Mikor senki se bánja hogy elmerülsz
Mikor magad is azt hiszed nem menekülsz
Azon az éjjelen szárnyakat ad
És a kérdés el marad

Megyek vele minden hová
Csak az életem bízhatom rá
Kezem fogja s a szívemig ér
Olyan biztatoan kér ne félj ne félj

Vigyázz vigyázz sose repülj az angyalokkal
Vigyázz vigyázz sose repülj az angyalokkal

Szemed elfedi angyal kisért
Szived széttöri szerelmükért
Szárnyad elveszi a bukott angyalokért

Olyan szépek hogy nézni is fáj
Szívemhez szólnak s a fejembe száll
Nekik talán a lelkem kell
De a testem érik el

Velük végre közel az ég
Tudom nélkülük lezuhannék
És ha mégis ijeszt a mély
Oly biztatóan szól ne félj ne félj

Vigyázz vigyázz sose repülj az angyalokkal
Vigyázz vigyázz sose repülj az angyalokkal

Szemed elfedi angyal kisért
Szived széttöri szerelmükért
Szárnyad elveszi a bukott angyalokért

Elvarázsol énekük
S hála jár az angyaloknak
Éjről éjre érkezik
S repülünk már mert szerelem jár az angyaloknak..

/Révész Sándor/

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel

Valaki mondja meg milyen az élet
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá
Valaki mondja meg miért nem

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel

Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel

Valaki mondja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta hogy ne bánts mást
Valaki látta hogy bántottalak már
Valaki látta hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt
Anyám azt mondta hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta miért nem e földön
Anyám nem mondta mondd, mond, miért

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel .

/Presser Pici/

Az esőt felszárítani úgy sem tudod
A szelet megfordítani úgy sem tudod

Ujjaid közül a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el


Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.


Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod
Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod
Ujjaid közt a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Refr.x2

Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

/Máté Péter/

Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém
Hangod szirénének buja vágyam tengerén
Talán te is álmodsz rólam, felhőd párnád bársonyán
Jöjj el Angyal, suttogja a szám
Ne várjak tovább

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztetem rég
Melegítsd fel a szivem, kérlek fogadd el zálogát
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám
Kopár a világ


Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, jöjj el, míg létezzek
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, szállj velem!

Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon,érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom


Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, jöjj el, míg létezzek
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, szállj velem!

/Kalapács/

A sok duma dühít, csendet kívánsz
Senki fia, rád bámul és senkit kiált
Nem bírod a terhet, lihegve állsz
Üres üveg, olcsó vigasz, önáltatás

Omlik lábadnál a híd, eltunt a mélyben
Hova lett a régi hit? Nem repít
Lelked sajgó sebeire, gyógyír kéne
Ha térdre rogysz és nincs elég erőd


Én itt leszek, nyújtsd a két kezed
Én itt leszek, mondd el mi bánt, hiszek neked
Én itt leszek, ha tudlak, megvédelek
Én itt leszek, ne szólj semmit, megértelek

Árnyék borult rád, valami rág
Akiben vakon bíztál, ejtett és végleg kiszállt
Ijesztő a csend, hangokra vágysz
Égi jelre, látomásra, hiába vársz

Mocsár előtted az út, túl sok a kígyó
Nem látod a csillagod, nem vezet
Körbe ölelt már a láp, indulni kéne
Ha nincsen társ, és nincs ki veled tart


Én itt leszek, nyújtsd a két kezed
Én itt leszek, mondd el mi bánt, hiszek neked
Én itt leszek, ha tudlak, megvédelek
Én itt leszek, ne szólj semmit, megértelek

Vár rád a jövő, van elég cél
Nem késő újra kezdened még
Előre nézz, az új nap virrad
Véredben lüktet a zene és új hitet ad!


Én itt leszek, nyújtsd a két kezed
Én itt leszek, mondd el mi bánt, hiszek neked
Én itt leszek, ha tudlak, megvédelek
Én itt leszek, ne szólj semmit, megértelek

/Kalapács/

Mint egy szélvihar kitör egy álmos éjszakán.
Mint egy jégeső leszakadt nyári délután.
Ahol élt apám, ahol a voltam én.
Ahol a zord folyó vízesésbe ér.

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak szállnak, a lelkem ég.
Egy édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrölt szenvedély.

Néhány furcsa zaj.
Majd száz boldog kacaj.
Úgy ölelsz, hogy a szívem megszakad.

Valami ős erő húz hozzád szüntelen.
Valami rossz idő régi szép életem.
Micsoda félelem, sok a hátulról jött szó.
Sose kérdeztem, te se kérdezd meddig jó.

