Üdv mindenkinek. Megláttam ezt a topicot, és gondoltam, én is beleírok. Az én esetem úgy gondolom picit egyedi, és bonyolult is...
19 éves vagyok. Apám üzletember, sokat dolgozik. Volt egy megérzésem, hogy megcsalja anyámat.(Apró jelekből, stb.) Egy alkalommal kicsit kutakodtam a gépén, és találtam képeket.. Meglehetősen sokat. Apám, és más hölgyek. Ha fogalmazhatok így. Még azelőtt, hogy ezt megtudtam volna, beszéltem anyámmal a régi időkről, mikor összeházasodtak. Már akkor is elfogott anyám egy levelet, amiben egy hivatásos leírja az árakat, szolgáltatásokat. A házasság elején már a válásra terelődött a szó. Anyámnak nagyon fontos vagyok. Nem akarta, hogy csonka családban nőljek fel. Mondhatni feláldozta magát.. Elnézte apámnak, hogy akkor kurvázott. (Akkor még nem volt üzletember, hanem egyszerű munkás volt, úgyhogy azt sem mondhatom, hogy a csomó üzleti, stb stresszt, gondot vezeti le így) Aztán a házasság elei gondok leültek, olyan "csend" lett. Nem szerzett anyám tudomást apám dolgairól, mivel jól titkolja. (Ezekszerint nem eléggé, mert én hozzáfértem.. Utólag elgondolkoztam azon, hogy jobb lett-e volna, hogyha nem tudom meg. Ugyanis amit nem tud az ember, az nem fáj.(?)) Mindenesetre mostmár kár ilyenen filózni, tudok, amit tudok, apám megcsalja anyámat. Feltételezem, hogy az egész házasság alatt csinálta, és csinálja, nem tartom valószínűnek, hogy abbahagyta volna, aztán újra kezdte. Persze ilyenkor tenni szeretne valamit az ember ez ellen. De az én esetemben nem tudom, mihez folyamodhatnék. Az is elég nagy gond, hogy apám keresetéből élünk jóformán, úgyhogy ha felkavarnám a sz*rt, akkor csak rosszabb lenne. Egyenlőre hallgatok. Ha sikerül munkát szereznem, elvégzem a főiskolát, anyagilag függetlenítem magam apámtól, biztosan leülök majd beszélgetni vele. Anyámnak nem akarok fájdalmat okozni azzal, hogy elmondom neki, itt ugyanis érvényesül, hogy amit nem tudsz, az nem fáj..
Mostanában rosszabbul mennek apám üzleti dolgai, kevesebb a pénze. Aztán mikor kérek valamire, és azt a választ kapom, hogy nincs, és ha ad is, húzza a száját, mindig felmerül a kérdés bennem, hogy vajon kurvákra áldoz-e még. Legutóbbi kutakodásomkor nem sok mindent találtam, bár a régi gépét néztem át.

Ehhez hozzá szeretném tenni, hogy mindezek mellett, amit apámról írtam, törődik velünk, szerintem nem is akarja elhagyni anyámat. Csak attól tartok, hogy ennyi idő után ez már rendszerré vált nála, hogy megcsalja anyámat, és gondolom, hogy erről nem sok mindenért mondana le.

Szóval így állunk. Őszintén szólva nem tudom, hogy mit csináljak. Teljesen tanácstalan vagyok, saját kútfőből ennyire jutottam, olyannal meg nem volt módom beszélni, aki hasonlót átélt, vagy esetleg tudna (építő jellegű)tanácsot adni.

