Desperado - Bújj hozzám♥♥♥♥♥

Egy téli este volt
A felhõk mögé bújt a hold
Rám tört a félelem
Hogy miért nem vagy itt velem
Kerestem az okát
Követtem el, tudom sok hibát
Köztük nem egy végzetest
Hisz sosem voltam tökéletes

Mond miért akartad, hogy másmilyen legyek
Ha nem ment -Mert úgy szerettelek-
Nagyon önzõ voltál, ez nem állt jól neked
Úgy fáj még. Ez volt a végzeted

Gyere, bújj hozzám és így talán rájössz majd,
Hogy rajtad múlt nem az én hibám
Gyere, bújj hozzám és így talán
Mindezt megbocsátanám

Vágyom rád minden éjjelen
Helyemet sehol sem lelem
Szívemben minden megfagyott
Nélküled egyedül vagyok
Ne mond hogy ennyi volt
Mentsd meg ezt a süllyedõ hajót
Álmodom, vagy tényleg szenvedek
Talán majd egyszer felébredek

Koncz Zsuzsa & Bródy János - Amikor... (neked)

1. Amikor először nevettél reám,
Nem akartam hinni a szememnek.
Amikor először beszéltem veled,
Nem akartam hinni a fülemnek.

2. Nem is értem azt, hogy miért én vagyok
Az a kiválasztott, kivel jársz,
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
Az, amikor este reám vársz.

R1. ||: Nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha,
nem is érdekelt soha. :||

3. Amióta látlak, nagyon jól tudom,
Te vagy az, kit mindig néznem kell.
Amióta hallom a hangodat, tudom,
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell.

4. Meg is értem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek.
Meg is értem azt, hogy miért jó veled,
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek.

R2. ||: Nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha,
nem is hagylak el soha. :||

ÁLMATLAN

olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem!
ma még maradj fenn velem


figyelj!
lenne itt valami!
talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy- te
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis- folyton hiányzol,
mint a légszomj- fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!


figyelj!
meztelen vagyok...
érdekel?
kell egy fenék, vagy egy mell
de nagyon-és vajon,
nekem, vagy a szokásnak gyorsabb-e a keze?
egyáltalán ez-e
az a perc
amikor, ha két test egyesül
az angyalok mosolyognak
mert egy szerelem beteljesül?
nézd, ahogy mozdulsz, pedig te még nem is akarod...

:
i've got a hole in my soul,
i've got a hole in my soul
i can't eat, i can't drink,
i can't sleep no more,
cause i've got a hole in my soul


figyelj!
játszunk szerelmest!
tudod, olyan veszedelmest!
gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot
nézni ahogy a tűz lobog
nézd a porrá izzott romokon
két szökött rab baktat
az aranyló homokon
a szerelmen innen
minden törvényen túl:
te meg én, csak most,
most most el ne aludj!


figyelj!
én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt, nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincs-en...
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj...


i've got a hole in my soul...


i've got a hole in my soul...


olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem
ma még maradj fenn velem

/Anna and the Barbies/

Mindenkinek aki tudja milyen a fájdalmas szerelem, a szenvedély.....

Ossian: A magam útját járom


Hányszor és hányan mondták: "nem sikerül"
Célom és összes álmom a semmibe merül
Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el
Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Hibáim, vétkem, bűnöm: meggyóntam rég
Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség
Ne várd, hogy megváltozzam, túl késő már
Porból a porba tartok, de pár boldog nap még jár

Megyek, míg mehetek én
Míg rámköszön a Fény

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Az utca volt az én iskolám
Szöges ostor a Bibliám
A fizetségem, hogy élhetek
És még remélhetek
A mostoha idő tanított
Hogy legfőbb jog az Ököljog
S ha elárulnak, majd megszokod
Nem nagy dolog

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Túl a sok-sok álmon
Lázadó, könyörtelen harcon
Sorsom tisztán látom
Amíg létezem, a magam útját járom

Ossian:A szí és az ész

Az ész a főnököd
Nem jóbarát
Nem tűri a tréfát
A fantáziát

Alul a szíved
Szegény rokon
Robotolt érted
De nem vette zokon

Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész

Az ész egy zsarnok
Szívedbe lát
Tűrnöd kell hát
A logikád szavát
Szíved már unja
Lázadna már
Nem várja tovább
A megváltó csodát

Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész

Majka feat BLR &Curtis:
Belehalok:

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

BLR:
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm, hiszen már hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!

