Pizza (1. rész)

Nem főzök ma semmit, ha nem gond, kicsim? Hadd legyen ez egy lusta nap! Nem baj? - kérdezte szerelmem, miközben egy bögre kávéval sétált be hozzám a szobába, ahol én éppen a tévé műsorait böngészgettem, de csupa vacakság ment minden csatornán. Hiába ebből is látszik milyen abszolút felesleges időpazarlás a tévénézés. Csak egy szűk fehér atléta-szerű póló volt rajta, ami éppenhogy eltakarta a punciját, hátulról viszont kikandikált a kemény, kerek popsijának alsó íve, ahogy a póló ott kicsit feljebb is volt csúszva rajta. A mellein feszült a trikó és bár nem volt átlátszó, de olyan erősen tapadt a testére, hogy a mellbimbóinak sziluettje tökéletesen látszott. Az egyik vállán pedig a trikó vállpántja egészen lecsúszott a válláról. A haja még kicsit nedves és fésületlen volt a nem sokkal azelőtti hajmosás után. Tökéletes látvány volt. Egyszerűen, frissen, fürdés után, smink és minden kencefice nélkül, természetes valójában, őrülten szexin. Dehogy baj, picurka! Rendeljünk valamit! Részemről ehhez a tökéletesen egyszerű naphoz egy tökéletesen egyszerű pizza is éppen megteszi. - válaszoltam a kérdésére őszintén. Akkor meg is dumáltuk. Jó lesz a szokásos? - kérdezte és közben már a telefonján kereste a kedvenc pizzériánk számát. Ábszolllúte! - feleltem nyújtózkodva, miközben a tévét kikapcsolva inkább halk zenét indítottam el a hi-fi-n. Majd odaléptem hozzá miután leadta a rendelést, kezéből a bögre kávét ideiglenesen a közeli polcra helyeztem, magamhoz húzva megcsókoltam és a fülébe suttogtam: Gyönyörű vagy! Nincs egyéb hozzáfűzni valóm. Mosollyal és viszonzott szájrapuszikkal fogadta a szívből jövő bókot. Köszönöm! - súgta halkan a szemembe nézve. Mit szólnál, ha csinálnánk egy emlékezetes napot a futárnak? Már ha nem Freddy Kruegert küldik ki a kajánkkal. - folytattam a látványa okozta fantázia-menésem kinyilatkoztatását. Mire gondolsz egészen pontosan? - s közben még mindig ölelgettük egymást. Hát, talán neki is tetszene ez a látvány, vagy talán még ennél egy kicsivel kevesebb ruhában is mutatkozhatnál előtte ha megérkezik. - mondtam sóvár pillantásokat vetve felülről a dekoltázsába és az ujjaimmal a hátát babrálva. Hmm, nem hangzik rosszul, valószínűleg sikerülne zavarba hozni - válaszolt s láttam az ő gondolatai is elindultak az időben előre és már játszódnak is az események a fejében. Erről elfátyolosodott tekintete árulkodott.

Pizza (2. rész)

Ezzel csak egy halottat nem tudnál zavarba hozni szívem - jegyeztem meg vigyorogva. Részemről nincs akadálya, van hozzá kedvem... mint általában. – mondta, majd a bögréért nyúlt és ahogy elengedtük egymást kortyolni kezdte, tenyereit a bögre két oldalán melengetve. Tudni kell szerelmemről, hogy szereti ha meztelenül látják. Akár idegenek is. Ha feltűnést kelthet, zavarba hozhat s néha akár megbotránkoztathat álszenteskedő embereket, akik aztán hiába ágálnak, hosszú ideig nem tudják kiverni fejükből a látványt. De ezt persze sosem vallanák be. Volt, hogy a szomszéd úrhoz a maihoz hasonló szettben ment át szándékosan kölcsönkérni valami háztartási eszközt, csak hogy felizgassa a fickót és besöpörje azokat a bizonyos pillantásokat. Tudta, hogy úgysem tenne semmi konkrét lépést a férfi és ő sem dugni akart, csak izgalmat kelteni. Néha az erkélyre meztelenül megy ki teregetni és ha épp senki nem nézelődik a szemközti erkélyekről, akkor nem rest addig húzni ezt a tevékenységet, míg csak akad egy kíváncsi szempár végül, melynek tulajdonosa azután már sokkal izgalmasabbnak fogja érezni a napját és kicsit az életet is. Engem is izgat, hogy ilyeneket csinál. És a mai esethez hasonlóan, néha ösztönzöm is erre. Ma is egyelőre csak egy kis exhibicionizmus volt betervezve, semmi több, de adott helyzetekben soha nem mondjuk, hogy soha. Amilyen a kedv, amilyen a hangulat úgy alakulhatnak át az események. Bármi megtörténhet. Bármikor. Pont mint az egész életben, annak minden egyes területén. Megszólalt a kaputelefon, lábujjhegyen, gyors léptekkel ment az ajtóhoz és vette fel: - Igen, nyitom! Hatodik emelet, a vasrácson belül vannak az ajtók, addig kinyitom. - és nyomta is a gombot. Majd felém fordult és tájékoztatott: Fiatal srác hangja volt. Bemegyek a szobába, nem kell tudnia, hogy nem vagy egyedül. - mondtam és közben a másik vállpántot is lehúztam, hogy a póló felső szélét valóban csak egy fél centi válassza el az akkor már az izgalomtól láthatóan merevre duzzadt mellbimbóktól. Alul pedig kicsit feljebb húztam - Ne legyünk fukarok a látvánnyal, igaz? Azután a szobába mentem és az ajtót behajtottam így a takarásban észrevétlen maradhattam és rálátásom nyílt a bejárati ajtóra és az előszobára. Hallottam ahogy a lift megállt, szerelmem addigra már kinyitotta külső ajtót. Hallottam a közeledő lépteket, aztán megjelent a bukósisakban álló magas, vékony férfi, az arcának csak azt a részét láthattunk amit a felhajtható plexi mögött a sisak látni engedett.

