Szeretlek téged...
Szeretlek téged...

Szeretlek téged, mint fű a rétet.
Mosolyod, hangod, az ölelésed.
Hints sóvárgó lelkemnek sebére
Balzsamos hitet, - örök életre.

Vedd észre már ó, ne hagyd kihűlni,
Óvd szerelemes szívem szenvedni.
Kedvesem, te adsz erőt énnékem,
Napsugaram, viruló szépségem.

Szeretlek, - te vagy az én életem,
Érző szívem diktálja, - hiheted,
A szeretetet megkapni - tőled,
Vágy törtet rám, perzselőn .

Rossz, ha kínoz bú, a szomorúság,
Lelkem bolyong, érzem, ez balgaság.
Gondolni rád, mennyire izgató,
Énnékem te légy, a vigaszt adó.

Maradj meg hát továbbra is Édes,
Áldjon meg az Ég, örökre téged.
Velem legyél, érezd szívem hevét,
Árasztja mindig feléd, - melegét.

Lehet, hogy a szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán - amikor véget ér az ifjúságunk - újra megfiatalít. De hát hogyne emlékeznék azokra a pillanatokra? Ezért írtam le mindent: hogy a szomorúságot nosztalgiává, a magányt emlékezéssé szelídítsem. Hogy amikor befejezem ezt a történetet, amelyet önmagamnak mesélek, bedobhassam a Piedra folyóba - mert ezt tanácsolta a nő, aki befogadott és segített talpra állnom. S talán - ahogy egy szent nő mondta - a víz majd eloltja azt, amit a tűz írt.

"Találni egy fiút,aki gyönyörűnek hív,nem csak szépnek,aki felhív,mikor bele vagy zúgva,aki fentmarad azért,hogy lássa,ahogy alszol.Várni egy fiúra,aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak,amikor csapzott vagy,aki a barátai előtt is fogja a kezed.Várni arra az egyre,aki állandóan emlékeztet rá,hogy érdekled őt,és hogy milyen szerencsés,hogy vagy neki.Várni arra az egyre,aki barátaihoz fordulva azt mondja:Ő az"

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok, néma barátod, rabszolgád vagyok, alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz és imád, és nem akar lenni csak általad, csak az árnyéka annak, ami vagy. -

Szabó Lőrinc

Hiányzol (...), ez olyan nem tudok enni, nem tudok aludni, már lassan nevetni is elfelejtek nélküled dolog, és komolyan úgy érzem, hogy amikor elmentél, magaddal vitted a szívemet

Szerelem éji dala
Gesztenye alszik még fehér virágban,
bibéjén nyugszik a varázsló Ámor,
tüskeruhát fon kese holdsugárból -
szirének dalán száll szívedig vágyam.

Jeges hajnalok harmatkönnye illan,
ha égig ér a sárgarigók dala -
zsong az új tavasz bódító illata,
s tócsák tükrében fénymosolyod csillan.

Érkezel. Az éj ránk borítja árnyát,
vaníliára csorgat a Hold mézet,
halvány íriszek szirmaik kitárják,

a boldogság rak most házunkban fészket.
Hajnalok jöttét többé sose várnád -
lila párnákon az öröklét lépked.
Rimanóczy Ildikó

"Idő és távolság nem számít. Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele. Sőt, nem csak hangolva, kötve is.

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem.
Ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol.
Én tudom egyedül, mennyire hiányzol!!! "

Erős karomban érezzem termeted,
Tested rózsás hajlatát szerelemmel.
Tündérszép lelkeddel engem takarnál,
Forró csókkal, öleléssel halmoznál.

Amikor Te nem vagy mellettem kihalt, üres a lelkem.
És, amikor daloló hangocskádat nem észleli fülem.
Dadogva elakad lélegzetem, megdobban a szívem.
Remegő vággyal gondolok Rád Kedves, édes-szerelmem.

Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

"A szerelem különlegesen nehéz felismerése annak, hogy önmagunkon kívül más is létezik a világon, akinek a boldogsága lényeges számunkra."

ajjjajjjjjj

A szerelem olyan, mint a hegedű. A zene néha leáll, de a húrok örökre megmaradnak.

Csak tiéd száz meg száz pillanat,

Csókot lopsz még jő a pirkadat.

Miénk az álmok évada,

Kéjtől izzó az éjszaka!


Puha vágy siklik paplan alatt,

tested csak egy árnyék marad.

Hát lágyan ölelj újra át,

élvezd velem az éjszakát!


Tombolj velem szellem szerelem,

Lépj át a végtelen tereken

Élvezd a démont is bennem,

Gyere hát szeresd a testem!

ide akartam....
Csak tiéd száz meg száz pillanat,

Csókot lopsz még jő a pirkadat.

Miénk az álmok évada,

Kéjtől izzó az éjszaka!


Puha vágy siklik paplan alatt,

tested csak egy árnyék marad.

Hát lágyan ölelj újra át,

élvezd velem az éjszakát!


Tombolj velem szellem szerelem,

Lépj át a végtelen tereken

Élvezd a démont is bennem,

Gyere hát szeresd a testem!
. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 14. szombat 20:52), amit ide kattintva olvashatsz)

A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született; és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban.

Szerb Antal

''Ha kedvelsz,mondjad!..Ha, hiányzom,éreztesd..!!! Ha szeretsz, bizonyítsd.!!!"

A szíved egyszerűen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud.
Audrey Hepburn
(milyen igaz)

"Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat."
Alfred Souza

Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsön adja.
Szabó Éva: Szög és kereszt

Tudtátok.. hogy csak nekünk van erre két külön szó (szeretet és szerelem) érdekes ugye.. mert az egyik létezhet szerelem nélkül is.. Kiskoromban játszottunk olyat a barátaimmal azért szeretlek mert pl mosolyt csalsz az ajkamra stb stb aztán ahogy cseperedtem megismertem a szerelem szó igazi jelentését.. bosszant.. hogy csak a fejemben él a kép arról milyen az ha... igazán szerelemmel szeretnek s viszont szeretek.. jó lenne a húsvér valóságba kiragadni és átélni...
Milyen az mikor valóban szeretnek minket szerelemmel...
Szerintem aki valóban szeret "engem".. akinek valóban fontosak a dolgaim soha nem az ünnepnapi csillogásban látom meg... mert aki valóban szeret... annak egy átlagos szürke hétköznap... egy álmos szerda reggel.. épp olyan fontos.. mintha az is valami pirosbetűs nap lenne(nem a havi baj)... Aki szeret.. annak minden nap "piros betűs" ünnep Velem... nem kell.. hogy jobb legyek... mint amilyen Vagyok... vagy éppen szebb.. hogy jobb kedvem legyen... mert akkor is szeret.. (majd..) ha épp undok vagyok.. kiállhatatlan leszek aznap.. vagy iszonyatos fejfájással ébredek.. s nem fog számonkérni sem elszaladni... mert szereti a tulajdonságaim, s a rossz napok ebbe épp úgy beleférnek... mint felhőtlenebbek.. s tudja azt is... hogy ő is biztonságban van akkor is.. ha épp az ő napja nem alakul valami fényesen... nem kell, hogy feszélyezze az az "elvárás" amely nem létezik.. az.. hogy mindig ragyogni s műmosolyogni kell... A szeretet belül.. ami ott tartja őt mellettem... s ami engem is hozzáláncol.... de ez a kötelék szabadságot jelent s nem rabságot.. ez a kapcsolat gondtalanságot jelent... nem puszta felelősséget... vagy elszámolási kötelességet.. ez a szeretet felszabadít és éltet.. ez a szeretet a lélekben lakik.. s a lélek nem hal meg soha.. még ha a test néha rosszul is működik.. s idővel meg is öregszik.. még ha a gondolatok néha össze is zavarodnak... Ez az egyetlen kapaszkodó.. és mindig Velem van!

Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.