Sziasztok nem rég a kicsi párom elárulta hogy benne is mocorog némi exhibicionizmus,és én szeretném ha lenne bátorsága megélni a vágyait .Férfiaknak táncolna sexy ruhában vagy fehérneműben. Az lenne a kérdésem hogy ismer valaki olyan szórakozó helyet ahol esetleg örömmel fogadnák a lelkes amatőr fellépni vágyó és már nem tini de nagyon csinos hölgyeket is.

itt még 31 vagy...

http://www.goldengate.hu/tarskereso/profil/104811

de neked most az arcod nem gond ha kint van profilképnek?
illetve ezeket a képeket én már láttam azt hiszem index fórumon is[ (Ez egy válasz Edina37 üzenetére (2011. 05. 20. péntek 14:58), amit ide kattintva olvashatsz)

..

azokat az érdekes dolgokat részletezhetnéd! (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 05. 21. szombat 13:47), amit ide kattintva olvashatsz)

Ezt még tartogatja számomra az élet

Ügyes

Szerintem egy picit félre értetted amire céloztam, minden esetre a kérdésedre a válasz: sajnos exhibicionista nővel még nem volt dolgom, bár mindíg vágyakoztam rá...

Sajnos tényleg vannak olyanok, akiknek ennyi a modorképletük... Kár hogy ezek miatt elmegy a nők kedve mielőtt igazi férfival találkozna

Mindenben és mindenkiben van kellő tartalom. A villantás a női személyiség bevállalósága. Csak azokat nem értem meg soha, akik (kortól és alaktól függetlenül) felvesznek egy extrém rövid szexi szoknyát, vivágott polót, láttatni engedik a testük. Ügyanakkor ha megbámulja és mosolyog az ember furcsán néznek, esetleg még a szoknyát is térd felé igazgatják. Ez olyan álszemérmes tett.

így már kicsit másképp hangzik...

Már az én párom is 35 fölötti, de szerencsére még rá tudom venni a villantásra, persze valamilyen szinten Ő is élvezi, csak néha bátortalan, de azért fejlődik. A nudizásra rá tudtam szoktatni azt nagyon imádja, pedig az első alkalomtól nagyon félt. Ott is szoktam tőle kérni érdekes dolgokat, amit mi is, és más is élvez.

Ezzel még egyet is tudnék érteni, amit viszont el kell mondanom, hogy néha nem csak azért tetszik ah egy nő olyasmit vesz fel amiből kivillan ez-az, mert imádom nézni, és felizgat, hanem tetszik a prűd és álszent polgárok pukkasztása is emögött

Szerintem itt inkább a túlzott önkritika problémájával állunk szemben... ön ismeret kell, nem önkritika...

Remélem van még hasonló történet a tarsolyodban!Aranyos volt (Ez egy válasz Edina37 üzenetére (2011. 05. 20. péntek 14:58), amit ide kattintva olvashatsz)

Elnézést, de nem vettem észre elsőre hogy túl hosszú lett.

Aztán ahogy elindult a busz, megkapaszkodtam egy lógó kapaszkodóba. Járt a fantáziám őszintén szólva hogy mit gondolhat most, ráadásul a felemelt karom alatt meg kis belátása nyílt mellem irányába. Éreztem némi izgalmat, lüktetést, nagyon kellemes érzések futottak végig rajtam. Szinte éreztem a hónom alatt, az oldalamon, és a mellemen a tekintetét. Bár nem láthatott be teljesen, de éreztem hogy nem tudja levenni rólam a szemét. Mikor leszálltunk, udvariasan elköszönt, mit sem tudva arról, mi zajlott le bennem, hogy tudom hogy figyelt, és hogy ez számomra mennyire izgató volt.

Alapvetően természetesen mindenkiben van elrejtve exhibicionizmus. Van akiből ez a felszínre tud törni, és van akiből nem, még ha a férje, vagy párja kéri tőle. Egyetértek azokkal akik azt írták hogy ez maradjon csak a fiatalabb korosztály "szórakozása". Én is úgy gondolom, hogy a hogy pl. az én koromban ez már nem való annyira mint korábban. Persze fiatalabb koromban én is csináltam meredek dolgokat, voltak egészen merész húzásaim, mint ahogy talán mindenkinek. Engem is nógatott a férjem (régebben) hogy ne vegyek fel bugyit, valamiért soha nem álltam kötélnek, amíg egyszer egy faramuci helyzetnek köszönhetően magamtól kellett megtennem, ami akkor és abban a pillanatban nem tetszett, de mire hazaértünk, be kellett ismernem magamnak hogy ez nem is olyan rossz, sőt sokkal inkább kellemes és izgató érzés. Történt ugyanis hogy lányunk még 1-2. osztályos lehetett, elhatároztuk hogy elmegyünk a Strandra. Mindenki felvette a fürdőrucit és ráöltöztünk, a férjem rövidnacit és pólót, nekem pedig volt egy strandruhám, azt vettem fel. Semmi extrára ne gondoljatok, tulajdonképpen olyan mint egy ujjatlan póló elég széles vállpánttal, csak hosszabb (majdnem térdig ér tehát nem is annyira mini), és a karkivágása kicsit mélyebb mint a pólónak. Hogy ez zavarjon eszembe sem jutott, hiszen rajtam volt a bikini, egyáltalán semmi jelentőséget sem tulajdonítottam neki hogy esetleg belátnak alá. Felültünk a buszra, és irány a strand. Észvesztően meleg volt, és rettenetesen fülledt, forró a levegő. Sajnos addigi ígéreteimet megszegve, bementem a vízbe labdázni, nem bírtam azt az elviselhetetlen hőséget (strandon soha nem szoktam fürdeni, maximum zuhanyozni, és napozni). A lényeg hogy délután 4 – körül szinte fekete felhők kezdték takarni az eget. Mindenki ugrált ki a medencékből, és szinte pánikszerű roham indult a kijárat felé. Bementünk egy öltözőbe a lányommal, de nem tudtam mit felvenni a strandruhámon kívül, a fürdőruhám csurom egy víz volt. Ez volt az első eset hogy bugyi nélkül flangáltam, először meglehetősen furcsa érzés volt, de hamar megszoktam. A buszmegállóban tömegek várták a buszt, úgyhogy a tolakodás maradt az egyetlen esély hogy felférjünk, bár úgy tudom szezonban 30 percenként járnak. A férjem a lányommal tőlem 4-5 emberrel előbb szállt fel, nekik adtak is helyet (gondolom a kislány miatt. Ahogy haladtunk befelé a buszban, kicsit hátrébb kerültem pároméktól, nekem már csak állóhely jutott, de legalább felfértünk. Dugig volt a busz emberekkel, szinte mint a heringek, szorongtunk. Férjem hátraszólt hogy adjam neki a szatyrot ne tartsam. Ekkor egy pasi próbált helyet adni hogy elérjek a férjemig, megfogta a derekamat (bár az inkább már a csípőm volt) hogy helyet cseréljünk, mikor átfutott az agyamon hogy úr isten, mit gondolhat most ha netán megérezte hogy nincs rajtam bugyi. Aztán ahogy elindult a busz, megkapaszkodtam egy lógó kapaszkodóba. Járt a fantáziám őszintén szólva hogy mit gondolhat most, ráadásul a felemelt karom alatt meg kis belátása nyílt m

