Petőfi Sándor: Ha szavaid megfontolom.....
Ha szavaid megfontolom,
Szeretsz engem, azt gondolom.
Mért nem mondod meg, ha szeretsz?
Ha nem szeretsz, miért hitegetsz?
Nem hiszed, hogy én szeretlek?
Az isten is ugy áldjon meg,
Ugy áldjon az isten engem,
Amily igaz a szerelem.
Megszerettem szépségedet,
De még inkább szép lelkedet,
Szeretlek én oly igazán,
Mint engem az édesanyám.
Nem ohajtok én egy tavaszt,
Hogy véled átmulassam azt,
Sem egy tavaszt, sem egy telet,
Hanem egész életemet!
Egy napja van csak az égnek,
Egy holdja van csak az éjnek,
Egy isten van a világon,
Egy, csak egy a kívánságom.
Azt várom én, azt az órát,
Mikor így szólhatok hozzád
Ölelésem szent hevében:
"Édes kedves feleségem!"
Ha szavaid megfontolom,
Szeretsz engem, azt gondolom.
Mért nem mondod meg, ha szeretsz?
Ha nem szeretsz, miért hitegetsz?
Nem hiszed, hogy én szeretlek?
Az isten is ugy áldjon meg,
Ugy áldjon az isten engem,
Amily igaz a szerelem.
Megszerettem szépségedet,
De még inkább szép lelkedet,
Szeretlek én oly igazán,
Mint engem az édesanyám.
Nem ohajtok én egy tavaszt,
Hogy véled átmulassam azt,
Sem egy tavaszt, sem egy telet,
Hanem egész életemet!
Egy napja van csak az égnek,
Egy holdja van csak az éjnek,
Egy isten van a világon,
Egy, csak egy a kívánságom.
Azt várom én, azt az órát,
Mikor így szólhatok hozzád
Ölelésem szent hevében:
"Édes kedves feleségem!"
2005. 01. 20. csütörtök 06:57
Olyan férfi, aki tudja, hogy mi kell a Nőnek!!!!!
Jóóóóó reggelt! Szép csütörtököt mindenkinek. Fiúk, lányok hajrá mindjárt péntek. :-)))
Üdv! Lányok pusssz! Fiúk pacssss! Szép napot, jó munkát mindenkinek. Sajnos Lótusvirág drága néha meg kell tennünk, amit meg kell.
2005. 01. 14. péntek 17:21
NŐ, NŐ, NŐ, NŐ, NŐ, NŐ + NŐ
Olyan nő, aki önmagát adja!
Olyan nő, aki önmagát adja!
József Attila: Végtelen óta...
Végtelen óta folynak a percek,
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.
Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.
Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.
Végtelen óta folynak a percek,
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.
Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.
Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.
Szép napot és nem utolsó sorban jó hétvégét mindenkinek! 
Nem vagy egyedül Tom! Csak most nagyon sok a "tennivaló".
Pussz neked freya1!
Pussz neked freya1!
SunFighter: Reménykedem
Lenyugvó Napnak nincsen párja,
Égi útját már egyedül járja,
Sötét felhők takarják arcát,
Bánat, fájdalom mélyíti ráncát.
Szemei csillogását könnyei adják,
Lelke sebeit emlékképek marják,
Sötétséget nem oldja fel fényed,
Másnak adtad már csodás lényed.
Lángolva égek még szerelmed tűzében,
Látlak éjjelenként csodás álomképben,
Érzem még illatod, tested melegét,
Táplálom magamban még...
...a hiú reményt.
Lenyugvó Napnak nincsen párja,
Égi útját már egyedül járja,
Sötét felhők takarják arcát,
Bánat, fájdalom mélyíti ráncát.
Szemei csillogását könnyei adják,
Lelke sebeit emlékképek marják,
Sötétséget nem oldja fel fényed,
Másnak adtad már csodás lényed.
Lángolva égek még szerelmed tűzében,
Látlak éjjelenként csodás álomképben,
Érzem még illatod, tested melegét,
Táplálom magamban még...
...a hiú reményt.
Önzetlen öröm
Nyelvem hegye érint
Lassan fut végig
Perceken át
Szétnyílik ajkam
Nedvesen tartja
Hű társát
A kezem is megmássza a hegyet
De visszacsúszik ezerszer
S kezdi újra
Ajkaim szorításában fekszel
Suttogva kiáltod nevemet
Elmúlik a mámor
Csendesen átölelsz
Nyelvem hegye érint
Lassan fut végig
Perceken át
Szétnyílik ajkam
Nedvesen tartja
Hű társát
A kezem is megmássza a hegyet
De visszacsúszik ezerszer
S kezdi újra
Ajkaim szorításában fekszel
Suttogva kiáltod nevemet
Elmúlik a mámor
Csendesen átölelsz
Üdv! Jó munkát, szép napot mindenkinek!
Hello Skandy! Úgy látom, hogy megkerültél!
Hello Skandy! Úgy látom, hogy megkerültél!
Puuuuuussssszzzzz! 
Engedj közelebb magadhoz,
Csodás illatod hozzád vonz.
Tárd fel tested ruhátlanul,
A vér ereimben robogjon vadul.
