Zenekar: Illúzió

Szám címe: Kölcsön: himnusz

Engem Havanna várt, egy zenés lokál
hol karomba rumbáznak lányok
én mégis este csak Budára vágyok
hol elúsznak mind a szép álmok

Hiába jött az úri flört
én mindegyikben rád találok
ezúton elnézést kérve felállok
és egyetlen mondattal zárok

Ha valóra vált minden hibám
egy hajóra még jegyet váltok
és ha majd Miami partjait látom
magamat szíven találom

Hol a homok magas, egy hullámlovas
a szívemre lép egy korallon
és menő kitűzőként hordja vállon
divat lett a szakításom

Van a mi találkozásunkban valami kicsike állat
van a mi találkozásunkban valami, ami nagyobb nálad
van a mi találkozásunkban valami, ami könnybe lábad
van a mi találkozásunkba valami, ami jó utánad

Van a mi találkozásunkban valami a porcikákban
van a mi találkozásunkban valami ionizáltan
van a mi találkozásunkban valami fém íz a szájban
van a mi találkozásunkban valami, úgy általában.

Cserháti Zsuzsa : Elszökik a nyár

Ajánló - minden zeneszöveg olvasónak!
Mire jó a képzelet,
Ha nem kíséri az életed.
Mire jó az életed,
Ha élni igazán nem mered.

Mért mondom, hogy indulok,
ha félúton visszafordulok.
Mért élek, ha nem tudok,
élni igazán...

Esztendők úgy repülnek el, mint a madár.
S közben elszökik a nyár,
Elköszön az ősz,
Elfordul a tél tőlem.

S közben hűtlen lesz a perc,
Elcsitul a vágy,
Búcsút int sok társ nekem.

Miért jó, ha csak álmodom,
s nincs sehol ott a lábnyomom.
Kinek kell a két kezem,
Ha nyújtani soha nem merem.

Esztendők úgy repülnek el, mint a madár
S közben elszökik a nyár
Elköszön az ősz
Elfordul a tél tőlem

S közben hűtlen lesz a perc
Elcsitul a vágy
Búcsút int sok társ nekem

Rég nem láttalak, rég nem jött rólad hír,
Igaz, sosem voltál az, 'ki leveleket ír.
Ősz felé mutat a naptár a falon,
Régi dallal búcsúzom, egész nap dúdolom:

Szeptember volt,
Már búcsúzott a nyártól a világ,
És mi áttáncoltunk minden éjszakát,
Most is szeptember van, gondolsz- e még rám?

Elsodort a szél, és te hagytad, hogy vigyen,
Neked játék volt, ami nekem igaz szerelem.
Miért járunk mi, mondd, furcsa, külön utakon?
Az emlékedet minden ősszel újra kutatom.

Szeptember volt,
Már búcsúzott a nyártól a világ,
És mi áttáncoltunk minden éjszakát,
Most újra szeptember van, gondolsz- e még rám?

Szeptember volt,
Már búcsúzott a nyártól a világ,
És mi áttáncoltunk minden éjszakát,
Most újra szeptember van, gondolsz- e még rám?...

/Zámbó Jimmy/

Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt.
Melyik útra lép? Komoly most a tét.
Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt,
Balra van az iskola, esze súgja: menj oda!

De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja őt.

Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán,
Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet.
Felcsillant a két szeme: inkább tartok ő vele,
Elindult a lány után, bármi lesz is ezután.

De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött.

Ó, de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad!
Épp ott állnak ők az iskola előtt.
Ez a nap már tönkre ment, a kislány iskolába ment.
Hát én mit tegyek? Én is elmegyek.

Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt.
Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja őt...

/Demjén Ferenc/

1. Mondd, hogy lehet ilyen pontos
Az első nőm, kinek az idő fontos?
Hajnal Hajnalka drága,
Fene sem kérte, hogy bújjon ágyba.
Hogy induljon újra
Ez a szokott, szakadt, durva film,
A Déja Vu nevű revü,
Cinema-veríték menetrend szerint.
Szorít a száj, vakar a kar,
Ugyanaz a dal, ugyanaz a fal.
Felfal, pedig álmomban
Hittem, hogy az itt az máshol van.
A hab mese csak, jön a borotvaél.
Sok a gond, ha az ember egyszer, csak egyszer, egyszer él.

R. Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

2. A nap behunyorít az ablakon,
Jó napot! -hallgatom,
Ahogy a csapból kifolyólag szól
Csatornahangon a rádió:
- A verzió, B verzió. -
Tervezni jó, perverzió.
Ha oda így meg úgy az ez meg az,
Na akkor én ma végre... vagy inkább mégse?
Csikorog az elme, vigyorog az ágy,
Mondd, mi lenne,
Ha egyszer a dél is fekve lenne,
Beérném ennyivel.
Na de kelni kell, kanyarog a kifli
A vaj alatt, enni kell.
Tej a tűzhelyen, menni kell,
Lenni kell.

R.

3. Hova jár ébredni az álom?
Ma talán végre megtalálom.
Van egy arc, szembejön az utcán,
Van egy perc, s én ott leszek, de ott ám!

3. és R. egyszerre., R.
szövegíró : Dés László - Geszti Péter

the mission - deliverance
ma nosztalgianapot tartok.

