A 38 (állóhajó) hozzászóláshoz… 
Tény, kissé slendriánul fogalmaztam, hiszen nem csak a fájdalomról szól a BDSM és az S/M sem. A kiszolgáltatottságról, a bizalomról, a határok feszegetéséről, különféle szerepek alakításáról…stb.
Egészen biztos vagyok abban, hogy a mi lájtos kikötözős, szembekötözős, bilincses, ostoros játszadozásainkat is be lehetne sorolni „ezen” kategóriákba még annak ellenére is, hogy fájdalom sehol, semmilyen szinten nincs jelen.
„Sokaknál látom, hogy valahogy csakis a többesezésben, a folytonos vándorlásban látnak fantáziát, más már nem is érdekli őket”
Minél többet tapasztal valaki, minél vadabb és vadabb dolgokba veti bele magát, annál kevésbé lesz képes reagálni a megszokott, az egyszerű ingerekre. Hiszen a szokványos dolgokat már kevésnek tartják izgatónak, a párjuk már önmagában nem érdekes, csak akkor, ha mások is körül veszik őket, és egyre inkább csak a különleges, erőteljes ingerek indítják be vágyaikat.
Leveleztem több olyan párral is, akik sok-sok éve benne vannak a swingeres-többes játszadozásokban. És volt, aki még büszke is volt arra, hogy ők otthon kettecskén már nem is szeretkeznek, mert nem igénylik. Ahhoz képest, hogy az együttélés alfájának és ómegájának kéne lennie a férfi és nő közti intimitásnak, az érzelmektől, a vágytól fűtött együttléteknek, és puff, pont ez nincs meg.
„Szinte fáj, ahogy a szexet erővel akarják megfosztani bárminemű érzésektől, pusztán fizikai kontaktussá, testgyakorlássá redukálni. Szexet, most, bárkivel. Nem látom teljesen át, de nem biztos, hogy ez jó irányba mutat.”
Szerintem nincs ezzel semmi baj. Kinek a pap, kinek a papné. A szex szólhat simán a testiségről, és szólhat a szerelem, a testi-lelki vonzalom beteljesedéséről is.
Vannak, akik ránéznek valakire, még a nevét sem tudják, de már jöhet az ágybabújás. Dolgozik az ösztön, a kaland és a testi vágy. És bár nőknél is van erre példa, de a férfiaknál lazán és könnyedén megy az alkalmi szex. Ösztönlények vagyunk, csak máshogyan vagyunk kódolva mi férfiak, és máshogyan a nők.
Én csodálkozom azokon, akik úgy hirdetnek, hogy „ma estére keresünk párt, férfit, nőt”. A fene tudja, de én nem, vagyok arról meggyőződve, hogy ennyire le szabad-e egyszerűsíteni a szexualitást, a kölcsönös örömszerzést.
A 40-es hozzászóláshoz.
Az evolúciónak is van zsákutcája, még akkor is, ha a szelekció mellett néha kontraszelekció is előfordul. Ez újra és újra bebizonyosodik a dolgos hétköznapokban.
Az, hogy valakinek még fizetnek is azért, hogy a feleségét/barátnőjét megdughassák, nem több az ő részéről, mint futtatás. A párja részéről meg nem több, mint puszta prostitúció. Meglepődnék azon, ha megállnának ezen a szinten, bár a hozzászólásban le is van írva, hogy nem egyszeri alkalomról van szó.
Van, aki a szaktudását bocsátja áruba, van aki a munkaerejét és van aki a testét (avagy a párjáét). Mindenki úgy jut pénzhez, ahogyan az sikerül. No és úgy, amit elbír a gyomra. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 09:02), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 09:02
Tény, kissé slendriánul fogalmaztam, hiszen nem csak a fájdalomról szól a BDSM és az S/M sem. A kiszolgáltatottságról, a bizalomról, a határok feszegetéséről, különféle szerepek alakításáról…stb.
Egészen biztos vagyok abban, hogy a mi lájtos kikötözős, szembekötözős, bilincses, ostoros játszadozásainkat is be lehetne sorolni „ezen” kategóriákba még annak ellenére is, hogy fájdalom sehol, semmilyen szinten nincs jelen.
„Sokaknál látom, hogy valahogy csakis a többesezésben, a folytonos vándorlásban látnak fantáziát, más már nem is érdekli őket”
Minél többet tapasztal valaki, minél vadabb és vadabb dolgokba veti bele magát, annál kevésbé lesz képes reagálni a megszokott, az egyszerű ingerekre. Hiszen a szokványos dolgokat már kevésnek tartják izgatónak, a párjuk már önmagában nem érdekes, csak akkor, ha mások is körül veszik őket, és egyre inkább csak a különleges, erőteljes ingerek indítják be vágyaikat.
Leveleztem több olyan párral is, akik sok-sok éve benne vannak a swingeres-többes játszadozásokban. És volt, aki még büszke is volt arra, hogy ők otthon kettecskén már nem is szeretkeznek, mert nem igénylik. Ahhoz képest, hogy az együttélés alfájának és ómegájának kéne lennie a férfi és nő közti intimitásnak, az érzelmektől, a vágytól fűtött együttléteknek, és puff, pont ez nincs meg.
„Szinte fáj, ahogy a szexet erővel akarják megfosztani bárminemű érzésektől, pusztán fizikai kontaktussá, testgyakorlássá redukálni. Szexet, most, bárkivel. Nem látom teljesen át, de nem biztos, hogy ez jó irányba mutat.”
Szerintem nincs ezzel semmi baj. Kinek a pap, kinek a papné. A szex szólhat simán a testiségről, és szólhat a szerelem, a testi-lelki vonzalom beteljesedéséről is.
Vannak, akik ránéznek valakire, még a nevét sem tudják, de már jöhet az ágybabújás. Dolgozik az ösztön, a kaland és a testi vágy. És bár nőknél is van erre példa, de a férfiaknál lazán és könnyedén megy az alkalmi szex. Ösztönlények vagyunk, csak máshogyan vagyunk kódolva mi férfiak, és máshogyan a nők.
Én csodálkozom azokon, akik úgy hirdetnek, hogy „ma estére keresünk párt, férfit, nőt”. A fene tudja, de én nem, vagyok arról meggyőződve, hogy ennyire le szabad-e egyszerűsíteni a szexualitást, a kölcsönös örömszerzést.
A 40-es hozzászóláshoz.
Az evolúciónak is van zsákutcája, még akkor is, ha a szelekció mellett néha kontraszelekció is előfordul. Ez újra és újra bebizonyosodik a dolgos hétköznapokban.
Az, hogy valakinek még fizetnek is azért, hogy a feleségét/barátnőjét megdughassák, nem több az ő részéről, mint futtatás. A párja részéről meg nem több, mint puszta prostitúció. Meglepődnék azon, ha megállnának ezen a szinten, bár a hozzászólásban le is van írva, hogy nem egyszeri alkalomról van szó.
Van, aki a szaktudását bocsátja áruba, van aki a munkaerejét és van aki a testét (avagy a párjáét). Mindenki úgy jut pénzhez, ahogyan az sikerül. No és úgy, amit elbír a gyomra. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 09:02), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (857830)
2013. 02. 15. péntek 09:02
Ez pedig egy gyöngyszem, mai termés, a szexuális evolúció dinamizmusát, határok nélküliségét igazolandó... Feltárandó a motivációk sokrétűségét...
dugják a feleségem mint egy kis kurvát
Érdekes dolgot vetett fel egy levélíró tegnap, szívesen megdugná a feleségem ha gondoljuk még az anyagitól se riadna vissza, bevalljuk ez kicsit izgatottá tett így teljesen kurvás lenne a dolog ami nagyon izgi...
2 hozzászólás, utolsó: Zsoltkó (ma 08:32)
Zsoltkó
ma 08:32
Szerintem is ez igazi vágyfokozó. Nekem a korábbi páromat már dugták meg pénzért - úgy is, hogy ott voltam, meg úgy is, hogy nem -, amit minden alkalommal el is mesélt részletesen. Ilyenkor hatalmasat szeretkeztünk.
kezdőpáros
ma 08:21
Ez.a.fantázia.már bennem.is.él egy edeje, mi is kaptunk.egyszer.egy.levelet amiben többször megkérdezte a pasi hogy kellene.e fizetnie a.3asozasert, én már előtte is.gondoltam erre csak azt nem tudom hogy lehetne.ezt úgy.kivitelezni hogy ne profi módon legyen hanem a pasi is.tudja.hogy nem megélhetés hanem vagy fokozasrol van szó.
dugják a feleségem mint egy kis kurvát
Érdekes dolgot vetett fel egy levélíró tegnap, szívesen megdugná a feleségem ha gondoljuk még az anyagitól se riadna vissza, bevalljuk ez kicsit izgatottá tett így teljesen kurvás lenne a dolog ami nagyon izgi...
2 hozzászólás, utolsó: Zsoltkó (ma 08:32)
Zsoltkó
ma 08:32
Szerintem is ez igazi vágyfokozó. Nekem a korábbi páromat már dugták meg pénzért - úgy is, hogy ott voltam, meg úgy is, hogy nem -, amit minden alkalommal el is mesélt részletesen. Ilyenkor hatalmasat szeretkeztünk.
kezdőpáros
ma 08:21
Ez.a.fantázia.már bennem.is.él egy edeje, mi is kaptunk.egyszer.egy.levelet amiben többször megkérdezte a pasi hogy kellene.e fizetnie a.3asozasert, én már előtte is.gondoltam erre csak azt nem tudom hogy lehetne.ezt úgy.kivitelezni hogy ne profi módon legyen hanem a pasi is.tudja.hogy nem megélhetés hanem vagy fokozasrol van szó.
Az alkoholra, mint minden másra igaz az, hogy mértekkel az egészségért. Mert a MÉRTÉK az, ami a kulcsa mindennek. Soha semmit nem szabad túlzásba vinni, mert a túlzásba vitt „dolog” szinte egészen biztosan valami módon, valamilyen formában, de vissza fog ütni a túlzásokba eső emberre.
Szerintem nincs semmi baj az elméleti okoskodásokkal. Van ezernyi olyan topik, ahol igen lényegre törő, ám sekélyes információáramlás, beszélgetés zajlik. Emelem kalapom e topik nyitója előtt. Jó ötlet volt!
Az anális szex érdekes dolog. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, szeretem a merész játszadozásokat, de nem lettem elvakult anális-szex rajongó. Puncirajongó, ciciimádó (és úgy egészében NŐI test imádó) annál inkább maradtam.
Biszexualitás. És itt a női biszexualításra gondolok, mert Te is azt hoztad elő. Meg vagyok arról győződve, hogy a nőkben jóval erősebb a saját neme iránti vonzódás, illetve egy másik női test elfogadása, mint nálunk férfiaknál a másik férfi felé. Úgy hiszem, hogy ezzel nincsen semmi baj.
Ámde a nők többségének általában soha nem jutna eszébe egy másik nővel ágyba bújni, csak úgy. Mert inkább vezérlik őket érzelmek, mint ösztönök. A másik nővel való játszadozást, ágyba bújást szinte majdnem mindig a férfiak, a mi kedvünkért teszik meg. Mert tudják, izgat minket a nők leszbi játszadozása, és hát sokan úgy gondolják, hogy miért is ne tegyék meg ezt, ha azt látják, hogy a férfiaknak (avagy az imádott férfinak) nyála csorog már a gondolatra is, a látványtól meg száj tátva marad, rendszer lefagy.
(Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 02. 14. csütörtök 22:20), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 14. csütörtök 22:20
Szerintem nincs semmi baj az elméleti okoskodásokkal. Van ezernyi olyan topik, ahol igen lényegre törő, ám sekélyes információáramlás, beszélgetés zajlik. Emelem kalapom e topik nyitója előtt. Jó ötlet volt!
Az anális szex érdekes dolog. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, szeretem a merész játszadozásokat, de nem lettem elvakult anális-szex rajongó. Puncirajongó, ciciimádó (és úgy egészében NŐI test imádó) annál inkább maradtam.
Biszexualitás. És itt a női biszexualításra gondolok, mert Te is azt hoztad elő. Meg vagyok arról győződve, hogy a nőkben jóval erősebb a saját neme iránti vonzódás, illetve egy másik női test elfogadása, mint nálunk férfiaknál a másik férfi felé. Úgy hiszem, hogy ezzel nincsen semmi baj.
