Vertem én már fel ennél nagyobb port is...

Pl. amikor Mary-Kay Letourneau 4 gyerekes tanárnő és 13 éves diákjának szerelmét vetettem fel. Na, az is egy jó vita volt



(Megjegyzem, én már az első perctől kezdve értek és megértek mindenkit, akinek ellenkező a véleménye, de attól még a saját véleményemet fenntartom és kifejtem)

Én sem egyezkedem veled! Majd ha kinyaltál, akkor visszatérhetünk a halandzsáidra, addig marad az én türelmem is veled szemben(szinte normálisnak veszlek!), ha betartod az emberközi viselkedés minimális szabályait(ha ismered)!
Ne próbálj rólam hamis képet festeni, mert nagyon megjárhatod: másra szorulhatsz nyalni!
..Ja, hát el is felejtettem: vigasztalóul melegen ajánlom a "szelf-szopit"!

Na végre, hogy megértettél! Azt még el kell mondjam, abban az időben ilyet nem ismertek, hogy apás szülés, végig ott voltam, mint minden rendes apajelölt. Most nagyon erős légy, ha azt mondtam volna be akarok menni, bemehettem volna mert abban a kórházban voltam múszerész, nem egy baleseti műtétnél részt vettem ami 6-8 órára esetenként többre is sikeredett, és váltottuk egymást. Több dolgot láttam, mint te gondolod. De más, minden más ha a hozzátartozóról szól, meg amúgyis. Nem magyarázom tovább. Miért nem lehet azt megérteni, hogy ha valaki valakit félt, vele van, a fizikai kotaktus lehet zavaró is, ráadásul nem és nem szeretem ami nem rám tartozik és rámtukmálják.
Ha visszalapozol, egypár ezer éven keresztül, ha egy nő szült akkor onnan a férfiembert elzavarták. Mégis megvoltak, a végeredménnyel együtt. Mi a fenét tudunk erről ennyit pofázni. Charlotte az utóbbi kérdéseid közül ez volt a legelvetemültebb. Most megint ne haragudj meg, de ekkora port még nem vertél fel, tartok tőle, még egy-két ember hozzászól. /hová szegődtem?/

Veled nem egyezkedtem soha, és nem is fogok!
majd, ha élőben leszoptál, akkor visszatérhetünk a felvetésedre, addig marad a "megtűrésed", ha betartod az alapvető "játékszabályokat"!!
(ne próbálj megint megtéveszteni az elkendőzött dumáddal a társaságot, sz.v.sz. már nem eszi meg senki!)

Akkor meg se ne uffolj, se ne offolj, se macskásan, sem sehogy: csak úgy, ahogy előzőleg "megegyeztünk"!

Akkor te - az én fogalmaim szerint - apás szülésen vettél részt.

Mert számomra az apás szülés nem azt jelenti, hogy az utolsó 15-30 percben ott van a férfi, hanem hogy a vajúdáson (és esetleg a kitolásnál).

Most utólag látom, hogy mást jelent az apás szülés nektek és nekem. De nem baj, a végére ezt is tisztáztuk.

Amúgy tényleg nem látszik maga a szülés a nő fejétől.

Ezt meg onnan tudom, mert 7 évvel ezelőtt én mentem be a barátnőmmel a keresztfiam születésekor. (furán is nézett rám a kórházi személyzet. Biztos azt hitték, leszbi szeretők vagyunk hihi)

Kizárólag téged csesztetlek, mert csak Te beszélsz össze-vissza minden féle zagyvaságot (ne általánosíts, mert senkit nem szóltam le rajtad kívül)...
UFF ill. OFF én beszéltem...
(de tényleg, mi a "picsut" vársz tőlem "okoska"???)
Menj át Te a dühöngőbe, v. az offba (ott a helyed a sarokban és a kukoricán), mert én nem vagyok sem dühös rád, és nem is akarlak offolni, csak "macskásan" jeleztem, mivel értek veled egyet és mivel NEM!
BÉKE! (Z-san)

(és volt még egy célom: pezsgést vinni a nappaliba mielőtt bezárom 10 ezer hsz után!
A 10.000-es hozzászóló érdekes és különleges ajándékot kap, valamint a következő buliban vendégem minden nemű étel, ital (ha nő, akkor egyéb) fogyasztásban is!

"3. Akkora baromságot hablatyoltál már megint össze, mint Bp. és lacháza közötti kacskaringós út! (megint látszik a tájékozatlanságod, és okoskodásod)" (tom) Erre a kijelentésre sem jogosítványod sem semmiletteséged nem hatalmaz föl!
Tudod mit? El sem olvasom! S húzz a picsuba, az off topicba vagy a dühöngőbe,ott csesztesd sorra a társaságot a véleménye miatt! Én itt a vélekedésemet mondtam el, ha nem tetszik, írj ahová akarsz! Passz!

