Idézetek

"Imádok a véletlenre gondolni: arra, hogy egy elejtett szó, egy kavics a cipőben az egész világegyetemet megváltoztatja."

/Anne Tyler/

"Ha igaz, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törkeszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget."

/France/

Moncy te nagyon okos vagy!

" Éreztem, hogy abban a pillanatban nem sajnál, és nem szeret engem, és azt sem látja, hogy én mennyire szeretem őt."

(Dosztojevszkij)

" Csak azért akartam utolérni, hogy még egyszer megöleljem, megcsókoljam, s megmondjam neki, nem futok utána, ha nem akarja."

(Dosztojevszkij)

" Vagy tán csak azért jött a világra, hogy ha egy pillanatra is, de szíved közelében lehessen? "

(Turgenyev)

"A pénz, ami a Te zsebedben van, pontosan annyit ér,mint az a pénz, ami hiányzik felebarátod zsebéből. Ha neki nem volna rá szüksége, számodra nem volna értéke."

/Puskin/

"A szellemi foglalkozás nagyon megfelel az olyanoknak, akiknek van összeköttetésük, befolyásuk és tőkéjük, de egyébként nem ér semmit."

/Samuel Butler/

"Nincs nagyobb veszedelem, mint abbahagyni a munkát. Leszokik róla az ember. Leszokni róla könnyű, újra megszokni nehéz."

/Victor Hugo/

"Ha elrejtőzni is olyan gonddal igyekeznénk az emberek elől, amilyennel feltűnni igyekszünk előttük, sok kellemetlenséget elkerülhetnénk."

/Anatol France/

"Némely ember annyira el van telve önmagától, hogy mikor szerelmes, képes egyedül a maga szenvedélyével foglalkozni, mit sem törődve szerelme tárgyának szenvedélyével."

/La Rochefoucauld/

"Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene."

/Arisztotelész/

"Az ember ugyan szerelemre termett, de nem mindenki egyformán ügyes a végrehajtásában. A természetes tehetség mellé valamennyi elméleti tudás is szükségeltetik."

/Déry Tibor/

"Kegyetlen, durva szavaink jobba furdalják utólag lelkiismeretünket, mint szevedély sugallta, gyalázatos tetteink."

/Svevo/

"El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát."

/Márai Sándor/

(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 06. 12. hétfő 16:39), amit ide kattintva olvashatsz)

Törölt felhasználó (57133)

2006. 06. 12. hétfő 16:39

"...nem tudom, hogyan kell okosan szeretni. A legszívesebben megkerülném erre a választ, mert arról több a sejtésem, hogyan l-e-h-e-t szeretni. Csak, és csakis, egyféleképpen. Ha viszont vagyok szeretve. Ha ezt a szeretet már megelőzte egy égbeemelő, minden valónkat magával sodró, viszontszerelem.
Csak úgy lehet szeretni, ha érte, és miatta én már nem vagyok fontos. Minden, akármi is legyen, az már nem az ő bánata csupán, és az én öröm sem csak az enyém. Hanem a miénk. Az enyém és a Kedvesé. Ebben a szeretetben nem számit a távolság, nem számit az idő, nem számít a hely, nem számít az élet és nem számít a halál. Mert kit szeretnek, az sosincs egyedül. Az ilyen szeret örök". Én szívem szerint tovább lépnék: az ilyen szeretet hallhatatlan.

/ismeretlen/