Ámde a nők többségének általában soha nem jutna eszébe egy másik nővel ágyba bújni, csak úgy. Mert inkább vezérlik őket érzelmek, mint ösztönök. A másik nővel való játszadozást, ágyba bújást szinte majdnem mindig a férfiak, a mi kedvünkért teszik meg. Mert tudják, izgat minket a nők leszbi játszadozása, és hát sokan úgy gondolják, hogy miért is ne tegyék meg ezt, ha azt látják, hogy a férfiaknak (avagy az imádott férfinak) nyála csorog már a gondolatra is, a látványtól meg száj tátva marad, rendszer lefagy.
(Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 02. 14. csütörtök 22:20), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 14. csütörtök 22:20
Kezd a dolog kissé tudományos és egyre szerteágazóbb lenni. Nem belekotyogásnak csak gondolatnak egy-két apróság.
- az alkohol sajnos sok ilyen szituban jelen van, és utána a résztvevők nem is tudják mi történt, vagy jön a szégyen hogy "jajj mit tettem"....gáz. ( Off : Jobb klubokban - határon túl - az ital mértékkel van az árban, és aki inni akar azt finoman, de eltanácsolják az estétől.... )
- valóban sokan azért mennek bele a többesbe, mert ebben látják az ellaposodott, vagy tönkrement kapcsolatuk jövőjét, de ez kizárólag átmeneti állapot a legtöbb esetben, vagy csak olaj a tűzre, hogy méginkább elmérgesedjenek a dolgok.
Elméleti okoskodások helyett vagy mellett én azt mondom hogy ha valaki bármi "nem tradicionálist" visz bele az otthoni erotikába, az csak akkor tegye ha megbízik a párjában, megbízik önmagában és képesek az egészre felnőtt fejjel, felkészülten hozzákezdeni, mert mindent tönkre lehet tenni...
Nyúlmedve sok jót írt, sok-sok dologban nagyon egyetértek vele. Elhangzott tőle, hogy miért vannak az emberek rákattanva a töbesre. Talán mert társadalmilag van benne valami deviáns. Ez van másban is, de leginkább erről hall az ember.
Majdnem olyan mint az anális szex. Manapság egyre inkább akadnak pasik akik második mondata egy iismerkedésben hogy lehet-e fenékbe ...persze otthon ezt fel nem hozná mert a kedves párja lerendezné verbálisan! De ugyanígy divat a biszexualitás is, lassan az a nő aki nem volt nővel vagy nem akarja már kinézik....
- az alkohol sajnos sok ilyen szituban jelen van, és utána a résztvevők nem is tudják mi történt, vagy jön a szégyen hogy "jajj mit tettem"....gáz. ( Off : Jobb klubokban - határon túl - az ital mértékkel van az árban, és aki inni akar azt finoman, de eltanácsolják az estétől.... )
- valóban sokan azért mennek bele a többesbe, mert ebben látják az ellaposodott, vagy tönkrement kapcsolatuk jövőjét, de ez kizárólag átmeneti állapot a legtöbb esetben, vagy csak olaj a tűzre, hogy méginkább elmérgesedjenek a dolgok.
Elméleti okoskodások helyett vagy mellett én azt mondom hogy ha valaki bármi "nem tradicionálist" visz bele az otthoni erotikába, az csak akkor tegye ha megbízik a párjában, megbízik önmagában és képesek az egészre felnőtt fejjel, felkészülten hozzákezdeni, mert mindent tönkre lehet tenni...
Nyúlmedve sok jót írt, sok-sok dologban nagyon egyetértek vele. Elhangzott tőle, hogy miért vannak az emberek rákattanva a töbesre. Talán mert társadalmilag van benne valami deviáns. Ez van másban is, de leginkább erről hall az ember.
Majdnem olyan mint az anális szex. Manapság egyre inkább akadnak pasik akik második mondata egy iismerkedésben hogy lehet-e fenékbe ...persze otthon ezt fel nem hozná mert a kedves párja lerendezné verbálisan!
De ugyanígy divat a biszexualitás is, lassan az a nő aki nem volt nővel vagy nem akarja már kinézik....
Minél többet tapasztal valaki, minél vadabb és vadabb dolgokba veti bele magát, annál kevésbé lesz képes reagálni a megszokott, az egyszerű ingerekre....
Pontosan erre céloztam...az ingerküszöb egyre magasabban, egyre jobban össze kell szedni az erőt, hogy siker koronázza a nekifutást és az elrugaszkodást... aztán könnyen lehet, hogy végleg elszakadunk a talajtól. Szvsz egy idő után már nem kis feladat kontrollálni magunkat. (Bizonyos értelemben ennek jeleit magamon is észre veszem, bár egyelőre azért még az fejem irányít...remélem...
Én csodálkozom azokon, akik úgy hirdetnek, hogy „ma estére keresünk párt, férfit, nőt”.
Ez nekem is (az általad is említett okok miatt) nehezen értelmezhető, de elfogadom, hogy másoknak meg természetes. Legfeljebb elmélázom, arra gondolva, amit a promiszkuitás személyiségre gyakorolt nem feltétlenül pozitív hatásáról olvasgattam... amikor már a mennyiség már erősen visszahat a minőségre, pedig pont a minőség fokozása lenne a kitűzött cél.
Tudom, tudom, a férfiak még a krumplit is, ha sikerül sarokba szorítani, hogy ne guruljon el.... azért ismerek olyat is, akii van annyira megállapodott és elégedett, hogy picit több kell a lendületbe hozásához, mint egy illatozó női ágyék.
Még picit vissza a folytonos új iránti vágyhoz, a kereséshez... biztos, hogy azt keresték, amit találtak? Mert néhol azt látom, még megfogalmazni sem nagyon tudja, mire is vágyik, csak azt tudja, valami másra, másként... Tudom, a megtapasztalás a legkézenfekvőbb és leghitelesebb módszer, de mi van, ha rossz irányba megyünk az erdőben? (Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 11:33), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 11:33
Pontosan erre céloztam...az ingerküszöb egyre magasabban, egyre jobban össze kell szedni az erőt, hogy siker koronázza a nekifutást és az elrugaszkodást... aztán könnyen lehet, hogy végleg elszakadunk a talajtól. Szvsz egy idő után már nem kis feladat kontrollálni magunkat. (Bizonyos értelemben ennek jeleit magamon is észre veszem, bár egyelőre azért még az fejem irányít...remélem...
Én csodálkozom azokon, akik úgy hirdetnek, hogy „ma estére keresünk párt, férfit, nőt”.
Ez nekem is (az általad is említett okok miatt) nehezen értelmezhető, de elfogadom, hogy másoknak meg természetes. Legfeljebb elmélázom, arra gondolva, amit a promiszkuitás személyiségre gyakorolt nem feltétlenül pozitív hatásáról olvasgattam... amikor már a mennyiség már erősen visszahat a minőségre, pedig pont a minőség fokozása lenne a kitűzött cél.
Tudom, tudom, a férfiak még a krumplit is, ha sikerül sarokba szorítani, hogy ne guruljon el.... azért ismerek olyat is, akii van annyira megállapodott és elégedett, hogy picit több kell a lendületbe hozásához, mint egy illatozó női ágyék.
Még picit vissza a folytonos új iránti vágyhoz, a kereséshez... biztos, hogy azt keresték, amit találtak? Mert néhol azt látom, még megfogalmazni sem nagyon tudja, mire is vágyik, csak azt tudja, valami másra, másként... Tudom, a megtapasztalás a legkézenfekvőbb és leghitelesebb módszer, de mi van, ha rossz irányba megyünk az erdőben? (Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 11:33), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 11:33
A 38 (állóhajó) hozzászóláshoz…
Tény, kissé slendriánul fogalmaztam, hiszen nem csak a fájdalomról szól a BDSM és az S/M sem. A kiszolgáltatottságról, a bizalomról, a határok feszegetéséről, különféle szerepek alakításáról…stb.
Egészen biztos vagyok abban, hogy a mi lájtos kikötözős, szembekötözős, bilincses, ostoros játszadozásainkat is be lehetne sorolni „ezen” kategóriákba még annak ellenére is, hogy fájdalom sehol, semmilyen szinten nincs jelen.
„Sokaknál látom, hogy valahogy csakis a többesezésben, a folytonos vándorlásban látnak fantáziát, más már nem is érdekli őket”
Minél többet tapasztal valaki, minél vadabb és vadabb dolgokba veti bele magát, annál kevésbé lesz képes reagálni a megszokott, az egyszerű ingerekre. Hiszen a szokványos dolgokat már kevésnek tartják izgatónak, a párjuk már önmagában nem érdekes, csak akkor, ha mások is körül veszik őket, és egyre inkább csak a különleges, erőteljes ingerek indítják be vágyaikat.
Leveleztem több olyan párral is, akik sok-sok éve benne vannak a swingeres-többes játszadozásokban. És volt, aki még büszke is volt arra, hogy ők otthon kettecskén már nem is szeretkeznek, mert nem igénylik. Ahhoz képest, hogy az együttélés alfájának és ómegájának kéne lennie a férfi és nő közti intimitásnak, az érzelmektől, a vágytól fűtött együttléteknek, és puff, pont ez nincs meg.
„Szinte fáj, ahogy a szexet erővel akarják megfosztani bárminemű érzésektől, pusztán fizikai kontaktussá, testgyakorlássá redukálni. Szexet, most, bárkivel. Nem látom teljesen át, de nem biztos, hogy ez jó irányba mutat.”
Szerintem nincs ezzel semmi baj. Kinek a pap, kinek a papné. A szex szólhat simán a testiségről, és szólhat a szerelem, a testi-lelki vonzalom beteljesedéséről is.
Vannak, akik ránéznek valakire, még a nevét sem tudják, de már jöhet az ágybabújás. Dolgozik az ösztön, a kaland és a testi vágy. És bár nőknél is van erre példa, de a férfiaknál lazán és könnyedén megy az alkalmi szex. Ösztönlények vagyunk, csak máshogyan vagyunk kódolva mi férfiak, és máshogyan a nők.
Én csodálkozom azokon, akik úgy hirdetnek, hogy „ma estére keresünk párt, férfit, nőt”. A fene tudja, de én nem, vagyok arról meggyőződve, hogy ennyire le szabad-e egyszerűsíteni a szexualitást, a kölcsönös örömszerzést.
A 40-es hozzászóláshoz.
Az evolúciónak is van zsákutcája, még akkor is, ha a szelekció mellett néha kontraszelekció is előfordul. Ez újra és újra bebizonyosodik a dolgos hétköznapokban.
Az, hogy valakinek még fizetnek is azért, hogy a feleségét/barátnőjét megdughassák, nem több az ő részéről, mint futtatás. A párja részéről meg nem több, mint puszta prostitúció. Meglepődnék azon, ha megállnának ezen a szinten, bár a hozzászólásban le is van írva, hogy nem egyszeri alkalomról van szó.
Van, aki a szaktudását bocsátja áruba, van aki a munkaerejét és van aki a testét (avagy a párjáét). Mindenki úgy jut pénzhez, ahogyan az sikerül. No és úgy, amit elbír a gyomra.
Tény, kissé slendriánul fogalmaztam, hiszen nem csak a fájdalomról szól a BDSM és az S/M sem. A kiszolgáltatottságról, a bizalomról, a határok feszegetéséről, különféle szerepek alakításáról…stb.
Egészen biztos vagyok abban, hogy a mi lájtos kikötözős, szembekötözős, bilincses, ostoros játszadozásainkat is be lehetne sorolni „ezen” kategóriákba még annak ellenére is, hogy fájdalom sehol, semmilyen szinten nincs jelen.
„Sokaknál látom, hogy valahogy csakis a többesezésben, a folytonos vándorlásban látnak fantáziát, más már nem is érdekli őket”
Minél többet tapasztal valaki, minél vadabb és vadabb dolgokba veti bele magát, annál kevésbé lesz képes reagálni a megszokott, az egyszerű ingerekre. Hiszen a szokványos dolgokat már kevésnek tartják izgatónak, a párjuk már önmagában nem érdekes, csak akkor, ha mások is körül veszik őket, és egyre inkább csak a különleges, erőteljes ingerek indítják be vágyaikat.
Leveleztem több olyan párral is, akik sok-sok éve benne vannak a swingeres-többes játszadozásokban. És volt, aki még büszke is volt arra, hogy ők otthon kettecskén már nem is szeretkeznek, mert nem igénylik. Ahhoz képest, hogy az együttélés alfájának és ómegájának kéne lennie a férfi és nő közti intimitásnak, az érzelmektől, a vágytól fűtött együttléteknek, és puff, pont ez nincs meg.
„Szinte fáj, ahogy a szexet erővel akarják megfosztani bárminemű érzésektől, pusztán fizikai kontaktussá, testgyakorlássá redukálni. Szexet, most, bárkivel. Nem látom teljesen át, de nem biztos, hogy ez jó irányba mutat.”
