesség, barátságosság, figyelmesség, stb.), de sajátos poénként mindig azt szoktam mondani, "ha még jó nőci is lennék mindehhez, hát irtani kéne körülöttem a férfiakat...!
Meglátásaitok és hozzáállásotok azonban önbizalmat adtak. Nem azt az "elcsépelt" típusút, azt a "keep smile"-sat, hanem afféle mélyről jövőt..., ami ahhoz kell, hogy szerethessem magamat, hiszen eddig csak az elfogadásig jutottam.
Köszi akik egyenlő félként kezeltek minket!
Egyedülálló, normális, korrekt pasik pedig, hajrá, várunk rátok! Sokan!
egyszerüüüen nagyon sexik ezek a lányok
Ma esti utolsó sorozat:
Egy sexi hájas testű,barna hajú leányzó:
Egy sexi hájas testű,barna hajú leányzó:
Szép duci pofikák:
Ma esti első sorozatom: Egy sexi szőke husi nagyon rácuppant a faszra..
Egyet értek veled!
(Ez egy válasz Zizzke üzenetére (2007. 08. 04. szombat 20:52), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 04. szombat 20:52
Szia fatgirlsfriend!
Én sem lelkisgélyt kértem, hanem épp ellenkezőleg! Felismerve ennek a topiknak a lényegét szerettem volna megosztani veletek, hogy lámlám, erre is hatással van. Merthogy mi nők azért mégiscsak lélektől fogva' kezeljük a dolgot elsősorban
Láttam, hogy kéritek az érintettek véleményét is, ezért írtam csak le
Ha túl lelkisre sikeredett volna, ezért bocsi, nem akarok mellékmedret ásni az eredeti folyamnak!
Ami a ti megítéléseteket illeti, azzal kapcsolatban töredelmesen bevallom (tán én is áldozatául esve a közizlésnek), eleinte nem értettem, mi van ezen szeretnivaló. Balga módon főként ízlésficamra gyanakodtam azoknál, akik a hozzám hasonlókat kedvelik, de ez is gyökerestől megváltozott. Mondom, részben a topiknak köszönhetően is, de (remélem) főként saját, bölcs felismerés okán is
A gyakorlattal nincs gondom köszi (szenvedélyesnek tartom magam), inkább a megfelelő társ megtalálása jelent nehézségeket. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Addig pedig nem marad más hátra, mint a kitartó keresgélés
Amúgy igaz, mi nők hajlamosabbak vagyunk a hiúságra és másokkal való összehasonlítgatásunkra, de én már annak is örülök, ha sikerül felülemelkednem ezen. Konkrét sikerélményként könyvelem el pl. hogy mára már csak az újonnan kialakuló kapcsolataim során okoz fennakadást a külsőm (önmagam számára elsősorban), a mindennapi életben azonban eszembe sem jut ez alapján megítélni másokat és önmagam.
A cél pedig valóban egy, mindenkinek megtalálni a hozzáillőt! SOk sikert ehhez mindenkinek, aki még előtte áll a feladatnak!
A bíztatást pedig köszi!
Én sem lelkisgélyt kértem, hanem épp ellenkezőleg! Felismerve ennek a topiknak a lényegét szerettem volna megosztani veletek, hogy lámlám, erre is hatással van. Merthogy mi nők azért mégiscsak lélektől fogva' kezeljük a dolgot elsősorban
Láttam, hogy kéritek az érintettek véleményét is, ezért írtam csak le
Ha túl lelkisre sikeredett volna, ezért bocsi, nem akarok mellékmedret ásni az eredeti folyamnak!
Ami a ti megítéléseteket illeti, azzal kapcsolatban töredelmesen bevallom (tán én is áldozatául esve a közizlésnek), eleinte nem értettem, mi van ezen szeretnivaló. Balga módon főként ízlésficamra gyanakodtam azoknál, akik a hozzám hasonlókat kedvelik, de ez is gyökerestől megváltozott. Mondom, részben a topiknak köszönhetően is, de (remélem) főként saját, bölcs felismerés okán is
A gyakorlattal nincs gondom köszi (szenvedélyesnek tartom magam), inkább a megfelelő társ megtalálása jelent nehézségeket. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Addig pedig nem marad más hátra, mint a kitartó keresgélés
Amúgy igaz, mi nők hajlamosabbak vagyunk a hiúságra és másokkal való összehasonlítgatásunkra, de én már annak is örülök, ha sikerül felülemelkednem ezen. Konkrét sikerélményként könyvelem el pl. hogy mára már csak az újonnan kialakuló kapcsolataim során okoz fennakadást a külsőm (önmagam számára elsősorban), a mindennapi életben azonban eszembe sem jut ez alapján megítélni másokat és önmagam.
A cél pedig valóban egy, mindenkinek megtalálni a hozzáillőt!
