Szia Moncy!
Minden apró örömet észre kell venni és lehet, hogy a sok kicsiből van a nagy!?
Minden apró örömet észre kell venni és lehet, hogy a sok kicsiből van a nagy!?
Jó munkát! Szép hétfői napot mindenkinek!
EDDA: Érzés
Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.
Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged
Ref.:
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!
Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.
Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged
Ref.:
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!
Edda: Álom
A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.
Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.
Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.
A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.
Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.
Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.
Túrmezei Erzsébet:Ma!
Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma.
Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.
Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.
Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.
A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!
Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma.
Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.
Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.
Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.
A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!
József Attila: Csókolj, csókolj...
Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj át,
'sz elmegyek már nemsokára
S szerelmed életem ára,
Csókolj, csókolj és ölelj hát.
Már nem csókol! Nincs, nincs sehol
Én eljöttem, - ő - maradott.
Hűtlen-e már? Jaj! mást csókol!
Érzem, más ki néki bókol,
Más visz néki szép virágot.
Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj' kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!
Itt van a boldog pillanat:
Hozzá, haza repülhetek!
Oly lassan halad a vonat,
Oly gyorsan tűnik le a nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!
Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.
Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.
Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj át,
'sz elmegyek már nemsokára
S szerelmed életem ára,
Csókolj, csókolj és ölelj hát.
Már nem csókol! Nincs, nincs sehol
Én eljöttem, - ő - maradott.
Hűtlen-e már? Jaj! mást csókol!
Érzem, más ki néki bókol,
Más visz néki szép virágot.
Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj' kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!
Itt van a boldog pillanat:
Hozzá, haza repülhetek!
Oly lassan halad a vonat,
Oly gyorsan tűnik le a nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!
Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.
Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.
Petőfi Sándor: Ablakodból hogyha....
Ablakodból hogyha kitekintesz:
Kertet látsz csak, kertet és eget.
(adj isten, hogy legyen hasonló
E látmányhoz teljes életed!)
Képzelem: mily boldog vagy, leányka,
Hogy körűled ilyen kert virít.
Jaj, de e kert sokkal boldogabb még,
Mert beléje néznek szemeid.
Ablakodból hogyha kitekintesz:
Kertet látsz csak, kertet és eget.
(adj isten, hogy legyen hasonló
E látmányhoz teljes életed!)
Képzelem: mily boldog vagy, leányka,
Hogy körűled ilyen kert virít.
Jaj, de e kert sokkal boldogabb még,
Mert beléje néznek szemeid.
Bodosi György:
Légy önmagad
Légy magad, légy önmagad!
Küldöz a szó, hív a hang.
Légy magad, légy önmagad!
Bátran bontsd ki szárnyadat.
Légy magad, légy önmagad!
Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.
Légy magad, légy önmaga!
Se szebb díj, se nagyobb rang.
Légy magad, légy önmagad!
Égj, lobogj, szórj lángokat.
Légy önmagad!
Légy önmagad
Légy magad, légy önmagad!
Küldöz a szó, hív a hang.
Légy magad, légy önmagad!
Bátran bontsd ki szárnyadat.
Légy magad, légy önmagad!
Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.
Légy magad, légy önmaga!
Se szebb díj, se nagyobb rang.
Légy magad, légy önmagad!
Égj, lobogj, szórj lángokat.
Légy önmagad!
Gérecz Attila:
Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.
Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.
Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.
Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.
Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.
Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.
Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
Juhász Gyula:
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ikyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ikyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Csanádi Imre: Karácsony angyalai
December, fekete hónap, Lesben a pőre szelek.
Tar fákon, tar venyigék közt néma sötét feszeleg,
és sárga-piros kacatokként kései, gyér levelek.
Megzendül a nyers elem: ujjuj! Táncol a dőre sereg,
röpködne a talmi madárraj, csak nem szól, nem csicsereg.
Ádvent szakad ágra, világra: már várja mind a telet.
Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak ámildoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy, csönd gyűlik földünkre, bársony-
egyszer csak, egyszer, angyalok szállnak alá zizegő szárnyon.
Fehér, fehér lesz, minden fehér- kivirágzik minden madárnyom.
December, fekete hónap, Lesben a pőre szelek.
Tar fákon, tar venyigék közt néma sötét feszeleg,
és sárga-piros kacatokként kései, gyér levelek.
Megzendül a nyers elem: ujjuj! Táncol a dőre sereg,
röpködne a talmi madárraj, csak nem szól, nem csicsereg.
Ádvent szakad ágra, világra: már várja mind a telet.
Üzenget a tájnak a tél, közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak ámildoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy, csönd gyűlik földünkre, bársony-
egyszer csak, egyszer, angyalok szállnak alá zizegő szárnyon.
Fehér, fehér lesz, minden fehér- kivirágzik minden madárnyom.
Tandori Dezső:
Kis karácsonyi vers
Kis karácsonyi vers,
mi jut melléd, beléd?
Fa alá elheversz,
mint akinél elég:
a bokaficamokból,
az önkifejezésből,
mind, amit csak kigondol
csillagfénnyel a délkör,
este, ha menni kell,
ha járműre kell szállni,
pár híján semmi kell,
s mintha vágynál dúskálni -
ó, egy domb hajlatán,
pár-dolog-híja-tán
olyan jó lenne fönn, lenn,
semmi külön-örömben.
A legszűkebb körön!
Se szó, se gondolat;
prózafordítgatás,
medvék és madarak:
ez kellene csupán,
vele holtig-magány,
kis karácsonyi vers,
te is csak felkeversz.
Kis karácsonyi vers
Kis karácsonyi vers,
mi jut melléd, beléd?
Fa alá elheversz,
mint akinél elég:
a bokaficamokból,
az önkifejezésből,
mind, amit csak kigondol
csillagfénnyel a délkör,
este, ha menni kell,
ha járműre kell szállni,
pár híján semmi kell,
s mintha vágynál dúskálni -
ó, egy domb hajlatán,
pár-dolog-híja-tán
olyan jó lenne fönn, lenn,
semmi külön-örömben.
A legszűkebb körön!
Se szó, se gondolat;
prózafordítgatás,
medvék és madarak:
ez kellene csupán,
vele holtig-magány,
kis karácsonyi vers,
te is csak felkeversz.
Ennek örülök!
Sziasztok fiúk, lányok! De úgy látom, hogy csak a fiúk rontsák a munkahelyi levegőt! Háááát ez van.
Nagyon nagy tehetség vagy! Nagyon nagy költő veszett el benned. Folytasd ezt a gyönyörű romantikus és sokat mondó verset. Hátha kiadásra kerül egyszer!
Szép!!!
Juhász Gyula: Egy hangszer voltam én...
Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.
Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.
Szemem siettet
Szemem siettet: Látni, látni még,
amíg felettem beborul az ég,
amíg a sűrű fátyol rámborul
és minden szép szín ködbe komorul.
Szemem siettet: Látni, látni még,
amíg felettem beborul az ég,
amíg a sűrű fátyol rámborul
és minden szép szín ködbe komorul.
József Attila: Ringató
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.
Érik a gabona...
Érik a gabona,
Melegek a napok,
Hétfőn virradóra
Aratásba kapok.
Érik szerelmem is,
Mert forró a szivem;
Légy te aratója,
Édes egyetlenem!
Érik a gabona,
Melegek a napok,
Hétfőn virradóra
Aratásba kapok.
Érik szerelmem is,
Mert forró a szivem;
Légy te aratója,
Édes egyetlenem!
Petőfi Sándor
Világoskék a csillagos éjszaka....
Világoskék a csillagos éjszaka,
Tárva-nyitva a szobámnak az ablaka,
Az ablakból tekintetem az égen,
Lelkem pedig angyalomnak ölében.
A csillagos ég és az én angyalom
Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom.
Én legalább a világot bejártam,
De ezeknél szebbet sehol nem láttam.
Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé
A megé a messze kéklő hegy megé.
A fogyó hold talán az én barátom,
Oly halvány, hogy már csak alig látom.
Magasan áll a fiastyúk az égen,
Szólanak a kakasok a vidéken,
Hajnalodik, hüvös csipős szél támad,
Hüvös szárnya legyintgeti orcáimat.
Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek
Lefekünni és álmodni: de minek?
Álmodni ugysem tudnék én oly szépet,
Mint amily szép most előttem az élet.
Világoskék a csillagos éjszaka....
Világoskék a csillagos éjszaka,
Tárva-nyitva a szobámnak az ablaka,
Az ablakból tekintetem az égen,
Lelkem pedig angyalomnak ölében.
A csillagos ég és az én angyalom
Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom.
Én legalább a világot bejártam,
De ezeknél szebbet sehol nem láttam.
Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé
A megé a messze kéklő hegy megé.
A fogyó hold talán az én barátom,
Oly halvány, hogy már csak alig látom.
Magasan áll a fiastyúk az égen,
Szólanak a kakasok a vidéken,
Hajnalodik, hüvös csipős szél támad,
Hüvös szárnya legyintgeti orcáimat.
Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek
Lefekünni és álmodni: de minek?
Álmodni ugysem tudnék én oly szépet,
Mint amily szép most előttem az élet.
Áprily Lajos
Pilinkéz, porka hó
Pilinkéz, porka hó, szitálj,
fehéredjék a barna táj.
Tüntess el minden föld-sebet,
boríts fázó vetéseket.
A lombtalan fát cicomázd,
derítsd a bút, enyhítsd a gyászt.
Pilinkéz, porka hó, szitálj,
ragyogtass, idealizálj.
Csillagformájú kis pihe,
Lebbenj pillám közé, ide.
Ma légy cseppentő gyógyszerem,
gyógyítsd gyengülő szemem,
hogy zúzmarák, derek, havak,
még lássalak. Még lássalak.
Pilinkéz, porka hó
Pilinkéz, porka hó, szitálj,
fehéredjék a barna táj.
Tüntess el minden föld-sebet,
boríts fázó vetéseket.
A lombtalan fát cicomázd,
derítsd a bút, enyhítsd a gyászt.
Pilinkéz, porka hó, szitálj,
ragyogtass, idealizálj.
Csillagformájú kis pihe,
Lebbenj pillám közé, ide.
Ma légy cseppentő gyógyszerem,
gyógyítsd gyengülő szemem,
hogy zúzmarák, derek, havak,
még lássalak. Még lássalak.
Zelk Zoltán: Két szó
Két szó a lerombolt szvak
Közül mégiscsak megmaradt.
Két szó, ezer szín és ezer
Árnyalat, gondolat.
Két szó a lerombolt szvak
Közül mégiscsak megmaradt.
Két szó, ezer szín és ezer
Árnyalat, gondolat.
Tenyér
Hozzád forrasztanak csókjaim,
ahogy fészküket az ereszhez
csókolgatják a szomjas fecskék,
Ölelgetésed úgy kötözget
köréd, mint madár a fészkét
szálankint illesztgeti ághoz.
Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult körmeimet te tűröd.
Hozzád forrasztanak csókjaim,
ahogy fészküket az ereszhez
csókolgatják a szomjas fecskék,
Ölelgetésed úgy kötözget
köréd, mint madár a fészkét
szálankint illesztgeti ághoz.
Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult körmeimet te tűröd.
Jóóóóó munkát és szép csütörtököt mindenkinek. Moncy akkor már gyógyulás útján haladsz, ha már buli van. :-)))))
Váci Mihály:
Kicsordulsz forrón a szememből
Kicsordulsz forrón a szememből,
végigragyogsz az arcomon.
Mint hű kutya - fényes szelekből,
édes nyomod kiolvasom.
Azt hittem, hogy majd Te emelsz föl
a bűneidhez angyalom.
Messze vagyok az istenektől,
és az ember nem rokonom.
Amivel magamhoz kötnélek,
csak engem fojt, köt a gúzs.
Én fuldoklom, már alig élek,
S Te egyre jobban szabadulsz.
Kicsordulsz forrón a szememből
Kicsordulsz forrón a szememből,
végigragyogsz az arcomon.
Mint hű kutya - fényes szelekből,
édes nyomod kiolvasom.
Azt hittem, hogy majd Te emelsz föl
a bűneidhez angyalom.
Messze vagyok az istenektől,
és az ember nem rokonom.
Amivel magamhoz kötnélek,
csak engem fojt, köt a gúzs.
Én fuldoklom, már alig élek,
S Te egyre jobban szabadulsz.
Mindenki vágyik valamire de, mivel nem vagyunk egyformák (Hál'Istennek még akkor lenne káosz ezen a világon) ebből kifolyólag más és másra vágyunk.
Továbbra is csók a női nemnek.
Továbbra is csók a női nemnek.
Ady Endre:
Egy csókodért
Elmúlt a régi, tiszta vágy,
Amellyel egykor környezélek.
Epesztő, forró, balga láz
Égető lángja sorvaszt érted,
Egy csókodért mindent od'adnék,
Egy csókodért nem kell az élet!
Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!
Egy csókodért
Elmúlt a régi, tiszta vágy,
Amellyel egykor környezélek.
Epesztő, forró, balga láz
Égető lángja sorvaszt érted,
Egy csókodért mindent od'adnék,
Egy csókodért nem kell az élet!
Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!
Egy szép leányhoz
Hajnalsugár csókolta bimbó,
Egészen gyermek, kisleány.
Ki-kipirul szép gyermekarca,
Majd gyorsan ismét halovány.
Ragyogó szeme vágyva fürkész,
Majd ábrándozva megpihen:
- Mennyi báj kedves gyermekarcán,
Mennyi vágy fénylő szemiben!
Elnézem ezt az édes arcot,
Elnézem némán, hosszasan.
Szivemben kínos emlék ébred,
Amely a multon átrohan...
- Ilyen volt Ő is: rózsabimbó,
Ilyen volt Ő is: szép leány,
Ki öntudatlan bűbájával
Rabjául tartott oldalán...
Elnézem ezt az édes arcot,
Valósággá lett lelkemet
És, míg a mult ismét kitárul,
A szívem úgy sejt, úgy remeg:
- Ha olyan lesz, ha elragadja
Magával őt is a világ!...
Óh, látom sorsod - jó előre -,
Szegény, korán hervadt virág.
A teremtés legszebb gyöngyéről
Úgy rendelték az istenek,
Hogy egektől kölcsönzött báját
Ne léha ajkról hallja meg.
Egy férfinak nemes szerelme
Legyen az égi, tiszta út,
Amelyen az asszonyi szépség
Fenséges öntudatra jut!
Hajnalsugár csókolta bimbó,
Egészen gyermek, kisleány.
Ki-kipirul szép gyermekarca,
Majd gyorsan ismét halovány.
Ragyogó szeme vágyva fürkész,
Majd ábrándozva megpihen:
- Mennyi báj kedves gyermekarcán,
Mennyi vágy fénylő szemiben!
Elnézem ezt az édes arcot,
Elnézem némán, hosszasan.
Szivemben kínos emlék ébred,
Amely a multon átrohan...
- Ilyen volt Ő is: rózsabimbó,
Ilyen volt Ő is: szép leány,
Ki öntudatlan bűbájával
Rabjául tartott oldalán...
Elnézem ezt az édes arcot,
Valósággá lett lelkemet
És, míg a mult ismét kitárul,
A szívem úgy sejt, úgy remeg:
- Ha olyan lesz, ha elragadja
Magával őt is a világ!...
Óh, látom sorsod - jó előre -,
Szegény, korán hervadt virág.
A teremtés legszebb gyöngyéről
Úgy rendelték az istenek,
Hogy egektől kölcsönzött báját
Ne léha ajkról hallja meg.
Egy férfinak nemes szerelme
Legyen az égi, tiszta út,
Amelyen az asszonyi szépség
Fenséges öntudatra jut!
Ady Endre: Jázmin nyitott...
Jázmin nyitott a kertetekben,
Kissé regényes, de nyitott.
Talán akkor támadt lelkünkben
Az elválasztó, mély titok.
Talán akkor jutott eszembe,
Hogy ámitom csak önmagam
S talán te is másra gondoltál,
Míg rám borultál szótalan...