Szerintem nincs ezzel semmi baj. Kinek a pap, kinek a papné. A szex szólhat simán a testiségről, és szólhat a szerelem, a testi-lelki vonzalom beteljesedéséről is.
Vannak, akik ránéznek valakire, még a nevét sem tudják, de már jöhet az ágybabújás. Dolgozik az ösztön, a kaland és a testi vágy. És bár nőknél is van erre példa, de a férfiaknál lazán és könnyedén megy az alkalmi szex. Ösztönlények vagyunk, csak máshogyan vagyunk kódolva mi férfiak, és máshogyan a nők.
Én csodálkozom azokon, akik úgy hirdetnek, hogy „ma estére keresünk párt, férfit, nőt”. A fene tudja, de én nem, vagyok arról meggyőződve, hogy ennyire le szabad-e egyszerűsíteni a szexualitást, a kölcsönös örömszerzést.
A 40-es hozzászóláshoz.
Az evolúciónak is van zsákutcája, még akkor is, ha a szelekció mellett néha kontraszelekció is előfordul. Ez újra és újra bebizonyosodik a dolgos hétköznapokban.
Az, hogy valakinek még fizetnek is azért, hogy a feleségét/barátnőjét megdughassák, nem több az ő részéről, mint futtatás. A párja részéről meg nem több, mint puszta prostitúció. Meglepődnék azon, ha megállnának ezen a szinten, bár a hozzászólásban le is van írva, hogy nem egyszeri alkalomról van szó.
Van, aki a szaktudását bocsátja áruba, van aki a munkaerejét és van aki a testét (avagy a párjáét). Mindenki úgy jut pénzhez, ahogyan az sikerül. No és úgy, amit elbír a gyomra.
„Még picit vissza a folytonos új iránti vágyhoz, a kereséshez... biztos, hogy azt keresték, amit találtak? Mert néhol azt látom, még megfogalmazni sem nagyon tudja, mire is vágyik, csak azt tudja, valami másra, másként... Tudom, a megtapasztalás a legkézenfekvőbb és leghitelesebb módszer, de mi van, ha rossz irányba megyünk az erdőben?”
Szerintem teljesen természetes az, hogy vágyjuk az újat, vágyjuk a mást, és hogy kíváncsiak vagyunk a világ „csodáira”. Nem szeretek általánosságokat puffogtatni, de szerintem addig működhet jól egy kapcsolat, míg mindketten képesek a másikban valami újat, valami vonzót, valami izgalmasat újra és újra felfedezni. Fontos, hogy ne csak a megszokások alakítsák együttléteiket, hanem újra és újra találjanak valami olyat, ami vonzóvá és értékessé varázsolja a másikat. Ez nem jön magától, nem véletlenül akad rá ilyesmire senki sem, hanem kitartó munkával keresni kell. Csak az találhat, aki oda is figyel a másikra. Egy kapcsolatba ahhoz, hogy jól működjön, bizony energiát kell fektetnie mindenkinek. Energia befektetés az is, ha új és új játszadozásokat találnak ki saját örömükre, vagy ha mással másokkal színesítik szexuális életüket.
Csak sohasem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi volt az eredendő, eredeti cél.
Fűszer. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:02), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 12:02
Szerintem teljesen természetes az, hogy vágyjuk az újat, vágyjuk a mást, és hogy kíváncsiak vagyunk a világ „csodáira”. Nem szeretek általánosságokat puffogtatni, de szerintem addig működhet jól egy kapcsolat, míg mindketten képesek a másikban valami újat, valami vonzót, valami izgalmasat újra és újra felfedezni. Fontos, hogy ne csak a megszokások alakítsák együttléteiket, hanem újra és újra találjanak valami olyat, ami vonzóvá és értékessé varázsolja a másikat. Ez nem jön magától, nem véletlenül akad rá ilyesmire senki sem, hanem kitartó munkával keresni kell. Csak az találhat, aki oda is figyel a másikra. Egy kapcsolatba ahhoz, hogy jól működjön, bizony energiát kell fektetnie mindenkinek. Energia befektetés az is, ha új és új játszadozásokat találnak ki saját örömükre, vagy ha mással másokkal színesítik szexuális életüket.
Csak sohasem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi volt az eredendő, eredeti cél.
Fűszer. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:02), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (857830)
2013. 02. 15. péntek 12:02
Minél többet tapasztal valaki, minél vadabb és vadabb dolgokba veti bele magát, annál kevésbé lesz képes reagálni a megszokott, az egyszerű ingerekre....
Pontosan erre céloztam...az ingerküszöb egyre magasabban, egyre jobban össze kell szedni az erőt, hogy siker koronázza a nekifutást és az elrugaszkodást... aztán könnyen lehet, hogy végleg elszakadunk a talajtól. Szvsz egy idő után már nem kis feladat kontrollálni magunkat. (Bizonyos értelemben ennek jeleit magamon is észre veszem, bár egyelőre azért még az fejem irányít...remélem...
Én csodálkozom azokon, akik úgy hirdetnek, hogy „ma estére keresünk párt, férfit, nőt”.
Ez nekem is (az általad is említett okok miatt) nehezen értelmezhető, de elfogadom, hogy másoknak meg természetes. Legfeljebb elmélázom, arra gondolva, amit a promiszkuitás személyiségre gyakorolt nem feltétlenül pozitív hatásáról olvasgattam... amikor már a mennyiség már erősen visszahat a minőségre, pedig pont a minőség fokozása lenne a kitűzött cél.
Tudom, tudom, a férfiak még a krumplit is, ha sikerül sarokba szorítani, hogy ne guruljon el.... azért ismerek olyat is, akii van annyira megállapodott és elégedett, hogy picit több kell a lendületbe hozásához, mint egy illatozó női ágyék.
Még picit vissza a folytonos új iránti vágyhoz, a kereséshez... biztos, hogy azt keresték, amit találtak? Mert néhol azt látom, még megfogalmazni sem nagyon tudja, mire is vágyik, csak azt tudja, valami másra, másként... Tudom, a megtapasztalás a legkézenfekvőbb és leghitelesebb módszer, de mi van, ha rossz irányba megyünk az erdőben?
Pontosan erre céloztam...az ingerküszöb egyre magasabban, egyre jobban össze kell szedni az erőt, hogy siker koronázza a nekifutást és az elrugaszkodást... aztán könnyen lehet, hogy végleg elszakadunk a talajtól. Szvsz egy idő után már nem kis feladat kontrollálni magunkat. (Bizonyos értelemben ennek jeleit magamon is észre veszem, bár egyelőre azért még az fejem irányít...remélem...
Én csodálkozom azokon, akik úgy hirdetnek, hogy „ma estére keresünk párt, férfit, nőt”.
Ez nekem is (az általad is említett okok miatt) nehezen értelmezhető, de elfogadom, hogy másoknak meg természetes. Legfeljebb elmélázom, arra gondolva, amit a promiszkuitás személyiségre gyakorolt nem feltétlenül pozitív hatásáról olvasgattam... amikor már a mennyiség már erősen visszahat a minőségre, pedig pont a minőség fokozása lenne a kitűzött cél.
Tudom, tudom, a férfiak még a krumplit is, ha sikerül sarokba szorítani, hogy ne guruljon el.... azért ismerek olyat is, akii van annyira megállapodott és elégedett, hogy picit több kell a lendületbe hozásához, mint egy illatozó női ágyék.
Még picit vissza a folytonos új iránti vágyhoz, a kereséshez... biztos, hogy azt keresték, amit találtak? Mert néhol azt látom, még megfogalmazni sem nagyon tudja, mire is vágyik, csak azt tudja, valami másra, másként... Tudom, a megtapasztalás a legkézenfekvőbb és leghitelesebb módszer, de mi van, ha rossz irányba megyünk az erdőben?
Egyre jobban belemélyedtek dolgokba. Ennyire nem tudok jól fogalmazni, és nem is szeretnék okostojás lenni..... :P
- Sokaknál igaz, hogy belemennek valamibe, majd még tovább..és tovább. Talán az emberi elme a ludas ebben, a teljesítményhajhászó énünk. Sokan ilyenek. Magam is tudok több olyan párt, nőt és férfit aki a többes szex adta lehetőséggel hetente élni akar, mindig jelen van egy klubban. Eleinte új nekik, de egyre fásultabbak, és egy idő után persze a hibás a környezet, a többi ember...nem ők. Az önkontroll ebben a dologban is rettentő fontos.
Aki szinte kötelességszerűen csinál bármit, egy idő után az élményből nyűg lesz...és ez a szexben is így van. Akit ismerek,és a többesben-swingerben "jelen van", és élvezi is azt, egyikük se az az ember, aki naptári pontossággal van jelen, élvezi és műveli ezt. Egszerűen ha van rá hangulat, kedv és lehetőség, de csak semmi görcsösség. Ellenben ismerek olyat aki iszonyatosan foggal-körömmel próbál ebbe a témába-világba ott lenni, és tényleg egyre inkább látszik hogy kiég. Persze ezt be nem vallaná magáról, mert kifelé olyan életerőt sugároz, hogy akár még regényt is írhatna belőle!
Hogy nehéz kontrollálni? Lehet, de aki figyel a környezetére és önmagára is az nehezebben botlik meg. Legalábbis én így gondolom.
Lehet létjogosultsága annak is, ha valaki spontán, azonmaé és aznap estére keres lehetőséget, de csak akkor ha a megélt kudarcot is kezelni tudják. És sokszor ez a kudarc észrevehető a görcsösségen, az ismétlődő keresgélések megszövegezésében is.
Sok-sok kört lehet futni ezen téma körül. Én úgy érzem hogy túlságosan mélyre az ok-okozatba nem kell leásni. Van egyfajta vágy, és van egyfajta lehetőség ami néha egymásra talál, de az akarás, a nyomásgyakorlás sose jó tanácsadó. Kifejtettem már máshol is, hogy sok ember a topik témájában keresi a kapcsolata színesedését, de mivel a dolguk, érzelmeik egymás felé nem stabilak ez egy olaj a tűzre sok esetben.
- Sokaknál igaz, hogy belemennek valamibe, majd még tovább..és tovább. Talán az emberi elme a ludas ebben, a teljesítményhajhászó énünk. Sokan ilyenek. Magam is tudok több olyan párt, nőt és férfit aki a többes szex adta lehetőséggel hetente élni akar, mindig jelen van egy klubban. Eleinte új nekik, de egyre fásultabbak, és egy idő után persze a hibás a környezet, a többi ember...nem ők. Az önkontroll ebben a dologban is rettentő fontos.
Aki szinte kötelességszerűen csinál bármit, egy idő után az élményből nyűg lesz...és ez a szexben is így van. Akit ismerek,és a többesben-swingerben "jelen van", és élvezi is azt, egyikük se az az ember, aki naptári pontossággal van jelen, élvezi és műveli ezt. Egszerűen ha van rá hangulat, kedv és lehetőség, de csak semmi görcsösség. Ellenben ismerek olyat aki iszonyatosan foggal-körömmel próbál ebbe a témába-világba ott lenni, és tényleg egyre inkább látszik hogy kiég. Persze ezt be nem vallaná magáról, mert kifelé olyan életerőt sugároz, hogy akár még regényt is írhatna belőle!
Hogy nehéz kontrollálni? Lehet, de aki figyel a környezetére és önmagára is az nehezebben botlik meg. Legalábbis én így gondolom.
Lehet létjogosultsága annak is, ha valaki spontán, azonmaé és aznap estére keres lehetőséget, de csak akkor ha a megélt kudarcot is kezelni tudják. És sokszor ez a kudarc észrevehető a görcsösségen, az ismétlődő keresgélések megszövegezésében is.
Sok-sok kört lehet futni ezen téma körül. Én úgy érzem hogy túlságosan mélyre az ok-okozatba nem kell leásni. Van egyfajta vágy, és van egyfajta lehetőség ami néha egymásra talál, de az akarás, a nyomásgyakorlás sose jó tanácsadó. Kifejtettem már máshol is, hogy sok ember a topik témájában keresi a kapcsolata színesedését, de mivel a dolguk, érzelmeik egymás felé nem stabilak ez egy olaj a tűzre sok esetben.