SOk sikert ehhez mindenkinek, aki még előtte áll a feladatnak! A bíztatást pedig köszi!
Szia fatgirlsfriend!
Én sem lelkisgélyt kértem, hanem épp ellenkezőleg! Felismerve ennek a topiknak a lényegét szerettem volna megosztani veletek, hogy lámlám, erre is hatással van. Merthogy mi nők azért mégiscsak lélektől fogva' kezeljük a dolgot elsősorban
Láttam, hogy kéritek az érintettek véleményét is, ezért írtam csak le
Ha túl lelkisre sikeredett volna, ezért bocsi, nem akarok mellékmedret ásni az eredeti folyamnak!
Ami a ti megítéléseteket illeti, azzal kapcsolatban töredelmesen bevallom (tán én is áldozatául esve a közizlésnek), eleinte nem értettem, mi van ezen szeretnivaló. Balga módon főként ízlésficamra gyanakodtam azoknál, akik a hozzám hasonlókat kedvelik, de ez is gyökerestől megváltozott. Mondom, részben a topiknak köszönhetően is, de (remélem) főként saját, bölcs felismerés okán is
A gyakorlattal nincs gondom köszi (szenvedélyesnek tartom magam), inkább a megfelelő társ megtalálása jelent nehézségeket. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Addig pedig nem marad más hátra, mint a kitartó keresgélés
Amúgy igaz, mi nők hajlamosabbak vagyunk a hiúságra és másokkal való összehasonlítgatásunkra, de én már annak is örülök, ha sikerül felülemelkednem ezen. Konkrét sikerélményként könyvelem el pl. hogy mára már csak az újonnan kialakuló kapcsolataim során okoz fennakadást a külsőm (önmagam számára elsősorban), a mindennapi életben azonban eszembe sem jut ez alapján megítélni másokat és önmagam.
A cél pedig valóban egy, mindenkinek megtalálni a hozzáillőt! SOk sikert ehhez mindenkinek, aki még előtte áll a feladatnak!
A bíztatást pedig köszi!
(Ez egy válasz fatgirlsfriend üzenetére (2007. 08. 04. szombat 19:25), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 04. szombat 19:25
Én sem lelkisgélyt kértem, hanem épp ellenkezőleg! Felismerve ennek a topiknak a lényegét szerettem volna megosztani veletek, hogy lámlám, erre is hatással van. Merthogy mi nők azért mégiscsak lélektől fogva' kezeljük a dolgot elsősorban
Láttam, hogy kéritek az érintettek véleményét is, ezért írtam csak le
Ha túl lelkisre sikeredett volna, ezért bocsi, nem akarok mellékmedret ásni az eredeti folyamnak!
Ami a ti megítéléseteket illeti, azzal kapcsolatban töredelmesen bevallom (tán én is áldozatául esve a közizlésnek), eleinte nem értettem, mi van ezen szeretnivaló. Balga módon főként ízlésficamra gyanakodtam azoknál, akik a hozzám hasonlókat kedvelik, de ez is gyökerestől megváltozott. Mondom, részben a topiknak köszönhetően is, de (remélem) főként saját, bölcs felismerés okán is
A gyakorlattal nincs gondom köszi (szenvedélyesnek tartom magam), inkább a megfelelő társ megtalálása jelent nehézségeket. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Addig pedig nem marad más hátra, mint a kitartó keresgélés
Amúgy igaz, mi nők hajlamosabbak vagyunk a hiúságra és másokkal való összehasonlítgatásunkra, de én már annak is örülök, ha sikerül felülemelkednem ezen. Konkrét sikerélményként könyvelem el pl. hogy mára már csak az újonnan kialakuló kapcsolataim során okoz fennakadást a külsőm (önmagam számára elsősorban), a mindennapi életben azonban eszembe sem jut ez alapján megítélni másokat és önmagam.
A cél pedig valóban egy, mindenkinek megtalálni a hozzáillőt!
SOk sikert ehhez mindenkinek, aki még előtte áll a feladatnak! A bíztatást pedig köszi!
(Ez egy válasz fatgirlsfriend üzenetére (2007. 08. 04. szombat 19:25), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 04. szombat 19:25
Szia Zizzke!