Pizza (3. rész)

Maximum 25 éves lehetett. A tekintetét ide-oda kapkodta, ahogy a kis híján pucér, extrém szexi nő az ajtón belülre engedte. Kezében ott volt a nagy papírdobozba rejtett ebédünk, amit közben előhúzott a melegen tartó tasakból. Öööö... 2400 forint lesz - hebegte, de nem azért mert bizonytalan volt az árban, hanem mert láthatóan totál összezavarodott a látványtól és a helyzettől. Szerelmem meg ezt látva, magához hű módon még tovább fokozta a pillanatot: Egy pillanat csak előkotrom a tárcám - és hátat fordított neki alig egy méterre tőle és lehajolva a földön heverő sporttáskájában kezdett kotorászni. Mondanom sem kell, hogy a póló a derekáig csúszott fel abban a pillanatban és alatta ugye semmi sem volt. A srác abban a tudatban, hogy ezt most csak ő látja és őt sem figyelheti senki, kicsit bátrabban folytatta a gusztálgatást immár hátsó szemszögből. Izgalmas látvány volt. Ahogy párom felegyenesedett a póló a vállpántok tartóereje hiányában melleiről is lecsúszott egészen az alsó mellíve alá, de esze ágában sem volt felhúzni, vagy akár alul visszaigazítani magára a textilt, amely ekkor tulajdonképpen már csak egy vastagabb övnek tűnt a derekán, a csupasz testén. Így fordult a futár felé. Aki próbálta férfias méltósággal viselni a szemérmetlenül elé tárulkozó látványt, melyet szerelmem még erős szemkontaktus tartásával is felerősített. Így adta a markába a pénzt. Köszönöm! - mondta halkan és erotikus hangsúllyal, de ha nem így tette volna a látvány már önmagában is több volt mint erotikus. A srác miközben a bankjegyeket igazgatta a vastag bőrtárcájába, hátráló lépéseket tett az ajtó irányába. Kézcsókom! - próbált elköszönni zavartan, de szerelmem ekkor újra megszólalt: Mennyibe kerülne, ha egy kis extra feltétet kérnék még a pizzámra? Ettől a mondattól és is meglepődtem elsőre az ajtó mögött leselkedve, de tudtam, hogy pont most van az a pillanat, amikor új, nem várt, nem tervezett irányba fordulnak az események. Mire gondol kisasszony? - kérdezte elég félszeg hangon a nyurga futár? Erre! - válaszolt határozottan szerelmem, miközben a kettejük közötti egy lépés távolságot megszüntette és folyamatosan a srác szemébe nézve a sisak résén keresztül, kezével lerántotta a fekete bőr motoros nadrág sliccét és gyakorlott mozdulattal húzta elő belőle az ott rejtőző, félig már megkeményedett idegen faszt.

Pizza (4. rész)

Magában örömmel konstatálta egy pillanatra lepillantva a már megérintett szerszámra, hogy gusztusos és ápolt darab. Aztán hátralépett, egyik lábát az előszobai kisszekrényre emelte és megülte azt fél fenékkel, a másik lába a földön, s így hogy a punciját is feltárta az idegen előtt, ráparancsolt: Verd ki! Verd rá a faszod a pizzámra! A srác egy pillanatig megrökönyödötten állt, de a dobozt közben kinyitva a kis szekrény hozzá közelebb eső részének tetejére helyezte. Ekkor már én is vertem a farkam az ajtó nyújtotta kulisszák mögött. Szerelmem feltett lábbal ujjazta magát és a melleit gyúrta. Pontosan tudtam mennyire van felizgulva ettől az egésztől és ez engem is a pillanat egyre nagyobb mélységeibe rántott. Nem is akartam az örvényből kikerülni. Ekkor már a futár is rángatta az izgalomtól percek óta duzzadt dákóját, ami szintén izgalmas látványt nyújtott a bőrnadrág sliccéből meredezve. Mindhárman maszturbáltunk. Én a rejtekhelyemen, ők pedig egymással szemben, egymás nemi szerveinek látványától begőzölt aggyal, egyre vadabbul. Szerelmem élvezett először, visszafojtott nyögdécseléssel és szuszogással, aztán ahogy a srác a pizza fölé emelte az akkorra már olyan óriásira dagadt makkját, hogy a bőrt is csak alig tudta ráhúzni és belespriccelte a magját a dobozba, a benne gőzölgő pizza olvadt sajttal borított tetejére, én is elsültem. Az ajtóra fröcsköltem a golyóim tartalmát. Némi lihegés és sóhajok után, ahogy mindenki nyugodni látszott és a farkak visszakerültek a nadrágok takarásába szerelmem szólalt meg: Akkor az extra feltétért már nem tartozom semmivel, ugye? Semmiképpen - válaszolt a futár és elköszönt. Bezárultak az ajtók. Szerelmem a dobozzal a kezében a szobába lépett: Megjött a pizzánk kicsim. Mi legyen vele?

És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)

Kiskatona bukkake (1. rész)

