Simon & Garfunkel: Sound of silence
Hello darkness, my old friend,
Ive come to talk with you again,
Because a vision softly creeping,
Left its seeds while I was sleeping,
And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence.
In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone,
neath the halo of a street lamp,
I turned my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed by the flash of
A neon light
That split the night
And touched the sound of silence.
And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more.
People talking without speaking,
People hearing without listening,
People writing songs that voices never share
And no one deared
Disturb the sound of silence.
Fools said i,you do not know
Silence like a cancer grows.
Hear my words that I might teach you,
Take my arms that I might reach you.
But my words like silent raindrops fell,
And echoed
In the wells of silence
And the people bowed and prayed
To the neon God they made.
And the sign flashed out its warning,
In the words that it was forming.
And the signs said, the words of the prophets
Are written on the subway walls
And tenement halls.
And whisperd in the sounds of silence.
Simon & Garfunkel: A csend hangjai
Hello sötétség, öreg barátom
Újra eljöttem hozzád beszélgetni
Mert egy látomás lágyan simult (hozzám)
És az a látomás, mely agyamba fészkelt
Nyugodtá tett
a csend hangjain belül.
Nyugtalan álmokban egyedül sétáltam
A macskaköves keskeny utcákon
Egy utcai lámpa fényudvara
Felhajtottam a galléromat a hideg és nyirkosság elől
Amikor szemembe villanás döfött
Egy neonfény
Az hasította az éjszakát
És megérintette a csönd hangját
És a nyílt lángú világításban láttam
Tízezer embert, talán többet.
Emberek, akik beszélnek anélkül, hogy beszélnének
Emberek, akik hallanak anélkül, hogy hallgatnának
Emberek, akik olyan dalokat írnak, amiket a hangok soha nem osztanak meg
És nincs senki
Ki megzavarná a csönd hangját.
Mondták a bolondok nekem: nem tudod
A csönd olyan, mint egy nő.
Halld a szavaimat, amiket lehet, hogy tanítok neked
Vedd a karjaimat, lehet, hogy elérlek téged.
De a szavaim mint csöndes esőcseppek estek,
És visszhangozott
A csönd kútjaiban
És az emberek meghajoltak és imádkoztak
A neon-isten előtt, melyet ők teremtettek.
És a jel, amit felvillantottak a figyelmeztetésén kívül
Azokban a szavakban, amiket ez alakított.
És a jeleket, mondták, a próféták szavai,
Írják a földalatti falakra
És hatalmas termekre.
És suttogd a csönd hangjaiba.
Hello darkness, my old friend,
Ive come to talk with you again,
Because a vision softly creeping,
Left its seeds while I was sleeping,
And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence.
In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone,
neath the halo of a street lamp,
I turned my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed by the flash of
A neon light
That split the night
And touched the sound of silence.
And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more.
People talking without speaking,
People hearing without listening,
People writing songs that voices never share
And no one deared
Disturb the sound of silence.
Fools said i,you do not know
Silence like a cancer grows.
Hear my words that I might teach you,
Take my arms that I might reach you.
But my words like silent raindrops fell,
And echoed
In the wells of silence
And the people bowed and prayed
To the neon God they made.
And the sign flashed out its warning,
In the words that it was forming.
And the signs said, the words of the prophets
Are written on the subway walls
And tenement halls.
And whisperd in the sounds of silence.
Simon & Garfunkel: A csend hangjai
Hello sötétség, öreg barátom
Újra eljöttem hozzád beszélgetni
Mert egy látomás lágyan simult (hozzám)
És az a látomás, mely agyamba fészkelt
Nyugodtá tett
a csend hangjain belül.
Nyugtalan álmokban egyedül sétáltam
A macskaköves keskeny utcákon
Egy utcai lámpa fényudvara
Felhajtottam a galléromat a hideg és nyirkosság elől
Amikor szemembe villanás döfött
Egy neonfény
Az hasította az éjszakát
És megérintette a csönd hangját
És a nyílt lángú világításban láttam
Tízezer embert, talán többet.
Emberek, akik beszélnek anélkül, hogy beszélnének
Emberek, akik hallanak anélkül, hogy hallgatnának
Emberek, akik olyan dalokat írnak, amiket a hangok soha nem osztanak meg
És nincs senki
Ki megzavarná a csönd hangját.
Mondták a bolondok nekem: nem tudod
A csönd olyan, mint egy nő.
Halld a szavaimat, amiket lehet, hogy tanítok neked
Vedd a karjaimat, lehet, hogy elérlek téged.
De a szavaim mint csöndes esőcseppek estek,
És visszhangozott
A csönd kútjaiban
És az emberek meghajoltak és imádkoztak
A neon-isten előtt, melyet ők teremtettek.
És a jel, amit felvillantottak a figyelmeztetésén kívül
Azokban a szavakban, amiket ez alakított.
És a jeleket, mondták, a próféták szavai,
Írják a földalatti falakra
És hatalmas termekre.
És suttogd a csönd hangjaiba.
S.U.R.D.A : The Sound Of Silence - dalszöveg
Hello, ezt súgta a szél
örökké él a szenvedély
Fáradtan megérint a Végtelen
Újra elcsitul a félelem
Hisz az enyém ez a nehéz,
fénytelen szerelem.
Nekem a csend a dalom.
Messziről érkezik a szó
Álom egén tiszta tó
Bolond üzenetet súg nekem
Nem kell álmaimat féltenem
Hiszen enyém már ez a végtelenül
nehéz szerelem.
Nekem a csend a dalom.
És többé nem üzen a szél
A szívem nélküle beszél
Érzem, bekerít a félelem
Meghal bennem minden érzelem
Pedig enyém már ez a csodás,
végtelen szerelem.