Engedd, hadd fedezzen fel kezem,
Érintsem s csókoljam melled,
Mely, mint egy érett eperszem,
Hófehér bőrödön terem.
Boldog áhítattal nézem,
Combod közt megbúvó ékszert.
Mint nyíló lótuszvirág,
Kívánja párja hímporát.
Míg vágtatsz, mint lovas,
Selymes bőröd hozzám tapad,
Megszédülök és öledbe süpped horgonyom,
Nincs múlt, nincs jövő, csupán jelen
Ezt a gyönyört adtad nekem.
Csodás illatod hozzád vonz.
Tárd fel tested ruhátlanul,
A vér ereimben robogjon vadul.
Engedd, hadd fedezzen fel kezem,
Érintsem s csókoljam melled,
Mely, mint egy érett eperszem,
Hófehér bőrödön terem.
Boldog áhítattal nézem,
Combod közt megbúvó ékszert.
Mint nyíló lótuszvirág,
Kívánja párja hímporát.
Míg vágtatsz, mint lovas,
Selymes bőröd hozzám tapad,
Megszédülök és öledbe süpped horgonyom,
Nincs múlt, nincs jövő, csupán jelen
Ezt a gyönyört adtad nekem.
2005. 01. 09. vasárnap 20:51
Feleség: - Képzeld, az éjszaka azt álmodtam, hogy fütyi-kiállításon voltam.
- Volt ott 40 cm-es 50 000Ft-ért, a 30 centis 30 000-ért.
- Férj: Olyat is láttál, mint az enyém?
Feleség: - Igen, azokat tucatonként árulták 5 Ft-ért.
Másnap.
Férj: - Képzeld, én meg azt álmodtam, hogy punci-kiállításon voltam.
- Voltak olyan helyes kicsik 10 000 Ft-ért.
Feleség: - És olyat láttál, mint az enyém?
Férj: - Igen, abban rendezték a kiállítást.
- Volt ott 40 cm-es 50 000Ft-ért, a 30 centis 30 000-ért.
- Férj: Olyat is láttál, mint az enyém?
Feleség: - Igen, azokat tucatonként árulták 5 Ft-ért.
Másnap.
Férj: - Képzeld, én meg azt álmodtam, hogy punci-kiállításon voltam.
- Voltak olyan helyes kicsik 10 000 Ft-ért.
Feleség: - És olyat láttál, mint az enyém?
Férj: - Igen, abban rendezték a kiállítást.
Szerintem az, hogy megtaláld a helyed a világban és önmagad légy ez által boldog vagy és a többi minden (pl. a szex is) jön magától.
samway: Hol már nem elég
Hol már nem elég a szó,
S már nem elég a csók,
Hol kell a gyengéd ölelés,
Mindent elsöprő szenvedély.
Hol kevés a simogató vágy,
Ahol a szerelem vár,
Legyenek becéző szavak s kezek,
Izgató pihés édenkertek.
Hol a test testnek feszül,
Tűz éget kivül s belül,
Vágyod a másikat teljesen,
Hogy érezd testedben.
Hol öröm van a szemekben,
S vergődsz karjaimban remegve,
Gyönyörben egyesül vágyatok,
Remegő combod átkarol.
Hol vénuszdombod édes tüzében,
Barlangod simuló hevében,
Elcsitulnak a kéjes sóhajok,
Tudom már itt maradok.
Hol már nem elég a szó,
S már nem elég a csók,
Hol kell a gyengéd ölelés,
Mindent elsöprő szenvedély.
Hol kevés a simogató vágy,
Ahol a szerelem vár,
Legyenek becéző szavak s kezek,
Izgató pihés édenkertek.
Hol a test testnek feszül,
Tűz éget kivül s belül,
Vágyod a másikat teljesen,
Hogy érezd testedben.
Hol öröm van a szemekben,
S vergődsz karjaimban remegve,
Gyönyörben egyesül vágyatok,
Remegő combod átkarol.
Hol vénuszdombod édes tüzében,
Barlangod simuló hevében,
Elcsitulnak a kéjes sóhajok,
Tudom már itt maradok.
2005. 01. 09. vasárnap 10:36
Tom baráTom!
Nagyon egyetértek veled. A megjelenés és a szöveg nagyon meghatározó.
Nagyon egyetértek veled. A megjelenés és a szöveg nagyon meghatározó.
2005. 01. 09. vasárnap 10:22
Pammy Drága!
Az egész mondandómnak ez volt a lényege, csak úgy látom, hogy nem írtam le egyértelműen. Válaszolva kérdésedre, mind a kettőnkkel volt szexuális kapcsolata.
Az egész mondandómnak ez volt a lényege, csak úgy látom, hogy nem írtam le egyértelműen. Válaszolva kérdésedre, mind a kettőnkkel volt szexuális kapcsolata.
2005. 01. 08. szombat 12:45
Szia Pammy!
Hááát nem tom. Én legalább is nem a barátairól ítélek meg valakit, hanem arról, hogy velem szemben milyen (korrekt, megbízható, lehet-e rá számítani stb.). A szexuális teljesítményről pedig mindig csak a partner tud megfelelően nyilatkozni nem, pedig az, aki pont élménybeszámolót tart róla.
