Republic : Születni kell...(Ég és föld között)

Születni kell újra, meg újra
Indulni kell a háborúba
és harcolni kell
Meghalni és szeretni még nem elég
Születni kell minden nappal újra
Álmodni azt, ami nem válhat valóra
és harcolni kell
Meghalni és szeretni még nem elég

Ég és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Napot fess a szürke holdra
Ég és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Vigyél át a túlsó partra
Igen,
Csak körbe-körbe
Forog velem, ami egyszer volt, s újra lesz,
Csak körbe-körbe, forog velem,
Te álmodj tovább Kedvesem.

Itt élni kell, születni mindig újra,
Indulni kell a háborúba, és harcolni kell,
meghalni és szeretni még nem elég
Születni kell minden nappal újra,
álmodni azt, ami nem válhat valóra, és
harcolni kell, meghalni és szeretni még nem elég...

Ég és és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Napot fess a szürke holdra
Ég és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Vigyél át a túlsó partra
Igen,
Csak körbe-körbe
Forog velem, ami egyszer volt, s újra lesz,
Csak körbe-körbe, forog velem,
Te álmodj tovább Kedvesem

Keresem a hajnali szélben
Vakító nap tüzében
Te vagy az a csillag az égen
Virágom el ne hervadj
Lehet, hogy megtalállak
Ég és és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Napot fess a szürke holdra

Ég és föld között repülj velem
Vezess át az életen
Vigyél át a túlsó partra
Igen,
Csak körbe-körbe
Forog velem, ami egyszer volt, s újra lesz,
Csak körbe-körbe, forog velem,


Te álmodj tovább Kedvesem.....

Életének 54. évében kedden, a budapesti Péterfy Sándor utcai kórházban elhunyt ifj. Járóka Sándor prímás, hegedűművész, tudatta "Buffó" Rigó Sándor, a 100 Tagú Cigányzenekar vezetője az MTI-vel.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett művész, aki 1995 és 1996 között a 100 Tagú Cigányzenekar művészeti vezetője volt.




Elvesztettünk egy csodálatos prímást!

Vörösmarty Mihály: A vén cigány

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyu"tt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Véred forrjon, mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velo" agyadban,
Szemed égjen, mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen, mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése --
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyu"tt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Tanulj dalt a zengo" zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl;
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és ember öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyu"tt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban?
Hulló angyal, tört szív, o"rült lélek,
Vert hadak vagy vakmero" remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyu"tt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Mintha újra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az elso" árvák sírbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyu"tt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserü levében,
S annyi bu"n, szenny s ábrándok dühéto"l
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy új világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyu"tt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Húzd, de mégse, -- hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon;
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg újra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel újra a vonót,
És derüljön zordon homlokod.
Szu"d teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

Szécsi Pál : Szeretni Bolondulásig


Szeretni bolondulásig, de finom lenne,
Csak az a másik észrevenne, s benne lenne.
Tudom, ha egyszer átölel, utána úgysem enged el,
Magasba repülni volna jó valakivel.
Szeretni bolondulásig, elolvadásig
Elég, ha csókol márciustól februárig.
Fantáziám kalandozó, te vagy talán a nekem való.
Valakit bolondulásig szeretni volna jó...

Megint egy új kis dal a szerelemről,
Megint egy új kis dal és megint erről.
Ez a kis tolvaj dallam,
Idelopózik halkan,
És elcseni még, a csepp maradék nyugalmam.

Szeretni bolondulásig, de finom lenne,
Csak az a másik észrevenne, s benne lenne.
Tudom, ha egyszer átölel, utána úgysem enged el,
Magasba repülni volna jó valakivel.
Szeretni bolondulásig, elolvadásig
Elég, ha csókol márciustól februárig.
Fantáziám kalandozó, te vagy talán a nekem való
Valakit bolondulásig szeretni volna jó...

