nem semmi sztori!

gondolom előtte magázódtatok, nem?
ha igen, akkor utána mi lett, "letegeződtetek"? (Ez egy válasz retep61 üzenetére (2008. 10. 02. csütörtök 14:36), amit ide kattintva olvashatsz)

Fiatalabb koromban volt egy barátnőm akinek az anyja elvált volt, és nem volt pasija, és egyszer-kétszer célzott rá hogy ő is beengedne az ágyába. Egyszer aztán úgy jött össze hogy egy délután lefeküdtünk, izgalmas volt de tartottam tőle hogy barátnőm ne hogy megtudja. A nő teljesen átlagos kinézetű volt, és nagyon ki volt éhezve. Ezután egyre jobban kimutatta hogy mit is akar, de sajnos a lánya előtt is, ami a kapcsolatunkra nézve nem volt előnyös.

Eljutottam odáig hogy már rendszeresen dugom az anyóst.Amikor csak lehetőség van rá,kihasználjuk az alkalmat.Amikor elősször megkívántam,soha nemgondoltam hogy idáig eljutok.Szerencsémre.És azóta a mama is keresi a lehetőségeket hogy együttlehessünk .

hosszúcombú,vékony nagymellü szőke borotvált puncis bombázú őt csak kivánnai lehet

Nem az a lényeges,hogy kitalált, vagy nem. Az ok a Te lelkedben rejtőzik. Miért vagy ezen az oldalon? Ha erre válszt adsz magadnak, akkor holnap már nem leszel itt. (Ez egy válasz X üzenetére (2008. 10. 05. vasárnap 17:52), amit ide kattintva olvashatsz)

retep61!

Gratul neked irigyellek.Azért 3-as feleállást is remélem leiród hogy sikerült a mamát megfűzni és milye volt? Aztán jöhet a többi történeted sorba..
Végre valaki aki tud írni és a történetei nem kitaláltak!

Nagyon jó kis történet! Gratula (Ez egy válasz retep61 üzenetére (2008. 10. 02. csütörtök 14:38), amit ide kattintva olvashatsz)

ha szexy és kívánatos miért ne.

Pár perc után annyira magamhoz tértem, hogy megköszöntem, mire a „szívesen máskor is” választ kaptam.
Ekkor felbátorodva újra megfogtam a mellét, és masszírozni kezdtem. Hálás tekintetét látva kezem elindult a blúza alá, éreztem tüzes puha testét. Majd kigomboltam a blúzát. Fekve nem ment tovább, így felkelt és az amúgy is keskeny kanapé mellett elkezdett vetkőzni. nem volt sztriptíz, de nagyon szexin csinálta. Én levettem közben az ingem. Újra mellém ült már teljesen pucéran, összebújtunk, de a kezem már az egész testén körbejárt miközben az arcát néztem, és amikor a combjaihoz ért, az szétnyílt mintha fotocella működtetné. Akkoriban még nem volt divat a kopasz punci, de ma már meglepődnék, ha ilyen szőrössel találkoznék. Elkezdtem simogatni a punciját, csiklótól a hüvelybejáratig, mint a barátnőmnél szoktam, és olyan nedvességet éreztem amilyet még addig soha. Most én csúsztam le, ahogy Ő korábban, és puszilgatva a számmal elindultam a puncija felé. Kicsit félve, mert nyár volt, a combjai se voltak vékonyak, olyan jó húsos volt mindene alul is, és féltem az esetleges túlérett szagoktól. Kellemesen csalódtam, minden finom illatos volt, mint később kiderült, a fürdőszoba takarítás után a puncija is megtisztult. Jóízűen nyaltam a punciját és ahogy felhúzta a combjait olyan papás mamás pózba szinte azonnal elélvezett. Úgy remegett a gyönyörtől, hogy először azt hittem rosszul van. Ezután én adtam vissza a simogatásokat puszilgatásokat, amiket az én élvezésem után kaptam. Mellé húzódtam a szűk kanapéra, és szerintem aludt néhány percet, mert olyan mozdulatlanul feküdt, egyenletesen lélegezve. Büszke voltam magamra, hogy ilyen gyönyörben részesíthettem. Amikor magához tért összeszedte a ruháit, letusolt és elbúcsúzott. Azt ígérte hamarosan újra jön, és a későbbiekben be is tartotta. Hetente kétszer jött, és mindig szexeltünk. Nemcsak dugtunk, hanem a fenekét is megkaptam. Nem kértem, Ő akarta, és azóta sem volt szerencsém popsiszexhez. Későbbiekben egyik nőm sem vállalta be. Talán a farkam miatt, mert ugyan csak 15 cm hosszú, de 5,5 cm átmérőjű, és nagy a feje.