De csak a csend a dalom.
Éppúgy dübörög a szó
Mintha zajlik a folyó,
És ha felragyog a Végtelen
Újra menekül az értelem
Mégis él ez a nehéz,
fénytelen szerelem
Nekem a csend a dalom.
Vágyam kergeti a szél
Fájó, sötét minden éj
Hangtalan üzen a Végtelen
Érzem elrepül a félelem
És egy könnycsepp a szélben a szerelem
szárnyán felém száll
Rám talál.
Nekem a csend a dalom.
ez is egy változat, kicsit romantikusabb...
ez előbbinél a zenei líra, az utóbbinál a szöveges líra a dominánsabb!
(Ez egy válasz DrAnthony üzenetére (2008. 10. 07. kedd 04:49), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 10. 07. kedd 04:49
Hello, ezt súgta a szél
örökké él a szenvedély
Fáradtan megérint a Végtelen
Újra elcsitul a félelem
Hisz az enyém ez a nehéz,
fénytelen szerelem.
Nekem a csend a dalom.
Messziről érkezik a szó
Álom egén tiszta tó
Bolond üzenetet súg nekem
Nem kell álmaimat féltenem
Hiszen enyém már ez a végtelenül
nehéz szerelem.
Nekem a csend a dalom.
És többé nem üzen a szél
A szívem nélküle beszél
Érzem, bekerít a félelem
Meghal bennem minden érzelem
Pedig enyém már ez a csodás,
végtelen szerelem.
De csak a csend a dalom.
Éppúgy dübörög a szó
Mintha zajlik a folyó,
És ha felragyog a Végtelen
Újra menekül az értelem
Mégis él ez a nehéz,
fénytelen szerelem
Nekem a csend a dalom.
Vágyam kergeti a szél
Fájó, sötét minden éj
Hangtalan üzen a Végtelen
Érzem elrepül a félelem
És egy könnycsepp a szélben a szerelem
szárnyán felém száll
Rám talál.
Nekem a csend a dalom.
ez is egy változat, kicsit romantikusabb...
ez előbbinél a zenei líra, az utóbbinál a szöveges líra a dominánsabb!
(Ez egy válasz DrAnthony üzenetére (2008. 10. 07. kedd 04:49), amit ide kattintva olvashatsz)
2008. 10. 07. kedd 04:49
Simon & Garfunkel: Sound of silence
Hello darkness, my old friend,
Ive come to talk with you again,
Because a vision softly creeping,
Left its seeds while I was sleeping,
And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence.
In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone,
neath the halo of a street lamp,
I turned my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed by the flash of
A neon light
That split the night
And touched the sound of silence.
And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more.
People talking without speaking,
People hearing without listening,
People writing songs that voices never share
And no one deared
Disturb the sound of silence.
Fools said i,you do not know
Silence like a cancer grows.
Hear my words that I might teach you,
Take my arms that I might reach you.
But my words like silent raindrops fell,
And echoed
In the wells of silence
And the people bowed and prayed
To the neon God they made.
And the sign flashed out its warning,
In the words that it was forming.
And the signs said, the words of the prophets
Are written on the subway walls
And tenement halls.
And whisperd in the sounds of silence.
Simon & Garfunkel: A csend hangjai
Hello sötétség, öreg barátom
Újra eljöttem hozzád beszélgetni
Mert egy látomás lágyan simult (hozzám)
És az a látomás, mely agyamba fészkelt
Nyugodtá tett
a csend hangjain belül.
Nyugtalan álmokban egyedül sétáltam
A macskaköves keskeny utcákon
Egy utcai lámpa fényudvara
Felhajtottam a galléromat a hideg és nyirkosság elől
Amikor szemembe villanás döfött
Egy neonfény
Az hasította az éjszakát
És megérintette a csönd hangját
És a nyílt lángú világításban láttam
Tízezer embert, talán többet.
Emberek, akik beszélnek anélkül, hogy beszélnének
Emberek, akik hallanak anélkül, hogy hallgatnának
Emberek, akik olyan dalokat írnak, amiket a hangok soha nem osztanak meg
És nincs senki
Ki megzavarná a csönd hangját.
Mondták a bolondok nekem: nem tudod
A csönd olyan, mint egy nő.
Halld a szavaimat, amiket lehet, hogy tanítok neked
Vedd a karjaimat, lehet, hogy elérlek téged.
De a szavaim mint csöndes esőcseppek estek,
És visszhangozott
A csönd kútjaiban
És az emberek meghajoltak és imádkoztak
A neon-isten előtt, melyet ők teremtettek.
És a jel, amit felvillantottak a figyelmeztetésén kívül
Azokban a szavakban, amiket ez alakított.
És a jeleket, mondták, a próféták szavai,
Írják a földalatti falakra
És hatalmas termekre.
És suttogd a csönd hangjaiba.
Hello darkness, my old friend,
Ive come to talk with you again,
Because a vision softly creeping,
Left its seeds while I was sleeping,
And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence.
In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone,
neath the halo of a street lamp,
I turned my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed by the flash of
A neon light
That split the night
And touched the sound of silence.
And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more.
People talking without speaking,
People hearing without listening,
People writing songs that voices never share
And no one deared
Disturb the sound of silence.
Fools said i,you do not know
Silence like a cancer grows.
Hear my words that I might teach you,
Take my arms that I might reach you.
But my words like silent raindrops fell,
And echoed
In the wells of silence
And the people bowed and prayed
To the neon God they made.
And the sign flashed out its warning,
In the words that it was forming.
And the signs said, the words of the prophets
Are written on the subway walls
And tenement halls.
And whisperd in the sounds of silence.