Nem terveztünk különösebbet azon a tavaszi szombat délutánon, csak hogy autóval kizötyögünk egy Budapesthez közeli kiserdőbe, ahol kevesen kirándulnak ilyenkor, de azért szép a táj, keresünk egy tisztást és a világtól elrejtve a szabadban szeretkezünk egy jót. Vagy akár kettőt is. Sokkal értelmesebb időtöltés, mint a büdös városban céltalanul bitangolni vagy otthon unatkozni. Fel is kerekedtünk, nem is tartott soká, mire elértük az agglomeráció kiszemelt pontját, amely megfelelt minden kritériumunknak és elképzelésünknek. Autószélességnyi földút vezetett át a kis erdőn keresztül, ahol rövid időn belül megtaláltuk aznapi álmaink szex-helyszínét. Senkivel nem is találkoztunk útközben, szóval a miénk volt a természet. A kocsit az egyik szegletben leparkoltam, aztán tőle nem messze, ahol a fák már nem árnyékoltak és a szabad ég alatt lehettünk pucérok, leterítettünk egy plédet és apránként kezdtük egymásról lehámozni a tavaszi ruhadarabokat. Szuper jó érzés volt a fű között egymás testét simogatni anyaszült meztelenül. Egy darab az édenkertből. Szerelmem engem hanyatt döntött és lassú tempóban ringatózva lovagolt rajtam. Leírhatatlan látvány volt a teste a természetes fényben fürödve, miközben körülöttünk enyhe meleg szellő fújdogált, madarak csicseregtek, bogarak zümmögtek. Nem siettünk. Szeretkeztünk. Töltekeztünk. Annyira belefeledkeztünk egymásba és ebbe a hangulatba, hogy nem is hallottuk a kis földúton közeledő jármű motorzaját. Csak akkor kaptunk észbe, mikor az már beért a mi kis szerelmi tisztásunkra és nem sokkal távolabb az autónktól, feltételezhetően a látványunk hatására lefékezett és leállította a motort. Egy kisteherautó volt. A nyitott platón 15-20 huszonéves zsoldos kiskatona, mint később megtudtuk egy budapesti laktanya díszelgő századából jöttek. Testedzés gyanánt az erdő mellé új fákat telepíteni vezényelték ki őket, de parancsnokuk, egy százados, már órák óta a közeli település vasútállomásán a restiben italozott, pedig már akkor sem volt szomjas, amikor elindultak a laktanyából. De hát ilyenek ezek a katonatisztek. Így szabadjára voltak engedve, felügyelet nélkül. Ahogy megláttak minket a fákkal kerített kis mező közepén kefélni, rögtön füttyögni és tapsolni kezdtek, de mi már ugye csak az odaérkezésük pillanatát fogtuk fel. Kicsit ijedten hagytuk abba az aktust, szerelmem fél karral takarta a melleit én pedig a közelben ledobott nadrágomba bújtam bele hirtelen. Ne hagyjátok abba! Toljad neki tesó! - kiabálták és nevettek. Igazából mi is nevettünk már ekkor, szerelmem úgy, ahogy takarta magát, nem is öltözött fel, csak felült a pléden. Jajj, cicamica, nagyon szép vagy! Segítsünk esetleg? Nehogy elhervadj itt a rét közepén locsolás nélkül! - így folytatták a szellemes megjegyzéseket és közben nevetgéltek, néztek minket, némelyikük rágyújtott, de nem szálltak le a kocsiról. Egyedül a sofőr, aki szintén közülük való volt, ő szállt ki és a motorháznak támaszkodva csak mosolyogva nézett minket.

Kiskatona bukkake (2. rész)

Na, nem semmi szitu mi? - fordultam párom felé, aki már inkább nem is takarta magát, csak a fejét fogva nevetett. Aztán hirtelen megvilágosodásom támadt. Szerelmem mesélte nekem többször, hogy van olyan vágyálma, hogy ő csak fekszik valahol, kicsit talán kiszolgáltatottként és egyedüli nőként és mindenhol kezek érintik, markolják, simogatják a testét. Arcokat nem is képzelt ehhez soha. Férfitestek állják körül és használják őt a saját kielégülésükre. Érzelemmentesen dugják belé a farkukat egymás után sokan. Egyre többen és többen. És sorra élveznek a testére mindenhová. Aztán eltűnnek és ő ott hever, rengeteg fasz által átjárt pinával, ondótól ragacsosan. És ekkor az arcom némileg elkomolyult és ezt mondtam: Itt a vissza nem térő alkalom szerelmem! Alkalom? Mire? - kérdezett vissza csodálkozva miközben a srácok még mindig ösztökélni próbáltak minket a folytatásra. Nem is sejtették, hogy hamarosan ők lesznek a főszereplők ebben a véletlen létrejött jelenetben. Az alkalom arra, hogy egy vágyad teljesüljön - mondtam neki és fejemmel közben a kisteherautó felé biccentettem. Egy szempillantásnyi időre elhűlt, ezt az arckifejezése elárulta, de hozzám hasonlóan vizuális típus és attól, hogy behoztam ezt a gondolatot, már ő is kalandozni kezdett fejben pár másodperc alatt. Hááát... és hogy? Hátha ők nem is... - mondta, de félbeszakítottam - Ezt bízd csak rám kicsim! - és egy csókot adva a szájára, felálltam és a teherautó felé indultam. Közben magamra húztam a pólóm is. Ahogy odaértem, csak ennyit mondtam: Cső srácok! Volna itt valami amiben pont csak ti tudnátok nekünk segíteni. Rövid beszélgetésbe kezdtünk. Aztán egy két mondatban elmondtam nekik miről lenne szó. Először persze hitetlenkedtek, de végül is ki az aki nemet mondana egy ilyen felajánlásra, nemde? Pár pillanat múlva, ahogy visszaindultam szerelmemhez, aki még mindig pucéran sütkérezett a pléden, kezdtek szállingózni utánam. Némelyikük határozottan, egyesek tétovábban, egymást lesve, hogy ki mit csinál, de kis idő múlva mind ott gyülekeztek a pléd körül. Sziasztok fiúk! - köszönt nekik szerelmem - Akkor ezek szerint nincs ellenetekre a dolog? Semmiképpen sem! Nem! Nem! Nagyon nem! - hangzottak kórusban a válaszok és közben már volt is aki a nadrágjából szabadította ki magát. Egy pillanat múlva egy csapat meztelen férfitest vette körül az őbennük gyönyörködő szerelmemet. Volt aki rögtön mellé térdelt, guggolt, volt aki csak úgy állva lépett közelebb, volt kettő aki a plédre heveredett. És amikor a bátrabbak, a vezérhímek már meg is érintették a testét, akkor a többiek is egyre jobban felbátorodtak. Én is levettem a ruhám, de csak odaültem az orgiába kezdő csoport mellé, néztem az eseményeket és figyeltem, ahogy szerelmem élvezi a tapasztalást és a perverz szituációt. Pont úgy, ahogy én is. Aztán jött az legbátrabb, aki először tartotta a szája elé a faszát. Aztán odaállt egy másik is, majd a homlokához egy harmadik.

