Engedj közelebb magadhoz,
Csodás illatod hozzád vonz.
Tárd fel tested ruhátlanul,
A vér ereimben robogjon vadul.

Engedd, hadd fedezzen fel kezem,
Érintsem s csókoljam melled,
Mely, mint egy érett eperszem,
Hófehér bőrödön terem.

Boldog áhítattal nézem,
Combod közt megbúvó ékszert.
Mint nyíló lótuszvirág,
Kívánja párja hímporát.

Míg vágtatsz, mint lovas,
Selymes bőröd hozzám tapad,
Megszédülök és öledbe süpped horgonyom,
Nincs múlt, nincs jövő, csupán jelen
Ezt a gyönyört adtad nekem.

samway: Hol már nem elég

Hol már nem elég a szó,
S már nem elég a csók,
Hol kell a gyengéd ölelés,
Mindent elsöprő szenvedély.

Hol kevés a simogató vágy,
Ahol a szerelem vár,
Legyenek becéző szavak s kezek,
Izgató pihés édenkertek.

Hol a test testnek feszül,
Tűz éget kivül s belül,
Vágyod a másikat teljesen,
Hogy érezd testedben.

Hol öröm van a szemekben,
S vergődsz karjaimban remegve,
Gyönyörben egyesül vágyatok,
Remegő combod átkarol.

Hol vénuszdombod édes tüzében,
Barlangod simuló hevében,
Elcsitulnak a kéjes sóhajok,
Tudom már itt maradok.

(Ez egy válasz macido üzenetére (2005. 01. 08. szombat 09:46), amit ide kattintva olvashatsz)

sz.j.t.: Csókolj!

Hajad selymesen ringatózik a gyertyafényben.
Mézédes dallam szól, és Te is érzed.
Egy sóhaj száll fel, ahogy csókolom a vállad
Kezem melled simogatja, beleremeg a lábad.
Testedet ölelőn a hálóing is halkan nyögdécsel,
A vágy tornácára halk léptekkel kúszva fel.
Fel-fel, lágyan simogat, lassan meztelen a tested
Körülöttünk minden perc némán reszket.
Csókolva érint az ajkam, halk sóhajok
Lüktető testeddel eggyé olvadok.
Csókolsz, csókollak, szinte esztelen
Étek vagy, és születésem óta éhezem.
Vágytam a percet, mikor karodba érek
Rajtad kívül semmi mást sem érzek
Most, hogy itt vagyok, mohón ízlellek,
Alig-érintésekkel némán becézlek.
Hátadon fekszel, mint egy angyal, az ágyamon.
Tested ajkaimmal felfedezni indulok.
Nem tudom, merre induljak, hol kezdjelek
Hogy minden négyzetcentiméteren ezerszer szeresselek.
Versenyt simogatjuk tested, én és a gyertyafény,
Csontig éget minket az örök szenvedély.
Halk sóhajok, a plafont éri már a vágy
Ahogy finom mozdulatokkal kúszol alám.
Benned lüktetek,
Kattognak a percek,
Órák óta égünk őrült szenvedélyben.
Olyanok vagyunk, mint két áruló árny
Pokolban égő bűnös szalmaszál.
Tombolva csókolj!
Őrülten!
Csókolj mindenütt,
Még ha maga az ördög jön is el értünk.
Kecsesen feszülő tested ívét ujjaim követik,
Bőröd selymét lángolva borítják csókjaim.
Gyorsabban! - súgod, és magadba zársz
Édes kalitkában lüktető félhomály.
Vad sóhajok, extázisban úszunk,
Egyre gyorsabb ritmusban ringatózunk.
Ölelő karod szinte fojtogatva szorít,
Tested minden pontján édes tűz borít.
Csókolsz, ölelsz, imádsz esztelen
Szinte ájulásba taszít az élvezet.
Nincs már kontroll, minek is kellene?
Mikor nyakamon fénylik az élvezet lehelete.
És... és... és...
Még! Még! Még!
Most! Most! Most!
Egy pillanatra leáll a lélegzet, nincs hang,
Izzadságcseppek borította testünk sikolt csak.
Mindenünk megfeszül, dobban a szív, és nincs tovább
Együtt úszunk a beteljesülés eddig ismeretlen tornácán.
Combod remeg, ahogy még szorosabban magadba zársz,
Az utolsó cseppig simogatva ölelnek szeméremajkaid át.

