rám szólt egy számomra kedves vörös, aki sajnos nagyon ritkán van közöttünk, hogy régen ide is írogattam, úgyhogy felélesztem ezt a hagyományt:

Képzelt riport egy amerikai pop feszt. (musical) : Vinnélek, vinnélek

Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.

Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!

Hogyan mondjam el neked...

Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.

Hogyan mondjam el neked...

Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.

Hogyan mondjam el neked...

Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?

válaszom az összes kérdésedre határozott, és csupa nagybetűs IGEN!
Csak nem úgy!

Kezdjük a klasszikusokkal: akinek van füle, és neked van, tehát halljad is meg!

Ahogy Illésék énekelték anno:

1. Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz! Láss, ne csak nézz!
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!

2. Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, értsd végre meg!
Láss, láss a szép szavakon át!
Igen, láss át a csábító mosolyokon!

3. Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány.
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!
Sose feledd, sose feledd, sose feledd, sose feledd!

A világ egy forgalmas utca, és valahová el szeretnél jutni, de a
reklámok fényében az igazság arcát csak néha látni.

Értsd végre meg:
1.
most. Soha el ne feledd: ne csak nézz, láss, láss!

Carolnak ajánlom:

LGT : Egy elfelejtett szó

Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.

Én tudom a dallamot, te tudod a szót,
Én mondom az igazat, és te mondod a jót.
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.

Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mit amit te vársz,
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.

Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,
Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.


Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

Szóból vannak hidak két ember között,
Csend lobbantja őket a fejetek fölött,
Mindenki mást érez minden szó mögött,
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.

Én mondom az igazat, s te mondod a jót,
Én tudom a dallamot és te tudod a szót,
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.


Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.

Hogy vagy? Ne is mondd tudom mit érzel,
Hidd el látom, hogy legbelül vérzel.
Minden újabb nap sebet ejt rajtad,
Úgy érzed, nincs tovább a harcot feladtad.
Elhagytad magad, mert csak rosszabb lett minden
Nem látod a fényt, túl sok törés a szívben
Miket okoztak mások, barátnők, barátok
Kérded magadtól, hogy miért súlyt az átok
Nincs már család, nincs már az aki segítsen
Nincs már ki ha fázol takaróval beterítsen.
Csak az üres szoba, vagy utca pora fojtogat
Nincs erőd változtatni sorsodat.
Mindenki elhagyott, mindenki elárult
Bárhol kopogtattál minden kapu bezárult.
Sötét nappalok, veszélyes éjszakákat átélve,
Csak a magány mi vár téged.
Minden lépésed kudarc úgy érzed, nincs értelme
Nincs remény már jobb életre.
Hidd el van még esélyed, csak figyeld, mit mondok
Remélem segít ha hozzád szólok
Van kiút mely jobb élethez vezethet
Ahol lehet több igaz barát, és ki szerethet
Ahol tisztelnek, ahol kiállnak érted
Mindenben segítenek, hogyha kéred.
Mert élnek jó emberek, csak jó helyen keresd
Feledd el múltad, égesd el temesd
Bízz magadban, mert még bármit elérhetsz
Képes vagy rá ember remélem értesz!
Igaz hittel, vagy szívvel többre viheted
A jóság az egyetlen fegyver ezt elhiheted
Csak ésszel, amit az Úr adott neked
Keresd a fényt, hogy megtaláld helyed
Add a kezed én mutatom az utat bízz bennem,
Hisz minden fájdalmad átérzi a lelkem
Kelj fel és járj, váltsd valóra álmod
Szedd össze magad és, láss világot!

Refrén: 2x
Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.

(TM : Kelj fel! - dalszöveg )

Pokolgép:
HOL VAN A SZÓ

Szeretnék álmodni egy szebb holnapot,
Melyet szebbnek láthatod.
Szeretném, ha másként élhetnénk,
Ha egymásra nyíltan nézhetnénk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.

Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.

Szeretném azt hinni, hogy csodák vannak még,
S a szívekben felolvad a jég.
Szeretném, ha nem lenne hazugság,
Ha egymáshoz nyíltan szólhatnánk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.

Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.

Pokolgép: Hol van a szó

Zorán : Régimódi dal

Két rossz kölyök
Az oltár előtt
Persze nincs semmijük
De a jó szülők megbocsátanak
S kezdődhet az átváltozás
Amit még nem hiszünk
Hogy majd felnőttek leszünk

És nem változunk
Csak lesz egy fiúnk
És egy kislány is kell
És a srácok oly gyorsan nőnek fel
De semmi nem nehéz, sose félts
Ez a szív sokat bír
Mint egy régimódi szív

Mindig hófehér autónk lesz
Melybe sok-sok csomag befér
Nyolc, vagy inkább legyen tízszemélyes
Olyan régimódi

Az asztal körül
Majd nagy család ül
És egy fénykép körbejár
S én csak nézem, milyen sokan vagyunk már
A pillantásod épp megtalál
Erre más nem is jó
Csak egy régimódi szó

Mit mond, mire jó
A sok évforduló
Még csak most kezdtük el
És a fákat még nem ültettük el
Az árnyékukban áll majd a ház
S mindig jön minden srác
Ez egy régimódi ház

És a vadszőlő mindent befut
Mindent eltakar
A házban néha majd eszünkbe jut
Néhány régimódi dal...

Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.

Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.
Meglesni a fákat az erdőben,
Szagolni a szellőt a felhőkben,
Minden fogadalmad,
Tenyerembe írtad,
Mikor angyalod voltam.

Feküdtél a fűben,
Hogy Lássalak az égben,
Esti végtelenségben.

Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.

Újra megígézed a holnapot,
Választasz nekem majd egy csillagot,
Elenged a Földön,
Minden nehéz bűnöm,
Végre feloldozod.

Elröpít a szélben,
Földön túli létben,
Megtalálhatom.

Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.

Csendes esti létben egy hajnalon,
Puha takar majd a vállamon,
Kandalló tüzében, szemeid mesélnek,
Újra áltváltozom.

Születik egy élet,
Mennyi új ígéret,
Mégsem távozhatom.

Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.

Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.

Vincze Lilla - Angyalnak, madárnak...---->KATT!

Köztünk százezer mérföld,
mégis itt vagy közel;
ha szólít a szíved,
a szívem felel.

Tudom, féltesz és űznéd
a gyors perceket;
de hogy volna hűtlen,
ki téged szeret?

Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjben
álmodlak én.

Szél rázza ajtóm,
gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésben
egy vagy velem!

Ha egy más korban élnék,
egy más életet;
úgy lennék boldog,
ott is együtt veled.

Volnék bár koldus,
vagy lennék király;
nem kérnék mást,
csak, hogy mindig te várj reám.

Szívemben őrizlek,
lelkemben élsz, most és mindig!
Színekben, fényekben, vágyakban élsz,
gazdaggá tettél, de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám!

Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjben
álmodlak én.

Szél rázza ajtóm,
gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésben
egy vagy velem!

Szívemben őrizlek,
lelkemben élsz, most és mindig!
Színekben, fényekben, vágyakban élsz,
gazdaggá tettél, de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám!

Hűvös volt ez a nap és az újságok szerint
Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint
Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt
Oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed
S az a páncél ami óv, földre hullik lehet
Ne beszélj dal sem kell, már a zenék sem azok
Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt, lassan elfogy, mint a Hold
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt...

Rómeó és Júlia

Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád erkélyed ablakán.

Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj tovább!

Zord atyád reggel ha hív,
El ne áruld titkaink templomok árnyain.

De este ha jő a mulatság,
Víg zene csengő hangján,
Tambura dobban a dalban,
Ott leszek álarcban.
Hajlik a palló, lobban a láng,
Tarka ruhában táncol a lány,
Egyre és egyre csak gyorsul a kör,
Járják a vének, és járja az őr,
S ha feljön az égen a hajnali fény,
Jöjj, feküdj hát mellém!

Mint jég és vágy, forró a szád,
Csak álmodj, álmodj tovább!

Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád, szép selymes ágyban.

Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj!
Jó éjszakát!

Nika se perimeno

Elmúlt az éjszaka, elindultunk haza,
Oda, hol apád háza áll.
Elmondtad az életed, első szerelmedet,
Megtudtam, honnan származol.

Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!

Hegyek és tengerek, régi történetek,
Hidd el, hogy minden érdekel.
Mesélj a városról, hófehér házakról,
És Jorgoszról, ki mindig énekel!

Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!



Ez az utolsó tánc

Rég ülünk itt együtt és csak hallgatunk
Mondd miért jöttünk össze,
ha nincs mit mondanunk,
Miért nézed az órát?
tudom, hogy menni kell, túl egyszerű volna,
nem így nem engedlek el..

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége
ez az utolsó tánc, bármit kívánhatsz érte,
utána már, ha úgy muszáj, külön megyünk,
de az utolsó tánc még jár nekünk.

Két szerelmes szív annyi szép csodát remél,
de már ilyen csodák úgy sincsenek
Két értelmes lény hirtelen csak észre tért,
tényekkel vitázni nem lehet.

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége,
Ez az utolsó tánc, aztán nem bánom én se
nem érdekel kié leszel, mi lesz velem,
de az utolsó tánc még jár nekem...

Omega:
HAJNALI ÓCEÁN

Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út
Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt
Földereng a pusztaságon túl az óceán
A víz szagát hozza már a szél
És égi jelt kapunk
Hogy zarándoklatunk véget ér

Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben

Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben

Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben

Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán

Emlékezz, volt idő, mikor értettük a farkasok szavát
Emlékezz, volt idő, mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát
És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint
És azt hittük, az ég mindig sötét
Ezért bánt, hogy itt vagyunk
Mert zarándoklatunk véget ért

Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben

Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben

Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben

Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán

Deák Bill Gyula :A felszarvazottak balladája

Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,
Egy Fradi győzelem és öt konyak után,
A lépcsőház aljában enyém lett a lány,
Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem.
Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem.
Ünneplő ruhában a kocsmába siettem.

[Refr.]
Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.

Pár hét múlva Margit látni akart ismét.
Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét,
Terhes maradt tőlem mondta, kérjem meg a kezét.
Nemsokára eljött az esküvő napja.
Én álltam legelől, a hajam lenyalva,
Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta.

[Refr.]

Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába,
Két helyen melóztam, kell pénz a lakásra,
Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra.
Eljött a február és fiam született,
Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett,
Leülhetett közénk, ihatott-ehetett.

[Refr.]

Nem volt szabadságom soha a seregben.
Hittem az asszonyban, mint a vezércikkben,
De valahogy mégis megint apa lettem.
Ülök a kocsmában. Hogy szállnak az évek!
Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek.
Megtűrnek zárásig. Hazamenni félek.

Hátha ott van a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás a képkereskedő,
a házmester, a kisfia és a kéményseprő.

"A börtön ablakába soha nem süt be a nap
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.

Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!

A rács mögött az élet olyan lassan múlik el,
Egy csavargó dalától tán vidámabb leszel.

Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!

Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Egy végső búcsúcsók, mit úgy vártam én.

Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!

Egy késő éjszakán karomba zártalak,
Ha nem voltál velem, én mindig vártalak.

Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!

Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém.

Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én."

S.U.R.D.A : The Sound Of Silence - dalszöveg

Hello, ezt súgta a szél
örökké él a szenvedély
Fáradtan megérint a Végtelen
Újra elcsitul a félelem
Hisz az enyém ez a nehéz,
fénytelen szerelem.
Nekem a csend a dalom.

Messziről érkezik a szó
Álom egén tiszta tó
Bolond üzenetet súg nekem
Nem kell álmaimat féltenem
Hiszen enyém már ez a végtelenül
nehéz szerelem.
Nekem a csend a dalom.

És többé nem üzen a szél
A szívem nélküle beszél
Érzem, bekerít a félelem
Meghal bennem minden érzelem
Pedig enyém már ez a csodás,
végtelen szerelem.
De csak a csend a dalom.