Párkapcsolatban is lehet az ember nagyon sokszor magányos.
Pussssz!
Hááát nem tom. Én legalább is nem a barátairól ítélek meg valakit, hanem arról, hogy velem szemben milyen (korrekt, megbízható, lehet-e rá számítani stb.). A szexuális teljesítményről pedig mindig csak a partner tud megfelelően nyilatkozni nem, pedig az, aki pont élménybeszámolót tart róla.
Párkapcsolatban is lehet az ember nagyon sokszor magányos.
Pussssz!
5*
Kemény csajszi vagy! 5*
Jó sorozat! 5*
sz.j.t.: Csókolj!
Hajad selymesen ringatózik a gyertyafényben.
Mézédes dallam szól, és Te is érzed.
Egy sóhaj száll fel, ahogy csókolom a vállad
Kezem melled simogatja, beleremeg a lábad.
Testedet ölelőn a hálóing is halkan nyögdécsel,
A vágy tornácára halk léptekkel kúszva fel.
Fel-fel, lágyan simogat, lassan meztelen a tested
Körülöttünk minden perc némán reszket.
Csókolva érint az ajkam, halk sóhajok
Lüktető testeddel eggyé olvadok.
Csókolsz, csókollak, szinte esztelen
Étek vagy, és születésem óta éhezem.
Vágytam a percet, mikor karodba érek
Rajtad kívül semmi mást sem érzek
Most, hogy itt vagyok, mohón ízlellek,
Alig-érintésekkel némán becézlek.
Hátadon fekszel, mint egy angyal, az ágyamon.
Tested ajkaimmal felfedezni indulok.
Nem tudom, merre induljak, hol kezdjelek
Hogy minden négyzetcentiméteren ezerszer szeresselek.
Versenyt simogatjuk tested, én és a gyertyafény,
Csontig éget minket az örök szenvedély.
Halk sóhajok, a plafont éri már a vágy
Ahogy finom mozdulatokkal kúszol alám.
Benned lüktetek,
Kattognak a percek,
Órák óta égünk őrült szenvedélyben.
Olyanok vagyunk, mint két áruló árny
Pokolban égő bűnös szalmaszál.
Tombolva csókolj!
Őrülten!
Csókolj mindenütt,
Még ha maga az ördög jön is el értünk.
Kecsesen feszülő tested ívét ujjaim követik,
Bőröd selymét lángolva borítják csókjaim.
Gyorsabban! - súgod, és magadba zársz
Édes kalitkában lüktető félhomály.
Vad sóhajok, extázisban úszunk,
Egyre gyorsabb ritmusban ringatózunk.
Ölelő karod szinte fojtogatva szorít,
Tested minden pontján édes tűz borít.
Csókolsz, ölelsz, imádsz esztelen
Szinte ájulásba taszít az élvezet.
Nincs már kontroll, minek is kellene?
Mikor nyakamon fénylik az élvezet lehelete.
És... és... és...
Még! Még! Még!
Most! Most! Most!
Egy pillanatra leáll a lélegzet, nincs hang,
Izzadságcseppek borította testünk sikolt csak.
Mindenünk megfeszül, dobban a szív, és nincs tovább
Együtt úszunk a beteljesülés eddig ismeretlen tornácán.
Combod remeg, ahogy még szorosabban magadba zársz,
Az utolsó cseppig simogatva ölelnek szeméremajkaid át.
Lehalkul, de nem tűnik el,
Emlékké lesz, örökké édes!
Néma pihegés, utolsó sóhajok,
Hálás, lélekig hatoló simogatások.
Gyengéd csókjaimtól bőröd visszanyeri színét,
Ahogy karjaimban fekve lelassul a lét.
Hajad selymesen ringatózik a gyertyafényben.
Mézédes dallam szól, és Te is érzed.
Egy sóhaj száll fel, ahogy csókolom a vállad
Kezem melled simogatja, beleremeg a lábad.
Testedet ölelőn a hálóing is halkan nyögdécsel,
A vágy tornácára halk léptekkel kúszva fel.
Fel-fel, lágyan simogat, lassan meztelen a tested
Körülöttünk minden perc némán reszket.
Csókolva érint az ajkam, halk sóhajok
Lüktető testeddel eggyé olvadok.
Csókolsz, csókollak, szinte esztelen
Étek vagy, és születésem óta éhezem.
Vágytam a percet, mikor karodba érek
Rajtad kívül semmi mást sem érzek
Most, hogy itt vagyok, mohón ízlellek,
Alig-érintésekkel némán becézlek.
Hátadon fekszel, mint egy angyal, az ágyamon.
Tested ajkaimmal felfedezni indulok.
Nem tudom, merre induljak, hol kezdjelek
Hogy minden négyzetcentiméteren ezerszer szeresselek.
Versenyt simogatjuk tested, én és a gyertyafény,
Csontig éget minket az örök szenvedély.
Halk sóhajok, a plafont éri már a vágy
Ahogy finom mozdulatokkal kúszol alám.
Benned lüktetek,
Kattognak a percek,
Órák óta égünk őrült szenvedélyben.
Olyanok vagyunk, mint két áruló árny
Pokolban égő bűnös szalmaszál.
