Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.

Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.
Meglesni a fákat az erdőben,
Szagolni a szellőt a felhőkben,
Minden fogadalmad,
Tenyerembe írtad,
Mikor angyalod voltam.

Feküdtél a fűben,
Hogy Lássalak az égben,
Esti végtelenségben.

Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.

Újra megígézed a holnapot,
Választasz nekem majd egy csillagot,
Elenged a Földön,
Minden nehéz bűnöm,
Végre feloldozod.

Elröpít a szélben,
Földön túli létben,
Megtalálhatom.

Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.

Csendes esti létben egy hajnalon,
Puha takar majd a vállamon,
Kandalló tüzében, szemeid mesélnek,
Újra áltváltozom.

Születik egy élet,
Mennyi új ígéret,
Mégsem távozhatom.

Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.

Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.

Vincze Lilla - Angyalnak, madárnak...---->KATT!

Zorán : Régimódi dal

Két rossz kölyök
Az oltár előtt
Persze nincs semmijük
De a jó szülők megbocsátanak
S kezdődhet az átváltozás
Amit még nem hiszünk
Hogy majd felnőttek leszünk

És nem változunk
Csak lesz egy fiúnk
És egy kislány is kell
És a srácok oly gyorsan nőnek fel
De semmi nem nehéz, sose félts
Ez a szív sokat bír
Mint egy régimódi szív

Mindig hófehér autónk lesz
Melybe sok-sok csomag befér
Nyolc, vagy inkább legyen tízszemélyes
Olyan régimódi

Az asztal körül
Majd nagy család ül
És egy fénykép körbejár
S én csak nézem, milyen sokan vagyunk már
A pillantásod épp megtalál
Erre más nem is jó
Csak egy régimódi szó

Mit mond, mire jó
A sok évforduló
Még csak most kezdtük el
És a fákat még nem ültettük el
Az árnyékukban áll majd a ház
S mindig jön minden srác
Ez egy régimódi ház

És a vadszőlő mindent befut
Mindent eltakar
A házban néha majd eszünkbe jut
Néhány régimódi dal...

Pokolgép:
HOL VAN A SZÓ

Szeretnék álmodni egy szebb holnapot,
Melyet szebbnek láthatod.
Szeretném, ha másként élhetnénk,
Ha egymásra nyíltan nézhetnénk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.

Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.

Szeretném azt hinni, hogy csodák vannak még,
S a szívekben felolvad a jég.
Szeretném, ha nem lenne hazugság,
Ha egymáshoz nyíltan szólhatnánk.

Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.

Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.

Pokolgép: Hol van a szó

Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.

Hogy vagy? Ne is mondd tudom mit érzel,
Hidd el látom, hogy legbelül vérzel.
Minden újabb nap sebet ejt rajtad,
Úgy érzed, nincs tovább a harcot feladtad.
Elhagytad magad, mert csak rosszabb lett minden
Nem látod a fényt, túl sok törés a szívben
Miket okoztak mások, barátnők, barátok
Kérded magadtól, hogy miért súlyt az átok
Nincs már család, nincs már az aki segítsen
Nincs már ki ha fázol takaróval beterítsen.
Csak az üres szoba, vagy utca pora fojtogat
Nincs erőd változtatni sorsodat.
Mindenki elhagyott, mindenki elárult
Bárhol kopogtattál minden kapu bezárult.
Sötét nappalok, veszélyes éjszakákat átélve,
Csak a magány mi vár téged.
Minden lépésed kudarc úgy érzed, nincs értelme
Nincs remény már jobb életre.
Hidd el van még esélyed, csak figyeld, mit mondok
Remélem segít ha hozzád szólok
Van kiút mely jobb élethez vezethet
Ahol lehet több igaz barát, és ki szerethet
Ahol tisztelnek, ahol kiállnak érted
Mindenben segítenek, hogyha kéred.
Mert élnek jó emberek, csak jó helyen keresd
Feledd el múltad, égesd el temesd
Bízz magadban, mert még bármit elérhetsz
Képes vagy rá ember remélem értesz!
Igaz hittel, vagy szívvel többre viheted
A jóság az egyetlen fegyver ezt elhiheted
Csak ésszel, amit az Úr adott neked
Keresd a fényt, hogy megtaláld helyed
Add a kezed én mutatom az utat bízz bennem,
Hisz minden fájdalmad átérzi a lelkem
Kelj fel és járj, váltsd valóra álmod
Szedd össze magad és, láss világot!

