Zámbó Jimmy : A szeretet ünnepén

1. Eljött végre a karácsony
béke van most a világon,
és minden ház ablakában
gyertyafény világít lágyan.
2. Harang zúg messze hallkan,
felcsendül egy régi dallam,
és szívünk már újra várja,
Jézus jön el a nagy világra!
Refr.: Karácsony ünnepén
eltölt a hit, és remény.
A fenyőág illatával békesség vár majd ránk,
békesség vár majd ránk.
3. Eljött végre a karácsony,
angyal repül ezüst szárnon,
hirdeti, hogy Betlehemben
égi tűz ég, akár a mennyben.
4. A Szent családot körül állják,
mind a kis Jézust csodálják,
kit Mária tart ölében,
mosolyog rá, ringatja szépen.
Refr.: Karácsony ünnepén
eltölt a fény, és a remény.
A fenyőág illatával békesség száll majd ránk,
békesség vár majd ránk.
Refr.: Karácsony ünnepén
eltölt a hit, és remény.
A fenyőág illatával békesség vár majd ránk,
békesség vár majd ránk.
.............

Zámbó Jimmy : Szent Karácsony éjjel


- Borulj a földre téli álom,
ölelj át minden gyermeket.
És mindenütt a nagyvilágon,
örüljenek az emberek.
Harangok tiszta zengő
hangja kísérjen minden éneket.
Csituljon el a szíved haragja.
S várjuk a legszebb ünnepet.-

Harang szól a kis faludban
szent Karácsony éjjel,
együtt van az egész család,
siess hát, ne késs el!
Havas úton cseng a kis szán,
a kéményekből füst száll,
végre te is megpihenhetsz,
a karácsonyfa ott áll.

Gyújtsál egy gyertyát,
ha leszáll a csendes éj,
mondj el egy imát
a sok szegény emberért!
A szeretet ünnepe,
hidd el, csak így lesz szép!
Áldását szórja rád majd az éj.

Gyújtsál egy gyertyát,
ha leszáll a csendes éj,
mondj el egy imát
a sok szegény emberért!
A szeretet ünnepe,
hidd el, csak így lesz szép!
Béke hull rád Karácsony éjjelén.

Harang szól a kis faludban
szent Karácsony éjjel,
az ablakokban öröm csillan
arany, ezüst fénnyel.
Havas úton cseng a kis szán,
a kéményekből füst száll,
végre te is megpihenhetsz,
a karácsonyfa ott áll.

Gyújtsál egy gyertyát,
ha leszáll a csendes éj,
mondj el egy imát
a sok szegény emberért!
A szeretet ünnepe,
hidd el, csak így lesz szép!
Áldását szórja rád majd az éj.

Gyújtsál egy gyertyát,
ha leszáll a csendes éj,
mondj el egy imát
a sok szegény emberért!
A szeretet ünnepe,
hidd el, csak így lesz szép!
Béke hull rád Karácsony éjjelén.

A kenyér hangját hallom én,
Az apám szavát vallom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.

A mezők útját járom én,
A gyárak súlyát hordom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

Az utcák ívfény gyöngysorát,
A mezők szorgos illatát,
A jövő szabad, szép szavát
Jelented, ó, hazám.

A múltam bölcső melegét
A létem ezer fűszerét
A vigaszt a száz kudarc után
Te nyújtod, ó, hazám.

A hitem a szerény büszkeség
Békétlen békés nemzedék
Múlt, jelen s jövő szól hozzám
Ez itt az én hazám.

Ez itt az én hazám
Oláh Ibolya : Hazám

Élj vele boldogan, áldásom rád,
Ő talán elvisel minden vitát.
Én már távozom, ezt megúsztam szárazon,
S bárhogy is számolom, egy cseppet se bánt...

Most élek majd, végre szabadon,
Gond nélkül járok utamon,
Morcoskám, nem szólhatsz rám!
Idáig szenvedtem éppen eleget,
Holnaptól én is nevetek,
úgy, mint más, ez jobb szokás.
Száz évig
Élj vele boldogan...

/részlet a Csinibaba című film zenéjéből/

Varga Feri & Balassy Betty/

Egy férfi kell és semmi más,
de kinek kell egy hasonmás
Ha becsaphat a valóság
és elvarázsol már.
Úgy félek

Az életem lecserélném,
ha ettől jobban szeretnél,
de néha kell a hazug szó,
szemtelen de olyan jó.
érezd

Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne hogy mitől jó,
csak lenne mindig ennyire izgató.
Veled

Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
Bábeli zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál

Egyre hajt a kalandvágy,
az élet úgyis visszavág,
de jöhetne egy új esély,
az élettől már.
Úgy érzem

Nem kell ez a hazugság,
mert cserben hagy a valóság
de csalódni még nem muszáj,
a végső állomás.
Oly távol

Bár lenne minden félig igaz
nem érdekelne hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató
Veled

Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
Bábeli zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál

Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne, hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató

Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
Bábeli zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.