Valakit bolondulásig szeretni jaj de jó...

szomorú egy hír!

jól tudom, h hónapokig volt kómában?
(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 09. 20. csütörtök 04:58), amit ide kattintva olvashatsz)

sajnos igen :(

kis vigasznak őket találtam nektek:

Micsoda álompár lennének, legalábbis hangilag !
(Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 09. 24. hétfő 13:56), amit ide kattintva olvashatsz)

Koós János : Kislány a zongoránál

Hallom ma is egyre a zenét
Látom, szinte látom a szemét
Elmúlt, s ami elmúlt sose szép
Rágondolni mégis gyönyörűség.

Kislány a zongoránál
Fehérebb az orgonánál
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát
Kislány kit úgy szerettem
Akit soha nem feledtem
Rabja voltam, mint egy kisdiák.

Csókja maga volt a szerelem
Lángolt, mint a hajnal keleten
Napfény tűnik így el nyugaton
Elfeledni én őt nem akarom.

Kislány a zongoránál
Fehérebb az orgonánál
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát
Kislány kit úgy szerettem
Akit soha nem feledtem
Rabja voltam, mint egy kisdiák.

Láttam néhány nappal ezelőtt
Bizony, ő rajta is fogtak az idők
Kócos fejű srácot vezetett
Rám nézett és gyorsan elsietett.

Kislány a zongoránál?
Ki fehérebb az orgonánál?
Aki szépen játszotta a Liszt-rapszódiát?
Kislány kit én úgy szerettem?
Akit soha nem feledtem?
S rabja voltam, mint egy kisdiák?

Rosszkedvűen mentem az úton
Jobb lett volna nem látni, tudom
Nem tört volna össze az a kép,
Mely összetörten is oly gyönyörűszép

Kislány a zongoránál
Fehérebb az orgonánál
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát
Kislány kit úgy szerettem
Akit soha nem feledtem
Rabja voltam, mint egy kisdiák.

Lállá-lá, lálállálálá, lállálállálállálálá, lállalállá lállállállá lállállállállááááááááááááá, lá lá lál lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá lá láááááááááááááááááááááááááááá, huhh, de kifulladtam!!!!!!!!!!!!!




Máté Péter : Minden szónál többet ér egy dal


Nekem elég egy szál gitár
és néhány jó akkord,
hogy elfeledjem minden rossz napom.
Nekem elég egy szál gitár
és néhány gondolat,
hogy messze szálljon minden bánatom.

Nekem elég egy szál gitár
hogy ne unjam magam
és megpróbáljak tehozzád is szólni.
Nekem elég egy szál gitár
hogy szülessen egy dal,
mit egyre többen tudunk énekelni.


Minden szónál többet ér egy dal,
megvigasztal minket oly hamar,
néhány percig messze száll velünk,
addig jó míg énekelhetünk.

Minden szónál többet ér egy dal,
hogyha hallod nincsen semmi baj,
nem kell hozzá száz ének-tanár,
mi kellünk csak és egy szál gitár.

Nekem elég egy szál gitár
hogy vígasztaljalak,
ha úgy érzed, hogy bántottak talán.
Nekem elég egy szál gitár, hogy
elmondjam neked,
én ott állok a vesztes oldalán.

Nekem elég egy szál gitár,
hogy ne unjam magam,
és megpróbáljak tehozzád is szólni.
Nekem elég egy szál gitár,
hogy szülessen egy dal
mit egyre többen tudunk énekelni.

Minden szónál többet ér egy dal,
megvígasztal minket oly hamar,
néhány percig messze száll velünk,
addig jó, míg énekelhetünk.

Minden szónál többet ér egy dal,
hogyha hallod, nincsen semmi baj,
nem kell hozzá száz ének-tanár,
mi kellünk csak és egy szál gitár!

Fonográf : Hunyd le a szemed!


