Köszi, hogy leírtad.
Nagyon tetszik, ahogy írtál a könyvről és nagyon kíváncsivá tettél.
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 09. 15. péntek 21:51), amit ide kattintva olvashatsz)

valami rejtélyes oknál fogva nem kapom meg az innen írt privát üzeneteket :((( ha írni szeretnél (én nagyon szereteném elolvasni amit írtál) akkor el tudnád küldeni a : mrs.mia.w.@freemail.hu -ra??? nagyon szép estét!!! (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 09. 15. péntek 22:13), amit ide kattintva olvashatsz)

Érdekes módon a hotmail nem tudta elküldeni az üzenetet erre a címre. Biztos, hogy jól írtad? Olyan gyanús az a pont a kukac előtt... (Ez egy válasz mia w. üzenetére (2006. 09. 15. péntek 22:23), amit ide kattintva olvashatsz)

Reméltem, hogy valaki megerősíti, hogy volt ebben a mondatban jó adag erotika.
Tök jó, hogy te is így érzel!!
:-)

Van egy népmese, ami tartott nagy izgalomban, mert nem értettem a végét. Az interneten csak a lájtos verziót merték feltenni, de a tévében az esti mesében leadták a teljes "erotikus verziót" Idemásolom a netes verziót és alul leírom, hogy mit hagytak ki:

Az okos leány



Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros, okos lánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét országra elment a híre. Meghallja ezt a király. Odaizent, hogy van neki a padlásán százesztendős kendere, fonja meg azt selyemcérnának.



A leány erre visszaizen, hogy van nekik egy százesztendős sövénykerítésük, csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az aranyfonalat, mert azt csak nem kívánhatja a király, hogy a drága aranyfonalat haszontalan faorsón fonja meg.



Tetszett a királynak a felelet. Megint izen a leánynak, hogy van neki a padláson egy lyukas , foldozza meg, ha tudja.



Megint visszaizen a leány, hogy fordíttassa ki a király a , mert az öregapja se hallott olyat, hogy a színéről foldoztak volna meg valamit. Ez a felelet még jobban megtetszett a királynak. Most meg már azt izente, hogy menjen el a leány őhozzá, de menjen is meg ne is; köszönjön is meg ne is, s vigyen is ajándékot meg ne is.



Erre a leány elkérte az apjától a szamarát, felült a hátára, s úgy ment a király elébe. Otthon egy galambot megfogott, két szita közé tette, és elvitte magával.



Mikor aztán a király elébe ért, egy szót sem szólt, hanem meghajtotta magát, aztán a galambot a szita közül elrepítette. Így aztán ment is, nem is; köszönt is, nem is; vitt is ajándékot, nem is.



A király úgy megszerette az okos leányt, hogy mindjárt elvette feleségül.




És amit nem mernek leírni:
A király azt is kérte a lánytól, hogy legyen is rajta ruha, meg nem is. Ezért a lány felvett egy melltartót, de semmi mást. Amikor odaért a királyhoz úgy indokolta az "öltözékét", hogy a mellét azért takarta el, mert azt ő növesztette, míg a "csúnyáját" isten teremtette.

Na, ettől voltam készen: mi az a csúnyája??? Évekig filóztam ezen :-))

módra

Eccé, a magyarok ideje alatt, főmentek a kubikusok Pestre dógozni. Eccé egy öreg kubikos meg egy fiatal, no, bemennek Pesten szétnézni. Tanákoznak egy nagyon gyönyörű szép nőve. Aszongya a fiatal:
- Ejnye, de meghágnám én eztet, úgy módra!
A kisasszon meghallotta.
- Mit mondott maga? - aszongya.
- Semmit.
- Ne beszéjjen, hallottam! Gyűjjön vissza rögtön! - aszongya. - Mondja meg, hogy mit mondott, mer ha nem, rögtön szólok a rendőrnek!
A koma megijedt.
- Hát én azt mondtam, nézze-e, hogy én magát meghágnám módra.
- Idehallgasson! Megadom a címemet, de énnálam mámma este hét órakkó jelentkezzen!
A kubikos oszt pekulát, hogy emenjen-e. Hát, próba szerencse! Emén.
Mikó oszt emén, várja a nő. Fogadja. Feketekávé...Isznak...
- No - aszongya -, hajja, mos má maj megkezdjük módra.
Vetkőzzön le tiszta szűzanya meztelenre! - aszongya. A nő.
A kubikos levetkődzött. Levetkődzött a kisasszony is. Tiszta szűzanya meztelenre. A kisasszon négykézláb át, a koma maga is négykézláb, akar rámenni.
- Hó! - aszongya - Nem lehet! A nem így szokta. Szagújja meg!
Akkó a kubikossa megszagútatta.
- Mos kerűjjön körű háromszó!
Mikó háromszó megkerűte, akkó megen akar rámenni. A nagysága visszafordút.
Aszongya:
- Nem lehet! Mos nyajja meg!
A kubikos megnyalta.
- Most kerűjjön megen körű!
Akkó körűkerűte.
- No - aszongya -, mos mán lehet!
Mikó ráment, mikó el akarta tanáni, akkó kiugrott alula a kisasszony. Nem engedett!
- Kérem, a nőstény így szokta.
Hát, emen haza a kubikos, emeséli az öreg kubikosnak. Az aszongya:
- Maj én emék!
Ement az öreg kubikos is.
- No tatám? - aszongya.
- Én is szeretném módra, kisasszon kérem!
- Lehet, tata!
Levetkőztek meztelenre. Az öreg is ugyanazon az alapon megszagúta, megnyalta.
- Jó van, tatám, mos má lehet!
Akkó az öreg fölemete egyik lábát, ódalba hugyozta. Aszongya:
- Kisasszon kérem, a így szokta!

