A TIGRIS KÖNNYEI


Ne mondd azt, hogy Te sosem féltél
Nem tévedtél és nem vétkeztél
Ne mondd azt, hogy soha nem tettél rosszat
Nem hiszem, hogy hibátlan vagy

Zuhanva szállsz, sírva örülsz
Látszatvilágban létezel
Hit nélkül hiszel, amit csak teszel
Úgy valódi, mint a tigris könnyei

Ne mondd azt, hogy soha nem utáltad
A tükörben reggel önnmagad
Hogy a sötét oldalt nem próbáltad
Én nem hiszem hogy őszinte vagy

Zuhanva szállsz, sírva örülsz
Látszatvilágban létezel
Hit nélkül hiszel, amit csak teszel
Úgy valódi, mint a tigris könnyei

ja...Ossiantól

Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható.
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.

Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható.


Jöjj, néhány órás napsütés,
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk.
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk.


Találkozás egy régi szerelemmel,
Rossz randevú,
De megbocsájtható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi, sírni volna jó.


Jöjj, néhány órás napsütés,
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk.
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk...

/Az örök Kovács Kati/

Körbejár az éjszaka,
Elringat majd minden álmos fát.
Jó barát az éjszaka,
Csodaszép álmok várnak rád.
Egy kicsit még a lámpa is ég,
Maradjon kinn a sötét.
Aludj hát, jó éjszakát
Ne félj, ne félj, vigyázok rád!

Körbejár az éjszaka,
Minden fényes könnyet összegyűjt.
Égre szórja gyöngyeit,
S bánatod, mint lepke elrepült.
Kicsi vagy még, senki sem bánt,
Paplanod csupa virág.
Aludj hát, jó éjszakát
Ne félj, ne félj, vigyázok rád!

A csillagfényes ég vigyáz rád
Az áttetsző sötét vigyáz rád

Még minden mozdulat rád vigyáz
Még minden gondolat rád vigyáz
Még álmatlan szemem rád vigyáz
Még egész életem rád vigyáz...

/És a jó öreg Zorán.../

SCORPIONS
You And I


I lose control because of you babe
I lose control when you look at me like this
there's something in your eyes that is sayin' tonight
I'm not a child anymore, life has opened the door
to a new exciting life

I lose control when I'm close to you babe
I lose control don't look at me like this
there's something in your eyes, is this love at first sight
like a flower that grows, life just wants you to know
all the secrets of life

It's all written down in your lifelines
it's written down inside your heart

You and I just have a dream
to find our love a place
where we can hide away
you and I were just made
to love each other now
forever and a day

I lose control because of you babe
I lose control when you look at me like this
there's something in your eyes that is sayin' tonight
I'm so curious for more just like never before
in my innocent life

It's all written down in your lifelines
it's written down inside your heart

You and I just have a dream
to find our love a place
where we can hide away
you and I were just made
to love each other now
forever and a day

Time stands still
when days of innocence are falling for the night
I love you girl I always will
I swear I'm there for you till the day I'll die

és milyen igaz is....

ez sem rossz......és igazad van...mind jóóóóóóóóóóóóóóóóóóó (Ez egy válasz mia w. üzenetére (2006. 09. 15. péntek 20:58), amit ide kattintva olvashatsz)

Bikini : Hazudtunk egymásnak

A furcsák közé tartozom,
Messziről jöttem.
Nem én voltam hozzád durva,
Te voltál!

Borítsunk ránk fátylat,
Halálos minden magyarázat.
Fekete szavakba öltözöm,
Vagy te mész el vagy én költözöm.
A furcsák közé tartozom.
Hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk.

Ez így már nem megy tovább,
Kifogynak belőlünk a csodák.
Én Keletnek, te meg Nyugatnak,
Indulnánk végre.

Borítsunk ránk fátylat,
Halálos minden magyarázat.
Fekete szavakba öltözöm,
Vagy te mész el vagy én költözöm.
A furcsák közé tartozom.
Hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk.

Domboldalán hanyatt fekve napos reggel
Senki se zavar karunkon nincsen vekker
Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk
Míg mások keményen dolgoznak mi boldogan éhezünk.

Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk

Te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk!

Csak a szél fésüli bozontos hajkoronánk
De fentről valaki napsugarait szórja ránk
S a pitypangokról lefújt ejtőernyősök
Ők a mi katonáink ó az igazi hősök


Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk

Te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk!

Boruljunk le patak parti víztükröt lesve
A kis fahídon menjünk át halakat keresve
Olcsó hippik vagyunk még te is az lehetsz,
Ahogy hullnak a virágszirmok szeretsz vagy nem szeretsz.

Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk

Te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk!


Magna Cum Laude

Kéz,
mely kezeid közt megpihen,
kéz,
válaszol, ha kérdezel.
Néha bánatok súlya
húzza le,
de nem kell tőle félned
sose...
ez a kéz,
az én kezem is lehetne.

Kéz,
simogatni szeretne,
kéz
őrizne és védene.
Add a két kezed,
hagyd, hogy én legyek,
ki életeden végig vezet!
S ez a kéz,
szebbé teszi az életed.

Bódy Magdi

Sírtam én oly sokat,
Már elrejtem az álmomat.
Te mindig csak hazudtál nekem,
Úgy érzem én, nem volt szerelem!
Látom még az arcodat,
S ilyenkor a szívem megszakad,
Te mindig csak hazudtál nekem,
Úgy érzem én, nem volt szerelem!

Refr.: Többé már nem sírok utánad, a szívedért,
Hiába sírtam én, csak kár a könnyekért!
Ne mondd, hogy fáj,
Hisz eldobtál!
Szívemtől mindent megtagadtál!

Sírtam én oly sokat,
mert hallom még a hangodat,
És könnyes szemmel arra gondolok,
Nélküled én élni hogy fogok?
Látom még az arcodat,
Ilyenkor a szívem megszakad,
S könnyes szemmel arra gondolok,
Nélküled én élni hogy fogok?

Refr.

Moncy köszönöm. Eléggé a hangulatomba vágnak a "verseid", "dalszövegeid". (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 09. 20. szerda 15:40), amit ide kattintva olvashatsz)

Edda : Újra láttalak

Hó, ma újra láttalak,
A szívem megszakad,
Ahogy te átmentél az úton.

Hó, ma újra vártalak,
De csak álom marad,
Hogy elém jössz ugyanúgy, mint régen.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Hó, ahogy átöleltelek,
Csak utánozni képes
Azt minden képzelet.

Hó, ahogy szerettelek,
És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Ref.:
Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok.

Gyönyörű voltál nekem,
Most szenvedés,
Hogy tested már csak elképzelhetem.

Nézd bolond életem,
Tovább képzelem láthatatlan,
Ködfedte sorsunk.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Ref.

Szerelmünkért
Amit elhagytunk
Még most is szenvedek.

Ó, az örök társ
Az életemben lehettél volna te,
Szeretlek még mindig.

Pedig nem maradt semmink,
Mi tarthat össze mégis?
Még mindig szeretlek én is!

(solo)

Depeche Mode - Shame

Volt valaha olyan érzésed, hogy
Égetni kezd a bűn
Látván a gyermekeket
Koszban henteregni
Éhségükben és
Fájdalmukban sírni
De legalább a mocsok lemosódik
Amit elkezd esni az eső

A szégyenérzeted nem mossa le a szappan

Volt valaha az az érzésed, hogy
Valami nincs rendben
Látván testvéred kezét ökölbe
Szorítva, harcra készen
A harc nemsoká fegyverekhez vezet
A fegyverek pedig sérülésekhez
Így az orvosok csak foltoznak és varrnak
És foltoznak és varrnak és foltoznak
És varrnak és foltoznak

A benső fájdalmad nem vághatja ki a sebész

Ez az egész olyan hülyeségnek tűnik
Arra késztet, hogy feladjam
De miért is adnám fel
Amikor az egész csak egy hülyeség

Volt valaha az az érzésed, hogy
Tenni lehetne valamit
Kiirtani a problémákat és
Egyesíteni az embereket
Volt valaha olyan érzésed, hogy
Valami olyan, mint egy felszakított seb
Mindeközben az orvosok csak
Foltoznak és varrnak és foltoznak
És varrnak és foltoznak

A foltot nem távolítja el önmagában a remény

Szégyen

(Ez egy válasz EgyFerfi üzenetére (2006. 09. 22. péntek 08:01), amit ide kattintva olvashatsz)

Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt,
Élő plakátok hirdetik a versenyt.
Valaki kiszáll, valaki elszáll,
Valaki a pálya szélén hot dogot és hideg sört kínál.


Kétszázhúsz felett észre sem veszed,
és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled,
közelebb kerül a távol.
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.

Cirkuszt a pénzért, a néző nem veszíthet,
Hajtűkanyarban minden kiderülhet.
Valaki kiszáll, valaki elszáll,
És az este bármilyen kíváncsi, már csak szétszórt álmokat talál.

