takarítottam

Maradjatok a topic témájánál, és ne provokáljátok egymást. Akinek nincs humorérzéke az úgysem fogja megérteni miről beszéltek. Teljesen elkanyarodtatok a témától, utolsó figyelmeztetés mindenkinek!

Köszönöm a válaszokat. Én is rég jártam erre, hiába no, a munka ..

Szóval még mindig furcsa nekem , amiket írsz, de még mindig semmi közöm hozzá.

Kicsit olyan nekem, mintha a feleséged "erőltte volna rád" (juj, ez leírva még hülyébben hangzik ) ezt az életformát azzal, hogy a nászéjszakára meginvitálta volna a tanúdat, de te akkor még ezt nem akartad.
Tudod, konyhapszichológiával megközelítve, nem is csodálom ezek után, hogy az érzelmi (szerelmi) potenciálodat megtartottad magadnak, és egy "barátság, szex-szel fűszerezve" kapcsolatot alakítottál ki a feleségeddel.
INNEN nézve te éhezel egy intenzív MONOGÁM kapcsolatra, s bár okosan és bölcsen kihozol mindent a házasságodból, mégsem vagy boldog benne, pedig más a fél karját odaadná egy nyitott kapcsolatért. Csak te belülről látod, hogy talán túl nagy a szabadság, túl nagy a tér, túl nagy az üresség. Mondom, NEKEM ezt súgják a soraid. Ettől még nem tagadom, hogy bizonyos módon szeretitek egymást, jó is együtt, de ugyanúgy, ahogy a hagyományos házasságban, épp úgy a nyitottban sincs kolbászból a kerítés. Valaminek mindig foglyai leszünk: ha a másiknak nem, hát saját magunknak.

remélem jobban vagy,
ha
véletlenül
netán
megfontolásra érdemesnek találod, amit mondok: nem fogsz tudni "félig-szakítani".
Amíg HOZZÁ menekülsz, fordulsz a bajoddal, addig nem fogod tudni lezárni.
Amíg ő hajlandó téged meghallgatni, simogatni buksi fejed, addig ő sem zárta le, és .... azt gondolom, hogy nem is akarja. Talán még ő sem olyan "istenbizony" tudja, mit akar. Talán téged? Szőröstül-bőröstül? Nem merült fel a közös válás, majd együttélés gondolata? Mindenesetre ezzel, hogy türelmes és szakít rád időt, a látszat ellenére csak megnehezíti a leválást, az elszakadást. És amilyen furák vagyunk mi nők, még az is lehet, hogy ezt ő is tudja.

De most már remélem akarsz, (Ez egy válasz X üzenetére (2009. 01. 31. szombat 21:43), amit ide kattintva olvashatsz)

Azt hiszem egy kérdésedet nem válaszoltam meg.

Az a bizonyos No2 Nagy Szerelmemmel öt évig együtt éltem és amikor kitette a szűrömet igazán nem tudtam, hogy az terített le, hogy még szeretem, vagy az, hogy létezésügyileg (lakás, pénz, autó, stb...) annyira padlóra küldött.

Egy biztos: ha akkoriban kerestek volna önkénteseket Mars expedicióra, halálos orvosi kisérletre, orosz rulettre a tévébe..., én mindre jelentkeztem volna, mert nem akartam élni.

És ő volt a No2 Nagy Szerelmem! (Ez egy válasz Fém_fatál üzenetére (2009. 01. 24. szombat 13:53), amit ide kattintva olvashatsz)

Bocsánatot kérek! Csak most vettem észre ezt a levelet.

A Szerelmem

Igen! Voltam már hasonlóan nagyon szerelmes. De ez a mostani ez túltesz azon is. Úgy érzem így még soha senkit sem szerettem! Így én még sosem néztem fel nőre! Ez a csaj... ez szexi, ez... ez okos (!) ... ez a csaj bátor, erős (fizikailag is és sajnos jellemre is!). Jajj! Ez a csaj olyan vagány, olyan huncut!

