Üvegpohár

Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Hangját visszhangozza még az ég.
Réges-rég nem használták,
A polc hátsó sarkában állt.
Már csak magában beszélt, ha félt.

Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.

Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Minden szilánk egy-egy szép emlék.
Látott boldog arcokat,
Megismert féltett titkokat,
Hallgatott sok-sok mesés regényt.

Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.

Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Apró kristályokra hullt a múlt.
Ahány darabka, annyi kép,
Annyi lángoló beszéd,
Fénye lassan megfakult, kihunyt.

Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.

Zengjen a föld

Szép Magyarország , drága hazám
Nincs is szebb nálad azt mondanám
Rendezett udvar tiszta ház
Zöldelő rétek a Hargitán
Minden rög mi nincsen már
nagyon fáj.

Zengjen a hangunktól a föld!
Lengjen a piros, fehér, zöld!
Legyen minden minket illet Magyar rög!


Az nem lehet, hogy elveszett,
Mert annyi szív hal te érted,
Őseink szelleme bennünk él
Ezért kitart a magyar még
De fel is fogunk állni azt mondom én


Nem alkuszom, mert van hitem
fel nem adom ez a keresztem
változni én már nem fogok
hús vér Magyar maradok
te se add, fel a hited mit mondhatok.

Punnany Massif: Élvezd

Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.

Refr.: (2X)
Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.

Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.

Refr.:(2x)

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.


Refr.:(2x)

Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.

Republic: Erdő közepében..


Sötét kapuk, magas házak
Fényes udvarok
Nyíljatok meg lábam előtt
Ha arra indulok

Erdő közepében járok
Egyszer majd rád találok
Csillagom vezess
Én utánad megyek

Felhő, felhő fenn az égen
Vártunk már nagyon
Esőt hozz a virágoknak
Mosd el sok bajom

Erdő közepében járok
Egyszer majd rád találok
Csillagom vezess
Én utánad megyek

Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el
Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék

Köszönöm azt, hogy itt voltál velem
Csak ennyi volt az életem
Csak ennyi volt, és nincs tovább,
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék

Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már
Kérlek, újra segíts nekem
Ha még egyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél
Nélküled nem érezhetem

Bárki mondja, el ne hidd
Hiába volt a sok beszéd
A szívedben őrizd tovább
És el ne hagyd senkiért

Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el
Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék

Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már
Kérlek, újra segíts nekem
Ha még egyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél
Nélküled nem érezhetem

Bárki mondja, el ne hidd
Hiába volt a sok beszéd.
A szívedben őrizd tovább
És el ne hagyd senkiért

Bárki jönne, aki helyemre lép
Mondd el neki, milyen szép volt a nyár
A szívedben égjen a láng
Égjen a tűz még tovább

Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már...
Ha mégegyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél...
Ha mégegyszer láthatnám...
Ha mégegyszer itt lennél...

Szelfujta tajon hofodte berceken ott pihen cendben a tabor fazosan ehesen. Orsegben ifju all rolaszol-e kis mese.Messze van kis falujatol tavolvan a kedvese. Nemkerte senkira levelet o nem kappott mikoron szent hazajaert hadbament fegyvert fogott.Apjatol bucsuzott anyja csak allt s zokpgott.Zsebeben csak nehany fenykep minden mast hatra hagyott.Gondol a lanyra konnyeslett rogton szeme. Tavolvan szent hazajatol parjat meg lathatja-e? El jott a hajnal vorossenkel fel a nap.Harsan a trombita hangja csatara keszul a had.Szel fujta tajon hofodte berceken ott pihen csendben az ifju fejfaja disztelen.Orsegben ifju allt rolaszolt-e kis mese tavolvan kisfalujatol siratja a kedvese.