Nyúlmedve: reagálnék a gondolatodra, ami a biszexualitást illeti. A női biszexet azért szeretné sok férfi ( elbeszélgettem már erről párral ) mert így úgy érzi, hogy valami csak-csak leesik neki is. Egy érintés, később már több, csak hogy a vágyott másikat is elérhesse. És beszélgettem nőkkel is, akik elmondták hogy hát valahol elvárja a párja hogy nővel legyen, holott neki az semmi extrát nem ad. Nőként, férfitől kérdezném...nem jobban az agyatokban dobogna szívetek ha a szeretett kedves a nő felé való közeledést spontán tenné meg? Tutti hogy de! Rossz hogy ez manapság elvárás, és a topikhoz kapcsolóan ez is az egyik alap arra hogy sokkal több párocska kíván harmadiknak nőt az ágyukba, mint esetleg férfi kiegészítőt.
Ami pedig a saját nem felé való vonzódást illeti. Én próbálok tisztelni mindenkit, igy azokat is akik saját nemük felé (is ) kacsintgatnak. De megvallom hogy a férfiak együttléte nem vonz, sőt ( saját vélemény, kérem tiszteletbe tartani, nem pálcát törtem mások felett! ), és bár voltam nővel - sokszor is még is a férfiak felé orientálódok inkább. Nőtársasim közt viszont akad nem egy ekin érzem a kényszeres biszexualitást néha. Lehet hülyeség, de az a nő, aki vonzódik a nőhöz,az meg is tudja úgy csókolni hogy az jó. Nem csak átdugja a nyelvét. Ami pedig sok férfiálmot illet, miszerint szeretné leszbizni tudni a barátnőjét...Nos urak, nektek üzenem hogyha két nő leszbikus, oda nem kell férfi!
Ellenben tény, ha a szeretett asszonyka hírtelen nő felé fordul sok pasi ott azonnal fél 6....
(Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 11:55), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 11:55
Ami pedig a saját nem felé való vonzódást illeti. Én próbálok tisztelni mindenkit, igy azokat is akik saját nemük felé (is ) kacsintgatnak. De megvallom hogy a férfiak együttléte nem vonz, sőt ( saját vélemény, kérem tiszteletbe tartani, nem pálcát törtem mások felett! ), és bár voltam nővel - sokszor is még is a férfiak felé orientálódok inkább. Nőtársasim közt viszont akad nem egy ekin érzem a kényszeres biszexualitást néha. Lehet hülyeség, de az a nő, aki vonzódik a nőhöz,az meg is tudja úgy csókolni hogy az jó. Nem csak átdugja a nyelvét. Ami pedig sok férfiálmot illet, miszerint szeretné leszbizni tudni a barátnőjét...Nos urak, nektek üzenem hogyha két nő leszbikus, oda nem kell férfi!
Ellenben tény, ha a szeretett asszonyka hírtelen nő felé fordul sok pasi ott azonnal fél 6....
(Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 11:55), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 11:55
Az alkoholra, mint minden másra igaz az, hogy mértekkel az egészségért. Mert a MÉRTÉK az, ami a kulcsa mindennek. Soha semmit nem szabad túlzásba vinni, mert a túlzásba vitt „dolog” szinte egészen biztosan valami módon, valamilyen formában, de vissza fog ütni a túlzásokba eső emberre.
Szerintem nincs semmi baj az elméleti okoskodásokkal. Van ezernyi olyan topik, ahol igen lényegre törő, ám sekélyes információáramlás, beszélgetés zajlik. Emelem kalapom e topik nyitója előtt. Jó ötlet volt!
Az anális szex érdekes dolog. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, szeretem a merész játszadozásokat, de nem lettem elvakult anális-szex rajongó. Puncirajongó, ciciimádó (és úgy egészében NŐI test imádó) annál inkább maradtam.
Biszexualitás. És itt a női biszexualításra gondolok, mert Te is azt hoztad elő. Meg vagyok arról győződve, hogy a nőkben jóval erősebb a saját neme iránti vonzódás, illetve egy másik női test elfogadása, mint nálunk férfiaknál a másik férfi felé. Úgy hiszem, hogy ezzel nincsen semmi baj.
Ámde a nők többségének általában soha nem jutna eszébe egy másik nővel ágyba bújni, csak úgy. Mert inkább vezérlik őket érzelmek, mint ösztönök. A másik nővel való játszadozást, ágyba bújást szinte majdnem mindig a férfiak, a mi kedvünkért teszik meg. Mert tudják, izgat minket a nők leszbi játszadozása, és hát sokan úgy gondolják, hogy miért is ne tegyék meg ezt, ha azt látják, hogy a férfiaknak (avagy az imádott férfinak) nyála csorog már a gondolatra is, a látványtól meg száj tátva marad, rendszer lefagy.
Szerintem nincs semmi baj az elméleti okoskodásokkal. Van ezernyi olyan topik, ahol igen lényegre törő, ám sekélyes információáramlás, beszélgetés zajlik. Emelem kalapom e topik nyitója előtt. Jó ötlet volt!
Az anális szex érdekes dolog. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, szeretem a merész játszadozásokat, de nem lettem elvakult anális-szex rajongó. Puncirajongó, ciciimádó (és úgy egészében NŐI test imádó) annál inkább maradtam.
Biszexualitás. És itt a női biszexualításra gondolok, mert Te is azt hoztad elő. Meg vagyok arról győződve, hogy a nőkben jóval erősebb a saját neme iránti vonzódás, illetve egy másik női test elfogadása, mint nálunk férfiaknál a másik férfi felé. Úgy hiszem, hogy ezzel nincsen semmi baj.
Ámde a nők többségének általában soha nem jutna eszébe egy másik nővel ágyba bújni, csak úgy. Mert inkább vezérlik őket érzelmek, mint ösztönök. A másik nővel való játszadozást, ágyba bújást szinte majdnem mindig a férfiak, a mi kedvünkért teszik meg. Mert tudják, izgat minket a nők leszbi játszadozása, és hát sokan úgy gondolják, hogy miért is ne tegyék meg ezt, ha azt látják, hogy a férfiaknak (avagy az imádott férfinak) nyála csorog már a gondolatra is, a látványtól meg száj tátva marad, rendszer lefagy.
Nagyjából egyet tudok veled érteni, bár ahogyan körülnézek, a kapcsolatok működtetése vendégeskedéssel vagy annak mellőzésével sem nevezhető siker ágazatnak. Olyan ez, mintha az autószerelő a motor kopogását egy nagyobb hangrendszer beépítésével és a tető lefűrészelésével próbálná orvosolni. Ideig-óráig elfedheti a problémát, sőt, talán pozitív szaldóval tovább is tudunk adni a lestrapált járgányon, de néha talán az olacsere is látványosabb és hosszabban tartó pozitív eredményt hozhat. Aztán idővel felfedezzük, hogy az oldtimer autókban is rejlenek csodák...
Megint kérdésem van: a többesezés (a tudomány jelenlegi állását tekintve) feltételezhetően lehet pozitív hozadékú, ám mi van akkor, ha egy párkpcsolatban az egyik fél ettől eltérőleg vélekedik? Alá kell-e, alá lehet-e rendelni egy kapcsolatot, annak minden értékét egy olyan áldozathozatalnak, ami nem garantál megoldást? Viszont meg nem történtté már nem lehet tenni.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés. (Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:18), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 12:18
Megint kérdésem van: a többesezés (a tudomány jelenlegi állását tekintve) feltételezhetően lehet pozitív hozadékú, ám mi van akkor, ha egy párkpcsolatban az egyik fél ettől eltérőleg vélekedik? Alá kell-e, alá lehet-e rendelni egy kapcsolatot, annak minden értékét egy olyan áldozathozatalnak, ami nem garantál megoldást? Viszont meg nem történtté már nem lehet tenni.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés. (Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:18), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 12:18
„Még picit vissza a folytonos új iránti vágyhoz, a kereséshez... biztos, hogy azt keresték, amit találtak? Mert néhol azt látom, még megfogalmazni sem nagyon tudja, mire is vágyik, csak azt tudja, valami másra, másként... Tudom, a megtapasztalás a legkézenfekvőbb és leghitelesebb módszer, de mi van, ha rossz irányba megyünk az erdőben?”
Szerintem teljesen természetes az, hogy vágyjuk az újat, vágyjuk a mást, és hogy kíváncsiak vagyunk a világ „csodáira”. Nem szeretek általánosságokat puffogtatni, de szerintem addig működhet jól egy kapcsolat, míg mindketten képesek a másikban valami újat, valami vonzót, valami izgalmasat újra és újra felfedezni. Fontos, hogy ne csak a megszokások alakítsák együttléteiket, hanem újra és újra találjanak valami olyat, ami vonzóvá és értékessé varázsolja a másikat. Ez nem jön magától, nem véletlenül akad rá ilyesmire senki sem, hanem kitartó munkával keresni kell. Csak az találhat, aki oda is figyel a másikra. Egy kapcsolatba ahhoz, hogy jól működjön, bizony energiát kell fektetnie mindenkinek. Energia befektetés az is, ha új és új játszadozásokat találnak ki saját örömükre, vagy ha mással másokkal színesítik szexuális életüket.
Csak sohasem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi volt az eredendő, eredeti cél.
Fűszer.
Szerintem teljesen természetes az, hogy vágyjuk az újat, vágyjuk a mást, és hogy kíváncsiak vagyunk a világ „csodáira”. Nem szeretek általánosságokat puffogtatni, de szerintem addig működhet jól egy kapcsolat, míg mindketten képesek a másikban valami újat, valami vonzót, valami izgalmasat újra és újra felfedezni. Fontos, hogy ne csak a megszokások alakítsák együttléteiket, hanem újra és újra találjanak valami olyat, ami vonzóvá és értékessé varázsolja a másikat. Ez nem jön magától, nem véletlenül akad rá ilyesmire senki sem, hanem kitartó munkával keresni kell. Csak az találhat, aki oda is figyel a másikra. Egy kapcsolatba ahhoz, hogy jól működjön, bizony energiát kell fektetnie mindenkinek. Energia befektetés az is, ha új és új játszadozásokat találnak ki saját örömükre, vagy ha mással másokkal színesítik szexuális életüket.
Csak sohasem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi volt az eredendő, eredeti cél.
Fűszer.
sokkal több párocska kíván harmadiknak nőt az ágyukba, mint esetleg férfi kiegészítőt
Ezt annyival toldanám meg, hogy ebből is érezhető, kik érzik szükségesebbnek a többesezést. Közben ráadásul még az önzetlenség szobrához is modellt állnának, hogy hiszen csak a feleség magasabb szintű élvezete lebeg a szemük előtt. Aztán ha ez végképp nem megy, akkor legyen pasi... de persze az sem baj, ha az hoz magával egy nőt...
Azzal egyet értek, hogy egy nővel a szex nem jelent alapból extra élményt, pusztán más, nem jobb, nem rosszabb. Más. (gondolom férfiaknál is így lehet, de ott erősebb a tabu, meg erősebb, ösztön szintű gátlások is vannak.)
tulajdonképpen a férfiakra csak az utódláshoz van elengedhetetlen szükség. Vagyis csak hímivarsejtekre... (Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:45), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 12:45
Ezt annyival toldanám meg, hogy ebből is érezhető, kik érzik szükségesebbnek a többesezést. Közben ráadásul még az önzetlenség szobrához is modellt állnának, hogy hiszen csak a feleség magasabb szintű élvezete lebeg a szemük előtt. Aztán ha ez végképp nem megy, akkor legyen pasi... de persze az sem baj, ha az hoz magával egy nőt...
Azzal egyet értek, hogy egy nővel a szex nem jelent alapból extra élményt, pusztán más, nem jobb, nem rosszabb. Más. (gondolom férfiaknál is így lehet, de ott erősebb a tabu, meg erősebb, ösztön szintű gátlások is vannak.)
tulajdonképpen a férfiakra csak az utódláshoz van elengedhetetlen szükség. Vagyis csak hímivarsejtekre... (Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:45), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 12:45
Nyúlmedve: reagálnék a gondolatodra, ami a biszexualitást illeti. A női biszexet azért szeretné sok férfi ( elbeszélgettem már erről párral ) mert így úgy érzi, hogy valami csak-csak leesik neki is. Egy érintés, később már több, csak hogy a vágyott másikat is elérhesse. És beszélgettem nőkkel is, akik elmondták hogy hát valahol elvárja a párja hogy nővel legyen, holott neki az semmi extrát nem ad. Nőként, férfitől kérdezném...nem jobban az agyatokban dobogna szívetek ha a szeretett kedves a nő felé való közeledést spontán tenné meg? Tutti hogy de! Rossz hogy ez manapság elvárás, és a topikhoz kapcsolóan ez is az egyik alap arra hogy sokkal több párocska kíván harmadiknak nőt az ágyukba, mint esetleg férfi kiegészítőt.