Olyan sokféle is: néha olyan közönségesen beszél, néha a viselkedése is olyan érzéketlen, majdnem olyan, mintha férfi volna, aztán egy pillantásomból megért engem és figyelembe vesz (!) olyan boldog érzés, amikor látom, hogy figyel rám!!

Türelmes: mióta szakított velem, szerintem iszonyatosan unalmas lehetek neki, és biztosan lenéz, hogy így vinnyogok a szerelemtől, de mindig talál rám időt, hogy visszahívjon, hogy beszéljen velem pár percet, hogy küldjön egy kedves sms-t (Ma nem küldött még és már kilenc óra múlt.) Néha találkozunk is és olyankor mindig hajlandó végig venni velem a témák témáját: "Miért rúgtál ki???"

Persze te nem erre vagy kíváncsi. Az évek során sok lány törte össze a szívemet. Általában egy-két hetes könnyű tavaszi zsongások férjes asszonyokkal, akik egy idő után már nem bírták megmagyarázni a virágcsokrokat és a gyakori váratlan túlórákat, vagy fiatal lányokkal, akiket felvilágosított valamelyik barátnőjük, hogy nem illene egy nős pasival járni huszonévesen. Ezek a szerelmeim is fájtak, de beláttam a döntések logikáját és egy-két hét után, már ki tudtam törölni a számukat a telefonomból.

A Feleségem

Andi mindegyik szerelmemnek tanúja volt. Néha (a szó szoros értelmében) testközelből látta az eseményeket és utána mindig hajlandó volt vigasztalni engem. Most is vigasztal. Átölel és napjában vagy 20-szor elmondja szeret. Én is szeretem őt! De ez (már) nem szerelem.

Ő is volt szerelmes párszor, mióta a feleségem. Úgy kezdte, hogy szerelmes lett az esküvői tanunkba (legjobb barátom, kollégám) és a nászéjszakán be akarta hívni hozzánk harmadiknak. (Akkor még nem mentem bele.) Utána éveken át ő volt a sláger és visszatérő harmadik az ágyunkban.

Aztán jött a többi szerelem is. Majdnem mind egy szexuális kalanddal kezdődött aztán szemcsillogással és pirulással folytatódott, majd néha egy-két órás, néha egy-két napos kimaradásokkal érték el a tetőfokot, majd... igazából nem is vettem észre ezeknek a kapcsolatoknak a múlását, vagy okát... egyszer csak nem hívta fel Andit időben, vagy nem hozott virágot, nem figyelt valamire ... egyszer csak Andi már nem emlegette őket.

Andinak lényegesen egyszerűbb volt a szakítás velük: nem kereste már őket. Igazából ezek a fiuk sosem tűntek el teljesen a feleségem életéből. Mostanában is fel-fel hívják Andit, néha feljönnek egy-egy párnacsatára...

Teljesen más, mint nekem most: azzal kell szembe néznem, hogy a Szerelmem (előbb-utóbb meg fogja tenni) végleg minden kapcsolatot le fog zárni velem, hiszen ezért rúgott ki. (Ez egy válasz Fém_fatál üzenetére (2009. 01. 24. szombat 13:53), amit ide kattintva olvashatsz)

.

Megtörtént! (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2009. 01. 25. vasárnap 17:17), amit ide kattintva olvashatsz)

másold át lécci a szerelem c. topicba, szeretnék hozzáfűzni pár gondolatot (Ez egy válasz Fém_fatál üzenetére (2009. 01. 24. szombat 13:52), amit ide kattintva olvashatsz)

S hogy miért is jó "leszokni" róla? Nekem (ismétlem: nekem) nagyon kellemetlenek ezek az érzelmi turbulenciák, a nagy hullámhegyek és nagy hullámvölgyek. Kerülöm is őket, minden területén az életemnek. De tudom, hogy sokan még keresik is az alkalmat, hogy felpörgessék az életüket. Én meg örülök, hogy lenyugodott.