A két hónap leteltével a barátnőm visszajött. Kint megismerkedett egy szőke kék szemű hollandussal, és mondanom sem kell, hogy 1 hónapon belül szakítottunk. Az anyóssal megmaradt a jó kapcsolatom, segítettem neki, amikor kért, de szex már csak néhány évig volt közöttünk 2-3 alkalommal évente. Igaz volt közte 3-as felállás is. Talán majd elmesélem. A lánya a diploma után kiköltözött Hollandiába.
Az anyós mára egy ősz anyóka lett, beleszomorodott, hogy a lánya és az unokái messze kerültek. Én is megtaláltam életem igazi párját, szinte mindenben azonosan látjuk a dolgokat, úgyhogy szex terén is minden OK. Írhatnék az „igat ha megdugják a feleségemet” topikba is, csak az inkább a részemről úgy kéne szóljon, hogy „izgat, ha bármilyen módon élvez a feleségem”. Ebbe sok minden benne van, az is ha dugják.

Két hónapra „egyedül” maradtam. Az anyósom továbbra is ellátott minden jóval és még takarított is. A harmadik héten, amikor meglátogatott, éppen nálam volt egy utóvizsgára készülő csoporttársnőm. A kidolgozott vizsgatételekért jött. Megkínáltam egy teával és ajtót nyitni a kanapéról keltem fel otthagyva a csészét. Olyan szemekkel nézett az anyósom mikor meglátta a csoporttársnőmet és a bögréket az asztalon, amilyennek még sosem láttam. Fura is lett a hangulat, amit érezve a vendégem 2 percen belül távozott. Megkaptam az ellátmányt, és még a fürdőszobát is kitakarította. Hiába mondtam, hogy én is meg tudom csinálni. A végeztével mellém huppant a kanapéra, hogy hú, de elfáradt. Néhány mondat után elkezdett faggatózni, hogy milyen érzés már harmadik hete nő nélkül. Mondtam neki, hogy egyelőre még nem kínzó, de már éjszakánként már szoktam szexiseket álmodni. Meglepődésemre megkérdezte, hogy ki szoktam e verni? Mivel szexes téma szinte soha nem volt közöttünk, azt mondtam, hogy nem. Ez persze nem fedte a valóságot. Erre azt mondja, hogy az nem egészséges, ilyen olyan gyulladást kaphatok, meg egy ilyen korú fiatalember biztos hiányzik a testkontaktus, egy finom meleg ölelés. Ekkor egészen közel húzódott, felém fordulva hozzám nyomta a melleit, és a fülembe súgva kérdezte, hogy segítsen e rajtam. Nyelni sem tudtam a meglepetéstől nemhogy válaszolni. Ekkor kezével a nadrágon keresztül megfogta a farkam, és becsókolt a nyakamba. A pulzusom felugrott az egekbe és a meglepődöttségtől szótlan és mozdulatlan maradtam. Kezével elkezdte az övemet nyitni, én ekkor bátortalanul, de megmarkoltam a melleit. Húúú, micsoda érzés volt az akkor még a blúza alatti melltartóban pihenő puha dudát megfogni, évek óta vágytam erre. Ő lehúzta cippzárat a nadrágomon és már nyúlt is farkam után, ami már lüktetett. Elkezdte masszírozni, lassan verni. Ez alatt egyre lejjebb csúszott mellőlem, és pár pillanat múlva ott térdelt a kanapé előtt a farkamat nézve. Utána szinte kérdően felnézett a szemembe. Nem értettem, de nem is várt választ, hanem egyszer csak rábukott a farkamra és elkezdett szopni. Ilyen tűzzel, szenvedéllyel addig még nem szopott nekem senki, a lánya se. Ez volt az első mélytorkos szopás, amit megéltem. Egy, két perc után majdnem elsült a farkam, amit érezhetett, ekkor abbahagyta és lehúzta rólam az addig csak kigombolt nadrágomat. Újra nekilátott, de akkor a golyóimat is kezelésbe vette a nyelvével, sőt a farkamat a hasamra szorítva a golyóim tövét is nyalta, éppen csak nem érte el a fenekem lyukát. Ahogy visszatért a szopni a farkamra, elsültem. Ki akartam venni a szájából, mert a barátnőm nem szerette a szájba élvezést, de Ö nem engedte. Belelőttem az egész tárat. Lenyelte, de olyan jóízűen, mosolyogva, mintha valami csemege lett volna és közben a szemembe nézett. Én eldőltem, mint aki most futotta volna le a maratont. Mellém jött a kanapéra, átölelt és simogatott....

