FÉLHOMÁLYBAN

Minden olyan egyszerűen történt, és olyan váratlanul, hogy nem is volt idő gondolkodni. Miután megtörtén, nem mozdult, nem mert mozdulni. Határozottan azt érezte, hogy ha kicsit is nagyobb levegőt vesz, szétesik a világ körülötte. Zúgott a feje, zsibbadt mindene, de a kéj még ott ült ágyéka mélyén. Nem mozdult, s szép csendben várt. Egy régi vekkeróra hangosan ketyegett a polcon, és fülében a szívverésének őrülten zakatoló robaja dobolt. Közel volt az extázis utáni tökéletességhez.


Egy órával ezelőtt még egészen máson járt az esze. Az esküvő tegnap sokat kivett a lábaiból, mert táncolni muszáj volt olyanokkal is, akikkel nem szeretett volna. Így aztán a sértődéseket elkerülték. Nagybátyja lakása ideális volt a sok vendég elszállásolására, akik nem utaztak haza azonnal. A rokonok amúgy is ritkán találkoztak, messzire laktak egymástól. Unokatestvéreinek izgatott kérdései elől a konyhába menekült elsőre, de ott már senki sem volt. Nem bírta megállni, hogy ne harapjon bele egy szelet ott felejtett tortába, végül felment az emeletre. Ott már igen hangos zsivaj fogadta. Nagybátyja felesége, Éva, a lányuk, és még két ismeretlen fiú, akik talán a másik rokonságból valók voltak, beszélgettek az egyik fenti hálószobában, mi tagadás, hangulatos kis manzárdok voltak. A sarokban tévé szólt halkan, és így elvoltak egy darabig, aztán a fiatalokat elhívták a szomszéd utcába egy házhoz, amolyan esküvő utáni lazításra. Éva és ő maradtak csak ketten a szobában, várták az esti filmet, feküdtek és pihentek.
*

Éva ropit rágcsált, álláig felhúzva a pokrócát, laposakat pislogott. A távirányítót hamar megszerezte tőle, és udvariasan megkérdezte, mit nézzenek. Éva is a sorozatra várt, és együtt kezdték nézni. Elég unalmas volt, vagy túl fáradt, a nő bealudt rajta, halkan szuszogva a takarója alatt. Egy kicsit kivárt, majd kapcsolgatni kezdett a csatornák között, hátha akad valami nézhető. Talált egy lövöldözős filmet, már a végéhez közeledett, de le kellett vegye a hangot, nehogy felébressze. Aztán annak is vége lett, tovább lépett, a félhomályba néha világosan villant egy-egy csatorna. Az egyik külföldi adón az ismert erotikus sorozat valamelyik része ment, leragadt ott. A filmben két lány teniszezett, aztán a játék végén az öltözőben elmentek zuhanyozni, és igencsak belelendültek. Izgatta a látvány, de még jobban az, hogy mellette ott volt Éva, aki bármikor felébredhetett volna. Alig mert nyelni a csendben, a hangot már teljesen levette, s fél szemmel figyelte az oldalán alvó nőt. Eközben lassan a nadrágja alá csúsztatta kezét, lesve a vibráló tévéképernyőt. Lassan masszírozta magát, nem sietett nagyon, de érezte, hogy nem bírja sokáig. Már csak az élvezet lebegett a szeme előtt, óvatosságát félretéve, letolta a melegítőjét teljesen a csípőjéről, s halk nedves csattogással kísérve terelte magát az orgazmus felé. Néha megremegett, egész teste megfeszült, ajkai kiszáradtak, halkan zihált.

Ekkor, izgalmának tetőpontján, merevedése csúcsán váratlan dolog történt. Éva meztelen lábai kibújtak a pokróc alól, és finoman körbevették a farkát. A nő még mindig neki kissé féloldalt feküdt, nem látta a tekintetét, de nem is mert odanézni. Csak a gyönyörű lábakat látta, ahogy élvezettel gyúrják, tapogatják őt, majd leváltják a kézi orgiát. Egyre hangosabban vette a levegőt, kezével összegyűrve az ágytakarót, megadta magát a feltörekvő kéjnek. Éva még nem húzta vissza a lábait, játszott velük tovább, s a rálövellő forró nedűt kente szét mindenfelé.
*
Valahogy minden olyan egyszerűen történt, és olyan váratlanul, hogy nem is volt idő gondolkodni. Csak megtörtén, nem mozdult, nem mert mozdulni. Határozottan azt érezte, hogy ha kicsit is nagyobb levegőt vesz, szétesik a világ körülötte. Zúgott a feje, zsibbadt mindene, de a kéj még ott ült ágyéka mélyén, s a nyomai a játékos lábakon. Nem mozdult, s szép csendben várt. Egy régi vekkeróra hangosan ketyegett a polcon, a film ment tovább és fülében a szívverésének őrülten zakatoló robaja dobolt. Közel volt az extázis utáni tökéletességhez, és félve elfordította a fejét Éva felé. A nő mosolyogva mutatta neki a pokróc alól elővett, a félhomályban is csillogó ujjait… (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

ELBASZOTT RANDIK I.