Szeretnék neked valamit elmondani. Amikor ezt a topicit nyitottam egyáltalán nem az volt vele a célom,hogy valamiféle lelki segélyt nyújtsak a húsosabb nők számára. Nem az a dolgom,hogy önbizalmat adjak a testesebb lányoknak és nőknek. Pasiként teljesen más oldalról közelítem meg a kérdést és szerintem,ha ti párnásabb nők ráéreztek erre a megközelítésre,akkor nem szenvedtek többé önbizalomhiányban. Mire is kéne ráérezni? Hát mindössze arra,hogy el kell vetni azt a fajta igényt,hogy mindenekelőtt az átlagízlésnek akarjunk megfelelni. Jó persze vannak bizonyos szabályok és határok,de ne az átlag igénye irányítsa az életünket. Rá kell jönnöd neked is,hogy ami egyik pasinak hátrány,az a másiknak előny. Én nem elfogadom a telt,húsos (vagy nevezzük nyugodtan: hájas) nőket,hanem egyenesen csak őket kedvelem. Sőt előnyben részesítem minden más típussal szemben. A nőknek erre kell koncentrálni. Mármint arra,hogy azokat a férfiakat megtalálják,akik pont rájuk vágynak. Sokszor már bocs,de ott szúrjátok el,hogy mindenkinek jók akartok lenni,megfogadjátok amit a barátnő tanácsol,amit a TV mond,szóval mindent,amitől természetessen gátlásossá váltok. Arra kell koncentrálni,hogy megtalálja mindenki a neki megfelelő párt. Az önértékelés túlzott spilázása ezt garantáltan megakadályozza. Gátlásosság az ágyban? Én is voltam 17 éves koromban gátlásos,mert nem tudtam,hogy jól csinálom-e a sex-et és örömet okozok-e a lánynak. Ezen mindenki túlesik. Most minden vagyok csak éppen gátlásos nem. Mindez azért,mert van egy fantsztikus szerelmem és már milliószor szeretkeztünk. Legalább A gátlást feloldani csak gyakorlatban lehet. És csak akkor van rá esély,ha megtalálod azt a férfit,aki téged tiszta szívből szeret. Csak úgy nem fog helyreállni az önbecsülésed. Magától sosem áll helyre. Lehet küzdeni a kilók ellen,de sokszor később derül csak ki,hogy a probléma nem is a külső miatt van,hanem lelki természetű. Szóval én imádom a puha,husi csajokat és mint a sok hozzászólásból kiderült nem vagyok egyedül. Nekem is lehetne önértékelési zavarom,mondván milyen ciki az,hogy nem a trendi vékony nőket szeretem. De most én a trendeknek vagy saját magamnak élek? Én az utóbbinak. Van saját ízlésem és nekem a zsírpárnás cuncimókusok az istennők. Amelyik nő ezt a felfogást magáénak érzi,már óriási sansza van a boldogsághoz. Persze a nők mindíg is elégedetlenek voltak a külsejükkel,de van egy határ. Egy idő után az elégedetlenség már nem építő,hanem csak káros.
Éljenek a párnás nők!!!! És te is!
Szeretnék neked valamit elmondani. Amikor ezt a topicit nyitottam egyáltalán nem az volt vele a célom,hogy valamiféle lelki segélyt nyújtsak a húsosabb nők számára. Nem az a dolgom,hogy önbizalmat adjak a testesebb lányoknak és nőknek. Pasiként teljesen más oldalról közelítem meg a kérdést és szerintem,ha ti párnásabb nők ráéreztek erre a megközelítésre,akkor nem szenvedtek többé önbizalomhiányban. Mire is kéne ráérezni? Hát mindössze arra,hogy el kell vetni azt a fajta igényt,hogy mindenekelőtt az átlagízlésnek akarjunk megfelelni. Jó persze vannak bizonyos szabályok és határok,de ne az átlag igénye irányítsa az életünket. Rá kell jönnöd neked is,hogy ami egyik pasinak hátrány,az a másiknak előny. Én nem elfogadom a telt,húsos (vagy nevezzük nyugodtan: hájas) nőket,hanem egyenesen csak őket kedvelem. Sőt előnyben részesítem minden más típussal szemben. A nőknek erre kell koncentrálni. Mármint arra,hogy azokat a férfiakat megtalálják,akik pont rájuk vágynak. Sokszor már bocs,de ott szúrjátok el,hogy mindenkinek jók akartok lenni,megfogadjátok amit a barátnő tanácsol,amit a TV mond,szóval mindent,amitől természetessen gátlásossá váltok. Arra kell koncentrálni,hogy megtalálja mindenki a neki megfelelő párt. Az önértékelés túlzott spilázása ezt garantáltan megakadályozza. Gátlásosság az ágyban? Én is voltam 17 éves koromban gátlásos,mert nem tudtam,hogy jól csinálom-e a sex-et és örömet okozok-e a lánynak. Ezen mindenki túlesik. Most minden vagyok csak éppen gátlásos nem. Mindez azért,mert van egy fantsztikus szerelmem és már milliószor szeretkeztünk. Legalább
A gátlást feloldani csak gyakorlatban lehet. És csak akkor van rá esély,ha megtalálod azt a férfit,aki téged tiszta szívből szeret. Csak úgy nem fog helyreállni az önbecsülésed. Magától sosem áll helyre. Lehet küzdeni a kilók ellen,de sokszor később derül csak ki,hogy a probléma nem is a külső miatt van,hanem lelki természetű. Szóval én imádom a puha,husi csajokat és mint a sok hozzászólásból kiderült nem vagyok egyedül. Nekem is lehetne önértékelési zavarom,mondván milyen ciki az,hogy nem a trendi vékony nőket szeretem. De most én a trendeknek vagy saját magamnak élek? Én az utóbbinak. Van saját ízlésem és nekem a zsírpárnás cuncimókusok az istennők. Amelyik nő ezt a felfogást magáénak érzi,már óriási sansza van a boldogsághoz. Persze a nők mindíg is elégedetlenek voltak a külsejükkel,de van egy határ. Egy idő után az elégedetlenség már nem építő,hanem csak káros.Éljenek a párnás nők!!!! És te is!