Tombolva csókolj!
Őrülten!
Csókolj mindenütt,
Még ha maga az ördög jön is el értünk.
Kecsesen feszülő tested ívét ujjaim követik,
Bőröd selymét lángolva borítják csókjaim.
Gyorsabban! - súgod, és magadba zársz
Édes kalitkában lüktető félhomály.
Vad sóhajok, extázisban úszunk,
Egyre gyorsabb ritmusban ringatózunk.
Ölelő karod szinte fojtogatva szorít,
Tested minden pontján édes tűz borít.
Csókolsz, ölelsz, imádsz esztelen
Szinte ájulásba taszít az élvezet.
Nincs már kontroll, minek is kellene?
Mikor nyakamon fénylik az élvezet lehelete.
És... és... és...
Még! Még! Még!
Most! Most! Most!
Egy pillanatra leáll a lélegzet, nincs hang,
Izzadságcseppek borította testünk sikolt csak.
Mindenünk megfeszül, dobban a szív, és nincs tovább
Együtt úszunk a beteljesülés eddig ismeretlen tornácán.
Combod remeg, ahogy még szorosabban magadba zársz,
Az utolsó cseppig simogatva ölelnek szeméremajkaid át.
Lehalkul, de nem tűnik el,
Emlékké lesz, örökké édes!
Néma pihegés, utolsó sóhajok,
Hálás, lélekig hatoló simogatások.
Gyengéd csókjaimtól bőröd visszanyeri színét,
Ahogy karjaimban fekve lelassul a lét.
2005. 01. 08. szombat 09:36
Bocs de Én a nőkről levenni szeretem a bugyit foggal, kézzel, szájjal. nyelvvel :-)))) stb. nem pedig felvenni.
2005. 01. 08. szombat 09:29
Így van. Nagyon is igazad van. Anno valamikor x évvel ezelőtt ketten hajtottunk egy nő kegyeiért. Ismertük egy mást a sráccal, sőt valamilyen szinten még barátok is voltunk illetve vagyunk. De mind a ketten akartuk azt a nőt. Lényegre térve a srác egy 22-s kaliberrel rendelkezett. Nem én néztem meg, de olyanok mondták, akik fogadásból lemérték. Én ezzel szemben az átlaghoz tartozok, amit a mai napig nem bánok, sőt. Na de a lényegre térve Én kellettem a nőnek. Hogy miért? Jó kérdés :-))). A srác bele volt betegedve. Ebből kifolyólag legalább is szerintem nem minden a nagy szerszám.
Így tovább Katicika!
Szia Pammy Drága!
Az élet élvezői, akik le is írják! :-))))))
Pusssssz!
Az élet élvezői, akik le is írják! :-))))))
Pusssssz!
Semmi baj Drága!
Csak az embernek szokott rossz passzban lenni.
Örülök, hogy jól mennek a dolgaid, ha nem is minden téren.
Csak az embernek szokott rossz passzban lenni.
Örülök, hogy jól mennek a dolgaid, ha nem is minden téren.
2005. 01. 07. péntek 18:08
Úgy látom nagy problémában vagy nagyon, foglalkoztat ez a téma.
Tanács:
Ne foglalkozz olyan sokat azzal, hogy kicsi vagy nagy. Ez már nem fog nőni. Kis szerszámmal is lehet csodákat művelni, ha tudod használni. Addig fogsz ezen a dolgon lovagolni, hogy gátlásos leszel és még ez a kicsi se fog felállni.
Másik dolog zsák a foltját megtalálja. Tehát találd meg a hozzád való nőt, akinek ez a méret megfelel.
Tanács:
Ne foglalkozz olyan sokat azzal, hogy kicsi vagy nagy. Ez már nem fog nőni. Kis szerszámmal is lehet csodákat művelni, ha tudod használni. Addig fogsz ezen a dolgon lovagolni, hogy gátlásos leszel és még ez a kicsi se fog felállni.
Másik dolog zsák a foltját megtalálja. Tehát találd meg a hozzád való nőt, akinek ez a méret megfelel.
samway: Öled édenében,
Hogy írjam le érzéseim vágyam,
Szíved elnyerjem s gyönyöröd lássam,
Testeden kalandozzon, szám s kezem,
Csókkal halmozzam ringó melled.
Kitárnám gyönyörű combodat,
Csókkal halmoznám szeméremdombodat,
Nedvét venném virágod kelyhének,
Gyönyörködnék remegő testedben.
Hagynám szád s kezed, cirógassa,
Csókolja vágytól izzó testemet,
S mikor a csók elérte hatását,
Kezed simítsa altestem vadságát.
Utat keresne pihés öled édenében,
Nászt ülni kelyhed szentélyében,
Mozgásoddal viszonoznád lágyan,
Körülfonnád lüktető vágyam.
Vágyteli sóhajjal súgnám füledbe,
Simulj hozzám, hogy szeretve élvezzek.
Hogy írjam le érzéseim vágyam,
Szíved elnyerjem s gyönyöröd lássam,
Testeden kalandozzon, szám s kezem,
Csókkal halmozzam ringó melled.