Én írtam rá, nagyon nem volt senkim, aznap sok vadidegent jelöltem, leveleket küldtem, ő válaszolt elsőre. Chat jó sokáig, vette a lapot. Hamar messengerre tértünk át, beszélgetés, ismerkedés két napig. A harmadik napon kamerával hívtam, felvette, pedig a kádban ült. A sok szexuális utalás, téma már eddig is hatással volt rá, élvezte, hogy kamerában megmutathatja "véletlenül" a bájait. Szép lábai voltak, de a melleit simogatta, miközben néztem, felizgatott. Látni akarta, milyen a hatása, hát megmutattam. Ő is élvezte a látványt, én pedig nem fogtam magam vissza, kivertem előtte, a végén nagyon lassan, hogy jól lássa a kamerában. Ő nem masztizik - közölte kamerában, sosem szokott! De tetszett neki is a látvány, és a rám gyakorolt hatása. Bár közelebb volt már az 50-hez, mint a 40-hez, de sok új tetoválással lepte meg magát, mintegy főnixmadárként visszatérve a húspiacra, saját magát már-már szexbombaként meghatározva. A stílus maga az ember, és itt már - az önkielégítés hiánya mellett - egy újabb intő jelre kellett volna felfigyelnem. Mindenesetre két hétig így mentek a napi beszélgetések kamerában, sok véleménykülönbség jött elő, a végén viszont részéről mindig mutogatás, részemről a várt reakció nagy spriccelésekkel, ami baromira csillogóvá tette az ő szemeit is. Egyre több fotót is küldött, kitárulkozott és végül megadta magát az ujjainak mégiscsak, full nedves puncija már büszkén bizonygatta a monitoron, hogy én is tetszem neki. Közben randit szerveztünk, nagy körülményesen beleegyezett, hogy félúton egy semleges helyen legyen. Mivel ki volt éhezve a valós, nem virtuális szexre, úgy beszéltük meg, kiveszek egy szállást, tali, kávé, kellemes éjszaka, másnap haza. Ha mégsem jönnénk be egymásnak élőben, akkor azt megmondjuk azonnal, és akkor megy mindenki haza. Végre eljött a nap, a buszon utazva azon elmélkedtem, hogy vannak napok, amelyek kizáróla csak a tömény szexualitásról szólnak! Előttem a dupla székeken két tinilány ült, vagy inkább feküdt félig a buszon, meztelen formás lábaikat felrakva a karfára. Telefonjuk nyomkodása közben én alig tudtam levenni a szemem az egyikről, beindította a fantáziámat, ahogy a lábfejét tornáztatta, a kissé kopott körömlakkos lábújjak úgy nyújtózkodtak, mintha a keményedni kezdő farkamat akarnák elérni. Jó érzés volt, hogy nemsokára szétszedjük egymást valaki mással, ezt váratlan előjátéknak tekintve. Beérkezve elintéztem a szállást, majd vártam az ő buszát, megjött, leszállt, megölelt, csók, pici zavartság, de jó kedvű volt. Méregettük egymást, ahogy a szállás felé mentünk, lerakni a csomagjait. Konkrétan rá is kérdeztem, hogy élőben is azt kapta-e amit gondolt? Itt vagyok, nem szaladtam el! - volt a válasz. A szálláson csók folyt. köv. Beindított, kérdőn néztem rá. Menj zuhanyozni! - hangzott az utasítás. Ledobtam előtte a ruhámat, vártam, hogy ő is jön velem. Leült a kanapéra, furcsán nézegetett, cipőjéből kibújva, meztelen lábait az ölembe vettem, éreztem, hogy nedves lesz a farkam vége tőle, ahogy simogatom. A kezem felcsúszott a bugyijához, már ott térdeltem mellette, vártam, hogy a szájába vesz, és őt is elkapja a gépszíj. De hirtelen eltolt, felugrott, és "Na, ezt már nem" felkiáltással arrébb ment. Azt hittem, szeretnéd? Félreértettelek? Én meg azt hittem, előbb megiszunk egy kávét! - jött a válasz. Magamban mérgelődve, hogy akkor minek küld zuhanyozni, visszafogtam magam. Felöltöztem, és invitáltam, hogy akkor menjünk a városba, keressünk egy jó helyet. Talán csak azt élvezi, hogy felhúzhat, vagy így akarta lecsekkolni a szerszámom, az jutott eszembe. Kézenfogtam, sétálni kezdtünk. Aztán elkezdődött egy katasztrófális 4 órás vesszőfutás, amiben a saját vesszőm semmiféle szerepet nem kapott, sőt! Kezdetnek közölte, hogy milyen ízléstelenül öltöztem, mert a cipőm nem megy a ruhám színéhez, szerinte! Aztán fotózni kezdte a látványosságokat, jó hangosan mondva közben, hogy "ha az a dagadt nő arrébb állna, nem lógna a képbe!" Bunkó, alpári stílusa, nagyképű, mindenkibe belekötő, magát szuperlatívuszokban előre helyező viselkedése megdöbbentett! Minden giccset lefotózott, az igazi értékes látványon átsiklott, minden embert (rendezvény volt a belvárosban, és tömeg) leszólt, hogy néz ki, a kávézó is igénytelen volt neki, ahová beültünk. Kérdezgetett rólam pár dolgot, de bármit mondtam, szintén lefitymálta, saját maga csoportvezetőségét egy gyár futószalagján pedig minimum a zseni kategóriába