1. Oly gyönyörű vagy, fényes a hajad,
Engedd, hogy érezzelek téged.
Csillog a szemed, bontsd ki az öved,
Nem kell most semmitől se félned.

2. Mondd el ami bánt, vesd le a ruhád,
Nem bűn ma már az, amit kérek.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Hallod, hogy hív, hív az ének.

R. ||: Jöjj, ölelj úgy, kedvesem,
Ölelj úgy, hogy jó legyen.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Úgy szeretlek, úgy szeretnélek. :||

3. Jöjj, gyere velem, jöjj kedvesem,
Ne mondd, hogy nem, ha mélyen érzed,
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Szoríts meg jól, hogyha kérlek.

R.

R'. Jöjj, ölelj úgy, kedvesem,
Ölelj úgy, hogy jó legyen.
||: Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved! :||


Hunyd le a szemed

Szécsi Pál : Kósza szél


Az égen ezüst gépek szántják fel a kéket,
és a mélyben milliók félnek,
messzi földeken otthonok leégnek;
kegyetlen az élet,

Fényes utcák, éhező népek,
ártatlan gyerekek keresik a szépet,
a világ könyörtelen hozzánk, mégse félek,
milyen jó, hogy veled élek.

Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj-repülj velünk egy más világ felé!
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én.

A parkban halvány rózsák, illatukat ontják,
nekünk nyílnak, mégis lopják,
mennyi durvaság, könyörtelen hordák,
hol marad a jóság,
mennyi szép lány árulja a csókját,
céltalan eltöltött, értelmetlen órák.

A holnap virágának ki viseli gondját, - milyen jó, hogy megyek hozzád!

||: Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj-repülj velünk egy új világ felé,
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én.
Kósza szél az álmok tengerén. Vezess kis hajó egy új világ felé.
Senki mást, csak engem és egy lányt, boldog élet vár ott ránk. :||




Lemaradt a Fonográf-nóta!

Ha felépül végül a házunk

Ha felépül végül a házunk
Bármikor vendégül látunk
Ha este jössz, megvacsorázunk
S nyugodtan elalhatsz nálunk

Őrizzük álmodat
Álmodj szép álmokat
Álmunkban álmaink
Valóra válnak

Rendes kis ház lesz a házunk
Ha társaság jön össze nálunk
Érzelmes dalokat játszunk
Ha felépül végül a házunk

fel a hangerőt!

ha mar jutúb
egy kicsit beteges:
az vagy amit eszel...ha angyalt eszel, angyal leszel

Képzeld el!
/imagine/

Ha a csöndes félhomályban, szól egy ismerős zene,
képzeletem messze száll vele...
John Lennon, John Lennon, John Lennon,
elképzelem, mi az álmod, s álmodom.
Elgondolom, hogy a béke
minden ember kincse lesz.
Ne háborúzz soha többé,
hanem csak szeress!


Nincsen fegyver már a földön, mindenkinél szál virág,
boldog lesz majd mindegyik nép,
békés lesz az új világ...
John Lennon, John Lennon, John Lennon,
ez a béke, átoson az álmokon...
Szeretetben él mindenki,
boldog felnőtt és gyerek.
Elhallgattak mindörökre
már a fegyverek.


Elképzelem, hogy ezentúl,
béke ölel mindent át.
És a mennyből te is látod
szivárványon át.


John Lennon, John Lennon, John Lennon,
legenda vagy, el nem múló,
jól tudom.
Örökké él az emléked és a
béke-vágyad is.
Szelíd lelked, fenn a mennyből
ránktekint.


Képzeld el, Ó Lennon, életünk,
milyen is, hogyha nem szenvedünk.
Itt mindenki virágot hoz,
és örök a szeretet,
elhallgattak mindörökké
már a fegyverek!


Szeretet lesz úr a földön,
boldog lesz minden gyerek.
Képzeld el, hogy nem csak álom,
mindez valóság lehet..!




Ez a dal Ruttkai Éva lemezéről való...