Simon & Garfunkel: A csend hangjai
Hello sötétség, öreg barátom
Újra eljöttem hozzád beszélgetni
Mert egy látomás lágyan simult (hozzám)
És az a látomás, mely agyamba fészkelt
Nyugodtá tett
a csend hangjain belül.
Nyugtalan álmokban egyedül sétáltam
A macskaköves keskeny utcákon
Egy utcai lámpa fényudvara
Felhajtottam a galléromat a hideg és nyirkosság elől
Amikor szemembe villanás döfött
Egy neonfény
Az hasította az éjszakát
És megérintette a csönd hangját
És a nyílt lángú világításban láttam
Tízezer embert, talán többet.
Emberek, akik beszélnek anélkül, hogy beszélnének
Emberek, akik hallanak anélkül, hogy hallgatnának
Emberek, akik olyan dalokat írnak, amiket a hangok soha nem osztanak meg
És nincs senki
Ki megzavarná a csönd hangját.
Mondták a bolondok nekem: nem tudod
A csönd olyan, mint egy nő.
Halld a szavaimat, amiket lehet, hogy tanítok neked
Vedd a karjaimat, lehet, hogy elérlek téged.
De a szavaim mint csöndes esőcseppek estek,
És visszhangozott
A csönd kútjaiban
És az emberek meghajoltak és imádkoztak
A neon-isten előtt, melyet ők teremtettek.
És a jel, amit felvillantottak a figyelmeztetésén kívül
Azokban a szavakban, amiket ez alakított.
És a jeleket, mondták, a próféták szavai,
Írják a földalatti falakra
És hatalmas termekre.
És suttogd a csönd hangjaiba.
"A börtön ablakába soha nem süt be a nap
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
A rács mögött az élet olyan lassan múlik el,
Egy csavargó dalától tán vidámabb leszel.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Egy végső búcsúcsók, mit úgy vártam én.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
Egy késő éjszakán karomba zártalak,
Ha nem voltál velem, én mindig vártalak.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én."
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
A rács mögött az élet olyan lassan múlik el,
Egy csavargó dalától tán vidámabb leszel.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Egy végső búcsúcsók, mit úgy vártam én.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
Egy késő éjszakán karomba zártalak,
Ha nem voltál velem, én mindig vártalak.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én."
Deák Bill Gyula :A felszarvazottak balladája
Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,
Egy Fradi győzelem és öt konyak után,
A lépcsőház aljában enyém lett a lány,
Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem.
Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem.
Ünneplő ruhában a kocsmába siettem.
[Refr.]
Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.
Pár hét múlva Margit látni akart ismét.
Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét,
Terhes maradt tőlem mondta, kérjem meg a kezét.
Nemsokára eljött az esküvő napja.
Én álltam legelől, a hajam lenyalva,
Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta.
[Refr.]
Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába,
Két helyen melóztam, kell pénz a lakásra,
Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra.
Eljött a február és fiam született,
Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett,
Leülhetett közénk, ihatott-ehetett.
[Refr.]
Nem volt szabadságom soha a seregben.
Hittem az asszonyban, mint a vezércikkben,
De valahogy mégis megint apa lettem.
Ülök a kocsmában. Hogy szállnak az évek!
Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek.
Megtűrnek zárásig. Hazamenni félek.
Hátha ott van a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás a képkereskedő,
a házmester, a kisfia és a kéményseprő.
Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,
Egy Fradi győzelem és öt konyak után,
A lépcsőház aljában enyém lett a lány,
Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem.
Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem.
Ünneplő ruhában a kocsmába siettem.
[Refr.]
Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.
Pár hét múlva Margit látni akart ismét.
Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét,
Terhes maradt tőlem mondta, kérjem meg a kezét.
Nemsokára eljött az esküvő napja.
Én álltam legelől, a hajam lenyalva,
Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta.
[Refr.]
Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába,
Két helyen melóztam, kell pénz a lakásra,
Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra.
Eljött a február és fiam született,
Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett,
Leülhetett közénk, ihatott-ehetett.
[Refr.]
Nem volt szabadságom soha a seregben.
Hittem az asszonyban, mint a vezércikkben,
De valahogy mégis megint apa lettem.
Ülök a kocsmában. Hogy szállnak az évek!
Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek.
Megtűrnek zárásig. Hazamenni félek.
Hátha ott van a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás a képkereskedő,
a házmester, a kisfia és a kéményseprő.
Omega:
HAJNALI ÓCEÁN
Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út
Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt
Földereng a pusztaságon túl az óceán
A víz szagát hozza már a szél
És égi jelt kapunk
Hogy zarándoklatunk véget ér
Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben
Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben
Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben
Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán
Emlékezz, volt idő, mikor értettük a farkasok szavát
Emlékezz, volt idő, mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát
És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint
És azt hittük, az ég mindig sötét
Ezért bánt, hogy itt vagyunk
Mert zarándoklatunk véget ért
Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben
Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben
Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben
Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán
HAJNALI ÓCEÁN
Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út
Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt
Földereng a pusztaságon túl az óceán
A víz szagát hozza már a szél
És égi jelt kapunk
Hogy zarándoklatunk véget ér
Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben
Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben
Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben
Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán
Emlékezz, volt idő, mikor értettük a farkasok szavát
Emlékezz, volt idő, mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát
És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint
És azt hittük, az ég mindig sötét
Ezért bánt, hogy itt vagyunk
Mert zarándoklatunk véget ért
Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben
Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben
Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben
Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán
Nika se perimeno
Elmúlt az éjszaka, elindultunk haza,
Oda, hol apád háza áll.
Elmondtad az életed, első szerelmedet,
Megtudtam, honnan származol.
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!
Hegyek és tengerek, régi történetek,
Hidd el, hogy minden érdekel.
Mesélj a városról, hófehér házakról,
És Jorgoszról, ki mindig énekel!
