Ea ha a tul sok zsirozs-füszeres elrontana a "hangulatodat"...Ezt kapd be :

Ja, akkor az olyan, mint amikor én krumplifőzeléket főzök úgy, hogy nincs itthon krumpli meg babérlevél... (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 10. 11. csütörtök 20:48), amit ide kattintva olvashatsz)

én ilyet zöldbab nélkül szoktam...hagyma olajon megpirítva, bele a hús, kicsit dinsztelem, aztán ráteszek kb. két evőkanál mustárt...nagyon tuti...zöldségelem, aztán amikor majdnem kész, akkor tejszínes habarással sűrítem jah...szoktam bele csurgatott tésztát is tenni...ma is ilyesfélét kotyvasztottam...de nem volt se tárkonyom, se tejszínem itthon (Ez egy válasz DrAnthony üzenetére (2007. 10. 11. csütörtök 17:45), amit ide kattintva olvashatsz)

De kár, hogy fahéjas... Mert aztat ki nem állhatom... Mondjuk szerintem elkészíthető fahéj nélkül is. Úgy bizti finom lehet. (Ez egy válasz yanek77 üzenetére (2007. 10. 04. csütörtök 08:03), amit ide kattintva olvashatsz)

Elmondom, hogy a hétvégi főzésre mit tervezek:

Tárkonyos pulykaraguleves zöldbabbal:

"Hagyományos" zöldbablevest készítek, de nem cukrozom, és kevesebb ecettel ízesítem, mert a tárkony is savanykás. Főzök bele csíkokra vágott pulykamellfilét is, és mivel raguról van szó, így egy kis répával és zöldséggel is "dúsítom". A végén eg kis rántással sűrítem. Az asztalnál ízlés szerint egy kis tejföllel még fenségesebbé tehető.

A második féle Húsos palacsinta lesz, saját recept szerint.
Jó sok hagymát dinsztelek, amin megpirítom a husit (nem kell színhús, a legjobb a lapocka, aki sertést szeret, baromfievőknek pedig pulyka felsőcomb-filé, vagy apróhús), majd pörköltösen-magyarosan főzöm. Tehát rendesen pirospaprikát, borsot (ízlés szerint majorannát) teszek bele. Azért jobb nagyobb darabokban feltenni főni a húst, mert amikor a hús megpuhult, akkor kiveszem a lábasból, és ledarálom (nagyobb húsdarabok-könnyebb "vadászat" a lábasban).
Az átlagosnál kicsit vastagabb palacsintát sütök, amibe a kihűlt darálthúst beleteszem, és erre még 1 darab sajtot is teszek, így csomagalom össze. Jó szorosra!
A visszamaradt pörköltszaftot (kicsit bővebb lével készítem) tejszínnel és 2-3 100g-os natúr krémsajttal sűrítem. Ezzel összefőzöm, hogy jó sűrű és homogén legyen, majd a palacsintákat óvatosan visszahelyezem (hogy ne nyíljanak szét), és együtt még összemelegítem.
Tálaláskor bőségesen locsoljuk meg a szósszal. Javaslok hozzá céklát!

Jó étvágyat!

A fiúknak hoztam egy kis pacalpörkűttet bennefőtt korompléval:



A lányoknak meg du.-i nassit:

Ez de klassz! Még soha nem hallottam róla, de biztos nagyon finom. (Ez egy válasz yanek77 üzenetére (2007. 10. 04. csütörtök 08:03), amit ide kattintva olvashatsz)

ilyennel még nem találkoztam valaki evett ilyent közülletek? finom?
FAHÉJAS RÁNTOTT TEJBEGRÍZ
Hozzávalók: 1 l tej, 1,5 dl víz, 15 dkg gríz, 1 mk. só, 2 kk. cukor; a bundázáshoz: 10 dkg liszt, 1 tojás, 0,5 dl tej, 10 dkg morzsa; a sütéshez: bő olaj; a tetejére: 1 csapott k. fahéj, 3 ek. porcukor.
Elkészítése: A vízzel felhígított tejet felforraljuk, és belekeverjük a csipetnyi sóval elkevert grízt. Állandóan kevergetve sűrűre főzzük, cukorral édesítjük. Két-három vizezett lapostányérra öntjük, ujjnyi vastagságban, és hűlni hagyjuk. Tetszés szerint kisebb kockákra/téglalapokra vágjuk, kb. akkorára, mint a halrudacskák, majd lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban kisütjük. Lecsöpögtetjük, és fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