Ami pedig a saját nem felé való vonzódást illeti. Én próbálok tisztelni mindenkit, igy azokat is akik saját nemük felé (is ) kacsintgatnak. De megvallom hogy a férfiak együttléte nem vonz, sőt ( saját vélemény, kérem tiszteletbe tartani, nem pálcát törtem mások felett! ), és bár voltam nővel - sokszor is még is a férfiak felé orientálódok inkább. Nőtársasim közt viszont akad nem egy ekin érzem a kényszeres biszexualitást néha. Lehet hülyeség, de az a nő, aki vonzódik a nőhöz,az meg is tudja úgy csókolni hogy az jó. Nem csak átdugja a nyelvét. Ami pedig sok férfiálmot illet, miszerint szeretné leszbizni tudni a barátnőjét...Nos urak, nektek üzenem hogyha két nő leszbikus, oda nem kell férfi!
Ellenben tény, ha a szeretett asszonyka hírtelen nő felé fordul sok pasi ott azonnal fél 6....
Ami pedig a saját nem felé való vonzódást illeti. Én próbálok tisztelni mindenkit, igy azokat is akik saját nemük felé (is ) kacsintgatnak. De megvallom hogy a férfiak együttléte nem vonz, sőt ( saját vélemény, kérem tiszteletbe tartani, nem pálcát törtem mások felett! ), és bár voltam nővel - sokszor is még is a férfiak felé orientálódok inkább. Nőtársasim közt viszont akad nem egy ekin érzem a kényszeres biszexualitást néha. Lehet hülyeség, de az a nő, aki vonzódik a nőhöz,az meg is tudja úgy csókolni hogy az jó. Nem csak átdugja a nyelvét. Ami pedig sok férfiálmot illet, miszerint szeretné leszbizni tudni a barátnőjét...Nos urak, nektek üzenem hogyha két nő leszbikus, oda nem kell férfi!
Ellenben tény, ha a szeretett asszonyka hírtelen nő felé fordul sok pasi ott azonnal fél 6....
Persze hogy belemélyedünk. Nem okoskodsz, nem okostojáskodsz, mint ahogyan mások sem. A fórumozás alapja és lényege a kommunikáció.
„Lehet létjogosultsága annak is, ha valaki spontán, azonmaé és aznap estére keres lehetőséget, de csak akkor ha a megélt kudarcot is kezelni tudják. És sokszor ez a kudarc észrevehető a görcsösségen, az ismétlődő keresgélések megszövegezésében is.”
Bármilyen furcsán hangzik, de a kudarcot, a csalódást, a sikertelenséget magában hordozza minden elsietett, elkapkodott döntés és cselekedet.
Nem hiszem el azt, hogy valaki annyira el lehet keseredve, hogy már minden mindegy, csak valakivel lehessen szexelni. És jön az újrázás, új hirdetés, új partnerek, és jó esetben a nagy számok törvénye alapján egyszer-egyszer még pozitív élménnyel is gazdagodni lehet. De milyen áron?
Néha olyan érzésem van, mintha a rohanó világban még a szexualitásban is a mennyiség felé tendálnának el sokan. Kapkodva esznek, kapkodva élnek, kapkodva dolgoznak, kapkodva nevelnek gyereket, kapkodva szexelnek… Nem kiismerik a dolgokat, hanem ha valami nem tetszik, akkor azt elhajítják jó messzire, pedig lehet, csak a nézőponti-viszonyulási polaritás volt helytelen… Ezt akár a házasságokra is rá lehet húzni. Ahelyett hogy párbeszédet kezdenének az emberek, ahelyett hogy megpróbálnák megjavítani, helyesen kezelni, inkább felrúgnak mindent.
A buszexualitásról. Nem véletlenül írtam azt, hogy a nők inkább teszik a mi kedvünkért, sem mint saját magukért. Tisztelet a kivételnek. Bolond az a férfi, aki nincs ezzel tisztában.
Magától értetődő az, ha a férfiak reménykednek abban, hogy nekik is jut valami, hogy ők sem maradnak ki a buliból. Ebben lehet, hogy a „potyázás” is szerepet játszik, de szerintem még inkább az, hogy részesei kívánnak lenni a párjuk örömének. Hűűű de szépen hangzik.
Újfent saját példát felhozva. Tudom azt, hogy a feleségem kíváncsi, érdeklődő a nők felé is, de azt is tudom, hogy nem fog ezért nekilátni zizegni. Na meg azt is, hogy gyakorlatban lehet, hogy visszariadna egy másik nő puncijától.
Ám ha valamikor mégis kipróbálná a dolgot, biztos vagyok abban, hogy ha azt kívánná, akkor vagy ott sem lennék fizikai valómban a neves eseményen, vagy ha úgy szeretné, hozzá sem érnék a másik nőhöz. Engem jobban izgat az, hogy láthatom, ahogy más érintését is élvezi, ahogy mástól is élvez, ahogy más … Igazándiból ez a lényeg akkor is, ha férfi a harmadik.
A férfi homoszexualitásssal kapcsolatban a férfiak többsége igencsak homofób nézeteket vall. Ezen nincs is mit meglepődni. Mint ahogyan azon sem, hogy a nők sem tartják vonzónak ezt. Amíg egyik sem kötelező, addig nem kell félni sem neked, sem nekem, és másoknak sem.
(Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:45), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 12:45
„Lehet létjogosultsága annak is, ha valaki spontán, azonmaé és aznap estére keres lehetőséget, de csak akkor ha a megélt kudarcot is kezelni tudják. És sokszor ez a kudarc észrevehető a görcsösségen, az ismétlődő keresgélések megszövegezésében is.”
Bármilyen furcsán hangzik, de a kudarcot, a csalódást, a sikertelenséget magában hordozza minden elsietett, elkapkodott döntés és cselekedet.
Nem hiszem el azt, hogy valaki annyira el lehet keseredve, hogy már minden mindegy, csak valakivel lehessen szexelni. És jön az újrázás, új hirdetés, új partnerek, és jó esetben a nagy számok törvénye alapján egyszer-egyszer még pozitív élménnyel is gazdagodni lehet. De milyen áron?
Néha olyan érzésem van, mintha a rohanó világban még a szexualitásban is a mennyiség felé tendálnának el sokan. Kapkodva esznek, kapkodva élnek, kapkodva dolgoznak, kapkodva nevelnek gyereket, kapkodva szexelnek… Nem kiismerik a dolgokat, hanem ha valami nem tetszik, akkor azt elhajítják jó messzire, pedig lehet, csak a nézőponti-viszonyulási polaritás volt helytelen… Ezt akár a házasságokra is rá lehet húzni. Ahelyett hogy párbeszédet kezdenének az emberek, ahelyett hogy megpróbálnák megjavítani, helyesen kezelni, inkább felrúgnak mindent.
A buszexualitásról. Nem véletlenül írtam azt, hogy a nők inkább teszik a mi kedvünkért, sem mint saját magukért. Tisztelet a kivételnek. Bolond az a férfi, aki nincs ezzel tisztában.
Magától értetődő az, ha a férfiak reménykednek abban, hogy nekik is jut valami, hogy ők sem maradnak ki a buliból. Ebben lehet, hogy a „potyázás” is szerepet játszik, de szerintem még inkább az, hogy részesei kívánnak lenni a párjuk örömének. Hűűű de szépen hangzik.
Újfent saját példát felhozva. Tudom azt, hogy a feleségem kíváncsi, érdeklődő a nők felé is, de azt is tudom, hogy nem fog ezért nekilátni zizegni. Na meg azt is, hogy gyakorlatban lehet, hogy visszariadna egy másik nő puncijától.
Ám ha valamikor mégis kipróbálná a dolgot, biztos vagyok abban, hogy ha azt kívánná, akkor vagy ott sem lennék fizikai valómban a neves eseményen, vagy ha úgy szeretné, hozzá sem érnék a másik nőhöz. Engem jobban izgat az, hogy láthatom, ahogy más érintését is élvezi, ahogy mástól is élvez, ahogy más … Igazándiból ez a lényeg akkor is, ha férfi a harmadik.
A férfi homoszexualitásssal kapcsolatban a férfiak többsége igencsak homofób nézeteket vall. Ezen nincs is mit meglepődni. Mint ahogyan azon sem, hogy a nők sem tartják vonzónak ezt. Amíg egyik sem kötelező, addig nem kell félni sem neked, sem nekem, és másoknak sem.
(Ez egy válasz ravenna üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:45), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 12:45
Nyúlmedve: reagálnék a gondolatodra, ami a biszexualitást illeti. A női biszexet azért szeretné sok férfi ( elbeszélgettem már erről párral ) mert így úgy érzi, hogy valami csak-csak leesik neki is. Egy érintés, később már több, csak hogy a vágyott másikat is elérhesse. És beszélgettem nőkkel is, akik elmondták hogy hát valahol elvárja a párja hogy nővel legyen, holott neki az semmi extrát nem ad. Nőként, férfitől kérdezném...nem jobban az agyatokban dobogna szívetek ha a szeretett kedves a nő felé való közeledést spontán tenné meg? Tutti hogy de! Rossz hogy ez manapság elvárás, és a topikhoz kapcsolóan ez is az egyik alap arra hogy sokkal több párocska kíván harmadiknak nőt az ágyukba, mint esetleg férfi kiegészítőt.
Ami pedig a saját nem felé való vonzódást illeti. Én próbálok tisztelni mindenkit, igy azokat is akik saját nemük felé (is ) kacsintgatnak. De megvallom hogy a férfiak együttléte nem vonz, sőt ( saját vélemény, kérem tiszteletbe tartani, nem pálcát törtem mások felett! ), és bár voltam nővel - sokszor is még is a férfiak felé orientálódok inkább. Nőtársasim közt viszont akad nem egy ekin érzem a kényszeres biszexualitást néha. Lehet hülyeség, de az a nő, aki vonzódik a nőhöz,az meg is tudja úgy csókolni hogy az jó. Nem csak átdugja a nyelvét. Ami pedig sok férfiálmot illet, miszerint szeretné leszbizni tudni a barátnőjét...Nos urak, nektek üzenem hogyha két nő leszbikus, oda nem kell férfi!
Ellenben tény, ha a szeretett asszonyka hírtelen nő felé fordul sok pasi ott azonnal fél 6....
Ami pedig a saját nem felé való vonzódást illeti. Én próbálok tisztelni mindenkit, igy azokat is akik saját nemük felé (is ) kacsintgatnak. De megvallom hogy a férfiak együttléte nem vonz, sőt ( saját vélemény, kérem tiszteletbe tartani, nem pálcát törtem mások felett! ), és bár voltam nővel - sokszor is még is a férfiak felé orientálódok inkább. Nőtársasim közt viszont akad nem egy ekin érzem a kényszeres biszexualitást néha. Lehet hülyeség, de az a nő, aki vonzódik a nőhöz,az meg is tudja úgy csókolni hogy az jó. Nem csak átdugja a nyelvét. Ami pedig sok férfiálmot illet, miszerint szeretné leszbizni tudni a barátnőjét...Nos urak, nektek üzenem hogyha két nő leszbikus, oda nem kell férfi!
Ellenben tény, ha a szeretett asszonyka hírtelen nő felé fordul sok pasi ott azonnal fél 6....
„Megint kérdésem van: a többesezés (a tudomány jelenlegi állását tekintve) feltételezhetően lehet pozitív hozadékú, ám mi van akkor, ha egy párkpcsolatban az egyik fél ettől eltérőleg vélekedik? Alá kell-e, alá lehet-e rendelni egy kapcsolatot, annak minden értékét egy olyan áldozathozatalnak, ami nem garantál megoldást? Viszont meg nem történtté már nem lehet tenni.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés.”
Feladtad a leckét.
Mivel nincs a zsebemben a bölcsek köve, sőt, még elképzelésem sincs arról, hogy hogyan is nézhet ki, ezért picit szubjektív véleményt tudok csak megejteni.
Szerintem nincs értelme olyannak-olyanba nekikezdeni, amit az egyik fél akar, a másik nem. A házasság, a párkapcsolat közös elhatározásból született meg, lett létrehozva. Ketten vannak, egy ember egy szavazat. Két szavazat kell minden fontos döntés meghozatalához.
Most gondold végig.