En beled fulladnek

Lent a mélyben megígértem
Hogy özönvíz után örömkönny is jár
Hogy legyél újra az aki voltál

Levegő sem kell nekem
Csak a lebegő lét ott a víz felszínén
Hadd érezzem; újra csak Te meg én

Csak a mélyben vagyok ébren
Levegőért én belédfulladnék
Ne csak áltass, gyere éltess
Én belédfulladnék

Csak a mélyben vagyok ébren
Én belédfulladnék
Ahogy állunk és várunk
Én belédfulladnék

Csak a vízben, a felszínen
A habokon úszva újra elhiszem
Az elmosódott nyári képem

Lent a parton visszatartom
A lélegzetem és úgy úszom feléd
Hadd érezzem; újra csak Te meg én

Csak a mélyben vagyok ébren
Levegőért én belédfulladnék
Ne csak áltass, gyere éltess
Én belédfulladnék

Csak a mélyben vagyok ébren
Én belédfulladnék
Ahogy állunk és várunk
Én belédfulladnék

Mohó Sapiens: Elszáll a szó


Ha könnybe borul szemed,
Szomorú vagy és magányos,
Vagy ha nem tudod éppen
Elviselni a világot.

Érezd, hogy fogom a kezed
S veled vagyok,
És tudd, hogy
Van, aki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van,
Mit el akarsz érni, és nem tudod,
S irigyeled a másikat, akit továbbjutott
De történjen bármi, én veled vagyok
S veled maradok,
Ha te is akarod...

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

Ne kutass tovább,
Megtaláltad, kit kerestél.
Nélkülem úgyis minden csatában elesnél,
Inkább szeressél, hisz úgy akarom,
Én is szeretlek majd, hisz te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

Geszti Péter: Szerelem,szex

Szex? Szerelem! Szerelem? Szex!
Tisztelem a viszonyod a testedhez.
De itt állok a kihalás szélén,
egyedül, akár egy szelfibot.
A végén bukjak-e orra a szájfényeden?
Lehetek-e pixel a tájképeden?
Ha te vagy elöl, elég a háttér nekem.
Bejön ez a helyzet. Hát még nekem..
Van gáz, szia hantázni a fantázia aztán tud
Hát gyia! Engedem a szavakat is
szambázni ma bambán, és a többit meglátjuk.

Én kérek elnézést. A szíved egy topless bár.
Vetkőzni nem kérdés most hozzám jár.

Lesodort az éjjel minket a józanságtól délre.
Veled olvadok együtt kortyonként a koktéljégbe.
Ha jó lesz nekem, ami jót tesz neked is,
bajt nem okozunk majd.

Szex? Szerelem! Szerelem? Szex!
Ki mire bizsereg? A kérdés ez.
Ami nekem erotika, körömlakk-hatás,
neked romantika, közös lakhatás..
Szerelem? Szex! Szex? Szerelem!
Gyere, karikázzad a választ be velem!
Karodra pasi kell? Hetero? Metro?
Hű is meg okos? Segít a tetkó!
Hol a flexem? Ideje alakítani a reflexen.
Ha volna ráznám kicsit a Rolexem,
jelez-e, hogy te leszel a jövőbeli exem?

Én kérek elnézést. A szíved egy topless bár.
Vetkőzni nem kérdés most hozzám jár.

Lesodort az éjjel minket a józanságtól délre.
Veled olvadok együtt kortyonként a koktéljégbe.
Ha jó lesz nekem, ami jót tesz neked is,
bajt nem okozunk majd.

Nánánná- nánánnánná
Retro a borítóm? Igen, ez jogos.
Nánánná- nánánnánná
De egy mocskos jó könyv soha nem poros.
Nánánná- nánánnánná
Dobod el? Minek ide textil, tíz?
Nánánná- nánánnánná
Legyen a fejezet címe, mondjuk rest in peace!

Lesodort az éjjel minket a józanságtól délre.
Veled olvadok együtt kortyonként a koktéljégbe.
Ha jó lesz nekem, ami jót tesz neked is,
bajt nem okozunk majd.

Lesodort az éjjel minket a józanságtól délre.
Valamit csak kéne kezdeni egymással már végre.
Ha jó lesz nekem, ami jót tesz neked is,
bajt nem okozunk majd.