Szia Zizzke!
Szeretnék neked valamit elmondani. Amikor ezt a topicit nyitottam egyáltalán nem az volt vele a célom,hogy valamiféle lelki segélyt nyújtsak a húsosabb nők számára. Nem az a dolgom,hogy önbizalmat adjak a testesebb lányoknak és nőknek. Pasiként teljesen más oldalról közelítem meg a kérdést és szerintem,ha ti párnásabb nők ráéreztek erre a megközelítésre,akkor nem szenvedtek többé önbizalomhiányban. Mire is kéne ráérezni? Hát mindössze arra,hogy el kell vetni azt a fajta igényt,hogy mindenekelőtt az átlagízlésnek akarjunk megfelelni. Jó persze vannak bizonyos szabályok és határok,de ne az átlag igénye irányítsa az életünket. Rá kell jönnöd neked is,hogy ami egyik pasinak hátrány,az a másiknak előny. Én nem elfogadom a telt,húsos (vagy nevezzük nyugodtan: hájas) nőket,hanem egyenesen csak őket kedvelem. Sőt előnyben részesítem minden más típussal szemben. A nőknek erre kell koncentrálni. Mármint arra,hogy azokat a férfiakat megtalálják,akik pont rájuk vágynak. Sokszor már bocs,de ott szúrjátok el,hogy mindenkinek jók akartok lenni,megfogadjátok amit a barátnő tanácsol,amit a TV mond,szóval mindent,amitől természetessen gátlásossá váltok. Arra kell koncentrálni,hogy megtalálja mindenki a neki megfelelő párt. Az önértékelés túlzott spilázása ezt garantáltan megakadályozza. Gátlásosság az ágyban? Én is voltam 17 éves koromban gátlásos,mert nem tudtam,hogy jól csinálom-e a sex-et és örömet okozok-e a lánynak. Ezen mindenki túlesik. Most minden vagyok csak éppen gátlásos nem. Mindez azért,mert van egy fantsztikus szerelmem és már milliószor szeretkeztünk. Legalább A gátlást feloldani csak gyakorlatban lehet. És csak akkor van rá esély,ha megtalálod azt a férfit,aki téged tiszta szívből szeret. Csak úgy nem fog helyreállni az önbecsülésed. Magától sosem áll helyre. Lehet küzdeni a kilók ellen,de sokszor később derül csak ki,hogy a probléma nem is a külső miatt van,hanem lelki természetű. Szóval én imádom a puha,husi csajokat és mint a sok hozzászólásból kiderült nem vagyok egyedül. Nekem is lehetne önértékelési zavarom,mondván milyen ciki az,hogy nem a trendi vékony nőket szeretem. De most én a trendeknek vagy saját magamnak élek? Én az utóbbinak. Van saját ízlésem és nekem a zsírpárnás cuncimókusok az istennők. Amelyik nő ezt a felfogást magáénak érzi,már óriási sansza van a boldogsághoz. Persze a nők mindíg is elégedetlenek voltak a külsejükkel,de van egy határ. Egy idő után az elégedetlenség már nem építő,hanem csak káros.
Éljenek a párnás nők!!!! És te is!