Kitárnám gyönyörű combodat,
Csókkal halmoznám szeméremdombodat,
Nedvét venném virágod kelyhének,
Gyönyörködnék remegő testedben.
Hagynám szád s kezed, cirógassa,
Csókolja vágytól izzó testemet,
S mikor a csók elérte hatását,
Kezed simítsa altestem vadságát.
Utat keresne pihés öled édenében,
Nászt ülni kelyhed szentélyében,
Mozgásoddal viszonoznád lágyan,
Körülfonnád lüktető vágyam.
Vágyteli sóhajjal súgnám füledbe,
Simulj hozzám, hogy szeretve élvezzek.
:: ladyJ: Veled... ::
Amikor az éjszaka álommá szövi a tegnapot,
Akkor szerelmesen karodba olvadok.
Elcsitulnak köröttünk a város zajai,
Csak a szellő lágy hangjait hallani.
Ahogy testemet ölelésed bűvkörébe vonja,
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.
Csak Te létezel akkor és árnyékodként én,
Szemedből a szerelem sugárzik felém.
Napfény ízű csókod még forrósítja számat,
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.
Most még sem a hideg borzongatja testem,
Hanem a bennünk tomboló szerelem.
Magadhoz szorítasz, forró tested hevít,
A szerelem minket az egekig repít.
Annyira akarlak, belesajdul lelkem,
A vágy szinte, tűzként száguld ereimben.
Ölelsz, és ölellek, csókodra csók felel.
Forró pillantásod, szinte megperzsel.
Lélek a lélekkel, a test testtel egyesül,
A vágy keltette dallam, testünkben felcsendül.
Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál,
Minden porcikánk, enyhülésért kiált.
Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét bennünk.
Elcsitulnak lassan, a vágy keltette hullámok,
Az önkívület után magamra találok.
Boldog mosollyal a szemeidbe nézek,
S már csak simogató kezemmel becézlek.
Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk.
A mámor szárnyain csillagok közt szálltunk.
Tűz voltál az ereimben és sóhaj a számon,
Te vagy az én beteljesült s valóra vált álmom.
Amikor az éjszaka álommá szövi a tegnapot,
Akkor szerelmesen karodba olvadok.
Elcsitulnak köröttünk a város zajai,
Csak a szellő lágy hangjait hallani.
Ahogy testemet ölelésed bűvkörébe vonja,
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.
Csak Te létezel akkor és árnyékodként én,
Szemedből a szerelem sugárzik felém.
Napfény ízű csókod még forrósítja számat,
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.
Most még sem a hideg borzongatja testem,
Hanem a bennünk tomboló szerelem.
Magadhoz szorítasz, forró tested hevít,
A szerelem minket az egekig repít.
Annyira akarlak, belesajdul lelkem,
A vágy szinte, tűzként száguld ereimben.
Ölelsz, és ölellek, csókodra csók felel.
Forró pillantásod, szinte megperzsel.
Lélek a lélekkel, a test testtel egyesül,
A vágy keltette dallam, testünkben felcsendül.
Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál,
Minden porcikánk, enyhülésért kiált.
Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét bennünk.
Elcsitulnak lassan, a vágy keltette hullámok,
Az önkívület után magamra találok.
Boldog mosollyal a szemeidbe nézek,
S már csak simogató kezemmel becézlek.
Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk.
A mámor szárnyain csillagok közt szálltunk.
Tűz voltál az ereimben és sóhaj a számon,
Te vagy az én beteljesült s valóra vált álmom.
Millió pusssz nektek lányok!!!!
Hello Tom!
Nem vagy egyedül. Csak olyan rossz napom van, hogy semmihez semmi kedvem. Pedig péntek van.
Nem vagy egyedül. Csak olyan rossz napom van, hogy semmihez semmi kedvem. Pedig péntek van.
:: ladyJ: Szenvedély ::
A tóparton langyos szél simogatja bőrünk,
A lebukó nap fénye beragyogja testünk.
Lassan megjelennek az első csillagok,
Szikráznak az égen, mint apró gyémántok.
A parton sétálunk, kezedbe a kezem,
Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem.
A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt,
A susogó nádas körül ölel s elrejt.
Megállunk, egymással szembefordulunk
Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk.
Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled,
Magamon szeretném érezni a kezed.
Érints! Érintésed hevítse a testem,
Csókodtól a vágy az egekbe repítsen.
Suttogj a fülembe szerelmes szavakat,
Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad!
Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát,
Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát!
Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted,
Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyű nyelved.
Én is megízlellek, bőrödön a nyelvem,
S közben ágyékomat testedhez feszítem.
Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek,
Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed.
Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom,
S én a füledbe lehelem hálás sóhajom.
Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved,
Megízleled a vágyamból születő gyöngycseppet.
Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra,
Mennyire jól esik hűs nyelved játéka.
Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem,
Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem.
Viszonoznom illik a mámor perceit,
S ágyékodnál most az én hűs nyelvem hevít.
Mint lüktető erekben áradó tűz folyam,
Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam.
Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz,
S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz.
Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk,
A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk.
Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör,
Megfeszíti testünk, és a felszínre tör.
A csillagok fénye ragyog fel szemedben,
Elcsitul a vágyad lüktető ölemben.
Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát,
Testemmel csillapítottad a tested mámorát.