Szex? Szerelem! Szerelem? Szex!
Bármi sülne ki belőle,
Szerelem? Szex! Szex? Szerelem!
Nem menekülök el előle.
Szex? Szerelem! Szerelem? Szex!
Én jó leszek, na gyere spontán!
Szerelem? Szex! Szex? Szerelem!
A te hibáidat is fogd rám!

Soulwave - Mindent Elhittem

Tudom, hogy hibáztam
Túlontúl vigyáztam
Öleltem szavakkal
Bántottam haraggal
Gondold át még egyszer
Goldold át még egyszer

Más mellett lehetnél
Talán majd boldogabb
Mellettem lehetsz csak
Igazán önmagad
Gondold át még egyszer
Goldold át még egyszer

Hogy miért volt minden küzdelmünk
Miért volt, hogy egymásba estünk
Az ágy mellett vártál virágkoszorúval
S átszőtted álmaim aranyló dallal

Még félsz, én tudom nem a te hibád
Még félsz, mert összeomlott a világ
Én mindent elhittem
Csak bennünk nem hittem

Szétfoszló kabátom
Fázol, majd rádadom
Megmérgez mindent
Az elfojtott bánatom
Gondold át még egyszer
Goldold át még egyszer

Hogy miért volt minden küzdelmünk
Miért volt, hogy egymásba estünk
Az ágy mellett vártál virágkoszorúval
S átszőtted álmaim aranyló dallal

Még félsz, én tudom nem a te hibád
Még félsz, mert összeomlott a világ
Én mindent elhittem
Csak bennünk nem hittem

Children of Distance - Vége (Horváth Tamás & Raul)

Felnézek az égre és látom már,
Elrontottam baby, tudom hogy fáj.
Belátom a hibámat nagyon bánom már,
Szeretlek úgy hogy elengedlek és ez fáj.

Ülj le kérlek mellém kicsit had mondjak egy szép mesét,
Elválaszthatatlanok voltunk, de már véget ért,
Bizalmam elillant, de tudod boldogan tekintek vissza,
Ha néha napján az arcod bevillan.
Ott voltam melletted, ha nevettél ha sírtál,
De nézz rám ha szerelem nincs már akkor miért is hívtál.
Nem tudsz elfeledni ne tagadd mert nem is akarsz.
Mondtad, hogy legyen vége,
De nézd már megint csak te kaparsz.
Fogom a fejem, dadog a szám,
Olyan rossz hogy nem vagy már.
Zokog a szemem, de látom bár,
Tudom,hogy hiba hogy elhagytál.
Mégis bevallom hogy hibáztam vége,
Majd rádöbbensz, hogy nincs olyan hogy hibátlan.

Felnézek az égre és látom már,
Elrontottam baby, tudom hogy fáj.
Belátom a hibámat nagyon bánom már,
Szeretlek úgy hogy elengedlek és ez fáj.

Én egy viszláttal is beérem, enged hogy elengedjelek,
Egyszer úgyis visszajössz és azt mondod, hogy kellek neked.
Kivárom mert megérdemled, hogy majd egész életedben,
Arra várj, hogy visszamenjek, de volt eszem mert mégse tettem.

Ráfagy a szívemre minden könny, jégcsapok nőnek a gégémre,
Valahol mégis nagyon bánt, hogy elérkeztünk a végére.
De hiszek még a napsütésben, hogy egyetlen mosollyal,
Felolvasztod majd bennem mindezt, hogy létezik még a jó oldal.

Tudom, hogy én voltam az a bunkó, úgyhogy értem,
De rosszul érzed ne várd azt, hogy én csúszom majd térden.
Elrontottam még bánom is, na de hagyjuk, úgysem lesz ez úgy már,
Még hiányzol de nem tudok annyit adni amit te tudnál.

Felnézek az égre és látom már,
Elrontottam baby, tudom hogy fáj.
Belátom a hibámat nagyon bánom már,
Szeretlek úgy hogy elengedlek és ez fáj.