A nő mindenáron szeretne egy másik nőt is bevonni a hálószobai játszadozásokba, és egyfolytában a témáról zsolozsmázik, majd szegény pasit kész tények elé állítja. Márpedig neki kell, mert vágyja, mert szeretné. Meg különben is, élvezni fogja mindenki. Szegény pasi meg inkább ráhagyja. Aztán eljön a nagy esemény, a nő lelkes, már napok óta nem tud aludni, elképzeli azt, hogy hogyan fogják kényeztetni a másik nővel az imádott férjét. A férj igyekszik lelkesedést mutatni, ám valójában csak ímmel-ámmal vágyja a dolgokat, hagyja hogy kényeztessék, sőt még simogatja, nyalogatja és meg is dugja az idegen nőt. Teszi ezt azért, hogy ne bántsa meg a feleségét, no meg ismeri a mondást, hagyd magad, előbb szabadulsz. Na meg sejti, minden csoda három napig tart... De ha nincs szerencséje, akkor tovább, márpedig nem okos dolog a férfit akarata ellenére olyan helyzetbe kényszeríteni, amilyet nem vágyik. Szép lassan megszűnik a bizalom, elillan a szeretet és a szerelem, kiszolgáltatottság és elégedetlenség érzése fog eluralkodni rajta. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 13:02), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 13:02
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés.”
Feladtad a leckét.
Mivel nincs a zsebemben a bölcsek köve, sőt, még elképzelésem sincs arról, hogy hogyan is nézhet ki, ezért picit szubjektív véleményt tudok csak megejteni.
Szerintem nincs értelme olyannak-olyanba nekikezdeni, amit az egyik fél akar, a másik nem. A házasság, a párkapcsolat közös elhatározásból született meg, lett létrehozva. Ketten vannak, egy ember egy szavazat. Két szavazat kell minden fontos döntés meghozatalához.
Most gondold végig.
A nő mindenáron szeretne egy másik nőt is bevonni a hálószobai játszadozásokba, és egyfolytában a témáról zsolozsmázik, majd szegény pasit kész tények elé állítja. Márpedig neki kell, mert vágyja, mert szeretné. Meg különben is, élvezni fogja mindenki. Szegény pasi meg inkább ráhagyja. Aztán eljön a nagy esemény, a nő lelkes, már napok óta nem tud aludni, elképzeli azt, hogy hogyan fogják kényeztetni a másik nővel az imádott férjét. A férj igyekszik lelkesedést mutatni, ám valójában csak ímmel-ámmal vágyja a dolgokat, hagyja hogy kényeztessék, sőt még simogatja, nyalogatja és meg is dugja az idegen nőt. Teszi ezt azért, hogy ne bántsa meg a feleségét, no meg ismeri a mondást, hagyd magad, előbb szabadulsz. Na meg sejti, minden csoda három napig tart... De ha nincs szerencséje, akkor tovább, márpedig nem okos dolog a férfit akarata ellenére olyan helyzetbe kényszeríteni, amilyet nem vágyik. Szép lassan megszűnik a bizalom, elillan a szeretet és a szerelem, kiszolgáltatottság és elégedetlenség érzése fog eluralkodni rajta. (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 13:02), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (857830)
2013. 02. 15. péntek 13:02
Nagyjából egyet tudok veled érteni, bár ahogyan körülnézek, a kapcsolatok működtetése vendégeskedéssel vagy annak mellőzésével sem nevezhető siker ágazatnak. Olyan ez, mintha az autószerelő a motor kopogását egy nagyobb hangrendszer beépítésével és a tető lefűrészelésével próbálná orvosolni. Ideig-óráig elfedheti a problémát, sőt, talán pozitív szaldóval tovább is tudunk adni a lestrapált járgányon, de néha talán az olacsere is látványosabb és hosszabban tartó pozitív eredményt hozhat. Aztán idővel felfedezzük, hogy az oldtimer autókban is rejlenek csodák...
Megint kérdésem van: a többesezés (a tudomány jelenlegi állását tekintve) feltételezhetően lehet pozitív hozadékú, ám mi van akkor, ha egy párkpcsolatban az egyik fél ettől eltérőleg vélekedik? Alá kell-e, alá lehet-e rendelni egy kapcsolatot, annak minden értékét egy olyan áldozathozatalnak, ami nem garantál megoldást? Viszont meg nem történtté már nem lehet tenni.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés.
Megint kérdésem van: a többesezés (a tudomány jelenlegi állását tekintve) feltételezhetően lehet pozitív hozadékú, ám mi van akkor, ha egy párkpcsolatban az egyik fél ettől eltérőleg vélekedik? Alá kell-e, alá lehet-e rendelni egy kapcsolatot, annak minden értékét egy olyan áldozathozatalnak, ami nem garantál megoldást? Viszont meg nem történtté már nem lehet tenni.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés.
Szerintem teljesen természetes az, hogy vágyjuk az újat, vágyjuk a mást,...
Ez vitathatalan és jó is. Viszont akkor érzek problémát, amikor ez kényszeres, görcsös akarássá torzul. A mindig másra vágyás éppen úgy magában hordozza a monotóniát sőt, maga a monotónia. Meg említhetném azt is, hogy épp ennyire vágyja az ember a stabilitást, a biztonságot, a kiszámíthatóságot. Mingyá rajzolok egy Jin-jang korongot...
(Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:18), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 12:18
Ez vitathatalan és jó is. Viszont akkor érzek problémát, amikor ez kényszeres, görcsös akarássá torzul. A mindig másra vágyás éppen úgy magában hordozza a monotóniát sőt, maga a monotónia. Meg említhetném azt is, hogy épp ennyire vágyja az ember a stabilitást, a biztonságot, a kiszámíthatóságot. Mingyá rajzolok egy Jin-jang korongot...
(Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 12:18), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 12:18
„Még picit vissza a folytonos új iránti vágyhoz, a kereséshez... biztos, hogy azt keresték, amit találtak? Mert néhol azt látom, még megfogalmazni sem nagyon tudja, mire is vágyik, csak azt tudja, valami másra, másként... Tudom, a megtapasztalás a legkézenfekvőbb és leghitelesebb módszer, de mi van, ha rossz irányba megyünk az erdőben?”
Szerintem teljesen természetes az, hogy vágyjuk az újat, vágyjuk a mást, és hogy kíváncsiak vagyunk a világ „csodáira”. Nem szeretek általánosságokat puffogtatni, de szerintem addig működhet jól egy kapcsolat, míg mindketten képesek a másikban valami újat, valami vonzót, valami izgalmasat újra és újra felfedezni. Fontos, hogy ne csak a megszokások alakítsák együttléteiket, hanem újra és újra találjanak valami olyat, ami vonzóvá és értékessé varázsolja a másikat. Ez nem jön magától, nem véletlenül akad rá ilyesmire senki sem, hanem kitartó munkával keresni kell. Csak az találhat, aki oda is figyel a másikra. Egy kapcsolatba ahhoz, hogy jól működjön, bizony energiát kell fektetnie mindenkinek. Energia befektetés az is, ha új és új játszadozásokat találnak ki saját örömükre, vagy ha mással másokkal színesítik szexuális életüket.
Csak sohasem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi volt az eredendő, eredeti cél.
Fűszer.
Szerintem teljesen természetes az, hogy vágyjuk az újat, vágyjuk a mást, és hogy kíváncsiak vagyunk a világ „csodáira”. Nem szeretek általánosságokat puffogtatni, de szerintem addig működhet jól egy kapcsolat, míg mindketten képesek a másikban valami újat, valami vonzót, valami izgalmasat újra és újra felfedezni. Fontos, hogy ne csak a megszokások alakítsák együttléteiket, hanem újra és újra találjanak valami olyat, ami vonzóvá és értékessé varázsolja a másikat. Ez nem jön magától, nem véletlenül akad rá ilyesmire senki sem, hanem kitartó munkával keresni kell. Csak az találhat, aki oda is figyel a másikra. Egy kapcsolatba ahhoz, hogy jól működjön, bizony energiát kell fektetnie mindenkinek. Energia befektetés az is, ha új és új játszadozásokat találnak ki saját örömükre, vagy ha mással másokkal színesítik szexuális életüket.
Csak sohasem szabad elfelejtkezni arról, hogy mi volt az eredendő, eredeti cél.
Fűszer.
Most gondold végig.
Gondoljgondolj... hát tényleg nem lehet egyszerű férfinek lenni egy erős akaratú nő mellett....
(Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 13:51), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 13:51
Gondoljgondolj... hát tényleg nem lehet egyszerű férfinek lenni egy erős akaratú nő mellett....
(Ez egy válasz Nyúlmedve üzenetére (2013. 02. 15. péntek 13:51), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 13:51
„Megint kérdésem van: a többesezés (a tudomány jelenlegi állását tekintve) feltételezhetően lehet pozitív hozadékú, ám mi van akkor, ha egy párkpcsolatban az egyik fél ettől eltérőleg vélekedik? Alá kell-e, alá lehet-e rendelni egy kapcsolatot, annak minden értékét egy olyan áldozathozatalnak, ami nem garantál megoldást? Viszont meg nem történtté már nem lehet tenni.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés.”
Feladtad a leckét.
Mivel nincs a zsebemben a bölcsek köve, sőt, még elképzelésem sincs arról, hogy hogyan is nézhet ki, ezért picit szubjektív véleményt tudok csak megejteni.
Szerintem nincs értelme olyannak-olyanba nekikezdeni, amit az egyik fél akar, a másik nem. A házasság, a párkapcsolat közös elhatározásból született meg, lett létrehozva. Ketten vannak, egy ember egy szavazat. Két szavazat kell minden fontos döntés meghozatalához.
Most gondold végig.
A nő mindenáron szeretne egy másik nőt is bevonni a hálószobai játszadozásokba, és egyfolytában a témáról zsolozsmázik, majd szegény pasit kész tények elé állítja. Márpedig neki kell, mert vágyja, mert szeretné. Meg különben is, élvezni fogja mindenki. Szegény pasi meg inkább ráhagyja. Aztán eljön a nagy esemény, a nő lelkes, már napok óta nem tud aludni, elképzeli azt, hogy hogyan fogják kényeztetni a másik nővel az imádott férjét. A férj igyekszik lelkesedést mutatni, ám valójában csak ímmel-ámmal vágyja a dolgokat, hagyja hogy kényeztessék, sőt még simogatja, nyalogatja és meg is dugja az idegen nőt. Teszi ezt azért, hogy ne bántsa meg a feleségét, no meg ismeri a mondást, hagyd magad, előbb szabadulsz. Na meg sejti, minden csoda három napig tart... De ha nincs szerencséje, akkor tovább, márpedig nem okos dolog a férfit akarata ellenére olyan helyzetbe kényszeríteni, amilyet nem vágyik. Szép lassan megszűnik a bizalom, elillan a szeretet és a szerelem, kiszolgáltatottság és elégedetlenség érzése fog eluralkodni rajta.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés.”
Feladtad a leckét.
Mivel nincs a zsebemben a bölcsek köve, sőt, még elképzelésem sincs arról, hogy hogyan is nézhet ki, ezért picit szubjektív véleményt tudok csak megejteni.
Szerintem nincs értelme olyannak-olyanba nekikezdeni, amit az egyik fél akar, a másik nem. A házasság, a párkapcsolat közös elhatározásból született meg, lett létrehozva. Ketten vannak, egy ember egy szavazat. Két szavazat kell minden fontos döntés meghozatalához.
Most gondold végig.
A nő mindenáron szeretne egy másik nőt is bevonni a hálószobai játszadozásokba, és egyfolytában a témáról zsolozsmázik, majd szegény pasit kész tények elé állítja. Márpedig neki kell, mert vágyja, mert szeretné. Meg különben is, élvezni fogja mindenki. Szegény pasi meg inkább ráhagyja. Aztán eljön a nagy esemény, a nő lelkes, már napok óta nem tud aludni, elképzeli azt, hogy hogyan fogják kényeztetni a másik nővel az imádott férjét. A férj igyekszik lelkesedést mutatni, ám valójában csak ímmel-ámmal vágyja a dolgokat, hagyja hogy kényeztessék, sőt még simogatja, nyalogatja és meg is dugja az idegen nőt. Teszi ezt azért, hogy ne bántsa meg a feleségét, no meg ismeri a mondást, hagyd magad, előbb szabadulsz. Na meg sejti, minden csoda három napig tart... De ha nincs szerencséje, akkor tovább, márpedig nem okos dolog a férfit akarata ellenére olyan helyzetbe kényszeríteni, amilyet nem vágyik. Szép lassan megszűnik a bizalom, elillan a szeretet és a szerelem, kiszolgáltatottság és elégedetlenség érzése fog eluralkodni rajta.
Bocsi, nem tudtam megállni, hogy ne fordított szemszögből írjam meg…
(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 14:07), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 14:07
(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 14:07), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (857830)
2013. 02. 15. péntek 14:07
Most gondold végig.
Gondoljgondolj... hát tényleg nem lehet egyszerű férfinek lenni egy erős akaratú nő mellett....