Az én történetem 26 éves és csak anyós jelöltről szól. Tehát múlt időben igaz, hogy kívánom az anyósom, aki akkor 51 éves volt. Ma 77 éves és már 22 éve nem kívánom. A kétkedők miatt a körülményeket is leírom, akit nem érdekelnek a körülmények az ugorjon a következő beírásra.

A nyolcvanas évek elején, az egyetemi tanulmányaim kezdetén ismertem meg akkori barátnőmet, és minden a kor szokásos menetrendje szerint zajlott közöttünk. Azzal a kis különbséggel, hogy a déditől örökölt kicsi 1,5 szobás lakásomban laktunk. Ez akkor nagy kiváltságnak számított. Úgy éltünk, mint egy fiatal házaspár, tulajdonképpen mindenki annak tekintett minket, csak papír nem volt róla. Apósom nem volt, még a megismerkedésünk előtt autóbalesetben elhunyt, állítólag jó ember volt. Ennek okán a kertes házban élő anyósom számára én voltam a férfiember a házban, mármint a házkörüli munkákban. Szerencsére azért nem vitte túlzásba a segítségigényt, nem voltam kizsákmányolva. Általában valamelyik hétvégi napon találkoztunk, és ekkor el lettünk látva kajával, zsebpénzzel, mert vezető beosztásban dolgozott az anyósom. A jó anyagiak miatt volt tehetőssége magával is törődni, ápolt csinos asszony volt. Nyáron mindig legeltettem a szemem közepesen nagy kerek fenekén és a telt mellein. A negyedik év végén kötelező volt szakmai gyakorlatot végezni a nyáron. A barátnőm nagyon jó tanuló volt végig, és egy egyetemi diákcsere keretében a gyakorlatot Hollandiában végezhette 2 hónapon keresztül, ráadásul ösztöndíjjal. Az idősebben tudhatják, ez akkor nagy szám volt. Akkor talán még még létezett a háromévenkénti devizakeret nyugatra.

Két hónapra „egyedül” maradtam.....

Tegnap elmentem anyósomhoz azzal az ürüggyel,hogy segítsek neki.Szerencsémre a sógornőm aludt mert gyógyszereket szed és attól nagyon fáradékony.Anyóst meg elkaptam mondtam neki hogy használjuk ki az időt míg nem ébred fel.Kicsit félt hogy le ne bukjunk,de bennevolt a dologban.Újból megkérdezte hogy miért kattantam rá.Mondtam csak úgy.Zavarban voltam és kérdéssel válaszoltam.Miért talán nem élvezi a dolgot? De igen,de nem érti miért.Kicsit kellemetlen neki pont a vejével,de amúgy meg jó.Remélem még párszor sikerűl rámásznom.Már rutinból megy és már ha megyek mindig ott mozgolódik körülöttem.Szerintem ő várja az akciót,csak nem mer kezdeményezni.Tudja hogy ha egy mód van rá én úgyis kihasználom az alkalmat.

