Szerbusztooook:D Volna egy kérdésem. Tud valaki nekem ajánlani, valami szép fenyvest, vagy valami jó kis hegyi tavat Erdélyben, aminek közelében volna egy szép camping, vagy faház bérlési lehetőség?

GYILKOSTÓ, MIÉRT IS VAGY TE GYILKOS? KATT!



(Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 03. 04. vasárnap 14:08), amit ide kattintva olvashatsz)

Es miert gyilkos ? Vajon tudja mindenki ? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 03. 04. vasárnap 14:04), amit ide kattintva olvashatsz)

Tom. Kösz. De kannát akkor is útálom!!! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 03. 04. vasárnap 14:04), amit ide kattintva olvashatsz)

Ugyanaz más "perspektívából"... :)

Gyilkostó

A nejem már volt a gyilkos tónál egy hétre, csodálatos képeket hozott, én is kedvet kaptam hozzá, hogy élőben láthassam.

A nyáron mi is elmegyünk...már elég a jogosítvány is. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 03. 04. vasárnap 07:53), amit ide kattintva olvashatsz)

Jobban mondva: a palota ettől a templomtól balkézre (nekünk így jobbra!) esik.Tavaly voltunk itt a gyerekekkel. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 03. 04. vasárnap 07:50), amit ide kattintva olvashatsz)

Gyulafehérvár, Érseki Palota

(Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 03. 03. szombat 15:04), amit ide kattintva olvashatsz)

[IMG]http://www.abload.de/img/tanc22prw.jpg[ /IMG]
Biztos jo suliba jar a fiad !
Es peldat a tanito-tanaroktol is !

Áprily Lajos:
KOLOZSVÁRI ÉJJEL

A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
a régi hold.


Kopott kövét a régi útnak
riasztó léptekkel verem.
S akácfalombok összesúgnak:
"Nem ismerem..."


Tárt ablakon az éjszakába
egy nóta száll, halk, mint az ősz.
S a dal és aki zongorázza,
nem ismerős.

Egy kertajtó kilincse moccan
és visszakoccan: "Idegen..."
S rá felbúg rég nem sírt jajokban
az idegem:


Holdas tetők, virághavas tér,
dalok, tüzek, csodák:
nem az enyém többé! - Ahasvér,
gyerünk tovább!

Az Áprily vers is csodálatos. Velem még nem találkoztál itt, mert most léptem be. Erdély mindig is szívem csüske volt, és lesz is. Én ugyan már mint kívülálló tekintek vissza (50 éve itt születtem) Erdélyre, mint ahonnan őseim egy része származik. Sajnos, élő rokonságom annyira megfogyatkozott, hogy csak olyanok vannak, akikkel vagy angolul beszélek, vagy viszek magammal román-magyar tolmácsot. Megjegyzem, velük gyermekkoromban, természetetsen magyarul beszélgettünk és játszottunk - nem keveset -. De az évek során, elhaltak a nagyszülők, akik őrizték a lángot. Maradt nekik az egyre komorodó diktatúra közepett egyre erősödő, kásőbb válásba torkolló szülői vita, melynek a vége mindig az volt, hogy minden ami magyar, az rossz - ez a moldvai származású (nem csángó) anya részéről elhangzott érvelés. Valójában nem hiszem, hogy nem tudnak magyarul, de valószínű, szégyellik, hogy rosszúl beszélnének megyarul, ezért jobbnak látják, meg sem megszólalni magyarul. Ez sajnos már a rendszerváltás utáni tapasztalat, amikor már nem lehetett arra hivatkozni, hogy nem szabad magyarul megszólalni - megjegyzem, ez ilyen formában egy-két extrém esettől eltekintve még az átkosban sem volt igaz.