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!
Ez az utolsó tánc
Rég ülünk itt együtt és csak hallgatunk
Mondd miért jöttünk össze,
ha nincs mit mondanunk,
Miért nézed az órát?
tudom, hogy menni kell, túl egyszerű volna,
nem így nem engedlek el..
Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége
ez az utolsó tánc, bármit kívánhatsz érte,
utána már, ha úgy muszáj, külön megyünk,
de az utolsó tánc még jár nekünk.
Két szerelmes szív annyi szép csodát remél,
de már ilyen csodák úgy sincsenek
Két értelmes lény hirtelen csak észre tért,
tényekkel vitázni nem lehet.
Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége,
Ez az utolsó tánc, aztán nem bánom én se
nem érdekel kié leszel, mi lesz velem,
de az utolsó tánc még jár nekem...
Elmúlt az éjszaka, elindultunk haza,
Oda, hol apád háza áll.
Elmondtad az életed, első szerelmedet,
Megtudtam, honnan származol.
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!
Hegyek és tengerek, régi történetek,
Hidd el, hogy minden érdekel.
Mesélj a városról, hófehér házakról,
És Jorgoszról, ki mindig énekel!
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!
Ez az utolsó tánc
Rég ülünk itt együtt és csak hallgatunk
Mondd miért jöttünk össze,
ha nincs mit mondanunk,
Miért nézed az órát?
tudom, hogy menni kell, túl egyszerű volna,
nem így nem engedlek el..
Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége
ez az utolsó tánc, bármit kívánhatsz érte,
utána már, ha úgy muszáj, külön megyünk,
de az utolsó tánc még jár nekünk.
Két szerelmes szív annyi szép csodát remél,
de már ilyen csodák úgy sincsenek
Két értelmes lény hirtelen csak észre tért,
tényekkel vitázni nem lehet.
Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége,
Ez az utolsó tánc, aztán nem bánom én se
nem érdekel kié leszel, mi lesz velem,
de az utolsó tánc még jár nekem...
Rómeó és Júlia
Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád erkélyed ablakán.
Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj tovább!
Zord atyád reggel ha hív,
El ne áruld titkaink templomok árnyain.
De este ha jő a mulatság,
Víg zene csengő hangján,
Tambura dobban a dalban,
Ott leszek álarcban.
Hajlik a palló, lobban a láng,
Tarka ruhában táncol a lány,
Egyre és egyre csak gyorsul a kör,
Járják a vének, és járja az őr,
S ha feljön az égen a hajnali fény,
Jöjj, feküdj hát mellém!
Mint jég és vágy, forró a szád,
Csak álmodj, álmodj tovább!
Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád, szép selymes ágyban.
Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj!
Jó éjszakát!
Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád erkélyed ablakán.
Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj tovább!
Zord atyád reggel ha hív,
El ne áruld titkaink templomok árnyain.
De este ha jő a mulatság,
Víg zene csengő hangján,
Tambura dobban a dalban,
Ott leszek álarcban.
Hajlik a palló, lobban a láng,
Tarka ruhában táncol a lány,
Egyre és egyre csak gyorsul a kör,
Járják a vének, és járja az őr,
S ha feljön az égen a hajnali fény,
Jöjj, feküdj hát mellém!
Mint jég és vágy, forró a szád,
Csak álmodj, álmodj tovább!
Mint holdsugár az éjen át, lesben a szívem,
Úgy nézek rád, szép selymes ágyban.
Száz csillag fénye ragyog reád,
Csak álmodj, csak álmodj!
Jó éjszakát!
Hűvös volt ez a nap és az újságok szerint
Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint
Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt
Oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben
Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed
S az a páncél ami óv, földre hullik lehet
Ne beszélj dal sem kell, már a zenék sem azok
Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak
Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, lassan elfogy, mint a Hold
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt...
Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint
Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt
Oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben
Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed
S az a páncél ami óv, földre hullik lehet
Ne beszélj dal sem kell, már a zenék sem azok
Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak
Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, lassan elfogy, mint a Hold
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt...
Köztünk százezer mérföld,
mégis itt vagy közel;
ha szólít a szíved,
a szívem felel.
Tudom, féltesz és űznéd
a gyors perceket;
de hogy volna hűtlen,
ki téged szeret?
Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjben
álmodlak én.
Szél rázza ajtóm,
gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésben
egy vagy velem!
Ha egy más korban élnék,
egy más életet;
úgy lennék boldog,
ott is együtt veled.
Volnék bár koldus,
vagy lennék király;
nem kérnék mást,
csak, hogy mindig te várj reám.
Szívemben őrizlek,
lelkemben élsz, most és mindig!
Színekben, fényekben, vágyakban élsz,
gazdaggá tettél, de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám!
Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjben
álmodlak én.
Szél rázza ajtóm,
gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésben
egy vagy velem!
Szívemben őrizlek,
lelkemben élsz, most és mindig!
Színekben, fényekben, vágyakban élsz,
gazdaggá tettél, de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám!
mégis itt vagy közel;
ha szólít a szíved,
a szívem felel.
Tudom, féltesz és űznéd
a gyors perceket;
de hogy volna hűtlen,
ki téged szeret?
Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjben
álmodlak én.
Szél rázza ajtóm,
gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésben
egy vagy velem!
Ha egy más korban élnék,
egy más életet;
úgy lennék boldog,
ott is együtt veled.
Volnék bár koldus,
vagy lennék király;
nem kérnék mást,
csak, hogy mindig te várj reám.
Szívemben őrizlek,
lelkemben élsz, most és mindig!
Színekben, fényekben, vágyakban élsz,
gazdaggá tettél, de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám!