Szeretem a tejbepapit fahéjjal és kakaóval is! Ha kicsit sűrűbbre főzzük, a férjem még baracklekvárt is tesz rá! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 10. 03. szerda 20:05), amit ide kattintva olvashatsz)

én is szeretem...de porcukros kakaóporral...amikor a cukros kakaó kicsit összeáll, és darabokban marad a gríz tetején (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 10. 03. szerda 20:05), amit ide kattintva olvashatsz)

csak fahéjat de a lányom csak kakaóporral(nesquik! ) szereti (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 10. 03. szerda 20:05), amit ide kattintva olvashatsz)

Kifelejtettem a tejbegrízt.

Én fahéjjal szeretem a legjobban.

Ti szeretitek? Mit tesztek rá? (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 10. 02. kedd 21:53), amit ide kattintva olvashatsz)

De előtte a kezed hátul össze lesz bilincselve, mielőtt bekapod.

(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 10. 03. szerda 17:24), amit ide kattintva olvashatsz)

a kolbászt azt bekapom...de hogy lepkéket szopogassak... (Ez egy válasz tom1019 üzenetére (2007. 10. 03. szerda 11:55), amit ide kattintva olvashatsz)

Az aranygaluska:
Szóval semmi recept, fogom a jó mély tálat, belezúdítok egy fél zacsi lisztet -érzésre-, egy kis cukros tejben felfuttatom az élesztőt, azt bele, két tojás sárgáját, egy csipet sót, még egy evőkanál porcukrot, hadd menjen. És keverem, keverem, mindig egy pici langyos tejet öntök hozzá, amíg sima nem lesz, inkább lágyabb legyen a tészta, mint keményebb. És a végén egy jó evőkanál olvasztott margarint öntök bele langyosan, azzal is jól ki kell keverni, elég nehezen indul, mert sehogyse akar elkezdeni összekeveredni, de aztán simán! Rá egy konyharuhát és keljen vagy negyven percig.

Azalatt megdarálok három marék diót, összekeverem jó bőven kristálycukorral, mert az a jobb, mert az tud olyan szépen rákaramellizálódni a galuskára, amikor megsült. És aztán kimargarinozok egy közepes tepsit, és külön felolvasztok két evőkanál margarint és belemártok egy evőkanalat a margarinba, kiszaggatok vele egy kanál tésztát, belemártom a dióba és bele a tepsibe, egymás mellé sorban, és jöhet rá a következő réteg is, amennyi csak van. Tehát semmi gyúródeszka, meg ilyesmi. Csak a kanál.

Még kelni hagyom fél órát, aztán be a langyos sütőbe. Azért langyosba, hogy ott még legyen neki ideje megnövekedni, és fokozatosan emelem a hőmérsékletet, vagyis kábé húsz percig nem túl meleg a sütő, a végén pedig tíz percig jól bedurrantani neki, hogy szépen megpiruljon a teteteje. És nem rögtön rántjuk ki a sütőből, hadd legyen csak benne, közben elkészítjük az öntetet.
Ami nálam nem ám borsodó, meg a nyavalya, hanem egyszerű vaníliáspudingból készített sodó, vagyis dupla annyi tejből készített puding, mint ami a zacsira van írva, jó folyós legyen. Teszek bele még egy fél kikapart vaníliarudat, vagy egy zacsi vaníliáscukrot.
Na mármost, amikor az illata áthatol az érzékszerveimen, máris szedem ki a tányérra, és a tésztakupacok szépen, külön jönnek ki, nem egybeáll a tészta, hanem csuda jópofán külön galuskákba marad, pedig nem is úgy néz ki. És az egésznek a belseje puha, levegős, a kérge meg ropog, akkor sikerült! Mindenképpen a sütés befejezése előtt szúrjatok a közepébe egy próbatűt, ha nem ragad rá tészta, akkor belül is megsült!
Irtó laktató ám! Amikor a fiamék eszik, meg még én is bűnözöm egy picit, akkor épp elfogy, de úgy érzi az ember, hogy degeszre is ette magát! Kihűlve mi már nem szeretjük, de van, aki igen.
Jó étvágyt!

szombati előzetes:




és a desszert:

(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 10. 03. szerda 06:19), amit ide kattintva olvashatsz)

Szilva, ez Nekem azért egyszerű étel, mert nem Én csinálom! Egyszerű megenni! (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 10. 03. szerda 06:19), amit ide kattintva olvashatsz)