sorolta. Ego a köbön. De mivel éhes volt, elkezdtünk éttermet keresni. Ez nem jó, drága, ez túl olcsó, itt wc szag van, itt koszos a személyzet köténye, amott meg már ránézésre is szar hely lehet. Semmi sem volt jó neki. Miután két kört mentünk a tömegben, végül egy McDonalds tetszett meg neki, természetesen ott sem tudott választani, végül meguntam, kértem két menüt, csak legyen vége a tortúrának. Nekiállt enni, közben közölte, hogy milyen hülye vagyok, hogy neki nem hoztam szalvétát! Lenyeltem a sokadik békát is, hátha majd a nyeles aszpirin, amit adni szándékoztam, lenyugtatja. Más beesteledett, mire visszaértünk a szállásra, már volt okom a zuhanyra, felajánlottam, menjen elsőnek, de ő még a mobilját nyomkodta, hogy írjon a gyerekének. Hamar végeztem, befeküdtem az ágyra egy törölközővel takarva magam, ő még sokáig piszmogott a telóval meg a fürdőben. Végül kijött egy szál pólóban. Na végre, talán most - rettenetesen nehéz személyiségét félretéve - beszélhetünk azon a nyelven, ahogy eddig megértettük egymást. Rám nézett, látta, hogy csúcsosodik a törölköző, majd közölte, síri hangon, hogy "nem lesz semmi, ne reménykedj!" Csak alszunk, reggel meg hazamegyünk. Lefagytam, a gondolataim cikáztak, közben beszűrődött az utcákról a bulizó tömeg és a magukat jól érző emberek zsivaja. Végül kérdőre vontam, hogy ha ezt így már az elején eldöntötte, miért nem szólt? Hisz azt beszéltük meg. Miért volt szükség erre a majdem öt órás kínszenvedésre? Ha élőben nem jövök be neki, miért hagyta, hogy idáig jussunk? Ez van, válaszolta, fogadjam el, és mivel nincs már busz, se vonat neki vissza, ő itt alszik, mert "így döntött"! Itt akadtam ki végleg! Még arra sem méltat, hogy elmondja, mi a baja velem, de nekem akar behatározni, miközben kaját, szállást, mindent én fizettem, még szarul is érezzem magam? Kicsinyes vagyok, vagy balek? Bárki bármit is gondol, én közöltem vele, hogy akkor menjen oda, ahová akar, én most visszamegyek a városba, még van esélyem bulizni, felszedni valakit, ő meg megy haza, ahogy tud! Nem zavart volna, ha itt alszik reggelig, de mivel ilyen bunkó stíluban nyomja még most is, hát fel is út, le is út. Persze még neki állt feljebb, meg hirtelen egyből 5-6 férfi ismerős került elő a mobiljából, akik szívest örömest hazafuvarozzák, az egyik már jön is érte. Szuper, akkor lehet szedelőzködni! Kimentünk a szállásról, ő még valamit beszólt, de már leszartam. A tömbegen már egyedül megnyugodtam, lecsúszott két porhár vörösbor, hideg, jó ízű, nagyon jól esett. Ilyen visszautasításban még nem volt részem, sem ilyen visszataszító személyiségben! Bizonyára én sem vagyok egy matyóhímzés, de akkor minek volt ez a színjáték? Éjfélre visszatértem a szállásra, mobilon elkezdtem hívni lányokat, akik hírdették magukat. Most arra vágytam, hogy kielégítsenek, udvarlás nélkül. Fél óra alatt jött a kiválasztott, fiatal, jó alakú, szép arcú lány, udvaris stílusban. Minden zökkenőmentesen ment, összesen két porhá vizet kért a kialkudott díjon felül. Élvezte, ahogy egész nap hergelt férfiasságom kis szopás után belecsússzanva az óvszerbe, azonnal munkára fogja punciját, és vágyakozva döfködi ütemesen. Meglepődve láttam, hogy ő is élvezi, nem megjátsza! Igyekeztem tartani magam, elélveztünk mindketten. Aztán kis beszélgetés, elmondta, hogy most autóra gyűjt, és élvezi ezt a munkát, ha nem tetszik az "ügyfél", akkor nem megy el vele. Közben simogattam, élveztem a teste minde apró hajlatát, örült neki, hogy nem vagyok egy dúvad. Amikor újra elkezdtem ágaskodni, a szájával azonnal rám vetette magát, élvezettel, kitartóan szopott. Kértem, hogy a kezével segítsen, a nyelvét szorítsa rá, és had élvezzek a szájába, arcára. Kéjesen nyögött, szemei pedig csillogva néztek rám, "imádlak szopni, élvezz el drága" mondata suttogva akkor megadta a végső löketet, nagyot spriccelve rekedt nyögésem betöltötte a szobát. Aztán zuhany, kérte, ha legközelebb is erre járok, hívjam nyugodtan. Fiatal, de már profi. Az ár/érték arány rendben, lelkibékém és megtépázott férfiasságom helyreállítva. Minek a párkeresés tortúrája, hisz így egyszerűbb, és anyagilag is ugyanott vagyok. Jó, tudom, van lényeges különbség. A kockázat előző esetben az enyém is, azt viselni kell. De nem szeretem, ha bunkó módon bánnak velem, a türelmem is véges. Ez az egész egy átlagember átlag története csupán. Talán mással is megesett már... (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

