Sziasztok!
Leírom a történetemet. Egyrészt, mert a maga módján tanulságos, másrészt legalább kibeszélem magamból. Ez utóbbira pedig más mód nem igazán lehetséges. 31 éves férfi vagyok ("férfi" . Pokoli szexuális élettel és élményekkel. Egyszerűen képtelen vagyok jól szexelni. Az eddigi alkalmak kb 90%-ban nagyon hamar, néhány lökés után elmentem. Tudom, nevetséges. De ez van, változtatni nem tudok, nem lehet rajta. Gondolom ez az utolsó mondat sokaknál (azoknál, akik nem tapasztalták a problémát) nagy megdöbbenést okoz, de sajnos tényleg ez a helyzet. Kipróbáltam mindent: gyógyszereket, jártam szakemberekhez, végeztem gyakorlatokat, képes vagyok 1,5-2 óráig maszturbálni, de hiába: ugyanúgy elmegyek másodperceken belül. A "visszatartás" számomra megfoghatatlan. Gondolom egyszerűen nem érdemlem meg a szexet. Még ezt sem.
A témát azért hoztam létre, hogy megtudjam: mi a jobb megoldás? Küzdeni tovább, hátha egyszer lesz egy jó élményem, vagy inkább beletörődni a vereségbe és a fogyatékosságomba? Normális életet ezek után már nem fogok tudni élni. Túl sok rossz élmény történt velem. A "legjobb" az egészben, hogy szexhez kapcsolódnak a legszörnyűbb emlékeim - pedig az élet más területein is kaptam egy-két pofont (de ez nyilván más téma).
Jó lett volna olyan életet élni, mint mások. Olyannak lenni, mint a hétköznapi emberek. Szerettem volna élvezni az életet. Ehelyett mindneki jobb nálam. Jóformán nem merek kimenni az utcára, mert csak arra gondolok, mennyivel kevesebb vagyok másoknál. Nőket nem merek megnézni. Pornót nem bírok végignézni, csak szomorú leszek miatta. Sohasem hallottam egy lány nyögését, sóhajait. Az elmúlt 11 évem maga volt a pokol. Hiszen rájöttem: mindenki jobb nálam.
Tehát szerintetek mi legyen: rossz szexuális élményekkel tovább "élni" vagy inkább lemondani erről a pokoljárásról?