Refrén: 2x
Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.

(TM : Kelj fel! - dalszöveg )

Carolnak ajánlom:

LGT : Egy elfelejtett szó

Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.

Én tudom a dallamot, te tudod a szót,
Én mondom az igazat, és te mondod a jót.
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.

Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mit amit te vársz,
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.

Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,
Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.


Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

Szóból vannak hidak két ember között,
Csend lobbantja őket a fejetek fölött,
Mindenki mást érez minden szó mögött,
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.

Én mondom az igazat, s te mondod a jót,
Én tudom a dallamot és te tudod a szót,
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.


Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

válaszom az összes kérdésedre határozott, és csupa nagybetűs IGEN!
Csak nem úgy!

Kezdjük a klasszikusokkal: akinek van füle, és neked van, tehát halljad is meg!

Ahogy Illésék énekelték anno:

1. Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz! Láss, ne csak nézz!
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!

2. Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, értsd végre meg!
Láss, láss a szép szavakon át!
Igen, láss át a csábító mosolyokon!

3. Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány.
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!
Sose feledd, sose feledd, sose feledd, sose feledd!

A világ egy forgalmas utca, és valahová el szeretnél jutni, de a
reklámok fényében az igazság arcát csak néha látni.

Értsd végre meg:
1.
most. Soha el ne feledd: ne csak nézz, láss, láss!

rám szólt egy számomra kedves vörös, aki sajnos nagyon ritkán van közöttünk, hogy régen ide is írogattam, úgyhogy felélesztem ezt a hagyományt:

Képzelt riport egy amerikai pop feszt. (musical) : Vinnélek, vinnélek

Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.

Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!

Hogyan mondjam el neked...

Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.

Hogyan mondjam el neked...

Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.

Hogyan mondjam el neked...

Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?

Egy kis 20 éves melodic eszmefuttatás a Megasztár műsort nézegetvén:

Egyszer megfog. Mármint ütni...a guta
Olyan hülyeségeken tudom magam felturbózni idegileg, hogy magam is röhögök rajta. Utána.
Hihí, ez jó! Kft. Hát az az! Legalább olyan szimpik, mint az önjelölt "tinivilágsztár", a Lüszike édesanyukája.. mert az azért számít némileg, hogy ha valakit kiállítanak egy igazi világsztár előtt énekelni, tudjon már angolul rendesen énekelni, a Viktor meg tud, hát ha eccer ott született, ahol. És hát az az apukája, aki.

Utána néztem a előzményeknek a neten:

"Volt a Color együttes, az 1977-es Metronom-on, ahol állítólag óriási sikerük volt, és annyira különleges hangzású banda volt...

Na a Viktor papája ebben az együttesben volt.
/Érdekesség, hogy Szűcs Judith-ot Metronom-beli sikere után az első albumán, a Táncolj még-en a Color kísérte!/
Ezt a két dalukat találtam, akiket érdekel:
Az elsőt sokan feldolgozták már, de soha olyan csodaszép nem volt és lesz, mint az eredeti."

Féltelek

Rég, hiába hívtalak
elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem
még velem, még nekem

Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak

Itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
Szeress ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled

Még, ha elringat az álom
lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom

Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak

Nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagy világ
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek

Féltelek, úgy féltelek...

........................................

Fényes kövek

Csepeg a csendes eső csepeg
Fénylenek az utcán a kövek
Fényesednek s fénylenek, fénylenek
Ahogy rajtuk lépdelek

Sötétszürke járókelők
Szaladnak a füstfelhők alatt
S egy kirakat üvegtükrén keresem arcodat

Mindenki elmegy távozik
Mindenki máshová szalad
Mindenki mássá változik
Mindenki kerget álmokat

Csepeg a csendes eső reám
Fényes már tőle a ruhám
Fényes már, mint a kövek
Ázom s várom jöttödet





A Color vázát a három Bokor-fivér adta, névszerint Gyula (billentyűs), Tibor (basszusgitár) és Attila (dobok). Hozzájuk csatlakozott Lámer Emil (gitár) és Pólya László (cselló), majd az ő távozásuk után, 1980-tól beszélhetünk a klasszikus Colorról, ekkor társult a testvérekhez Felkai Miklós (gitár, ének, billentyűs hangszerek).

A debreceni zenekar a kezdetekben szimfonikus rockzenét játszott. Fesztiválok, Ki-Mit Tud-ok és ilyen-olyan tehetségkutatók után az 1977-es Metronóm Fesztiválon.