CSAK EGY KELLEMES BOSSZÚ

Megmondom őszintén, én még ilyennel nem találkoztam! Élőben derült ki, húsz perc kellett hozzá, de csak mert addigra értünk oda. Ha van olyan, hogy egy váratlan hatás, impulzus beindít, és rákérdeztek volna előtte, hogy ilyen lehet-e, nemmel válaszoltam volna. Pedig de. Pardon, pont a közepén kezdtem.

Azt mondta, hogy válófélben van, de már különköltözött, a szüleihez volt kénytelen visszamenni. A férj megcsalta, a pénze miatt buktak rá a szerencsevadászok. Nem is tudta volna meg, ha egy barátnője nem leplezi le, mert nála is bepróbálkozott a pasi. Eldöntötte, hogy ő sem fogja vissza magát. Így aztán szinte vakon, az első komoly jelentkezőnek igent mondott egy személyes randira is. Pont én lettem az, dagadt is a májam, hogy ilyen gyorsan hódítok! Telefonon a hangja kislányos, csengő nevetés, pont az a hangszín, amitől végem van. Fotón is dögös, viccesen küldött olyat, ahol testre simuló pamut rövidnaciban vannak a barátnőjével, két popsi, kicsit behajolva, közelről. Melyik vagyok szerinted? - volt a kérdés, majdnem rávágtam, hogy mindkettő tetszik, végül mégis választottam a szebben domborodó puncisat. Naná, hogy ő volt! A piactéren találkoztunk, a nyakamba ugrott, egyből nyelves csókkal pecsételve meg a találkozást. Éreztem a vonzalmat, a szó szerinti vágyat a testközelségére. Kézenfogva, gyalog indultunk el az állatkert felé, azt volt a terv. Vagy fedőterv, persze. Az indok. Alig vártam, hogy odaérjünk, a közelben lévő parkban egy padra ültünk le. Két-három kutyát sétáltató a közelben, álmos szombat délelőtt, mindenki még otthon lustálkodott. Csicsergett mindenfélét, pedig nehéz belém folytani a szót, talán kicsit zavarban is volt, én pedig magamban kapkodtam a levegőt, hogy mennyire gyönyörű ez a nő! Fekete, vállig érő haj, sötétbarna, csillogó szemek, szépen ívelt szemöldök, szép, keskeny arc, a szája természetesen pirosan, időnként kicsit kidugja a nyelvét. Fordítva ülök a padon mellette, ő a támlának háttal, én szemben. Magamhoz húzom, elég a beszédből, csókolni akarom, ölelni, érezni a rezdüléseit. És akkor történt! Egészen hozzám simult, egyik karjával a tarkómat simogatta, a csók finom, érzéki, hosszú nyelvcsatákkal tűzdelt, lassú, felfalós - és, közben az édes vékony hangján nyögni, zihálni kezdett kéjesen, azt hittem rögtön megbolondulok! Abbahagytam a csókot, ő is a nyögést. Megcsókoltam ismét, elkezdte az élvezet hangjait, önkénytelenül. Ez kész! Éreztem, hogy keményedni készülő farkam vigyázzba vágja magát, és ahogy mozdultam, már éreztem hogy nedves is a vége. Még, csókolj kérlek! - mondta, és a lihegése már olyan volt, apró, kéjes levegővételekkel, mintha épp orgazmus előtt lenne. Nagyon tetszett, a nő, a stílus, az élvezet ezen foka, ahogy átadja magát neki. Tíz perc után abba kellett hagynom, mert körénk telepedett két vizslás gazdi, és már túl hangosak voltunk. Kérdés nélkül kézen fogtam, és elindultam az állatkert melletti erdő felé, Kis erdei ösvényeken húztam magam után, minél előbb elhagyott részre érjünk. Végre, egy fa kilátóhoz értünk, felmásztunk a tetejére, sehol senki. Egymásnak estünk, mint két őrült, és a csókolózás végre kiegészülhetett szemérmetlen, ruha alá csúszó simogatásokkal vége. Kicsit hűvös volt, de mi forrón sercegtünk egymás keze alatt. A tenyerem érezte fokhagyma gerezd alakú popsiját, az extrém sima bőrt, ahogy végül háttal fordítottam magam elé, a korlátba kapaszkodva kis terpeszben állhatott, így három ujjam végre a punciját is elérhette. Elsőre csak a farmer és a bugyi közé sikerült beérnem, de totál átázott szövetet értem. A következő mozdulat már azonnal becsúszott a lucskos, szinte majd felrobbanó puncijába. A nyakára tapadt a szám, ő hátrahajtott fejjel nyögött aprókat, s a kezét az enyémre szorította, mert érezte, hogy ki akarom venni. Meg ne mozdulj! - kiáltotta kétségbeesetten, és az ujjaimat magába szippantva, két-három apró tekeréssel a csípőjén ujjaztatta magát velem, szinte azonnal elélvezett. Így maradtunk, a fejünkben lüktetett minden, de kinn még csend, nem jár erre senki. Kivettem a kezem lassan, az ujjaimat kezdte lenyalogatni, szemeiben látszódó csillogás jelezte, a tűzoltó kielégülés után később még annyi, de annyi mindenhez lenne kedve. Most viszont a sliccem gombolta, és azt mondta, ő jön, ne vitatkozzak! Eszem ágában sem volt, édesem! Előtte nagyon rá koncentráltam, s most kis kézimunkával vegyes ízlelgetés, nyalogatás, finom bele-bele szopás kezdődött, elém guggolt, természetessége feloldott, pedig nem szeretem ezt a pózt nagyon. A haját simogattam, és átadtam magam a puha, izgató érzésnek, amit az ajkai okoztak. A seggem markolta két kézre, már teljesen megmerevedtem, csak a szájával csinálta, hangos cuppanásokkal szopott, élvezettel. Finom vagy, szeretem az ízed! - lihegte, és gyorsabb tempóra váltott, magamban vártam a kéj erősödését, hogy érezzem azt, ahogy közeledem az orgazmus felé, amikor már elönt a visszafordíthatatlan sodrás, a spriccelés előtti pár másodperces rész, amikor még az agyad keresi a végkifejlet helyét, de a tested már lehet, előbb reagál. Ő is érezte, ahogy beleduzzadok a szájába, és lüktetni kezd a farkam, felnézett rám, talán kérdezni akarta ő is, hová szeretnék élvezni. De nem maradt idő, telespricceltem az arcát, a száját félig, a hajára is jutott egy nagyobb adag, a maradék a kezén folyt végig áttetszőn. Ugyanekkor mögöttünk váratlanul felbőgött egy oroszlán, mintegy helyettesítve csendesen elfojtott orgazmusom kitörésének hangjait. Elnevettük magunkat, közben élvezettel nyalogatta fel a maradékot rólam. A kis erdei úton persze pont ekkor kellett megjelennie egy családnak, a két kisebb gyerek kiabálva rohant a kilátó felé - Másszunk fel! - épp annyi időnk volt, hogy elrakjam a szerszámot, és ő letörölje a száját, megigazítsa a ruháját. A család fel, mi le, udvarias köszönés, elsétáltunk vissza a város velé. Keressünk egy vendéglőt, ebédeljünk! - javasoltam, ő pedig széles mosollyal, boldogan lépkedve bólogatni kezdett. Akkor láttam meg, a hajáról szemtelenül himbálózó spermát, amit nem vettünk észre, de megmagyarázta a kilátós szülők fura tekintetét. Kézenfogva ismét, úgy éreztem, előttünk van még minden, és nagyon jó lesz. És még csak dél van, előttünk az egész nap, az egész éjszaka!