Kiskatona bukkake (4. rész)

Olyanok voltunk, mint egy ragadozó állatokból álló horda, amikor az elejtett vadat tépi cafatokra a földön. De ez mégsem pusztítás volt, hanem óriási energiák és ugyan fizikai kimerüléssel járó dolog, de mégis töltekezés. Gyerünk! Mindannyian verjétek rám a faszotokat! Nagyon kell már! - utasította őket szerelmem, akinek testnyílásai már olyan zsibbadtak voltak a sok döngöléstől és élvezéstől, és olyan elgyötörtek voltak a testrészei a sok markolászástól és ide-oda forgatástól, hogy őrülten vágyott már az édes végkifejletre. Az arcához álltak hárman és üríteni kezdték rá a gecijüket. És itt is annyiféle módon élveztek ahányan voltak, és éppen annyiféle különböző fajta spermát. Voltak nagyot spriccelők, voltak lassan folyatók, voltak sűrű és hígabb adagok, egész kicsi és óriási töltetek. És csak élveztek a testére sorban. Az arcára, a szájába, a mellére, hasára mentek a spriccek. Ketten szétfeszítették a lábait, egy még a seggét baszta miközben egy kéz a punciját húzta szét, hogy az is legyen feltöltve a fehér kéjnedvvel rendesen. Teljesen beborították minden porcikáját az ondójukkal. Az utolsó az arcához állt, kezével tartotta nyitva szerelmem száját és a kinyújtott nyelvére fröcskölte az utolsó pár köbcentit, aztán tenyerével az állát megfogva csukta be a száját és egy apró paskolást legyintett a gecitől ragacsos pofijára. Jó kislány voltál! Na további jó szórakozást! - mondta és aztán összeszedegették a földön szétszórt ruháikat egy szempillantásnyi idő alatt, felpattantak a platóra és eltűntek. Szerelmem ekkor még zihált, csupa ragacsosan, spermától, fűtől, földtől, férfiszagtól mocskos, néhol vöröslő testtel, de extrém gyönyörrel a tekintetében. Törökülésbe ültem, őt szembe az ölembe ültettem. Így ölelkeztünk. Nem volt olyan porcikája amin ne geci csöpögött volna. Na, ugye igazi mocskos kis kurva voltam? - lihegte a fülembe - Gyere, most már egyedül csak a te kis mocskos ribancod vagyok! Csak a tiéd! És aztán még hosszú időn keresztül szerelmeskedtünk ott a fűben, a szabad ég alatt.

És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)

Kézimunka kézilabdára (1. rész)

A női sportok közül a kézilabda és a röplabda az a kettő, melyet képes vagyok érdeklődéssel figyelni hosszabb időn keresztül is akár a sportcsatornákat bámulva. Mondjuk egyébként egyáltalán nem vagyok nagy "tunyán tévét nézve sportot fogyasztó" szurkoló típus. A focit is kifejezetten utálom. Vizuálisan szokott megragadni a csatornakínálat böngészése közben egy-egy ilyen sportesemény, ahol azután hosszabb időre lehorgonyzok és félreteszem a távkapcsolót. Aki látott már akár egyetlen percet is például a mostanában egyre divatosabb női strandröplabda közvetítésekből, az pontosan tudja miről beszélek. Nem is lehet véletlen, hogy annyira kedveltek lettek e sportág mérkőzéseinek közvetítései. Nem hiszem, hogy a férfi birkózás vagy a síugrás valaha is felül tudná múlni nézettségben. A kézis és röpis lányok a legszebb, legformásabb testalkatú lányok a sportolók közül. Számomra legalábbis. Nyilván van aki a testépítőkre, teniszezőkre vagy úszókra mondja ugyanezt. Ízlések és pofonok. Így szép a világ. Mindenkinek más tetszik. Sokszor nem is értem, hogy miért akarják az emberek mégis erőszakkal ütköztetni egymással a tök különböző elképzeléseiket az élettel kapcsolatban, annak bármely területén és ítélkeznek mások felett azok eltérő vágyai, irányultságai miatt, ahelyett hogy elfogadnák és a magukéval törődve élnének inkább békességben... Mondjuk igazából azért mégis tudom a választ. Azért, mert az emberek javarészt ostobák és ez a tompa tudatlanság, a vágyaik örök kielégítetlenségéből fakadó frusztráltsággal karöltve óriási, pusztító erejű negatív hatalmat képvisel. Amit mások ellen fordítva, rajtuk élcelődve, őket szapulva élnek ki és így jutnak pillanatnyi örömökhöz. Vagyis a perverziót kiáltók éppen ugyanolyan perverzek. Ők ennek az érzésnek a rabjai. De senki sem gyógyíthatatlan, ha idővel elkezd pislákolni a fény, a felismerés az elméjében, bárki levetheti magáról ezt a kellemetlen tudati eltompultságot. Kicsit ugyan kényelmetlenebb lesz a kisebbséghez tartozni eleinte, mint a csordához és ezért veszélyesebb is, de végül mégis sokkal felszabadítóbb és boldogabb érzés. Csak azért írom, nehogy egy ostoba, zsigerből kitanító prédikációt írjon a mai kis szösszenetemnek ezen kis kitérőjén felbuzdulva... tudatom, hogy én is az ostobaságnál kezdtem, ahogy egyetlen a földgolyóra született ember sem az összes későbbi tapasztalatával együtt érkezik ide, és talán most sem vagyok sokkal "okosabb" mint korábban, de őszintébb és felszabadultabb mindenképpen. És nem bánt, ha valaki más meg egész másképp szereti élni az ő, ebben a formájában egyetlen életét.