Eszünkbe jutott mindkettőnknek
Az édes, kínos pillanat,
Mikor szivünk először nyílt meg
A nyíló jázminlomb alatt,
Mikor nem vágy volt a szerelmünk,
Csak titkos, bűvös sejtelem:
Talán akkor jutott eszünkbe,
Hogy ez már nem a szerelem!...
Jázmin nyitott a kertetekben,
Kissé regényes, de nyitott.
Talán akkor támadt lelkünkben
Az elválasztó, mély titok.
Talán akkor jutott eszembe,
Hogy ámitom csak önmagam
S talán te is másra gondoltál,
Míg rám borultál szótalan...
Eszünkbe jutott mindkettőnknek
Az édes, kínos pillanat,
Mikor szivünk először nyílt meg
A nyíló jázminlomb alatt,
Mikor nem vágy volt a szerelmünk,
Csak titkos, bűvös sejtelem:
Talán akkor jutott eszünkbe,
Hogy ez már nem a szerelem!...
Jobbulást Moncy! Én is csak belestem csak délután, tudok lenni! Addig is szépnapot mindenkinek.
Nélküled
Elmúlnak így estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- szemem ki sem nyitom.
Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-lehullok, de sóhajom
utánad - felemel.
Olyan csend van így nélküled,
Hogy szinte hallani,
Amit még utoljára
Akartál mondani.
Elmúlnak így estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- szemem ki sem nyitom.
Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-lehullok, de sóhajom
utánad - felemel.
Olyan csend van így nélküled,
Hogy szinte hallani,
Amit még utoljára
Akartál mondani.
Váci Mihály: Semmi az egész
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe néz,
mosolyogj szomorúan:
- Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe néz,
mosolyogj szomorúan:
- Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
Petőfi Sándor: Felhő és a csillag
Mikor isten a férfit teremté,
Homlokára szállt sötét ború,
Nem tudom, miért? ... csakhogy e borúból
Lett a felhő s égiháború.
Mikor isten a hölgyet teremté,
Örömében sírva fakadott.
Most is látni az örömkönnyeknek
Cseppjeit, a sok szép csillagot.
Mikor isten a férfit teremté,
Homlokára szállt sötét ború,
Nem tudom, miért? ... csakhogy e borúból
Lett a felhő s égiháború.
Mikor isten a hölgyet teremté,
Örömében sírva fakadott.
Most is látni az örömkönnyeknek
Cseppjeit, a sok szép csillagot.
Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
Mondhatnám ezt is még: ó harmatos
Alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
Mondhatnám ezt is még: ó harmatos
Alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.
Tom! Oxigén. Számolunk rád!
Szia Skandy!
Az a lényeg, hogy mi tartsuk a frontot.
Az a lényeg, hogy mi tartsuk a frontot.
Fogyó idő
Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta: napok, napok.
S tán nem sokára napokkal se mérek,
Azt mondom: percek és pillanatok.
Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta: napok, napok.
S tán nem sokára napokkal se mérek,
Azt mondom: percek és pillanatok.
Jó reggelt és szépnapot mindenkinek! Fiúk, lányok senki nem dolgozik!? Hamar elkezdődtek már az ünnepek, vagy már bemelegítés van a szilveszterre?
UI: Neked is purple19
UI: Neked is purple19
Éjszaka
Sötét van. Éjfél. Néhány lámpa
verdesi szárnyát a hegyen.
A villamos se jár. Bogárka
fénylik a hűvös síneken.
Miért ülök itt és virrasztok?
Ki bízta rám a gondjait?
Hisz mind, kikért itt annyi harc volt-
már békességgel álmodik.
Ők, sorsuk szelíd szerpentinjén
emelkedve mennek tovább;
rég tudják már, míg én csak hinném:
- mi van a hegyen odaát?
A Holnap szép ereszkedőin,
- hol csörgedezve lezuhog,
és látni már tengerbe érni
ezt a kanyargó századot.
Sötét van. Éjfél. Néhány lámpa
verdesi szárnyát a hegyen.
A villamos se jár. Bogárka
fénylik a hűvös síneken.
Miért ülök itt és virrasztok?