De mit számít, hogy én mit érzek, megtörtént te megtetted.
Valamit nem adhatsz vissza tudod, kár volt elvenned,
De jobb lesz egyszer mindkettőnknek és úgy gondolok vissza rád,
Hogy a szép emlékek bennem élnek hiába is tiltanád.

Megtanultam, hogy a tüske ott marad az ember szívében,
A sok hülyeség után úgy éreztem örökre kiégtem.
Miért nem tudom elmondani anélkül, hogy ne fájjon,
Talán mert valahol nem akarom, hogy kettőnk útja elváljon.

Hiába takarom el, nem tagadhatom le, mennyi kínon mentem át,
És hányszor sírtam át egy egész éjszakát.
Belekergettelek a rosszba de nekem így sem jutott semmiből,
Én tudom, hogy hibáztam, te mégsem tanultál ennyiből!

Felnézek az égre és látom már,
Elrontottam baby, tudom hogy fáj.
Belátom a hibámat nagyon bánom már,
Szeretlek úgy hogy elengedlek és ez fáj.

Soha ne engedd meg senkinek, hogy visszahúzzon,
Mindig egyenesen előre haladj az úton,
Ha visszanézel, mosolyogni fogsz az egészen,
És azon kapod magad, hogy az álmaidat elérted.

Dzsiiza

Zorán: Penitencia


Számok, villanások, halkan jár a lift
A bölcs mosoly mozdulatlan, érkezésig őrzi titkait
Egy döccenés, a szőke illat félúton kiszáll
Valami fojtogat, ám a nyakkendő az összhatáshoz jár

A két angyal felvezet, és kezet nyújt az Úr
És szép tisztán szólít magyarul
Nos, ülj le ott és tölts magadnak
Adj időt a gondolatnak
Ráérünk, őszintén mesélj
Na, hogy telt a mélyben ennyi év
Csak mondd, ne félj

Már alig hittem, Uram, hogy válaszolnom kell
Ha körbenéztem, úgy ítéltem, dolgainkra senki nem figyel
Láttam, hogy helyet cserél bűnös és a szent
S a hatalmadat túl sok ripacs gyakorolta fölöttünk ott lent

Bár álmodtam néha, hogy szóba állsz velem
De úgy volt, hogy én kérdezem:
Az intőket miért kaptam
Anyám miért sírt miattam
Mért loptak meg, ha adni jó
Mért vagy Te örök bujdosó
Se kép, se szó

S ha felsír egy élet a válaszért
A titkaidból semmit sem ért
S ki újszülöttet ringat el
Még azt sem tudja, kit nevel
Egy rendőrautó szirénázik épp
Álmaim víztükrébe lép
Se hang, se kép

Zuhanok, s egy angyal súgja: jár a büntetés
Semmit sem értesz, így hát nincs bocsánat, szépen visszamész
Hm, visszamész, bizony visszamész

Kulka János: Halleluja


Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
Az ötös követte a négyeset, egy moll, egy dúr, s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Bizonyság kellett, bár volt hited,
A háztetőn állt, s hosszan nézhetted,
A hold fényében fürdött, kivirulva.
És megbűvölt, és levágta hajad,
Leláncolt, széttörte trónodat,
És ajkadról ellopta végleg: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Tudod, jártam már régen itt,
Ismerem szobádnak sarkait,
Magányon át vitt Hozzád a véletlen útja.
A díszkapun láttam a címeredet,
De a szerelem nem dicső fáklyásmenet,
Csak egy fázós, kicsit fáradt: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

És volt idő, hogy elmondtad még,
Hogy ott, belül milyen a helyzet épp,
De ezt már sose hallom tőled újra.
Pedig úgy költöztem én beléd,
Hogy galambot hoztam, hogy : Nézd, de szép.
És együtt lélegeztük: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Mondod, a nevet csak bitorlom,
S én azt a nevet még csak nem is tudom,
De mit számít neked, ha bárki tudja!?
Mert minden szóban fény ragyog,
És mindegy melyiket hallgatod,
Hogy Szent, vagy összetört a Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Én próbáltam, hát ennyi telt,
Kezemre érintés nem felelt,
Igazat mondok, bármily szép, vagy csúnya
S bár meglehet, hogy tévedek,
A dal ura elé úgy léphetek,
Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Csak úgy...