Én semmi kivetni valót nem találok benne.Egy idősebb nő sokszór okozhat még kellemes meglepetést.Így még a házastársi kapcsolat is jobb és szinesebb harmonikusabb lehet.Nem kell prűdnek lenni!Miért kéne egymástól jót irigyelni?

Köszönöm. vettem, leálltam, eltüntem

ez már sok, szerintem senki nem erre gondolt!
adj valami értelmes magyarázatot, mert itt a saját történeteinkről kellene írni, és nem tanulmányokat, novellákat, kisregényeket idézgetni! (Ez egy válasz evapat60 üzenetére (2008. 09. 25. csütörtök 20:16), amit ide kattintva olvashatsz)

Van valamire szüksége?
Hiszen mindene meg van.
Örülne valaminek?
Már örült mindennek, aminek lehetett örülni.
Nem akarja a férfit megbántani, ezért képzelete kétségbe esetten csapong a házban, a szobákban, a polcokon, szükséget, vagy hiányt keres, de nem talál.
Az éjjeliszekrényén fekvő Dumas könyv jut az eszébe, és hirtelen elmosolyodik.
- Ha jössz, hozzál nekem kaméliát. Egyetlen egy szál kaméliát."

Ekkor láttam utoljára, és hazamenve ezt írtam róla. Az Anyósomról. Köszöm a figyelmeteket. Ha igény van rá folytathatom.

-Azt hiszem, nekem igazából egy szuhaéli-innuit szótárra lenne szükségem hieroglif írással, hogy a mát megértsem -sóhajt a férfi-, és a szótár visszakerül a helyére, most már végérvényesen, és örökre, az Ő idejének végezetéig.
És a leszálló puha alkonyban, mint minden alkalommal, most is megtörténik velük a csoda, melyet sokszor átéltek már együtt, mert csak együtt tudják átélni, külön-külön nem adatik meg nekik.
A moccanatlanságban megmoccannak a könyvek, néhol összébb bújnak, máshol nyújtózkodva szorítanak maguknak nagyobb helyet. A nagy atlaszok és lexikonok gőgös aranygerince mögül szeretnének előtérbe kerülni szerényebb kivitelű vászonkötésesek, akik viszont az egyszerűbb puhafedelűekre néznek gőgös fedőlappal..
De amikor bekövetkezik a csoda, minden különbség megszűnik közöttük. A fedőlapok feloldódnak térben és időben, eltűnnek a világi különbségek.
A szerzők átlátogatnak egymáshoz, a szereplők ismerkednek egymás sorsával, a sivatagi tájleírásból a nap átsüt a déli sarkra, ahol a jó öreg Amundsen küzd a jeges elemekkel.
Amíg a fókák megcsodálják a Himalája zord csipkéit, addig a zsiráfok a Marianna árokban tengeri csillagokkal kergetőznek a mélyben, a szavannák helyett.
A tömpe orrú Pláton, az agg Phyrron és Anaxagórász Sarte-al vitatkoznak, egy meghitt zugolyban pedig Euklidész hallgatja komoly buzgalommal Einstein-t
Napóleon Toulon bevételét magyarázza Nagy Sándornak, miközben Buddha -végre időt szakítva magának-, meglátogatja Jézust a Golgotán.
A festők kicsinyelve biggyesztgetik szájukat egymás képeire, a költök ismét lángolóak és nagyképűek lesznek, Newton dobálgatja az almáit, a szerelmesek még jobban szerelmeskednek, a csalódottak megvigasztalódnak.
Csak az öregek lesznek ismét egy nappal öregebbek, és a szegények szegényebbek egy picit. Ezt senki nem érti miért van így, hogy az öregeken és a szegényeken még a csoda sem segít.
Ennek ellenére varázslatosan mászik az alkony az este felé.
A huszonöt éve nem festett falak felragyognak eredeti fényükben, a tükrök vak szeme kinyílik, és a hetven évvel ezelőtt elfújt elsőáldozói gyertya üszkös kanócán napként táncol a régi gyertyaláng.
A szekrények mélyén játékok mozdulnak, és Bátor- a kopott hintaló-, a Mirza csikóval Tündér Ilonát lovagoltatnak.
Csodálatos ez a légiesen átjárható világ, mely olyan áttetsző, mint a mélytengeri medúza teste az elektromos ráják kisüléseinek fényében.
Ül az asszony, és ül a férfi. Átjárhatóak egymás számára. Nincs korkülönbség, nincs férfi, nincs nő.
Fények a sötétben, zene a csendben, múlt a jelenben.
Szép ez így nekik együtt megélni ezt.
Mikor a meg nem ivott tea teteje megbőrösödik, kialszanak a fények, a könyvek borítói megkeményednek, minden magától a helyére kerül.
Az asszony lassú léptekkel kíséri ki a férfit, a kapunál eltétováznak egy kis ideig.
Nem beszélnek meg újabb időpontot, annak nem lenne értelme.
- Ha jövök- kérdi a férfi-, mit hozzak Neked?
Az asszony félrebillenti picit a fejét, gondolkozik.