Felismertem, és már meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, aki megértett,
Itt bennem, engem már csak ez éltet!

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután sem fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

Emlékszem, egész mást akartam, ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem!

Kellett volna a sorstól, egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!

De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg mond meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja hogy a fia, csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind le szarom!

És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!

Nem kell hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok, ugyan az a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam: ENNYI!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

Curtis:
Jó pár gond, amit sajnálom megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!

Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták pára

imááádoooommmmm (Ez egy válasz PIROSTANGA üzenetére (2012. 05. 01. kedd 12:40), amit ide kattintva olvashatsz)

Road: Nem kell más


Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!

Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)

Kowalsky meg a Vega: Otthon, Édes Otthon

Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.

Ha eleged van magadból néha
lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa
De nem mindig a szép, az okosak útja,
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre, az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív, s a tiszta szó.

Nem mindig megy magától minden,
Akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.
Mert van egy hely, otthon, édes otthon,
Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.

Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.

Már néha látom, merre van.
Ott minden dalnak színe van,
És minden hangja színarany.

Szólj majd,
szólok én is – bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.

Jól látod, mitől szép egy reggel,
Minden fűszál ünnepel, és soha ne felejtsd el,
azt, hogy öröm vagy valakinek,
hiszen soha nem vagy magad, mert az nagyon nagy...(?)
Akkor nyílik meg az édes otthon,
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, mert csak az jó.

Bár nem tudom, még merre van
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.

Szólj majd,
szólók én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.

Presser Gábor : Ugye ott leszel

Ugye adsz majd, mikor kérni kell
S ugye kérsz majd, mikor neked kell
Ugye vállalod, ha varázsolni kell
S aztán elhúzol majd macskaléptekkel-

Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked.

Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád.

És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet - a faladon

S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ha meg máshogy, ugye megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem

Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel

Kimnowak - Édes ~♥~ (neked.. hallgasd meg )~♥~

Megőrjít a hangod a telefonban, kiszárad a szám.
Egy szívroham, ahogy nyílik az ajtó, és kattan a zár.
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes! Elindul velem a ház.

Kés a nyelved, szakítsd fel bőröm bársonyát!
Érzem, a vér mézédes illata a fejembe szállt.
Gyere vegyél, vegyél, vegyél! Ma éjjel a tiéd vagyok.
Gyere egyél, egyél, egyél! Ma mindent neked adok.

Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség, s egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!

Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes! Elindul velem a ház.

Forró eső vagy, lassú méreg, éhség a neved.
Megszökni késő, leszokni rólad nem lehet.
Egy ölelés, ölelés, ölelés - ma mindenem neked adom.
Egy lövés, lövés, lövés hasít át a hajnalon.

Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség, s egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!

Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség, s egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd szét!
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere és sodorj a mélybe!
Gyere és meríts a fénybe!
Édes, hát kérlek, most ne törd szét.
Gyere és sodorj,
Gyere és sodorj,
Gyere és taszítsd a fénybe!
Édes,
Csak egy pillanat,
Csak egy pillanat,
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere, kérlek, most ne törd szét!

Tankcsapda- Nem lesz jobb
Hagyd, el a reményt
Ide te is beléptél
Gyere, oltsd el a fényt
Látod, megint betéptél de én is
Elhagyom a testem
Messze kerülök
Nagyon mély szakadékba estem
Többé nem menekülök

A halálom napján
Világháborús bombázógépen
Pilóták jönnek és
Csillaghajók a keleti égen és
Mégsem visz el az út minket
Sehova innen csak a
Hosszú alagút ami mindenen átvezet
Születni kín volt nem élvezet

De a végét ha várod nagyon
Saját magadat vered agyon és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Az út amit meg kell tenned
Ha belekezdtél hát meg kell enned
Mindent amit magadnak főztél
Vesztes vagy hiába győztél
A harc még nem ért véget…
…benned
Ha eljön az ideje el kell menned és
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb
Nem lesz jobb nem lesz rosszabb….

