Balázs Fecó/Korál : Homok a szélben

Ne kérd, hogy ígérjem meg azt amit nem tudok
Szeretlek és melletted vagyok
De tudom jól, hogy eljön majd a nap
És nem lesz semmi ami majd visszatart
Mert sehogysem tudtam megnyugodni még
De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.

Homok a szélben azt mondod az vagyok
Homok a szélben lehet, hogy az vagyok
Homok a szélben tudom, hogy az vagyok
Homok a szélben megváltozni nem tudok.

Meder nélküli folyó leszek nélküled
És meglehet, hogy sokszor tévedek
És minden reggel máshol ér talán
És senki nem fog emlékezni rám
És nem tudom, hogy mi történhet még
De ha nem lennék szabad élni sem tudnék.

Homok a szélben azt mondod az vagyok
Homok a szélben lehet, hogy az vagyok
Homok a szélben tudom, hogy az vagyok
Homok a szélben megváltozni nem tudok.

Piramis : Sasok és angyalok

Én már nem hazudnék sem másnak sem neked
De értek már néhány dolgot és tudom jól, hogy nem lehet
Mert azt hiszed, hogy szárnyaim látod mégis vannak angyalok
És félek a lelked is összetörne ha megtudnád, hogy csak sas vagyok

Minden szerelmem már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!

Már nem hagynálak el a földön semmiért,
De a kalitkákba én már nem férek be Bár csak értenéd!
Ha hív az ég és vár az ég és kér az ég a szívem megdobog
Ha visszahúzol engem azonnal meghalok

Minden érzésem már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!

Értsd meg én úgy szeretlek akár az életem
Ha repülni szállni vágyom is néha mindíg visszaérkezem
Ne is kívánd soha, hogy megváltozzam mert én már nem tudok.
Romlott gonosz őrült angyal lennék, de királyi sas vagyok!

Minden gondolatom már csak a csak a csak a tiéd lesz
De kérlek meg ne próbáld azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom engedj szabadon! Engedj szabadon!
Engedj szabadon!

don_pepe - Fantáziálgatások


Vad vágyak hajtják ma testem,
lángoló tűzzel teli a lelkem,
szenvedélyes szerelem perzseli szívem,
erotikus gondolatok keringenek bennem.

Mikor érzéki kalandozásra indulna forró nyelvem,
Te gyengéd csókokkal lehelnéd remegő testem,
s ölelnélek, míg kezed szorítaná kezem,
majd lassan eggyé válnánk test a testben.

Testedben a testem, csak mi ketten,
ritmusra mozognánk egy az egyben,
míg gyönyörtől remegő hangon súgnád fülembe nevem,
s én csak azt suttognám - SZERETLEK EGYETLENEM.


by - don_pepe

---------------------------------------------
Ha többet szeretnél a verseimből, nézz be ide, s keresd a nevem: www.netrera.com/verseim

Váci Mihály:
Kicsordulsz forrón a szememből

Kicsordulsz forrón a szememből,
végigragyogsz az arcomon.
Mint hű kutya - fényes szelekből,
édes nyomod kiolvasom.

Azt hittem, hogy majd Te emelsz föl
a bűneidhez angyalom.
Messze vagyok az istenektől,
és az ember nem rokonom.

Amivel magamhoz kötnélek,
csak engem fojt, köt a gúzs.
Én fuldoklom, már alig élek,
S Te egyre jobban szabadulsz.

Ady Endre:

Egy csókodért

Elmúlt a régi, tiszta vágy,
Amellyel egykor környezélek.
Epesztő, forró, balga láz
Égető lángja sorvaszt érted,
Egy csókodért mindent od'adnék,
Egy csókodért nem kell az élet!

Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!

Egy szép leányhoz

Hajnalsugár csókolta bimbó,
Egészen gyermek, kisleány.
Ki-kipirul szép gyermekarca,
Majd gyorsan ismét halovány.
Ragyogó szeme vágyva fürkész,
Majd ábrándozva megpihen:
- Mennyi báj kedves gyermekarcán,
Mennyi vágy fénylő szemiben!

Elnézem ezt az édes arcot,
Elnézem némán, hosszasan.
Szivemben kínos emlék ébred,
Amely a multon átrohan...
- Ilyen volt Ő is: rózsabimbó,
Ilyen volt Ő is: szép leány,
Ki öntudatlan bűbájával
Rabjául tartott oldalán...

Elnézem ezt az édes arcot,
Valósággá lett lelkemet
És, míg a mult ismét kitárul,
A szívem úgy sejt, úgy remeg:
- Ha olyan lesz, ha elragadja
Magával őt is a világ!...
Óh, látom sorsod - jó előre -,
Szegény, korán hervadt virág.

A teremtés legszebb gyöngyéről
Úgy rendelték az istenek,
Hogy egektől kölcsönzött báját
Ne léha ajkról hallja meg.
Egy férfinak nemes szerelme
Legyen az égi, tiszta út,
Amelyen az asszonyi szépség
Fenséges öntudatra jut!

Ady Endre: Jázmin nyitott...

Jázmin nyitott a kertetekben,
Kissé regényes, de nyitott.
Talán akkor támadt lelkünkben
Az elválasztó, mély titok.
Talán akkor jutott eszembe,
Hogy ámitom csak önmagam
S talán te is másra gondoltál,
Míg rám borultál szótalan...

Eszünkbe jutott mindkettőnknek
Az édes, kínos pillanat,
Mikor szivünk először nyílt meg
A nyíló jázminlomb alatt,
Mikor nem vágy volt a szerelmünk,
Csak titkos, bűvös sejtelem:
Talán akkor jutott eszünkbe,
Hogy ez már nem a szerelem!...

Nélküled

Elmúlnak így estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
- szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-lehullok, de sóhajom
utánad - felemel.

Olyan csend van így nélküled,
Hogy szinte hallani,
Amit még utoljára
Akartál mondani.

Váci Mihály: Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe néz,
mosolyogj szomorúan:
- Semmi az egész!

Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.

Petőfi Sándor: Felhő és a csillag

Mikor isten a férfit teremté,
Homlokára szállt sötét ború,
Nem tudom, miért? ... csakhogy e borúból
Lett a felhő s égiháború.

Mikor isten a hölgyet teremté,
Örömében sírva fakadott.
Most is látni az örömkönnyeknek
Cseppjeit, a sok szép csillagot.

f

Szebb öröm

Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.

Mondhatnám ezt is még: ó harmatos
Alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros
s hogy női test, izgató és igaz.

És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.

Tom! Oxigén. Számolunk rád!

Fogyó idő

Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta: napok, napok.
S tán nem sokára napokkal se mérek,
Azt mondom: percek és pillanatok.

Éjszaka

Sötét van. Éjfél. Néhány lámpa
verdesi szárnyát a hegyen.
A villamos se jár. Bogárka
fénylik a hűvös síneken.

Miért ülök itt és virrasztok?
Ki bízta rám a gondjait?
Hisz mind, kikért itt annyi harc volt-
már békességgel álmodik.

Ők, sorsuk szelíd szerpentinjén
emelkedve mennek tovább;
rég tudják már, míg én csak hinném:
- mi van a hegyen odaát?

A Holnap szép ereszkedőin,
- hol csörgedezve lezuhog,
és látni már tengerbe érni
ezt a kanyargó századot.

Mi nem jött el soha

Majd az idő befedi rajtunk
mohával a tört sebeket:
- elfeledjük, amit akartunk:
öregek leszünk, betegek.

Nem lesz semmink, csak az emléke
annak, mi nem jött soha el.
Csak kettőnk közt épül a fészke,
s már csak minékünk énekel.

Az élet majd, ami naponta
meghal bennünk és körülünk.
Az eljövőért esünk gondba,
- túlélőnek örülünk.

Elég volt!

Kedvesem, mond egy jó szót értem.
Szeress nagyon, fáraszd szívem.
Hogy élhessek, egyetlen érdem:
elájulni térdeiden.
Ki vagyok én? Milyen jogom van
lábon hordani homlokom?
Csak az, ha boldog sikolyodba
az én jajgatásom fonom.

Ím, megadom magam. Elég volt!
Ember kell nem emberiség!
Szemed kell már csak, nem az égbolt;
- tenger helyett könnyed elég.

Miden teérted

Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead

az elme - pontos összeg csak téveled
lesz világ: - tökéletes ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
Benned, veled hiszem még harcomat.

Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak érted ébred,

s csak tetőled kelhet harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat.

Az igazság

Az igazság oly egyszerű,
mint hegyre vivő lábnyom.

De nem követi senki, mert
behordja szél, veri nap,

s mert biztosabb a haladás
sárban, homokban - a lapályon.

Hűség

Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,
becsülöd tisztaságodért,
mely nekem fényt ad;

ha akarod, hogy büszke légy
magadra s joggal,
s magadig naponként fel érj
tiszta homlokoddal;

ha akarod, hogy az maradj,
ki vagy - szememben,
s nyitott szemmel néz hess - magad
magaddal szemben;

ha önmagadhoz hű maradsz:
- hű én hozzám is;
maradj mindég az, aki vagy,
s a szívem már hisz.