Szia tom Ne bátsd jonit, nehéz napja volt. Sztem megértette már mindenki. A "kismalacisták" naon találó definíció:D

Mikor a bujdosó az Istennel beszél


Uram, én nem tudom az igazságot

miképpen osztogatod ezután,

hogy mindenkinek bár maréknyi jusson:

Annyit tudok csak: esztendeje immár,

hogy végigdúlt a vihar otthonunkon.

Tudnod kell Uram, hisz mindent tudó vagy:

nem akartunk mi semmi mást, csak élni.

Szántani, vetni és remélni

Szántani, vetni és remélni

jó munkáért vidám aratást.

Nem imádkoztunk sokat, az igaz.

De szerettük a világodat, Uram,

ahogy megadtad: gondokkal telítve,

búval és örömmel fűszerezve,

a tövisek között egy-egy virág...

szép volt Uram, jó volt a világ.

Szerettük a patakodat, mely zengve

selyempartok közt vígan szökdösött.

A szellőt, ahogy hegyeidről este

virágillattal megrakódva jött.

Hajnalodat, amikor bokrétásan

felkacagott az ablakunk alatt.

Szerettünk minden bokrot, fát, virágot,

pillangót, felhőt, madarat...!

Apánk kezét. Anyánk mosolyát.

Kisgyermekünk első kacaját.

A csókot, ahogy lányajkon kigyúlt.

A vágyat, mikor fellegekbe nyúlt,

Feléd, Uram, akár a jegenye!

Jövendőt kért! Békét és életet!

Mégis a balkezed mozdult elénk

s reánk bocsátottad a végzetet.

Most már igazán nem tudom: a sorsot

hogyan s miképpen rendezed.

De bujdosók könnyében s bánatában

nem lelheted Uram a kedvedet.

Uram, nekünk ez a föld idegen.

Az ég sem derít itt sugarat miránk.

Bajor erdőkön bujdosó magyarnak

bogáncsos úton nem terem virág.

Más itt a szél. Másként suhog az erdő.

Más nyelven szólnak a patakok.

Bozót tépi a bujdosó magyart,

kivert, hazátlan árva és zavart...

Uram, Te ezt így nem akarhatod!

Amerre járunk: köd lepi az erdőt.

Nyögnek a fák és tövisek sebeznek.

Bármerre indul céltalan nyomunk:

még az ösvény is átfordul keletnek.

Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk!

Mindegy hogyan és mindegy, milyen áron!

Nem akarunk örökké bujdokolni

ezen a zord, otthontalan világon!

Ha kell gyalog is, éhesen, vacogva,

tépett lélekkel és halálra váltan:

csak otthon legyünk egyszer a hazánkban!

Vert farkas mellé farkasnak beállunk,

vagy koldusnak a templom küszöbére,

rabnak, ha kell, testvér-rabok közé:

csak haza jussunk végre!

Hogy beszélhessünk magyarul a földhöz

s megértsük, amit zúgnak a szelek...!

Ha Szodoma láttán kővé változom:

Uram, én akkor is haza megyek!

Nincsen napodnak máshol melege.

Sehol sem olyanok a csillagok.

Ha százszor átkozott is az, aki magyar:

nem lehetek más, ha egyszer az vagyok...!

Add újra látnom apámat, anyámat,

vagy sírjukat bár, ha többet nem lehet...

Hadd roskadjak egy üszkös rom tövébe

eldobva végre a vándorbotot

s úgy súgjam megadással: Miatyánk...

sokat vétettem Ellened s nagyot...

de nézd:

megtörtént a Te akaratod.


(Bajorerdő, 1945)

Nem lehet valahogy kicsit szigorítani a témák nyitását? Mert lassan az abc minden betűjének külön topic lesz...

Vagy megint újra indul a Fórum mint 2 éve...

Jelenleg töb mint 680 db! (Ez egy válasz Moncy üzenetére (2006. 01. 31. kedd 06:50), amit ide kattintva olvashatsz)

naaa végre

Na gebasz, pont írtam bele:D

Nem sok értelme volt annak a topicnak, nincs értelme újra nyitni:) Pisztolok én, de mindig metalál engem minden selejt. Szinte látom, hogy miattuk leszek törölve én is...:D

Tom, nemtom, hogy hogyan csinálod, de azokat a topicokat törlöd zsinórban, ahová írni akarok:D:D Direkt ugye?:D

Na vazeg, valakinek de rossz kedve van... Én a szánsájnról beszélek:D Kiváncsi voltam mi az, aztán látom, hohy huss!:D A haverokat, miért tetted idézőjelbe? Amúgy meg, nyugi:D:

Érterm:D

Te "Apa"... ez a nicknévgyártó kisiparos... nincs Nekünk egy iciri-piciri üldözési mániánk??

Tom, olyan komor lettél:( Tiszta izé:S

Ha ott letiltottak (minden nicnevedet, MERT "BELÜLRŐL" LÁTJUK, HOGY KI ÍR TÖBB NICKNÉVVEL) annak gondolom nyomós oka lehetett. Gondolkodj el rajta. Ha valaki nagy hibát követ el, azt követően nem a hozzászólásait tiltják le, hanem maga a személy nem kivánatos a büntetése alatt, ami lehet időszakos, de lehet végleges is.
________________________________________________
Tanácsom, hogy írj iNfinek egy udvarias kérelmet
_________________________________________________
(és ha méltat rá, mert esetleg megérdemled)
_________________________________________________
tiltásoddal kapcsolatban, és kérd a büntetésed
_________________________________________________
(tiltásod) feloldását. Azt ne várd, hogy
_________________________________________________
segítsek, mert nem tudom (csak sejtem), hogy
_________________________________________________
miért tiltott le, ezért tartózkodom mindennemű
_________________________________________________
véleményezéstől.
___________________
Az én megértésem és toleranciám nem megoldás a
________________________________________________
problémádra, és vannak elveim is (nem beleszólni
_________________________________________________
tájékozatlanul mások dolgaiba).
__________________________________________
Ja és még valami, ne aggódj, mert minden E-mail
________________________________________________
levelet elolvasnak a szerkesztőségben, a tiedet
_________________________________________________
is, csak nem biztos, hogy válaszolnak rá, abban
_________________________________________________
az esetben, ha úgy itélik meg, hogy valaki nem
_______________________________________________
érdemli meg a válaszukat (ezt is ki
________________________________________
kell "érdemelni").
_________________________________________
Üdv: tom
_________
No comment.

Ne haragudj, annyira jellemző a szöveged, hogy "rettenetesen" megfogott, de nem kommentálom, csak az én olvasatomat sejtetem, minden hátsó szándok nélkül!

Pff:D:D A kapuzárási pánik mi?:D Ilyen ez a férfi klimax:D :P :D

Óvatosan vele, egy már több a megengedett mennyiségből:D

Válasz vánszorgott csak: a nemhorror szobában véletlenül bekaptam a Neked kiporciózott kék pirulát!

Azért lököttségért feleannyit sem kell a szomszédba menned, mint nekem! Hülyébbnek lenned pedig, mint amennyire most vagy, kilátástalan vállalkozás lenne a részedről: nyugodtan bekaphatod mindenkiét az alig horrorban, megládd, igazam van!