A férfi keze nyomán két kupac kezdett nőni, aztán emelkedni, testének bal, illetve jobb oldalán. A jobb oldalon gyülekeztek a fentebbiek, a baloldalon peniglen Temesvári Perbál adott helyet Gaius Suetóniusnak, aki már nem olvashatta Marcus Aurélius bölcseleteit, de azért helyet szorítottak Tóth Béla fabuláinak, és Takács Sándor könyvtári kutakodásainak. Dr. Gáspár Ferenczre rásimult Hérodotosz és Gül Baba élményeinek tömege, és jótékony szeretettel letakarta őket Hajós Henrik térképeinek elemzése Piri Reis munkásságáról.
A férfi fáradtan a szőnyegre ült, az asszony nem mozdult.
- Ezek tényleg nem kellettek senkinek sem? –kérdi a férfi hitetlenkedve.
Az asszony csak széttárja a kezét, a karjai közé szorult pár liter levegő némaságában rejtekezik a válasz.
- Hol rontottuk el? -igézi a szőnyeg mintáit a férfi -, mikor hibáztunk?
Átmennek a másik szobába, ez volt régen az asszony férjének dolgozó szobája. Antik bútorok, „bennük poros odvak”, és rengeteg könyv. A polcok betakarják a falakat a mennyezetig, valahol kettős, néha már hármas sorban állnak olvasóra várva, így is jut belőlük bőven még asztalra, székre, padlóra, ágy alá.
- Főzök teát –mondja az asszony-, és megy teát főzni, holott mindketten tudják, soha nem isszák meg a teát. Egyszerűen nem szeretik, ennek ellenére elkészítik, szépen szervírozzák, mert olyan jó a csendben nézni a tea felszálló, illatos gőzét.
Beszélgetni nem nagyon szoktak. Az asszony múltja a férfi számára történelem, a férfi jövője az asszonynak – az élet rendje szerint – örök titok marad.
A jelenről nem beszélnek, közös jövőjük pedig nincs.
A múlt néha szóba kerül, de csak lágy utalásokkal, csak szépre szépen emlékezve, messziről kerülve az esendő dolgokat olyan óvatossággal említve személyeket, dátumokat, ahogyan egy cérnakesztyűs női kéz simít meg láthatatlan porszemétől egy százéves herendi kosárkát.
- Neked sem kellenek ezek már soha többé?- int a férfi a könyvhalom felé.
- Engem már ez nem érdekel –suttogja a nő-, és mereven nézi a teagőzt.
- És mi érdekel?
A csend az óra kattogása mögé búvik, és oly némán lapul meg, hogy tisztán hallani egy-egy öreg polc helyezkedő moccanását.
Sok pillanat elmúlik a jövőben kiszabott időből, mire érkezik a válasz:
- Engem az érdekelne igazán, hogy ami ma még érdekel, holnap is fog-e érdekelni?
A férfi lassan körbejárja a szobát, átmegy és visszajön a másikból, tétova tekintete befogja az előszobát, a konyhát, a régen nem festett falakat.
Vannak itt ódon étekrecept könyvek, régi fóliánsok, az éjjeliszekrényen az asszony kedves könyve, örök olvasmánya, a Kaméliás hölgy. Megakad a szeme egy német-szuhaéli szótáron, ezt levéve, csendesen mosolyog az asszonyra.
-Vidd el bátran -bíztatja ő -, nekem már nem kell.>>>>>