Ki bízta rám a gondjait?
Hisz mind, kikért itt annyi harc volt-
már békességgel álmodik.
Ők, sorsuk szelíd szerpentinjén
emelkedve mennek tovább;
rég tudják már, míg én csak hinném:
- mi van a hegyen odaát?
A Holnap szép ereszkedőin,
- hol csörgedezve lezuhog,
és látni már tengerbe érni
ezt a kanyargó századot.
2004. 12. 13. hétfő 23:03
Itt egy jelentkező!
Mi nem jött el soha
Majd az idő befedi rajtunk
mohával a tört sebeket:
- elfeledjük, amit akartunk:
öregek leszünk, betegek.
Nem lesz semmink, csak az emléke
annak, mi nem jött soha el.
Csak kettőnk közt épül a fészke,
s már csak minékünk énekel.
Az élet majd, ami naponta
meghal bennünk és körülünk.
Az eljövőért esünk gondba,
- túlélőnek örülünk.
Majd az idő befedi rajtunk
mohával a tört sebeket:
- elfeledjük, amit akartunk:
öregek leszünk, betegek.
Nem lesz semmink, csak az emléke
annak, mi nem jött soha el.
Csak kettőnk közt épül a fészke,
s már csak minékünk énekel.
Az élet majd, ami naponta
meghal bennünk és körülünk.
Az eljövőért esünk gondba,
- túlélőnek örülünk.
Elég volt!
Kedvesem, mond egy jó szót értem.
Szeress nagyon, fáraszd szívem.
Hogy élhessek, egyetlen érdem:
elájulni térdeiden.
Ki vagyok én? Milyen jogom van
lábon hordani homlokom?
Csak az, ha boldog sikolyodba
az én jajgatásom fonom.
Ím, megadom magam. Elég volt!
Ember kell nem emberiség!
Szemed kell már csak, nem az égbolt;
- tenger helyett könnyed elég.
Kedvesem, mond egy jó szót értem.
Szeress nagyon, fáraszd szívem.
Hogy élhessek, egyetlen érdem:
elájulni térdeiden.
Ki vagyok én? Milyen jogom van
lábon hordani homlokom?
Csak az, ha boldog sikolyodba
az én jajgatásom fonom.
Ím, megadom magam. Elég volt!
Ember kell nem emberiség!
Szemed kell már csak, nem az égbolt;
- tenger helyett könnyed elég.
Miden teérted
Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme - pontos összeg csak téveled
lesz világ: - tökéletes ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
Benned, veled hiszem még harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak érted ébred,
s csak tetőled kelhet harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat.
Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme - pontos összeg csak téveled
lesz világ: - tökéletes ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
Benned, veled hiszem még harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak érted ébred,
s csak tetőled kelhet harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat.
Az igazság
Az igazság oly egyszerű,
mint hegyre vivő lábnyom.
De nem követi senki, mert
behordja szél, veri nap,
s mert biztosabb a haladás
sárban, homokban - a lapályon.
Az igazság oly egyszerű,
mint hegyre vivő lábnyom.
De nem követi senki, mert
behordja szél, veri nap,
s mert biztosabb a haladás
sárban, homokban - a lapályon.
Hűség
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,
becsülöd tisztaságodért,
mely nekem fényt ad;
ha akarod, hogy büszke légy
magadra s joggal,
s magadig naponként fel érj
tiszta homlokoddal;
ha akarod, hogy az maradj,
ki vagy - szememben,
s nyitott szemmel néz hess - magad
magaddal szemben;
ha önmagadhoz hű maradsz:
- hű én hozzám is;
maradj mindég az, aki vagy,
s a szívem már hisz.
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,
becsülöd tisztaságodért,
mely nekem fényt ad;
ha akarod, hogy büszke légy
magadra s joggal,
s magadig naponként fel érj
tiszta homlokoddal;
ha akarod, hogy az maradj,
ki vagy - szememben,
s nyitott szemmel néz hess - magad
magaddal szemben;
ha önmagadhoz hű maradsz:
- hű én hozzám is;
maradj mindég az, aki vagy,
s a szívem már hisz.