Érdekes, amit írsz, hogy a szerelmed mellett (most úgy gondolod) tudnál monogám lenni. Ez viszont mégis azt jelzi, sajnos, hogy Andi mellett valami nagyon hiányzik neked, és azt a valamit Andi nem adja meg neked, ám a kedvesed igen.
akárhogy is, érdekes életet élsz, nekem túl bonyolult és hullámzós , de ezek szerint te így szereted.
Tényleg! A mostani kedvesed előtt volt Nagy Szerelmed már Andi mellett? Ha volt, az is ennyire taccsra tett? Andi volt már így "kiakadva", ahogy te most?

Tudom, nem vígasz, de azért azt ne feledd el, hogy a szerelem egyszerű kémia. Mármint ez a lélegzetelállós, gyomorban pillangórepkedős, szívdobos érzés.
"Ha a szerelem lázának tünetei emlékeztetnek a kábítószerek által előidézett földobódásra, annak az az oka, hogy a szerelem, mint Toufex is megállapította, toxikus állapot. Az agyban természetes úton kiválasztódó vegyi anyagok ugyanazokat a hatásokat váltják ki a szervezetben, mint a mesterségesen előállított stimulánsok. A legújabb kutatások szerint a dopamin szint emelkedése téves képzeteket idézhet elő (a szerelem tárgya a legszebb nő, illetve a legelegánsabb férfi a világon) ugyanakkor a feniletilamin, amely közrejátszik a romantikus szenvedélyek felkeltésében, bizonyos mértékig hallucinogén.
Nem véletlen tehát, hogy egyesek (a kábítósokhoz hasonlóan) a szerelem rabjaivá válnak, és akár ölni is képesek egy (toxikus állapotot kiváltó) szerető megtartásáért, vagy éppen ellenkezőleg (a hozzászokástól menekülve) állandóan újabb és újabb partnerekkel keresik a szerelem ideig-óráig tartó mámorát. Egy idő után kétségessé válik, vajon a szívrabló ténylegesen más és más nőbe lesz őrülten szerelmes, vagy csak a kielégüléssel társuló feldobódáshoz szükséges fenil adagját akarja megszerezni. Olyan komollyá válhat ez a rabság, mint a nikotintól vagy az alkoholtól való függőség."

Azt hiszem, hogy nagyon nehéz felismerni, hogy a távoli kedves, vagy az általa kiváltott érzet után vágyakozunk annyira.
És, bár lehet, hogy tévedek, mert rosszul olvastam, vagy rosszul írtad, de nekem úgy tűnik, hogy neked maga a pörgés, a repülés, a gyomorgörcs hiányzik, és nem feltétlenül a szerelmed.
HA ez VALÓBAN így van, akkor te inkább egyfajta kémiai függésben vagy, ami ugyan nem jó hír, de a lelki katyvaszt leemeli a mennyekből, emberközelivé teszi, ezáltal banálissá és hétköznapivá, másszóval: túlélhetővé. Épp úgy, mint a kábítószerek esetében, itt is kiürül a vérből az extra mennyiségű vegyi anyag, és előbb még zavarja az agyat a hiány, ám később a szervezet képes a normális működésre a saját maga által előállított vegyi anyag szint mellett is. Magyarul, bár kissé lelombozóan: le lehet szokni a szerelemről. (Ez egy válasz X üzenetére (2009. 01. 24. szombat 13:16), amit ide kattintva olvashatsz)

Kedves Lyuk!

Azért nem randizom Andival, mert Andi a feleségem. Az ember nem randizik a feleségével! (Egyrészt technikailag is nehézkes, hogy a gyerekeket elszállítjuk nagymamáékhoz, aztán pedig külön-külön szívdobogva készülünk a találkozásra.) Nem jelent izgalmat az a nő aki nap, mint nap velem van, itt van, ismerem minden mozdulatát, gondolatát, minden témát megtárgyaltam már vele.

