Megcsalás, ha energiáidat elfordítod a másiktól és egy harmadikkal kommunikálod inkább.

A formája tök lényegtelen.

Lehet olyan kefélés, ami nem megcsalás, és lehet olyan gondolat, ami az.

Ha engem csalna meg az a kapcsolatunk végét jelentené, ha én csalnám meg őt akkor az az életem végét mert nem tudnék élni ezzel a szégyennel, és ezt véresen komolyan gondolom! Amúgy lehet hogy fura, de nekem nem számítana megcsalásnak ha vele azonos nemű /értsd: nő/ emberrel csalna meg.

megcsalás... hm...
vannak olyan helyzetek, mikor már az is megcsalásnak számít, ahogy a másikra nézel... amikor nagyon forrón nézel... szinte felfalod... nemcsak a testét kívánod, egész valóját...
a lélek megcsalása.

ha más a körzet száma az nem számít megcsalásnak...

Soha NE mond hogy soha!
Láttam Én már karón varjút!

csak, h el ne süllyedjen végleg.

Mi lett veled, Jocókám, meGGégésedtél????

bocs! nem megsérteni akartalak, kimondottan örülök ha véleményt mondasz, csak hiányoltam azon embereket akik hasonló cipőben jártak/járnak, mint én. A véleményed egy elég lényeges részével egyet is tudok érteni.
Hittem, sőt most is hiszek az igaz szerelemben, de a volt kedvesem viselkedése, ill. az általad leírtak eléggé elbizonytalanítanak. Tudod az istenített harmadik tanította meg velem, hogy mi is a szerelem, de most azt tanítja meg, hogy Ő rosszul tudta, hogy létezik van ilyen!
Család? Tudom nem fog egyezni a véleményed, de igazán az lenne a tisztességtelen, ha azért maradnák a feleségemmel, mert nem kellek a harmadiknak. Ha most maradnák akkor így lenne.
Tudod a harmadik részéről az volt a tisztességtelen, h Ő akarta, h szerelmesek legyünk egymásba. Ráadásul elhitette, h később lehetünk akár egy pár is (amit akkor így is hitt).
Aztán mikor azonosultam az érzéseivel akkor mondott agyőt. Annak ellenére, h tudom belém szerelmes.
Látod szerintem ez az igazi megcsalás. Meg csal, meg csalja az érzelmeit azért, hogy a családja egyben maradhasson.
Persze tudom számodra ez a becsülendő. Csak egyetlen dolgot nem tudsz elfogadni, hogy Ő is amiatt keresett harmadikat, mert otthon valami nagyon nem működött. Ráadásul nem én voltam a házassága alatt az első ffi. Igaz akkor történetesen külön is éltek a férjétől.

Háááááát h. ennyire félreolvastam volna? Olvasható a fórumon.... azt hiszem surdapapa csak e témában szólt... á fátylat rá.. mostanában úgyis totál elvagyok havazva csak nagy ritkán nézem fel! hajrá! Szép az élet, csak tudni kell megélni!

olvass vissza... van pár oldal... átmásoltam a hsz-eimet is... nem akarok újra ismételgetni... (Ez egy válasz leon280 üzenetére (2006. 08. 09. szerda 16:11), amit ide kattintva olvashatsz)

miért hagyott ott? (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 08. 09. szerda 16:05), amit ide kattintva olvashatsz)

Ha emlékezetem nem csal az istenített harmadik már a múltté hsz azt hiszem nekem szólt...

Tleg istenítettem, viszont nem a harmadik volt, hanem az egyetlen...Mivel akkor már a férjemmel csak lakótársak voltunk... így csakis első számú lehetett... (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2006. 08. 09. szerda 12:41), amit ide kattintva olvashatsz)

Na mit mondtam!!!.. Lottóznom kellene..:)))
Különleges telefonálási,dohányzási szokások:))
Igaz, a kukoricatörés ideje még nem jött el,de újra itt az uborka szezon,lehet inyenckedni,közben meg a papa lehet hogy beküldi szétnézni a "Wermacht"-sisakost a szűkebbik alagútba.:)))

