Tóth Árpád - Megváltozik...


Megváltozik szép lassan a világ,
Szelíden, halkan elsötétül,
Maholnap semmi se marad,
Sok színéből, bolond tüzébül.

Nem vonz már semmi messzeség,
Nem szédít semminő magasság...

Nem akarnak sírni a szemeim

Megkésve, végre Válaszútra,
Erdélybe ért a Káma Szútra!
Most megtanulja Kinga,
Hogy nem fasz dugja - linga
Ha hindu módra mász a rúdra.

Ismeretlen szerző, Erdélyből

El kell menni a G-be,no meg nosztalgia estre,ott talalkozol sok-sok Tünderrel! (Ez egy válasz zsozso üzenetére (2007. 01. 16. kedd 20:00), amit ide kattintva olvashatsz)

Koszi a tippet. Haver vagy. Majd tobbet fogok ott jarorozni. ismerem azt a reszt. De te kozelebrol is ismered? Te csinaltad a kepet rola? Mazlista vagy. Drukkolok neked hogy legalabb neked sikeruljon minnel tobb ehez hasonlo pipit osszeszedni. (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 01. 16. kedd 19:54), amit ide kattintva olvashatsz)

A regi Szuper hata mögött,a korhaz es a gabonaraktar között.( egy picit balra) (Ez egy válasz zsozso üzenetére (2007. 01. 16. kedd 19:47), amit ide kattintva olvashatsz)

En meg nem lattam ot, de kar hogy elszalasztottam. Talan ismered? OK legyen rejtely de legalabb aruld el milyen kornyeken lakik. (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 01. 16. kedd 18:30), amit ide kattintva olvashatsz)

ZILAHI EMBER NÓTÁJA

Zilah fölött felhőzik most
Ifjuságom kicsalt vére,
Vörös-fényes a Diák-domb,
Vér hullott a Terbetére,
Régi ember régi vére.

Istenem, csak egyszer lennék
Csókos, ifjú, boldog másik,
Ott, a híres Meszes alján
Az utolsó áldomásig,
Olyan boldog, mint a másik.

Meghaltak már a leányok,
Kiömlött a szívem vére,
Vörös-fényes a Diák-domb,
Vér hullott a Terbetére,
Kiömlött a szívem vére.

Ady Endre

Udvarhely környeken lehet ezt a Tündert latni:

katicika mitől melegedtél ki,a favágástol vagy a szextől?????? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 01. 16. kedd 14:17), amit ide kattintva olvashatsz)

Emlék...favágócsutakkal...[#smile ]

hmmm, egészen kedvet kaptam katicika képeitől:)

Szep csendes ejszakat Tünderkert!
Es szep,tiszta feher hoval boritott tajat,ebredeskor!

Ezidáig még ismeretlen: a kép derűjét éreztem varázslatosnak, erdélyi-üdének... :) (Ez egy válasz zsozso üzenetére (2007. 01. 15. hétfő 13:40), amit ide kattintva olvashatsz)

Ezzel a kepel csak szep napunk lehet. Talan valami baratnod? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 01. 15. hétfő 13:35), amit ide kattintva olvashatsz)

Szép napot! :)

Jékely Zoltán
OMNIA VINCIT...

Soha ilyen hatalmas, fura indát!
Nem is növényi, már állati inkább,
amint kígyózva nő mind közelebb,
oda ahol érzi a testedet
s az éjszakában rózsás lültetéssel
- vad ösztönösség, ám megáldva ésszel -
tapogat ablakot, repedt falat,
tíz méteres egy pillantás alatt:
és megtalál s mohón követelőzve
álmod bársonyába orozva tör be
s forró húsodban a gyönyörűség
csillagszóró pompával veti szét!



AMETISZT ÉJSZAKA

Itt vagy, a szíved hevesen ver,
kattant a zár: kettesben vagyunk,
akár az a két ősi ember,
kitől kaptuk lelkünk, agyunk.

Itt vagy, a szívem hevesen ver,
ketten vagyunk, kattant a zár -
mint ama két szép ősi ember,
kit bűnbeesés perce vár.

Szigetre úszunk, ring a bárka,
egy-két csapás, puhán kiköt;
belegázolunk a hínárba.
Jobbb, ha lehúzod a cipőd.

Ametiszt-színű éjszakában
nem ismerünk mát, holnapot;
már mentás partot ér a lábam -
messze rúgom a csolnakot.

Testünkben huncut isten ontja
parázsló napja sugarát,
e négy fal itt a horizontja -
Ledobhatod minden ruhád!




MÉG NEM...