sok maradt le a végéből? (Ez egy válasz Edina37 üzenetére (2011. 05. 20. péntek 14:21), amit ide kattintva olvashatsz)

Alapvetően természetesen mindenkiben van elrejtve exhibicionizmus. Van akiből ez a felszínre tud törni, és van akiből nem, még ha a férje, vagy párja kéri tőle. Egyetértek azokkal akik azt írták hogy ez maradjon csak a fiatalabb korosztály "szórakozása". Én is úgy gondolom, hogy a hogy pl. az én koromban ez már nem való annyira mint korábban. Persze fiatalabb koromban én is csináltam meredek dolgokat, voltak egészen merész húzásaim, mint ahogy talán mindenkinek. Engem is nógatott a férjem (régebben) hogy ne vegyek fel bugyit, valamiért soha nem álltam kötélnek, amíg egyszer egy faramuci helyzetnek köszönhetően magamtól kellett megtennem, ami akkor és abban a pillanatban nem tetszett, de mire hazaértünk, be kellett ismernem magamnak hogy ez nem is olyan rossz, sőt sokkal inkább kellemes és izgató érzés. Történt ugyanis hogy lányunk még 1-2. osztályos lehetett, elhatároztuk hogy elmegyünk a Strandra. Mindenki felvette a fürdőrucit és ráöltöztünk, a férjem rövidnacit és pólót, nekem pedig volt egy strandruhám, azt vettem fel. Semmi extrára ne gondoljatok, tulajdonképpen olyan mint egy ujjatlan póló elég széles vállpánttal, csak hosszabb (majdnem térdig ér tehát nem is annyira mini), és a karkivágása kicsit mélyebb mint a pólónak. Hogy ez zavarjon eszembe sem jutott, hiszen rajtam volt a bikini, egyáltalán semmi jelentőséget sem tulajdonítottam neki hogy esetleg belátnak alá. Felültünk a buszra, és irány a strand. Észvesztően meleg volt, és rettenetesen fülledt, forró a levegő. Sajnos addigi ígéreteimet megszegve, bementem a vízbe labdázni, nem bírtam azt az elviselhetetlen hőséget (strandon soha nem szoktam fürdeni, maximum zuhanyozni, és napozni). A lényeg hogy délután 4 – körül szinte fekete felhők kezdték takarni az eget. Mindenki ugrált ki a medencékből, és szinte pánikszerű roham indult a kijárat felé. Bementünk egy öltözőbe a lányommal, de nem tudtam mit felvenni a strandruhámon kívül, a fürdőruhám csurom egy víz volt. Ez volt az első eset hogy bugyi nélkül flangáltam, először meglehetősen furcsa érzés volt, de hamar megszoktam. A buszmegállóban tömegek várták a buszt, úgyhogy a tolakodás maradt az egyetlen esély hogy felférjünk, bár úgy tudom szezonban 30 percenként járnak. A férjem a lányommal tőlem 4-5 emberrel előbb szállt fel, nekik adtak is helyet (gondolom a kislány miatt. Ahogy haladtunk befelé a buszban, kicsit hátrébb kerültem pároméktól, nekem már csak állóhely jutott, de legalább felfértünk. Dugig volt a busz emberekkel, szinte mint a heringek, szorongtunk. Férjem hátraszólt hogy adjam neki a szatyrot ne tartsam. Ekkor egy pasi próbált helyet adni hogy elérjek a férjemig, megfogta a derekamat (bár az inkább már a csípőm volt) hogy helyet cseréljünk, mikor átfutott az agyamon hogy úr isten, mit gondolhat most ha netán megérezte hogy nincs rajtam bugyi. Aztán ahogy elindult a busz, megkapaszkodtam egy lógó kapaszkodóba. Járt a fantáziám őszintén szólva hogy mit gondolhat most, ráadásul a felemelt karom alatt meg kis belátása nyílt m