(Ez egy válasz Zizzke üzenetére (2007. 08. 04. szombat 13:27), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 04. szombat 13:27
Szeretnék neked valamit elmondani. Amikor ezt a topicit nyitottam egyáltalán nem az volt vele a célom,hogy valamiféle lelki segélyt nyújtsak a húsosabb nők számára. Nem az a dolgom,hogy önbizalmat adjak a testesebb lányoknak és nőknek. Pasiként teljesen más oldalról közelítem meg a kérdést és szerintem,ha ti párnásabb nők ráéreztek erre a megközelítésre,akkor nem szenvedtek többé önbizalomhiányban. Mire is kéne ráérezni? Hát mindössze arra,hogy el kell vetni azt a fajta igényt,hogy mindenekelőtt az átlagízlésnek akarjunk megfelelni. Jó persze vannak bizonyos szabályok és határok,de ne az átlag igénye irányítsa az életünket. Rá kell jönnöd neked is,hogy ami egyik pasinak hátrány,az a másiknak előny. Én nem elfogadom a telt,húsos (vagy nevezzük nyugodtan: hájas) nőket,hanem egyenesen csak őket kedvelem. Sőt előnyben részesítem minden más típussal szemben. A nőknek erre kell koncentrálni. Mármint arra,hogy azokat a férfiakat megtalálják,akik pont rájuk vágynak. Sokszor már bocs,de ott szúrjátok el,hogy mindenkinek jók akartok lenni,megfogadjátok amit a barátnő tanácsol,amit a TV mond,szóval mindent,amitől természetessen gátlásossá váltok. Arra kell koncentrálni,hogy megtalálja mindenki a neki megfelelő párt. Az önértékelés túlzott spilázása ezt garantáltan megakadályozza. Gátlásosság az ágyban? Én is voltam 17 éves koromban gátlásos,mert nem tudtam,hogy jól csinálom-e a sex-et és örömet okozok-e a lánynak. Ezen mindenki túlesik. Most minden vagyok csak éppen gátlásos nem. Mindez azért,mert van egy fantsztikus szerelmem és már milliószor szeretkeztünk. Legalább
A gátlást feloldani csak gyakorlatban lehet. És csak akkor van rá esély,ha megtalálod azt a férfit,aki téged tiszta szívből szeret. Csak úgy nem fog helyreállni az önbecsülésed. Magától sosem áll helyre. Lehet küzdeni a kilók ellen,de sokszor később derül csak ki,hogy a probléma nem is a külső miatt van,hanem lelki természetű. Szóval én imádom a puha,husi csajokat és mint a sok hozzászólásból kiderült nem vagyok egyedül. Nekem is lehetne önértékelési zavarom,mondván milyen ciki az,hogy nem a trendi vékony nőket szeretem. De most én a trendeknek vagy saját magamnak élek? Én az utóbbinak. Van saját ízlésem és nekem a zsírpárnás cuncimókusok az istennők. Amelyik nő ezt a felfogást magáénak érzi,már óriási sansza van a boldogsághoz. Persze a nők mindíg is elégedetlenek voltak a külsejükkel,de van egy határ. Egy idő után az elégedetlenség már nem építő,hanem csak káros.Éljenek a párnás nők!!!! És te is!
(Ez egy válasz Zizzke üzenetére (2007. 08. 04. szombat 13:27), amit ide kattintva olvashatsz)
2007. 08. 04. szombat 13:27
Sziasztok!
Örömmel fedeztem föl ezt a topikot, vettem is a fáradságot és vagy 2000 hozzászólást el is olvastam belőle Azért "ragadtam tollat", mert őszintén jólesik, hogy végre valaki(k) egészséges szemmel vizsgálják ezt a kérdést.
Sajnos ugyan az én problémám ennél összetettebb (nem csak hájas, de izmos is vagyok egyszerre, ami a 174 centis tastmagasságommal egyetemben sajnos az itt leírtaknál jóval nagyobb túlsúlyt eredményez...) :( Problémaként csakis egészségi okokból, valamint önértékelési szempontból említem persze.
Már-már beletörődtem, hogy sosem voltam és leszek a "pasik álma" alkat, van azonban most egy kis remény arra, hogy átértékeljem a dolgokat.
Mit is jelent a "pasik álma"? Teljességgel ralítv... Mindig is tudtam (saját tapasztalatból is), hogy vannak, akik az efféle "ősanya alaktú" nőket kedvelik az ágyban, de azt hiszem a gondot saját magam számára okoztam. Belső falakat emeltem. Egyrészt, mert nem tudtam igazán oldottá válni az ágyban (noha a mindennapi életben teljesen természetes vagyok, öniróniával, humorral megspékelt, barátságos természetemből adódóan); másrészt eltökéltem anno, hogy csakis kétféle képpen lehet engem szeretni (elfogadni?). Vagy mint barát, haver (elég sok férfi barátom van), vagy pedig szimpla sexre (mint mondtam, tapasztalom, hogy sokaknak "ez kell"). A kettő viszont egyetlen személyben sosem jutott ajándékomul. Mármár föladtam, azt hittem, külön isteni szerencse kell ahhoz, hogy normális társat találjak magamnak, DE..:
Részben nektek és a topiknak köszönhetően is valami megmozdult bennem. (Nem lüktető érzésre gondolok itt...)
Az jutott eszembe, hogy ha a testességemet úgy kezelném, mint bármely más attribútumot (pl, szőke, barna, vörös, magas, alacsony, vidám, folizófikus, stb, hiszen ezer félék vagyunk), tán magamnak is több esélyt adnék... Furcsa, de végre úgy is érzem, hogy talán én is válogathatok (nem megijedni, eddig sem dőltem be mindenkinek, aki "rámszánta magát"), és nem kell "selejtesként" megközelítenem még a párkeresés kérdéskörét sem.
