Gondoltam hova máshova, ha ide ne írjam le.

A kolléganőm egyedül dolgozik egy irodában. Vidékről jöttem haza épp az imént, s bementem hozzá, hogy leadjam a papírjaimat. Már az is furcsa volt, hogy be volt csukva az iroda ajtaja, mert nálunk egy egyezményes megállapodás, hogy csak akkor zárjuk az ajtókat, ha vendég van az illetőnél, szóval ilyenkor illik kopogni. Kopogtattam, majd beléptem. Egy picit meg is lepődtem, hogy egyedül van, talán látta is rajtam, mert szinte azonnal válaszolt fel nem tett kérdésemre, hogy fázik. Arca ki volt pirulva, szemüvege az asztalon hevert. Még meg is kérdeztem tőle, hogy jól érzi-e magát. Bólintott, majd én nyugtázva azt, hogy minden rendben mellé léptem és a papírok tartalmát kezdtem ecsetelni neki, amikor észrevettem rajta, hogy feszeng.
- Minden rendben? - kérdeztem, s ő szinte azonnal rávágta, hogy semmi baja. Mondom-mondom a magamét, ő jegyzeteli a lapokra, hogy melyikkel mi a teendő, amikor teljesen véletlenül észrevettem, hogy a jobb lábának bokáján ott fityeg a bugyija. Szinte meg kellett erőszakolnom a szemeimet, hogy még véletlenül se nézzek oda újra. Pár másodperc után kiléptem tőle, s az ajtóból még visszafordulva megkérdeztem tőle - remélem nem fedezte fel a kaján vigyoromat -, hogy becsukjam-e az ajtót.
- Igen, légy szíves! - jött a válasz, én meg most leírtam ezt nektek.

Vélemény? Hasonló eset? Azért izgalmas, nem?

ha igazán lovag lennél, felajánlottad volna szolgálataidat... :))

Legközelebb legyél szives kamerával belépni az irodába, és a rögzített képeket feltenni ide nekünk. :-)))

Majd mi eldöntjük, hogy tényleg maszti esete forgott-e fent. :-))

Mindenesetre kíváncsi lettem volna az arcára én is amikor benyitottál. Miért nem kérdezted meg, hogy van-e szüksége segítségre? :-)

Szia! Én annak örülnék a legjobban, ha az említett hölggyel megismertetnéd a GG oldalát és személyes tapasztalait megosztaná velünk.
Hidd el, szükség van ilyen nőkre egy ilyen oldalon:-)
(Legalábbis nem érezném magam egyedül).

Hát-hát... az a kíváncsi természeted... mindig az a kamera...

Jaj, gyerekek!

Hát szerintem ilyenkor nem szabad (nem illik) észrevenni azt, ami nagy valószínűséggel igaz. Ebben inkább az a poén, hogy a kolléganőre - eddig - soha nem néztem úgy, mint egy nőre. Bebízonyította, hogy nagyon is az...

Én a helyedben "észreveném", és megjegyezém: "Kollegina, milyen remek ötlet, én is a naturizmus híve vagyok", majd letolnám a gatyámat.

És mit érnék el vele?

Először is blamálnám magam, mert az eset nem volt "tettenérés", másodszor pedig a hölgyre szükségem van a megbízható munkája miatt. Az ügy pinkantériája inkább az - véleményem szerint -, hogy jobb, ha marad a képzeletünkben...

Hát, tudod vannak dolgok, amik nem változnak... Még akkor sem, ha balhé van belőle. :-)

Hát nem tudom, hogy mit csinálnék a helyedben, de szerintem én nem hagynám annyiban a dolgot.

Viszont az is igaz, hogy a Te koleganőd, és neked kell tudnod, hogy mi a fontosabb: az igazság (ami odaát van), vagy pedig a munkája. :-)

Biztos vagyok benne, hogy semmi jó nem születne abból, ha pl. megemlíteném (vagy megemlítettem volna) a dolgot. Így legalább az élmény megmarad pikánsnak és egy picit talán egészségesen bizarrnak. A kérdés inkább az, hogy ezt Ő hogyan dolgozza fel... Furcsa, hogy itt irogatom ezeket a sorokat, Ő meg két ajtóval arréb, hallótávolságban dolgozik. :-)

És mi van, ha ő nagyon is Rád gondolt közben?

Eryka!

Ez a helyzetből adódóan teljesen lényegtelen! És mi van, ha egy másik kollégám lép be hozzá? Én inkább csak azért írtam le ezt az egészet, mert feltételezem, hogy nem egyedi az eset és egyszerűen csak kíváncsi voltam a véleményekre.

Most, hirtelen a kolleginád helyébe képzeltem magam, és brrrrr...., kirázott a hideg, arra gondolva, én vajon képes lettem volna-e elémtolt papírlapokat szemlézni, közben jegyezgetni bugyival a bokám körül, miközben talán mindezt felizgulva, tocsogó punival a lábam közt kellene tennem, hát.....én nem is tudom, egyáltalán tudnám-e leplezni az előzményeket, s nem kezdenék-e veled is új játékba, menteni azt, ami még menthető. Persze, mindent más fénybe helyez az az ábra, ha te szigorú, komoly főnöke vagy szegénykének, és figyelmes, aprólékos, zavaró mellékkörülményeket kizáró,preciz munkát vársz el tőle. Mert akkor pontosan az történik, amit te is leírtál(véleményem szerint). Talán tiszteletben kellene tartani a csukott ajtó íratlan szabályát ,és csak akkor lépni be, ha a kopogásra határozott válasz érkezik bentről...talán így elkerülhetők a kínos, megalázó helyzetek...

Katicika!

Az szép, hogy Te belegondolsz az ő helyzetébe, de mi van velem? Elméletben úgy tettünk mindketten, mintha nem történt volna semmi, de én feltételezem, hogy ez történt, ő pedig vagy elhiszi, hogy én nem vettem észre, vagy pedig valahol érzi, hogy előttem "lebukott". Nem vagyok szemét, illetve nem szeretnék az lenni senkivel sem, s talán ezt ő tudja is. Azzal csak az inteligenciájáról tett bizonyságot - szerintem -, hogy ezt megpróbálta elrejteni előlem, hiszen ő sem tudhatja, hogy én hogyan reagáltam volna egy estleges "felkínálkozásnak".

Sziasztok!
Van nálatok felvétel?
Csak lennék én a fönöke:)
Ennyivel nem uszta volna meg!
Többet segítettem volna neki!

Van egy jó képem erre, de sajnos nem tudom felrakni:-(

Akkor küld el légyszi a go-go11@freemail.hu-ra!
Köszike!

Ma megpróbáltam!!! És ne tudjátok meg, hogy miként sült el!!! Még most is a hatása alatt állok. Lehet, hogy szégyenemben el sem mesélem senkinek! De lehet, hogy kifúrja az oldalam....

NAAAAAAAA MESSÉLD EL!!!!!!!!!
Nagyon kíváncsi vagyok!