Miután elváltunk, három napig nem jelentkezett, végül bevallotta, hogy nem vált el, a megcsalás igaz, és ő csak bosszút akart állni! Bármennyire is jó volt velem, de a megszokott, kényelmes életet választja, a férj tartja el őt, és a gyerekeik is még egyetem előtt állnak majd, nem mer ekkorát váltani pont most. Ne haragudjak, de ennyi volt! Letaglózott, nem tagadom. Dühös, magányos bőgésem most egy egészen más oroszlánt idézett. 4 hozzászólás, utolsó: kronosz 33 (2019. 01. 26. szombat 20:44)

SZERELEM CSÜTÖRTÖK

Azért siralmas ám! Lassan itt a Karácsony, és az hagyján, hogy nincs hó, minden csupa latyak, de még semmibe is veszik az embert! Mert mindjárt itt van ez a Borbásné, a sudár alakjával meg a hülye sapkája, ami alá gyorsan begyűrte a szőke festett haját, meg az ormótlan vattakabát, ami csak úgy hirtelen magára kapott, de ez még rendben is van. De a gumicsizma kiegészítő? És igaz, hogy ebédidőben vagyok, de ne tegyen úgy, mintha nem tudná, hogy jön valaki. Csak ma éppen nekem kellett. És akkor beszól, hogy "máskor időben jöjjön, és kinn a csengő a kapun!"