Rég nem vagy álom,
de a föld túlfelén,
a hűs Nashville-i éjben
álmodlak én.
Szél rázza ajtóm,
gyere, éreznem kell:
minden szótlan rezdülésben
egy vagy velem!
Szívemben őrizlek,
lelkemben élsz, most és mindig!
Színekben, fényekben, vágyakban élsz,
gazdaggá tettél, de kincsem tiéd;
szívedben őrizz, és így várj rám!
Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.
Meglesni a fákat az erdőben,
Szagolni a szellőt a felhőkben,
Minden fogadalmad,
Tenyerembe írtad,
Mikor angyalod voltam.
Feküdtél a fűben,
Hogy Lássalak az égben,
Esti végtelenségben.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.
Újra megígézed a holnapot,
Választasz nekem majd egy csillagot,
Elenged a Földön,
Minden nehéz bűnöm,
Végre feloldozod.
Elröpít a szélben,
Földön túli létben,
Megtalálhatom.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.
Csendes esti létben egy hajnalon,
Puha takar majd a vállamon,
Kandalló tüzében, szemeid mesélnek,
Újra áltváltozom.
Születik egy élet,
Mennyi új ígéret,
Mégsem távozhatom.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.
Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.
Vincze Lilla - Angyalnak, madárnak...---->KATT!
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.
Meglesni a fákat az erdőben,
Szagolni a szellőt a felhőkben,
Minden fogadalmad,
Tenyerembe írtad,
Mikor angyalod voltam.
Feküdtél a fűben,
Hogy Lássalak az égben,
Esti végtelenségben.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.
Újra megígézed a holnapot,
Választasz nekem majd egy csillagot,
Elenged a Földön,
Minden nehéz bűnöm,
Végre feloldozod.
Elröpít a szélben,
Földön túli létben,
Megtalálhatom.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.
Csendes esti létben egy hajnalon,
Puha takar majd a vállamon,
Kandalló tüzében, szemeid mesélnek,
Újra áltváltozom.
Születik egy élet,
Mennyi új ígéret,
Mégsem távozhatom.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.
Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.
Vincze Lilla - Angyalnak, madárnak...---->KATT!
Zorán : Régimódi dal
Két rossz kölyök
Az oltár előtt
Persze nincs semmijük
De a jó szülők megbocsátanak
S kezdődhet az átváltozás
Amit még nem hiszünk
Hogy majd felnőttek leszünk
És nem változunk
Csak lesz egy fiúnk
És egy kislány is kell
És a srácok oly gyorsan nőnek fel
De semmi nem nehéz, sose félts
Ez a szív sokat bír
Mint egy régimódi szív
Mindig hófehér autónk lesz
Melybe sok-sok csomag befér
Nyolc, vagy inkább legyen tízszemélyes
Olyan régimódi
Az asztal körül
Majd nagy család ül
És egy fénykép körbejár
S én csak nézem, milyen sokan vagyunk már
A pillantásod épp megtalál
Erre más nem is jó
Csak egy régimódi szó
Mit mond, mire jó
A sok évforduló
Még csak most kezdtük el
És a fákat még nem ültettük el
Az árnyékukban áll majd a ház
S mindig jön minden srác
Ez egy régimódi ház
És a vadszőlő mindent befut
Mindent eltakar
A házban néha majd eszünkbe jut
Néhány régimódi dal...
Pokolgép:
HOL VAN A SZÓ
Szeretnék álmodni egy szebb holnapot,
Melyet szebbnek láthatod.
Szeretném, ha másként élhetnénk,
Ha egymásra nyíltan nézhetnénk.
Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.
Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.
Szeretném azt hinni, hogy csodák vannak még,
S a szívekben felolvad a jég.
Szeretném, ha nem lenne hazugság,
Ha egymáshoz nyíltan szólhatnánk.
Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.
Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.
Pokolgép: Hol van a szó
HOL VAN A SZÓ
Szeretnék álmodni egy szebb holnapot,
Melyet szebbnek láthatod.
Szeretném, ha másként élhetnénk,
Ha egymásra nyíltan nézhetnénk.
Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.
Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.
Szeretném azt hinni, hogy csodák vannak még,
S a szívekben felolvad a jég.
Szeretném, ha nem lenne hazugság,
Ha egymáshoz nyíltan szólhatnánk.
Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.
Mondd hol van a szó,
Ami elmondaná,
Amit érzek belül,
Miért hajt a vágy?!
Mondd hol van a szó,
Amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.
Pokolgép: Hol van a szó
Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.
Hogy vagy? Ne is mondd tudom mit érzel,
Hidd el látom, hogy legbelül vérzel.
Minden újabb nap sebet ejt rajtad,
Úgy érzed, nincs tovább a harcot feladtad.
Elhagytad magad, mert csak rosszabb lett minden
Nem látod a fényt, túl sok törés a szívben
Miket okoztak mások, barátnők, barátok
Kérded magadtól, hogy miért súlyt az átok
Nincs már család, nincs már az aki segítsen
Nincs már ki ha fázol takaróval beterítsen.
Csak az üres szoba, vagy utca pora fojtogat
Nincs erőd változtatni sorsodat.
Mindenki elhagyott, mindenki elárult
Bárhol kopogtattál minden kapu bezárult.
Sötét nappalok, veszélyes éjszakákat átélve,
Csak a magány mi vár téged.
Minden lépésed kudarc úgy érzed, nincs értelme
Nincs remény már jobb életre.
Hidd el van még esélyed, csak figyeld, mit mondok
Remélem segít ha hozzád szólok
Van kiút mely jobb élethez vezethet
Ahol lehet több igaz barát, és ki szerethet
Ahol tisztelnek, ahol kiállnak érted
Mindenben segítenek, hogyha kéred.