Éppúgy dübörög a szó
Mintha zajlik a folyó,
És ha felragyog a Végtelen
Újra menekül az értelem
Mégis él ez a nehéz,
fénytelen szerelem
Nekem a csend a dalom.

Vágyam kergeti a szél
Fájó, sötét minden éj
Hangtalan üzen a Végtelen
Érzem elrepül a félelem
És egy könnycsepp a szélben a szerelem
szárnyán felém száll
Rám talál.
Nekem a csend a dalom.

ez is egy változat, kicsit romantikusabb...
ez előbbinél a zenei líra, az utóbbinál a szöveges líra a dominánsabb! (Ez egy válasz DrAnthony üzenetére (2008. 10. 07. kedd 04:49), amit ide kattintva olvashatsz)

Simon & Garfunkel: Sound of silence

Hello darkness, my old friend,
Ive come to talk with you again,
Because a vision softly creeping,
Left its seeds while I was sleeping,
And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence.

In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone,
neath the halo of a street lamp,
I turned my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed by the flash of
A neon light
That split the night
And touched the sound of silence.

And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more.
People talking without speaking,
People hearing without listening,
People writing songs that voices never share
And no one deared
Disturb the sound of silence.

Fools said i,you do not know
Silence like a cancer grows.
Hear my words that I might teach you,
Take my arms that I might reach you.
But my words like silent raindrops fell,
And echoed
In the wells of silence

And the people bowed and prayed
To the neon God they made.
And the sign flashed out its warning,
In the words that it was forming.
And the signs said, the words of the prophets
Are written on the subway walls
And tenement halls.
And whisperd in the sounds of silence.

Simon & Garfunkel: A csend hangjai

Hello sötétség, öreg barátom
Újra eljöttem hozzád beszélgetni
Mert egy látomás lágyan simult (hozzám)
És az a látomás, mely agyamba fészkelt
Nyugodtá tett
a csend hangjain belül.

Nyugtalan álmokban egyedül sétáltam
A macskaköves keskeny utcákon
Egy utcai lámpa fényudvara
Felhajtottam a galléromat a hideg és nyirkosság elől
Amikor szemembe villanás döfött
Egy neonfény
Az hasította az éjszakát
És megérintette a csönd hangját

És a nyílt lángú világításban láttam
Tízezer embert, talán többet.
Emberek, akik beszélnek anélkül, hogy beszélnének
Emberek, akik hallanak anélkül, hogy hallgatnának
Emberek, akik olyan dalokat írnak, amiket a hangok soha nem osztanak meg
És nincs senki
Ki megzavarná a csönd hangját.

Mondták a bolondok nekem: nem tudod
A csönd olyan, mint egy nő.
Halld a szavaimat, amiket lehet, hogy tanítok neked
Vedd a karjaimat, lehet, hogy elérlek téged.
De a szavaim mint csöndes esőcseppek estek,
És visszhangozott
A csönd kútjaiban

És az emberek meghajoltak és imádkoztak
A neon-isten előtt, melyet ők teremtettek.
És a jel, amit felvillantottak a figyelmeztetésén kívül
Azokban a szavakban, amiket ez alakított.
És a jeleket, mondták, a próféták szavai,
Írják a földalatti falakra
És hatalmas termekre.
És suttogd a csönd hangjaiba.

Dés László: Vigyázz rám!

Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már,
Vigyázz rám!

Ugye,holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem,de mégse felel,
S hogy mi legyen,majd dönteni kell,
Vigyázz rám!

Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még,
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!

Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem,de mégse felel,
S ha egyszer mégis dönteni kell,
Vigyázz rám!

Vigyázz rám...

Vigyázz rám...

"Nincs semmim, mit másokra hagyhatnék,
nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent!
Néha még álmodom, már nem félek....
Eddig még bármiben hittem is, mind tönkrement!"

Balázs Fecó-Horváth Attila:

Érints meg


Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.

Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.

Elment a nap,
ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

Lehet megtalálsz majd egyszer mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely