Weöres Sándor: A beszélő forrás
megszólal a kimondhatatlan
de nem mondhatja ki önmagát
cselekszik a kezetlen
de csak a te kezeddel
megindul a lábatlan
de csak a te lábaddal
eszmél az eszetlen
de csak a te eszeddel
virágba borul a virágtalan
de csak a te virágoddal
gyümölcsbe merül a gyümölcstelen
de csak a te gyümölcsöddel
adakozik az adhatatlan
de csak a te adományoddal
irgalmaz az irgalmatlan
de csak a te irgalmaddal
imádkozik az imátlan
de csak a te imáddal
fényes lesz a fénytelen
de csak a te fényeddel
megszólal a kimondhatatlan
de csak a szívedben
megszólal a kimondhatatlan
de nem mondhatja ki önmagát
cselekszik a kezetlen
de csak a te kezeddel
megindul a lábatlan
de csak a te lábaddal
eszmél az eszetlen
de csak a te eszeddel
virágba borul a virágtalan
de csak a te virágoddal
gyümölcsbe merül a gyümölcstelen
de csak a te gyümölcsöddel
adakozik az adhatatlan
de csak a te adományoddal
irgalmaz az irgalmatlan
de csak a te irgalmaddal
imádkozik az imátlan
de csak a te imáddal
fényes lesz a fénytelen
de csak a te fényeddel
megszólal a kimondhatatlan
de csak a szívedben
Nő + Férfi + Élvezet = 3
Váci Mihály: A zene
Kemény rügybe göngyölt virág lélek.
Te egyenként kibontod szirmait.
Partjaidon érezzük: - az az élet
a túlsó parton kezdődik, nem itt,
s keressük fuldokolva, hol a híd?
Szoros redőkbe facsarták az évek
a szenvedélyek piros zászlait.
Pólyált szívünkről a kötést letéped,
letöröd legyező kis pózaink,
melyekkel lombot hazudunk magunkra.
Hasztalan tanúskodnak gondjaink,
nem védnek meg és nem ment fel a munka,
ha pillanatra tudsz csak felragadni
egedbe - és nincs erőnk ott maradni!
Kemény rügybe göngyölt virág lélek.
Te egyenként kibontod szirmait.
Partjaidon érezzük: - az az élet
a túlsó parton kezdődik, nem itt,
s keressük fuldokolva, hol a híd?
Szoros redőkbe facsarták az évek
a szenvedélyek piros zászlait.
Pólyált szívünkről a kötést letéped,
letöröd legyező kis pózaink,
melyekkel lombot hazudunk magunkra.
Hasztalan tanúskodnak gondjaink,
nem védnek meg és nem ment fel a munka,
ha pillanatra tudsz csak felragadni
egedbe - és nincs erőnk ott maradni!
Jó reggelt és szépnapot mindenkinek. Ez a hétfői nap mindig egy büntetés nehéz a beindulás.
Váci Mihály: Válasz
Az ég lobog, parázslanak a felhők,
az alkonyat lassan szálló korom.
Itt állok én, a fojtogatva felnőtt
ember s az új kínokat tanulom.
Tanítanak a cserdítő esztendők:
- idomító nyomuk az arcomon.
A feladott nagy kérdést, a jövendőt,
már azt is értem, s megválaszolom:
- az emberek ölelkező és fojtó,
gyűlölködéstől hajszolt társulása
kivándorol e szennyeződött korból
a tiszta lélegzetek fennsíkjára,
tökéletes rendjét hogy megteremtse és
meglelje abban is az űző szenvedését.
Az ég lobog, parázslanak a felhők,
az alkonyat lassan szálló korom.
Itt állok én, a fojtogatva felnőtt
ember s az új kínokat tanulom.
Tanítanak a cserdítő esztendők:
- idomító nyomuk az arcomon.
A feladott nagy kérdést, a jövendőt,
már azt is értem, s megválaszolom:
- az emberek ölelkező és fojtó,
gyűlölködéstől hajszolt társulása
kivándorol e szennyeződött korból
a tiszta lélegzetek fennsíkjára,
tökéletes rendjét hogy megteremtse és
meglelje abban is az űző szenvedését.
Petőfi Sándor: Mosolygjatok rám...
Mosolygjatok rám, oh mosolygjatok,
Ti szép leánykák szemei!
S én el fogom felejteni,
Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -
Véljük, hogy a lyányok szive az ég,
Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.
A lyányi szív csalárd folyó csak,
Amelybe sugáraikat veték
Az égi csillagok...
Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok.
Mosolygjatok rám, oh mosolygjatok,
Ti szép leánykák szemei!
S én el fogom felejteni,
Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -
Véljük, hogy a lyányok szive az ég,
Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.
A lyányi szív csalárd folyó csak,
Amelybe sugáraikat veték
Az égi csillagok...
Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok.
Petőfi Sándor: Nincs jogom, hogy.....
Nincs jogom, hogy féltselek, leányka,
Mert hiszen nem is vagy még ez enyém;
Néha mégis szerelemféltés, e
Legborzasztóbb mennykő üt belém.
Elsötétül a világ ilyenkor...
Elsötétül? nem, sőt meggyullad...
Végitélet van... alkotó az
Angyalokkal trombitát fuvat.
Harsog az arkangyal trombitája...
Agyvelőm meg... szerteszét szakad...
Mert reám igy dörg le az ítélet:
A te sorsod örök kárhozat!
Nincs jogom, hogy féltselek, leányka,
Mert hiszen nem is vagy még ez enyém;
Néha mégis szerelemféltés, e
Legborzasztóbb mennykő üt belém.
Elsötétül a világ ilyenkor...
Elsötétül? nem, sőt meggyullad...
Végitélet van... alkotó az
Angyalokkal trombitát fuvat.
Harsog az arkangyal trombitája...
Agyvelőm meg... szerteszét szakad...
Mert reám igy dörg le az ítélet:
A te sorsod örök kárhozat!
2004. 12. 12. vasárnap 11:58
Tom! Mi el vagyunk maradva. Mi meghódítani megszerezni akarunk egy nőt (bocs a többes számért de gondolom te is így vagy vele) nem pedig ilyen (semmilyen) módszerekkel próbálkozni. De gondolom rengeteg jelentkező, van. Nagy lehet a sorbaállás.
Petőfi Sándor: Vajon mi ér?
Vajon mi ér? vajon mi történik velem?
Sejtek, s e sejtelem, ez olyan rettentő!
Ugy rángatózik, úgy ugrándozik szivem,
Miként a porban levágott emberfő.
Vajon mi ér? vajon mi történik velem?
Sejtek, s e sejtelem, ez olyan rettentő!
Ugy rángatózik, úgy ugrándozik szivem,
Miként a porban levágott emberfő.
Petőfi Sándor: OH SZERELEM....
Oh szerelem, te óriási láng!
Ki a világot gyujtod ránk,
Aztán ellobbansz... tán egy perc alatt,
S örök sötétség és hideg hamvad marad.
Oh szerelem, te óriási láng!
Ki a világot gyujtod ránk,
Aztán ellobbansz... tán egy perc alatt,
S örök sötétség és hideg hamvad marad.
Radnóti Miklós:
Pirul a naptól már az őszi bogyó
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz egyedül és ha papot lát
rettenve suttog: csak fű van és fa;
nap, hold, csillagok s állatok vannak
a tarka mezőn. És elszalad. Por
boldogan porzik a lábnyomán.
Pedig fönn a kertek felé
feszület is látja csókját és
örömmel hull elé a búzavirág,
mert mindig hiába megcsudálja őt
egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.
Tizennyolc éves és ha nélkülem van
hallgatva jár, mint erdős partok
közt délidőn jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
Pirul a naptól már az őszi bogyó
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz egyedül és ha papot lát
rettenve suttog: csak fű van és fa;
nap, hold, csillagok s állatok vannak
a tarka mezőn. És elszalad. Por
boldogan porzik a lábnyomán.
Pedig fönn a kertek felé
feszület is látja csókját és
örömmel hull elé a búzavirág,
mert mindig hiába megcsudálja őt
egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.
Tizennyolc éves és ha nélkülem van
hallgatva jár, mint erdős partok
közt délidőn jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
Petőfi Sándor:
SZIVEM, TE ÁRVA RAB MADÁR!
Szivem, te árva rab madár!
Kit szűk, szoros kalitka zár,
Légy csendesebben odabenn,
Ne hánykolódjál oly igen;
Ugy megtalálod sérteni
Magad, hogy vér fog ömleni....
Vagy üsd magadat tehát,
Jőjön halálos seb reád;
Véreddel majd megírhatom
Szerelmem és hattyúdalom.
SZIVEM, TE ÁRVA RAB MADÁR!
Szivem, te árva rab madár!
Kit szűk, szoros kalitka zár,
Légy csendesebben odabenn,
Ne hánykolódjál oly igen;
Ugy megtalálod sérteni
Magad, hogy vér fog ömleni....