Ezzel kellett volna kezdeni:)
Az erotikus népmesék nyelvezete, polgárilag fogalmazva: obszcén. Természetszerűen az. Népünk akkor hőköl pirulva, ha beszédje közben kipontozni kényszerül. Az álszent, polgári, pesti szófetisizmus természetellenes nyűge és faramuci stílusa ("Ki tetszett törni a kezét?") számára még idegen.
Az erotikus népmesék sok hozama közül az egyik: a felszabadult, jóízű nevetés, nevettetés. Egészség hát. A jómód önpusztító kényelmének sokfajta nyavalygása helyett.
(Dr. Burány Béla)

Nekem úgy rémlik, hogy halászhálóba öltözött, ami ugye átlátszik, ezért volt is rajta ruha, meg nem is.
Egyébként mindig ez a mese jut eszembe, mikor azt kérdezik, hogy szűz vagyok-e (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 09. 16. szombat 07:45), amit ide kattintva olvashatsz)

Asszem az elején belinkeltem azt az oldalt, ahol ezek vannak :)
Ezt én is olvastam, de nekem a "Majd a bíró megmondja" a kedvencem :) (Ez egy válasz Katinka üzenetére (2006. 09. 16. szombat 08:02), amit ide kattintva olvashatsz)

Nyilván van többféle verzió, de a nem lehet elmondani az ominózus mondatot a csúnyájáról...
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 09. 16. szombat 08:43), amit ide kattintva olvashatsz)

Pablo Neruda

Érett nő, húsos alma, izzóra hevített hold,
átható alga-illat, fény és sár egybegyúrva,
mily sötét ragyogás nyílik meg combjaid közt?
Mily ősi éjbe nyúl érzékével a férfi?

Szeretni, jaj nagy út az, vizek és csillagok közt,
ködökben, szitáló, gyors viharban:
szeretni, villámok vad csapkodása,
s két test, amely egyetlen csepp mézért semmisül meg.

Csókról csókra bejárom parányi mindenséged,
kicsinyke falvaid, határaid, folyóid,
s nemző tűz, gyönyörré alakulva,

végigszáguld törékeny ösvényein a vérnek,
míg végtére lekókkad, mint estére a szegfű,
míg végül ennyi lesz csak, egy sugár a sötétben.



Száz szerelmes szonett (12-es)

Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter

- Nézze, - mondotta Eszter, - itt a selymes fű. Üljön ide le. Hadd fussak egyet a harmatban.
És leült. Ledobta a cipőit. Lerántotta a harisnyáját. Befutott mezítláb a fűbe.
Ábel utána indult, de a leány visszaintette:
- Maradjon, maradjon. Őrizze a cipőmet.
És föl-alá futkosott, keringőzött. A sötétkék fűben szinte villogott a lába fehérsége. Valami dallamot is dúdolt. A két kezét szétterjesztette. A haja kibomlott és lengett. Aztán a kendőt is lekapta a válláról, és körbe lengette. Fürdött a harmatban, holdfényben, füvek illatában. Aztán lihegve futott vissza, és Ábel mellé roskadt a padra.
- Óh, de jó volt!
Hátranyúlt, hogy visszakösse a haját csomóba.
- Hagyja úgy, - mondotta Ábel. - Nem is képzeli, milyen szép most maga!
A leány fölemelt keze erre Ábel nyaka köré fonódott, s forró arca hozzásimult Ábelnak az arcához.
Megcsókolta Ábelt és kifejlett a karjaiból. A harisnyájáért nyúlt.
- Jaj, - mondotta, - hogy húzom fel?
Lebocsátotta a kasmir-kendőt a földre, és arra tette a lábát, hogy megtörülje.
Ábel eléje térdelt, és a maga zsebkendőjével segített neki. Eszter lábát a térdére vette s gyöngéden felitatta róla a zsebkendőjével a harmatot.
A leány háttal a fának támaszkodva ült s álmodozva nézett Ábelra.
- Milyen szép a lába, - mondotta Ábel. - De milyen hideg. Nem fog meghűlni?
És amint ott szárítgatta féltérdén a leány lábát, lehajolt és csókot nyomott a lábafejére.
- Ábel, - rebegte felocsúdva a leány.
S elkapta a lábát. Gyorsan rávonta a harisnyáját s a cipőt. Aztán újra egymás karjába fűződtek, - sétáltak tovább.
Sétáltak a holdfényben, egymáshoz ölelkezve, a holdárnyékos fák között. A beszélgetésük halk, édes gügyögés volt, mint ahogy az alvó madár a lombok között.

charlotte, nekem úgy rémlik, két csillag volt a mellén (nem melltartó) és hold a "csúnyáján".