Kicsit kuszának tűnhetek, ezért bocsi (csak ilyenkor szoktak igazán megérni bennem a gondolatok, mikor kimondhatom azokat)
Még annyit, hogy 35 éves, egyedül élő nő vagyok, aki végeredményben nem tartja magát "csökkent képességűnek", csak talán a soksok év tapasztalata döbbentette rá, hogy rengetegen vagyunk, akiknek meg kell küzdenünk önmagunkkal. Kinek ezért, kinek azért.
Kompenzálásul persze kifejlesztettem néhány hasznos képességet (kedvesség, barátságosság, figyelmesség, stb.), de sajátos poénként mindig azt szoktam mondani, "ha még jó nőci is lennék mindehhez, hát irtani kéne körülöttem a férfiakat...!
Meglátásaitok és hozzáállásotok azonban önbizalmat adtak. Nem azt az "elcsépelt" típusút, azt a "keep smile"-sat, hanem afféle mélyről jövőt..., ami ahhoz kell, hogy szerethessem magamat, hiszen eddig csak az elfogadásig jutottam.
Köszi akik egyenlő félként kezeltek minket!
Egyedülálló, normális, korrekt pasik pedig, hajrá, várunk rátok! Sokan!
Örömmel fedeztem föl ezt a topikot, vettem is a fáradságot és vagy 2000 hozzászólást el is olvastam belőle Azért "ragadtam tollat", mert őszintén jólesik, hogy végre valaki(k) egészséges szemmel vizsgálják ezt a kérdést.
Sajnos ugyan az én problémám ennél összetettebb (nem csak hájas, de izmos is vagyok egyszerre, ami a 174 centis tastmagasságommal egyetemben sajnos az itt leírtaknál jóval nagyobb túlsúlyt eredményez...) :( Problémaként csakis egészségi okokból, valamint önértékelési szempontból említem persze.
Már-már beletörődtem, hogy sosem voltam és leszek a "pasik álma" alkat, van azonban most egy kis remény arra, hogy átértékeljem a dolgokat.
Mit is jelent a "pasik álma"? Teljességgel ralítv... Mindig is tudtam (saját tapasztalatból is), hogy vannak, akik az efféle "ősanya alaktú" nőket kedvelik az ágyban, de azt hiszem a gondot saját magam számára okoztam. Belső falakat emeltem. Egyrészt, mert nem tudtam igazán oldottá válni az ágyban (noha a mindennapi életben teljesen természetes vagyok, öniróniával, humorral megspékelt, barátságos természetemből adódóan); másrészt eltökéltem anno, hogy csakis kétféle képpen lehet engem szeretni (elfogadni?). Vagy mint barát, haver (elég sok férfi barátom van), vagy pedig szimpla sexre (mint mondtam, tapasztalom, hogy sokaknak "ez kell"). A kettő viszont egyetlen személyben sosem jutott ajándékomul. Mármár föladtam, azt hittem, külön isteni szerencse kell ahhoz, hogy normális társat találjak magamnak, DE..:
Részben nektek és a topiknak köszönhetően is valami megmozdult bennem. (Nem lüktető érzésre gondolok itt...)
Az jutott eszembe, hogy ha a testességemet úgy kezelném, mint bármely más attribútumot (pl, szőke, barna, vörös, magas, alacsony, vidám, folizófikus, stb, hiszen ezer félék vagyunk), tán magamnak is több esélyt adnék... Furcsa, de végre úgy is érzem, hogy talán én is válogathatok (nem megijedni, eddig sem dőltem be mindenkinek, aki "rámszánta magát"), és nem kell "selejtesként" megközelítenem még a párkeresés kérdéskörét sem.
Kicsit kuszának tűnhetek, ezért bocsi (csak ilyenkor szoktak igazán megérni bennem a gondolatok, mikor kimondhatom azokat)
Még annyit, hogy 35 éves, egyedül élő nő vagyok, aki végeredményben nem tartja magát "csökkent képességűnek", csak talán a soksok év tapasztalata döbbentette rá, hogy rengetegen vagyunk, akiknek meg kell küzdenünk önmagunkkal. Kinek ezért, kinek azért.
Kompenzálásul persze kifejlesztettem néhány hasznos képességet (kedvesség, barátságosság, figyelmesség, stb.), de sajátos poénként mindig azt szoktam mondani, "ha még jó nőci is lennék mindehhez, hát irtani kéne körülöttem a férfiakat...!
Meglátásaitok és hozzáállásotok azonban önbizalmat adtak. Nem azt az "elcsépelt" típusút, azt a "keep smile"-sat, hanem afféle mélyről jövőt..., ami ahhoz kell, hogy szerethessem magamat, hiszen eddig csak az elfogadásig jutottam.
Köszi akik egyenlő félként kezeltek minket!
Egyedülálló, normális, korrekt pasik pedig, hajrá, várunk rátok! Sokan!