Kedves Charlotte!
Azt hittem, a részemről befejeztem, nem! Amikor a fiam született, a nejem 2 azaz kettő napon keresztül vajúdott, ott voltam végig vele, már élő-holt voltam, senkinek nem kívánom, még csak az hiányzott, hogy végig is nézzem. A fiam sem az előre eltervezett úton jött, kemény feje volt mint az apjának. Charlotte, nem vagy férfi és nem ismered, azaz nem tudhatod, hogy egy férfi nem azért mert gyámoltalan, hanem az általam is elszenvedett kínok után ami felért egy vajúdással, csak a végeredményre voltam kiváncsi. Lelkileg, lehet többet szenvedtem abban a két napban mint a párom. Nehéz ezt így elmagyarázni, nem is akarom. Részemről a szülést befejeztem, a technikája még érdekel az előkészítésnek, a többi nálam off.
Hogy miért húzattam ki a félmondatot? azért kedves tanszékvezető kisasszony, mert rájöttem, hogy hülyeséget írtam, ilyen egyszerú. Én legalább belátom a hibám, igaz nem sok van, de azok nem kicsik, kártyázom, iszok, GG-zek, meg vadászok, ha van mire.

Azért elmondanám, hogy az apukák bemehetnek a vajúdásra, ami néha 8-10-30 órán keresztül tart. Azért ezt az időt elég szar egyedül eltölteni az anyukának.
Én 8 órát vajúdtam, mielőtt kimondták az ítéletet, hogy ez a gyerek lent nem fog kijönni. Az a nyolc óra ott a szülőszobán rémálom lett volna, ha a férjem nem fogja a kezem, nem simogatja a hátam, nem törli az arcom.

A kitolás előtt ki lehet menni. De ha előtte ott van a férfi és támaszt nyújt, az rettentő nagy segítség tud lenni.

Persze láttam ellenpéldát. A szomszéd ágyon vajúdott egy lány és egyszercsak kizavarta a pasiját a szülőszobáról. Később azt mondta, hogy idegesítette a jelenléte. Szóval nem minden nő szereti, ha valaki ott téblábol. De ha nem téblábol a férfi, hanem aktívan közreműködik, az nagyon jó tud lenni.

Levél ment. De miért húzattad ki azt a bizonyos félmondatot, ha nem is tudod, mit követtél el?

Sajnos megint nem bírom ki szó nélkül:
1. mondjuk rá egyetértek;
2. megint hemzsegsz a fellengzős, lekezelő és nagyzoló dumádban, de mondjuk rá elfogadom, mert fontos a szülők egyetértése a kérdésben, de vedd/vegyétek figyelembe amit a részletesebb hsz-be írtam, kisebb kórban nemtől függetlenül az esetek többségében (természetesen vannak kivételek) az ANYÁHOZ bizalmasabb a gyerek, tőle jobban elfogadja a tanácsokat és a segítséget (nem serdülő gyerekekről szólt a kérdés, mert ott helyes út az azonos neműek felvilágosító "hadművelete" (te neked, és többi okoskának milyen gyakorlatod van ebben a netről leszedett "szakirodalmakon" kívül???)
3. Akkora baromságot hablatyoltál már megint össze, mint Bp. és lacháza közötti kacskaringós út! (megint látszik a tájékozatlanságod, és okoskodásod) Tudod, hogy működik egy kórházi körülmények között zajló és legális apás szülés? Elmesélte neked valaki, aki jártas ebben (szülész orvos v. aszisztens stb.)?
Mert, ha nem, akkor elmesélem: Az apa, a szülést közvetlen megelőzően mehet be a szülőszobába egy pontosan kijelölt helyre (ahol nem zavarja magát a szülést, és az azt levezető személyt, de az apa reakcióját jól figyelemmel követheti a személyzet (mert nem biztos, hogy mit vált ki belőle a stresz, és egyéb körülmények, arra is van eset, hogy esetleg elájulhat, ezért rá is figyelni kell).
Tehát a legtöbb estben a szülő nő feje és keze környékén állhat, ahol jól látja a párja fejét, foghatja a kezét, nyugtatgathatja, beszélhet hozzá stb., de semmi esetre sem állhat a szülőcsatornával szemben (ezért közvetlenül nem látja a szülést). A babát is csak akkor mutatják meg/fel, ha egészséges, felsírt, és az első törlésen/mosdatáson túl van.
Valamint van még egy fontos dolog, hogy a legkisebb komplikáció esetén, vagy , ha az apa nem bírja a gyűrődést, azonnal (határozottan és udvariasan) kivezetik a szülőszobából a "kispapát"!
Természetesen vannak kivételes apás szülések is, amikor az apa magát a folyamatot is végignézheti (előzetes külön kérésre, nyilatkozat mindkét esetben szükséges, orvos az illető, vagy maga vezeti le a szülést stb.), de nem ez a jellemző!
Vagyis, semmi olyan nem történik (mint felvezetőmben már említettem, egy legális és kórházi apás szülésnél) amivel ijesztgetni kellene a leendő apákat, akiknek megfordul a fejében, hogy egy életben 1-2 esetben résztvegyenek ezen vissza nem térő alkalmon!