Vad Fruttik - Lehetek én is ~♥♥♥~ nagyon szép ez a verzió


Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul
Vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl
Vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok

Plakátokon masíroznak az igazi hősök
Vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek
Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy
Az az egy
Az az egy

(Refrén
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen
Kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
Korlátok nélkül növekszik egyre
A sztratoszférán át tör a végtelenbe
Lehetek én is, lehetek én is az az egy
Az az egy

Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy
Mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel
Vagy lehetek én is az az egy
Az az egy

(Refrén)

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen
Kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
Folyton csak érez, s a tiéddel dobban
Kivérzik lassan így, ebben a dalban
Lehetek én is, lehetek én is az az egy
Az az egy

Lana Del Rey - Blue Jeans - Kék farmer


Kék farmer, fehér ing,
Besétáltál a szobába és rögtön tudtad, hogy csorgatom utánad a nyálamat,
James Dean-re emlékeztetett, 100%ig,
Elképesztő vagy és olyan halálos, mint a rá-ák,
Én hip hop-ot hallgatva nőttem fel, te pedig olyan punk rocker féle voltál,
Mégis, jobban illettél rám, mint a kedvenc pulóverem, és tudom,
Hogy a szerelem aljas, és sok fájdalommal jár, De még most is emlékszem arra a dacemberi napra, amikor megismertük egymást, ó bébi!

[Refrén]
Szeretni foglak az idők végezetéig,
Akár évmilliókat is várnék rád,
Ígérd meg, hogy emlékezni fogsz arra, hogy hozzám tartozol,
Átlátsz a könnyeiden bébi?
Jobban szeretlek, mint azok a ribancok, akikkel előttem együtt voltál,
Mondd, hogy emlékezni fogsz, ó bébi, mondd, hogy emlékezni fogsz,
Szeretni foglak az idők végezetéig

Nagy álmok, gengszteresek,
Azt mondtad, hogy el kell hagynod ahhoz, hogy újrakezdhesd az életedet,
Mire én: „Kérlek ne! Maradj itt”
Nincs szükségünk pénzre, mi anélkül is elboldogulunk,
De elment vasárnap, és kifelé menet még odavetette, hogy hazajön másnap,
Fenn maradtam és vártam, rossz előérzettel, és keserű ízzel a számban,
Rossz társaságba keveredett, és
Utoljára azt hallottam róla, hogy „Rajtakapták”

[Refrén]

Minden este elmentél,
És ezzel nem is volt semmi bajom, mert
Megmondtam neked, hogy nem számít mit tettél, akkor is kiállok melletted,
Mert belehalnék, ha nem lehetnék veled,
Akár szívás, akár csodás az életed,
Mert basszus, te legalább megpróbáltad.
De, amikor kisétáltál azon az ajtón, akkor magaddal vitted egy részemet,
Másra értettem, amikor azt mondtam neked, hogy többet szeretnék tőled,
Csak azt szeretném, ha minden a régi lenne, Áttáncoltuk az estét
Aztán elvettek tőlem - kiloptak téged az életemből
Csak arra kell emlékezned, hogy…

Presser Gábor- Nem szerethet mindenki

1. Lehetsz jó, és lehetsz jobb,
És a szíved lehet még nagyobb,
És a jó pontok nem férnek el a jegyzőkönyvben.

2. És lehetsz hős, ó, nagyon nagy,
És már mindened szétosztottad,
És a szobor már kész, és egy csapat zenész már húzza.

3. És az angyal a válladra száll,
És a másik a zongorán áll,
És a fénycsík is körbeért már, de még nem tudod, nem tudod,

R1. Hogy hiába hüppög mindenki,
Hiába ujjong mindenki,
Hiába ordít mindenki,
Nem szerethet mindenki.

4. Most már szép, most már jó,
A csúcson vagy, jól látható,
Érzed, megtettél mindent, és a végére minden jó lesz.

5. Csoportkép, de a csoport szép,
Mennyi fény, s hogy ámul a nép!
S a jól ismert fényképész nagyot kacsint: ez jó lesz!

6. És a művésznő folyton beszél,
És a bajnok a válladhoz ér,
És már érted, hogy mi mennyit ér, csak még nem tudod, nem tudod,

R2. Hogy hiába volt ott mindenki,
Hiába látta mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.

R3.Hiába csápolt mindenki,
Hiába fújja mindenki,
Hiába mondja mindenki,
Nem szerethet mindenki.

Jól van, jól van,
Jól van, jól van,
Na jól van, jól van,
Jól van, jól van.

7. Néhány nap, hatvan levél,
És a szép asszony interjút kér,
Nála mindenki megszólal, s mindenki szép és pontos.

8. Mennél már, kicsi nehéz,
Az ott figyel, az ott meg néz,
De azért nem nagyon rossz, ezerszer jobb, mint rég volt.

9. És a fanfár is hallatszik már,
És az elnök is átadná már,
És a kórus úgy izgul, és vár,
csak még nem tudod, még mindig nem tudod,

R4. Hogy hiába ordít mindenki,
Hiába ordított mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet mindenki.