Eretnek
Szeretek egy asszonyt
- mert ez az asszony ember.
Szeretek egy embert
- mert ez az ember asszony.
Szeretem az égboltot
- mert olyan, mint a tenger.
Szeretem a tengert
- mert olyan, mint az égbolt.
A szellemet szeretem
- izgatóbb, mint a test.
Szeretem a testet
- lázítóbb, mint a szellem.
Én szeretem a bűnt
- utána jobb vagyok.
Szeretem az erényt
- a bűnre ad jogot!
És szeretem a létet
- mert gyötör és meg öl.
Szeretem a halált
- mert fenyeget, hogy éljek.
Szeretem, szánom magamat,
- roncs vagyok, pusztulok.
Szeress, kiket szeretnek
- jók, hallhatatlanok.
A rossz ember fogódzkodik
- kapaszkodik a jóba,
szállsz magasan a fényben.
Lakmusz papír a lelkem
- sorsom szomorú próba:
merülni minden mélybe
- belefürödni a korba.
Szeretlek, mert olyan vagy
- milyen soha se voltam,
szeretlek, mert olyan vagy
- amilyen nem lettem.
Szeretlek, mert te más vagy
- más vagyok, szeretlek.
Nem hívők égtek a hitért
- mindig csak az eretnek.
Mindenkit ismerek
- azért szeretlek téged.
Lángolnak csillagok
- csak a földön van élet.
Szeretek egy asszonyt
- mert ez az asszony ember.
Szeretek egy embert
- mert ez az ember asszony.
Szeretem az égboltot
- mert olyan, mint a tenger.
Szeretem a tengert
- mert olyan, mint az égbolt.
A szellemet szeretem
- izgatóbb, mint a test.
Szeretem a testet
- lázítóbb, mint a szellem.
Én szeretem a bűnt
- utána jobb vagyok.
Szeretem az erényt
- a bűnre ad jogot!
És szeretem a létet
- mert gyötör és meg öl.
Szeretem a halált
- mert fenyeget, hogy éljek.
Szeretem, szánom magamat,
- roncs vagyok, pusztulok.
Szeress, kiket szeretnek
- jók, hallhatatlanok.
A rossz ember fogódzkodik
- kapaszkodik a jóba,
szállsz magasan a fényben.
Lakmusz papír a lelkem
- sorsom szomorú próba:
merülni minden mélybe
- belefürödni a korba.
Szeretlek, mert olyan vagy
- milyen soha se voltam,
szeretlek, mert olyan vagy
- amilyen nem lettem.
Szeretlek, mert te más vagy
- más vagyok, szeretlek.
Nem hívők égtek a hitért
- mindig csak az eretnek.
Mindenkit ismerek
- azért szeretlek téged.
Lángolnak csillagok
- csak a földön van élet.
Váci Mihály: Rózsák
Ilyen forró rózsákat dobban
másodpercenként a szívem.
Megszakadásik verő szívek
ezek a rózsák azt hiszem.
Minden rózsa egy dobbanás,
vergődő test itt ez a kert,
hideglelés szerelmi láz
szívveréseivel földrevert.
Halálosat dobbanak a rózsák,
jajukat hallani.
Vörösen égve sikoltozzák,
mit nem tudok megvallani.
Ilyen forró rózsákat dobban
másodpercenként a szívem.
Megszakadásik verő szívek
ezek a rózsák azt hiszem.
Minden rózsa egy dobbanás,
vergődő test itt ez a kert,
hideglelés szerelmi láz
szívveréseivel földrevert.
Halálosat dobbanak a rózsák,
jajukat hallani.
Vörösen égve sikoltozzák,
mit nem tudok megvallani.
Pammy drága!
Ezzel a hármassal csak azt akartam jelezni, hogy az én részemről a férfi + férfi kivan zárva! A többi oxi. Ilyen téren maradok a primitív maradiak táborában.
Ezzel a hármassal csak azt akartam jelezni, hogy az én részemről a férfi + férfi kivan zárva! A többi oxi. Ilyen téren maradok a primitív maradiak táborában.
Magyarország
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