Gondoljgondolj... hát tényleg nem lehet egyszerű férfinek lenni egy erős akaratú nő mellett....
Jing & Jang.
Csak lazán, csak kényelmesen, ám mindig figyelve a jóra és a rosszra egyaránt. Ez adhatja a nem unalmas, ám tevékeny kiszámíthatóságot és izgalmas biztonságot. Mert a görcsösség, az erőlködés valóban ugyanúgy magában hordozhatja a monotóniát, mint az unalmas egyhangúság. Ezért kell megtalálni az arany középutat. Ez azonban mindenkinek más és máshol található.
Alkoholos példa…
(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 14:03), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 14:03
Csak lazán, csak kényelmesen, ám mindig figyelve a jóra és a rosszra egyaránt. Ez adhatja a nem unalmas, ám tevékeny kiszámíthatóságot és izgalmas biztonságot. Mert a görcsösség, az erőlködés valóban ugyanúgy magában hordozhatja a monotóniát, mint az unalmas egyhangúság. Ezért kell megtalálni az arany középutat. Ez azonban mindenkinek más és máshol található.
Alkoholos példa…
(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 14:03), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (857830)
2013. 02. 15. péntek 14:03
Szerintem teljesen természetes az, hogy vágyjuk az újat, vágyjuk a mást,...
Ez vitathatalan és jó is. Viszont akkor érzek problémát, amikor ez kényszeres, görcsös akarássá torzul. A mindig másra vágyás éppen úgy magában hordozza a monotóniát sőt, maga a monotónia. Meg említhetném azt is, hogy épp ennyire vágyja az ember a stabilitást, a biztonságot, a kiszámíthatóságot. Mingyá rajzolok egy Jin-jang korongot...
Ez vitathatalan és jó is. Viszont akkor érzek problémát, amikor ez kényszeres, görcsös akarássá torzul. A mindig másra vágyás éppen úgy magában hordozza a monotóniát sőt, maga a monotónia. Meg említhetném azt is, hogy épp ennyire vágyja az ember a stabilitást, a biztonságot, a kiszámíthatóságot. Mingyá rajzolok egy Jin-jang korongot...
Húú ez nagyon nehéz kérdés Nyulmedve már megválaszolta ugyan de szerintem ez annyira változó hogy minden párnak saját magának kel megkeresnie erre a választ.
Én liberális gondolkodásom miatt elutasítok minden kényszert amit ráutalással közvetlen vagy közvetve elvárások támasztásával érnek el. Tapasztalatom szerint sokkal élvezetesebb az a szex amit valaki önként saját akaratából vérmérséklete szerint csupán szeretetből ad a párjának mint amit valamilyen úton elvárások miatt teljesít.
Kényszernek tartom bizonyos fokig a tervezést is mikor a szex időpontját előre meghatározzák, jövő hét végén pénteken este tízkor megyünk dugni…( . borzasztó…
)
Az alkoholt és a szexet is csak mértékkel ez egy fontos szempont, amit szem előtt kel tartani nehogy a szabad akarat és személyiség deformálódjon. NE attól legyen valaki szenvedélyes szerető mert bedobott pár felest, vagy ránézett a naptárra, hogy ma este swingeres buli van netán azért mert párja elvárásának akar megfelelni.
A jó szex spontán jön és letarol mindnet mint a vihar
(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 13:02), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 15. péntek 13:02
Én liberális gondolkodásom miatt elutasítok minden kényszert amit ráutalással közvetlen vagy közvetve elvárások támasztásával érnek el. Tapasztalatom szerint sokkal élvezetesebb az a szex amit valaki önként saját akaratából vérmérséklete szerint csupán szeretetből ad a párjának mint amit valamilyen úton elvárások miatt teljesít.
Kényszernek tartom bizonyos fokig a tervezést is mikor a szex időpontját előre meghatározzák, jövő hét végén pénteken este tízkor megyünk dugni…( . borzasztó…
) Az alkoholt és a szexet is csak mértékkel ez egy fontos szempont, amit szem előtt kel tartani nehogy a szabad akarat és személyiség deformálódjon. NE attól legyen valaki szenvedélyes szerető mert bedobott pár felest, vagy ránézett a naptárra, hogy ma este swingeres buli van netán azért mert párja elvárásának akar megfelelni.
A jó szex spontán jön és letarol mindnet mint a vihar
(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 15. péntek 13:02), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (857830)
2013. 02. 15. péntek 13:02
Nagyjából egyet tudok veled érteni, bár ahogyan körülnézek, a kapcsolatok működtetése vendégeskedéssel vagy annak mellőzésével sem nevezhető siker ágazatnak. Olyan ez, mintha az autószerelő a motor kopogását egy nagyobb hangrendszer beépítésével és a tető lefűrészelésével próbálná orvosolni. Ideig-óráig elfedheti a problémát, sőt, talán pozitív szaldóval tovább is tudunk adni a lestrapált járgányon, de néha talán az olacsere is látványosabb és hosszabban tartó pozitív eredményt hozhat. Aztán idővel felfedezzük, hogy az oldtimer autókban is rejlenek csodák...
Megint kérdésem van: a többesezés (a tudomány jelenlegi állását tekintve) feltételezhetően lehet pozitív hozadékú, ám mi van akkor, ha egy párkpcsolatban az egyik fél ettől eltérőleg vélekedik? Alá kell-e, alá lehet-e rendelni egy kapcsolatot, annak minden értékét egy olyan áldozathozatalnak, ami nem garantál megoldást? Viszont meg nem történtté már nem lehet tenni.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés.
Megint kérdésem van: a többesezés (a tudomány jelenlegi állását tekintve) feltételezhetően lehet pozitív hozadékú, ám mi van akkor, ha egy párkpcsolatban az egyik fél ettől eltérőleg vélekedik? Alá kell-e, alá lehet-e rendelni egy kapcsolatot, annak minden értékét egy olyan áldozathozatalnak, ami nem garantál megoldást? Viszont meg nem történtté már nem lehet tenni.
(Kérdezem ezt azért is, mert a két nem között ebben a tekintetben nagyobb esélye van a különvéleménynek, mint az egyetértésnek. Mi a teendő? Mert ez nem egyszerű kompromisszumokon nyugvó megegyezés.
Hanem a csoportos/társas tevékenység álltal kiváltott pozitív érzések mozgató rugója bizony születhet valamilyen homályos kémiai reakcióból, ergo ösztönösen tartozni akarunk valamilyen közösségbe.
Na, ezt kerestem... A kémia mindig dolgozik, már akkor is, amikor még csak kis DNS-galacsinként elindulunk az úton...
Aapaaaa! Kezdőőőődiiik! (Ez egy válasz Ron79 üzenetére (2013. 02. 14. csütörtök 12:42), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 14. csütörtök 12:42
Na, ezt kerestem... A kémia mindig dolgozik, már akkor is, amikor még csak kis DNS-galacsinként elindulunk az úton...
Aapaaaa! Kezdőőőődiiik! (Ez egy válasz Ron79 üzenetére (2013. 02. 14. csütörtök 12:42), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 14. csütörtök 12:42
extraxl-nek és Kanellos-nak
Mindketten a változatosság iránti igény megjelenésével, annak ilyen irányú kezelésével próbáljátok magyarázni a többes szex kipróbálását, megvalósítását. Popper Péter idézettel erősítve a mondani valót, ám ma őt mindenki úgy idézgeti, mint egy megkérdőjelezhetetlent, pedig ő is csak a tanultak és tapasztaltak alapján egy szubjektív véleményt alkot és ad közre. Így veszem a bátorságot és vitába szállok azzal az állításával, hogy "Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, fel kell tennünk a kérdést, elképzelhető-e, hogy az ember, akit társunkká választottunk életünk végéig, minden igényünket kielégíti majd? Természetesen nem."
Két ponton látom a buktatóját enek az állításnak, mégpedig az egyik, hogy nem veszi figyelembe, hogy az igényeink változnak, vannak vágyak amiket már nem akarunk és mások amik megjelennek, újjak amik épp csak megszületnek. Ugyanez igaz a partnerünkre nézve is, az ő személyiségük is változik, fejlődik, tehát ennek figyelmenkívül hagyása szerintem nem szerencsés.
A másik buktatót abban látom, hogy az együtt élés rengeteg kompromisszumot követel minden téren, így valószínüleg szexuális téren is. A kölcsönösen engedek és többet adok, mint kapok nagyon fontos része egy jól működő kapcsolatnak. Így, ha feltételezem, hogy ez a kompromisszum készség mind a két félben megvan akkor elég jó esélyt látok az állítás cáfolatára. (Ez persze kicsit utopikus, de mindenképp megfontolandó...
)
A másik kérdés ami nagyon jó a közösségi érzés megjelenése a szexualitásban. nagyon jó, hogy feljött. Az én véleményem szerint is pozitív élményeket kell/kellene az ilyen típusú szexuális tapasztalatoknak jelentenie. A kérdés az, hogy akkor miért nem él mindenki kommunákban, ha ennek ilyen komoly pozitív élmény hatása van?
A választ szerintem a neveltetésen keresztül a megszerzett szexuális tapasztalatokon át (vagy azok hiányán át) a személyiség nyitott befogadó képességét figyelembe véve kell keresni. Nem próbálnék kémiát és fizikát idemagyarázni, de valóban ösztönösség is lehet mögötte, semmiképp nem ösztönös tevékenységre gondoltam. Hanem a csoportos/társas tevékenység álltal kiváltott pozitív érzések mozgató rugója bizony születhet valamilyen homályos kémiai reakcióból, ergo ösztönösen tartozni akarunk valamilyen közösségbe.
Mindketten a változatosság iránti igény megjelenésével, annak ilyen irányú kezelésével próbáljátok magyarázni a többes szex kipróbálását, megvalósítását. Popper Péter idézettel erősítve a mondani valót, ám ma őt mindenki úgy idézgeti, mint egy megkérdőjelezhetetlent, pedig ő is csak a tanultak és tapasztaltak alapján egy szubjektív véleményt alkot és ad közre. Így veszem a bátorságot és vitába szállok azzal az állításával, hogy "Ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, fel kell tennünk a kérdést, elképzelhető-e, hogy az ember, akit társunkká választottunk életünk végéig, minden igényünket kielégíti majd? Természetesen nem."
Két ponton látom a buktatóját enek az állításnak, mégpedig az egyik, hogy nem veszi figyelembe, hogy az igényeink változnak, vannak vágyak amiket már nem akarunk és mások amik megjelennek, újjak amik épp csak megszületnek. Ugyanez igaz a partnerünkre nézve is, az ő személyiségük is változik, fejlődik, tehát ennek figyelmenkívül hagyása szerintem nem szerencsés.
A másik buktatót abban látom, hogy az együtt élés rengeteg kompromisszumot követel minden téren, így valószínüleg szexuális téren is. A kölcsönösen engedek és többet adok, mint kapok nagyon fontos része egy jól működő kapcsolatnak. Így, ha feltételezem, hogy ez a kompromisszum készség mind a két félben megvan akkor elég jó esélyt látok az állítás cáfolatára. (Ez persze kicsit utopikus, de mindenképp megfontolandó...
)A másik kérdés ami nagyon jó a közösségi érzés megjelenése a szexualitásban. nagyon jó, hogy feljött. Az én véleményem szerint is pozitív élményeket kell/kellene az ilyen típusú szexuális tapasztalatoknak jelentenie. A kérdés az, hogy akkor miért nem él mindenki kommunákban, ha ennek ilyen komoly pozitív élmény hatása van?
A választ szerintem a neveltetésen keresztül a megszerzett szexuális tapasztalatokon át (vagy azok hiányán át) a személyiség nyitott befogadó képességét figyelembe véve kell keresni. Nem próbálnék kémiát és fizikát idemagyarázni, de valóban ösztönösség is lehet mögötte, semmiképp nem ösztönös tevékenységre gondoltam. Hanem a csoportos/társas tevékenység álltal kiváltott pozitív érzések mozgató rugója bizony születhet valamilyen homályos kémiai reakcióból, ergo ösztönösen tartozni akarunk valamilyen közösségbe.
Hoppá egy zárójeles megjegyzés a cikkben (az emlősök 95 százaléka nem monogám ! ) szerintem simán kihaltunk volna ha az ősközösségekbe monogámia lett volna , még egy jó cikk ami alá támasztja elképzelésemet a kooperáló közösségekről és arról honnan ered a vágyunk a többes szexre.
Na igen Robin Baker Spermaháború c. könyve és Linkelt videovalkapcsolatosan már tudjuk hogy bizony a spermák versenybe vannak most már tudom hogy a génjeink is.