Kedves Mindenki! Amikor utoljára láttam, olyan mély volt a szeme, mint a mozdonyok lámpái, az éjjeli sorompónál. / Faludy/ Nem akart élni. Az apró jelek azok voltak, hogy ott tett vett abban a nagy villában, és a sok ezer könyvet dobozolta. Téma, és írók szerint. Hogy ne legyen vele gond. Érdekes, hogy ma este a végét szeretném megírni. Aztán, ha igény van rá, elmondom, milyen volt másod és harmadvirágzása. Az, hogy akkor ott a kapuban mit éreztem, egy azóta már könyvben is megjelent novellában írtam meg. Ezt adom most a kedves érdeklődőknek. Ha nem fér ki karaktar miatt, akkor majd ujra írom.

Látogatás


Az asszony hetvenöt éves, a férfi ötven.
Fia is lehetne, de nem az.
Régen, nagyon régen, olyan régen, hogy beledobban a szív- ha belegondol-, valamiféle rokonság is volt közöttük, talán. De erre valahogy, valamiért soha nem gondol egyikük sem.
Nincs már értelme a múlt poros, odvas bugyraiban kotorászni.
Ritkán találkoznak. Ha találkoznak, csak úgy találkoznak, mint aki csak egy pillanatra ment át egy másik szobába, és onnan dolga végeztével visszatér.
Nem kérdezik egymástól, hogy miként, és mit érez? Az előbbit látják, az utóbbit érzik.
Ma tárgytalanítás van.
Ez kedves kifejezése az asszonynak, sok régi lim-lomtól megszabadulni, halottá tenni élő tárgyi emlékeket, miután meggyőződtünk róla, hogy már senkinek, de tényleg senkinek a világon nem hajtanak hasznot.
A könyvek halála ez a nap, a polcok aljára vannak akkurátusan egybegyűjtve azon példányok,, amiket nem vitt el a rokonság, nem kellettek barátoknak, ismerősöknek, és a végső szűrőn, a szomszédok rostáján is átestek. Az ócskás fitymálkodva nézte, az antikvárius végig sem hallgatta címűket, szerzőjüket.
Egy könyv haláltusája nem az olvasatlanságban, hanem az érdektelenségben gyökeredzik.
Ezért hívta a férfit. A férfit, akinek jól ismerte régies szívét, múltba merengő-sokszor-, fantaszta gondolatait, ódonzöngésű lelkét.
A könyvek végső menedéke mindig egy fóliáns ódonász lelke.
Az asszony az ágyra ül, a férfi nehézkesen négykézlábra ereszkedik. Lassan vándorolni kezdenek régen meghalt emberek gondolatai, memoárjai, történelmi személyek életrajzai.
Egy író könyve, aki éltet egy érát vagy egy eszmét, és ugyanannak az írónak múltba merengése azon sok elnyomatásról és gyötrelemről, amit elszenvedett az általa magasztalt időkben.
Sok ilyen is van. De kerülköznek itt régi gesták, és „ igazán tudományos felfedezések” Szíriát oszlopairól, és komoly tanulmányok angol gyarmatosító konzulok tollából Egyiptom történelmét taglalva abból az időből, amikor Champoillon még meg sem született.
Értékes dolgok ezek, mert aki ezt mint értéket nem őrzi, hasonlatos azon ostobához, aki a létrának csak a legfelső fokát tartja meg, hiszen –hite szerint-, a csúcson álláshoz szerinte csak ez kell.>>>>

Végre valami érdekes... Folytasd!