Tudod sokan élnek egymás mellett pusztán azért, mert ez az érdekük. Ha jól olvastam a soraid között eléggé közre játszik abban, hogy Ti még együtt vagytok. (Természetesen értem, hogy szereted is a párod) Hidd el szeretet bennem is megvan a feleségem iránt!
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elítéllek érte, sőt azt se mondom, h esetleg nem fogok azonosulni a gondolatoddal. Azt meg pláne hidd el nekem sokkal kényelmesebb lenne azt mondani OK folytassuk. Most ha ennyit mondanék otthon helyre állna a rend(???). Tehát nekem az "önös érdekem" az lenne, hogy folytassuk a házasságot. Hány embert bántok meg az önös érdekemmel? Biztosan sok embert bántok meg ezzel. Gyermekem, feleségem, a szüleink stb.
Nálunk a harmadik nyilvánvalóan ilyen indok miatt -mint amit Te leírsz- hátrált ki a kapcsolatunkból.
Nem tudom pontosan, hogy leírtam-e (vagy csak akartam) az első hozzászólásaimban, hogy korábban én nem hittem az igaz és őszinte szerelemben. Aztán ez az új kapcsolat tanította meg velem, hogy létezik, létezhet ilyen. Talán most már Te is elhiszed, hogy én a feleségembe korábban igazán szerelmes sosem voltam (sajnos, hogy most tudtam meg, most ismertem meg a korábbi érzéseim.
Ez az új kapcsolatom akarta igazán, hogy szerelembe essünk (részemről pár alkalmas kalandnak indult az egész). Aztán megismertette velem a szerelmet, majd Ő hátrál ki az "önös érdekei" miatt. Ha azonosulni tudok az értékrendeddel, ami most már sajnos megegyezik az "imádott harmadikam" értékrendjével az azt jelenti, hogy a korábbi önmagamnak volt igaza és nincs igazi szerelem!!! Én pedig nem akarom ezt elfogadni! Ha ismét elfogadom akkor leszek az az érzelmileg sivár ember aki korábban voltam.
Csak egy példa a bennem bekövetkezett változásokra: korábban ki nem állhattam a verseket, különösen a szerelmes verseket rühelltem. Ebben a kapcsolatomban pedig szerelmes verseket, szerelmes dallokat küldtem az imádottamnak (melynek egy részét itt találtam azokban a topicocban, amit döntően Moncy ápol).
Azért igazán kíváncsi lennék mások véleményére is, pl. királylányoséra aki után én megmertem osztani Veletek a gondom, vagy ismeretlen2006éra is.

"olvasható itt a fórumon, hogy az Istenített harmadik is már a múlté"-gondolom rám gondoltál. Igen a múlté sajnos. nem ilyen távlatos, hosszú megcsalásról beszéltünk, én csak egy pár alkalomról-magam nevében nyilatkozva természetesen semmi kivetni valóm ellene ha csinálod, korábban én is csináltam volna. Csak az "istenített harmadik" mellett jöttem rá, hogy tudnék, többet mondok akarnék hozzá húséges lenni. Ez az amit sosem éreztem a feleségem mellett. Sosem tudtam Rá úgy gondolni, hogy nekem senki más nem kell!

"A változatosság gyönyörködtet"..mondták az ókoriak. Na persze, ez most csak piszkálódás,de ami a fejtegetésed illeti, abban kétségtelen sok az igazság, bár az élet sokféleképpen keveri a kártyát. Mindenesetre a szilárd meggyőződésedhez képest( nem mondom hogy konzervatív),túlzottan foglalkoztat a TÉMA...
Ki tudja....lehet hogy egyszer még a Muff-Tár-ban is viszontlátunk :)))