Juj milyen ismerőseid vannak neked. A múltkor az a "mér, baszni nem tudsz" beszólás, most meg a fotóriporter apukák....

Bocs, talán nem késtem el...
1.A mobiltelefon korjelenség. Meg kórtünet is: a koré. Ami viszont nem jelenti azt, hogy mindennapjainkban, még gyermeki szinten is, el lehetne vonatkoztatni tőle. Korunk megannyi nélkülözhetetlen „rákfenéje” közt a mobiltelefon előkelő helyet foglal el. Pszichésen talán még evidensebb a nélkülözhetetlensége, hiszen a haladás, mint fogalom- követelmény, kötődik hozzá - szinte nélkül a kortárs tudattalanban még -, és ez meghatároz egy bizonyos emberi(szülői!) tehetetlenséget is atéren, hogy vásároljon-e fiókájának mobilt, avagy se… És vásárol, előbb említett okból, frusztráltság-enyhítésből és – miért is ne -, eléggé megindokolható meggondolásból(már ha elgondolkozik rajta)… Ugyanis ki szeretné, ha kisfiókája, amiatt, hogy nincsen, avagy éppen flinstoni korból származó mobilja van, közröhej tárgyává válva kisebbajta lélektani „kataklizma” elszenvedőjévé avanzsáljon…Száz szónak is egy a vége: én megvenném!...És a megvétel mellett szól az is, hogy ma már egyre több szülő szeretné tudni, mi van a gyerekével, ha távol van, és ilyenkor az elérhetőség a legfontosabb! Ne is beszéljünk arról, ha a gyerek bajba kerül, és csak mobilon kérhet segítséget!
2.Szigorúan nem(sexus)-függő a dolog: ha kislányom lenne, én lépnék a színre, ha meg kiskrapek tántorodna a tévelygések útjára, hát az apjukuramra hárulna a felelősség (persze, jól átbeszélt stratégia szerint!)…
Hogy mit is mondanék? Hát az attól is függ, hogy óvodás, netalán kisiskolás avagy éppenhogy kamaszkorban van a „páciens”. Mindhárom gyermeki „etap”-nak megvan a szakirodalomban a témábaillő, megfelelő kórisméje és annak remediálási algoritmusa, ami persze nem teljes annak a tudata nélkül, hogy minden gyerek mind fizikailag, mind lélektanilag egy vadonatúj, feltérképezetlen és megismételhetetlen világ. Mindenesetre - ettől a ponttól kezdve -, sokkal többet lennék a gyerekkel, és mindent elkövetnék, hogy ez a természetes szexuális kiváncsiság és ennek a véletlenül felfedezett „kellemes velejárója” ne lehessen a gyermekem kárára, sokkal inkább pozitív hatással legyen további életére(tudva azt, hogy ilyen szexuálisan kritikus periódusok valóban természetes velejárói a gyermek- és kamaszkornak).
3. Egy az egyben nagy szemfényvesztésnek tartom. Méghogy egy férfi, lettlégyen az a legszerelmetesebb párom is, másképp lásson, mint ahogyan eddigi együttlétjeinken láthatott? Kifordult placentával, ürülékes(ha a beöntés nem sikeres!), véres, elformátlanodott alsótesttel, önkivületben nyögve-sikoltozva-átkozódva Na ne!!! Végezze ő csak továbbra is a fajfenntartás nemes feladatának ráeső részét, a többit meg bizza rám! Szerintem egy igazi férfit egész életében rémálomként gyötörné a benne ilyenkor rögzült kép. Hát ne gyötörje!

Wan igazság benne...anno az exem is megkérdezte,hogy bemennék-e?Megundorodnék-e tőle? A második kérdésre nm tudtam a wálaszt mert nm is akartam bemenni!!
Beszéltem én is ilyen túlcsepegő apukákkal és az élményeik kimerültek abban,hogy milyen tökösek...milyen fényképeket csináltak...milyen wideó felwételeket csináltak....
A baba előbújásának megemlítése fél percet wett el a sztorizásból...nos,ezek persze csak az én egoista ismerőseim...tisztelet a kiwételnek...de szerintem a többség jó bulinak tartja és nm azért megy be,hogy a párjának segítsen wagy bátorítsa...ez is diwat inkább...szówal én így látom és ez is csak 1 wélemény...

Charlotte! nem tudom mit követtem el, én a súlyodra nem tettem megjegyzést, mivel nem is ismerem, és ez becsszó, elnézést kérek.