Minden véleményre kíváncsi vagyok, előre is köszönöm a válaszotokat!
Dani

"a házasságok nagy részében kizárólag a lelki összetartás marad meg a testi sajnos nem" - na de Dani is pont azt irta, hogy a szulei elnek szexualis eletet, es peldanak okaert az en szuleim is eltek es elnek szexualis eletet a mai napig is. A ferfiak megis felrelepnek...
Irod, egy ferfi azert jar kupiba
"hogy ne kelljen magyarázkodnia, kérnie, udvarolnia, hanem, hogy ha pénze, ideje, és ffiassága van akkor amit kér azt különösebb fenntartás nélkül megkapja." ami teljesen oke, ha nincs partnere, es nem kivan idot es energiat fektetni senkibe. Ezt igy ugyan nem respektalom, de elfogadom.
"Nem mindig mond meg mindent a párjának az ember, pl a fantáziálásait, álmodozásait (amúgy ezekből fakad az újjító kedv és hajlam). " - de pont ez a legnagyobb gaz, hogy a partnerenek kellene mindent elmondani, a fantaziait, az almodozasait, hogy mit szeretne es hogyan!
Vagy inkabb az a lenyeg, hogy ne a "szokasos" partnerrel tortenjen a szex, hanem egy masik novel???

Tökéletesen igazad van abban, hogy a partnerünknek kellene mindent elmondani, a fantáziáinkat, az álmodozásainkat, hogy mit szeretnénk és hogyan!
Talán sokkal kevesebb lenne a kupiba járó férfiak száma is.
A gond csak ott van, hogy az emberek - férfiak nők egyaránt - többnyire félnek elmesélni párjaiknak ezeket a vágyaikat fantáziáikat.
Főleg ha egy kicsit (vagy nagyon) "vadnak" gondoljuk ezeket.
Pedig lehet, hogy partnerünk vevő lenne rájuk, és felfrissítené, megszinesítené, jobbá szebbé tenné az együttléteket...

Igy van, leirtad amire gondolok, csak sokkal szebben mint ahogy en tettem:)
Nyilvan partnerfuggo hogy mekkora lepesekkel lehet haladni, de ha jo a kapcsolat es adott a szerelem, akkor igenis lehet haladni! Ha a partnerem elmondja hogy mit szeretne akkor megteszem neki, es nagy valoszinuseggel kozben rajovok, hogy ez tenyleg jo.
Ami nekem furcsa, hogy ven egy kapcsolat, szinte mindent tudunk egymasrol, minden nap egyutt vagyunk, egyutt elunk, minden nap szeretkezunk, beszelgetunk, es akkor legyenek gatlasaim?? foleg amikor teljesen beporget a partnerem, akkor hogy nem lehet elmondani, hogy eppen mire vagyom?:)Vegul is o a partnerem! mindenben...

Nem akarok "phű, fujj, rasszista, balhblahblah..." fórumot csinálni, de az etnikai hovatartozásukat figyelve a lányoknak... khm... szóval tényleg nem értem ezt az államot.

A lányok - etnikai hovatartozásuktól függetlenül -, a legősibb mesterséget gyakorolják, szinte közmegelégedésre. Létjogosultságukat, kedves willy, most már senki sem vonhatja kétségbe:) Talán egyik "nemes" ősünk is,valamelyik titkos létrafokán a féltő csínnal felvezetett családfának, köszönheti születését egy ilyen "útszéli" kapcsolatnak. Nem gondolnád?

A lányok - etnikai hovatartozásuktól függetlenül -, a legősibb mesterséget gyakorolják, szinte közmegelégedésre. Létjogosultságukat, kedves willy, most már senki sem vonhatja kétségbe:) Talán egyik "nemes" ősünk is,valamelyik titkos létrafokán a féltő csínnal felvezetett családfának, köszönheti születését egy ilyen "útszéli" kapcsolatnak. Nem gondolnád?

Ezért mondtam, hogy szabályozni kéne.
Mellesleg őket sem tartom nagyra, akárcsak a pornószínészeket (tudom, egy ilyen lapon merész dolog ilyet mondani)... különben is. Mi a különbség köztük? A kamera?

87-es születésű vagy?

Mert ha igen,akkor már értem miért vagy ilyen szűklátókörű,tájékozatlan és tapasztalatlan ebben a kérdésben.

Nem baj,elvégre én is voltam fiatal,de ezek az állitásaid,gondolataid és a hozzáállásod is teljesen meg fog változni,ahogy majd telnek az évek...

Üdv: Romeo