Kívánok és sok minden jót az új esztendőre,
Földig lógjon Januárban le a tehén tőgye.

Ki ne fogyjon kolbászból a kamra Februárra,
Minden asszony kerekedjen Március havára.

Sej-haj, szebbet, mint tavaly!
Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,
Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Sej-haj, jobbat, mint tavaly!
Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,
Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Isten tartsa meg Kendteknek minden jó szokását,
Férfiember Áprilisra nyomjon vagy egy mázsát.

Vasvilla űzze ki a rossz nyavalyát, a rontást,
Májustól Júniusig eső mossa a szántást.

Sej-haj, szebbet, mint tavaly!
Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,
Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Sej-haj, jobbat, mint tavaly!
Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,
Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Adjon az ég annyi áldást, mint levél az ágon,
Júliusban a sok gyümölcs pálinkává váljon.

Hegedűszó mellett teljen el a vén Augusztus,
Szeptemberben a tojásból keljen ki a tyúkhús.

Sej-haj, szebbet, mint tavaly!
Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,
Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Sej-haj, jobbat, mint tavaly!
Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,
Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Kívánok még bőséget, és tengerhosszú éltet,
Édes szőlőt szüreteljen, mit Október érlelt.

Novemberben sonka lógjon az akácfa füstön,
Decemberben még a jégcsapból is bor csöpögjön.

Sej-haj, szebbet, mint tavaly!
Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,
Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Sej-haj, jobbat, mint tavaly!
Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,
Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

"Hétfő után a kedd jöjjön,
Aki fáradt, székre üljön.

Kerge-birka hadd szaladjon,
Ami megvolt, megmaradjon.

Bolond ember egyen meszet,
Pénzért vegyen aranyeret.

Irigyekbe ménkű üssön,
Aki nem tud, ne repüljön.

Borvilágos jó szerencse,
Megmaradjon mindörökre!"

/Kárpátia/

Elmesélem egy napom
Egész nap csak dolgozom
Hosszú esték éjszakák
Várnak csak rám

Egyre vágyom szüntelen
Téged látni kedvesem
Az, hogy itt lehetsz közel
Sose múljon el

Egy dal szól a kedvesért
Csak egy dalt adhatok mindenért
Mégis minden benne van
S ez a dal a köszönet mindezért

Jönnek, mennek nappalok
Éjszakák és hajnalok
De az, hogy itt lehetsz közel
Sose múljon el

Egy dal szól a kedvesért
Csak egy dalt adhatok mindenért
Mégis minden benne van
S ez a dal a köszönet mindezért

/Piramis/

NOX-Túl a varázshegyen

Csak a Hold, Csak az éj-,
Sír a táj, alig él.
Csak a hó csak a szél-,
Nem lesz nyár, nincs több fény.

Hol a csók, hol a vágy?
Hova bújt a világ?
Hol a tűz, kinek ég?
Hova tűnt, aki véd?

Ref:
Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...

Hol a dal, hol a szó?
Csak a csönd, csak a hó...
Ahol élsz, oda vágysz-,
Visszatérsz, hazaszállsz...

Ref:
Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...
(2x)

Neoton: Ugye arra gondoltál..


Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagynál,
hogy semmit el nem érek nélküled.
Arra nem gondolhattál, amit annyira imádtál,
hogy a hétköznap szürke is lehet.

Elmúlt a nyár, csak pislákol a Nap,
borzonganak a reggelek.
Váratlanul, szabad vagyok,
ha kedvem van, tovább megyek.

Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy éjjel-nappal várlak könnyesen.
Arra nem gondolhattál, hogy te inkább sírhatnál,
mert a szürkeségben nem leszek veled.

Elmúlt a nyár, csak pislákol a Nap,
borzonganak a reggelek.
Váratlanul, szabad vagyok,
ha kedvem van, tovább megyek.

Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy az életünk már nem szép költemény.
Arra nem gondolhattál, hogy megváltoztattál,
és az istennőből ember lettem én.

Nox-Nem lesz több tánc

Meddig tart egy mesés nyár,
meddig szép egy csodás táj?
Amíg rágja a rozsda a fegyvert,
amíg látja az ember az embert-,
de van bennünk egy gonosz báj...

Féled már a hatalmát,
érezted már haragját-,
mikor támad a tűz, te is karmolsz:
talán megmenekülsz, ha harcolsz-,
de így végzed be parancsát...

Refr.:
Várt már ránk, ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc!

Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!

Meddig véd a szelíd szó,
meddig maradsz álmodó?
Amíg őrzöd a fényt, amit érzel,
amíg más mosolya neked ékszer-,
'míg él benned a varázsló!