Lehalkul, de nem tűnik el,
Emlékké lesz, örökké édes!
Néma pihegés, utolsó sóhajok,
Hálás, lélekig hatoló simogatások.
Gyengéd csókjaimtól bőröd visszanyeri színét,
Ahogy karjaimban fekve lelassul a lét.

Így tovább Katicika! (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 13. csütörtök 22:29), amit ide kattintva olvashatsz)

Szia Pammy Drága!

Az élet élvezői, akik le is írják! :-))))))
Pusssssz!

Puhára vetettem az éjszakát

Ma puhára vetettem a csilló éjszakát,
kertek araszoló sötétjét pilláim alá babusgattam
s párnánk lett hűs kazlak sejtelmes zizzenése.

Jössz puhán, hajadról földre omlik a távol,
amit szikrákká borzolt ma aggódó szívverésed,
de hozod, szíjas inakkal, biztos erővel
a tajtékos, tarka világot elém,
s ölembe borítod kincseit.

És én, a gyenge, ugyan mit adhatok?
Jöjj csak, rám éhesen, rám szomjasan,
mint kibomló Éden, várlak igéző szemmel,
kitárul néked sziromló testem hullámzó hava,
s bozontod bozontom szántja oly hamar,
hogy elvesz combjaim között
már régen látott szakállas mosolyod.

Jöjj ujjongó nyelveddel föl bőröm bársonyán,
végig vezetnek hajadba túró, karmos ujjaim,
a rejtek ott remeg, csillog, csücsörít
ahol az utak összefutnak.

Vörös, verdeső nyelved varázsol
csiklómból dicsfényes lüktetést, nászi diadalt,
hogy várni nem győzöm duzzadó botod,
ó, emel már, méhemig döf, most újra, s újra,
sikolyom ajkaid között elbújtat,
mint bozót a réti héjától űzött kismadarat,
s a világ ujjongva rámszakad,
és boldog-görcsösen vonaglok csak
ölemmel fojtva, szorítva Téged.

Hallod?
Körben a vágyunktól rőtté vált hegyek
ujjongva, hirtelen felsikoltanak.

Katicika, 2005. 01. 07.

A tapintat a sorstársak udvariassága, ne kérdezz ilyen nehezeket szegény fórumostársadtól...

(Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 07. péntek 18:16), amit ide kattintva olvashatsz)

Bátorság, macido, mindent ki, aztán durr bele. Sok sikert! (Ez egy válasz X üzenetére (2005. 01. 09. vasárnap 21:25), amit ide kattintva olvashatsz)

samway: Öled édenében,

Hogy írjam le érzéseim vágyam,
Szíved elnyerjem s gyönyöröd lássam,
Testeden kalandozzon, szám s kezem,
Csókkal halmozzam ringó melled.

Kitárnám gyönyörű combodat,
Csókkal halmoznám szeméremdombodat,
Nedvét venném virágod kelyhének,
Gyönyörködnék remegő testedben.

Hagynám szád s kezed, cirógassa,
Csókolja vágytól izzó testemet,
S mikor a csók elérte hatását,
Kezed simítsa altestem vadságát.

Utat keresne pihés öled édenében,
Nászt ülni kelyhed szentélyében,
Mozgásoddal viszonoznád lágyan,
Körülfonnád lüktető vágyam.

Vágyteli sóhajjal súgnám füledbe,
Simulj hozzám, hogy szeretve élvezzek.

Hááááát.... (Ez egy válasz macido üzenetére (2005. 01. 07. péntek 17:52), amit ide kattintva olvashatsz)

:: ladyJ: Veled... ::

Amikor az éjszaka álommá szövi a tegnapot,
Akkor szerelmesen karodba olvadok.
Elcsitulnak köröttünk a város zajai,
Csak a szellő lágy hangjait hallani.

Ahogy testemet ölelésed bűvkörébe vonja,
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.
Csak Te létezel akkor és árnyékodként én,
Szemedből a szerelem sugárzik felém.

Napfény ízű csókod még forrósítja számat,
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.
Most még sem a hideg borzongatja testem,
Hanem a bennünk tomboló szerelem.

Magadhoz szorítasz, forró tested hevít,
A szerelem minket az egekig repít.
Annyira akarlak, belesajdul lelkem,
A vágy szinte, tűzként száguld ereimben.

Ölelsz, és ölellek, csókodra csók felel.
Forró pillantásod, szinte megperzsel.
Lélek a lélekkel, a test testtel egyesül,
A vágy keltette dallam, testünkben felcsendül.

Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál,
Minden porcikánk, enyhülésért kiált.
Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét bennünk.

Elcsitulnak lassan, a vágy keltette hullámok,
Az önkívület után magamra találok.
Boldog mosollyal a szemeidbe nézek,
S már csak simogató kezemmel becézlek.

Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk.
A mámor szárnyain csillagok közt szálltunk.
Tűz voltál az ereimben és sóhaj a számon,
Te vagy az én beteljesült s valóra vált álmom.

Millió pusssz nektek lányok!!!!

Hát... (Ez egy válasz macido üzenetére (2005. 01. 07. péntek 12:44), amit ide kattintva olvashatsz)

Maci!
hát.. izé...nem találok szavakat.... (Ez egy válasz macido üzenetére (2005. 01. 07. péntek 12:44), amit ide kattintva olvashatsz)

:: ladyJ: Szenvedély ::

A tóparton langyos szél simogatja bőrünk,
A lebukó nap fénye beragyogja testünk.
Lassan megjelennek az első csillagok,
Szikráznak az égen, mint apró gyémántok.

A parton sétálunk, kezedbe a kezem,
Szinte kézzelfogható köztünk a szerelem.
A nyár ezernyi illatával kábulatba ejt,
A susogó nádas körül ölel s elrejt.

Megállunk, egymással szembefordulunk
Egymást gerjesztve, lobban fel a vágyunk.
Csak nézlek, és nem tudok betelni Veled,
Magamon szeretném érezni a kezed.

Érints! Érintésed hevítse a testem,
Csókodtól a vágy az egekbe repítsen.
Suttogj a fülembe szerelmes szavakat,
Ajkam úgy csókold, hogy érezzem a vágyad!

Vessünk le magunkról gyorsan minden ruhát,
Fedezzük fel egymás minden rejtett zugát!
Megcsókolsz. Ajkaddal számat kényezteted,
Majd mellbimbóm becézi lepkekönnyű nyelved.

Én is megízlellek, bőrödön a nyelvem,
S közben ágyékomat testedhez feszítem.
Örömmel tölt el, amit ott lenn érzek,
Hisz keményen nekem feszül gerjedelmed.

Kezeddel közénk nyúlsz, simogatod combom,
S én a füledbe lehelem hálás sóhajom.
Lejjebb csúszol, és már lenn kényeztet nyelved,
Megízleled a vágyamból születő gyöngycseppet.

Halk nyöszörgésekkel adom a tudtodra,
Mennyire jól esik hűs nyelved játéka.
Felkorbácsolt tengerként tombol a vágy bennem,
Ölemet enyhülésért a szádhoz feszítem.

Viszonoznom illik a mámor perceit,
S ágyékodnál most az én hűs nyelvem hevít.
Mint lüktető erekben áradó tűz folyam,
Ahogy gerjedelmed átöleli ajkam.

Még egy kis izgatás és fölibém kerülsz,
S a vágytól forró kelyhemben elmerülsz.
Lágyan, ringatódzva szerelmeskedünk,
A gyönyör szinte szárnyra kapja testünk.

Az idegsejtek mélyén meglapuló gyönyör,
Megfeszíti testünk, és a felszínre tör.
A csillagok fénye ragyog fel szemedben,
Elcsitul a vágyad lüktető ölemben.

Egyek voltunk, átéltük a legnagyobb csodát,
Testemmel csillapítottad a tested mámorát.
Együtt áldoztunk a szerelem oltárán,
És Veled szárnyalhattam a csillagok útján.

Arany János: Az elkésett

Későn keltél, öreg! hova indulsz már ma?
Nyakadon a vénség tehetetlen járma;
Messze utad célját soha el nem éred:
Jobb, ha maradsz s ,,lement napodat dicséred.''
,,Tudom, sikerűltén sohasem örűlök,
Szándékomnak tán már elején kidűlök:
De hiú tett is jobb áldatlan panasznál:
Űz gondot, unalmat, és a mozgás használ.''

Sejtelem (1)
Ifjúkori munkát öregen ne végezz,
Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez,
Mert a keverék-mű a fejedre támad,
Inkább töredéknek maradjon utánad.

Sejtelem (2)
Életem hatvanhatodik évébe'
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.

Petőfi Sándor:
A bánat? Egy nagy óceán

A bánat? Egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.