mondd mé\' nem hagysz má\' békibe
minek tolakszó\' még ide
a hócipőm már úgy tele
nekem má\' nem kell senki se

ne hintsed itt a rossz dumát
engem te nem versz többet át
há\' mé\' nem húzol elfele
és mé\' nem hagysz má\' békibe

nem érdekel hogy mit papolsz
neked már jobb ha szót se szó\'sz
belőled több volt mint elég
hogy nem szakadt még rád az ég

ne esküdözz hogy jót akarsz
nem kóser az amit kavarsz
há\' mé\' nem húzol e\'fele
és mé\' nem hagysz má\' békibe

felejts el engem kiscsibém
amíg szolidan kérem én
ne próbá\'kozz má\' semmivel
szolidan tűnj a francba el

figyelj már szá\'szor megmon\'tam neked
unom nagyon a képedet
keresd meg inkább anyukád
és vele szórakozz tovább

te itt má\' ne játszd meg magad
szívóggyá fő\' és nincs harag
maradjunk inkább ennyibe
és haggy má\' engem békibe

felejts el engem kiscsibém
amíg szolidan kérem én
ne próbá\'kozz má\' semmivel
szolidan tűnj a francba el

figyelj há\' mé\' nem hagysz má\' békibe
minek tolakszó\' még ide
belőled több vót mint elég
hogy nem szakadt még rád az ég

nekünk itt ne játszd meg magad
mindenki tuggya mán ki vagy
hát mé\' nem húzol elfele
és mé\' nem hagysz már békibe
mé\' nem hagysz már békibe
há mé\' nem hagysz má\' békibe
te hüje.

Bródy János

Amigod-Taníts meg élni

Képzeld,egy csillagot hoztam neked,
Ne kérdezd,csendben fogadd el.
És lásd,én mindet lehozhatnám,
De várj reám,ahogy vártam rád.

Taníts meg élni,
Vaksötétben látni,
Néma csendben hallani,
Szavak nélkül érteni.

Hallod halkan
Hallod a kimondatlant,
S látod a láthatatlant,
Az idő pont most van
És visszafordíthatatlan!

Hát maradj így nekem
Maradj védtelen,
S mikor félelmet nem ismerve
Érzed a végtelent,
Akkor élve éled az életed.

Taníts meg élni,
Vaksötétben látni,
Néma csendben hallani,
Szavak nélkül érteni!

Nélküled, üres mondatok
Üres tekintetek, keresik
Mit érzek
Élve éld meg az életed!

Taníts meg élni,
Vaksötétben látni,
Néma csendben hallani,
Szavak nélkül érteni!

Felejts el félni,
Letakart szemmel látni,
Tanulj remélni,
Szavak nélkül akarlak érteni!

Rózsaszin pitbul Magyar pina
Fogadd meg az intelmem,
ha dán nővel baszol,
nagyon fáj, és szart sem ér,
így hamar elalszol.
Ha görög nőt kefélsz,
vigyázz a brikre
a fanszőrzete olyan,
mint egy rozsdás drótkefe.
Az orosz nőnek a pinája
nagyobb, mint egy harcigálya,
belefér egy jegesmedve,
harangozni lehet benne.
Ha a fjordok lányát keféled,
elönt majd a mélabú,
jegyezd meg hát barátom,
a norvég pina halszagú.
Ha német csajjal dugsz,
ne várj csodára,
elfáradsz, mire feljutsz
a vénuszdombjára.
A francia nőt erőlködés nélkül
megkapod,
utána egy álló hétig
moshatod a faszod.
A magyar pina világmárka,
az egész földön nincs párja.
A magyar pina világmárka,
a naprendszerben nincs párja.
Ha az eszkimó nőt hátulról
telibe baszod,
mintha puncsfagylaltba
dugnád a faszod.
Szépek a svéd lányok,
de bennük is van hiba,
a faszod majd összemegy,
mert fagyos a svéd pina.
Az angol nő a legrondább,
nincs is hasonló,
mindegy, honnan közelítesz,
olyan, mint egy ló.
A sötét éjben eltéveszted
a román pinát,
csodálkozik majd a lány,
miért dugod a talpát?
Ukrán csaj az meglepetés,
alul is szőke,
ha a nyelved beledugod,
hullik a szőre.
Fapapucsban járnak
a hollandus lányok,
tiszta ránc a pinájuk,
ha rá gondolok, hányok.
A magyar pina világmárka,
az egész földön nincs párja.
A magyar pina világmárka,
a naprendszerben nincs párja.
Magyar pinába magyar faszt,
gyerünk, emberek!
Ki magyar pinát kefél,
sosem kesereg.
Keféljetek naphosszat,
nagy lesz majd a nemzet,
az dőlhet majd hátra,
ki 4-5 lurkót nemzett.
MAGYAR PINA! x2
A magyar pina világmárka,
az egész földön nincs párja.
A magyar pina világmárka,
a naprendszerben nincs párja.