Kézimunka kézilabdára (2. rész)

Nos, az itt a lényeget jelentő női idomokhoz visszatérve... Szerelmem is kézilabdázott évekig, huszonegy-két-három éves koráig. Sokszor mesélt is ezzel kapcsolatos sztorikat. Egyszer éppen egy hajnali, meztelen, kellemesen lesötétített szobánkban történő, ébredezés közbeni beszélgetésünk alkalmával, épp egyikünk éjjeli álmát megbeszélve jött elő egy régi történet. Nyári sporttáborban voltak az akkori sportegyesület kézilabda csapatával. 19 évesek voltak, nagyjából mindannyian ekörül. Napközben meccsek a más sportklubok ott táborozó csapataival, edzés, némi szabadidő és persze eközben minden, amit a tizenéves, már nagylányok kedvelnek egy közös nyaralás alkalmával. Öten közülük különösen jó viszonyban voltak egymással, hárman egy suliba is jártak. Szerelmem is ennek a hármasfogatnak volt a tagja. Ők mindig együtt lógtak a három hét alatt is folyamatosan. Férfiak ebben a táborban minimális százalékban voltak jelen, egy-két edző, meg a biztonsági személyzet kivételével. Szóval földi paradicsom lett volna minden férfi számára. Nekem is, annyi idős koromban. De ilyeneket csak filmekben láttunk, meg ábrándoztunk róla elalvás előtt. Ezért ez a történet, ahogy a mesélését hallgattam, már itt beindító volt számomra, pedig még semmi OLYAN nem is hangzott el. Csak a fantázia szalad előre mindig jópár lépésnyire. Egy hétvégi késő délutáni meccsük után, melyben diadalmaskodtak, a győzelmi indulójukat csajosan énekelve, dáridózva, a törölközőiket a fejük felett pörgetve, aztán a nyakukba terítve, izzadt kipirult arcokkal mentek a táboron belül, egy külön fabarakkban lévő női zuhanyzóba. Már az izgalmas, ahogy az ember elképzeli, hogy hogyan kerülnek le sorra az öltözőben egymás után a kis sortok és sportmelltartók a kimerültségtől nyirkos fiatal testekről. Ahogy az ekkor még szemérmetlenül formás, kemény cickók és bársonyos pelyhű puncik, és egy-két fazonírozott is, látványukkal lassan megtöltik a párás helyiséget és szállingóznak egyesével az egybenyitott zuhanyzóba és hangos nevetgélések közben mossák le magukról a győzelmet eredményező erőfeszítéseik fizikai megnyilvánulásait, a verítéket, port és érzik meg a víz frissítő, feltöltő erejét. Élettel teli a jelenség is, meg maga az érzés amit ők átélnek ilyenkor, ezt tudhatja bárki, aki áztatta már magát víz alatt egy hosszú, fárasztó nap, vagy kemény munka után.

Kézimunka kézilabdára (3. rész)

És pezsegtek, és csicseregtek és elképesztően erős szexuális energiát sugároztak, mely még így elképzelve is tetteket kényszerített ki az ember tétlen kezeiből. Szerelmem miközben mesélt nekem, először a combom belső felét simogatva, aztán óvatosan a herezacskómhoz érve, ingerlően lassú tempóban ért el az eddigre már az elképzelt látványtól az ég felé mutató hímvesszőmhöz. És innentől már el sem engedte, csak különböző módokon, a történet alakulásának megfelelő tempóban és erősséggel izgatta. A lányok közül már sokan törölköztek. Összesen tizenegynéhányan voltak. Aztán akik felöltöztek és elkészültek lassan szállingóztak a hálójuk felé. Apró bugyikban és pólóban a nyári estében. Végül ők maradtak benn öten, a barátnők, s még a zuhany alatt diskuráltak. Öt gyönyörű, fiatal, feszes női testen csordogált az alumínium zuhanyrózsákból fröcskölő langyos víz. Már a tusfürdők habját, amin végig osztozkodtak rég lemosta róluk. Incselkedéssel kezdődött. Egyikőjükre, aki már törölközni kezdett és nagyjából száraz testtel állt meztelenül a padoknál az öltözőszekrények között, ki-kiszaladgálva a többi pucér, meztelen lány vizet locsolt újra és újra. Hangos nevetésekkel kísérve. Aztán ő hamar megelégelte és jókedvű csatába kezdtek ahogy visszament közéjük a párától és illatoktól ködös vizes helyiségbe. Elképzeltem az illatot és még jobban begerjedtem. Eszembe jutottak az iskolás élményeim, mikor tesi óra után elmentünk a lányok öltözője előtt. Az az illat minden fiúnak megvan. És megmarad férfikorára is. Velem sincs másképp.

Kézimunka kézilabdára (4. rész)

A nedves harcjelenet ekkor már bármilyen leszbikus pornófilm kezdő jeleneteként megállta volna a helyét. És kezdett is komolyodni a helyzet, ahogy egy-egy vicces mellmegfogással, vagy a bátrabbak egy puncira markolással erre rá is segítettek. Pillanatokon belül az addig hangosan, sikítozva nevetgélő lánycsapat egy némán, elmélyülő tekintetekkel egymásba feledkező és egymást testét mindenhol érintő és simogató, nedvességtől csillogó testű, fiatal női csoporttá változott. Ők maguk sem értették, hogyan alakult így, de nem is volt közöttük aki le akarta volna állítani a folyamatot. Csókolóztak, egymáshoz simultak, a vízcseppek gyöngyöztek az apró kemény mellbimbókon és lúdbőrző melleiken és gyorsan peregtek lefelé az apró pelyhekkel fedett dombocskák irányába, melyeknek takarásában már a remegés és a fülledt, sikamlós nedvesség kezdett gyülemleni egyre nagyobb tempóban. A víz esőként permetezett rájuk és ők úgy juttatták egymást önzetlenül a legnagyobb gyönyörök birodalmába a legtermészetesebb módon, hogy nem kellett foglalkozniuk semmiféle külső, bántó, rontó, negatív ítélkező közbelépéssel. Élvezték a húsból és vérből (is) álló életet, a fiatalságot, a soha vissza nem térő pillanatot, ami aztán örök emlékként ott lesz majd velük, mind az ötükben, bármerre is sodródnak majd később az életben. Ahogy szerelmem ahhoz a ponthoz érkezett, mikor a szinte egyszerre történő közös élvezésük pillanatát és halk nyöszörgéseiket, suttogó sóhajaikat mesélte.. én is velük élveztem el a tenyere által lágyan körülfogva. Én voltam az első aki hallotta ezt a történetet, tőle legalábbis. Remélem van még legalább négy szerencsés férfi a világon rajtam kívül, aki egyszer ugyanígy megismeri majd...