Ebédet hordok ki, egy hete az önkormányzatnak. Sokan igénybe veszik a kedvezményes étkezési lehetőséget, többnyire nyugdíjasok, a megadott címekre az éthordókban hamar ki lehet röpíteni a három fogásos, bőséges ebédet. És mindez olcsón, a hülyének is megéri, csak nem mindenki jogosult rá. A Borbáséknál is valamelyik idős szülő nevére igényelhették, de ő nem is lakik most a megadott címen. A Borbás kamionozik egész hónapban, a feleség meg a gyerekek vannak otthon általában. Ezt a kolléga mondta, aki most lebetegedett, így én vagyok a beugró a címeire is. A bakancsom tiszta sár, és én bátorkodtam bevinni az éthordót a bejárati ajtóig, az volt a baj. A nő csengő hangon vette zokon, hogy összejártam a kinti járólapot. Majd ő kijön a kapuig (az idegen ne jöjjön be csak úgy!), és átveszi, illetve visszaadja az üres csereéthordót. Ennyi. Sértő volt kissé számomra, de nem szóltam semmit, hisz még csak hétfő van.
Másnap csengettem, ugyanabban az időben. Ugyanaz a jelenet, csak sapka nélkül. A szőke hosszú haj lobogott a hideg decemberi szélben, morgás a fogai közül, rám sem néz. Pedig egész szép nő lehet, ha mosolyog, gondolom magamban. Igyekszem barátságosan elköszönni, de csak a hátát látom, ahogy visszamegy. Mezítláb, papucsban van, siet a hidegben. Hosszú, pirosra festett körmös lábujjak, vékony boka, izmos de kecses vádli. Odavonza a tekintetem, kicsit elidőzöm, meglepődve rajta. A vastag kabát nem sokat mutat az alakjából, de jó virgácsai vannak, bassza meg! Kár hogy ilyen bunkó!
Szerdán még később értem oda, Borbásné épp elmenni készült már otthonról, a kis Opel kinn állt az utcán, nyitott ajtóval, a kapuban futottunk össze ismét. Rendes ruhában ez a nő bombázó! Magassarkú csizma, feszes farmer, iszonyúan kerek popsi, rövid fazonú élénkpiros kabát, egyoldalra fésült hosszú szőke haj, és villogó fehér fogak. Igaz, még nem mosoly miatt, hanem inkább vicsorog, mert késtem. Nagy levegőt véve sorolja az ebédkihordók generációinak eddig felgyülemlett bűneit, a vendéglős szakácsának hanyagságát, és az önkormányzat egyéb elemei is megkapják a magukét. Én mégsem tudok haragudni Borbásnéra, mert közben falom a szemeimmel a feszes porcikáit, a végre igazán nőies megjelenését, és a dühének nőiesen hisztis lendületét most gondolatban egy heves szeretkezésre vetítem ki, máris képzeletben hátulról vagyok benne tövig, leszorítva a csípőjét, hogy ne menekülhessen, és ő dühösen ficánkol a farkamon, mert bár akarja is, meg nem is, hogy jól... A kocsi ajtócsapódása térít magamhoz, jól faképnél hagyott botor révületemben. Na de majd holnap!
Csütörtök van, sürgetem a szakácsot a porciózással, most aztán időben szeretnék odaérni, sőt a sorrendben is előre veszem Borbásnét! Odaérek a házhoz, a csengő néma. Tescos elemes szar, nem csoda. Mély levegő, benyitok, kockáztatva a veszekedést, a bejárati ajtóig megyek. Kopognék, de mellé van csukva az ajtó, kinyílik a kopogásomtól halkan nyikkanva. Bentről zene szól valahonnan, és hangosan köszönök, várok. Semmi. Lerakom a teli érthordót egy kisasztalra, és nézem, hátha ott van valahol a csere. Toporgok, köszöngetek a küszöbtől egy méterre, de csak a zene válaszol. Óvatosan beljebb lépek, már látom a tágas nappalit, a lemezjátszót, ami régi, két hangfallal, nosztalgikus a hangulat és a zene is. Egy hatalmas TV monitorja a sarokban, sportcsatorna közvetítése atlétika versenyről, izmos középtávfutók bemelegítése villan be. És Borbásné, ahogy hosszú, fehér köpenyében a díványon ül nekem félig háttal, szép lábai a dohányzóasztalnak vetve terpeszben, elöl köpenye nyitva, egyik mellét kibújtatva simogatja a meredező mellbimbóját. Levegőt sem merek venni, kiszárad a szám, dobog a fülemben az érverésem. Másik keze nem látszik a díványtól, de a combjai között lehet, mozog a válla, elmerülten figyeli az ugráló, izmaikat feszítő sportolókat. Még adok magamnak 4-5 másodpercet, aztán csendben visszavonulok. Baromira izgató a látvány, kiérve a kapuhoz mér érzem, hogy nedves a farkam vége. A hidegben aztán lassan magamhoz térek, de zavaromban rossz irányba megyek visszafelé. A látvány nem megy ki a fejemből.
Pénteken meglepődve tapasztaltam, hogy Borbásné csere éthordója is ott a többi között, pedig nem hoztam vissza. A vendélős szerint délután beadta, és lebaszott, hogy máskor ne hagyjam ott. Hmm. A végére hagytam a nőt, féltem, mi lesz. Csengő még mindig nem jó! Basszus. Megint be kell mennem? De megelőz, már várhatott, kiáll az ajtóba, és … és mosolyog! Hív, hogy menjek be! No! Mire ez a nagy megenyhülés? Lerakom a kaját, ő most kétrészes melegítőben, de elöl a zipzár lehúzva, látszik, hogy alatta semmi sincs. Anyám! Inna egy kávét? Ezt tőlem kérdi, és csak bólintani tudok. Tudom, hogy tegnap itt járt, és azt hiszem, olyat is látott, amit nem akartam. Ez egy kis falu, nem hiányzik, hogy elinduljanak a pletykák. Számíthatok a diszkréciójára? Néz rám, csábító mosolya, egyre lejjebb csúszó zipzárja, ahogy kacéran játszik vele, nagyon közel áll most hozzám, fejünk egy magasságban, szája pár centire tőlem. Igen, nyögöm ki, de az ujját a számra teszi. Nem leszek hálátlan! - mondja, és finoman megcsókol, a kezemet becsúsztatja a melegítő alá, érzem a keményedő mellbibóit. Szeretnélek leszopni! -suttogja, és ujjai már a nadrágszíjamon babrálnak. Istenem, ezt el sem...
Hangos csattanással csapódik be a kis vaskapu, Borbásné még mindig emelt hangon toporzékol: De ne csak bámuljon itt, mint bamba borjú, ha még egyszer késik, szólok a főnökének! Azzal dühösen beugrik a kocsiba és gázt ad. Én meg rájövök, hogy még mindig csak szerda van, hogy a fantáziám végzetesen élénk, és hogy jelen állapotomban minden bunkó falusi háziasszonyt (is) megdugnék, ha hagyná. De ehhez többre lesz szükség egy műanyag éthordónál. Na, nem baj, azért mégiscsak tetszik ez a Borbásné, főleg, amikor dühös. Az adja a szexepiljét, meg a barom jó segge. Szerintem csütörtökre szerelmes leszek belé... 3 hozzászólás, utolsó: kronosz 33 (2019. 01. 26. szombat 20:46)