Szűcs Judith Táncolj még! című bemutatkozó albumát is ők hangszerelték!
1979-ben Pólya László, majd nem sokkal később Lámer Emil is váratlanul otthagyta a Colort.

ROBBIE WILLIAMS - ANGELS

Ülök és várok
Szemléli-e angyal a sorsom
És ismerik-e a helyeket ahová megyünk
Amikor őszek és idősek leszünk
Mert egyszer azt mondták,
Hogy az üdvösség a szárnyát csukva hagyja
Amikor az ágyamban fekszem
Gondolatok szaladnak át a fejemen
És úgy érzem a szeretet halott
De én szeretem az angyalokat

És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat

Amikor gyengének érzem magam
És a fájdalom elborít
Felnézek
És tudom, hogy mindig áldva leszek szeretettel
És ahogy az érzelmek nőnek
A csontjaimra húst lehelnek
És amikor halott a szeretet
Én az angyalokat szeretem

És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat

És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat

Lovexxxx

Dalszöveg: Domota Tsuyoshi (Kin Ki Kid’s)

Mintha elkezdődne valami, amit még leküzdhetünk.
Nem bírom megfékezni magam, nem bírok várni!
Egyfolytában ezen jár az agyam, felforr a nyugalmam.
Valami végigfut a hátamon, és epekedni kezdek.

Mikor a város a hold színébe fürdik.
A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.

Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby
Összeforrt nedves ajkaink,
Nem eresztem el baby, még egyszer.
Mikor a hajnal ködfátyolba burkol téged.

A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.
Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby

Mintha a lelkem elhagyna, ezt érzem, Baby
A szerelmednek szentelem magam,
Félénkséget és minden mást dobj félre
A megszokott gyengéd érintéseddel, irányíts jobban, kérlek!

Republic :

Mondd azt, hogy sohase féljek!
Mondd azt, a tűz el nem éget!
Mondd azt, hogy semmi se fájhat!
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak!
Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy ezerszer élek!
Akkor is értesz, ha nem beszélek!
Mondd azt, hogy senki se bánthat!
A sötétben, senki se láthat!
Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom,
és érezni, azt, amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!

Mondd azt, hogy igaz volt minden!
Minden szó, amit elhittem!
Meleget hozz, hogyha fázom!
Szeress úgy, ahogy kívánom!
Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
és engedd, hogy én is ott legyek!
Látni akarom,
érezni, azt amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!

Gomen ne, Juliet!

Dalszöveg: Yamashita Tomohisa (NewS)

A veled való találkozás eszembe juttatta,
A rég elfeledett érzést, hogy milyen valakit szeretni.
Ezek a csodás érzelmek az óta is itt maradtak,
Minden napot ragyogóvá és színessé varázsolva.
Bármi is áll az utunkba, már nem vesztem el őket,
Mert azt esküdtem, hogy megvédelek és szeretni foglak.
Csókokkal és csókokkal millió szám, bizonyítottuk, de
Valahol, valami mégsem volt tökéletes.
Mindketten éreztük, ettől a szerelemtől búcsúznunk kell…
Ah, sajnálom, Júlia.
Szerelmünk kölcsönös, elért minket, nem titkolhatjuk.
Hiányzol, látni akarlak, de nem tehetem.
Ígértük, hogy nem hagyjuk el egymást, nem vált valóra.
Millió csókunk, már nem talál célba.
Ezen a szent éjen téged kívánlak.
Beléd szerettem, akarom, hogy szeress.
Még ha a szemeimre, sötétség is borulna, téged bármikor felismernélek.
Hisz oly sokszor öleltük egymást.
Szerettük egymást, de nem tudtunk felülkerekedni azon, amit a sors rendelt el.
Csókokkal és csókokkal millió szám, bizonyítottuk, de
Valahol, valami mégsem volt tökéletes.
Mindketten éreztük, ettől a szerelemtől búcsúznunk kell…
Ah, sajnálom, Júlia.
Ah, sajnálom, Júlia.

Máté Péter: Mondd miért szeretsz Te mást...

Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte, e bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:

“Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?


Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.”
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.

Kárpátia:
AKKOR MEGYEK

Akkor megyek, mikor szűz hó esik;
mikor csend van, és félhomály.
Akkor megyek, mert így írták meg,
ott fenn még, hajdanán.


Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.


