Szeretkezni szeretnék Veled!
Vadul suttogni neved!
Elvenni egy percre az eszed!
Érezni bőrömön kezed!

Csókolni akarom testedet,
Gyönyörbe hajszolni véredet,
Felfedni minden titkodat,
Elűzni összes gondodat!

Érezni akarom a szád!
Bőröd borsódzó bársonyát.
Hajad rám omló illatát,
Látni szemed szép csillagát.

Hallani akarom szívedet,
Érezni lüktető kéjedet!
Repülni Veled az égre,
Zuhanni együtt a mélybe!

Aludjon el minden lámpa,
Jöjjön sötétség a világra!
A homályban vágyón, ha kereslek,
Érezd, milyen, hogy szeretlek

Nagy László pár versét agyonszeretjük. Ezeket mindenki ismeriés mindig újra és újra elmondják, megzenésítik és idézik.Viszont új év alkalmából talán mégis ez a legalkalmasabb költemény:


Adjon az Isten


Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét.
üres vékámba,
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Székely új évi köszöntő:

Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.

Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót
Isten adjon minden jót!

Lőwy Árpád
ÚJÉVI KÖSZÖNTÕ


Elérkezett végre a várt Újesztendõ!
Kívánom, hogy hozzon sok jót a jövendõ!
Kövér, tiszta búzát arasson a kasza,
És minden magyarnak jói álljon a
- nyakkendõje!

Hazánk boldoguljon, virulj magyar népem!
Székesfõvárosunk épüljön ki szépen!
Terjedjen az erény, vesszen, ami durva
Minden utcasarkon álljon egy-egy
- hirdetési oszlop!

Kopasz koponyával, görnyedõ derékkal
Sok vén sportman a testkultúráért él-hal.
Ám, de másnap masszõr dörzsöli az inát,
Így jár, aki nagyon szereti a
- baracklekvárt.

Megáradt a Duna, nézni is rettentõ,
Elveszett száz lélek, bedõlt sok háztetõ.
Még az öreg Gellért hegye is megingott,
Mert Kovács kapitány olyan nagyot
- füllentett.

Az én kedves, drága Elemér barátom
Reggel sokszor sápadt s levert, amint látom.
Kérdem tõle múltkor: mért vagy oly aszott?
Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel
- fájt a foga.

Május van, tavasz: a szerelem hónapja,
Az ébredõ vén föld új ruháját kapja.
Ember is, állat is örül a tavasznak,
S lenn a Duna parton a kutyák is
- örülnek.

Reng a búzakalász az alföldi rónán,
Ott arat egy legény, arrci jön egy szép lyány.
Rákacsint a legény, leteszi a kaszát,
Nadrágjába nyúl, és kiveszi a
- kaszakövet.

József Attila: Nagyon fáj

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.

Jékely Zoltán

Idő-Isten

Idő-Isten járt ablakunk alatt;
szárnyas lovának lépte szörnyü tik-tak –
s amerre zengő lába elhaladt,
éjféli utcánk szellemei ríttak.
Az esztendők adóját szedte be:
a falakról pergett a vakolat,
s ki ezt, ki azt a zsákjába vete:
hullt hajból csokrot, pár kitört fogat…
Meg sem köszönte, s már loholt tovább.
Itt ifju isten volt még s haja fénylett;
de elaszott, jutván az úton át,
s már túlfelől tarkoponyáju vén lett.
Így lassitott az ablakod alatt.
Foga terád, kincsem, régóta vásott!
Bezörgetett – iszonyu pillanat! –
Még most is hallom rémült visitásod.

Ki hol él és szíve fél,
hogy ha kell, futni kell.
Mert nincs béke és nincs nyugalom,
fúrja egymást a sok barom.
Ha lenne is ama nagy béke,
hol kéz a kézben remélne,
örömöt is jót is.
Lesz és talán vót is.
Nem baj komák nem örök,
sem az éjjel sem Önök.
Egyszer talán lesz majd rend,
ha nem idelent, Odafent!
Hol vár rám anyám, s minden ősöm,
osztozunk az Anyaföldön!