És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)

Néhány visszajelzésből le kellett szűrnöm azt a tanulságot, hogy talán egyszerűbbnek kell lennem. Túl sok a betű, meg ilyenek. Tehát ezen úton kérek elnézést mindazoktól, akik számára a többszörösen összetett mondatok és "extrém módon túlbonyolított" cselekmény már követhetetlen volt, gondot jelentett és a sokszor talán ritkábban használt szavainkkal vagy kifejezésekkel tarkított szövegkörnyezet a második sor után egy szürke, homályos, értelmetlen masszává silányult. Megkövetem őket. És megkövezem saját magam, persze csak a virtuális térben és virtuális tégladarabokkal. Az ő kedvükért és mindazokért, kiket egy-egy fordulatom megbotránkoztatott (egy szexoldalon, teszem hozzá csendben, kisbetűvel), nos, mindazokért (azon túl, hogy egy-egy gyertya égjen), az ő kedvükre is téve egy kicsit íme ugyanaz, a már megfelelő stílusban! És mégegyszer: szégyellem magam!

A Marival épen a szalonát nézegettük hogy mér let ojan zőld. Asztán mégis asztat ettük meg és nem vót nékie semi balya se. Én mongyuk a kólbászból is etem de csak az íze végett. Asztán montam neki hogy fel vót álva a cerka egész nap. Aszondta jó. Levetem a hangot a tévirű ment ippen a jóbanrosszak meg előtte a vízhang tévét néztük. Ez a Betti hüjepicsa eszttet mindenki lássa, monta a Mari miközbe levete a piross mackógatyáját. A szalonabőrkét adig berugdostam a sezlony alá. Jó nagy a valaga meg nagy csöcse van neki. Azé vetem el. No aszt akkó megfordúlt én meg megpakóltam. Mondon neki, jó vót? Aszongya jó. Erre mondtam hogy szeretlek Mari. monta hogy ő is. Ementem a kocsmába aszt montam a srácoknak mi vót. Ők meg meghítak két szilvára. Falunapon is monták a Marira mindég hogy egy ijjen jánynak a disznón van a heje.

Aszongya jó... sztem nagyon jok a történeteid, és a megfogalmazás is! Ès szerezném még sokáig olvasni

Akiktől ilyen visszajelzéseket kaptál, nem olvastak túl sok könyvet. Nagyon jól írsz, jó olvasni a történeteidet. Igaz elég lett volna annyit írni, hogy rendeltetek egy pizzát és a futár ráverte a farkát. Viszont így szerintem nem volna érdekes az írásod. Jobb, ha nem változtatsz senki kedvéért. (Ez egy válasz X üzenetére (2014. 09. 22. hétfő 13:14), amit ide kattintva olvashatsz)

Aki nem tud olvasni és néhány összetett mondatot értelmezni, az vagy ne olvassa el írásaidat, illetve ha igen, akkor meg már ne nagyon kritizálja. IMHO. Szóval szerintem nem kellene engedni a színvonalból, legyen már mit átugorni.... Köszi az írásokat. (Tényleg: saját szerzemények vagy esetleg fordítások?) (Ez egy válasz X üzenetére (2014. 09. 22. hétfő 13:14), amit ide kattintva olvashatsz)

Retró (1. rész)

A kilencvenes évek közepén történt. A tizennyolcadik születésnapom előtt egy hónappal. Épp akkor jöttem haza egy egyéves külföldi tartózkodás után. Egy évig egy másik kultúrában éltem, tanultam, tapasztaltam. Hasznos volt, főleg ma tudom már értékelni igazán, de akkor már vágytam az itthoni dolgaim után, a barátok, helyek, az otthon, és hát a fene egye meg... a gyökereim mind ide húznak! Nem erőszakkal és nem el nem engedő módon, de nekem minden hibája ellenére EZ volt AZ a hely. Akkor még, legalábbis. Akkori legjobb barátom és barátnője volt az a két ember, akivel a legintenzívebben tartottam a kapcsolatot akkoriban a családomon kívül. Így volt ez a kintlétem alatt is. A hazajövetel előtt nagyjából egy hónappal telefonon beszélgettünk. Akkor még nem volt net, meg mobil. Amúgy hagyományos vezetékes telefonon értük el egymást, meg levélben, amit a kezünkkel írtunk. Többnyire. Ebben a telefonbeszélgetésben egy ártatlan viccelődésből kiindulva, mely a szendvicsektől indult, amivel én folyton táplálkoztam odakinn, majd folytatódott a franciás szendvicseknél, amelynek erős áthallása van bizonyos szexuális jellegű tevékenységek irányába, végül pont ott kötöttünk ki: a szexnél. Épp a barátom barátnőjénél volt a kagyló, mikor ezzel poénkodtunk. Az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk Noéminek, mert az egy szép név. A barátom meg legyen mondjuk Kálmán. Ne, az elég vicces név, az ne legyen! Legyen ő meg inkább Kristóf a továbbiakban. Szóval Noémivel röhögcséltünk, hogy amúgy én gondolkodtam-e már ilyen dolgokon, nem pont velük kapcsolatban, hanem úgy nagy általánosságban kerülgettük a forró kását. Nem tagadtam, hogy igen, hisz ki az aki 18 éves korában még nem gondolt végig minden lehetséges szexuális tevékenységet. Ekkor még a gondolkodás róla sokszor több is, mint maga a gyakorlati oldal. Főként akkor nálam, mert szűz ugyan már nem voltam ezen a téren, de kintlétem során nem volt kapcsolatom. Előtte is mindössze egyetlen lánnyal jártam, aki hosszabb távú kapcsolat szempontjából az első volt, de szexuális tapasztaláson nem nála kezdődött. Szóval, persze, hogy éjt nappallá téve a szexen járt az agyam, ez így egészséges. Aztán egy pár nappal érkezésem előtti beszélgetésünk alkalmával újra előkerült a téma, már kicsit direktebb tálalásban, amit én akkor még teljes mértékben poénra vettem. Arról szólt a csak enyhén burkolt, nem titkoltan célozgató faggatózás, hogy el tudnám-e képzelni, hogy mi hármasban... Persze elhülyültük az erről való eszmecserét. Nem tudtam, hogy a szándék akkor már megvolt és komolynak számított és én voltam az egyetlen általuk elképzelhető és egyáltalán számításba jöhető partner a "harmadik" megszemélyesítője. Erre már itthon derült fény egyértelműen, mikor hazaérkezésem alkalmából, mely egybe esett Kristóf 18. szülinapjával, az ő szüleinek budapesti otthonában gyűltünk össze mi hárman, éjjelen át tartó dumálást, tortaevést és filmnézést tervezve.