Sziasztok!
Örömmel fedeztem föl ezt a topikot, vettem is a fáradságot és vagy 2000 hozzászólást el is olvastam belőle Azért "ragadtam tollat", mert őszintén jólesik, hogy végre valaki(k) egészséges szemmel vizsgálják ezt a kérdést.
Sajnos ugyan az én problémám ennél összetettebb (nem csak hájas, de izmos is vagyok egyszerre, ami a 174 centis tastmagasságommal egyetemben sajnos az itt leírtaknál jóval nagyobb túlsúlyt eredményez...) :( Problémaként csakis egészségi okokból, valamint önértékelési szempontból említem persze.
Már-már beletörődtem, hogy sosem voltam és leszek a "pasik álma" alkat, van azonban most egy kis remény arra, hogy átértékeljem a dolgokat.
Mit is jelent a "pasik álma"? Teljességgel ralítv... Mindig is tudtam (saját tapasztalatból is), hogy vannak, akik az efféle "ősanya alaktú" nőket kedvelik az ágyban, de azt hiszem a gondot saját magam számára okoztam. Belső falakat emeltem. Egyrészt, mert nem tudtam igazán oldottá válni az ágyban (noha a mindennapi életben teljesen természetes vagyok, öniróniával, humorral megspékelt, barátságos természetemből adódóan); másrészt eltökéltem anno, hogy csakis kétféle képpen lehet engem szeretni (elfogadni?). Vagy mint barát, haver (elég sok férfi barátom van), vagy pedig szimpla sexre (mint mondtam, tapasztalom, hogy sokaknak "ez kell"). A kettő viszont egyetlen személyben sosem jutott ajándékomul. Mármár föladtam, azt hittem, külön isteni szerencse kell ahhoz, hogy normális társat találjak magamnak, DE..:
Részben nektek és a topiknak köszönhetően is valami megmozdult bennem. (Nem lüktető érzésre gondolok itt...)
Az jutott eszembe, hogy ha a testességemet úgy kezelném, mint bármely más attribútumot (pl, szőke, barna, vörös, magas, alacsony, vidám, folizófikus, stb, hiszen ezer félék vagyunk), tán magamnak is több esélyt adnék... Furcsa, de végre úgy is érzem, hogy talán én is válogathatok (nem megijedni, eddig sem dőltem be mindenkinek, aki "rámszánta magát"), és nem kell "selejtesként" megközelítenem még a párkeresés kérdéskörét sem.
Kicsit kuszának tűnhetek, ezért bocsi (csak ilyenkor szoktak igazán megérni bennem a gondolatok, mikor kimondhatom azokat)
Még annyit, hogy 35 éves, egyedül élő nő vagyok, aki végeredményben nem tartja magát "csökkent képességűnek", csak talán a soksok év tapasztalata döbbentette rá, hogy rengetegen vagyunk, akiknek meg kell küzdenünk önmagunkkal. Kinek ezért, kinek azért.
Kompenzálásul persze kifejlesztettem néhány hasznos képességet (kedvesség, barátságosság, figyelmesség, stb.), de sajátos poénként mindig azt szoktam mondani, "ha még jó nőci is lennék mindehhez, hát irtani kéne körülöttem a férfiakat...!
Meglátásaitok és hozzáállásotok azonban önbizalmat adtak. Nem azt az "elcsépelt" típusút, azt a "keep smile"-sat, hanem afféle mélyről jövőt..., ami ahhoz kell, hogy szerethessem magamat, hiszen eddig csak az elfogadásig jutottam.
Köszi akik egyenlő félként kezeltek minket!
Egyedülálló, normális, korrekt pasik pedig, hajrá, várunk rátok! Sokan!
Örömmel fedeztem föl ezt a topikot, vettem is a fáradságot és vagy 2000 hozzászólást el is olvastam belőle Azért "ragadtam tollat", mert őszintén jólesik, hogy végre valaki(k) egészséges szemmel vizsgálják ezt a kérdést.
Sajnos ugyan az én problémám ennél összetettebb (nem csak hájas, de izmos is vagyok egyszerre, ami a 174 centis tastmagasságommal egyetemben sajnos az itt leírtaknál jóval nagyobb túlsúlyt eredményez...) :( Problémaként csakis egészségi okokból, valamint önértékelési szempontból említem persze.
Már-már beletörődtem, hogy sosem voltam és leszek a "pasik álma" alkat, van azonban most egy kis remény arra, hogy átértékeljem a dolgokat.