Arcodat őrzi

Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.
Más értelme van minden szónak,
Más jelentést hord minden hang.
Más vagyok én is, mint aki voltam,
Más, mióta nem vagy nekem.
Másképp üt a szív és az óra,
Másképp zeng egy húr, hogyha zeng.
Más a válaszom és a kérdés,
Más, mióta másnak szól.
Tegnap még más szemmel néztem,
Egyszerű volt, ami volt,
Most életem foltokban áll.
Arcodat arcomban hordom,
Titkodat hang nélkül mondom,
Léted a semmiben oldom szét.
Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.

Hobo

Szécsi Pál-Két összeillő ember---->KATT!

Domboldalán hanyatt fekve napos reggel
Senki se zavar karunkon nincsen vekker
Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk
Míg mások keményen dolgoznak mi boldogan éhezünk.

Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk

Te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk!

Csak a szél fésüli bozontos hajkoronánk
De fentről valaki napsugarait szórja ránk
S a pitypangokról lefújt ejtőernyősök
Ők a mi katonáink ó az igazi hősök


Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk


Guruljunk le patak parti víztükröt lesve
A kis fahídon menjünk át halakat keresve
Olcsó hippik vagyunk még te is az lehetsz,
Ahogy hullnak a virágszirmok szeretsz vagy nem szeretsz.

Csak te légy most karomban kincsem
Aludj el nyugodtan nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk...

/Magna Cum Laude/

Piramis: Ajándék

Tél volt, hó esett, és jöttek az ünnepek,
Gondolkodtam mit is adhatnék neked,
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
Hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat,
Egyet elmondtam neked, hogy ha te is úgy hiszed
Mondd el mindenkinek:

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat
Kívánd, hogy mindig úgy szeressenek
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
Csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném!

Demjén Ferenc : Egy dal a Tiszáért


Ami benned él, ami elkísér.
Magadért, de másért, másokért is élsz.

Ami átölel, sohasem felel
A szél, a víz, s a fény, mind érted indul el.
Fény amit rád hagytak, védd meg ami tiéd,
ki előtted jártak, felkínálták az élet kezdetét
A folyó messze ér, egy madár száll fölé
Nem ismer határt, táplálja gyermekét.

Védd amit rád hagytak, mert a múlt megtalál.
A jövő előtted áll. Élet vagy halál?
Mondd miért? Miért? Miért ennyi szenvedés?
Miért kellett eladni? Mindent a semmiért?

Védd amit rád hagytak, mert a múlt megtalál.
A jövő előtted áll. Élet vagy halál?
Mondd miért? Miért? Miért ennyi szenvedés?
Miért kellet eladni? Mindent a semmiért?

Ha lent a parton állsz, a halott folyónál.
A madár messze száll, otthont nem talál.
Mondd mi a válaszod. Élet vagy halál?

Ügyes gyerek.....

Republic : Ezt a földet választottam

Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot, minden képet
Minden arcot, minden szépet

Megátkoz, megéget és fejbevág
Néha szeret és néha bánt

Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Bölcsőm is volt, sírom is lesz
Az élet csak egy szép ígéret
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot, minden képet
Minden hangot, minden szépet.....

Omega : Napot hoztam, csillagot

Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég.
Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd.
Éjszakák sűrűjén vágtam át,
A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.

Gyöngyházszínű tengeren,
Könnyű csónak szállt velem.
Most újra, újra itt vagyok,
Napot hoztam, csillagot.

Drágakő vízbehullt, a mélyben elveszett.
A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt
Szélvihar szórta szét a pénzemet.
Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg.

Minden kincsem odalett,
Nem hozhattam mást neked.
Napot hoztam, csillagot,
Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.



Nosztalgia ?

Szoni kedvenc Edda száma (áthozva a Tündérkertből):

EDDA MŰVEK-HŰTLEN

Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.



Valamikor nagyon szerettem,most mar ertem is.