Az utolsó mondatoddal sikerült felvidítani!
Az eszem nekem is tudja ezeket az érveket amit leírsz! De valyon 70 évesen visszagondolsz az addigi életedre ugyanígy gondolkozol? Te lehet, mert úgy csinálod/csináltad az életed, hogy ne legyen esély a szerelemre avval akivel estleg megcsalod a férjed! De az én nagy Ő-m nem fogja-e ugyanezt bánni? Én örökké hálás leszek Neki, hogy megismertette velem az igazi szerelem érzését, de örökké neheztelni is fogok rá, hogy nem adta meg az esélyét a szerelmünk kiteljesedésének!
Nálunk is az összes észérv a házasságunk folytatása mellett van, csak egyetlen egy érv ami félig a szívemből jön az szól ellene.
Igen félig jön csak a szívemből, mert az eszem is tudja, hogy nem lehetek boldog a feleségem mellett, mert szerelmes nem tudok bele lenni. Ráadásul annyi fájdalmat már okoztam Neki (amit nem érdemel meg tőlem) örökké attól tart majd, hogy mindez megismétlődhet, mert ennek reális az esélye.
Sajnos a harmadik pedig sosem fog már az enyém lenni. Akkor sem ha netán a férjével nem rendeződnének a dolgai, mert az egész úgysem lenne már az igazi ... - mondja Ő.
"Menjek vissza a feleségemhez" (igazán még együtt élünk)? És ha pár hónap-pár év múlva megismétlem az egészet? Rohadt szemétnek tartanám magam! Nem amiatt, hogy akkor megcsalom, hanem azért mert most nem voltam elég erős, és maradtam a kényelmes családi tűzhely mellett. Hidd el most nekem sokkal kényelmesebb volna ha együtt maradnék a feleségemmel, azok után, hogy én nem kellek, de ez tisztességtelen lenne ...

ui: most látom csak a jól összehoztukot mire mondtad.
uui: azon elgondolkodom, h külön kikérjem-e a férjed véleményét erről. szerintem az érzéseim, a gondjaim elég pontosan megfogalmaztam itt, tehát ha van kedve(ideje) és ide nem akar írni a mél címemre tud véleményt küldeni nekem. Ha megteszi akkor azt megköszönöm.
azt hiszem a mai napra pedig részemről off, mert a melóm is elhanyagoltam.

Ez még kimaradt: Szemétség lenne a részemről a családommal maradni pusztán csak azért, mert nem kellek annak a bizonyos harmadik személynek! Holott szívem szerint Vele lennék!
Neki sajnos még tovább kellett szűkítenie a (a már csak baráti?)kapcsolat tartását, mert annak ellenére, h egy hónapja "szakítottunk" majdnem megbukott.
Az a baj, hogy én még mindig Vele szeretném feléleszteni a kapcsolatot valahogyan, mert Őt szeretem, annyira mint a feleségem sosem!
Lehet ha tudnám kezelni az érzéseim nem szakadna szét a családom? Szerintem ez csak önbecsapás, feleségem becsapása, és a gyerekem becsapása lenne ismét!
És az is biztos, hogy sokáig fogom még azt a harmadikat annyira szeretni, hogy ha nőhöz érek az Ő megcsalását érzem magamban.
A harmadik már nem akar, mert boldog akar lenni a családjával! De még tudom, hogy mindig szerelmesebb belém, mint a férjébe! Lehet boldog egy ilyen házasságban? Szerintem most Ő csap be mindenkit, de legfőképp saját magát! És a saját magában lévő érzéseket csalja igazán meg! Ami a topic címét illeti: én onnan tudtam meg, hogy mennyire is szeretem a harmadikat, hogy mikor a feleségemmel lefeküdtem akkor éreztem azt, hogy fizikailag fáj, hogy megcsalom azt akit igazán szeretek. Még most is -annak ellenére, hogy már nem vagyunk a harmadikkal együtt- ugyanígy érzek, és úgy gondolom ez az érzés sokáig nem fog csillapodni bennem.
Ma már ezért mondom azt, hogy akit igazán szeretsz nem tudsz megcsalni!!!
Bocs, hogy magammal ellevelezgetek én most! (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2006. 08. 08. kedd 08:25), amit ide kattintva olvashatsz)

Várj! Nem miattad írtam, h nem akarom ránk ismerhetnének, hanem csak mellékesen jegyeztem meg talán földik lehetünk. Így is elég sokat kiadtam ahhoz, h esetleg ránk ismerjenek (remélem nem léptem át ezt a határt).
Amikor kiírtam magamból a problémám azért volt, amit ismeretlen2006 is írt, h igazán nem tudtam kivel megosztani mindezt, kitől segítséget(?), véleményt kérni. Igen sok segítség az amit itt kaptam, sok különböző, gyakran egymásnak is ellentmondó vélemény hangzott el. Gyakorlatilag felsoroltátok a lehetőségeim. A végleges döntés még kicsit arrébb van, de tudatni fogom Veletek. Pillanatnyilag annak látom a legnagyobb esélyét, h szétválnak az útjaink, mert a szívem másé, annak ellenére, h annak a másnak meg -hasonló indokok miatt amit Te leírtál- már nem kellek. A legvalószínűbb tehát, h két szék közül a földre pottyanok. -:((( de most úgy gondolom mégis ahogy az első hozzászólásaim egyikében írtam hazugság lenne elhitetni a feleségemmel, h ismét szeretem. Az pedig a gyerek felé is tisztességesebb ha most lépünk, mint ha pár évvel később ...