Elhunyt az olasz operaénekes, Luciano Pavarotti.
A halálhírt csütörtök reggel jelentette be a menedzsere. Luciano Pavarotti minden idők egyik legsikeresebb és legismertebb operaénekese volt, akinek a neve az operában kevésbé járatosak számára is jól ismert világszerte. A legendás Három Tenor (rajta kívül Placido Domingo és José Carreras) tagjaként ugyanúgy számos új hívet szerzett a műfajnak, mint szólóban.

pavarotti

A mester emlékére egy operaária, Puccini: Tosca című operájából. (Cavaradossi áriája)

E lucevan le stelle.....

Nincs ilyen csillaga a magas égnek,
ilyen szép szem nincs a világon!
E bűvös fekete szemből
Fénylik rám az én boldogságom.
Bennök a szerelem csillog, harag villámi égnek,
Nincs ilyen csillaga a magas égnek,
Ily szép szem nincs a világon!

Nyugodj békében maestro! (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 09. 06. csütörtök 11:11), amit ide kattintva olvashatsz)

és többé nincs 3Tenors sem! :-( (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 09. 06. csütörtök 11:11), amit ide kattintva olvashatsz)

És akkor szóljon az
O sole Mio (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 09. 06. csütörtök 11:11), amit ide kattintva olvashatsz)

ave maria

Nyugodjon Békében!

(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 09. 06. csütörtök 11:11), amit ide kattintva olvashatsz)

Luciano Pavarotti emlékére


Nyugodjék békében ez a csodás tenor,
Hogy hangját hallhatta, boldog lehet e kor.
Dallamos olasz nyelv, s Itália ege,
Áldás volt ő rajta, ismert lett a neve.


Ismert lett a neve, az egész világon,
Hisz hangját hallani, olyan mint egy álom.
Olyan mint egy álom, az érző füleknek,
Kik a hangok szárnyán, világba merengnek.


A Milánoi Scálán oly vastapsot kapott,
Művész még nem kapott soha olyan nagyot.
Hangja szinte szárnyal, futkos hideg rajtam,
Mikor énekét várom, türelmetlen, halljam!


Született tehetség, zseni, mester, minden.
Ilyet ritkán teremt minékünk az Isten.
Magához fogadta, visszament az égbe,
Ott énekel most már, a mennyei létbe'...


Hallgatják a szentek, hallgatják angyalok,
Csodálják odafönn, kicsik és a nagyok.
Ímé, itt e földön, feledhetetlen névvel,
Luciano Pavarotti, nyugodjék békével...!


Köszönjük hogy voltál, oh grazie molto,
Hogy hagyatékodban a sok felvétel porto.
Mienk marad e kincs, hallhatjuk hangodat.
Köszönjük tenéked emberi voltodat...!


Sole mio vagy te a tenorok egén,
Hangodnak hallatán, felébred a remény,
Hogy fennköltség az élet, s nem szürke lét csupán,
Látod, mi szép maradt Pavarotti után?

I Drove All Night - Roy Orbison

Roy

Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nő virág.
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta
szememből a lámpavilág-romantikát.

Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen.

Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz folytatás.
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.

Igy hát elindulok rajta,
nem nézek se jobbra se balra,
csak hazafelé, egyenesen,
kaland a karma,
Kicsi kincsem
viharon túl, szélcsenden innen.

Na szóval szeretlek én élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
később mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen.

Igen mozgó lábakkal ébredezem...

hm..

Találtam a rajongóinak még egy páratlanul érdekes Pavarotti-portrét:

Szóval egy dal, annak, akit most illet...

Zorán : Mária volt

Ajánló - minden zeneszöveg olvasónak!
Mária volt, csak egy szép női név
Ez másnak csak ennyit jelenthet
Mária volt, s nekem több ennyinél
Mert számomra ő volt a kezdet

A szó: szerelem furcsa világot rejt
S én sejtettem csupán, e világ milyen lehet
Ő eloszlatta minden kételyemet
Mária volt az, ki oda elvezetett

Mária volt, hosszú selymes haján
A nap szőkén játszott a széllel
Mária volt, arca emlék csupán
Mely dacol a múló idővel

Nem tudhatom, a jövő mit hoz elém
Tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget
Bármi is lesz, mindig megőrzöm én
Az emlékek között a nevét s haja színét
A nevét s haja színét

REPUBLIC:A 67-es út (Bódi László)

Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze.
A hatvanhetes úton várhatsz rám dideregve.
Nyár éjszakán, ha nem jövök,
esik az eső és mennydörög.
A csillagokkal, ha szédülök,
esik az eső és nem találsz rám

Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem,
merre jár, hol lehet most a kedvesem!
Veszélyes út, amin jársz,
veszélyes út, amin járok.
Egyszer Te is hazatalálsz,
egyszer én is hazatalálok.

Nagy esők jönnek és itt maradok,
itt maradok örökre,
a 67-es úton, az árokparton ülve.
Esik az eső és mennydörög,
a csillagokkal, ha szédülök,
esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem,
merre jár, hol lehet most a kedvesem!
Veszélyes út, amin jársz,
veszélyes út, amin járok.
Egyszer Te is hazatalálsz,
egyszer én is hazatalálok.

Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze.
A hatvanhetes úton várhatsz rám dideregve.
Nyár éjszakán, ha nem jövök,
esik az eső és mennydörög.
A csillagokkal, ha szédülök,
esik az eső és nem találsz rám

Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem,
merre jár, hol lehet most a kedvesem!
Veszélyes út, amin jársz,
veszélyes út, amin járok.
Egyszer Te is hazatalálsz,
egyszer én is hazatalálok.

Ui.: Te vagy az utolsó gondolat
A szó, ami engem megtalál
Igazat mond és megsimogat
Te vagy az utolsó nyár.