SZILVESZTERI LIVE CAM

Pocak úr izgatottan kattintott az egérrel. Ez a nő tetszik neki, mint állat! Igazából a lábfeje tetszett oldalról, ahogy azon a társkeresős képen pózolt. Pocak úrnak előrehaladott lábfétise volt, a doki szerint szerencsére jóindulatú. Most is érezte, hogy be kell jelölni a nőt, és ha nem is jelöli vissza, akkor is ki fogja verni a fotójára a farkát. Szerette a karcsú meztelen láb formáját oldalról, ahogy kecses ívekben nyújtózkodik előre, a végén vörösre lakkozott hosszú lábujjakkal, szinte látta maga előtt, amikor duzzadó, lüktető péniszéből két-három bőséges löketben spriccel rá azokra a …

Nagyot nyelt, mert mélázásába a párkereső oldal éles pingje hasított bele, a nő visszajelölte! Uhh! Na neeee! Megragadta a laptopot, közelebb húzta, és a farka helyett a billentyűzetet kezdte el verni. Ebben már volt gyakorlata, rutinosan egy óvatos nyitószöveggel kezdte a levelezést. A cserkészés megkezdődött, a vad besétált a csapdába! Nem mer majd vele úgy sem személyesen találkozni, de ha hajlandó lesz kamerázni, akkor tuti látni fog belőle sok mindent, esetleg megkéri, hogy mutasson ezt-azt, és miközben beszélgetnek, bal kézzel simán elélvez párszor, a nő talán észre sem fogja venni.

Lassan teltek a percek, pedig már délután volt, de Pocak úr percenként leste a telefonján az időt. A nővel eljutottak a bizalom azon fokára, hogy egy kamerás beszélgetésben folytassák az ismerkedést. A kialkudott délután 16 óra pedig baromi lassan jött el, még mindig van vagy tíz perc addig. A konyhában az előbb főzött magának szafaládét, azt ette. Szerette, hogy olyan nagy, vastag, kicsit görbe húsdarabok gőzölögnek forrón a tányérján, és roppanva hasadnak szét, amikor enni kezdi őket. Nincs ebben semmi rejtett fallikus imádat - nyugtatgatta magát. De tény, hogy saját szerszámának látványa hasonló érzéseket keltett benne időnként. Most friss kenyérrel és sok mustárral falatozott, a mustáros flakont jól fel kellett rázni, már csak egyharmadig volt tele. Ahogy kinyomta, egy jó nagy adag fröccsent a tányér mellé is, a nadrágja és a pólója szintén kapott belőle. Pocak úr azonban ebből semmit nem látott, lévén hogy névadó beépített alkatrésze eltakarta ültében mindezt. S izgatott is volt a kellemes kamerás beszélgetés miatt. Pontban 16 órakor félretolta a tálcáját, ivott még két korty kólát, aztán megindította a hívást.

A nőnek hiányzott már egy kis komoly beszélgetés, egy megértő lelkitárs, egy érzékeny férfi, aki mentes a túltengő szexuális célzásoktól, aki nem perverzkedik azonnal és sármos udvarlása megmelengeti összetört szívét. Angyali húrokat pengető törékeny lelkű szépfiúról álmodott, aki görög félisten testével nem akarja azonnal megdönteni, hanem hamvas virágszirmokat szór majd az ágyra, ahol több havi szerelmes levelek és versek halmai közt majd végül csókra nyújtja neki az ajkát. A nő így ábrándozva fogadta a bejövő hívást, s nézte a felugró képet, de azonnal az arcára fagyott a délutáni könnyű smink. A monitoron egy idősebb, erősen pocakos pasi élveteg képe ugrott be, aki közli vele, mennyit gondolt rá, egy pillanat türelmet kér, hogy a szafaládéját arrébb rakja, majd feláll a székről, és láthatóan beteges színű spermával telilövött ruhájában mutogatja magát rögtön kezdésnek. Perverz geci, nem érdekel a szafaládéd! - kiabálta ijedtében a kamerába a nő, és villámgyorsan bezárta a csevegőablakot.

Pocak úr zavartan nézte a sötét monitort. Nem értette, honnan tudta a nő, hogy mire készül? Áhh, ezek a rafinált párkeresők, nem lehet átverni őket manapság! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)