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak állnak közöttünk rég.
De édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrült szenvedély.

Néhány furcsa zaj.
Tomboló vad vihar.
Úgy ölelj, hogy a szívem megszakad!

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak árnyak állnak közöttünk rég.
De édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrölt szenvedély.

Néhány furcsa zaj
Tomboló vad vihar.
Úgy ölelj, hogy a szívem megszakad!

Édes vad vihar, ez a lázas furcsa dal.
Benned él, mint egy kínzó szenvedés.
Gyöngyház arcodon,
Egy halvány szép mosoly, elvarázsol minden éjszakán.
Ó minden éjszakán..

/Karthago/

Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!

Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!

Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!

Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhnák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Vigyázz rám!

/Dés László/

Vigyél hát bele a jóba,
az élet csak erről szól ma.
Engedj hát, hogy most a karodba dőljek,
s ne a porba.

Csak nézni, mi szép,
de meg sem kapni, mi édes,
ez majd jó lesz, mikor szemed nem lát,
szíved nem érez.

De most, hogy előttem állsz,
engem nem érdekel semmi.
Csak az, hogy hányszor tudnék most veled
messzire menni.

ref.: Vigyél hát bele a jóba,
száz éve állok a sorba,
és én nem vagyok, ki szótlanul állna,
s nem is szólna.
Vigyél hát bele a jóba,
az élet csak erről szól ma,
Engedj hát, hogy most a karodba dőljek,
s ne a porba.

Mert van, aki lát,
és van, ki arra is gyáva,
hogy kimondja, amit érez,
s ezért így marad árva.
És te is mondhatod rám, hogy nagyon gyors, ahogy kérlek,
de mi leggyorsabban futhat el, az maga az élet.

ref.

Annyi minden eltűnt már egy perc alatt,
és mégis van bennünk, mi megmaradt: ez a vágy talán.

ref...

/Demjén Ferenc/

Néha kell, hogy önmagad újra vadnak érezd.
Kell egy elképzelt futás szabadságodért,
Álmodj újra szárnyakat,szállj mind szenvedélyed!
Ez egy új fellángolás az életért.

Mint éji lepke szállj,melegnek és a fénynek.
Mert a végső cél neked,csak a tűz lehet!


A vágy, a tűz, lángjaiba űz.
De ne ijedj meg,úgyse menekülsz.
Mert a tűz, a vágy, s benned a parázs.
Így sosem égsz el, véd a varázs.

Így születtünk hát...A tűz az életünk.
Mindegy, hogy lassan éget el,vagy gyorsan elmegyünk.

A vágy, a tűz, lángjaiba űz.
De ne ijedj meg,úgyse menekülsz.
Mert a tűz, a vágy, s benned a parázs.
Így sosem égsz el, véd a varázs...

/Demjén Ferenc/

Hogyha eltűnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tűnik el
Mindig itt vagyunk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel
Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk
Szemed lassú, s nem fog fel

De a már észrevett
Bámul tág szemmel ránk
Mert ő nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett

Látod, hogy csak tengert úszunk át,
Felhőkről lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elől,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai

Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak így érhetsz utol
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol

Látod, hogy csak tengert úszunk át,
Felhőkről lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elől,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai

Nem tudjuk még mi hajt,
A boldogság vagy a keserűség
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni kell,
Addig, míg így van

Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk
A cél felé ez a vitorlás
Addig is menni kell
Azt hiszem, hosszú az út...

/Demjén Ferenc/

Királylányos idézett belőle Manókának egy szösszenetet... íme a Kormorán: A csend partján dala:

"A csend partján ha lépdelsz,
Lesz veled egy mégis,
Lesz veled egy mégsem,
Gondolkozz miért nem.

Mert nem kezdődött, s nem lett vége,
Csak egy reggel volt mely nem ébredt a fényre,
A csend partján ha lépdelsz,
Mond el, miért nem?

Napokra emlékszel, mit odaadtál másnak,
De nem kaptál semmit, értéktelen a látszat,
Lesz még olyan csend mely harangszóval ébreszt,
Bátortalan válaszokat ágyúszóval öl meg!

S megérted, mit megérteni fáj,
Kopogtat az élet, de beengedni fáj,
A csend partján ha lépdelsz, lesz veled egy szó,
Egyszer legyen majd jó

Nekünk így rendelték messze...
Ahol egy csillag egy csillagnak van teremtve...

Jó veled aludni és ébredni is jó,
Mégis fáj, ha elér ez a szó,
Nem tudom, hogy éljek, hogy éljek tovább?
De átölellek a himnusz után.

