Nagyon jó! A kedvenc költőm. (Ez egy válasz PIROSTANGA üzenetére (2023. 11. 20. hétfő 23:23), amit ide kattintva olvashatsz)

NAPHIMNUSZ ( József Attila)

Szeress úgy, mint a Nap !
"A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!"

Baranyi Ferenc: Ne hagyja az isten

Már nem vetem meg.
Már csak szánom őket.
A megvásárolt együttműködőket,
a megfélemlített hunyászkodókat,
a lankadatlan buzgalmú nyalókat.

Szánom őket, mivel infláció van:
harminc ezüst nem összeg euróban,
a megfélemlítők is berezelnek
s szaros hátsón kisiklanak a nyelvek.

A megvetés nem mindig megalázás,
dacot szülhet, a rosszért hős kiállást,
de megbélyegzett lesz a szánalomtól,
ki hitványságát mentegetve hódol.

Elkeserít az elprédált jövendő,
túl sok a szánandó, a megvetendő,
én már az Úristent csak arra kérem:
ne hagyja, hogy megútáljam a népem.

Aranyosi Ervin: Varázslatos kívánság
Hej, ha varázspálcát foghatnék kezembe,
a világon minden ember boldog lenne.
Nem is ismernének szomjúságot, éhet,
s vidámmá válhatna az emberi élet.
Minden ember arcán csak mosoly ragyogna,
s kinek kedve támad vidáman dalolna.
Nem ismerné senki a szomorúságot.
Egy nagy zsákba kötném a nyomorúságot
és eldugnám a mély tenger fenekére.
Bőség és a jó kedv jöjjön a helyére!
Higgyük, megváltozhat a világ, s az élet!
Mindehhez kívánok boldogabb, új évet!

Ha elmegy, már rögtön várod.
És gyűrötten szépnek látod.
Ha egyszer a lelkébe néztél,
Már tudtad, hogy révbe értél.

Ady Endre: Karácsony

Karácsony

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszu sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy, mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermekszívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

Bizonyság lesz egykor a Smaragdurak léte
örök álom száll majd Hercegre, a Kékre
Megtér árulója ős császári vérnek
Sárkányfejedelme jő a Szépek Népének
Töretlen lesz majdan az Ősmágus magánya
Egy a Hetek közül sós tengerre szálla
Szerzetesek nagyja rejtelmeket felfed
Hazatart Mogorva élén sok ezernek
Utolsónak marad a fekete dalnok
égi hajóhídról keres messzi partot.”

Csak hit kérdése

Hadd csepegtessek egy kis hitet belétek,
hogy megbecsüljétek a csodát, hogy éltek!
Hogy kiélvezzétek ezt a nagy kalandot,
hogy a földi létben főszereplők vagytok!
Bár elhinnétek azt, hogy rajtatok múlik,
hogy az életetek, mily hosszúra nyúlik,
s milyen tartalommal töltitek fel végül,
és az utókornak mit hagytok emlékül?
Milyen nyomot hagytok ebben a világban,
mertek tisztán élni, itt és most a mában?
Csupán hit kérdése, hinni magatokban,
örömökre lelve a hétköznapokban!
Előre nézzetek, új jövőt lássatok,
emberibb holnapnak alapot ássatok,
s építsétek reá saját csodátokat,
hittel, szeretettel töltve a napokat!
Aranyosi Ervin

Éjjel, nappal, vérvörös ajakkal
Bújik hozzám szelíd szavakkal
Minden meg változik, néha a látszat is
A szelíd szavak tanítanak, mint ez a dallam
Adtam, kaptam, Rád találtam, holtodiglan
Ez már így marad
Megszédítettel
Megszelídítettél
Meg is énekelhetnél, vagy majd Én
Megénekellek, ha Én kellek
Tényleg tudom, hogy tudod
Hogy szerintem SzeretlekÉjjel, nappal, vérvörös ajakkal
Bújik hozzám szelíd szavakkal
Minden meg változik, néha a látszat is
A szelíd szavak tanítanak, mint ez a dallam
Adtam, kaptam, Rád találtam, holtodiglan
Ez már így marad
Megszédítettel
Megszelídítettél
Meg is énekelhetnél, vagy majd Én
Megénekellek, ha Én kellek
Tényleg tudom, hogy tudod
Hogy szerintem Szeretlek

Létünk szigorú
tanítómestere a
sok tapasztalat.