Retró (2. rész)

A dumálás és ünneplés meg is történt, lassan a tortát is feléltük és eljutottunk a filmnézésig. Na és mit találtatok megtekintésre érdemesnek? - kérdeztem tök naivan, valóban azt gondolva, hogy ha nem is a Rumcájsz kaladjait, de mondjuk a Hetedik-et fogjuk megnézni videón. Merthogy akkor az volt a menő. Ezt hoztuk ki a tékából - és Noémi két kazettát nyújtott felém cseppet sem elkapva tekintetét az enyém elől. Már a jellegzetes színorgiából, melyekben a borítók pompáztak, kitaláltam ahogy felém nyújtotta, hogy ezek bizony pornófilmek! Az egyik egy két fiú, egy lány témát boncolgató 90 perces alkotás, a másik egy lány-lány jelenetekkel erősebben tűzdelt, abszolút hagyományos kis békebeli pornócska. Na ekkor kezdtem megérteni, hogy a telefonbeszélgetések közben nem a szarral gurigáztunk, ahogy mondani szokták. Azok nem viccelődések voltak, hanem feltérképezése egyfajta hajlandóságnak, mely részemről mutatkozott. Éééés... ööö.. akkor ezt fogjuk nézni? - folytattam az ekkor már felesleges értetlenkedést. Indításnak, mondjuk meg fogja tenni - válaszolt Kristóf, aztán Noémi tett fel egy egyszerű kérdést - Van kedved? Hát mit mond erre egy 18 éves, szóló, egy év után végre hazatérő, szabadlelkű fiatalember? Azt hogy nem? Lószart! Hát persze, hogy igen! S Noémi ekkor egyedül a fürdőszobába ment, s kettesben maradtam Kristóffal. Ekkor kezdtem csak kétségbe esni igazán, meg átgondolni, hogy hiszen ők a barátaim! Mi lesz most? Hogy van ez? És hogy lesz ezentúl? Meg egyáltalán, ez most tényleg meg fog történni? Kristóf, ezt ti most tényleg... - kezdtem el, de nem is tudtam befejezni máris válaszolt. Igen, már egy ideje tervezgetjük és szeretnénk kipróbálni, de idegennel nem akartuk, egyikünk sem. És te vagy az egyetlen akire mindketten gondoltunk és az egyetlen akivel ki is próbálnánk. De mi lesz azután? Hogy marad minden ugyanilyen? - faggattam az elképzeléseiről tovább. Ugyanilyen nem lesz, de mivel nem vagyunk sudribunkók, nyilván kezelni tudjuk majd a helyzetet. Noémi is ezen akadt fenn kizárólag, de rövid idő alatt meggyőztem, hogy mindhárman elég intelligensek vagyunk és nem lesz itt semmi probléma. - válaszolta higgadtan. Látszott, hogy valódi tervezés állt mögötte és nem egy ad hoc ötlet volt épp azon az estén. Valahogy engem is meggyőzött az érvelése. És a szüleid? Mi lesz ha betoppannak? - akadékoskodtam még tovább s közben a fürdőből hallottam, hogy eláll a zuhanyból folyó víz csobogása. Nyugi faszikám! Ma délelőtt lementek a telekre és csak jövő vasárnap jönnek haza. Mielőtt jöttél akkor csekkoltam őket telefonon, hogy valóban ott vannak. Most meg ráadásul már tuti édesdeden szundikálnak. Szóval akár itt partizhatunk egy álló hétig is. Miénk a kéró. Ekkor lépett be Noémi törölközőbe csavarva. Egyből konstatálta, hogy megbeszéltük a dolgokat. Akkor most én is letusolok - mondtam és kifelé lépdeltem.

Retró (3. rész)