Nem voltam jó, nem voltam rossz.
Azt kaptam mindig, ami jár.
És örültem annak, hogy ismertelek,
és ismertél te is talán.


Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.


Mindig van még, egy utolsó lépés,
egy utolsó szó, egy hang.
De nem látta, nem hallotta ezt már senki,
olyan lassú volt, olyan halk.


Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.

Dupla KáVé : Ne sajnáld ha elmúlik egy szerelem - dalszöveg

Mindig nehéz újra kezdeni,
Mindig nehéz újra hinni.
Szép volt és majd amikor vége lett,
A régi dal most megint szívemből szól.

Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ha nem vár, nem vár már senkisem,
Ne sajnáld, ha vége, ne bánd sohasem,
De a szépet, soha ne feledd!
Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ne sajnáld, ha nem vár senkisem!

Míg nem jön egy újabb szerelem,
Bízni kell, feladni sohasem!
Hinni azt, hogy jön, akinek jönni kell,
Addig a régi dal most megint szívemből szól:

||:Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ha nem vár, nem vár már senkisem,
Ne sajnáld, ha vége, ne bánd sohasem,
De a szépet soha ne feledd!
Ne sajnáld, ha elmúlik egy szerelem,
Ne sajnáld, ha nem vár senkisem!:||

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad.

Virágos tavaszi kertek ölén
Zártam először szívembe én,
Később karöltve jártunk Budán,
S várt ránk a csendes Tabán.

Szép volt a szerelem, szép volt a nyár,
Vártam a ligetben, hogy jön-e már,
Lila akácok nyíltak a fán,
Már csak bús emlék csupán...

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll?
Minek a nyíló virág, a kikelet?
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?

Szűcs Judit :
Nincs rajtad kívül senki sem

Szükségem van reád,
Mint eddig még sosem,
Szükségem van reád,
Hogy mindig jobb legyen,
Túl sok volt, ami sajnos,
Megtörtént velem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.

Szükségem van reád,
Hogy jókedvem legyen,
Szükségem van reád,
Hát maradj itt velem.
Látod, hogy felborult,
Az egész életem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.


Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,

Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.

Szükségem van reád,
Hogy mindig lássalak,
Szükségem van reád,
Hogy mindig várjalak,
Szükségem van reád,
Hogy éld az életem,
Mert nem született senki sem, aki értene,
Nincs rajtad kívül senki sem.

Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Úgy kiáltanék,
Hogy a félelem végre tünjön el,

Sokszor kiáltanék, de nem szabad,
Hisz' az emberek mélyen alszanak,
Úgy kiáltanék, mert nem bírom,
Hogy a magány mindig itt ül az ágyamon,
Kiáltanék, segíts nekem,
S a sötétben fogd a két kezem,
Nincs rajtad kívül
Senki sem, aki értene,
Mert nem született senki sem, aki értene
Nincs rajtad kívül senki sem.

Presser Gábor:
A VILLAMOS KETTŐT CSÖNGETETT

A villamos kettőt csöngetett,
és elhúzott veled
s elhagyott sziget,
csak egy megálló volt neked.

És a fényképész
a bolt előtt mereng,
pár esküvői kép,
pár mosoly kéne még,
de ma senki nem nevet.

Néha… túl szép lett volna,
amit a nagy szavak,
dörögve tiltanak.
Féltünk, vártunk,
a pillanat így marad el.

A villamos kettőt csöngetett,
és egy jutott neked,
és egy jutott neked,
és ez így nem jó senkinek.

A fényképész
sok-sok fényt szeret,
hát szétnéz megvetőn,
s a lehúzott redőny,
minden képet eltemet.

A villamos kettőt csöngetett,
s csak indul s így üzen
és úgysem értik meg
csak az eltévedt szívek.

És a fényképész
az el sem kattant képpel mit tehet.
Már laborálná, már retusálná,
de itt senki, senki, senki,
senki, senki nem fizet.

A villamos kettőt csöngetett,
s a kockakő felett,
még ott keringenek,
az eldobált jegyek.