NAPHIMNUSZ ( József Attila)

Szeress úgy, mint a Nap !
"A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!"

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Szabó Lőrinc: Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Lőwy Árpád

ÉLET

Rövid versben elmondom néked,
Hogy mi tulajdonképpen az élet?
- Születtünk, s bepólyázva minket,
Sorjában változtatva inget,
Szopunk, növünk, s fogunk kibújván
Megeszünk mindent idők folytán.

Majd iskolába adnak, és itt
Voltaképp nem tanulunk semmit.
Az eminensből lesz a filiszter,
A szamárból úr és miniszter.
Pályát választva gondolomra,
Lőjük a bakot nagy halomra.

S haladunk tekintélyben, rangban,
Aszerint, ki nyal segget jobban.
S az ember közben vagyont gyűjt, ha
Pénzét kamatra ki nem adja.
Aztán ősünk nyomán haladva,
Megnősülünk - falnak szaladva.
S, ha az ember magát kibaszta,
Jön a halál és azt mondja: basta!

- megjegyzés:
a vers jelentése:
addig, amíg az ember vígan kefél még,
a halál nem jő és nem mondja: elég!

AZ EMBEREKKEL CSAK A BAJ VAN

Aki ennyi gyereket vállal,
az az ilyenek szekerét tolja.
Akinek egy gyereke sincsen,
az az olyanok szekerét tolja.
Aki kirakja a magyar zászlót,
az tutira kirekesztő.
Aki nem tesz ki magyar zászlót,
az tutira berekesztő.
Akinek van sok pénze,
biztos valakitől lopta.
Akinek nincs sok pénze,
tudom, ki lopta el tőle.
Aki az élet jogáért küzd,
biztos maradi állat.
Aki a nők jogaiért küzd,
szétveri a családot.
Aki élvezni meri az életet,
ostoba, nem tudja, mi megy itt.
Aki utálja az életet,
az kerékkötő fanyalgó.
Mindenki mögött áll valaki,
ezért mindenki nagyon gyanús.
Hogy az emberek csak úgy élnek,
csinálnak, amit csinálnak,
hisznek, amiben hisznek,
az teljességgel kizárt,
az teljességgel kizárt.

Lackfi János

VIDÁM VERS
Derű, mosoly, vidámság,

Ugyan mondd, mi kellene még más?

Ennyi jó és pozitív gondolat,

És már megoldva érezheted a gondodat!



Mindig mosolyogj, s majd visszakapod mástól,

A búbánatot dobjad ki meggyűrt ruhástól.

Kacagj minden kis idegesítő apróságon,

Hisz nem dőlt össze a világ egy kicsiny apróságtól.



Tanuld meg a rosszban meglátni a jót,
Mindig fogadd el, még, ha bántó is egy szó,

Tedd el magadba, ásd el mélyre, csak Te érzed,

Mert lehet majd egy nap még a fájó is ékes!


Élvezd ki az élet minden percét, pillanatát,

Az emlékek el-elsuhanó villanatát,

Szeresd, tiszteld magadat, mert az vagy, aki lehetsz,

Így élj, ennél többet nem tehetsz

Reményik Sándor

Visszanyert fény
Sötét a fenyves, sötét a világ.
Előttem az út egyre feketébb.
És mégis olyan biztosan megyek,
Ó, kibeszélhetetlen Békesség -
Kezemben olyan békés fegyverek:
Jobbkezemben szeges bot, egyszerű,
Balkezemben zsebvillanylámpa ég.
Ha eloltom, sem félek semmitől,
Véd az erdő és segít a sötét.
Futtatom magam előtt fényemet -
S fel a fákon, mint víg mókusokat:
Táncoltatom a szelíd sugarat.