De mindig volt egy sötét vágy-,
szenvedtél, ha föléd szállt.
Hiszen semmibe vette az álmod,
hogy az életed játszva lejátszod-,
és mindig lesz egy sötét vágy...

Refr.:... (ism.)
Mért' kell harc, mért' nem élsz?
Hisz' az álmod más: ott fényt remélsz.
Mért' kell harc, ha a könnyében félsz?
Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz.

Refr.:
Várt már ránk, ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc!

Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!

Agnes Vanilla: Ugyanaz a szív

Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl szép, de így is jó nekem
Az a lány messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Csak az nem én vagyok, hanem valaki más)

Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl messzire mentem, azt hiszem
Az a vágy messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Nem én vagyok, hanem valaki más)

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
De Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha már nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
Ne sírj majd, ha már nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, valaki más
Az már nem én vagyok, hanem valaki más

V-tech-Álmodoztam...

Egy itt maradt képed hever az asztalon
Nagyon régen már
Ezerszer olvasott levél,ez minden
Mit itthagytál

Tudod álmodoztam sokszor róla
Hogy hová tűnt az a sok szép óra
Mit régen együtt töltöttünk
/régen együtt töltöttünk/
Te meg én
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra

Minden nap arra ébredek régen már
Csak várom,hogy múljon oly sok emlék
Amit itthagytál

Álmodoztam sokszor róla
Hogy hová tűnt az a sok szép óra
Mit régen együtt töltöttünk
/régen együtt töltöttünk/
Te meg én
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra

Ha tudnám,hogy újra látlak még
Küzdenék azért a percért mit Veled együtt tölthetnék
Ha szeretnél nem fájna semmi sem többé

Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra

Ismerős Arcok : Hazátlan (Wass Albert emlékére)


Éjjel indultam, a hold se lát
Szép mezők alján, erdőkön át
Csendben lopakodva, ha sötét az ég
Nem látja senki sem, a szívemben mi ég
Társam a szégyen, menekülök
Jaj, meddig még!
Az eső csak kopog, hallgatom
Mint a könnyem, úgy folyik az arcomon
S a tolvaj hold röhög, lopja az álmaimat
Tud mindent és néz, rám zuhan az ég
Társam a szégyen, menekülök
Jaj, meddig még!
Eltűnni kevés, az nem elég
Az emlék mögöttem, a sarkamban ég
És idegenben élek, örökös másodikként
Nincsen már istenem, nincs nyelvem, se zeném
Mert szülőhazám nélkül többé már senki
Nem vagyok én.

Akármerre indulj, akármi is űz tovább,
Hívhat messzi fény – otthon várnak rád.
Akármivé lennél – van, ki mindent megbocsájt.
Ha elcsüggedsz, ha félsz – otthon várnak rád.
A nagy remények útját – a földi poklot mind bejárd,
Győzz vagy vesztes légy – otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?

Ki otthon vár reád, ki gondját rejti s bánatát,
Hogy nyugalmat találj – sok nehéz év után.
Hogy békéd megtaláld – otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át,

Ki otthon vár reád...
Homonyik Sándor : Otthon várnak rád

Kormorán- Wass Albert:


Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.
Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.
Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.
Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.
Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.
Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.
Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.
Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.
És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.
S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.
Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.
Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.
Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.
Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.
Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.
Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!
Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.
Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.
Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.
S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.
A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.
Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.
Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...
Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

Blues Company : Magyar Égen Magyar Isten!

Motoron ülve az utakat járomd
Lebeg a szélben a bőrkabátod.
Széles az út, kövér a gáz,
Füstöl a kerék, zúg a határ.

Köd előttünk, köd utánunk, amíg élünk, meg sem állunk.
Köd előttünk, köd utánunk, két keréken az utakon járunk.
MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN, csak azt mondom, bizony Isten,
MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN, motorosnak párja nincsen!

Kajla bajszod a menetszél rázza,
Rohan a táltos, az utat zabálja.
Gyorsul a tempó, pokoli vágta,
Háború ez, a gépek csatája.

Köd előttünk, köd utánunk, amíg élünk, meg sem állunk.
Köd előttünk, köd utánunk, két keréken az utakon járunk.
MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN, csak azt mondom, bizony Isten,
MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN, motorosnak párja nincsen!

MAGYAR ÉGEN MAGYAR ISTEN,
Vigyázzon rátok az Isten!

Groovehouse : Mit ér neked.....?

Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.
Telnek az órák, és arra ébredek,
a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek.

Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:

Refrén:
Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám mit ért neked?

Ahogyan senkit,úgy öleltelek,
de tévedés csupán, hogy jól ismertelek.
Valakit láttam, de más vagy azt hiszem,
s az, aki nálam ébredt, már nem jön el sosem.

Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:

Refrén(2x):
Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám mit ért neked?

Ismerős Arcok : Te Döntesz


Olvadj, légy te is olyan,
Olyan, mint más, pont, mint a többiek
Simulj, légy finom s puha,
Meg ne sértsd érzékeny bőrüket

Tagadj, felejts el mindent,
A szégyened és összes bűnödet
Lapulj, múltad csak emlék,
Lassan elmarad s egyre távolabbról követ

Bámulj, nézz mindig tévét
Eleget tudsz már, dobd félre a könyveket
Röhögve legyints rá az öregemberre
Nagyapád sírjára ne pazarolj könnyeket

Köpj rá a szent ünnepeinkre
Úgy a jó, ha mindennap ünnepelsz
Bújj el, mikor valamit tenni kéne
Aztán tartsd a markod, hogy jutalmat érdemelsz

Refrén:
Élj csak így, hisz megvan mindened,
Boldog lesz és nyugodt az életed
De ha elalszol, és meglep majd az álom,
Nyüszítve ébredsz, és akkor már elhiszed,
Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy Magyarnak nevezhesd önmagad

Egy titokban lopott csókodnál nincs is édesebb.
Várnak ránk és mégis jó most elbújni veled.
Miért, mondd, miért van még egy másik életünk?
Miért, mondd, miért tiltják meg, hogy együtt legyünk?

Tudjuk azt hogy vétkezünk, mégis itt vagyunk.
Annyi mindent mondhatnánk és mégis hallgatunk.
Viszont megfogadtuk, hogy többé nem lehet,
De kell csak még egy percnyi tiltott élvezet.

Refrén:
És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Mert karjaidba bújva újra érezném,
Több már, soha nem is kell talán,
Ha a kezed körbe zár a bolond szívem csak téged kíván.

És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,
Csak hazudj még és én is újra elhinném,
Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás,
Holnap újra rám találsz, csak mondd nekem, hogy
Örökre a két karodba zársz!

Titokban kell lássalak, ez így meddig mehet?
Ez a gondolat itt legbelül úgy nyomja lelkemet.
Mondd miért van, hogy neked ennyi is elég?
Mondd, amit én szeretnék te miért nem szeretnéd?

De ha megtörtént, hát megtörtént, és tisztán kell hogy láss,
Felébredtünk és az álmunk ébren sem lett más.
Azt, mi eddig történt mégsem szégyellem,
Csak fáj, de nem bántam meg tényleg semmit sem!

/ V-Tech: Ha megtehetném/

Csak azért szeretem a mesét
Mert a két szemed oly meseszép
Csak azért, csak azért, a Te két szemedért
A Te két ragyogó szemedért!

Mikor megláttalak kedvesem
Ahogyan néztél rám szelíden
Szemed szép mosolyát, hangod lágy dallamát
Én azt nem feledem soha már!

Száll a dal halkan peng a gitár
Elmentél, itthagytál vége már!
Elmentél, itthagytál, halkan peng a gitár
Szívem de nagyon, ó nagyon fáj!

Csak azért szeretem a mesét
Mert a két szemed oly meseszép
Csak azért, csak azért, a Te két szemedért
A Te két ragyogó szemedért!

Mit jelent az a szó szerelem
Könny és bánat a két szemeden
Mit jelent, mit jelent az a szó szerelem
Azt, hogy én őt nagyon szeretem!

Száll a dal halkan peng a gitár
Elmentél, itthagytál vége már!
Ó elmentél, itthagytál, halkan peng a gitár
Szívem de nagyon, ó nagyon fáj!

Csak azért szeretem a mesét
Mert a két szemed oly meseszép
Csak azért, csak azért, a Te két szemedért
A Te két ragyogó szemedért!

Csak azért, csak azért, a Te két szemedért
A Te két ragyogó szemedért!
Pintér Tibor : Mese

Rúzsa Magdi : Gabriel

Éreznem kell még az érintés selymét,
Nem ölel így a Földön más.
És szíve dobban, mélyében lobban
Egy ismerős pillantás.

Úgy vártam rég, hogy küldjön újra még hozzám az ég!

Refrén:
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Nélküled többé már soha nem ébredni fel,
Örökké így ölelj!
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,
A hajnal ne jöjjön el.

Csókolj még, kérlek. Csókod eléget!
Tüzében új életre kel testem és lelkem,
Repíts fel engem, búcsúznom mástól úgysem kell.

És már nem bánt, hogy süket a világ, s nem gondol rám.

Refrén:
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Nélküled többé már soha nem ébredni fel,
Örökké így ölelj!
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,
A hajnal ne jöjjön el.

Angyalom, Gábriel
örökké így ölelj!

Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el angyalom, Gábriel,
Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,
A hajnal ne jöjjön el.