Vagy üsd magadat tehát,
Jőjön halálos seb reád;
Véreddel majd megírhatom
Szerelmem és hattyúdalom.
Ady Endre: Örök harc és nász
Én asszonyom, be jó, ha bántalak:
Mea-kulpázok, megtörök sírok.
Várlak, kívánlak.
Én asszonyom, be jó, ha rossz vagy,
Szívemben százszor, százszor megöllek,
Űzlek, gyűlöllek.
Én asszonyom, ugy-e, hogy így lesz?
Örök lesz a mi nagy csatázásunk
S örök a nászunk.
Én asszonyom, be jó, ha bántalak:
Mea-kulpázok, megtörök sírok.
Várlak, kívánlak.
Én asszonyom, be jó, ha rossz vagy,
Szívemben százszor, százszor megöllek,
Űzlek, gyűlöllek.
Én asszonyom, ugy-e, hogy így lesz?
Örök lesz a mi nagy csatázásunk
S örök a nászunk.
Petőfi Sándor
A SZERELEM, A SZERELEM......
A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
Őrizem az apám nyáját,
De nem hallom a kolompját;
Rá-rámegyek a zöld vetésre,
Hej, csak későn veszem észre.
Telerakta édesanyám
Eleséggel a tarisznyám;
Elvesztettem szerencsésen,
Lesz módom a böjtölésben.
Édesapám, édesanyám,
Ne bizzatok most semmit rám,
Nézzétek el, ha hibázok-
Tudom is én, mit csinálok!
A SZERELEM, A SZERELEM......
A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
Őrizem az apám nyáját,
De nem hallom a kolompját;
Rá-rámegyek a zöld vetésre,
Hej, csak későn veszem észre.
Telerakta édesanyám
Eleséggel a tarisznyám;
Elvesztettem szerencsésen,
Lesz módom a böjtölésben.
Édesapám, édesanyám,
Ne bizzatok most semmit rám,
Nézzétek el, ha hibázok-
Tudom is én, mit csinálok!
Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet
Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S kiviszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S kiviszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
A virágnak megtiltani nem lehet....
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek-
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűbájos tükrében.
Titkos kérdés keletkezik szivemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.
Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagy világnak,
Vagy od"adnám a halálnak.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életemben bús éjszaka;
Szeressen engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek-
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűbájos tükrében.
Titkos kérdés keletkezik szivemben:
Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.
Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagy világnak,
Vagy od"adnám a halálnak.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életemben bús éjszaka;
Szeressen engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
Petőfi Sándor: Fa leszek, ha...
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillagá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillagá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.
Váci Mihály: Éj
Az éj nagy barna csónak,
úszik az ég sötétjén,
- egy soha nem volt csónak
rózsáját hogy letépném!
A Duna kardél-fénye
kettészeli szívem.
Sorsom két meredélye!
- a hidat keresem.
Nem tudnék mit kívánni,
mert nem tudom, mi kell?
S már így kell itt kivárni,
azt ami nem jön el.
Az éj nagy barna csónak,
úszik az ég sötétjén,
- egy soha nem volt csónak
rózsáját hogy letépném!
A Duna kardél-fénye
kettészeli szívem.
Sorsom két meredélye!
- a hidat keresem.
Nem tudnék mit kívánni,
mert nem tudom, mi kell?
S már így kell itt kivárni,
azt ami nem jön el.
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnálak először....
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly-
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békesség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanák,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának,
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány-
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság-
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égbe-rontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményeimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedüli,
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnálak először....
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly-
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békesség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanák,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának,
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány-
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság-
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égbe-rontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményeimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedüli,
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
2004. 12. 09. csütörtök 14:22
Pammy! De édi vagy!
Petőfi Sándor: Dacos leány!
Dacos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei...
Gondolj reája.-
Mit érzesz,
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez hideg csók hideg ölelés lesz!
Dacos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei...
Gondolj reája.-
Mit érzesz,
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez hideg csók hideg ölelés lesz!
Petőfi Sándor: Az én mátkám
Istenem, be várva várom
Azt az órát, amidőn
Kit nekem rendelt a végzet,
A leány ölömbe jön.
És ugyan ki és minő lesz
Majd az én szerelmesem?
Ugy sovárgok tudni, mint még
Nem sovarga senki sem.
Szőke, barna lesz-e fürte?
Szeme kék vagy fekete?
Felnyuló-e, mint a cédrus,
Gömbölyű-e termete?
Szép a szőke, szép a barna,
Mind a kettő szép, ha szép;
Hátha még a bájjal aztán
A jóság is frígybe lép!
Isten, ilyet adjsza nékem,
S nem bánom - csak ilyet adj-
Akár szőke, akár barna,
Akár kicsiny, akár nagy!
Istenem, be várva várom
Azt az órát, amidőn
Kit nekem rendelt a végzet,
A leány ölömbe jön.
És ugyan ki és minő lesz
Majd az én szerelmesem?
Ugy sovárgok tudni, mint még
Nem sovarga senki sem.
Szőke, barna lesz-e fürte?
Szeme kék vagy fekete?
Felnyuló-e, mint a cédrus,
Gömbölyű-e termete?
Szép a szőke, szép a barna,
Mind a kettő szép, ha szép;
Hátha még a bájjal aztán
A jóság is frígybe lép!
Isten, ilyet adjsza nékem,
S nem bánom - csak ilyet adj-
Akár szőke, akár barna,
Akár kicsiny, akár nagy!
Váci Mihály: Fájó ölelés
Meglelt fiát - szeret az élet!
Forrón a szívére szorít.
Nem tudom: gyönyör, kín, mit érzek?
Valami úgy belém hasít!
Kiáltanék, szólnék ujjongva,
de elakad lélegzetem.
Ha úgy magához nem szorítna,
nagyobbat dobbanna szívem.
De értem én: -rámlelt az élet!
Forrón szorít s én ölelem,
s találkozásunk nagy percében
Elszorul s fáj, fáj a szívem.
Meglelt fiát - szeret az élet!
Forrón a szívére szorít.
Nem tudom: gyönyör, kín, mit érzek?
Valami úgy belém hasít!
Kiáltanék, szólnék ujjongva,
de elakad lélegzetem.
Ha úgy magához nem szorítna,
nagyobbat dobbanna szívem.
De értem én: -rámlelt az élet!
Forrón szorít s én ölelem,
s találkozásunk nagy percében
Elszorul s fáj, fáj a szívem.
Két szívdobbanás
Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni,
ki emeli fel ránk fejét
bátran, velünk nevetve és mi
kinek szorítsuk meg a kezét;
kinek hajlik hozzánk a válla,
ha feszíteni kell az izmokat,
míg - mint gyermeki indulat,-
átjár melegen a munka láza;
ki harcol a mi fegyverünkkel,
ki az, ki szerszámot emel,
ki jön, ha hívják, nyílt tenyérrel,
s ki közeleg dugott ökleivel;
az emberiség kit ölel magához,
védelmezőn kit karol át,
s ki az, kit eltaszítva átkoz,
mint menekülő gyilkosát.
Összegyűjt ez a karolás itt
s elválaszt: - tudjuk már e bolygón
kit kell szeretni forrón,
s kit kell gyűlölni mindhalálig.
Szívünk nem bénítja sok kusza érzés,
benne szánalom s gyáva düh nem él:
bizonytalan és vívódó versét
megnyugtatta két tiszta szenvedély:
a szeretet árasztja szét,
s összemarkolva gyűlölet dobálja,
így lüktet szívünk e két
legemberibb érzelem ritmusán.
Váci Mihály
Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni,
ki emeli fel ránk fejét
bátran, velünk nevetve és mi
kinek szorítsuk meg a kezét;
kinek hajlik hozzánk a válla,
ha feszíteni kell az izmokat,
míg - mint gyermeki indulat,-
átjár melegen a munka láza;
ki harcol a mi fegyverünkkel,
ki az, ki szerszámot emel,
ki jön, ha hívják, nyílt tenyérrel,
s ki közeleg dugott ökleivel;
az emberiség kit ölel magához,
védelmezőn kit karol át,
s ki az, kit eltaszítva átkoz,
mint menekülő gyilkosát.
Összegyűjt ez a karolás itt
s elválaszt: - tudjuk már e bolygón
kit kell szeretni forrón,
s kit kell gyűlölni mindhalálig.
Szívünk nem bénítja sok kusza érzés,
benne szánalom s gyáva düh nem él:
bizonytalan és vívódó versét
megnyugtatta két tiszta szenvedély:
a szeretet árasztja szét,
s összemarkolva gyűlölet dobálja,
így lüktet szívünk e két
legemberibb érzelem ritmusán.
Váci Mihály
Jóóóóó reggelt! Szép csütörtököt és változatos munkát mindenkinek. Tömören és lényegesen fogalmazva.