Követhetnélek, de a szív, a szív már nem hagy

Nekem nem szabad

Egy dal kísért a rádión
A membrán szétszakad,
A hangod úgy karol
Hiába érzem, értem mindegyik szavad
Nekem nem szabad

Egy más világ, dallamán
Üvöltöm át veled, az éj mély
Bársonyát.
Nézd, a hajnal járja át szárnyamat,
Nekem nem szabad..

Követhetnélek, de a szív,
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de túl közel, túl
messze vagy

Hiába látom, álmom ring a part alatt
Nekem nem szabad
Nem, nem, nem szabad

Követhetnélek, de a szív
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de egyszerre közel és
Egyszerre messze vagy

Minden határon innen, minden határon túl

Csak hallgatom, milyen könnyű vagy
Mást nem szabad...
Nekem nem szabad...
menni nem szabad...
elmenni nem szabad...
Veled...

/Rúzsa Magdi/

Ossian:


Az ész a főnököd
Nem jóbarát
Nem tűri a tréfát
A fantáziát

Alul a szíved
Szegény rokon
Robotolt érted
De nem vette zokon

Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész

Az ész egy zsarnok
Szívedbe lát
Tűrnöd kell hát
A logikád szavát
Szíved már unja
Lázadna már
Nem várja tovább
A megváltó csodát

Szív és az Ész
Egy józan, egy merész
A kettő párharcából
Dől el, merre mész
Láncra vert kéz
Sorsod most nehéz
Fellázadt a szíved
Végre harcra kész

Desperado - Őrölten várlak ~♥~


Remegés puha halk üde fény erek
Hidegen ver a szív ugye kértelek
Ha a sors keze bármilyen messze ér
Ne feledd soha mennyire szerettél

Ôrülten várlak
Ôrülten félek
Mit ellopott vajon vissza adja e az élet

Ôrülten várlak
Ôrülten félek
Csak szeress ennyit kérek

Ma éjjel már
Végre visszajössz hozzám
Mint lágyan fújó szellô, a vihar után

Ma éjjel már
Végre újrakezdjük tán
Sok elszalasztott hosszú év után

Leveted szabadon buja vágyaid
Újra akarom élni kusza álmaid
Ami volt, s ami van szabad élvezet
Epizód ami végéhez érkezett

Mielőtt kiregizek .. kapsz egy dalt..


1. Nagy magányomban álmodoztam rólad,
Hogy egy napon visszajössz hozzám.
Képek, amiket itt hagytál nekem,
Egy emlék már, mely még mindig él.

2. A rossz perceim vissza-vissza térnek,
Ha véletlenül megtalállak téged,
Nézlek, és én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:

R. "Mielőtt végleg elmegyek,
Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom ezt mindig nézheted,
Szét is tépheted."

3. Négy szürke fal, egy rádió, egy asztal,
Egy nagy trikó, ezt még tőled kaptam,
Képek, én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:

Egy hűvös téli szél talán
Elfújja bánatom s magányom messze száll
a múltat visszahozhatnám, de kár lenne
Jól tudom, így elfelejtem hát-
Néha mindent itt hagynék,
Nem szólnék senkinek, csak halkan eltűnnék.
De úgyis visszafordulnék,
Mert van néhány jó barát akik visszavárnak
még.
Mindig kell egy jó barát
Rám figyel és tartja is szavát
Ki jóban-rosszban mellém áll
Mert ennyi még nekem is jár.
Elkerülhet minden jó
Rosszul eshet néhány szó
Ezért kell egy jó barát!
Ha senki sincs már ott veled
Csak hívnod kell én ott leszek
Engem mindig megtalálsz...
Ha eltalál egy szó
jobb ha elfelejted
Ha bármi bánt
Te mindig számíthatsz rám!
Mennyi régi szép emlék
Közös álmok és száz titok
Mely összetart már rég
Volt már baj és száz veszély
Mind csak próbálták porba zúzni
Mit féltve őrzünk még.
Már megtanultam miért szép
ami közös bennünk mitől véd?
Látod nincs háború és nincsen vér
A barátság mindennél többet ér.
Ha elfáradnék,
Vagy rossz úton járnék és eltévednék
Csak szólj rám, mert hidd el hogy rád még
Hallgatnék, bármikor - ohohohoh!
V-Tech-Kell egy jóbarát