Nekünk így rendelték messze...
Ahogy egy csillag egy csillagnak van teremtve...

Nem könnyű szeretni, ki döntött maga ellen,
Ki bűhődni akar, látszatszerelemmel,
Eljött valaki, a csend partjára,
Üvölteni végre: a mindenért cserébe!

Mikor az első bomba lehullt,
Hozzámbújtál éppen,
Ha a csend partjára tévedsz,
Mondd el, miért nem?.."

Csendes a város, lágyan fúj a szél.
Lenyugvó nap tüzében múltam visszatér.

Ott még virágok nyíltak, szemünkben élt a fény.
Álmunk szívembe vésett emléke ég, mégis mennyit ér?


Vágy, forró láz, izzó ölelés, amit tőled kaptam én.
El nem múló vágy, végtelen repülés, meghalt a semmiért.
Vágy, forró láz, izzó ölelés, amit tőled kaptam én.
El nem múló vágy, végtelen repülés, meghalt a semmiért.


Alszik a város, csak néhány lámpa ég,
Lehulló könny a porba, múltamról mesél.

Ott még virágok nyíltak, szemünkben élt a fény.
Álmunk szívembe vésett emléke él, mégis mennyit ér?


Vágy forró láz, izzóölelés, amit tőled kaptam én.
El nem múló vágy, végtelen repülés, meghalt a semmiért...

/Groovehouse/

Most túl késő már a nevedet súgnom
És túl késő már utánad sírnom
Túl késő már a karodba vágynom
Míg élek majd fáj és mit ér hogy bánom

Évek teltek el minden egyszerű volt rég
Meg adnék bármit ha mindent vissza kaphatnék
Miért nem harcoltam, miért nem mondtam azt hogy állj
Csak kisétáltál és egyedül mit tehetnék már
Bárcsak úgy érezném hogy minden megy tovább
Tudom már én hibáztam nem vigyáztam rád

Ref.: Most túl késő...

Ha újra kezdhetném hidd el sosem adnám fel
Hiányoznék de kezedet nem engedném el
Éjszakánként még minden álmom rólad szól
Távol jársz minden közös vágyunktól
Bárcsak úgy érezném hogy minden megy tovább
Tudom már én hibáztam nem vigyáztam rád

Nekem szűkös ez a keret
Kérlek hagyj egy pici teret
Hidd el teher is lehetnék hol egy nő ennyire szeret
Tudod néha a jóból is megárt a sok
Ezért el kellett jönnöm mert meg fulladok
Miért rontanánk el azt ami szép is lehet
Mikor az ég is nevet minek ide az ég veled
Hát még fogom a kezed és keressük meg közösen
Az utat ami vissza felé vezet!

Ref.: Most túl késő...

/UFO/

Most és mindörökké tart a tánc,
ahogy az ördög úgy figurázz,
rövid az élet hajnalig,
a szerelemmécses néha eltörik.


Ajkadra hajlik a nap és a szemeidben már látom,
Ez az éjszaka a bűnben végzi majd.
Illatod és fényed izzó látomás,
Hozzád érni késő, félek megvakít a vágy.


Most és mindörökké tart a tánc,
ahogy az ördög úgy figurázz,
rövid az élet hajnalig,
a szerelemmécses néha eltörik.


És a bűnre csábít minden, minden árny és minden fény,
És a tested és a lelked mint egy erotikus képregény.
Ajkadra hajlik a nap és a szemeidben már látom,
Ez az éjszaka a bűnben végzi majd...

/Maché/

Angyalfiú, Ördöglány, összejött egy éjszakán
(Mint Te meg Én)
Menny és Pokol,Tűz és Jég, őrjítő és mégis szép
Mennyi küzdés és harc

Mindent felperzseltél, lángolt Föld és Ég
(Te gyönyörű démon)
Érted vállalnám újból a poklot, a kínt
De távol jársz
(Távol jársz)

Távol jársz tőlem
(Mond hol jársz baby)
Szívem mégis mindig rád talál
(Te vagy a menedék)
Csakis együtt lehet
(Akarom gyere még)

Jöjj el hát ma éjjel ördög légy
(Gyere és ne kímélj)
És én angyal leszek

Angyalfiú Ördöglány, senki meg sem érti már
(soha tán)
Menny és Pokol, Tűz és Jég, hogy tud együtt létezni még.
Mert az Angyalnak szárny kell, az Ördögnek tűz
És túl kell élni még
(Az Öröklétet)

Engem az ösztön mi hajt, Téged vad vágyad űz
S a távolság
(Távolság)
Elválaszt tőled
(Elválaszt tőled)

Szívem mégis mindig rád talál
(Te vagy a menedék)
Csak is együtt lehet
(Akarom gyere még)

Jöjj el hát ma éjjel ördög légy
(Gyere és ne kímélj)
És én angyal leszek, szívem mégis mindig rád talál
(Te vagy a menedék)
Csak is együtt lehet
(Akarom gyere még)
Jöjj el hát ma éjjel ördög légy
(Gyere és ne kímélj)
És én angyal leszek...