Mit is jelent a "pasik álma"? Teljességgel ralítv... Mindig is tudtam (saját tapasztalatból is), hogy vannak, akik az efféle "ősanya alaktú" nőket kedvelik az ágyban, de azt hiszem a gondot saját magam számára okoztam. Belső falakat emeltem. Egyrészt, mert nem tudtam igazán oldottá válni az ágyban (noha a mindennapi életben teljesen természetes vagyok, öniróniával, humorral megspékelt, barátságos természetemből adódóan); másrészt eltökéltem anno, hogy csakis kétféle képpen lehet engem szeretni (elfogadni?). Vagy mint barát, haver (elég sok férfi barátom van), vagy pedig szimpla sexre (mint mondtam, tapasztalom, hogy sokaknak "ez kell"). A kettő viszont egyetlen személyben sosem jutott ajándékomul. Mármár föladtam, azt hittem, külön isteni szerencse kell ahhoz, hogy normális társat találjak magamnak, DE..:
Részben nektek és a topiknak köszönhetően is valami megmozdult bennem. (Nem lüktető érzésre gondolok itt...)
Az jutott eszembe, hogy ha a testességemet úgy kezelném, mint bármely más attribútumot (pl, szőke, barna, vörös, magas, alacsony, vidám, folizófikus, stb, hiszen ezer félék vagyunk), tán magamnak is több esélyt adnék... Furcsa, de végre úgy is érzem, hogy talán én is válogathatok (nem megijedni, eddig sem dőltem be mindenkinek, aki "rámszánta magát"), és nem kell "selejtesként" megközelítenem még a párkeresés kérdéskörét sem.
Kicsit kuszának tűnhetek, ezért bocsi (csak ilyenkor szoktak igazán megérni bennem a gondolatok, mikor kimondhatom azokat)
Még annyit, hogy 35 éves, egyedül élő nő vagyok, aki végeredményben nem tartja magát "csökkent képességűnek", csak talán a soksok év tapasztalata döbbentette rá, hogy rengetegen vagyunk, akiknek meg kell küzdenünk önmagunkkal. Kinek ezért, kinek azért.
Kompenzálásul persze kifejlesztettem néhány hasznos képességet (kedvesség, barátságosság, figyelmesség, stb.), de sajátos poénként mindig azt szoktam mondani, "ha még jó nőci is lennék mindehhez, hát irtani kéne körülöttem a férfiakat...!
Meglátásaitok és hozzáállásotok azonban önbizalmat adtak. Nem azt az "elcsépelt" típusút, azt a "keep smile"-sat, hanem afféle mélyről jövőt..., ami ahhoz kell, hogy szerethessem magamat, hiszen eddig csak az elfogadásig jutottam.
Köszi akik egyenlő félként kezeltek minket!
Egyedülálló, normális, korrekt pasik pedig, hajrá, várunk rátok! Sokan!
Hoztam két kis csemegét. Egy enyhén húsos sexi csajt és egy zsírosabb szőke nőstényt:
Nicsak,mennyi hozzászólás. Egyetértek valamennyivel,de szerintem a fogyásról itt túl sokat ne beszéljünk,elvégre pont a párnás nők dícsérete miatt indítottam a topicot vagy mi. Szerintem ez pont nem a fogyókúrás nők birodalma. Legalább ez az egy kis "végvár" ami a sok képpel a ducibb lányokat "reklámozza" ne szóljon a fogyásról. 
Nem írtál sokat, sőt végre egy őszinte és érdemi hozzászólás a témához!
Sok igazságot feszegetsz, de nincs teljesen igazad, mert otthon gyereknevelés közben is lehet fogyni (na nem drasztikusan, de arra nincs is szükség, mert több kárt okoz, mint örömöt a végeredményben), CSAK NAGY ÖNURALOM (étkezésnél, diéta, és max 1800 kalória/nap és sok folyadék bevitel szükséges hozzá), valamint KITARTÓ AKATAT kell (napi 1 órás séta, akár a gyerekekkel, vagy 30 perces kocogás, de otthon a TV előtti torna is segíthet a fogyásban)!
Sok sikert!
Sok igazságot feszegetsz, de nincs teljesen igazad, mert otthon gyereknevelés közben is lehet fogyni (na nem drasztikusan, de arra nincs is szükség, mert több kárt okoz, mint örömöt a végeredményben), CSAK NAGY ÖNURALOM (étkezésnél, diéta, és max 1800 kalória/nap és sok folyadék bevitel szükséges hozzá), valamint KITARTÓ AKATAT kell (napi 1 órás séta, akár a gyerekekkel, vagy 30 perces kocogás, de otthon a TV előtti torna is segíthet a fogyásban)!
Sok sikert!
Százszor inkább egy duci, mint egy anorexiás.
Amióta ezt a topicot olvasgatom (1-2hete) fogytam 4 kilót esküszöm semmitse csináltam csak iszom a fiúk hozzászólásait és azóta tojok a fogyira,megbékéltem hogy a duciknak is áll a világ.Lehet hogy itt a recept?
Ezért a jó hozzászólásért jár két jó sorozat
fatgirlsfriend
pancser112
Iva
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