Kétszázhúsz felett észre sem veszed,
és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled,
közelebb kerül a távol.
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.

Valaki kiszáll, valaki elszáll,
És az este bármilyen kíváncsi, már csak szétszórt álmokat talál.

Arra gondolok, hogy holnap délután
felbőg majd a gép, s te számítassz reám.
Arra gondolok, hogy két kerékre száll,
és száll a szabadság velünk.
Arra gondolok, hogy hétfő hajnalig
vár ránk a messzeség, ahol csak ketten leszünk.

Állj! Nem ér!
Ez a felhő nem hiányzott,
nem hívta senki sem, hát jó, ha odébb áll!
Állj! Nem ér!
Buta felhő minek sír most?
Elúszhat könnyein a hétvégi motorozás.

Arra gondolok a hosszú hét után
holnap lesz a nap, mikor végre vársz reám.
Arra gondolok, hogy két kerékre száll,
és száll a szabadság velünk.
Arra gondolok, hogy hétfő hajnalig
vár ránk a messzeség, ahol csak ketten leszünk.

Állj! Nem ér!
Ez a felhő nem hiányzott,
nem hívta senki sem, hát jó, ha odébb áll!
Állj! Nem ér!
Buta felhő minek sír most?
Elúszhat könnyein a hétvégi motorozás.

Állj! Nem ér!
Ez a felhő nem hiányzott,
nem hívta senki sem, hát jó, ha odébb áll!
Állj! Nem ér!
Buta felhő minek sír most?
Elúszhat könnyein a hétvégi nagy utazás.

Állj! Nem ér!
Ez a felhő nem hiányzott,
nem hívta senki sem, hát jó, ha odébb áll!
Állj! Nem ér!
Buta felhő minek sír most?
Elúszhat könnyein a hétvégi motorozás.

millio puszi (ma nincs matek) (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 09. 22. péntek 13:27), amit ide kattintva olvashatsz)

A szerelem csupa csoda,
az minimum buta,aki ezt nem így tudta.
Fekszem egy padon, a napon,
úgy van, mint álmomban: csak magamat kell adnom.

Jöjj velem, ma szerelem vár,
ha balatonparti a nyár,az nagyon nyár.
Jöjj velem, és csoda is vár:
egy huszadik századi sztár, a vízen is jár.


Szép bolond nyár,új szerelem vár,
szabad a szívem még,legyen a tiéd.
Vad bolond nyár,új szerelem vár,
ezeregy titok véd,de pont ez a szép.

Ha buli kell, akad ezer,légy baromi lezser:
mindegy, hogy ki voltál, s ki leszel.
Bömböl a zene,mindent bele,
nem gond, ha három napig tart ez a szép este.

Légy velem - csak ez a szabály -,
ma szuper a show - le ne állj:most velem szállj.
Mondj igent, az sohase fáj,
a szívemig nincs akadály, szeretni muszáj.

Szép bolond nyár,új szerelem vár,
szabad a szívem még,legyen a tiéd.
Vad bolond nyár,új szerelem vár,
ezeregy titok véd,de pont ez a szép.

Ez egy bolond nyár,új szerelem vár,
szabad a szívem még, legyen a tiéd.
Vad bolond nyár,új szerelem vár,
ezeregy titok véd,de pont ez a szép...

Csak suttogva, halkan szólok,
mert nem másra tartozik.
A poros zongoráról a fényképed rám legyint.
Oly távol, s oly közel vagy,
mely számomra reménytelen.
Csak ülök, s téged nézlek csendesen.


Igen, lassan-lassan feltűnnek a hajnali fények
És én érted zongorázom minden éjjel.

Mindennapi gondjaimmal őrlöm fel az éveket.
Hátra sem mertem nézni, hogy elhiggyem a tényeket,
Hogy titokban beléd szerettem.
Nem is tudja senki más,
Csak a csillagok árulkodnak, hogyha egy lát.


Igen, lassan-lassan feltűnnek a hajnali fények
És én érted zongorázom minden éjjel.

Csak egy gyertya segít most rajtam,
pislákol majd reggelig.
A csendes magány most lassan a szobámba költözik.
Érthetetlen számomra minden,
hogy miért hiányzol annyira.
Hissz több éve csak hiú ábránd és az is marad.


Igen, lassan-lassan feltűnnek a hajnali fények
És én érted zongorázom minden éjjel.

Igen, azt várom,
hogy talán egyszer elindulsz felém
S nem kell majd megmagyaráznom, hogy szeretlek én.

Ó, de miért?

/Hevesi Tamás/