Ó, uram csak kérdezem
Van-e még esélyem, hogy elérjelek téged
Vagy lekéstelek már
Bár most úgy érzem, nincs előttem akadály
Hallom a szót, a szívem beszél
Megteszem, amit kér
Nem baj, ha fáj, akkor is szép
Ha semmit nem ígér

Én bevallom, sokszor küzdök ellened
Nem hallgatok a szívre
Mert elvakít a kép és eltűnik a cél
Felébred bennem az ösztönlény
De másnap ébredek és meghasad a szívem
Hogy nem voltál velem
Adj nekem erőt és még több időt
Hogy szerethesselek

Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Nagyon fáj, hogy így kell éljek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Vagy engedj el, engedj el végleg

Szólj hozzám, érints meg
Adj erőt, hogy szerethesselek...

/Replika/

Véget ért az út, amin jártam NÉLKÜLED
Mennék tovább, de a lábam nem követ
Hittem, hogy megértek mindent, amit csak lehet
Hogy elérhetem a csúcsot NÉLKÜLED

Arra vágytam, hogy mindent megszerezzek
Hogy mindenki, engem szeressen
Hogy csodáljanak az emberek
Arra nem gondoltam, hogy így elveszítelek

Én mindenütt ott voltam
Most mégis szenvedek
Sokat láttam, de még sem értek semmit
Csak annyit, amit TE adtál nekem

Értem azt hogy miért élek, s hogy sohasem tüntem el
Hatalmas ez a világ, ez a szenvedések földje
Mindíg velem voltál, én mégis NÉLKÜLED
Ha velem vagy, én nem veszíthetek

Most mégis szenvedek
Sokat láttam, de még sem értek semmit
Csak annyit, amit TE adtál nekem

TE adtad a szót, TE adtad a szívem
TE adtad a formám, TE adtad az ízem
TE adtad az érzést, és mindent, amit kértem
TE adtad a vágyat, ami vissza visz innen...

/Replika/

Igen, én vagyok a bun mert én vagyok az élet
Én vagyok a kezdet és a te véged
Én vagyok az egy és a minden
Soha nem másban csak magamban hittem

Te tényleg azt hiszed tudod mi az élet
Megtaníthatsz arra amit te sem értesz
Hazug minden szó te nem szeretsz engem
Döntsd el végre velem vagy ellenem

Látom újra itt vagy hogy megments engem
Hogy elmondd újra hogy mit kell tennem
Hazug minden szó te nem szeretsz engem
Döntsd el végre velem, vagy ellenem...

/Replika/

Miért hiszem el oly könnyedén,
Hogy az álom hoz majd valóságot,
Bánat nélkül bánatos vagyok.

Ó, mondd el, miért kell nekem
Hűség nélkül hűnek lennem
Álomképet kell szeretnem.

Rád találtam az álmaimban, nem tehettem mást,
Fogadj el hát egy titkos vallomást.
Rád találtam, a két szemedben őrült szenvedély,
Édes érzés, és mindig visszatér.


Érzem, hogy valahol létezel,
Hogy messze vagy, vagy túl közel
Ó, mondd el, hogyan döntsem el.
Segíts, segíts hát ó, istenem,
Hogy hűség nélkül hű lehessek,
De álomképet miért szeressek.

Rád találtam...

/Hexina/

Kipróbált már az élet
megéltél mit más soha még
Nálunk nyár , nálad tél lett
De nem ölt még meg mindig a jég
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom is lépsz tovább

Menj tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél

Ahány év annyi hónap
Miért vársz?: az új a tiéd
A múlt a múlt vár a holnap
Legördül a szőnyeg eléd
Nincs hazád , csak a véred hajt
Így élsz te át ezer jót és bajt
Ha menni kell tudom úgy is lépsz tovább

Menj Tovább : majd új nap vár , új nap vár
Bármi volt : csak a múltad már , múltad már
Bánni kár : amit megtettél , megtettél
Hív az út : amit megleltél...

/Hooligans/