Sötét a fenyves, sötét a világ.
Mögöttem messze, milyen messze már
Fülledt, gyötrelmes kórházi szobák -
Végnélküli orvosi rendelők -
Tátongnak, mint vak, süket folyosók.
Ó - és itt - most - sziklák, fenyők, erők,
Gyanta, tömjén, olajok, illatok
És balzsamok.
Nem is ezen a világon vagyok.

Sötét a fenyves, sötét a világ.
De fenn a fenyőn vidám mókus ül.
Fény-mókus. Én futtattam fel a fára.
Ül és fütyül a fekete világra.

Sötét a fenyves, sötét a világ
És háború van s ó, annyian félnek!
Uram, bűnömül ne vedd - én nem félek.
Bízom, hiszek, s fényem táncoltatom -

Ó, visszanyert Fény - Ó, Lámpa - Ó, Lélek!

Aranyosi Ervin: Baráti ölelés

Mit szólnál egy öleléshez,
jól esne az te neked?
Bele lenne csomagolva
barátság és szeretet.
Az ölelés azért csodás:
szívünk, lelkünk benne van.
Nem is értem, miért félnek
kipróbálni annyian?

https://www.youtube.com/watch?v=5xml4dyXqak (Ez egy válasz -Manóka- üzenetére (2019. 02. 13. szerda 20:55), amit ide kattintva olvashatsz)

Szaphhó: APHRODITÉHEZ

Tarka trónodról, ravasz istenasszony,
mért küldesz nékem szerelemkirálynő,
bút és bajt mindég, te örök leánya
fényes egeknek?

Mért nem jössz inkább, ahogy egyszer jöttél,
hallattad kérő szavamat, kiléptél
kedvemért apád aranyos házából
és befogattad

cifra hintódat; lebegő galambok
vonták azt fürgén a sötétbe-süllyedt
föld felé; szárnyuk sebesen csapdosva
vert a nagy égben,

s már itt is voltak; te pedig, te boldog,
istenarcodon mosoly ült, és nyájas
szóval kérdeztél, mi bajom van és mért
hívlak az égből

és mi volna megkeserült szívemnek
kívánt orvossága? "Ki bántott, Szapphó?
kit küldjek kemény szerelem szavával
téged ölelni?

Ha eddig került, ezután majd üldöz;
hogyha semmit nem fogadott el, eztán
ő ad már, s ha nem szeretett, szeret majd,
bár ne akarjad."

Jer most is hozzám, a nehéz gondokból
oldd föl szívemet, s amiért eped, ne
sajnáld teljesíteni: légy harcomban
drága szövetség.

Babits Mihály fordítása

Kányádi Sándor: Napsugár-hívogató

Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,
mézet pergető,
búzasárga napsugár,
bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,
búzát érlelő,
barna bőrű napsugár,
bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,
bőrünk perzselő,
júniusi napsugár,
bújj elő!

Wass Albert

Enyém az álmok mesepalotája

Nem kell az arany,nem kell a gyémánt,
enyém az álmok minden kincse:
csak legyen a két kezem akire hintse....

Nem kell a fénylő,a pezsgő ,a pompa,
a kihűlő mámor :
enyém a szívek dobogó gondja,
enyém minden kis vágysikátor,
enyémek az elröppent sóhajok,
csókok,amik még alig-alig élnek
enyém,enyém minden virág,
minden virág és minden ének.

Enyém az álmok mesepalotája,
enyém a tavasz csoda -zenéje,
amit szívembe belemuzsikál...
s mégis. . .
mégis valami kéne. . .
valami kéne: kedves, a szád.

Wass Albert: Hontalanság Hitvallása

Hontalan vagyok,
Mert vallom, hogy a gondolat szabad,
Mert hazám ott van a Kárpátok alatt
És népem a magyar.

Hontalan vagyok,
Mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
Mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok,
Mert hiszek jóban , igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
És Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok,
De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,
És maradok ez úton, míg csak élek
Töretlen hittel ember és magyar.