Együtt áldoztunk a szerelem oltárán,
És Veled szárnyalhattam a csillagok útján.
A tóparton langyos szél simogatja bőrünk,
A lebukó nap fénye beragyogja testünk.
Lassan megjelennek az első csillagok,
Szikráznak az égen, mint apró gyémántok.
A parton sétálunk, kezedbe a kezem,
Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem.
A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt,
A susogó nádas körül ölel s elrejt.
Megállunk, egymással szembefordulunk
Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk.
Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled,
Magamon szeretném érezni a kezed.
Érints! Érintésed hevítse a testem,
Csókodtól a vágy az egekbe repítsen.
Suttogj a fülembe szerelmes szavakat,
Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad!
Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát,
Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát!
Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted,
Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyű nyelved.
Én is megízlellek, bőrödön a nyelvem,
S közben ágyékomat testedhez feszítem.
Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek,
Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed.
Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom,
S én a füledbe lehelem hálás sóhajom.
Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved,
Megízleled a vágyamból születő gyöngycseppet.
Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra,
Mennyire jól esik hűs nyelved játéka.
Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem,
Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem.
Viszonoznom illik a mámor perceit,
S ágyékodnál most az én hűs nyelvem hevít.
Mint lüktető erekben áradó tűz folyam,
Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam.
Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz,
S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz.
Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk,
A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk.
Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör,
Megfeszíti testünk, és a felszínre tör.
A csillagok fénye ragyog fel szemedben,
Elcsitul a vágyad lüktető ölemben.
Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát,
Testemmel csillapítottad a tested mámorát.
Együtt áldoztunk a szerelem oltárán,
És Veled szárnyalhattam a csillagok útján.
Arany János: Az elkésett
Későn keltél, öreg! hova indulsz már ma?
Nyakadon a vénség tehetetlen járma;
Messze utad célját soha el nem éred:
Jobb, ha maradsz s ,,lement napodat dicséred.''
,,Tudom, sikerűltén sohasem örűlök,
Szándékomnak tán már elején kidűlök:
De hiú tett is jobb áldatlan panasznál:
Űz gondot, unalmat, és a mozgás használ.''
Sejtelem (1)
Ifjúkori munkát öregen ne végezz,
Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez,
Mert a keverék-mű a fejedre támad,
Inkább töredéknek maradjon utánad.
Sejtelem (2)
Életem hatvanhatodik évébe'
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
Későn keltél, öreg! hova indulsz már ma?
Nyakadon a vénség tehetetlen járma;
Messze utad célját soha el nem éred:
Jobb, ha maradsz s ,,lement napodat dicséred.''
,,Tudom, sikerűltén sohasem örűlök,
Szándékomnak tán már elején kidűlök:
De hiú tett is jobb áldatlan panasznál:
Űz gondot, unalmat, és a mozgás használ.''
Sejtelem (1)
Ifjúkori munkát öregen ne végezz,
Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez,
Mert a keverék-mű a fejedre támad,
Inkább töredéknek maradjon utánad.
Sejtelem (2)
Életem hatvanhatodik évébe'
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
Petőfi Sándor:
A bánat? Egy nagy óceán
A bánat? Egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
A bánat? Egy nagy óceán
A bánat? Egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
Petőfi Sándor: Furfangos borivó
Megiszom én a bort, mert szeretem,
De néha megy belém nagy nehezen;
Azonban rajtam nem fog ki soha,
Minden dolognak van oka-foka.
"A kancsó zsarnokszív" - azt gondolom-
"Ki kell belőle a vért ontanom!"
s e gondolatra kancsóm kiürűl,
Készítették bár feneketlenűl.
Megiszom én a bort, mert szeretem,
De néha megy belém nagy nehezen;
Azonban rajtam nem fog ki soha,
Minden dolognak van oka-foka.
"A kancsó zsarnokszív" - azt gondolom-
"Ki kell belőle a vért ontanom!"
s e gondolatra kancsóm kiürűl,
Készítették bár feneketlenűl.
József Attila:
(Szól a szája szólitatlan...)
Szól a szája szólitatlan,
gondja kél a gondolatban
erőlködik ám az erkölcs
zsigereim zsugorgatja
ne bolondozz a belemben
ne kopogj a kebelemben
babos vesémet ne vesd ki
ne lankaszd a lábaimat
ne szakaszd a száraimat
ne kanyarogj a karomban
ráncom-redőmben ne rejtezz
ne lúgositsd a savamat
ne szorongasd a szavamat
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
ráncom ne rángasd, redőmben ne rejtezz
ne torlaszd el a torkomat
ne lapulj meg a lépemen
ne kiáltozz a képemen
csigolyáim ne csikorgasd
fürtöm tövét ki ne forgasd
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mintha égnék, láng jár végig
lábujjamról lobog égig
ne nyisd meg az oldalamat
kicsurran a forralt kőnek
vasból való váladéka
(Szól a szája szólitatlan...)