Azt hiszem, eljött az ideje, hogy megszerezzük ezt a mesét dvd-n :-))

Mia! Nem megy át a levelem a mélcímre. Végülis nem titok, leírom itt: nekem a Vagina monológok word doksiban van meg, ha érdekel, eljuttatom valahogy neked. (Ez egy válasz mia w. üzenetére (2006. 09. 15. péntek 22:23), amit ide kattintva olvashatsz)

Móricz Zsigmond: Tündérkert

"A fejedelem olyan fiatal volt, még huszonhárom évesnek sem látszott (fél esztendővel több), keselyűarca, fekete bőre csupaszra borotválva, mintha kékkel volna bevonva nagy fekete szeme alatt s duzzadt, kicsit ferde szája fölött. Telt és ragyogó volt, s valami drága és elbűvölő érzés áradt róla.
- És te! - kiáltott hasonló elragadtatással s kinyújtva kezét, egy ujján fogta az asszonyt s megpenderítette, hogy körülgyönyörködje.
Pézsmaszag áradt az asszonyból, s aranyba borítva lágyan fordult körül. Vontarany szoknyája, mint tündöklő kupola, fehér, dús selyem ingujja ezer ráncban a könyökéig, szemérmetlen bátorsággal ez időben, szabadon hagyta könyöktől a kart, kihajló kis skófiummal hímezett gallérja, aranyszegett cipellője: olyan volt, oly csiklandó szépségű, hogy a szem felsikoltott örömében, látásán. Így gyönyörködtek egymásban néhány pillanatig, akkor a túlsó ajtón koppantás volt kettő, a fejedelem ráintett a komornyikra: hogy be ne eresszen valakit.
A komornyik az ajtóhoz rohant: az udvari apród hangja hallatszott.
- Nagyságos fejedelem, a sereg előjárt.
- Jóvan - kiáltott a fejedelem, s legyintett -, fontosabb dolgaink vagynak.
Nevetett, s kibuggyant az ajka, úgy kínálta magát az asszonynak, aki kacéran elvonta magát.
Komornyik, borbély, vaknak, siketnek tették magukat, és siettek elhordani a szerszámaikat.
Az asszony kényes volt, féltette ruháját, de a fejedelem derékon ragadta, ám gyöngéden és pallérozottan, mint ahogy csak udvari ember tudja; magasabb volt kissé az asszonynál, s úgy dőlt rá fekete kondor feje az asszony bronzszőke hajba bokrozott s kissé kendőzötten fehér arcára, mint egy fiatal mackó a sárga gidára...
- Hagyja csak, hagyja Nagyságod, kár elkoptatni... - lihegte forrón az asszony.
A fejedelem csiklottan kacagott:
- Irígy vagy a mai éccakára?
Távolról durranás hallatszott, ágyúlövés.
A fejedelem felfigyelt... Csak nem jött be a kiszámíthatatlan?... Kolozsvárra?... De nem volt több lövés.
- Brassóban örömet lőttek! - szólt az asszony titokzatos értelemmel.
- Brassóba...
S a fejedelem visszamászott az asszony arcába és rágta a szemét, a fülét. Ahol nem volt olyan erősen beírva.
- Brassót megvesszük, ha ármádia feleség érkezik is - lihegte -, brassai bírónak fejét vösszük...
Az asszony nevetett, s ruháját nagyon védte:
- Nono, nono, Nagyságod... aki reggel tüzel, estére elfogy a puskapora.
A fejedelem kajánul kacagott s hangtalan:
- Ha megharagítasz... ellőttetem az összes ágyúkat és nem megyek elébe...
Mint egy rossz kölyök, gonoszul kuncogott.
- Nagy parádé lenne!... - ezzel elvette a lakáj kezéből a serleget, és fenékig kiitta."

Ez nagyon szép volt.. főleg ezidő tájt most jól esett...

no meg még reménytelenebb érzést oltott belém, de az más tészta. (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 09. 16. szombat 12:54), amit ide kattintva olvashatsz)

óóó!!!!! nagyon megköszönném!!!!!!!!! akkor majd küldök egy üzenetet egy másik mélcímmel!!!! nagyon kedves vagy!!!!!!!! (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 09. 16. szombat 21:56), amit ide kattintva olvashatsz)

fölébe hajolt(már luke oneil), megcsókolta, a férfi meg két tenyerébe fogta a két mellét és őt(már meggiet), hogy tovább csókolgassa, majd megfogta az egyik kezét és lefelé tolta az ágyékán. ő riadtan vette le vonakodó száját a férfi szájáról, s nézte amint ami a keze alatt alakot váltott, duzzadni kezdett....


tövismadarak...a könyv itt is jobb mint a film, kamaszkorom egyik kedvenc olvasmánya volt...már nem csak a pikánsabb részek miatt...