Alfa hím elméletről ezután az jutott eszembe, hogy mennyire megtévesztő is ha csupán külsőségek és pillanatnyi divat alapján képzeljük el az ideális férfit vagy nőt….
Ma ez akár még azt is jelentheti, hogy egy kigyúrt kocka hasú szteroidokkal felpumpált szoli barna macsó genetikai állománya akár egy nagy selejt is lehet és olyan hig a spermiuma, hogy csak nyomokba fordul elő benne élet, vagy egy anorexiás modell barbi külsővel aki nem bír teherbe esni. Ellenbe egy kis pocakos pasi akit kinézete alapján egyáltalán nem tekintünk korunk ideáljának sokkal egészségesebb gén állománnyal rendelkezhet pont úgy mint egy csöcsös faros menyecske aki xxl ruhákat hord.
Köszi a cikket nagyon jo volt ! (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 16. szombat 07:02), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 16. szombat 07:02
Na igen Robin Baker Spermaháború c. könyve és Linkelt videovalkapcsolatosan már tudjuk hogy bizony a spermák versenybe vannak most már tudom hogy a génjeink is.
Alfa hím elméletről ezután az jutott eszembe, hogy mennyire megtévesztő is ha csupán külsőségek és pillanatnyi divat alapján képzeljük el az ideális férfit vagy nőt….
Ma ez akár még azt is jelentheti, hogy egy kigyúrt kocka hasú szteroidokkal felpumpált szoli barna macsó genetikai állománya akár egy nagy selejt is lehet és olyan hig a spermiuma, hogy csak nyomokba fordul elő benne élet, vagy egy anorexiás modell barbi külsővel aki nem bír teherbe esni. Ellenbe egy kis pocakos pasi akit kinézete alapján egyáltalán nem tekintünk korunk ideáljának sokkal egészségesebb gén állománnyal rendelkezhet pont úgy mint egy csöcsös faros menyecske aki xxl ruhákat hord.
Köszi a cikket nagyon jo volt ! (Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 16. szombat 07:02), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (857830)
2013. 02. 16. szombat 07:02
Hanem a csoportos/társas tevékenység álltal kiváltott pozitív érzések mozgató rugója bizony születhet valamilyen homályos kémiai reakcióból, ergo ösztönösen tartozni akarunk valamilyen közösségbe.
Na, ezt kerestem... A kémia mindig dolgozik, már akkor is, amikor még csak kis DNS-galacsinként elindulunk az úton...
Aapaaaa! Kezdőőőődiiik!
Na, ezt kerestem... A kémia mindig dolgozik, már akkor is, amikor még csak kis DNS-galacsinként elindulunk az úton...
Aapaaaa! Kezdőőőődiiik!
A cikk nagyon érdekes volt, bár töredelmesen bevallom, hogy háromszor is nekifutottam, ám ennek ellenére sem kap(hat)tam választ arra, hogy mi férfiak miért osztjuk meg a párunkat másik férfival (erre inkább a „spermaháború” adhat hellyel-közeli magyarázatot). Mert az érthető, hogy a nők „szingli kalandozóként”, avagy párkapcsolaton belül akár többesben, akár suttyomban-nyíltan félrelépegetve is keresik a legjobb DNS-t, ám ezen közben a saját testükön belül is szelektálnak. De ez utóbbit eddig is tudtuk.
Szóval érdekes.
(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 16. szombat 07:02), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 16. szombat 07:02
Szóval érdekes.
(Ez egy válasz X üzenetére (2013. 02. 16. szombat 07:02), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (857830)
2013. 02. 16. szombat 07:02
Hanem a csoportos/társas tevékenység álltal kiváltott pozitív érzések mozgató rugója bizony születhet valamilyen homályos kémiai reakcióból, ergo ösztönösen tartozni akarunk valamilyen közösségbe.
Na, ezt kerestem... A kémia mindig dolgozik, már akkor is, amikor még csak kis DNS-galacsinként elindulunk az úton...
Aapaaaa! Kezdőőőődiiik!
Na, ezt kerestem... A kémia mindig dolgozik, már akkor is, amikor még csak kis DNS-galacsinként elindulunk az úton...
Aapaaaa! Kezdőőőődiiik!
„Hoppá egy zárójeles megjegyzés a cikkben (az emlősök 95 százaléka nem monogám ! )”
Kakukktojás. Nem véletlenül terjedt el e kifejezés. Állítólag az USÁban készítettek egy felmérést, és eszerint a családokban közel 15 százalékra tehető azoknak a gyerekeknek az aránya, ahol az apa úgy hiszi, hogy az övé a gyerek, ám ez nem így van… (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 16. szombat 09:56), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 16. szombat 09:56
Kakukktojás. Nem véletlenül terjedt el e kifejezés. Állítólag az USÁban készítettek egy felmérést, és eszerint a családokban közel 15 százalékra tehető azoknak a gyerekeknek az aránya, ahol az apa úgy hiszi, hogy az övé a gyerek, ám ez nem így van… (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 16. szombat 09:56), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 16. szombat 09:56
Hoppá egy zárójeles megjegyzés a cikkben (az emlősök 95 százaléka nem monogám ! ) szerintem simán kihaltunk volna ha az ősközösségekbe monogámia lett volna , még egy jó cikk ami alá támasztja elképzelésemet a kooperáló közösségekről és arról honnan ered a vágyunk a többes szexre.
Na igen Robin Baker Spermaháború c. könyve és Linkelt videovalkapcsolatosan már tudjuk hogy bizony a spermák versenybe vannak most már tudom hogy a génjeink is.
Alfa hím elméletről ezután az jutott eszembe, hogy mennyire megtévesztő is ha csupán külsőségek és pillanatnyi divat alapján képzeljük el az ideális férfit vagy nőt….
Ma ez akár még azt is jelentheti, hogy egy kigyúrt kocka hasú szteroidokkal felpumpált szoli barna macsó genetikai állománya akár egy nagy selejt is lehet és olyan hig a spermiuma, hogy csak nyomokba fordul elő benne élet, vagy egy anorexiás modell barbi külsővel aki nem bír teherbe esni. Ellenbe egy kis pocakos pasi akit kinézete alapján egyáltalán nem tekintünk korunk ideáljának sokkal egészségesebb gén állománnyal rendelkezhet pont úgy mint egy csöcsös faros menyecske aki xxl ruhákat hord.
Köszi a cikket nagyon jo volt !
Na igen Robin Baker Spermaháború c. könyve és Linkelt videovalkapcsolatosan már tudjuk hogy bizony a spermák versenybe vannak most már tudom hogy a génjeink is.
Alfa hím elméletről ezután az jutott eszembe, hogy mennyire megtévesztő is ha csupán külsőségek és pillanatnyi divat alapján képzeljük el az ideális férfit vagy nőt….
Ma ez akár még azt is jelentheti, hogy egy kigyúrt kocka hasú szteroidokkal felpumpált szoli barna macsó genetikai állománya akár egy nagy selejt is lehet és olyan hig a spermiuma, hogy csak nyomokba fordul elő benne élet, vagy egy anorexiás modell barbi külsővel aki nem bír teherbe esni. Ellenbe egy kis pocakos pasi akit kinézete alapján egyáltalán nem tekintünk korunk ideáljának sokkal egészségesebb gén állománnyal rendelkezhet pont úgy mint egy csöcsös faros menyecske aki xxl ruhákat hord.
Köszi a cikket nagyon jo volt !
Cak egy apró közbevetés, mert úgy látom, hogy ugyanazon sorok közül mindketten mást olvasunk ki.
. Az eredmények arra mutatnak, hogy az anya génjei az utódokat a családi összetartásra motiválja, míg az apai gének az önzésre. Az evolúció logikája itt is ugyanaz: az anya a testvérekkel szembeni önzetlenségre ösztönöz, míg az apa az anya környezetében lévő - számára jó eséllyel idegenekkel - szemben xenofób érzelmeket kelt. Az anyai befolyás nagyobb magzati és fiatal korban, az apai hatás inkább később érvényesül. Más szavakkal, az anyai gének szocializálják, az apai gének a felnőttkori harcra készítik fel az utódokat.
A faj egyik fele direkt módon monogám attitűddel rendelkezik, a másik feléről meg ennek tükrében nem értem, hogy miért kínálná ezüst tálcán a többi hímnek a párját? Inkább azt, - nagyon helyesen -, hogy mindenki másét maga alá akarja gyűrni. Ez most az ösztönökre vonatkozó nézetem, ettől a tudatos cselekvés időszakosan (cselből, mögöttes érdekből...) lehet másmilyen de az egyed illetve azon túl a faj fennmaradásához szükséges utódlási szakaszban kizárt, hogy bárki idegen mászhasson a nászi ágyba. És ez a lényeg, a többi már lényegtelen. (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 16. szombat 09:56), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 16. szombat 09:56
. Az eredmények arra mutatnak, hogy az anya génjei az utódokat a családi összetartásra motiválja, míg az apai gének az önzésre. Az evolúció logikája itt is ugyanaz: az anya a testvérekkel szembeni önzetlenségre ösztönöz, míg az apa az anya környezetében lévő - számára jó eséllyel idegenekkel - szemben xenofób érzelmeket kelt. Az anyai befolyás nagyobb magzati és fiatal korban, az apai hatás inkább később érvényesül. Más szavakkal, az anyai gének szocializálják, az apai gének a felnőttkori harcra készítik fel az utódokat.
A faj egyik fele direkt módon monogám attitűddel rendelkezik, a másik feléről meg ennek tükrében nem értem, hogy miért kínálná ezüst tálcán a többi hímnek a párját? Inkább azt, - nagyon helyesen -, hogy mindenki másét maga alá akarja gyűrni. Ez most az ösztönökre vonatkozó nézetem, ettől a tudatos cselekvés időszakosan (cselből, mögöttes érdekből...) lehet másmilyen de az egyed illetve azon túl a faj fennmaradásához szükséges utódlási szakaszban kizárt, hogy bárki idegen mászhasson a nászi ágyba. És ez a lényeg, a többi már lényegtelen. (Ez egy válasz Kanellos üzenetére (2013. 02. 16. szombat 09:56), amit ide kattintva olvashatsz)
2013. 02. 16. szombat 09:56
Hoppá egy zárójeles megjegyzés a cikkben (az emlősök 95 százaléka nem monogám ! ) szerintem simán kihaltunk volna ha az ősközösségekbe monogámia lett volna , még egy jó cikk ami alá támasztja elképzelésemet a kooperáló közösségekről és arról honnan ered a vágyunk a többes szexre.
Na igen Robin Baker Spermaháború c. könyve és Linkelt videovalkapcsolatosan már tudjuk hogy bizony a spermák versenybe vannak most már tudom hogy a génjeink is.
Alfa hím elméletről ezután az jutott eszembe, hogy mennyire megtévesztő is ha csupán külsőségek és pillanatnyi divat alapján képzeljük el az ideális férfit vagy nőt….
Ma ez akár még azt is jelentheti, hogy egy kigyúrt kocka hasú szteroidokkal felpumpált szoli barna macsó genetikai állománya akár egy nagy selejt is lehet és olyan hig a spermiuma, hogy csak nyomokba fordul elő benne élet, vagy egy anorexiás modell barbi külsővel aki nem bír teherbe esni. Ellenbe egy kis pocakos pasi akit kinézete alapján egyáltalán nem tekintünk korunk ideáljának sokkal egészségesebb gén állománnyal rendelkezhet pont úgy mint egy csöcsös faros menyecske aki xxl ruhákat hord.
Köszi a cikket nagyon jo volt !
Na igen Robin Baker Spermaháború c. könyve és Linkelt videovalkapcsolatosan már tudjuk hogy bizony a spermák versenybe vannak most már tudom hogy a génjeink is.
Alfa hím elméletről ezután az jutott eszembe, hogy mennyire megtévesztő is ha csupán külsőségek és pillanatnyi divat alapján képzeljük el az ideális férfit vagy nőt….
Ma ez akár még azt is jelentheti, hogy egy kigyúrt kocka hasú szteroidokkal felpumpált szoli barna macsó genetikai állománya akár egy nagy selejt is lehet és olyan hig a spermiuma, hogy csak nyomokba fordul elő benne élet, vagy egy anorexiás modell barbi külsővel aki nem bír teherbe esni. Ellenbe egy kis pocakos pasi akit kinézete alapján egyáltalán nem tekintünk korunk ideáljának sokkal egészségesebb gén állománnyal rendelkezhet pont úgy mint egy csöcsös faros menyecske aki xxl ruhákat hord.
Köszi a cikket nagyon jo volt !
Ron79
AmandaRocco
Tatjana
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