Mert élnek jó emberek, csak jó helyen keresd
Feledd el múltad, égesd el temesd
Bízz magadban, mert még bármit elérhetsz
Képes vagy rá ember remélem értesz!
Igaz hittel, vagy szívvel többre viheted
A jóság az egyetlen fegyver ezt elhiheted
Csak ésszel, amit az Úr adott neked
Keresd a fényt, hogy megtaláld helyed
Add a kezed én mutatom az utat bízz bennem,
Hisz minden fájdalmad átérzi a lelkem
Kelj fel és járj, váltsd valóra álmod
Szedd össze magad és, láss világot!
Refrén: 2x
Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.
(TM : Kelj fel! - dalszöveg )
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.
Hogy vagy? Ne is mondd tudom mit érzel,
Hidd el látom, hogy legbelül vérzel.
Minden újabb nap sebet ejt rajtad,
Úgy érzed, nincs tovább a harcot feladtad.
Elhagytad magad, mert csak rosszabb lett minden
Nem látod a fényt, túl sok törés a szívben
Miket okoztak mások, barátnők, barátok
Kérded magadtól, hogy miért súlyt az átok
Nincs már család, nincs már az aki segítsen
Nincs már ki ha fázol takaróval beterítsen.
Csak az üres szoba, vagy utca pora fojtogat
Nincs erőd változtatni sorsodat.
Mindenki elhagyott, mindenki elárult
Bárhol kopogtattál minden kapu bezárult.
Sötét nappalok, veszélyes éjszakákat átélve,
Csak a magány mi vár téged.
Minden lépésed kudarc úgy érzed, nincs értelme
Nincs remény már jobb életre.
Hidd el van még esélyed, csak figyeld, mit mondok
Remélem segít ha hozzád szólok
Van kiút mely jobb élethez vezethet
Ahol lehet több igaz barát, és ki szerethet
Ahol tisztelnek, ahol kiállnak érted
Mindenben segítenek, hogyha kéred.
Mert élnek jó emberek, csak jó helyen keresd
Feledd el múltad, égesd el temesd
Bízz magadban, mert még bármit elérhetsz
Képes vagy rá ember remélem értesz!
Igaz hittel, vagy szívvel többre viheted
A jóság az egyetlen fegyver ezt elhiheted
Csak ésszel, amit az Úr adott neked
Keresd a fényt, hogy megtaláld helyed
Add a kezed én mutatom az utat bízz bennem,
Hisz minden fájdalmad átérzi a lelkem
Kelj fel és járj, váltsd valóra álmod
Szedd össze magad és, láss világot!
Refrén: 2x
Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Az élet rossz, és túl mély már a gödör
De kimászhatsz és még kiláthatsz
Csak magaddal törődj ahelyett, hogy másokat hibáztatsz.
Bármit mondanak, ne törődj vele,
Mert a szívedbe, lelkedbe nem látnak bele.
Nem tudják, hogy mire vagy képes, csak te magad
Érzed, ahogy forr a véred
Kelj fel és járj barátom,
Csak egy karnyújtásra az álom!
Én látom tüzet a szemedben
Mi ad erőt az útra, a sorsod a kezedben
Feledd múltad és nézz a jövőbe
Hagyd égni, hogy elmúljon örökre
Minden rossz, minden emlék mit átéltél,
Hogy a sötétből napfénybe átlépjél.
(TM : Kelj fel! - dalszöveg )
Carolnak ajánlom:
LGT : Egy elfelejtett szó
Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.
Én tudom a dallamot, te tudod a szót,
Én mondom az igazat, és te mondod a jót.
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mit amit te vársz,
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.
Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,
Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Szóból vannak hidak két ember között,
Csend lobbantja őket a fejetek fölött,
Mindenki mást érez minden szó mögött,
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.
Én mondom az igazat, s te mondod a jót,
Én tudom a dallamot és te tudod a szót,
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
LGT : Egy elfelejtett szó
Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,
Mégis másképp érted, mint ahogyan én.
Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.
Én tudom a dallamot, te tudod a szót,
Én mondom az igazat, és te mondod a jót.
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mit amit te vársz,
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.
Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,
Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
Szóból vannak hidak két ember között,
Csend lobbantja őket a fejetek fölött,
Mindenki mást érez minden szó mögött,
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.
Én mondom az igazat, s te mondod a jót,
Én tudom a dallamot és te tudod a szót,
Ami nekem jó, az talán neked nem való,
De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.
Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
Minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még,
Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?
válaszom az összes kérdésedre határozott, és csupa nagybetűs IGEN!
Csak nem úgy!
Kezdjük a klasszikusokkal: akinek van füle, és neked van, tehát halljad is meg!
Ahogy Illésék énekelték anno:
1. Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz! Láss, ne csak nézz!
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!
2. Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, értsd végre meg!
Láss, láss a szép szavakon át!
Igen, láss át a csábító mosolyokon!
3. Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány.
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!
Sose feledd, sose feledd, sose feledd, sose feledd!
A világ egy forgalmas utca, és valahová el szeretnél jutni, de a
reklámok fényében az igazság arcát csak néha látni.
Értsd végre meg:
1.
most. Soha el ne feledd: ne csak nézz, láss, láss!
Csak nem úgy!
Kezdjük a klasszikusokkal: akinek van füle, és neked van, tehát halljad is meg!
Ahogy Illésék énekelték anno:
1. Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz! Láss, ne csak nézz!
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!
2. Gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, értsd végre meg!
Láss, láss a szép szavakon át!
Igen, láss át a csábító mosolyokon!
3. Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány.
Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted.
Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!
Sose feledd, sose feledd, sose feledd, sose feledd!
A világ egy forgalmas utca, és valahová el szeretnél jutni, de a
reklámok fényében az igazság arcát csak néha látni.
