nya, mi van nagylány? nyaralni voltál?
(nem mondom, hogy nagyon hiányoztál, de már aggódtam érted)!
hoztam neked valamit, majd berakom neked...lol... (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 18. hétfő 17:24), amit ide kattintva olvashatsz)

Még egy szépség: Narcissus Stellaris, azaz a közönséges nárcisz, amit nálunk - vidékenként -, kankósdinak, kákvirágnak, kápolnának is neveznek.







(Ez egy válasz édespille üzenetére (2007. 06. 08. péntek 20:14), amit ide kattintva olvashatsz)

szóval... ezzel a fotóval megtévesztettél. teljesen más növényt kezdtem el zergeboglárkázni, mint emez.
amit én zergeboglárkáztam, az erdei gyömbérgyökér. s közölni szerettem volna, hogy ásd ki a gyökerét, tisztogast meg, aprítsd fel, szárítsd meg, tégy el darabosan a hideg téli estékre belőle, hogy a ízesítsd véle, s a maradékot törd össze mozsárban, a karácsonyi mézes sütikhez.
szegfűszeg illatú a gyökere, mennyei!
na, csak ezt szerettem volna leírni. mellékelek egy fotót, biztos nálatok is nöddögél az árok partján.



na, ő az erdei gyömbérgyökér.
parfümöt kiolvastad már? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 04. 29. vasárnap 13:40), amit ide kattintva olvashatsz)

Írd újra, de most már ne tévesen! (Ez egy válasz édespille üzenetére (2007. 06. 08. péntek 13:43), amit ide kattintva olvashatsz)

bocsánat, irtam valamit, de közben kitöröltem, mert téves. (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 06. szerda 15:08), amit ide kattintva olvashatsz)

A békási szoros és a tordai hasadék képei...

Tudom, hogy keverted, de nem tudtam szólni a "szájzár" "miánn"! Köszi, hogy megálltál a faluvégin, s ránknyitottad a blendécskédet. Kb 250 m-re lakom menetiránt...

Nincs keresztkérdés, csak a fotó hangulata fogott meg. A kis szülőfalumban - ott messze - is ilyen kékremeszelt házikók állanak még. Nem tudom, meddig... (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 06. 02. szombat 11:34), amit ide kattintva olvashatsz)

Szebb volt a szepnel,megertettem.

Melyik program,no ?

Egy tücsök éneke
Floridli ˇ 2007. május 21., hétfő ˇ ť 1

Egy tücsök éneke

Kicsi tücsök ciripel,
vajon, van ki rá figyel?
nem kottából játssza a dallamot,
maga az élet ír meg minden hangot
ezért időnként hamisan cseng játéka
de mindig szívből jön, mit mondana.
Füled becsukhatod,
de lelked nem zárhatod
előle,
mert felelős lettél érte
mikor szemed fénye
megpengette első kicsi húrjait
mikor megszólaltatta élete legszebb dallamait.
Néked énekelt, s te beleszerettél,
ne feledd hát most sem, mit akkor annyira értékeltél!
Vékony szálak, melyeken a muzsika zengedez,
s ezért könnyen elszakadhatnak ezek
megóvni csakis te tudod a kis tücsök énekét
ha nem hagyod magára csepp kis életét.
Kicsi bogár, rövid élet
mit annál nagyobb szeretetben él le.
Bogárka téged szólít hát, Szerelem!
mi szándékod velem,
áruld el végre nekem!!!

Hm... feltetted a keresztkérdést (ha egyáltalán van..). A szín fontos ?

(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 01. péntek 22:54), amit ide kattintva olvashatsz)

Olyannyira békénhagytam, hogy még életben is tartottam, haldokló poraiból a magasságokba emeltem!
Hálátlan némber, kapd is befele a micsodámat!
(poénkodásom mellett az előző hsz-ben írtakat komolyan gondolom!)
BÉKE! csak úgy zombiee-san!



(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 05. 29. kedd 23:47), amit ide kattintva olvashatsz)

Most meg mi ez a csepürágás? Miért nem hagyod békén a tündérkertet meg a megnyitóját is a kitalációiddal együtt? Utoljára figyelmeztetlek: hagyd abba a szólítgatásomat, rámkacsintgatásaidat, utalásaidat(rám) a fórumon. Ha valaki elment, még nem jelenti, hogy nem is olvassa a . Kushadj és parolázz a puszipajtásaiddal, az nem zavar. Jó szórakozást: Katinka

(Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 05. 29. kedd 23:18), amit ide kattintva olvashatsz)

Végre megjött az eszed!
De ehhez kellett egy "klón" tiltás?
Csak ezen a néven gyere, és semmi más nicnevedet nem fogadunk el!
Utolsó figyelmeztetés a teljes törlésed előtt!
Jó fórumozást!

ne bántsatok! -:
költő nem voltam én; és csupán féltem.
Leféltem szépen e negyven esztendőt,
s mert ráncos bőrű, bőgő, és didergő
szültek engem is,
hát betakartak bolyhos altatódallal,
s már riadoztam: ne múlna fölülem a melengető ének;
raktam csúszából pajtát, homokból várat;
össze ne duvadna! - lélegzetvisszafojtva dúdoltam
varázsigéket; szerelmes voltam egy vékonyka csontú,
pici leányba: „Zsuzsanna, te is megszeress!" -
dönögve remegtem érte;
másztam a hágót a Nagyszorosét, melynek tetején
fönn a Temetődombon izzott a nap,
és rántott vissza a sár,
és magába szívott a hó!
Hórukkos, káromló-esdeklő szókkal,
vacogón kúsztam a fényre;
és éjszakák jöttek, szobáim elerdősödtek,
ágroppanások, vadmorranások lakták bútoraim,
s a hörgő vízcsapokból is dzsungeli fenevadak bőgtek;
és féltem a loppal lebbenő lepkét,
az esték vállamra zuhanó testét,
s vontam magam elé papírost: mécsest!;
s a világ kitágult, kiöblösödött előttem a föld s az ég,
Erdély szívéből messzi tengerekig és bolygókig láttam,
s hogy nem kél föl többé a Nap: riadoztam érte;
s fénylett kincsekkel bévülről rakottan a bőröm,
bronzlott!; s ha ellenem vonuló kések pengtek,
élük hogy kicsorbul, már őket is féltem;
remegtem a rétet: míg alszik, elhagyja a harmat,
a tölgyet: kidöndül;
nem vennék észre nélkülem a dolgok,
ha vélük csodák történnének?;
féltettem a lélekkel csordultig megrakott tájat:
ha titka van, ne beszéljen!
mert elindul egyszer egy fűszál, elviszi
anyám egyetlen mosolyát, minthogy hullámzó
mezők, tarajló szántók áradatával úsztak el
nagyszüleim,
s már csak sírok a bóják -,
s hogy hantokon nyüzsgő, ecetes hangyák
nyelvemet némává nehogy bezsibongják,
gyásztalan piros torokkal,
fölsebzett szájjal dúdoltam darabos, szederjes szókat,
zöld lombú igéket,
kalapáló szívvel,
mint ki az éjben sírok közt fütyörészget;
de költő nem voltam, költő én nem;
énekeltem csak félelemből a rettenet ellen,
tizenkét sírásó ember verejtékhitével,
az együvétartozás ribanc reményével
állva meg itt a Temetődombon,
zúgva szembe a széllel:
félni kell bátran! S élni. Élni.