A szerelem egyik legfontosabb tényezője az ismeretlenség, a felfedezés és megismerés öröme. Ezért nem szerelmes (Jó! Tudom ezzel nem értetek egyet.) senki sem a feleségébe.

A szerelem nem racionális dolog. A tanácsaitok teljesen korrektek és jók (és igyexem megfogadni őket), de a szerelem más.

Most úgy érzem, hogy a szerelmem mellett le tudnám élni az életet - nyitott házasság nélkül is. (Ez egy válasz lyuk78 üzenetére (2009. 01. 23. péntek 11:47), amit ide kattintva olvashatsz)

Hello !

Mi igazából sosem értettük meg egymást ,eltérő nézeteink miatt. Most úgy látom akasztják a hóhért . Gondold át jól a döntésedet ,mert a dolgok nem rövid hanem hosszú távúak. Az ,hogy valaki mit nyújt neked egy ilyen helyzetben ,hogy a párod mellett elfogad és veled van stb..... Nem azt jelenti,hogy ha csak vele élnél ,akkor többet vagy ugyan annyit nyújtana (ugyan olyan lenne mint most) mint a párod. Sok ilyet láttam és éltem is át hasonlót. Egy szerelemben felbuzdúlt embre nem mindig hoz jó döntéseket és erre mondják a szerelem vak. Nem látod a rosszat azt amiben a régi párod jobb esteleg. Csak miután elveszted és az új kapcsolat leül egy kicsit akkor döbbensz rá mekkora lyukat löttél. Persze ezt kívülállóként könnyű mondani.De az új párodat szereted ,imádod és csak vele akarsz lenni ,de mi van ha 5 év mulva ismét nem ő kell. Andi viszont már bizonyított számtalan helyzetben és átéltetek kurva sok mindent. Tipikus esete ez annak amikor szakítani fogtok ,és az újjal is nemsoká és jön egy harmadik,azzal össze jössz de bánni fogod a döntésedet élted végéig és mindig a régi párod fog a fejedben járni és az ,hogy hogy lehettél ekkora marha.Persze,nekem tökmindegy hazudnék ha azt mondanám nem,csak a véleményemet írtam le. Drukkolok neked,hogy jól gyere ki ebből a szituból és azért ,hogy rendbe jöjjenek a dolgok,Ehhez viszont nem kell más csak egy döntés. A te döntésed. Miért nem randiztok Andival ? Hátha előjön a régi izgalom és láng. (bár az új szerelem mindig nagyon erős) (Ez egy válasz X üzenetére (2009. 01. 22. csütörtök 20:58), amit ide kattintva olvashatsz)

"De nehogy azt gondold, hogy megengedem neked, hogy nyitott házasságban élj velem!"

Na igen, erre gondoltam.

És vajon, HA még ebben az életben elvehetnéd, megtennéd akkor is, ha tudnád, hogy ő nem akarna, nem tudna így élni? (Nem ér azt válaszolni, hogy majd rádumálod )
Tehát "lecserélnéd" Andit egy "csukott" házasságra? (Ez egy válasz X üzenetére (2009. 01. 22. csütörtök 20:58), amit ide kattintva olvashatsz)

Eszter és Macó!

Meséljetek ti is magatokról!!

Nyitott -e a házasságotok vagy nem-e???

"És ha igen, mered-e tagadni?"

Kedves Eszti és Macó!

Köszönöm még egyszer!

Ma találkoztam a nagy Szerelmemmel. Olyan jó volt látni és hallani őt! Mielőtt megint megmossátok a fejemet: engedélyem volt rá!!! És Andi kapott tőlem egy gyönyörű jácintot (Szerelmem választotta ki! És olyan jó illata van!).

Egyébként tényleg alátámasztotta a beszélgetésünk a ti véleményeteket: "Neked nagyon kényelmes lett volna két nővel élni az életet, az egyiket szereted a másik, meg ott van örökre biztosan veled. Nekem és Andinak tönkre tettél volna mindent. Nekem te nem voltál perspektíva" ("Ha olyan sokat törődtem volna a perspektívákkal akkor most nyakkendőt árulnék San Franciscoban." -gondolta a bennem rejtőző Tuskó)

Megkérdeztem tőle, hogy hisz-e abban, hogy újjászületünk a halálunk után. Azt válaszolta, hogy igen.

"Szeretném, ha a feleségem lennél a következő életünkben és együtt élnénk végig!"- mondtam neki. Ő erre majdnem kiköpte a bort, amit éppen kortyolt. Nagyot nevettem... Először ezen a héten.

Nem vette komolyan a leánykérésemet... Azt mondta, van még legalább 40 éve, hogy választ adjon. Érdemben csak annyit mondott: "De nehogy azt gondold, hogy megengedem neked, hogy nyitott házasságban élj velem!"

Nekem is lesz még időm arra, hogy meggyőzzem ŐT az ellenkezőjéről.

A múltkor elmondtam a véleményemet a gondolataiddal,és a tetteiddel kapcsolatban. Azok nem voltak igazán pozitívak. Most viszont azt látom,hogy kezded belátni önzőségedet,és ehhez gratulálni szeretnék! Csak így tovább! (Ez egy válasz macó71 üzenetére (2009. 01. 21. szerda 19:55), amit ide kattintva olvashatsz)

Köszi a választ!

Most üldögélek már egy ideje,de nem jut semmi okos az eszembe,csak annyi,hogy a kezdeti előitéleteimet elsöpörve,azt kell hogy mondjam:A furcsa kilengéseteket leszámitva,Ti egy kedves,rendes pár vagytok.
Lehet,hogy sok Titeket biráló,saját házasságát biztosra tudó emberke ,hamarabb fog szakitani,mint Ti.
Azt hiszem a Ti kapcsolatotok már igen sokat látott,tapasztalt,megélt.Jót és rosszat egyaránt.Őszintén remélem,hogy EGYÜTT fogtok megöregedni.Talán jó esélyetek van rá... (Ez egy válasz X üzenetére (2009. 01. 21. szerda 19:34), amit ide kattintva olvashatsz)

Kiváncsi lennék mások tapasztalataira is!
Mostanában csak én nyavalygok itt a szerelmi bánatomról.
Más nem égette meg magát a házasságon kívüli szerelmi életével?

Andi nagyon aranyos!

Gyakrabban ölel át, megpuszil és olyankor azt mondja: "Tudod, hogy nagyon szeretünk..." Látja rajtam, hogy nagyon szomorú vagyok. Figyelmes és simulékony. Még a cipőjét is elrakja a cipős szekrénybe, pedig arra sosem bírtam rávenni...

Van szex közöttünk. Sőt! Az első napokban, a szakítás után bizonyítani akartam, hogy azért kellek valakinek és nagyon gyakran akartam a feleségemet. Viszont most semmi más "extrára" nem vágyom: nem megyünk a Duna partra doggingolni és nem erőltetjük, hogy feljöjjön valamelyik barátunk harmadiknak ... Ő sem akar most "egyenlíteni", azaz pasizni egyet. Bár gondolom tavasszal ő rajta lesz majd a sor. Szerencsére sosem voltunk egyszerre szerelmesek.

Tegnap megkérdeztem tőle, hogy mit gondol erről az egészről és azt mondta, hogy ilyen voltam mindig is...

Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen édes és megértő párom van! Nagyon igazatok volt amikor megmostátok a fejemet, hogy önző vagyok.

Szeretem őt!

Is. (Ez egy válasz macó71 üzenetére (2009. 01. 21. szerda 08:24), amit ide kattintva olvashatsz)