Értsd végre meg:
1.
most. Soha el ne feledd: ne csak nézz, láss, láss!
rám szólt egy számomra kedves vörös, aki sajnos nagyon ritkán van közöttünk, hogy régen ide is írogattam, úgyhogy felélesztem ezt a hagyományt:
Képzelt riport egy amerikai pop feszt. (musical) : Vinnélek, vinnélek
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.
Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!
Hogyan mondjam el neked...
Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.
Hogyan mondjam el neked...
Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.
Hogyan mondjam el neked...
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?
Képzelt riport egy amerikai pop feszt. (musical) : Vinnélek, vinnélek
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.
Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!
Hogyan mondjam el neked...
Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.
Hogyan mondjam el neked...
Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.
Hogyan mondjam el neked...
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?
Egy kis 20 éves melodic eszmefuttatás a Megasztár műsort nézegetvén:
Egyszer megfog. Mármint ütni...a guta
Olyan hülyeségeken tudom magam felturbózni idegileg, hogy magam is röhögök rajta. Utána.
Hihí, ez jó! Kft. Hát az az! Legalább olyan szimpik, mint az önjelölt "tinivilágsztár", a Lüszike édesanyukája.. mert az azért számít némileg, hogy ha valakit kiállítanak egy igazi világsztár előtt énekelni, tudjon már angolul rendesen énekelni, a Viktor meg tud, hát ha eccer ott született, ahol. És hát az az apukája, aki.
Utána néztem a előzményeknek a neten:
"Volt a Color együttes, az 1977-es Metronom-on, ahol állítólag óriási sikerük volt, és annyira különleges hangzású banda volt...
Na a Viktor papája ebben az együttesben volt.
/Érdekesség, hogy Szűcs Judith-ot Metronom-beli sikere után az első albumán, a Táncolj még-en a Color kísérte!/
Ezt a két dalukat találtam, akiket érdekel:
Az elsőt sokan feldolgozták már, de soha olyan csodaszép nem volt és lesz, mint az eredeti."
Féltelek
Rég, hiába hívtalak
elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem
még velem, még nekem
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
Szeress ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled
Még, ha elringat az álom
lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagy világ
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek
Féltelek, úgy féltelek...
........................................
Fényes kövek
Csepeg a csendes eső csepeg
Fénylenek az utcán a kövek
Fényesednek s fénylenek, fénylenek
Ahogy rajtuk lépdelek
Sötétszürke járókelők
Szaladnak a füstfelhők alatt
S egy kirakat üvegtükrén keresem arcodat
Mindenki elmegy távozik
Mindenki máshová szalad
Mindenki mássá változik
Mindenki kerget álmokat
Csepeg a csendes eső reám
Fényes már tőle a ruhám
Fényes már, mint a kövek
Ázom s várom jöttödet
A Color vázát a három Bokor-fivér adta, névszerint Gyula (billentyűs), Tibor (basszusgitár) és Attila (dobok). Hozzájuk csatlakozott Lámer Emil (gitár) és Pólya László (cselló), majd az ő távozásuk után, 1980-tól beszélhetünk a klasszikus Colorról, ekkor társult a testvérekhez Felkai Miklós (gitár, ének, billentyűs hangszerek).
A debreceni zenekar a kezdetekben szimfonikus rockzenét játszott. Fesztiválok, Ki-Mit Tud-ok és ilyen-olyan tehetségkutatók után az 1977-es Metronóm Fesztiválon.
Szűcs Judith Táncolj még! című bemutatkozó albumát is ők hangszerelték!
1979-ben Pólya László, majd nem sokkal később Lámer Emil is váratlanul otthagyta a Colort.
Egyszer megfog. Mármint ütni...a guta
Olyan hülyeségeken tudom magam felturbózni idegileg, hogy magam is röhögök rajta. Utána.
Hihí, ez jó! Kft. Hát az az! Legalább olyan szimpik, mint az önjelölt "tinivilágsztár", a Lüszike édesanyukája.. mert az azért számít némileg, hogy ha valakit kiállítanak egy igazi világsztár előtt énekelni, tudjon már angolul rendesen énekelni, a Viktor meg tud, hát ha eccer ott született, ahol. És hát az az apukája, aki.
Utána néztem a előzményeknek a neten:
"Volt a Color együttes, az 1977-es Metronom-on, ahol állítólag óriási sikerük volt, és annyira különleges hangzású banda volt...
Na a Viktor papája ebben az együttesben volt.
/Érdekesség, hogy Szűcs Judith-ot Metronom-beli sikere után az első albumán, a Táncolj még-en a Color kísérte!/
Ezt a két dalukat találtam, akiket érdekel:
Az elsőt sokan feldolgozták már, de soha olyan csodaszép nem volt és lesz, mint az eredeti."
Féltelek
Rég, hiába hívtalak
elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem
még velem, még nekem
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
Szeress ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled
Még, ha elringat az álom
lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak
Nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagy világ
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek
Féltelek, úgy féltelek...
........................................
Fényes kövek
Csepeg a csendes eső csepeg
Fénylenek az utcán a kövek
Fényesednek s fénylenek, fénylenek
Ahogy rajtuk lépdelek
Sötétszürke járókelők
Szaladnak a füstfelhők alatt
S egy kirakat üvegtükrén keresem arcodat
Mindenki elmegy távozik
Mindenki máshová szalad
Mindenki mássá változik
Mindenki kerget álmokat
Csepeg a csendes eső reám
Fényes már tőle a ruhám
Fényes már, mint a kövek
Ázom s várom jöttödet
A Color vázát a három Bokor-fivér adta, névszerint Gyula (billentyűs), Tibor (basszusgitár) és Attila (dobok). Hozzájuk csatlakozott Lámer Emil (gitár) és Pólya László (cselló), majd az ő távozásuk után, 1980-tól beszélhetünk a klasszikus Colorról, ekkor társult a testvérekhez Felkai Miklós (gitár, ének, billentyűs hangszerek).