Megpróbálok válaszolni,de ha minden körülményre kitérek nem lesz igazán rövid amit írok,és talán még akkor sem tudok én sem mindent az okokról.
Lehetséges a legelején rontottuk el a dolgot. Pár hetes kapcsolat után szakítani akartam egy másik nő miatt, mégis visszamentem a későbbi feleségemhez. Aztán sokáig semmi, majd kis híján visszamentem az első szerelmemhez (igaz akkor Ő is kalandozott).
Ilyen előzmények után házasodtunk. A házasságunk alatt sosem csaltam eddig meg, de mindig azt tartottam, hogy ha lehetőségem lenne simán megtenném, de ennek nem kerestem a lehetőségét. Simán bevállaltam volna a nagy szerelemig olyat, amiről Te beszélsz, h pár éjszakás kapcsolatot tartsak fenn valakivel, aztán semmi több.
Aztán viszonylag fiatal korunk ellenére (35;34év)nagyon sok bajon mentünk keresztül amin sokkalta hosszabb idő alatt kellett volna átmennünk. Nem írom le pontosan, hogy milyen bajokon keresztül, mert ránk ismerhetnek, ill. Te is ránk ismerhetsz, mert más topicból olvasva vszínű földik vagyunk.
Igazán a mostani kapcsolatot is úgy terveztem, hogy valami hasonló legyen, azt hiszem a harmadik fél is. Innentől egy picit lehet a Kalandból-szerelem topicba illene a történetünk. Tehát a kaland szerelemmé alakult. Nem akartam én, dehogy akartam pici gyerekkel ilyen bonyodalmakat.
A 3.kal a távolság miatt 3 hónap után találkoztunk. (Igaz közben chaten/telefonon keresztül minden volt amit el lehet képzelni, csak egymást nem tudtuk érinteni.) Talán amiatt, hogy a személyes találkozásra ennyit kellett várni? Vagy amiatt, hogy nagyon sokat voltunk együtt megismertük egymást. De szerintem a 3.-nak a személyisége annyira vonzott, hogy minél jobban meg akartam ismerni. A varázslatos személyisége mellett akkor éreztette, hogy képes lenne váltani, képes lenne elfogadni engem új társnak. Első sorban nem miattam, hanem saját házasságának a sívársága miatt.
Nyilván benne vannak az új kapcsolat kialakulásában azok az érzések amiket Ti írtatok (új iránti vágy, monoton a házassága stb) nyilván benne voltak abban, hogy kialakult közöttünk mindez. Ebben a szerelemben értettem meg, hogy hűséges akarok lenni, hűséges tudnák lenni. Sajnos erre viszont Ő nem ad esélyt.

Ahogy megéreztem milyen is egy igazi szerelem értettem meg, hogy amit én korábban a feleségem iránt éreztem sosem volt akkora szerelem. Akkor értettem meg a korábbi baljós jelek jelentését. Gyerek vállalás? Hát hidd el akkor is feltettem magamban a kérdést attől a nőtől akarom-e a gyereket aki a feleségem. A válaszom igen volt, mert a gyereknek biztosan Ő lesz a legjobb. De így utólag belegondolva:ha ilyen kérdést egyáltalán fel tud tenni magának az ember akkor semmiképp se vállaljon gyereket abban a kapcsolatában!
Nem vettem/vettük észre a baljós jeleket? El akartuk hiztetni magunkkal, hogy minden rendben? Lehet! Magam sem tudok rá válaszolni. Én akkor hittem, hogy szerelmes vagyok a feleségembe, én akkor azt hittem az a szerelem amit akkor érzek. Csak ma már tudom, hogy ez nem igaz.