Az ajtón találsz tiszta törcsit! - kiáltotta utánam Kristóf. Amikor visszaértem már ment az egyik film és ők a sarokgarnitúrán ültek, amit ággyá nyitottak miközben fürödtem. Kristóf egy boxerben és pólóban, Noémi még a törölközőben, én egy boxerben és a törölközővel a hátamon félmeztelenül érkeztem be a lesötétített szobába, melyben csak a tévé fénye pislákolt, mint valami modern kandalló vagy tábortűz. Egyszerű jelenet ment éppen, de igazából hiába néztük a képernyőt egymás mellé ülve, a sarokban a lányt közrefogva, semmit sem fogtunk fel a látványból, mindhárman másra gondoltunk már ekkor. Noémi volt a legbátrabb. Mindig a nők akik indítanak, vagy talán csak ők a türelmetlenebbek, nem tudom. Csókolni kezdte Kristófot, s közben a keze a combomat simogatta. Nagyon izgultam. Már a fürdőszobában éreztem, hogy azt sem tudom ilyen izgalomban, hogy fog tudni felállni a farkam. Lehetetlennek tűnt és mindez csak a furcsa, akkor még ismeretlen hármas felállás miatt és hogy a másik kettő személy évek óta ruhában a barátaim, most meg mindjárt meztelenek leszünk. Aztán Noémi hozzám fordult és csókolni kezdett. Ezen annyira meglepődtem, hogy szinte hátrahőköltem. Miért mit gondoltál? Szerelmeskedni fogunk, nem baszni és nem kurva vagyok, aki nem fog szájon csókolni - s azzal már smároltunk is. És ettől, hogy ez megtörtént és Noémiről lekerült közben a törölköző erekcióm lett, az izgalom ellenére és szép sátrat állított az akkor divatos bőszárú boxeremen. Mosoly volt a jutalom érte és az, hogy keze egyből becsúszott kitapintani az ismeretlent. Nagyon szép! - dicsérte meg és szuszogva csókolóztunk tovább. Kristóf ekkor már a punciját csókolgatta, észre sem vettem hogyan került oda, annyira bele voltam feledkezve az új élménybe. Néha elindultam apró puszikkal a fülén, nyakán lefelé a melléig, gyönyörűek, izgatóak, frissek és kemények voltak. Megízleltem őket, szívtam, haraptam, csókoltam, aztán vissza az ajkaira. Sokáig így játszottunk. Egyik legemlékezetesebb élményem a mai napig valamiért. Pedig nem volt szerelem a háttérben. Épp ezért olyan furcsa, hogy ezt gondoltam és gondolom róla. Szuper jó volt!

Retró (4. rész)

Aztán Kristófot csókolta ahogy ő felpuszilgatta magát a hasán. Én meg addig kibújtam a nadrágból. Már mindenki anyaszült meztelen volt. Most én vettem célba az ajkaimmal a puncit, amit eddig messziről figyelgettem. Fazonírozott, pici szőrike volt csak a dombocskán és alatta csupasz, rózsaszín gyönyörűség! Most is emlékszem az ízére és az illatára. Tulajdonképpen ugyanazt a csókolózást folytattam Noémivel, csak most odalenn. Eredményesen, ezt éreztem a nyelvemre csöppenő nektár mennyiségéből. Aztán újabb helycsere után Noémi négykézláb hátat fordított Kristófnak és ajkaival az ölembe hajolt. Olyan lassan csúsztatta az ajkai közé a farkam, hogy ez az érzés is megvan még mindig elevenen bennem. Hátulról pedig éreztem, ahogy kapja az először még apró, finom lökéseket. Idővel a tempó gyorsult és a makkomon cuppogó ajkak szívása is mohóvá vált. Ekkor már én is emeltem a csípőm és úgy akartam egyre mélyebbre fúrni magam abban a csodálatos szájban, amely hangosan felnyögött néha a farkamat magában tartva. Aztán azt az arca mellett pihentetve, oldalra fordulva, behunyt szemekkel élvezte a hátulról jövő erős löketeket. Leírhatatlan látvány és élmény volt. Az első alkalom varázsa. Azt hiszem ekkor tanultam meg, vagy inkább ekkor tudatosult bennem, hogy mindent úgy kell átélnem ezentúl, mintha a legelső lenne és akkor megváltozik az élmény. Ez azonban, így hárman valóban az első volt. S azután én is behatolhattam a testébe. Rámült, míg Kristóf óvatos mozdulatokkal, hogy rám ne taposson vagy térdeljen, a popsijához helyezkedett. Így kerültünk belé mindketten egyszerre. Azután én kicsit félreültem az ágyon tőlük egy méterre és néztem hátulról ahogy Kristófon lovagol.

Retró (5. rész)

Ahogy egy nagyon vastag farok tövig merül egy rajta lovagló punciban, majd újra előbújik, aztán újra belemerül és ott mozog az a kerek popsi és úgy gyönyörködöm az egymásba bújó, nedvektől csöpögő nemi szervekben, hogy ők ezt nem is látják. Őrületes volt! Aztán egyre hevesebb lovaglás és nyögések után Kristóf beleélvezett a gyönyörű punciba. Noémi ekkor őt hagyta ott és felém fordulva újra a szájába vett. A tiédet a számba akarom! Élvezz a számba! Engedd a számba nyugodtan! - szó szerint ezt mondta és nem is kellett sokáig várnia az eredményt. Végig a szájában tartotta a makkom és szívta miközben élveztem. Hangos cuppogásokkal tüntette el az egész adagot, semmit sem láttam belőle, egyetlen cseppet sem. S ő pont velem együtt élvezett el, ahogy Kristóf mindeközben a popsiját ujjazta. Úristen! - fogtam a fejem. Ez tényleg megtörtént! - és lihegve nevettünk mindhárman. Ők egymás mellé feküdtek egymást átkarolva. Noémi szólt hozzám. Na, mi lesz már? Gyere ide! - hívott mosolyogva a másik oldalára és én úgy hajtottam a meztelen mellére a fejem. Szájrapuszi nincs most srácok! Nem akarok gusztustalankodni! - mondta nevetve, mindkettőnket cirógatva. Aztán még vagy egy órán át ebben a pozícióban fekve beszélgettünk. Igazán szép emlékem ez. A következő fél évben még néhányszor megismételtük itt-ott, így-úgy kísérletezgetve, de mindig az elsőre gondolok, ha az eszembe jutnak. Aztán egy napon az én kérésemre nem csináltuk többé. Nem akartam ehhez túlságosan hozzászokni és jött is valaki az életembe. Ők pár évre rá szakítottak is. Aztán még pár év eltelt és már egyáltalán nem tartottuk a baráti kapcsolatot sem. Mindhárman külön utakon jártunk, külön helyeken. Más emberekkel. De az ott a mi hármunk estéje, a hármunk pillanata volt. Ma meg a hármunk közös emléke.

És utószóként minden hirtelen felindulásból kommentelőnek, társkeresőnek és fényképkunyerálónak: A történet kitalált (lásd a topic címét!)