István papa úgy látom, hogy Te nagyon szereted az életet habzsolni. Idáig 6 sorozatból 3 a tiéd volt.
Petőfi Sándor
Szeretsz tehát.....
Szeretsz tehát, kedves szép angyalom?
Szeretsz valóban, én nem álmodom!
De mért hagyád a végső pillanatnak:
Megfejtését e drága szent titoknak?
Egy pillanat hozzá meg üdvemet
És elválási gyötrelmeimet;
Ugy jártam, mint ki palotát építettet,
S midőn fölépül, számkiűzik őtet.
Sovár szivemre föl nem tűzhetnéd
Az ölelésnek tündér gyűrüjét;
Nem szakíthattam ajkad szép bokrárul
Egy csók virágot édes útitársul.
Távol tetőled oly bús életem!
De egy eszmével meg-megszépitem;
Egykor mi mélyen, mélyen szállok én be
A viszontlátás gyönyörtengerébe!
Szeretsz tehát.....
Szeretsz tehát, kedves szép angyalom?
Szeretsz valóban, én nem álmodom!
De mért hagyád a végső pillanatnak:
Megfejtését e drága szent titoknak?
Egy pillanat hozzá meg üdvemet
És elválási gyötrelmeimet;
Ugy jártam, mint ki palotát építettet,
S midőn fölépül, számkiűzik őtet.
Sovár szivemre föl nem tűzhetnéd
Az ölelésnek tündér gyűrüjét;
Nem szakíthattam ajkad szép bokrárul
Egy csók virágot édes útitársul.
Távol tetőled oly bús életem!
De egy eszmével meg-megszépitem;
Egykor mi mélyen, mélyen szállok én be
A viszontlátás gyönyörtengerébe!
2004. 12. 08. szerda 14:08
Ebből is látszik, hogy nem kell mindent könnyen feladni, és hogy a hüvely mennyire jól tud alkalmazkodni. Nem utolsó sorban hogy kitartás meghozta a gyümölcsét!
Innen is grat. nekik.
Innen is grat. nekik.
Húsz év mulva
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szivem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriárd
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És akkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen....
Vajda János
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szivem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriárd
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És akkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen....
Vajda János
2004. 12. 08. szerda 13:30
Mi számit kicsinek, és mi normális hosszúságúnak? A hímvessző méretei igen változatosak, és eléggé függetlenek a testalkattól, tehát nagydarab, magas férfinak is lehet kis pénisze ill. alacsony férfinek pedig nagy. A hímvessző nagysága 10-23 cm között változik. A férfiak legtöbbjének 12-17 cm-es. A 10 cm alatti és a 22 cm feletti méretek viszonylag ritkán fordulnak elő.
Szélesség:A férfiak számára ez kevésbé szokott téma lenni, pedig ez sokkal fontosabb, mint a hosszúság! /átlag méret: 3-4 cm/
Mi lehet a probléma, ha mégsem felelünk meg a partnerünknek?
Az, hogy egy nő és egy férfi nem illik össze, annak számtalan oka lehet, de legkevésbé a nemi szervek nagysága. A szűk hüvely nagy pénisz, ill. tág hüvely, kis pénisz találkozás igen ritka. A hüvely nagyon rugalmas szerv, ami jól tud alkalmazkodni a hímvessző méretéhez.
Szélesség:A férfiak számára ez kevésbé szokott téma lenni, pedig ez sokkal fontosabb, mint a hosszúság! /átlag méret: 3-4 cm/
Mi lehet a probléma, ha mégsem felelünk meg a partnerünknek?
Az, hogy egy nő és egy férfi nem illik össze, annak számtalan oka lehet, de legkevésbé a nemi szervek nagysága. A szűk hüvely nagy pénisz, ill. tág hüvely, kis pénisz találkozás igen ritka. A hüvely nagyon rugalmas szerv, ami jól tud alkalmazkodni a hímvessző méretéhez.
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet
Világok pusztulásán
Ősi vad kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet
Világok pusztulásán
Ősi vad kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc tetején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném,
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc tetején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném,
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
Üdv! Szépnapot és jó munkát mindenkinek. Lányok egy kis vidámság is jut tán a mai napra nem csak a meló.
2004. 12. 08. szerda 07:46
Hát igen szegény nem sok minden kapott az élttől. 
2004. 12. 07. kedd 19:11
Tom! BaráTom! Ezzel nem kielégíteni, hanem nyomorítani lehet! De lehet, hogy vannak olyan nők, akik bevállalnák.