Szól a szája szólitatlan,
gondja kél a gondolatban
erőlködik ám az erkölcs
zsigereim zsugorgatja
ne bolondozz a belemben
ne kopogj a kebelemben
babos vesémet ne vesd ki
ne lankaszd a lábaimat
ne szakaszd a száraimat
ne kanyarogj a karomban
ráncom-redőmben ne rejtezz
ne lúgositsd a savamat
ne szorongasd a szavamat
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
ráncom ne rángasd, redőmben ne rejtezz
ne torlaszd el a torkomat
ne lapulj meg a lépemen
ne kiáltozz a képemen
csigolyáim ne csikorgasd
fürtöm tövét ki ne forgasd
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mintha égnék, láng jár végig
lábujjamról lobog égig
ne nyisd meg az oldalamat
kicsurran a forralt kőnek
vasból való váladéka
Sík Sándor:
Avarban virág
A bújó régi ösvény
A zsongó fák alatt.
Lesem - feledni fösvény -
A régi nyomokat.
Egy évvel súlyosabban
Megint csak erre járok.
Nyúlonganak felém,
Kéken, lilán, üdén,
Az esztendős avarban
Az idei virágok.
Életem erdején is
(Nincs messze, gondolom)
Avar leszek csak én is
A vénebb avaron.
Ki rajt merengve jársz tán,
Késői jóbarát,
Bár így köszönne rád
Testvéri csepp dalom,
Így kékecskén, lilácskán,
Ilyen fiatalon.
Avarban virág
A bújó régi ösvény
A zsongó fák alatt.
Lesem - feledni fösvény -
A régi nyomokat.
Egy évvel súlyosabban
Megint csak erre járok.
Nyúlonganak felém,
Kéken, lilán, üdén,
Az esztendős avarban
Az idei virágok.
Életem erdején is
(Nincs messze, gondolom)
Avar leszek csak én is
A vénebb avaron.
Ki rajt merengve jársz tán,
Késői jóbarát,
Bár így köszönne rád
Testvéri csepp dalom,
Így kékecskén, lilácskán,
Ilyen fiatalon.
Petőfi Sándor:
Reszket a bokor, mert ...
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis lányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad,
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
Reszket a bokor, mert ...
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis lányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad,
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
Tamási Miklós:
Nyitogató
Nyiss ki engem, Istenem,
oly bizalommal nyissál,
mint könyvet nyit ki a gyermek,
szerelmet a fiatal lány.
Mint méhét nyitja az asszony,
mint karját tárja a férj,
mint hajnalból készül a nappal,
s az alkonyatból az éj.
Nyiss ki, mint késő virágot,
nem tavasz, nyár remekét,
nyisd ki bennem a világod
s e világ szeretetét.
Nyiss ki, mert e zárt kehely
még mit sem kapott mástól,
jaj csak újra légy velem
a sziromcsukódáskor.
Nyitogató
Nyiss ki engem, Istenem,
oly bizalommal nyissál,
mint könyvet nyit ki a gyermek,
szerelmet a fiatal lány.
Mint méhét nyitja az asszony,
mint karját tárja a férj,
mint hajnalból készül a nappal,
s az alkonyatból az éj.
Nyiss ki, mint késő virágot,
nem tavasz, nyár remekét,
nyisd ki bennem a világod
s e világ szeretetét.
Nyiss ki, mert e zárt kehely
még mit sem kapott mástól,
jaj csak újra légy velem
a sziromcsukódáskor.
Váci Mihály: VARADERO
Oly szép ez az éj:
- csak Rád gondolhatok.
Oly kimondhatatlan:
- csak veled nevezhetem.
Mit mondhatok a holdról?
- szerelmünkre gondolok.
Szárnyra kelnek a pálmafák:
- mintha te vetkeznél.
A homokban lépked a szél:
- meztelen lábad követem.
Oly szép ez az éj:
- csak Rád gondolhatok.
Oly kimondhatatlan:
- csak veled nevezhetem.
Mit mondhatok a holdról?
- szerelmünkre gondolok.
Szárnyra kelnek a pálmafák:
- mintha te vetkeznél.
A homokban lépked a szél:
- meztelen lábad követem.
József Attila:
Hajnali vers kedvesemnek
A csöndes hajnali égről szeliden száll szét a Holdsugára;
mintha valami eltévedt, kósza lélek küldené sóhaját ismeretlen
útja felé.
A rózsásujjú Hajnal istenasszony előbbre lépeget, amerre
csak feltünik csudálatos nagyszerüsége, daloló kedvvel a
madarak köszöntik.
Ám Holdsugára a szinek e fönséges fakadásában is némán,
halványan ballag, mint éjjeli munkás, ki az átvirrasztott
éjszaka után otthona felé ügyekezik, szerettei körébe.
Az istenes Napfény viruló orcája boldog mosollyal
üdvözli Holdsugára szőke fürteit; éppen most lépett ki
hajnali fürdőjéből, mert aranyos alakját még fátyol födi.
- Ime, fátylát ledobja és pajkos örömmel futkároz a mennyei
pázsiton meg Földanyánk életreébredt virágos kertjében.
Most összeölelkeznek: Napfény meg Holdsugára. Szerelmük
boldogsága itt motoz nyugtalan szivem körül - mily furcsa,
hogy a két égi vándor az élet ébredésén így egymásra talált!