Kebled parázsa balmarkomban égett.
Kardként meghajló tested a karomban
hidalva hátramerevült
s kacagtál, mint kit nem foghat a vétek...
Jaj, hogy ismét diadalmas-goromba
nem lehettem!

De boldog,
boldog voltam, mert régesrég kioltott
tüzem kigyúlt veszetten!
S általad adatott meg újra égnem.

Mert mint aki csak odázza a dolgot,
suttogtad húnyt szemmel lihegve:
- Még nem!


EZ SEM ELÉG

Meghittségben közös ájulásig jutottunk;
nyöszörgés, sóhajtás, halálsikoly vegyült,
de hol az egyik, hol a másik ért
hamarabb mindig az üdvözüléshez
s rádöbbentünk: egy test nem lehetünk.

Lihegésed azért
örökké legyezni fogja az arcom
s fel-fellebbenti majd
a szemfedőmet is!

találtam egy érdekes verset:):):)
Csukás István: Ima a bölcsőhely nevéért

Szeretfalva szeret-e,
két karjába temet-e,
világvégi magányában
sóhajt Gyergyóremete.
Lábujjhegyen jár a reggel,
elindul mint ezer éve,
lesegeti álmos szemmel
Ecel, Uzon és Lovéte.
Kivétel a fürge Kelnek,
mert ott mindig korán kelnek.
Zábrány, Zaránd, Öthalom,
ottan sincsen nyugalom,
dohog Déva, Fogaras:
Pipirigen kukorékol a kakas!
Magyarzsombor, Szászlekence,
begyújtva már a kemence,
Piskolton is pislákol,
hogy mindenki harákol,
dől a füst, fuldoklik Orlát,
fogja mindenki az orrát,
Billéden is billeget,
bekormozza az eget.
Végre azért megvirrad,
fényben nyújtózik Arad,
Keresztényszigeten kelve,
harangszóval, énekelve,
úgy dicsérik az Urat.
Szásztyúkoson tyúk fő,
szaglászik is Csermő,
tésztát dagaszt Alkenyér,
délre kisül a kenyér.
fognak,
Nagydisznódon miskárolnak,
libád után ne is kutass,
befogadta Marosludas.
Szálva,
Naszód,
Nagyilva,
megérett már
a szilva!
Tasnádszántó, Érkörtvélyes,
ott a körte igen édes,
a csupasz fát rázza
Gödemesterháza.
Almásmezőn alma terem,
leszedé Alsódetrehem,
kacag Kata, Szelistye,
alma kéne, hogyisne!
Szelíden szól Somkerék:
egyél somot, van elég!
Bélbor, ,
Alsórákos orozgat.
Gyergyóbékás békát nevel:
megelégszünk mi ennyivel!
Rábólogat Magyarbodza:
sorsunkat az élet hozza.
Vitatkozik :
ki s ki milyen, olyan sorsa!
Nagy hangodat meg ne bánd,
így inti őt Mezőbánd.
Gyulakuta kutat is,
folyik a nagy kutatás,
bőven buggyan az ivóvíz,
csöbörrel jön Kászonaltiz,
helyeselget Járavize:
mindenkinek jár a vize!
Újszentannán keresztelnek,
jövőnk ága minden ,
nyílik kapu, ugat :
jön a rétyi retyerutya!
Zsibó, Darlac, Zsidve,
vagyon erős hitbe;
Ugra, Zágon, Székelyderzs,
ajkukon kél nóta, vers;
fejecskéd a fénybe mártom,
szózatol Dicsőszentmárton.
, Borgóprund,
a szalonnát meg ne und,
Oklánd, Vargyas, Muzsna, Torja,
legyen mindig malac-tarja,
Zsiberk, Kőhalom, Metesd,
a rokont hússal etesd,
el-elmereng ezen Hégen,
ha ma nincs is, így volt régen.
Alsóaklos, Szolcsva,
becsukhat a korcsma,
kész az ebéd, hazavár
Kudzsir, Porcsesd, Resinár,
ebéd után lesz lepény,
örvend Teke és Lupény.
Tele kamra, tele csűr,
elégedett is Nagycsűr,
Börvély, Kaplony, Szaniszló
szava sosem panaszló,
lesz aratás, ha volt vetés,
bizakodik Lugos, Vetés,
kell, ha az ember családos,
hümmög Szalacs és Csanálos.
Fejéhez kap Apold, Berve,
jól meg vagyunk mi keverve!
Itt egy falu, ott egy vár -
koronája Kolozsvár!

Lehet mar csuszkalni a Hargitan?