A debreceni zenekar a kezdetekben szimfonikus rockzenét játszott. Fesztiválok, Ki-Mit Tud-ok és ilyen-olyan tehetségkutatók után az 1977-es Metronóm Fesztiválon.
Szűcs Judith Táncolj még! című bemutatkozó albumát is ők hangszerelték!
1979-ben Pólya László, majd nem sokkal később Lámer Emil is váratlanul otthagyta a Colort.
ROBBIE WILLIAMS - ANGELS
Ülök és várok
Szemléli-e angyal a sorsom
És ismerik-e a helyeket ahová megyünk
Amikor őszek és idősek leszünk
Mert egyszer azt mondták,
Hogy az üdvösség a szárnyát csukva hagyja
Amikor az ágyamban fekszem
Gondolatok szaladnak át a fejemen
És úgy érzem a szeretet halott
De én szeretem az angyalokat
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
Amikor gyengének érzem magam
És a fájdalom elborít
Felnézek
És tudom, hogy mindig áldva leszek szeretettel
És ahogy az érzelmek nőnek
A csontjaimra húst lehelnek
És amikor halott a szeretet
Én az angyalokat szeretem
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
Ülök és várok
Szemléli-e angyal a sorsom
És ismerik-e a helyeket ahová megyünk
Amikor őszek és idősek leszünk
Mert egyszer azt mondták,
Hogy az üdvösség a szárnyát csukva hagyja
Amikor az ágyamban fekszem
Gondolatok szaladnak át a fejemen
És úgy érzem a szeretet halott
De én szeretem az angyalokat
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
Amikor gyengének érzem magam
És a fájdalom elborít
Felnézek
És tudom, hogy mindig áldva leszek szeretettel
És ahogy az érzelmek nőnek
A csontjaimra húst lehelnek
És amikor halott a szeretet
Én az angyalokat szeretem
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
És az egészen át védelmet ajánl
Sok-sok szeretetet és vonzalmat
Mindegy, hogy jó vagyok e vagy rossz
És a vízesésen lefelé
Akárhová is vigyen
Tudom, hogy az élet nem tör meg
Amikor hívom nem hagy cserben
De én szeretem az angyalokat
Lovexxxx
Dalszöveg: Domota Tsuyoshi (Kin Ki Kid’s)
Mintha elkezdődne valami, amit még leküzdhetünk.
Nem bírom megfékezni magam, nem bírok várni!
Egyfolytában ezen jár az agyam, felforr a nyugalmam.
Valami végigfut a hátamon, és epekedni kezdek.
Mikor a város a hold színébe fürdik.
A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.
Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby
Összeforrt nedves ajkaink,
Nem eresztem el baby, még egyszer.
Mikor a hajnal ködfátyolba burkol téged.
A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.
Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby
Mintha a lelkem elhagyna, ezt érzem, Baby
A szerelmednek szentelem magam,
Félénkséget és minden mást dobj félre
A megszokott gyengéd érintéseddel, irányíts jobban, kérlek!
Dalszöveg: Domota Tsuyoshi (Kin Ki Kid’s)
Mintha elkezdődne valami, amit még leküzdhetünk.
Nem bírom megfékezni magam, nem bírok várni!
Egyfolytában ezen jár az agyam, felforr a nyugalmam.
Valami végigfut a hátamon, és epekedni kezdek.
Mikor a város a hold színébe fürdik.
A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.
Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby
Összeforrt nedves ajkaink,
Nem eresztem el baby, még egyszer.
Mikor a hajnal ködfátyolba burkol téged.
A kísértés illata…
Abban a pillanatban, mikor a hosszú vékony ujjaid hozzámérnek.
Megkezdjük a visszaszámlálást.
Elmerülök a testedben, ez felér egy csodával, baby
Mintha a lelkem elhagyna, ezt érzem, Baby
A szerelmednek szentelem magam,
Félénkséget és minden mást dobj félre
A megszokott gyengéd érintéseddel, irányíts jobban, kérlek!
Republic :
Mondd azt, hogy sohase féljek!
Mondd azt, a tűz el nem éget!
Mondd azt, hogy semmi se fájhat!
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak!
Hazudj még nekem!
Mondd azt, hogy ezerszer élek!
Akkor is értesz, ha nem beszélek!
Mondd azt, hogy senki se bánthat!
A sötétben, senki se láthat!
Hazudj még nekem!
Engedj közelebb,
engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom,
és érezni, azt, amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Mondd azt, hogy igaz volt minden!
Minden szó, amit elhittem!
Meleget hozz, hogyha fázom!
Szeress úgy, ahogy kívánom!
Hazudj még nekem!
Engedj közelebb,
és engedd, hogy én is ott legyek!
Látni akarom,
érezni, azt amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Mondd azt, hogy sohase féljek!
Mondd azt, a tűz el nem éget!
Mondd azt, hogy semmi se fájhat!
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak!
Hazudj még nekem!
Mondd azt, hogy ezerszer élek!
Akkor is értesz, ha nem beszélek!
Mondd azt, hogy senki se bánthat!
A sötétben, senki se láthat!
Hazudj még nekem!
Engedj közelebb,
engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom,
és érezni, azt, amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Mondd azt, hogy igaz volt minden!
Minden szó, amit elhittem!
Meleget hozz, hogyha fázom!
Szeress úgy, ahogy kívánom!
Hazudj még nekem!
Engedj közelebb,
és engedd, hogy én is ott legyek!
Látni akarom,
érezni, azt amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Moncy
matyiek
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