A magyar pina világmárka,
a galaxisban nincs párja.
A magyar pina világmárka,
az univerzumban nincs párja

Cseh Tamás - Bereményi Géza: A kezdet kezdete

Kék zakóm hajtókáját
gallérjára hullt korpáját
zsíros kamasz hajamnak
összes drótszálát
Poremba Éva simította le.

Kék nadrágomnak fehér foltját
nadrágomnak gyűrött hajtókáját
lábam közé gyűrt éjjel
minden párnáját
Poremba Éva simította le.

Kék zakómban hordom azóta is
hajtókám alatt van azóta is
bőröm alá jól odabújt
Poremba Éva, szegény
úgy, ahogy rá annak idején.

Vége úgy lett, ahogyan lehetett
ő férje előtt szégyenkezett
talán arra várt, hogy majd
valahova elviszem én
Jó, de hova? -kérdezem én
Innen hova? -kérdezem én

Ő szégyellt, és szégyelltem én
túlkoros ő és kortalan én
így köszöntem végül is:
Kezit csókolom én!
A férjével jött annak idején.

Talán arra várt, hogy én elviszem
így nem vitte végül el senki sem
minden fehér foltomat ő törölte le
az ő lábam közé gyűrt ideje...

Road: Világcsavargó

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam.
Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én.
Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban.
Mert aki nem ismer, az nem is lát belém.

A szívem nagy, de viharvert a lelkem,
és a kelleténél mindig nagyobb a szám.
De igaz vagyok és soha el nem felejtem,
hogy mit tanított az életről apám.

Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát,
kaptam már eleget a sorstól,
tanultam a jóból, a rosszból.

Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám.
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám.
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó.
Én, a nyughatatlan világcsavargó.

Tudom, hányszor imádkozott értem,
és éjszakánként mennyit sírt anyám.
Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túl éltem.
És, hogy most is sír, de akkor is büszke rám.

Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát,
kaptam már eleget a sorstól,
tanultam a jóból, a rosszból.

Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám.
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám.
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó.
Én, a nyughatatlan világcsavargó.

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam...

Kárpátia :Üveg pohár

Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Hangját visszhangozza még az ég.
Réges-rég nem használták,
A polc hátsó sarkában állt.
Már csak magában beszélt, ha félt.

Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.

Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Minden szilánk egy-egy szép emlék.
Látott boldog arcokat,
Megismert féltett titkokat,
Hallgatott sok-sok mesés regényt.

Nem volt könnyű élete,
Félig üres, félig tele.
Magányosan szaladt vele,
A végzet utolsó tele.
Még egyszer elképzelte,
Hogy újra koccintanak vele.
Szemét boldogan csukta le,
S megrepedt üvegszíve.

Valahol eltört egy pohár,
Üvegszilánkok ezre száll,
Apró kristályokra hullt a múlt.
Ahány darabka, annyi kép,
Annyi lángoló beszéd,
Fénye lassan megfakult, kihunyt