Zorán. Nagyon szép szám és sokat mond.
Üdv. Szép napot, jó munkát mindenkinek. Kicsit lemaradva tőletek de én még csak most kezdek.
ISMERETLEN SZANSZKRIT KÖLTŐ: SZERETKEZÉS KÖZBEN
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgonyod,
körülvesz édes szőre,
csorgatott méz a pillanat, megszédülsz és
azt gondolod,
nem válsz el soha tőle,
nincs bánat, gond, se fájdalom,
nincs múlt s jövő csupán jelen,
s száguldasz rajta, meztelen
lovas, amíg az élvezet ágyékodból
fejedbe száll,
s libabőr futkos hátadon
szemet hunysz; nyíló, illatos lótuszvirág
az életed
s a mindenség tökéletes.
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgonyod,
körülvesz édes szőre,
csorgatott méz a pillanat, megszédülsz és
azt gondolod,
nem válsz el soha tőle,
nincs bánat, gond, se fájdalom,
nincs múlt s jövő csupán jelen,
s száguldasz rajta, meztelen
lovas, amíg az élvezet ágyékodból
fejedbe száll,
s libabőr futkos hátadon
szemet hunysz; nyíló, illatos lótuszvirág
az életed
s a mindenség tökéletes.
Na végre! Én meg már azt hittem, hogy csak Én meg Tom képviseli a mai nap a dolgozókat!
Üdv: jó munkát mindenkinek!
Üdv: jó munkát mindenkinek!
Tom! Egy hétfői értekezleten egy kis vita és eszmecsere mindig jót tesz.
Jóóóóóóóóó reggelt! Jóóóóóóóó reggelt! Jóóóóóóóóóó reggelt!
Úgy látom, hogy senki sem dolgozik e hétfői napon. :-( akkor egyedül fogyasztom most a kávét.
Úgy látom, hogy senki sem dolgozik e hétfői napon. :-( akkor egyedül fogyasztom most a kávét.
2004. 12. 05. vasárnap 21:27
Moncy drága!
Gondolkodsz tehát vagy!!!! Vagy! Vagy! Vagy!
Valakinek adottság legalább az egyik (szépség) valakinek meg kell szenvedni érte. Sajna! De általában a mai világban mindenért áldozni kell (időt, energiát) a legrosszabb esetben önmagunkat (ne együk meg azt az utolsó falat süteményt, mert lehet, hogy ránk rakódik, pedig kívánom). Mindenáron csinosnak vagy okosnak lenni. Meg ér ez mindent vagy megéri feladni önmagunkat érte? Nem tudom. Sajnos ezt belsőleg el kell dönteni, hogy mennyi áldozatot ér meg ez az egész. Az egész élet egy nagy alternatíva. Mit? Miért? Mikor? Minek?
Gondolkodsz tehát vagy!!!! Vagy! Vagy! Vagy!
Valakinek adottság legalább az egyik (szépség) valakinek meg kell szenvedni érte. Sajna! De általában a mai világban mindenért áldozni kell (időt, energiát) a legrosszabb esetben önmagunkat (ne együk meg azt az utolsó falat süteményt, mert lehet, hogy ránk rakódik, pedig kívánom). Mindenáron csinosnak vagy okosnak lenni. Meg ér ez mindent vagy megéri feladni önmagunkat érte? Nem tudom. Sajnos ezt belsőleg el kell dönteni, hogy mennyi áldozatot ér meg ez az egész. Az egész élet egy nagy alternatíva. Mit? Miért? Mikor? Minek?
2004. 12. 04. szombat 15:28
Moncy!
Ez az élvezetek halmozása! Mire vége a fürdésnek addigra már kéjmámor hegyek.
Ez az élvezetek halmozása! Mire vége a fürdésnek addigra már kéjmámor hegyek.
Ma lazítás de holnap meló ezerrel.
2004. 12. 04. szombat 08:52
Moncy!
Azért már biztos hallottál már az örök fiatalságról.
Azért már biztos hallottál már az örök fiatalságról.
2004. 12. 03. péntek 15:41
Az önmagát kielégítő nő általában jobban ismeri a testét, és tudja, hogy melyek a legkellemesebb szexuális ingerek. Tapasztalatait átültetheti az együttlétbe is. Ha akarja.
2004. 12. 03. péntek 15:26
Mivel sajna a mai napot hajnali 2h-kor kellett kezdenem :-(((((( ebből kifolyólag alvás.
Magyarország
Alex
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