4F Club-Túladagolás

16 évesen nyúlt először a droghoz
Nem is volt túl nehéz hozzászokni a dologhoz
Hiszen minden haver kipróbálta rég
A cigizés a gizdasághoz ma már nem elég
Aztán a házibulik jöttek a hangulat az adott
A lopott kocsi magnókért is tablettákat kapott
Monoton a zene, dübörög a szívében
Tánc helyett csak kóvályog és nem érzi, hogy idétlen
Nem is csak a diszkóban repül a mennybe
Kell, hogy ez a zene még a kocsiban is menjen
Hazafele kimerülten a fellegekben járva
Boldogságtól mámorosan tapos a gázra
Alig lát a sötétben, de köröz egy lámpa
Pislog erősen csak a vakságot látja
Imbolygott nagyon, de negatív a szonda
Hát beviszik az őrsre, de véralkohol nulla
Két sarokkal odébb, a rendőrségről hazafele menet
Kihagyott egy szimpla jobb kezet
De lehet, narkósan az ember egy ilyet észre sem vehet
Mindenről a fű tehet
Tehetett volna, ha nem ő az a hülye aki beveszi
Nyelv alá a bélyeg aztán jöhet az "extasy"
Nem elég a napi egy rég
A boldogsághoz legalább kettő kell még
Szóval a kocsiban tépett és kereste a rádión a focit
Szeme sarkából látta is a közeledő kocsit
Lepereg az élete a szélvédőre vetül
Behunyta a szemét és még élvezte is belül
Csatt!! A filmnek végeszakadt, megfogta a légzsák
Kinyitja az ajtót és szabad
Nem is fogja fel, hogy így megúszta
A rutinja hazaviszi négykézláb kúszva
Felébred és iszonyúan kínozza a teste
Megölt egy ártatlant az előző este
Nem az a tét, hogy a saját életét
De mindenkiét körülötte tönkre cseszte
Iszik egyet gyorsan a gyógyszerre szokás szerint
De a halott férfi felrémlik előtte megint
Megpróbálja elhinni, hogy minden a régi
De érzi nem lehet így ezután élni
Nem fog ezen segíteni semmi más
Egy dolog van hátra a túladagolás
Ennyi volt egy élet, szar volt és tömör
Az életével fizetett, de neki megérte ez a gyönyör

Kérünk Urunk
Fogadd be fiatal testvérünk lelkét
Hogy megbékélést és örök életet nyerjen
A te országodban
Fiatalon távozott közülünk
Fájdalmas ürességet hagyva maga után
Kérünk Urunk oltalmazd az ő lelkét
Aki immáron eltávozott földi porhüvelyéből
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben
Szenteltessék meg a Te neved
Jöjjön el a Te országod
Legyen meg a Te akaratod
Miképpen a mennyben, azonképp itt a földön is
Ámen!

"Árva bús éjszakán (Are You Lonesome Tonight)

Árva bús éjszakán
vár a könny és magány.
Valld be, mégis hiányzom talán!
Ó, az emlék de fáj,
de ha sírni sem tudsz már,
súgd, hogy drágám,
de szép volt a nyár!
Dúdolnál, de a bánat
ma oly végtelen.
Vársz, hogy nyíljon az ajtó,
de reménytelen.
Ugye fáj a szíved?
Jaj, de mégsem lehet,
elemészt az a szörnyű magány.

...Már jól tudom, nagyon bánt a magány.
Azt mondják, egy nagy színház
az egész világ, ahol mindenki
a saját, megszokott szerepét játsza.
És ekkor jön az én szerepem,
hogy szeresselek téged.
Találkozásunk szép volt,
s jól ment ez a játék.
Aztán megváltozott minden,
olyan különös lettél,
hazudtál nekem.
Vajon merre jársz,
most üres a színpad,
és vajon látlak-e még?
Olyan nehéz ez így,
olyan sivár az élet,
szép lassan megöl a magány.
Olyan nagy a csend,
kialudtak a fények, üres a színház,
és csak nézem, ahogy hangtalanul
leereszkedik a függöny...

Ugye fáj a szíved?
Jaj, de mégsem lehet,
elemészt az a szörnyű magány."


"Ha zöldell a fű, ragyog a fény,
s a könnyű szél arcomhoz ér,
akkor hadd mondjam el,
milyen szép a világ!

Ha leszáll az est, a Hold vigyáz rám,
s barátként kíván jó éjszakát.
Neked hadd mondjam el,
milyen szép a világ!

A szivárvány színét az égre festheted,
a felhők bánatát messzi űzheted.
Nincsen már semmi baj,
ne bánts másokat,
örülj, hogy élsz, hisz ember vagy!

Ha szomjas a szív, akkor se félj,
szerelmet olthat új szenvedély.
Neked hadd mondjam el,
milyen szép a világ!

Ó, hát hidd te is el, milyen szép a világ!"