De nézd csak - Holdsugára ajka még vértelenebb lett,
Napfény meg felölti kápráztató öltözékét, még egyszer
megcsókolják egymást és búcsút intenek, mert utaik elválnak:
Sorsuk akarta így.
Napfény az aranyló nyárfák dús lombján keresztül a
diadalmas élet hozsannáját szűri, Holdsugára pedig sápadt
homlokkal keresi útját, mely néki rendeltetett.
Friss hajnali csók után istenhozzádot mondanak, mert
ösvényük elágazik.
De ugye kedvesem, mi soha el nem hagyjuk egymást.
Hajnali vers kedvesemnek
A csöndes hajnali égről szeliden száll szét a Holdsugára;
mintha valami eltévedt, kósza lélek küldené sóhaját ismeretlen
útja felé.
A rózsásujjú Hajnal istenasszony előbbre lépeget, amerre
csak feltünik csudálatos nagyszerüsége, daloló kedvvel a
madarak köszöntik.
Ám Holdsugára a szinek e fönséges fakadásában is némán,
halványan ballag, mint éjjeli munkás, ki az átvirrasztott
éjszaka után otthona felé ügyekezik, szerettei körébe.
Az istenes Napfény viruló orcája boldog mosollyal
üdvözli Holdsugára szőke fürteit; éppen most lépett ki
hajnali fürdőjéből, mert aranyos alakját még fátyol födi.
- Ime, fátylát ledobja és pajkos örömmel futkároz a mennyei
pázsiton meg Földanyánk életreébredt virágos kertjében.
Most összeölelkeznek: Napfény meg Holdsugára. Szerelmük
boldogsága itt motoz nyugtalan szivem körül - mily furcsa,
hogy a két égi vándor az élet ébredésén így egymásra talált!
De nézd csak - Holdsugára ajka még vértelenebb lett,
Napfény meg felölti kápráztató öltözékét, még egyszer
megcsókolják egymást és búcsút intenek, mert utaik elválnak:
Sorsuk akarta így.
Napfény az aranyló nyárfák dús lombján keresztül a
diadalmas élet hozsannáját szűri, Holdsugára pedig sápadt
homlokkal keresi útját, mely néki rendeltetett.
Friss hajnali csók után istenhozzádot mondanak, mert
ösvényük elágazik.
De ugye kedvesem, mi soha el nem hagyjuk egymást.
Somlyó György:
Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
József Attila: Az árnyékok...
Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.
Mint tenger, reng az éjszaka,
növényi szenvedély szaga
fojtja szoruló mellem.
Végy ki e mélyből engemet,
fogd ki a kéjt, meritsd szemed
hálóját mélyre bennem.
Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.
Mint tenger, reng az éjszaka,
növényi szenvedély szaga
fojtja szoruló mellem.
Végy ki e mélyből engemet,
fogd ki a kéjt, meritsd szemed
hálóját mélyre bennem.
2005. 01. 03. hétfő 20:30
Pussz Pammy! Áááááá egyáltalán nem baj. Sőőőőőőt.
Petőfi Sándor: Vendég
Kerepől a szarka
Házam tetején:
Vendég jön. Vendégnek
Vajh, kit várjak én?
Messze föld határán
A jár a szerető,
Csalfa volt szerelme,
Vissza nem jön ő.
Tán te léssz vendégem,
Óhajtott halál;
Úgy siess, ne késsél,
Ajtóm nyitva áll.
Kerepől a szarka
Házam tetején:
Vendég jön. Vendégnek
Vajh, kit várjak én?
Messze föld határán
A jár a szerető,
Csalfa volt szerelme,
Vissza nem jön ő.
Tán te léssz vendégem,
Óhajtott halál;
Úgy siess, ne késsél,
Ajtóm nyitva áll.
Hali Tom!
Sajnos vannak az embernek rossz napjai!
Sajnos vannak az embernek rossz napjai!
Oravecz Imre:
Búcsú az ifjúságtól
Jó volt az izmok rugalmassága,
a feszülés
és ernyedés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a csontok szilárdsága,
a tartás
és keménység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a láb fáradhatatlansága,
a könnyűség
és fürgeség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a kéz biztossága,
a nyugalom
és rezzenetlenség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szem élessége,
a megpillantás
és felismerés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt az elme fogékonysága,
a kíváncsiság
és merészség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a gondolatok szárnyalása,
a magasság
és mélység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szív tisztasága,
a gyanútlanság
és őszinteség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt az érzések izzása,
az öröm
és elragadtatás,
búcsúzom tőled, ifjúság,
Búcsú az ifjúságtól
Jó volt az izmok rugalmassága,
a feszülés
és ernyedés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a csontok szilárdsága,
a tartás
és keménység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a láb fáradhatatlansága,
a könnyűség
és fürgeség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a kéz biztossága,
a nyugalom
és rezzenetlenség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szem élessége,
a megpillantás
és felismerés,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt az elme fogékonysága,
a kíváncsiság
és merészség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a gondolatok szárnyalása,
a magasság
és mélység,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt a szív tisztasága,
a gyanútlanság
és őszinteség,
búcsúzom tőled, ifjúság,
jó volt az érzések izzása,
az öröm
és elragadtatás,
búcsúzom tőled, ifjúság,
Magyarország
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