Nem értem magam sem.
Valami hiányzik ebből a
fene nagy boldogságból.
Mellesleg: te ki vagy?

Kifosztva áll szegény lakom.
De a rabló a holdsugárt
meghagyta itt, az ablakon.

Haiku! A kedvencek!
Gyémánt van-e szebb, van szebb
nála még,
mint nyáron
a jég?

Babits Mihály: Augusztus

A falunak tornya karcsu,
körül karcsu könnyü fák
falu fölött vörös arcu,
sárga bajszu holdvilág.
A vasúton szállok messze,
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lessz-e,
vagy már veszve, kedvesem?
Aki egyszer, egy szép estén,
szép csöndeskén rámhajolt,
enyém lessz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?
Illyen messze, halk zugolyba
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.
Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. –
Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.

Ahonnan loptam, ott nem volt szerző, költő feltüntetve.

Pajzán történet
(Előhang)

Ne légy prűd, élj a mának,
Ne szabj korlátot a vágynak.
Fantáziád szárnyaljon szabadon,
Élj vele ha jő az alkalom.

Fogadd mindig kedvesen,
Ki nyílásod tartja nedvesen.
Ha Pajzán forróság járja át tested,
Buján izzó vágy vezesse kezed.

Ha vágytól nedves a tangád
Legyen melletted ki hat rád.
Jelezd, ne is keljen kérned,
Hogy fallosz feszítse résed!

Hatoljon beléd duzzadtan, lüktetve,
Midőn csípőd ringatod forró ütemre.
Heves vágyad testeden lejtse táncát,
Valóra váltva elméd buja álmát.

Egy résed se maradjon érintetlen,
Tested, titkos vágyad kielégítetlen.
Lehetne most már ez a zárszó,
Ha nem állna öv alatt a zászló!

Aranyosi Ervin:

December

Nézze meg az ember,
itt van a december!
Odakint a világ
kihűl a hideggel.
Nekünk kell fűteni,
hogy a szív ne fázzon,
ne a tél legyen úr
az egész világon.
Lelkünk csepp szikrái,
lobbantsanak lángot,
öleljük magunkhoz
a fázós világot!
Lélek melegével
gyújtsuk meg a gyertyánk,
mosolyunk dicsfénye,
melegebb fényt vet ránk.
Ha szeretet fénye
szívünkből sugárzik,
lángra gyúl sok szép szív,
és már nem is fázik,
Átmelegszik, hittel,
ő is adni képes!
Szereteted eljut
mások jó szívéhez.

Nem ítélkezem
nem haragszom
nem baj, ha más mást gondol,
ha mást érez,
ha másban hisz.
Nem kell megfelelni.
Nem kell megjátszani.
És az sem baj,
ha én nem fordítok
erre többé energiát,
mert alapjáraton arra
születtünk - oly sokan -
hogy több békét, szeretetet
tapasztaljunk meg életünkben,
mint kellemetlen,
tessék-lássék dolgokat.

~Papp Ádám~

szép vers

"Mikor az élet játék,
s a játék maga az ÉLET.
Mikor magadban hordod
a teljes mindenséget.
Mikor a lélek tánca
körülvesz, elvarázsol.

Mikor megszűnik minden
a környező világból.
Akkor találsz magadra,
s érted meg a világod,
s rájössz, hogy ez volt minden,
amire lelked vágyott…"
~ Aranyosi Ervin: Belső csend

Az álom

Amióta álmaimban megjelentél,
azóta szeretem az álmokat,
aztán valahogy, valamiként
átírtad bennem a valóságomat.

Mert megjöttél. Itt vagy;
és azóta szeretem a jelent.
Olykor azért álmaimban újra megjelensz,
hogy sose feledjem; az álmokat
szeretni mit is jelent....

/ Papp Ádám /